Kecskemét, 1880. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1880-01-04 / 1. szám

1880.1. szám. KECSKEMÉT. Január 4. ifjúságomtól fogva azt az államférfiak és honfiak oktatási forrásának tekintettem. „Most kérem önöket, hallják mit mond maga Washington. „Ugyanazon évben, melyben búcsúbeszédét tartotta, midőn Adet, a francia minister a francia köztársaság lobogóját ajándékozta neki. Washington , mint az Egyesült Államok prezidense, hivatalosan ezen szavakkal válaszolt: , Szabadság földjén születvén, korán megismervén annak becsét, annak megvédésében vészteljes ütközetekben vevén részt, életem nagyobb részét szentelvén annak hazámbani meghonosítására: aggodalomteljes visszaemlékezések, rokonszenves érzelmek, s a legjobb kívánságok ébrednek keblemben oly elnyomott nemzet iránt bármely országban, mely a szabadság zászlóját bontja ki.‘ „így szólott Washington. Nem helyesen mondhatom-e hát, hogy ha ő élne, én az ő nemes rokonszenvét bírnám, és egy Washington rokonérzelme sohase volt, soha se lenne üres szó. Washington, ki ezen szót „becsület“ politikai szabálylyá tette, soha se nyilvánított volna oly értelmet , melyet az ő államférfiúi bölcsessége helyben nem hagyott volna. „Engedjék önök, hogy ezzel végezzem beszédemet. Már azt is igen nagy jólétnek veszem, hogy az önök becses figyelmük Magyarország ügyét a Washington emléke ünneplésével hozza kapcsolatba. „Elköltözöttnek szelleme! mosolyogj le az égből hazám ügyének ezen méltánylására , őrködjél azon elvek fölött, melyeket nemes életed vezércsillagául tettél, s eljön még az idő, midőn nemcsak a te saját honod, hanem a felszabadult Európa is halhatlan neved élő emléke fog lenni.“ Ezután még sok felköszöntések s lelkes beszédek tartattak s a vidám társaság csak éjfél után későn kezdett osztani. Febr. 24. 1852. Néhányan a Kossuth környezetéből a német „Glee Club“ (vidám társulat) táncvigalmába mentünk Reinhardt társulati taggal. Vagytunk látni amerikai táncvigalmat. Láttunk is, de ez ugyan nem igen kedvező fogalmat szerzett az amerikai táncvigalmakról. — Felső ruháinkat lerakván , egy három csillárral nem igen szemvakítólag világított hosszú terembe léptünk, melynek falai, úgy látszott nem festettek, hanem piszkos meszeltek voltak, padlózata fenyődeszka volt, s az arról felszállott por oly vastagon lepte a fekete ruhát, hogy arra ujjal írni lehetett. A terem egyik végében, mint látszott, ez alkalomra összeeszkábált emelvényen volt a 20, mind fúvó hangszeres zenész. Ezen táncteremből nyílt egy másik nagy terem, melyben néhány festett asztalka körül, festett lócákon és székeken ülve, nők és férfiak rénusi bort, citromos vizet hörpölgettek, cukrázda nem volt; a férfiak égő szivarral, festett kalappal társalogtak, vagy daloltak; pincért kabát nélkül szolgálni látni nem volt ritkaság. Hogy akár a nők, akár a férfiak öltözködésekre különös gondot fordítottak volna, nem lehetett észrevenni; mindenki a rendes házi, vagy utcai öltözetében volt, sőt néhány férfi üzleti öltözetben is volt látható. Kevés nő kezén lehetett fehér bőr kesztyűt látni, a férfiak pedig többnyire kesztyű nélkül voltak. Nőket a leányoktól semmi se különböztette , mert sem a nők asszonyi felt, se a leányok — egyet kettőt kivéve — virágot fejükön nem használtak. Hajfélületök a legegyszerűbb volt, minden ok nélkül. — Szóval a terembe belépve, mindjárt láttuk, hogy egy másod, vagy harmadrendű táncvigalomba mentünk, mert az elsőrendű táncvigalmak Amerikában is oly fényesek, az öltözetek divatosak és izlésteljesek, mint az európaiak. A táncrenden volt valcer, galopp, polka, kottillion és skót. Éjfélkor a mintegy száz vendég egy szomszéd kis teremben , három egymáshoz oly közel álló asztalhoz zsúfolódott, hogy szolgálat még úgy se történhetett volna, ha szolgák lettek volna elegen; de szerencse volt az, hogy — mint látszott — ez bátyus táncvigalom lévén, minden ételek , melyek hideg sültből, sonkából, süteményből s édességekből állottak, az asztalra fel voltak rakva. Vacsora után folytatták a táncolást világos reggelig, de mi magyarok 4 órakor tőlök búcsút vettünk. (Folytatjuk.) TÁRCA. Dalok a kis mókushoz. Vili. Ij évre. Mikor annyi jót kivannak Egymásnak az emberek. Az új évre mit kívánjak Kis mókuskám feneked? Maradj, maradj továbbra is Kis mókusom énnekem, Szeress mindig bűn, igazán, S az uj év boldog leszen. Hevesi József. Boszniában. — Rajz. — Irta: Marosi Kálmán. Már az igaz, hogy különös idők is voltak azok!... Mikor a falunkbeli Róbinak a Náci fia megkapta a behivási parancsot, s tudtára adatott , hogy mozgósítva van: annyira elöntötte szívét a búbánat, hogy keserűségében sirva muzsikáltatta magát végig a faluban. A szegény Kóbi pedig ott kisérte a muzsikusok után, szemeit folytonosan törülgetve elrongyollott gyapjúkendőjével. Hanem azért mikor a faluháza előtt vonultak el, akkor a Náci mégis rákurjantott a nótára, hogy: Hármat rikkantott már a rigó. Nem parancsol nekem a bíró , s mikor az következett, hogy: Majd parancsol Ferenc József a császár,... Kisfaludynál már komoly darabjaiban is látjuk a korrajzost, különösen történelmi tanulmányai után, de erősebben megmaradt nála és jobban kidomborodik műveiben a társadalmi fonákság; az életben a nevetségest inkább észrevette, mint a megrázót s fiatalkori könnyű vérmérsékletét a szenvedés és az idő meg nem ölhető. Az alakításban Kotzebue hatása alatt áll vígjátékaiban is, de már feltalálása szerencsésebb , mint komoly darabjaiban, kidolgozása pedig határozottan jobb. Az életben szomorú jelenség van elég, de tragikus nem sok s talán az önzés kifejlődésével az eszmékért való küzdelem mindinkább enyészik; az önszeretet kerüli a nagy küzdést s a bukást inkább szóval szokás bejelenteni; az idealizmus mindinkább veszt értékéből. Az alakoskodás, cselszövés , félreértés, üres fennhéjázás gyakrabban előfordulnak s vallanak kudarcot, mint a nagy eszmék harcosai s az emberek mindig jobban szeretnek nevetni, mint sírni, a színműíró is jobban felhasználhatja ezt a tulajdonságot s tizedrésznyi erővel célt ér, különösen olyan korban, melyben a nemzeti tármát annyira érzékenyen, olyan szívből szakadt keserűséggel rikkantotta ki, hogy nem csodálom, ha még a Tarajos Máténé szomszédasszony szemeiből is kicsordultak a könyek. Szegény Náci!. .. hanem azért úgy elvitték mint a parancsolat. Később az a hír jött felőle, hogy a bosnyákok kezébe jutott, de ez nem volt igaz, mert én a harctéren láttam iszonyúan jajgatni egy sebesült szállító kocsinak a fenekén , s mikor azt kérdeztem tőle, hogy súlyosan van-e megsebesülve ? ő csak annyit mondott, hogy hagyjak neki békét, mert azonnal el fog költözni Ábrahám kebelébe. Pedig hát, amint később megtudtam , nem volt egyéb baja, minthogy az első ágyúszótól megijedt, s észre se vette, mikor egy muníciós kocsi kereke keresztül ment a lábán. A Náci gyerek aztán az invalidusokkal együtt bekerült a kórházba, s ki sem jött onnan, míg csak meg nem kezdődött a hadsereg demobilizációja. No, hanem azért most senki se mutogatja nagyobb megelégedéssel az occupációért kapott „kriegs medáliát“, mint épen a Náci, s azt beszéli boldognak, boldogtalannak, hogy nála vitézebb és bátrabb gyerek nem lett volna az egész ármádiában , ha a miatt a rongyos kocsikerék miatt a kórházba be nem került volna. A szegény öreg Róbi pedig a fia háta megött nem győz elég hálát adni a Jehovának azért, mert annak a muníciós kocsinak a kerekét épen az ő Náci fiának lába fején vezette keresztül.... .... Hanem hát az a rikkantós nóta, amire a Kóbi fiának összefacsarodott a szive s könybe lábbadt mind a két szeme, elvégre én nekem is szólott. Elvittek engemet is, mégpedig úgy, hogy Kecskeméttől Eszékig a lábam se érte Az államnak Mármarosban tetemes menynyiségű erdőbirtokai vannak, e birtokok terményeinek értékesítése részben bel-, részben pedig külföldre szállítás által történik. A kormány az értékesítésnél sajátszerű módozatot követ, nevezetesen a mármarosi erdő terményeinek egy jelentékeny részének külföldre kivitelére nézve, szerződést kötött „Gredel testvérek“ regensburgi hajókereskedő céggel, akkép, hogy míg az a legjobb és legvastagabb fűrészelni való faanyagnak legtetemesebb részét, 30 cmétertől fölfelé, szerződés szerint, köbméterenként 3 frt. 4 kr. egységi árban veszi át, — addig a honi gőzfűrészmalom tulajdonosok és fakereskedők csak gyönge, gőzfűrészszel csak kevésbé vagy épen fel nem dolgozható és 30 cméter alatti anyagot szerezhetnek meg köbméterenként 5 frt. 70 kr. egységi árban. Ezzel, úgy látszik, a kormány a magyar faterménynek akart külföldön piacot teremteni , azonban számítása téves, sőt helytelen volt, de sőt a nevezett külföldi vállalkozó cégnek azt is megengedte, hogy az általa megvett erdőterményt belföldön, Mármarosban is értékesítheti; ezenkívül az általa külföldre szállított famennyiség külföldön feldolgoztatván , ott sokkal olcsóbb áron szerezhető be, mint a magyarországi gőzfűrészmalmok által feldolgozott faanyagból nyerhető kész cikkek; ebből azon kár is származik, hogy a magyarországi munkásoktól a munka elvonatik. Röviden tehát, amíg a legjobb magyar épületfaanyag Mármarosban a kivitel előnyére a magyar ipar és kereskedelemtől elvonatik, a délmagyarországi és tiszavidéki fakereskeigazgatósági fogalmazó is, de ezt már számításba se lehetett venni, miután egész napokon keresztül nem tett egyebet, mint szomorkodott az istenadta. No, de nem ok nélkül, mert épen mozgósítás előtt való nap volt a menyegzője... Én ugyan elég sokszor emlegettem előtte olynemű dolgokat, hogy asszonynak — otthon a helye és hogy nem sokára ütni fog szabadulásunk órája; de ő mindezekre csak hunyorított egyet a szemével és azt felelte, hogy — soká lesz az! Igaza volt. Uj házasoknak tizenöt percig nem látni egymást — örök élet! A pamlag végétől pedig esetleg a nyíló félben levő szobaajtó kilincséig , épen a világ vége ! Ilynemű gondolatai lehettek a pénzügyigazgatósági fogalmazó urnak is; az a hegyek tetején kalandozó szomorú arc ; az a fellegekben valakit folytonosan üldözni látszó tekintet ; az a búskomolyság és titkos fájdalom legalább erről tettek tanúságot. No de nem hiába szomorkodott az otthon hagyott fiatal asszony után, mert alig néhány nap múlva jött a parancs, hogy mint özvegyen maradt napaasszonyának egyetlen veje, a hadseregből ideiglenesen elbocsáttatik, s mint ilyen, azonnal leszerelendő és hazaküldendő lesz. — Felesleges is talán mondani, hogy ő a további teendőkkel nem igen sokat látszott teketóriázni, hanem elindult egyedül egymaga a járatlan utakon, ellenséges földön — no de mégis egy darab fekete csibakot vive magával mutatóul a feleségének azért, hogy ítélje meg abból az állapotot, a miben ő volt a „mézes hetek“ alatt. (Folytatjuk.) KISFALUDY KÁROLY, mint drámairó. (Folytatás.) sadalom ismerete hiányos s a népet csak a falukban ismerik. Kisfaludy hálás térre lépett, midőn a népélethez fordult, nemzetiségi tekintetben pedig azzal jó szolgálatot tett. Tipikus magyarokat hozott a színpadra, melyek máig is ott vannak, és ott lesznek, valamint a kupaktanács ma sem sokkal bölcsebb, mint 50 évvel ezelőtt volt, és a falusi kántor csak úgy gyönyörködteti a lakodalmas népet verseivel, mint akkor. Az alkotás és jellemrajz hibája sem ötlik itt oly élesen szembe s a nyelvtől oly magas szárnyalást nem várunk. Az alkotási vétséget az ügyes, érdekfeszítő bonyolulat, a jellemrajz felületességét pedig a nemzeti életrajza sok tekintetben elfeledteti; a szép társalgási nyelv meg kedvesebben hangzik a fülnek, mint nem egy író érthetetlenségig csigázott magas drámai dictioja és erőnek nevezett nyersesége. Kisfaludynál pedig van ügyes, érdekfeszítő bonyolulat, kitűnő nemzeti életrajz s ő előtte példátlan szép magyar nyelv elmésséggel és magyar érzékkel kezelve, mely hatását nem is tévesztheté el sem az irodalmi nyelv fejlődésére , sem a hallgatók szivére; azt, hogy alsó vígjátékokat ir, ezek mellett senki sem hányta szemére s hosszabb életű darabjai a tehetséges iró mellett tanúskodnak, pedig termékenysége Szigligetiig példátlan, ki maga is nagy dicsérettel szól felőle. Hogy Kisfaludy eredeti tehetség volt, azt bizonyítják eredeti magyar jellemei s forma érzéke, mely teljes egészet tudott alkotni. Darabjaiban a felületesség s néhol az üresség inkább az elhamarkodás, mint a kedély és eszmeszegénység következménye ... Jellemei magyarok, az akkori élet hű példányai. Mindjárt kerek, határozott irányban biztos kézzel vezetett egészet alkotott. Dialógjai szabatosak, ékesek, ötletdúsak. Nyelve tömöttebb, szabatosabb , jobb mint az, amely a színpadon és vígjátékirodalomban azelőtt, akkor, azután s többnyire még most is divatozik. Komikuma nem akar oly erőteljes lenni, mint a Moliere-é, de oly aljas sem, mint akkor divatozott s később elérte non plus ultráját a lerchenfeldi bohózatokban. Általában nemes s miveltebb közönségnek való. Vigjátékai akkor korszerűek voltak s mindenütt nagy hatással adattak, hisz alakjait nemcsak a színpadon, de maga közt is látta a közönség.... (Dráma és válfajai, 479.) Hogy Kisfaludy Károly jobb vigjátékiró volt, mint tragoedia költő , azt is egyéniségéből könnyen megfejthetjük, nem szükséges az akkori időnek a tragikumról való hibás felfogását védpajzsal állítanunk. A természettől nagy tehetségeket nyert; szellemes ember volt s e mellett deli, szép alak, ezért s műveltségéért a falon ajtók előtte nyitva valának, hol a finom társalgási beszédet, mely a vígjáték nyelve , a legnagyobb mértékben elsajátítható s nem valótlan szinü, hogy néhány vígjátékéhoz a tárgyat szellemes nők pletykái szolgáltatták; de magában is erős fürkésző s észrevevő tehetség volt, mely az ellentéteket (a komikum alapja) figyelmen kívül nem hagy á s a világot jelentő deszkákra vive a harcot , hogy a rút bukásával, nézőinek nevetése közt tüntesse fel az erkölcsi ideált. A drámairásra erős nemzeti lelkesedése ösztönözte s célját nem is titkolta el, mely szerint másokban is azt akarta felkelteni; a vígjátékirás saját természetének szüksége volt, de ebben sem tehette félre előbbi intenzióját, melynek a magyar társadalom teljes ismerete hatalmas támasztékot nyújtott. A falusi életet csak úgy ismerte, mint a nagyúri szena földet, onnan pedig az apostolok lovain egész a Száváig. Azontúl ismét csak az apostolok lovain, már aztán kiki úgy, ahogy tudott — a hegyeken át ép úgy, mint a temérdek kökény- és varjutások között. Meg is boronálták a kezeimet úgy, hogy kendőzés nélkül nem tudom miféle erő és hatalom tudta volna azokat ismét szalonképesekké tenni. Egyébiránt aki egyebet nem olvasott, mint azt a sok panaszoskodó levelet, miket a tábori postákon az elfogultabbak eresztettek haza felé, annak fogalma sincs arról a rengeteg vadregényes vidékről és arról a borzadalmas és mégis fenséges tájképről, ami minden lépten , minden nyomon a szemeink elé tárult. Olyan vad volt, hogy megborzadtunk tőle, és mégis olyan szép, mintha csak álmodtuk volna. Igaz ugyan, hogy ilynemű magasztalást ott egyikünk se mert volna megereszteni, de ennek első oka volt, hogy ott egyikünknek se jutott eszébe megdicsérni valamit; második pedig , hogy az ilyen magasztaló dicséretekért aztán az ember még a hátát se vihette volna el szárazon .... mert midenütt akadnak elégedetlen emberek, akik nincsenek kibékülve sorsukkal s folytonosan zúgolódnak annak keserű csapásai ellen. Hanem azért mikor annak a nyolc darab vágni való marhának az őrizete reánk bízatott, amiket nekünk ez őrizet mellett még hajtanunk is kellett, mindannyian meg voltunk elégedve állapotunkkal. Pedig hát ha a polgári életet vette volna valaki figyelembe, megolvashatott volna közöttünk két prókátort, egy legfőbb ítélőszéki fogalmazó gyakornokot, három ügyvédbojtárt, és egy kir. törvényszéki aljegyzőt. Volt ugyan köztünk még egy pénzügyvedélyes, üres, fenhéjázó, haszontalan, emésztődő életet; nem kevésbbé ismerte a középnemességet , melyhez maga is tartozott, s ha valamelyik darabjában két különböző társadalmi osztályt állít elő (Csalódások), mennyire biztos a jellemzése, még a nyelvezeten is érezhető a különbség, nemcsak a gondolkozáson. Míg komoly darabjaiban a mély szivű lyrikus legtöbbször előtérbe lép, itt az elvesz s csak a személyeket látjuk és halljuk, nem pedig a költőt, kit a dráma tárgyiassága nem tűr meg a színpadon. A Bécsben tartózkodása óta komoly Kisfaludyban satyra és humor is bőmértékben volt, mely a komikai ér mellett a vígjáték hangulatát alkotja, annak életet kölcsönöz. Az élcekkel rakott dialog még jobban tetszett a közönségnek, mint a nagyhangú magyar hősök és a szerelemben ellágyult és elszánt hősnők szavalata, kik maguk is belevesztek a sok beszédbe és érzelembe. Míg komoly darabjaiban a cselekvés gyors haladását és erős lüktetését a hosszú és szenvedélytelen beszélgetések lépten-nyomon megakasztják, addig itt az életteljes, pezsgő dialóg folytonosan feszült figyelemben tart és a drámai actiót előbbre viszi; vígjátékaiban a cselekmény és nyelvezet egyforma gyorsasággal halad, bár nem mondhatjuk, hogy szorosan vett cselingjátékaiban a sokféle helyzet előállítás mindég helyén van, a hatás szempontjából igen, de aesthetikailag nem. (Folytatjuk.) A tisza-vidéki és dél-magyarországi fakereskedők és faiparosok első értekezlete Szegeden, 1879. dec. 21-kén.