Kecskemét, 1880. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1880-01-25 / 4. szám
1880. — 4. szám. KECSKEMÉT. Egy modern ebéd. (Folytatás.) Ily beszélgetés alatt feltálalhatott a pecsenye. No doktor uram, ebből az őzből csak nyugodtan ehetünk, talán csak nem hamisítják már a húst is? Nem — válaszolók, de ha nem is hamisítják , a hús megszerzésénél még is a legnagyobb vigyázattal kell eljárni, mert ezen legfontosabb tápanyagunk gyakran beteg állatoktól származik, minek folytán ily hús élvezete után, nagyobb káros állapotok is fejlődhetnek. A ház úrnője felszólítása folytán elmondom a legszükségesebb tudnivalókat e tekintetben , körülbelül következő módon. A hús, mely vegyi összetétele alapján az emberi tápanyagok legfontosabbját képezi, általánosan tekintve 28% szilárd és 72% folyékony anyagból áll. A szilárdak, melyek főleg a táplálékonyak, 20% izomrost, 5% húsfehérnye és 3% sónemű testek. Rosszul táplált állatok húsa azonban 10%-kal több víznemű testeket tartalmaz. Szokásos a húst, mint fehéret és vöröset megkülönböztetni. Fehér a galamb , tyúk, bárány és halaké, vörös pedig a tulok, juh, sertés és vadaktól származik. Határozottan káros, illetőleg mérges, régi romlott hús , néhány madárfajé , melyek mérges anyagokkal táplálkoznak és különösen az, mely beteg állatoktól származik, mint a borsókás és trichinosus. Oly városokban , hol a polgárok jóléte a hatóság szivén fekszik, minden állat a levágásnál szigorú vizsgálat tárgya, ahol pedig ez nem történik, ajánlom a gazdasszonyoknak különös figyelemre méltatni a hús szagát, szikét, a mell- és hashártyát. Nem hallgathatom el, hogy sok helyt az állatok kivégzésük előtt felfúlgatnak, ezen eljárást rendőrileg be kellene tiltani, mert egyrészt fényvesztés , másrészt pedig a húst sokkal alkalmassabbá teszi a rothadásra. Engedjék meg , hogy Letheby ide vágó észleleteit közöljem önökkel; e búvár következőig nyilatkozik: Egészséges hús sohasem mutat rózsa- vagy sötétvörös szint, a zsírszövet kemény és sohasem nedves. Nagyítóval nézve az ép hús rostjai élesen határoltak és erősen mutatják a harántcsíkokat, még egészségtelen húsnál e harántcsíkok majdnem láthatlanok, azonkívül a legtöbb esetben finom testecskéket láthatunk , melyeket psorospermáknak neveztek el. Oly tulokhús, mely tuberculosus tuloktól származik, halavány színű, azon helyeken , hol ép húsban faggyú találtatik, az ilyennél hiányzik, de különösen a has- és mellhártya és részben a rekeszizom mutat igen apró, gyakran fürtös külsejű, sötét színű emelkedéseket, ily hús élvezete tuberculosist idéz elő az emberben is. Egyáltalában minden tulokhús élvezhetlennek tekinthető, melynek tüdeje külsőleg, vagy belsőleg anormál, vagy amelynek husa a levágásnál serét folyadékot választ le. Hólyagférges hús, jól megfőzve ugyan nem árt, de félig nyers állapotban élvezve okvetlen galandférget hoz létre az ember testében. A sertéshús minden körülmények között a mikroskoppal vizsgálandó, mert benne foglalt trichinák az élvező halálát vonják maguk után; — de ezen állatok leírása talán nem gerjeszti a tisztelt szomszédjaim étvágyát, miért is róluk hallgatni fogok. Oh nem doktor úr, már most megettük a pecsenyét és jól ízlett , bátran szólhat. Ha úgy akarják, tehát folytatom. (Folytatjuk.) A feslettség költészete (a Lorette-drámák: „A kaméliás hölgy“, „Fernande“ stb.) a francia költészetben. Dr. Szemák Istvántól. (Folytatás.) Azonban téves felfogás, mintha a költő az erkölcsi sülyedést, a hősnő előéletében elkövetetett botlásait szépítve , enyhítve, vagy épen mentegetve, a szánalom érzelmét akarná bennünk felkelteni s igy a szigorú erkölcsi elvek alapjait ingatná meg. Ez bizonyára nem volt a költő intenziója s a dráma alapeszméje helyes szempontból fogva fel nem is hagy ez iránt semmi kétséget. Ez ugyanis egy nagy erkölcsi elvet fejez ki: az erény tiszteletet s becsülést érdemel, lakjék bár kunyhóban vagy épen oly viszonyok között, hol az áldozatként elhamvadni szokott; ellenkezőleg a bűn és förtelem megvettetést s utálatot, öltözzék bár selyembe avagy bíborba. Erény alatt azonban itt is, mint Gauthier Margitnál, nem csupán az eredeti ártatlanság szeplőtlen megőrzését kell értenünk; méltán tartatik annak azon szilárd elhatározás is, melylyel a bukott botlásai után felemelkedve s ocsmány előéletének hátat fordítva, egy önzéstelen érzelem befolyása alatt megtisztulva, erősen felteszi magában, a bűn lejtőjére többé rá nem lépni, ellenkezőleg megmentve a szív kincseiből, a mennyi még megmenthető, új életet kezdeni s e nemes eltökélést tettekkel is megpecsételi. Ez, azt hiszem oly tiszta, meghamisitatlan kér, erkölcstan, hogy méltán a kér, vallás egyik alaptételének mondható. De épen itt keresendő a téves felfogás oka, mely az ilynemű termékek felett könyörtelenül pálcát tör. Már maga az ily tárgyak drámai feldolgozása és szinrehozatala erkölcs elleni merényletnek tartatik, holott épen az ily történetekben a kifejtett felfogás világánál a két erkölcstan kulmináló pontját látjuk s erkölcsnemesitő hatásukat annál inkább kénytelenek vagyunk beismerni, minél inkább tapasztaljuk a művelődés terjedésével az erkölcsi elveket lazulni s annak dacára a hasonló szerencsétlen lények iránti megvetést fokozódni. Nem végtelenül fenséges, magasztosan-e az, mely szerint a legmélyebben bukott s a förtelem mocsáréba már-már elmerült számára is, ki felett a korlátolt köznapiság már kimondá megsemmisítő ítéletét, van mód ismét felemelkedni, a társadalmi lét könnyelműen eljátszott jogait visszaszerezhetni, annak kebelébe ismét felvétetni s becsülését joggal igényelhetni? E nagy erkölcsi elven kívül még egy fontos társadalmi elvet is látunk a szóban forgó drámában kifejezve. A költő, midőn a nagyvilág ünnepelt delnője ellenfeléül a színpad egy hősnőjét állítja fel s a két vetélytárst, kiket a múlt előítélete szerint oly áthidalhatlan távolság választ el, egyenjogús rangú ellenfelek gyanánt, egy nagy demokratikus elvnek ad kifejezést, mely szerint az egyén értéke megítélésénél nem a születési előjogok vagy más esetleges körülményeknek, hanem szellemi s erkölcsi tulajdonságainak kell döntő súlylyal bírniük. És hogy ez igazság annál hatályosabb, nyomatékosabb kifejezést nyerjen, ruházza fel a hercegnőt oly gyűlöletes s visszataszító, a művésznőt pedig oly vonzó s megnyerő jellemvonásokkal, mi által egy uj erkölcsi elv nyer alkalmazást, mely szerint a belső nem mindig felel meg a külsőnek s a társadalmi életben elfoglalt előkelő állás s élvezett közbecsülés még nem csalhatatlan critériuma az erkölcsi nagyságnak; hogy e mellett a legsilányabb teremtmények lehetünk; ellenkezőleg, hogy a legnyomorultabb viszonyok közepette és a világ sulytó ítélete dacára joggal járhatunk emelt fővel, mivelhogy öntudatunk, e legcsalhatatlanabb biró , sugallja nekünk, hogy nagyobb erkölcsi becs, több szellemi kincsnek vagyunk birtokában, mint azok, kik mindezeket üres cafrangnak tartják s hiányukat előjogaik s más értéktelen külsőségekkel elegendőkép ellensúlyozhatni hiszik. Több támpont is kínálkoznék még a dráma tartalmában s célzatában álláspontom helyességének beigazolására ; a felhozottak is azonban , azt hiszem, teljesen elegendők arra, hogy a „Gauthier Margit“-ra mondott ítéletem „Lecouvreur Adrienne“-re vonatkozólag is minden megszorítás nélkül elfogadtassák. Hasonló nézetben vagyok a „Fernand“ s más hasonirányú darabokra nézve, minek Feuillet: „Kísértés“, „Megváltás“, „Julia“ stb. drámái, melyeknek csaknem mindegyikében a fejtegetettekhez hasonló eszmék s erkölcsi igazságok kimutatása nem kerülne nehézségbe, de kitűzött feladatom határain messze túl vezetne. Ha egy tapasztalatlan s a rendszeresen folytatott ostrom minden kigondolható műveleteinek kitett leányka egy önkivüli pillanatban nem annyira saját gyengesége, mint a csábitó erőszakának áldozata gyanánt leroskad; de eszméletének visszanyerte után minden köteléket, melyek újabb örvénybe ránthatnak, széttép s egy tiszta, házasság szentesítette szerelem karjaiba hanyatlik, ezt megelőzőleg azonban szilárd eltökéléssel bír, jövendő férjének múltja szennyfoltját feltárni, de e nemes szándéka kivitelében egy alávaló asszony boszut lihegő cselszövényei által megakadályoztatik; és ha a férj neje előéletéről későbben értesülve, a csalatkozás kínos gyötrelmeitől marcangoltan bár, de egyúttal a boszuterv hálózatát felismerve, nejének nagylelkűen megbocsát. — e történetben, azt hiszem , az erkölcsnemesítő tapasztalati igazságok nem csak nem hiányoznak, de sőt az ellentétek éles ecsetelése által oly határozott kifejezést nyernek, hogy rokonszenvünk s utálatunk megosztására nézve a versenyző ellenfelek közt egy percig sem habozhatunk. És e rokonszenv nem a bűnt, a bűn leányát öleli át, hanem azon nemes , hősies küzdelmet , mely a bűn karjai közül szabadulni törekszik s célját, minden akadályok felett győzedelmeskedve, el is éri. („Fernande.“) Vagy ha a nagyvilág ünnepelt delnője, léte céltalanságának tudatára ébredve s hódolói céljának silányságát belátva, életuntságában önmérgezési terven töprenkedik; rideg léte pusztaságán azonban a véletlen különös kegye egy romlatlan s önzéstelen ifjúval hozza össze, ki őt az örvény széléről visszarántja s uj életet, uj tavaszt teremt számára: — habozhatunk-e e történet szellem-s kedélyképző irányzatát elismerni ? („Megváltás!“) (Vége köv.) Pezsgőbor gyártás. Kétségtelen és elvitázhatlan tény, hogy nincs bor, mely a kedélyt annyira felvidámitaná és felvillanyozná, mint a jó pezsgőbor. — A tokaji hegyek terményét kivéve, ez királya minden bornak, és még tulélvezete is kellemes, és büntetés nélkül marad. — Nem csoda tehát, hogy e bor az egész földgömböt uralja, és e gyöngyöző ital nélkül, bármily, különben finom ebéd, hiányos marad! Szülőhelye e nemes italnak Franciaország s különösen annak az előtt Champagne, most pedig Marne departement-nak nevezett része. Itt a lakosok mintegy 200 év előtt Franciaország legszegényebb részét képezték, még ellenben most, midőn a pezsgőbor készítése milliókra menő tőkét vesz igénybe, és majdnem másfélszer annyit ad ismét vissza , ezen ipar a legszegényebb helyen is gazdagságot teremtett. Petheő Imre, Fehérmegyében, Szt. Miklóson földbirtokos , részint lapok által közlött statistiai adatokból, részint többszöri utazása alkalmával Franciaországban, meggyőződvén a pezsgőipar jövedelmes voltáról, és tudván, hogy a magyar borok a pezsgő készítésére kiválóan alkalmasak, azon gondolatra jött, hogy jó volna e nyereséges iparágat Magyarhonban is meghonosítani. A tervet csakhamar követi a kivitel, mert néhány magas állású egyén és hatóság ajánló levelének beszerzése után sikerült Chalons sur Marnéban, a nagyhírű Jacquesson pezsgőbor gyárában teljes bemeneti és tanulási szabadságot nyernie. — Az előtt, mint mindenki , ő is azon nézetben volt, hogy a pezsgőbor kizárólag mesterséges módon készül , és pezsgése vegyészeti szerek által idéztetik elő . csakhamar azonban volt alkalma tapasztalnia , hogy a francia pezsgőbor gyártása a legtisztább és legcélszerűbb borkezelésen alapszik, és hogy a pezsgés, vagyis a bornak szénsavas légtartalma, a bornak az üvegben történő utóerjedése által idéztetik elő. Az így készült pezsgőbor nemcsak főfájást nem okoz, hanem elősegíti a gyomor működését, és némely betegségeknél, különösen emésztési zavaroknál, orvosság gyanánt használható. Petheő Imre félévi szorgalmas tanulás és gyakorlás után 1872-ben hazatérvén, fehérmegyei birtokán francia modorban azonnal felállított egy pezsgő-gyárt. Az első sikert a bécsi kiállításon aratta, hol már első kísérletei is érdeméremmel lettek jutalmazva. Most pedig pezsgője nemcsak az ország minden városában ismerős, de Amerikában is, hová évenként 15000 darab üveggel szállít, és Franciaországban, hol a „magyar pezsgővel“ ha nem is kiterjedt piacot, de kellő méltánylást talált. Legnagyobb ellensége azonban azon előítélet , melyet az ezelőtt szikviz módjára készült, és „magyar pezsgő“ cím alatt árult utálatos folyadék keltett a közönségben mindenféle pezsgő ellen. Ezen előítélet a szikviz módjára készült pezsgő ellen teljesen jogosult, ha azonban a közönség a Petheőféle pezsgőborral meg fog ismerkedni, és annak kellemes izét és jó hatását tapasztalni fogja, hisszük, hogy az ellenmondás el fog némulni, és a Petheő-féle pezsgőbor szükséges kelléke leend a nagy lakomáknak. Úgy tudjuk, hogy helybeli kereskedőink közül Gyenes és Bóka urak Petheő Imrével közvetlen összeköttetésbe léptek, és ezáltal reméljük, hogy a régi egészségtelen pezsgővel nem is fogunk többé találkozni! Irodalom és művészet. — A „Vasárnapi Újság“ jan. 18-ai száma következő tartalommal jelent meg: „Petőfi egy ismeretlen eredeti arcképe.“ — „Ragad a folyó.“ Költemény. Mezei Józseftől. — „A két ördög vára.“ Történeti beszély. Irta Eötvös Károly. — „A hírlapok keletkezéséről.“ Szinnyey Józseftől. — „Az albigensesek elleni háborúból.“ — „A gőzház.“ Verne Gyula regénye. — „A nagy vasúti szerencsétlenség Dundee mellett.“ — Egyveleg.“ — „Verhovay Gyula.“ — „Anno 1848 , 1860. és — jelenleg.“ — „Semmiért.“ Költemény. Incédy Lászlótól. — „A hét eseményei.“ — Irodalom és művészet, közintézetek, egyletek , mi újság ? stb. rendes hetirovatok. Képek: Petőfi Sándor, Mezei József festménye után. — Jelenet az albigensesek elleni háborúból. Bernát minorita szerzetes csillapítja a népet. — Semmiért. De Peerdt festménye után. — Nagy vasúti szerencsétlenség Dundee mellett. Búvárok munkálkodása a leszakadt hídnál. — Verhovay Gyula. A „Vasárnapi Újság“ előfizetési ára negyedévre 2 fit., a „Politikai Újdonságokkal együtt 3 frt. — Ugyancsak a Franklin- Társulat kiadóhivatalában (Budapest, egyetemutca 4. sz.) megrendelhető a „Képes Néplap“, legolcsóbb újság a magyar nép számára, félévre 1 frt. — E három hetilap melléklapja a „Világkrónika“ képes hetiközlöny megrendelési ára a Vasárnapi Újság, Politikai Újdonságok vagy a Képes Néplap előfizetői részére negyedévre 50 kr., félévre t frt. — A hírhedt magyar falu lipcsei „G a r t e n a u b e“, mely vagy két év előtt, minden magyar ember lelkében mély megbotránkozást szült, cikkei miatt kitiltatott az országból : újabban engedélyt kapott ismét megjelentetni a magyar állam területén, mely „erfreuliches Ereignist“-t nagy hűhóval tudatja Ernst Keiler utóda, a „Transleithanische Buchhandel“-el. — Reméljük, hogy közönségünk, s kiváltképpn a hazafias érzelmű magyar könyvkereskedők, nem vesznek tudomást ezen legújabb „Ereignisz“-ről, melyre különben is semmi szükségünk, — mert van már hál’ Istennek elég magyar képes lapunk; Így különösen a „Gartenlaube“ mintájára alkotott Mehner-féle „Képes Családi Lapok“ mely rövid másfél év alatt oly nagy közönséget hódított magának, hogy ma már egyike a legelterjedtebb lapoknak az országban. De ezen rendkívüli siker, mit ily példátlan rövid idő alatt elért, méltán kiérdemelt jutalom volt, mert gazdag tartalma s csinos kiállítása mellett előfietési ára is oly csekély, hogy még e tekintetben is versenyezhet a külföldi vállalatokkal. — Mindenesetre megérdemli, hogy egy magyar család köréből se hiányozzék. — Egy hézagot pótló szaklap. A Debrecenben megjelenő „Kereskedelmi Lapok“ című szakközlöny második száma is beküldetett hozzánk, amint azt gondos figyelemmel átolvastuk, arra a meggyőződésre jutottunk, hogy ezen szakavatottan s általánosan elismert nevű szaktekintélyek közreműködése mellett szerkesztett lap, hivatva van kereskedői körökben valóban nagy hézagot pótolni. Kereskedelmi és iránycikkein felül művelődési, ismeretterjesztő, sőt mulattató részekben is annyira bővelkedik, hogy ezen hazánkban eddig egyedül álló vállalat pártolását olvasóinknak , de különösen kereskedőinknek s a kereskedő ifjúságnak (segédeknek) kiváló figyelmébe ajánlani indíttatva érezzük magunkat. — A 2 -ik szám a következő dús tartalommal jelent meg: 1. A kereskedelem méltatása.— 2. A népvándorlás. — 3. Tárca. Verőfényben. — 4. A pénz. — 5. Művészet a párisi kiállításon. — 6. Lloyd. — 7. Szövetfestés. — 8. Egyleti élet. — 9. Heti hirek és vegyesek. — 10. Külföld. — 11. Irodalom. — 12. Szerkesztői üzenet. — 13. Ismerettár. — 14. Hirdetések. — Az ősz Gróf Teleky Sándor, a legkedveltebb fiatal író, ismét kiadott egy kötetet műveiből „Emlékeim“ cím alatt. Ezen kiadást is a Petőfi társaság eszközölte . — e mű kapható Budapesten Aigner Lajosnál, helyben pedig lapunk kiadójánál. Ára 2 írt. Gróf Teleky „Emlékeim“ művének első kötete oly meleg pártolásban részesült , minőben egy mű sem mostanában; hathatósan ajánljuk olvasóink figyelmébe. — Mehner Vilmos kiadásában megjelent a „Képes Családi Lapok“ 15. és 16-ik száma. Közönségünk ismeri jól, felesleges ajánlanunk. Kapható „Spitzer József és fiánál.“ Ára füzetenként 30 kr. Január 25. ÚJDONSÁGOK. Meghívó a kecskeméti iparosok egyesületének a folyó évi január hó 25-kén, d. e. 9 órakor, az egyesület helyiségében tartandó , rendes évi közgyűlésére. Tárgyak: 1. Elnöki jelentés a lefolyt egyleti évről. 2. Az egyesület fentartására és emelésére szükséges intézkedések. 3. Az évi számadások megvizsgálására kiküldött bizottság jelentése. 4. A választmányi jegyzőkönyvek átnézése. 5. Az évi költségvetés megállapitása. 6. A tisztviselőség és választmány újból választása. Kecskemét, 1880. január 10. Dr. Horváth János, elnök. — A korcsolyázó egylet által f. hó 31-kén rendezendő táncestélyre a meghívások már szétküldettek, felkéretnek mindazok , a kik netalán tévedésből meghívót nem kaptak, szíveskedjenek ez iránti igényeiket az elnökségnél bejelenteni, hol is a meghívó kiállítása iránt azonnal intézkedés fog létezni. A rendezőség, Verhovay Gyula állapota roszszabbra fordult; szívből óhajtjuk, hogy lapunk jövő számában örvendetes hírt jelentsünk róla. A helyi jogakadémiai tanács Kormuth Frigyes jogászt, az általa elkövetett brutális sértés miatt e hó 22-kén a kecskeméti jogakadémiából mindörökre kitiltotta. — A korcsolyázó egylet jégpályáján szokatlan élénkség uralt ; a tagok nagy számmal mennek ki oda kora délután s az ejteli órákig űzik kedvenc mulatságukat. Vomuth Károly felmérési hivatalnok úrtól levelet vettünk, melyben kijelenti, hogy a lapunk múlt számának ujdonsági rovatában, róla irt ama közlemény, hogy a budapesti utcai zendülés alkalmával ő is megsebesült, egyik barátjának tréfájából származott. Örömmel adunk helyet a kiigazításnak azon indoknál fogva is különösen, mivel Wolmuth úr a felmérési hivatal tisztviselői közül a legderekabbak egyike. — A piac kikövezésének előmunkálatai már megkezdettek, hordják a téglát és a hozzá szükséges homokot, — úgy tudjuk , hogy az idő kinyíltával a kövezés munkálata is azonnal megkezdőtik. Bizottsági tagok választása. A II. és IV. kerületekben üresedésbe jött 4 bizottsági tagsági állásokra a választás a jövő február hó 29-kén fog megejtetni. · Halálozás. Györffy Balázs barátunk édesanyjának, özv. Györffy Jánosné, Páré Judit asszonynak elhunyta alkalmából a következő gyászjelentést vettük. Özv. Prikkel Imréné szül. Györffy Judit és gyermeke, — Györffy János s neje Dékány Judit és gyermekei — illetve unokájuk, — Györffy Lidia s férje Marozsi Ferenc és gyermekei, — Györffy Pál és neje Rigó Zsuzsánna s gyer-