Kecskemét, 1879. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1879-10-19 / 42. szám
VII. évfolyam. Előfizetési díj: Helyben házhoz, vidékre postán küldve: Egész évre 5 frt — kr. Félévre 3 frt — kr. Negyedévre 1 frt 50 kr. Egy hónapra — frt 60 kr. Egy szám 15 krért a bazárépületben „Spitzer J. és Fia“ könyv- és papírkereskedésében is kapható.KECSKEMÉT A KECSKEMÉTI FÜGGETLENSÉGI PÁRT POLITIKAI ÉS KÖZMIVELŐDÉSI HETILAPJA. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. 462. szám. Kecskemét, 1879. Október 19. ttr*asist“* ** “f“ * . A lap szellemi részét illető minden közlemény s hirdetmény II. tized, Korona-utca 355/b. sz. s . Hazay-ház, s a szerkesztőséghez intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetményeket Sziládi Lajos úr nyomdája is elfogad. Kiadóhivatal: . ...... ... ..... .„ MI-tized, Templom utca 347. sz., Mindenféle pénz a kiadóhivatalba küldendő, a ngazd. gőzmalom“ átellenében. Hirdetési díj: 1 centiméter magas hasábszeletért : 1- szer iktatva 20 kr. 2- szer ,, 15 kr. 3- szor ,, 12 kr. Hivatalos hirdetmény minden beiktatása külön 3 frt. Bélyegdíj 30 kr. A „Nyílttér“ díjazása a szerkesztő által állapittatik meg. A szüret. Lobogjanak fel az örömtüzek! Itt a szüret! Szedjétek szorgalmas szőlőmunkások nehéz munkáitok édes gyümölcseit! Egész évi fáradozástok után jól esik a pihenés. Megérdemlitek, hogy békességben élvezzétek, amit kerestetek! Békesség van. Az adott jó föld meghozta terméseit. — Adjatok hálát az Istennek! Számítsátok ki jövedelmeteket; annak egy részét fizessétek adóba. — Örömest adhatjátok, mert hiszen az államok a népekért tartatnak fenn. — Azért adatik a kormányférfiak kezébe hatalom, hogy azt a népek jólétére használják fel. És azért állitnak a kormányra állambölcseket, hogy amit egyesek saját jólétükre ki sem találhatnak, keresztül sem vihetnek, azt találja fel és hajtsa végre a hatalommal párosult bölcsesség! Hát mért nem égnek azok az örömtüzek ! ? Bölcs államférfiak kezében van a kormányhatalom. Mély belátású állambölcs kormányozza az országot. Aki jól tudhatja, hogy mivel tartozik egy kormány a népnek, amely élére állította. Jól tudhatja, hogy Magyarország termelő ország, amelynek terményeire a szomszéd államok népeinek nagy szüksége van. Jól tudhatja, hogy vasúti és vámkötésekkel mikép lehet megóvni egy termelő ország érdekeit, nehogy azok egy más állam érdekeinek alárendeltessenek. Aki őrködhetik a fölött, hogy az egymással szoros szövetségben levő államok között meglegyen az egyensúly , nehogy egyik, a másik által kizsákmányoltassék. Hogy az egyik ne adhassa méregdrágán iparcikkeit, posztóját, vásznát stb., míg a másik kénytelen lenne potomáron vesztegetni el borát és búzáját. Mégsem égnek azok az örömtüzek?! Tán nem elég a jövedelem egy része adóra!? Tán az egész jövedelem sem elég? Vagy talán nincsen is tiszta jövedelem ? Hogy kel adója az új termésnek? Sehogy sem, még a tavak is meg van. úgy látszik , szomszédainknak nincsen szükségük búfelejtőre! Bizon gyönyörűséges állapot!! Két virágzó iparunk volt, melyek Kecskemétet híressé tették a külföld előtt. Az egyik már tönkre ment, a másik most megy tönkre! Sertéshizlalóink közül azok jártak jól, akik be nem várták a kukoricaszüretet , *) hanem abban hagyták az előbb virágzó üzletet. Szőlőbirtokosaink közül többen komolyan gondolkoznak arról, hogy a fákat, tőkéket kihányassák és a nemes gyümölcs helyett krumplit termesszenek, így legalább a munka nem vesz kárba! A szomorú helyzet oka pedig abban van, hogy akik a kormányon ülnek, vagy nem értenek ahoz, amihez mint államférfiaknak érteniük kellene, és más államoknak ügyesebb, ravaszabb képviselői által lefizetni engedik magukat, vagy pedig mellékes, talán önző céloknak föláldozzák országunk érdekeit, így is, úgy is érdemeiknek a polcra, melyhez annyira ragaszkodnak. Mért is törődnének ők mi velünk, mikor ők bőven szüretelnek!? Rendjel-üzlet, közjavaknak bérbeadása-vevése potom áron, családi vasút építés, mesés kamatbiztositás mellett, magyar nemesség drága jó pénzért stb. stb.: ez mind kitűnő szüret, a kortesvezérek szürete! Te pedig édes jó magyarom! idd meg magad a mit szüreteltél, ha elfelejtésül, mikor az adóvégrehajtó elviszi ágyad utolsó párnáját, és valld meg bűnbánólag, hogy Tisza Kálmánnak és kérszolgáinak kezébe a hatalmat te magad szolgáltattad. Hadd lobogjanak hát azok az örömtüzek!! ORSZÁGGYŰLÉS. **) Csaknem teljes négy hónapi szünet után, e hó 2kán gyűlt egybe ismét az országgyűlés és kezdetét vette az őszi ülésszak. Az első gyűlésen a honatyák meglehetősen mérsékelt számmal jelentek meg s különösen a bomladozó egyesült ellenzék sorai voltak ritkák. A miniszterek ellenben mind ott voltak. Orczy Béla dr. az uj miniszter, ki az elhunyt Wenkheim Béla helyébe lett Ő felsége melletti miniszterré kinevezve, szintén bemutatta magát s az ülés alatt élénken megéljenezték. Elnök a gyűlést megnyitván, fölolvasta a királyi leiratot, mely a folyó országgyűlés második ülésszakát megnyitottnak nyilvánítja. Fölolvastatott ezután a miniszterelnök levele Orczy Béla br. miniszterré kineveztetéséről, majd Várady Gábor levele , melyben kijelenti, hogy az ismeretes „rendjel per“ következtében leteszi képviselői mandátumát. A ház tudomásul vévén a lemondást, új választás rendeltetik el. A szegedi biztos és biztosi tanács tagjai távozási engedélyeinek megadása s az egyes törvényhatóságok részéről érkezett feliratok előterjesztése után az elnök javaslatára kimondatik, hogy az alelnökök, jegyzők és a háznagy választása, esetleg az osztályok kisorsolása a hétfői, vagyis okt. 6-iki ülésben fog megejtetni. Ezzel az ülés véget ért. Az okt. 6-kán tartott gyűlésen a választások csakugyan meg is ejtettek, és pedig a következő eredménynyel: az első alelnök választásánál 440 igazolt képviselő közül beadta szavazatát 219, elnök nem szavazott, távol volt 190 képviselő. A szavazatok ekkér nyilvánultak: Kemény János dr. kapott 147 szavazatot, Lükő Géza 30, Szontagh Pál 14, Bakay Nándor, Királyi Pál, Irányi Dániel egy-egy szavazatot. *) Nálunk igy nevezik. Szerk. **) E cím alatt állandó rovatot nyitunk lapunkban, melyet budapesti rendes levelezőnk fog eredeti tudósításokkal ellátni. Fölhívjuk rá olvasóink figyelmét. Szerk. Ennélfogva Kemény János dr. választatott meg első alelnökül. Második alelnökül 202 beadott szavazat közül 150-nel Szontagh Pál választatott meg. A háznagyi tisztséget 189 szavazat közül 163-mal Kovách László nyerte el. Jegyzőknek megválasztattak : Antal Gyula, Baross Gábor, Beöthy Algernon , Márkus István, Mednyánszky Árpád dr., Kubidó Zichy Rezső. Elnök ezután hozzáfogott a ház kilenc osztályának kisorsolásához. Igazolt magyarországi képviselő van 410. Az elnök és alelnökök az osztályokba nem Boroztatván, az első két osztályra esik 46, a többire 45 képviselő. Horvátországi igazolt képviselő van 34, ebből esik az első két osztályra 4—4, az utolsó kettőre 3 — 3. Az osztályok kisorsoltatván, az ülés napirendje kimeríttetett. Az okt. 7-iki ülés napirendjét a 12 állandó bizottság megválasztása képezte. Ezúttal azonban csak a szavazatok adattak be, az eredmény pedig a következő, t. i. okt. 8-iki ülésben hirdettetett ki. Az egyes bizottságokba megválasztottak azok, akiket az egyes pártok kijelöltek. Tulajdonképeni érdemleges ülésnek csak az okt. 8-ikit nevezhetjük. Tisza Kálmán miniszterelnök ugyanis ekkor terjesztette elő a második ülésszak munkaprogramját. Az első, amit hallottunk, az, hogy a magyar budgethez talán még e hó folytán szerencsénk lesz Szapáry dr. nagy pénzügyi expozéjával egyetemben , melyet a télen nem sikerült a háznak belőle kiszorítani. A közös budget azonban nem kész, pedig kár volna ismét 30 milliós tételeket úgy utólag toldozgatni be a magyar budgetbe; az ilyen machináció nagyon megnehezíti az államgazdálkodás fölött való teljes áttekintést és az exponáló pénzügyminiszter argumentációját. Azután fölsorolta a miniszterelnök egymásután a szakminisztériumoknál készülő törvényjavaslatokat, szám szerint huszonötöt, melyek még a folyó ülésszakban fognak tárgyaltatni. A szám mindenesetre impozáns , ha nem a javaslatok , azok még mind a legnagyobb pongyolában vannak a szakhivatalok rejtekében s idő kell hozzá, mig a ház előtt be lehet őket mutatni; szóval: nem készek. Csak a miniszterelnök van azon helyzetben, hogy az állampolgárságról, a királyi udvartartásról és a bosnyák közigazgatásról haladéktalanul javaslatot terjeszthessen elő, míg ezek fölött veszekesznek, majd elkészül a többi is. A munkaprogramm előterjesztése után Pauler, Szapáry s Péchy miniszerek nyújtottak be néhány törvjavaslatot a kisebbek közül, Kemény Gábor miniszter pedig egy 21-es bizottságot kért a gazdasági javaslatok megvizsgálására. Majd ismét a ministerelnök vette át a szót és nyilatkozott a rosztermés okozta ínség enyhítése tárgyában. A hallott nyilatkozatból azonban csak azt az impremizt nyertük, hogy a kormány nem veszi komolyan számba az egyes vidékek ínségét, gyökeres orvoslásról nem szándékozik gondoskodni, csak afféle háziorvossághoz folyamodik, amely nem árt ugyan , de nem is használ sokat. Mocsáry Lajos és Verhovay Gyula ki is fejezték indokolt aggodalmaikat a kormány fél rendszabályai iránt. Az ülés végén néhány érdekes interpelláció adatott be , melyek közül legfontosabb az Irányi Dániel által a győri Hechtl- Boemelburg-féle skandalátus ügyben benyújtott. Az okt. 10-kén tartott ülésben Kazy János , a gazd.bizottság előadója, bemutatta a ház okt. havi kölségvetését, melyet az 253.990 írtban megállapítva el is fogadott. Majd megválasztá a honosítási, közgazdasági és a bosznia-hercegovinai közigazgatási bizottságokat. A tulajdonképeni napirenden azonban a zárszámadási bizottság jelentése volt az 1877-dik évi zárszámadások megvizsgálása tárgyában , melyre nézve a ház minden vita nélkül megadta a törvényszerű fölmentést. Ellenben a napirend második tárgya: a zárszámadási bizottság jelentése a Magyarország és Horvát Szlavonország között eszközölt, 1875. évi leszámolás eredményéről s az 1873. és 1874. évekre vonatkozó leszámolásokban történt tévedésekről, élénk vitára szolgáltatott alkalmat, melyet tulajdonképen Szapáry pénzügyminiszter azon indítványa provokált, hogy mielőtt a ház a javaslat tárgyalásába bocsátkoznék, utasítsa a jelentést a magyarhorvát regnikoláris bizottsághoz , véleményadás végett. Résztvettek a vitában: Szontagh Pál (gömöri), aki igen helyes tapintattal kiemelte, hogy a miniszer indítványának elfogadása veszedelmes precedenst alkotna a jövőre nézve. Irányi Dániel méltó megrovását fejezi ki a fölött, hogy efféle tévedések egyáltalán elő is fordulhatnak. Szilágyi Dezső elvileg ellenzi az indítványt s azt egyenesen törvényellenesnek qualifikálja. Az indítványból csakugyan nem következnék más, mint hogy a horvát országgyűlésnek jogot adnánk arra, hogy a mi zárszámadásainkra befoljon, miáltal egyenesen a magyar országgyűlés érdek-spherája sértetnék meg. A miniszer másodszori felszólalása után azonban az engedelmes többség mégis elfogadta az indítványt s a főrendek házával közöltetni határozta. Az ülés végén Tisza Kálmán miniszerelnök indítványára kimondta a ház , hogy okt. 23-ig érdemleges ülést nem tart. F. hó 15-kén rövid ülést tartott a ház, melyben Tisza Kálmán min. elnök beterjesztő: 1. a királyi udvartartás 10 évi költségeiről, 2. Uj-Szeged községének Szeged sz. kir. várossal való egyesítéséről és 3. Bosznia és Hercegovina közigazgatásáról szóló törvényjavaslatokat. Ez utóbbinak szövege a következő : Törvényjavaslat Bosznia és Hercegovinának az 1878. évi július hó 13-kán kelt berlini szerződés által az osztrák-magyar monarchiára átruházott közigazgatása tekintetében szükséges intézkedésekről. 1. §. A minisztérium a monarchia közös ügyeire nézve fennálló törvények (1867 : XII. t. cikk és Ausztriát illetőleg 1867. dec. 21 -ki R. G. Bl. 146. sz. a. törvény) értelmében felhatalmaztatik, hogy Bosznia és Hercegovina ideiglenes közigazgatásába alkotmányos felelősség mellett befolyjon. 2. §. A minisztérium részt vesz mindazon tanácskozásokban, melyek ezen ideiglenes közigazgatás irányának és elveinek megállapítása, valamint vasutak építése céljából a közös minisztériumban tartatnak. 3 §. Ezen tartományok közigazgatása úgy rendezendő be, hogy annak költségei azon tartományok saját jövedelmeiből fedeztessenek. Ha, és amennyiben ez azonnal teljes mértékben elérhető nem lenne, a rendes közigazgatás érdekében fedezendő összegekre vonatkozó előterjesztések a közösügyekre nézve fennálló törvények értelmében a monarchia két felének kormányaival egyetérőleg állapítandók meg. Amennyiben azonban Bosznia és Hercegovina igazgatása oly állandó beruházásokra venné igénybe a monarchia pénzügyi hozzájárulását, melyek nem a rendes közigazgatás keretébe esnek , — u. m. vasutakra, középítkezések, vagy hasonló rendkívüli kiadásokra — az ily járulékok csak a monarchia mindkét államában öszhangzóan hozott törvények alapján engedélyezhetők. 4. §. Ugyanezen uton állapítandók meg azon irányelvek, melyek szerint Boszniában és Hercegovinában a következő ügyek szabályozandók és kezdendők, u. m. 1. a vámintézmények; 2. azon közvetett adók, melyek a monarchia két felében közös egyetértéssel megállapított hasonértelmű törvények szerint kezeltetnek ; 3. a pénzrendszer; 5. §. Minden változtatásához azon viszonynak, melyben ezen tartományok jelenleg a monarchiához állanak, a monarchia két állama törvényhozásainak egyetértő jóváhagyása szükséges. 6. §. Jelen törvény azon feltétel alatt, hogy az annak megfelelő határozmányok a birodalmi tanácsban képviselt királyságokban és országokban is törvényerőre emelkednek s ezen törvénynyel egyidejűleg kihirdettetnek, a kihirdetés napjától kezdve lép életbe.