Kecskemét, 1879. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1879-07-06 / 27. szám

VII. évfolyam. 27. szám. Kecskemét, 1879. Julius 6. Előfizetési díj: Helyben házhoz, vidékre postán küldve: Egész évre 5 frt — kr. Félévre 3 frt - kr. Negyedévre 1 frt 50 kr. Egy hónapra — frt 60 kr. Egy szám 15 krárt a bazárépületben „Spitzer J. és Fia“ könyv- és papii-keres- kedésében is kapható. ÍIÍjLÖiILÍTíL 1 A KECSKEMÉTI FÜGGETLENSÉGI-PÁRT POLITIKAI ÉS KÖZMIVELŐDÉSI HETILAPJA. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Hirdetési díj: 1 centimeter magas hasáb­szeletért: 1- szer iktatva 20 kr. 2- szer „ 15 kr. 3- szor „ 12 kr. Hivatalos hirdetmény min­den beiktatása külön 3 frt Bélyegdíj 30 kr. A „Nyilttér“ díjazása a szer­kesztő által állapittatilc meg. Szerkesztői iroda : II. tized, Korona-utca 355/b. sz. Hazay-ház. A lap szellemi részét illető minden közlemény s hirdetmény \ a szerkesztőséghez intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak, ; Hirdetményeket Sziládi Lajos úr nyomdája is elfogad. Mindenféle pénz a kiadóhivatalba küldendő. Kiadóhivatal: \ IL tized, Templom-utca 347. sz., ' a „gazd. gőzmalom“ átellenében. Előfizetési felhívás a „KECSKEMÉT“ politikai és közmivelődési hetilapra. Felkérjük mindazon tisztelt előfize­tőinket, kiknek előfizetésük junius hó végével lejárt, ezeknek mielőbbi meg­újítására, nehogy a lap szétküldésében késedelem álljon be. Előfizetési ár: Egész évre .... 5 frt. — kr. Félévre .....................3 „ — „ Negyedévre .... 1 „ 50 „ Egy hónapra . . . — „ 60 „ Az előfizetések helyben kiadóhiva­talunknál, vidéken a postahivataloknál — legcélszerűbben postautalványnyal — eszközölhetök. Tisza Kálmán és kebelbarátja. Jobban kell csinálni, Nem szabad hibázni, Ügyesen eljárni, Nem nyakig bemászni , Jó hírre vigyázni. Sötét idők , borús napok , amelyek­nek úgy fáj még az emlékezete is, hogy az embert a nagy búbánattól az öröm­nek kicsapongó jókedve fogja el. — Tán ezekre az időkre született az a sajátságo­sán igaz közmondásunk , bogy a magyar ember sírva vigad és vigadva sir. Gondoljunk csak azokra a nem is régen elmúlt időkre, amikor az abszolutizmus nyűge alatt küszködve, szőttük a bol­dog jövendők édes álomképét, és úgy gyönyörködtünk ebben a munkánkban, hogy majdnem örülni tudtunk a szive­inket eltöltő keservnek. Hiszen ez ho­zott össze bennünket, ez olvasztott egy- gyé mindnyájunkat, ez próbálta ki a nemzet életképességét, ez adta lelkűnk­nek azt a meggyőződést, hogy megál­lunk a vészek között, csak magyarok legyünk. Hát mikor a titokban szőtt álomképek ábrándjaink ködéből egyenként kezdtek kiemelkedni és testet nyertek az 1861- iki országgyűléssel! Hogy dobtuk el a láncot kezeinkről! Hogy nézte Európa egy rendszeresen megölni akart nemzet hatalmas ébredését! Ü milyen országgyűlés volt az. Két párt, amely egymással szemben állott, egyet akart megnyerni: a nemzet régi szabadságát; visszaszerezni rablóit, tépett alkotmányunk utolsó betűjét is. Hogy örült a lelkűnk, milyen büszkék voltunk arra az emberre, aki a nemzet többségének gondolkozását képviselte, akiuek a szava nemzete leikéből szólott, mikor még abban is engedményt látott, ha jogainkért, amelyek elévülhetlenek föliratokkal erösködiink. Es mikor ez az ember meghalt, adott szava és kötelessége között való küzdelmében, hogy megsirattuk a ha­lálát; és milyen öröm volt nekünk akkor sirni ! Mennyi bánattal, és mennyi büszke­séggel temettük el Telekyn kívül az öreg Palócyt! Tudtuk, hogy a politika becsületeseit temetjük; de éreztük, hogy megmaradt a politikai becsület. Hatalmas erkölcsök sötét ideje, bo­rús napjai voltak azok; de éreztük, hogy a jövö, az élet a mienk, mert Róma csak ott görnyed rabigába, ahol a tiszta erkölcs megdől. És nálunk állott az erkölcs szilárdan, mint a márvány, és tisztán , mint a bit. Óh sötét idők , borús napok boldog­sága, hova tüntetek el! * * * Ma boldog idők, derült napok jár­nak! Melegen süt az alkotmányosság napja, olyan melegen, hogy az utolsó rongyunkat kénytelenek vagyunk adóba leizzadni a hevétől. Hja, uj nap, uj alkotmány; más idők más erkölcsei. Vau országgyűlésünk most is, mint akkor volt, és van ministeriumunk független, felelős, a minő akkor nem volt; van az országgyűlésnek egy elnöke, meg két alelnöke, mint akkor volt, csakhogy nem olyan, mint akkor. De hát azt is az uj alkotmányosság uj napja hevétől kikelt más erkölcsök okozzák. A felszabadult nemzet él: van ipara, kereskedelme, már annyi, amennyi, de ha nem elég, az sem olyan nagy baj, az a mi uj napunk Ausztriának is mele­gít, és ha ott életet termel a sugára, mit tesz az, ha nálunk mindent kipusz- tit is; közösségben élünk boldog Ausz­triával , amelyiknek a boldogságából mi ránk is átragad valami. Áldott közösség: Ausztriáé a mi pénzünk, ez élteti az ö iparát, amelynek a cikkei aztán bennünket elözönlenek és megfizetjük másodszor, ha megakarjuk nyerni magunknak. És az osztrák iparosok és kereske­dők milliomosokká lesznek, a míg a mieink egyenként veszik kezükbe a kol­dus-botot. Hiába , melegebb tartományokban a nap sugárától bujábban nö az élösdi növény, és a mi uj alkotmányunknak melegebb, éltetőbb vidéke Ausztria, mint a mi hazánk. Minálunk csak nyá­ron van meleg; mikor a földünk jól megterem , hanem akkor — amint már elmondtam — lemelegiti rólunk az a nap adóba az utolsó darab ruhánkat is. De oda se a bajnak; azért élünk Ausztriával olyan boldog közösségben, hogy amiből mi kifogyunk, segít benne rajtunk az áldott szomszéd tartomány. És háládatosok vagyunk érte, hogy ha segít. Háládatosak a magunk módja és uj erkölcsei szerint. íme. A gazdag osztrák iparosnak rendjel kell, mert érdemei vannak. Ausztria fösvényen adja az ordókat az olyan em­bernek , aki a mi pénzünk árán s a mi iparunk pusztításával szerzett magának érdemeket. Nem azért, mintha nem tar­taná rendjelre méltónak ; hanem , mert úgy okoskodik, hogy a boldog közös­ség elvei szerint Magyarországnak kell megjutalmazni azt, aki Magyarország pénzén nagy iparos létére kegyeskedik Magyarországot még iparcikkeivel is bőven ellátni. Az iparos úr is báládatos. Nem kí­vánja az ordót ingyen; legalább vissza­adja a tölünk kihúzott milliók egy mor­zsáját egy rozsdás rendjelért. Rendjelböven áll a magyar minisztérium rendelkezésére, csak tudni kell a megszerzése módját. A képviselöházunk alelnöke is szi­gorúan erkölcsös férfiú , aki méltányolja a boldog államközösség földjén termett lovagiasság gyümölcseit; tekintettel van az osztrák iparnak hozzánk való nagy érdemeire, és szívesen közvetít a minis- teriumnál egy csekély rendjelet. De képviselöházunk alelnöke min­denek fölött magyar ember, nem bizik a németbe, s azt irta, hogy „rendjel nyerési szándékuk komolyságát elő­legekkel bizonyítsák be, mert én is (már t. i. becsületes alelnökünk) csak előleggel mehetek valamire.“ A német aztán bebizonyitotta szán­déka komolyságát, és — és meg nem nyerte a rendjelet. Pör lett belőle. Botránypör. Alelnö­künk neve belekerült a csávába, s egy magyar élclap nem átallotta a magyar képviselöház nagy tekintélyű hivatalno­kát kigúnyolni, tanácsolván neki, hogy: Jobban kell csinálni, Nem szabad hibázni, Ügyesen eljárni, Nem nyakig bemászni, Jó hírre vigyázni. Vakmerő beszéd. Jól volt az nagyon csinálva; de mit lehet arról tenni, ha Bosznia rósz kedvre hangolta Auersperget, s a minister krí­zis menköje beütött a rendjelnek szánt vaskoronába is. A képviselőházi derék elnök iránt választói sokkal méltányosabbak, mint az a bolond lap. Bizalmat szavaznak neki. Hát nem jól van ez igy? Uj nap ra­gyogja be uj alkotmányosságunk egét. Uj alkotmányosságunk ege alatt pedig az ilyen erkölcsöknek meg kell teremni, s a mármarosi választók nem tettek egyebet, mint egyszerűen a helyzet ma­gaslatára emelkedtek s a Tisza Kál­mán kebelbarátjának bizalmat szavazva, éltették Tisza Kálmánt, és a boldog alkotmányközösság áldásos napjának dicső rendszerét. * * * Óh sötét idők, borús napok más erkölcsei, hova tüntetek el; mikor jöt­tök vissza !! Töredék László K. naplójából. (Folytatás.) .Ohióállam közgyűlése által határoztatott, hogy a harc, melyben Magyarország az utóbbi időkben látszólag legyőzetett, azon nagy elvekért volt, mely alapja a mi kormányunk épületének, s melyekért nyolc évig tartó véres csaták­ban vívtunk, és hogy bárhol legyen azok fentartásáért a csatatér, mi azok iránt közönbösök nem lehetünk. ,Határoztatott, hogy azoknak bármi alakbani megtámadása, közvetve a mi megtámadtatásunk; az azok elleni fegyveres beavatkozás valóban a mi meg- sértetésünk, hogy azon elvek körének bármi szűkítése, a mi befolyásunknak s hatalmunknak a legveszélyesebb gyengí­tése ; és bogy a királyoknak minden a nép ellen irányzott aféle terveiket úgy kell tekintenünk, mint azokat 1776-ban tekin­tettük , és amennyire a körülmények enge­dik , hasonlóképpen is kell és fogunk velők elbánni. ,Határoztatott, hogy büszkék vagyunk elismerni, hogy Kossuth Lajos Magyarország alkotmányos kormányzója, hogy ő ezen nagy elvek személyesitője, és hogy őt, mint olyat, az ő iránti és az ö általa oly nemesül képviselt ügy iránti mély rokonszenvünk jeléül és zálogául, két millió szabadpolgár nevében, Ohio állam fővárosába szívesen meghívjuk. ,Határoztatott, hogy Oroszor­szágnak a magyarügyekbe történt beavat­kozását, a nemzetek törvényei megsérté­sének tekintjük, és hogy ba az ismételte­ik, Ohio állam népe azt közönbösen nézni nem fogja. ,Határoztatott, hogy Kossuth kormányzónak ezen most ülésező közgyű­lés által, Ohio állam nevébeni meghívás átadására a senatorok közzül 3 s a képvi­selők közzül 5 tagbul álló vegyesbizottság neveztessék ki.‘ „Ezen bevezetés és határozatok Ohio népe nézeteit és érzelmeit sokkal erőseb­ben , tekintélyesebben s hatályosabban fe­jezik ki, mint azokat én nyilatkoztathat­nám ki. Az ön nagy tehetsége, kitartó erélye, és magát odaadó hazafisága az Egyesült államok egy részében sem cso­dáitatott jobban, s az ön eljárása mele­gebben nem helyeseltetett mint nálunk. „Ohio független népe nem nézheti kö­zömbösen az ön harcát. Azon borzasztó harcnak története, melynek eredménye lett az ő saját függetlensége, még él az ő emlékezetében. Minthogy ő mindég az el­nyomottnak fogja pártját, az ő rokonszen- vét semmi hideg számitó politika sem nyomhatja el. „Magyarország ügye, mely mellett ön oly ékesen beszél, s melynek védése az ön magas és szent küldetése, a világ min­den részében a szabadság ügye. Azon ügy alapelvei, a mi intézetünknek is alapját képezik, a mi boldogságunknak s nagysá­gunknak forrásai s jövőnket illető remé­nyünknek alapjai. „Valóban különös volna, ha oly tisz­ta és szent ügy — s annak oly tehetséges védője iránt szabad polgárok a legnagyobb tisztelettel és csodálattal nem viseltet­nének. „Azért Ohio állam közgyűlése nevében üdvözlöm önt közöttünk. Üdvözlöm öut ezen virágzó állam fővárosában ; ezen tör­vényhozó testület termében, mely az ön legfényesebb győzelmeinek volt tanúja;

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék