Kecskemét, 1880. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1880-01-25 / 4. szám

1880. — 4. szám. KECSKEMÉT. Egy modern ebéd. (Folytatás.) Ily beszélgetés alatt feltálalhatott a pe­csenye. No doktor uram, ebből az őzből csak nyu­godtan ehetünk, talán csak nem hamisítják már a húst is? Nem —­ válaszolók, de ha nem is hami­sítják , a hús megszerzésénél még is a leg­nagyobb vigyázattal kell eljárni, mert ezen legfontosabb tápanyagunk gyakran beteg álla­toktól származik, minek folytán ily hús élve­zete után, nagyobb káros állapotok is fej­­­lődhetnek. A ház úrnője felszólítása folytán elmon­­dom a legszükségesebb tudni­valókat e te­kintetben , körülbelül következő módon. A hús, mely vegyi összetétele alapján az emberi tápanyagok legfontosabbját képezi, általánosan tekintve 28% szilárd és 72% folyékony anyagból áll. A szilárdak, melyek főleg a táplálékonyak, 20% izomrost, 5% húsfehérnye és 3% sónem­ű testek. Rosszul táplált állatok húsa azonban 10%-kal több víznemű testeket tartalmaz. Szokásos a húst, mint fehéret és vöröset megkülönböztetni. Fehér a galamb , tyúk, bárány és halaké, vörös pedig a tulok, juh, sertés és vadaktól származik. Határozottan káros, illetőleg mérges, régi romlott hús , néhány madárfajé , melyek mérges anyagokkal táplálkoznak és különösen az, mely beteg állatoktól származik, mint a borsókás és trichinosus. Oly városokban , hol a polgárok jóléte a hatóság szivén fekszik, minden állat a levá­gásnál szigorú vizsgálat tárgya, a­hol pedig ez nem történik, ajánlom a gazdasszonyoknak különös figyelemre méltatni a hús szagát, szik­ét, a mell- és hashártyát. Nem hallgat­hatom el, hogy sok helyt az állatok kivég­zésük előtt felfúlgatnak, ezen eljárást rend­őrileg be kellene tiltani, mert egyrészt fény­vesztés , másrészt pedig a húst sokkal alkal­­massabbá teszi a rothadásra. Engedjék meg , hogy Letheby ide vágó észleleteit közöljem önökkel; e búvár következői­g nyilatkozik: Egészséges hús sohasem mutat rózsa- vagy sötét­vörös szint, a zsírszövet kemény és so­hasem nedves. Nagyítóval nézve az ép hús rostjai élesen határoltak és erősen mutatják a harántcsíkokat, még egészségtelen húsnál e harántcsíkok majdnem láthatlanok, azonkí­vül a legtöbb esetben finom testecskéket lát­hatunk , melyeket psorospermáknak nevez­tek el. Oly tulokhús, mely tuberculosus tulok­tól származik, halavány színű, azon helye­ken , hol ép húsban faggyú találtatik, az ilyennél hiányzik, de különösen a has- és mellhártya és részben a rekeszizom mutat igen apró, gyakran fürtös külsejű, sötét színű emelkedéseket, ily hús élvezete tuberculosist idéz elő az emberben is. Egyáltalában minden tulokhús élvezhetlennek tekinthető, melynek tüdeje külsőleg, vagy belsőleg anormál, vagy a­melynek husa a levágásnál serét fo­lyadékot választ le. Hólyagférges hús, jól megfőzve ugyan nem árt, de félig nyers állapotban élvezve okvetlen galandférget hoz létre az ember tes­tében. A sertéshús minden körülmények között a mikroskoppal vizsgálandó, mert benne fog­lalt trichinák az élvező halálát vonják maguk után; — de ezen állatok leírása talán nem gerjeszti a tisztelt szomszédjaim étvágyát, miért is róluk hallgatni fogok. Oh nem doktor úr, már most megettük a pecsenyét és jól ízlett , bátran szólhat. Ha úgy akarják, tehát folytatom. (Folytatjuk.) A feslettség költészete (a Lorette-drámák: „A kaméliás hölgy“, „Fernande“ stb.) a francia költészetben. Dr­. Szemák Istvántól. (Folytatás.) Azonban téves felfogás, mintha a költő az erkölcsi sülyedést, a hősnő előéletében elkövetetett botlásait szépítve , enyhítve, vagy épen mentegetve, a szánalom érzelmét akarná bennünk felkelteni s igy a szigorú erkölcsi elvek alapjait ingatná meg. Ez bizonyára nem volt a költő intenziója s a dráma alap­eszméje helyes szempontból fogva fel nem is hagy ez iránt semmi kétséget. Ez ugyanis egy nagy erkölcsi elvet fejez ki: az erény tiszteletet s becsülést érdemel, lakjék bár kunyhóban vagy épen oly viszonyok között, hol az áldozatként elhamvadni szokott; ellen­kezőleg a bűn és förtelem megvettetést s utálatot, öltözzék bár selyembe avagy bíborba. Erény alatt azonban itt is, mint Gauthier Margitnál, nem csupán az eredeti ártatlanság szeplőtlen megőrzését kell értenünk; méltán tartatik annak azon szilárd elhatározás is, melylyel a bukott botlásai után felemelkedve s ocsmány előéletének hátat fordítva, egy önzéstelen érzelem befolyása alatt megtisz­tulva, erősen felteszi magában, a bűn lejtő­jére többé rá nem lépni, ellenkezőleg meg­mentve a szív kincseiből, a mennyi még megmenthető, új életet kezdeni s e nemes eltökélést tettekkel is megpecsételi. Ez, azt hiszem oly tiszta, meghamisi­­tatlan kér, erkölcstan, hogy méltán a kér, vallás egyik alaptételének mondható. De épen itt keresendő a téves felfogás oka, mely az ilynemű termékek felett könyörtelenül pálcát tör. Már maga az ily tárgyak drámai feldol­gozása és szinrehozatala erkölcs elleni merény­letnek tartatik, holott épen az ily történetek­ben a kifejtett felfogás világánál a két­ erkölcs­tan kulmináló pontját látjuk s erkölcsneme­­sitő hatásukat annál inkább kénytelenek va­gyunk beismerni, minél inkább tapasztaljuk a művelődés terjedésével az erkölcsi elveket lazulni s annak dacára a hasonló szerencsét­len lények iránti megvetést fokozódni. Nem végtelenül fenséges, magasztos­­an-e az, mely szerint a legmélyebben bukott s a förtelem mocsáréba már-m­ár elmerült szá­mára is, ki felett a korlátolt köznapiság már kimondá megsemmisítő ítéletét, van mód ismét felemelkedni, a társadalmi lét könnyelműen eljátszott jogait visszaszerezhetni, annak kebelébe ismét felvétetni s becsülését joggal igényelhetni? E nagy erkölcsi elven kívül még egy fontos társadalmi elvet is látunk a szóban forgó drámában kifejezve. A költő, midőn a nagyvilág ünnepelt delnője ellenfeléül a szín­pad egy hősnőjét állítja fel s a két vetély­­társt, kiket a múlt előítélete szerint oly át­­hidalhatlan távolság választ el, egyenjogú­s rangú ellenfelek gyanánt, egy nagy demok­­ratikus elvnek ad kifejezést, mely szerint az egyén értéke megítélésénél nem a szüle­tési előjogok­ vagy más esetleges körülmé­nyeknek, hanem szellemi s erkölcsi tulajdon­ságainak kell döntő súlylyal bírniük. És hogy ez igazság annál hatályosabb, nyomatékosabb kifejezést nyerjen, ruházza fel a hercegnőt oly gyűlöletes s visszataszító, a művésznőt pedig oly vonzó s megnyerő jellemvonásokkal, mi által egy uj erkölcsi elv nyer alkalmazást, mely szerint a belső nem mindig felel meg a külsőnek s a társadalmi életben elfoglalt előkelő állás s élvezett közbecsülés még nem csalhatatlan critériuma az erkölcsi nagyság­nak; hogy e mellett a legsilányabb teremt­mények lehetünk; ellenkezőleg, hogy a leg­nyomorultabb viszonyok közepette és a világ sulytó ítélete dacára joggal járhatunk emelt fővel, mivelhogy öntudatunk, e legcsalhatat­lanabb biró , sugallja nekünk, hogy nagyobb erkölcsi becs­, több szellemi kincsnek va­gyunk birtokában, mint azok, kik mindeze­ket üres cafrangnak tartják s hiányukat elő­jogaik­ s más értéktelen külsőségekkel ele­gendőkép ellensúlyozhatni hiszik. Több támpont is kínálkoznék még a dráma tartalmában s célzatában álláspontom helyes­ségének beigazolására ; a felhozottak is azon­ban , azt hiszem, teljesen elegendők arra, hogy a „Gauthier Margit“-ra mondott ítéle­tem „Lecouvreur Adrienne“-re vonatkozólag is minden megszorítás nélkül elfogadtassák. Hasonló nézetben vagyok a „Fernand“ s más hasonirányú darabokra nézve, minek Feuillet: „Kísértés“, „Megváltás“, „Julia“ stb. drámái, melyeknek csaknem mindegyi­kében a fejtegetettekhez hasonló eszmék s erkölcsi igazságok kimutatása nem kerülne nehézségbe, de kitűzött feladatom határain messze túl vezetne. Ha egy tapasztalatlan s a rendszeresen folytatott ostrom minden kigondolható műve­leteinek kitett leányka egy önkivüli pillanat­ban nem annyira saját gyengesége, mint a csábitó erőszakának áldozata gyanánt leroskad; de eszméletének visszanyerte után minden köteléket, melyek újabb örvénybe ránthatnak, széttép s egy tiszta, házasság szentesítette szerelem karjaiba hanyatlik, ezt megelőzőleg azonban szilárd eltökéléssel bír, jövendő fér­jének múltja szennyfoltját feltárni, de e ne­mes szándéka kivitelében egy alávaló asszony boszut lihegő cselszövényei által megakadá­­lyoztatik; és ha a férj neje előéletéről későb­ben értesülve, a csalatkozás kínos gyötrelme­itől marcangoltan bár, de egyúttal a boszu­­terv hálózatát felismerve, nejének nagylel­kűen megbocsát. — e történetben, azt hi­szem , az erkölcsnemesítő tapasztalati igaz­ságok nem csak nem hiányoznak, de sőt az ellentétek éles ecsetelése által oly határozott kifejezést nyernek, hogy rokonszenvünk s utálatunk megosztására nézve a versenyző ellenfelek közt egy percig sem habozhatunk. És e rokonszenv nem a bűnt, a bű­n leányát öleli át, hanem azon nemes , hősies küzdel­met , mely a bűn karjai közül szabadulni törekszik s célját, minden akadályok felett győzedelmeskedve, el is éri. („Fernande.“) Vagy ha a nagyvilág ünnepelt delnője, léte céltalanságának tudatára ébredve s hódo­lói céljának silányságát belátva, életuntságá­­ban önmérgezési terven töprenkedik; rideg léte pusztaságán azonban a véletlen különös kegye egy romlatlan s önzéstelen ifjúval hozza össze, ki őt az örvény széléről vissza­rántja s uj életet, uj tavaszt teremt számára: — habozhatunk-e e történet szellem-s ke­délyképző irányzatát elismerni ? („Megváltás!“) (Vége köv.) Pezsgőbor gyártás. Kétségtelen és elvitázhatlan tény, hogy nincs bor, mely a kedélyt annyira felvidámi­­taná és felvillanyozná, mint a jó pezsgőbor. — A tokaji hegyek terményét kivéve, ez királya minden bornak, és még tulélvezete is kellemes, és büntetés nélkül marad. — Nem csoda tehát, hogy e bor az egész föld­gömböt uralja, és e gyöngyöző ital nélkül, bármily, különben finom ebéd, hiányos marad! Szülőhelye e nemes italnak Franciaország s különösen annak az előtt Champagne, most pedig Marne departement-nak nevezett része.­­ Itt a lakosok mintegy 200 év előtt Fran­ciaország legszegényebb részét képezték, még ellenben most, midőn a pezsgőbor készítése milliókra menő tőkét vesz igénybe, és majd­nem másfélszer annyit ad ismét vissza , ezen ipar a legszegényebb helyen is gazdagságot teremtett. Petheő Imre, Fehérmegyében, Szt. Mik­lóson földbirtokos , részint lapok által közlött statisti­ai adatokból, részint többszöri uta­zása alkalmával Franciaországban, meggyő­ződvén a pezsgő­ipar jövedelmes voltáról, és tudván, hogy a magyar borok a pezsgő ké­szítésére kiválóan alkalmasak, azon gondo­latra jött, hogy jó volna e nyereséges ipar­ágat Magyarhonban is meghonosítani.­­ A tervet csakhamar követi a kivitel, mert né­hány magas állású egyén és hatóság ajánló levelének beszerzése után sikerült Chalons sur Marn­éban, a nagyhírű Jacquesson pezs­gőbor gyárában teljes bemeneti és tanulási szabadságot nyernie. — Az előtt, mint min­denki , ő is azon nézetben volt, hogy a pezs­gőbor kizárólag mesterséges módon készül , és pezsgése vegyészeti szerek által idéztetik elő .­­­ csakhamar azonban volt alkalma ta­pasztalnia , hogy a francia pezsgőbor gyár­tása a legtisztább és legcélszerűbb borkeze­­lésen alapszik, és hogy a pezsgés, vagyis a bornak szénsavas légtartalma, a bornak az üvegben történő utóerjedése által idézte­tik elő.­­ Az így készült pezsgőbor nemcsak főfájást nem okoz, hanem elősegíti a gyomor működését, és némely betegségeknél, külö­nösen emésztési zavaroknál, orvosság gyanánt használható. Petheő Imre félévi szorgalmas tanulás és gyakorlás után 1872-ben hazatérvén, fehér­megyei birtokán francia modorban azonnal felállított egy pezsgő-gyárt.­­ Az első sikert a bécsi kiállításon aratta, hol már első kí­sérletei is érdem­éremmel lettek jutalmazva. Most pedig pezsgője nemcsak az ország min­den városában ismerős, de Amerikában is, hová évenként 15000 darab üveggel szállít, és Franciaországban, hol a „magyar pezs­gővel“ ha nem is kiterjedt piacot, de kellő méltánylást talált. Legnagyobb ellensége azonban azon elő­ítélet , melyet az ezelőtt s­z­i­k­v­i­z­ m­ó­d­­jára készült, és „magyar pezsgő“ cím alatt árult utálatos folyadék keltett a közönségben mindenféle pezsgő ellen.­­ Ezen előítélet a szikviz módjára készült pezsgő ellen teljesen jogosult, ha azonban a közönség a Peth­eő­­féle pezsgőborral meg fog ismerkedni, és annak kellemes izét és jó hatását tapasztalni fogja, hisszük, hogy az ellenmondás el fog némulni, és a Petheő-féle pezsgőbor szüksé­ges kelléke leend a nagy lakomáknak. Úgy tudjuk, hogy helybeli kereskedőink közül Gyenes és Bóka urak Petheő Imrével közvetlen összeköttetésbe léptek, és ezáltal reméljük, hogy a régi egészségtelen pezsgő­vel nem is fogunk többé találkozni! Irodalom és művészet. — A „Vasárnapi Újság“ jan. 18-ai száma következő tartalommal jelent meg: „Petőfi egy ismeretlen eredeti arcképe.“ — „Ragad a folyó.“ Költemény. Mezei Jó­zseftől. — „A két ördög vára.“ Történeti be­­szély. Irta Eötvös Károly. — „A hírlapok keletkezéséről.“ Szinnyey Józseftől. — „Az albigensesek elleni háborúból.“ — „A gőzház.“ Verne Gyula regénye. — „A nagy vasúti szerencsétlenség Dundee mellett.“ — Egyve­leg.“ — „Verhovay Gyula.“ — „Anno 1848 , 1860. és — jelenleg.“ — „Semmiért.“ Költe­mény. Incédy Lászlótól. — „A hét eseményei.“ — Irodalom és művészet, közintézetek, egy­letek , mi újság ? stb. rendes hetirovatok. Képek: Petőfi Sándor, Mezei József festménye után. — Jelenet az albigensesek elleni háborúból. Bernát minorita szerzetes csillapítja a népet. — Semmiért. De Peerdt festménye után. — Nagy vasúti szerencsétlen­ség Dundee mellett. Búvárok munkálkodása a leszakadt hídnál. — Verhovay Gyula. A „V­a­s­á­r­n­a­p­i Újság“ előfizetési ára negyedévre 2 fi­t., a „Politikai Újdonságok­kal együtt 3 frt. — Ugyancsak a Franklin- Társulat kiadóhivatalában (Budapest, egyetem­utca 4. sz.) megrendelhető a „Képes Nép­lap“, legolcsóbb újság a magyar nép számára, félévre 1 frt. — E három hetilap mellék­lapja a „Világkrónika“ képes hetiközlöny megrendelési ára a Vasárnapi Újság, Politikai Újdonságok vagy a Képes Néplap előfizetői részére negyedévre 50 kr., félévre t frt. — A hírhedt magyar falu lipcsei „G a r t e n­­ a u b e“, mely vagy két év előtt, minden magyar ember lelkében mély megbot­ránkozást szült, cikkei miatt kitiltatott az or­szágból : újabban engedélyt kapott ismét meg­jelentetni a magyar állam területén, mely „erfreuliches Ereignist“-t nagy hűhóval tudat­ja Ernst Keil­er utóda, a „Transleithanische Buchhandel“-el. — Reméljük, hogy közönsé­günk, s kiváltképpn a hazafias érzelmű magyar könyvkereskedők, nem vesznek tudomást ezen legújabb „Ereignisz“-ről, melyre különben is semmi szükségünk, — mert van már hál’ Istennek elég magyar képes lapunk; Így különösen a „Gartenlaube“ mintájára alkotott Mehner-féle „Képes Családi Lapok“ mely rövid másfél év alatt oly nagy közönséget hódított magának, hogy ma már egyike a legelterjedtebb lapoknak az országban. De ezen rendkívüli siker, mit ily példátlan rövid idő alatt elért, méltán kiérdemelt jutalom volt, mert gazdag tartalma s csinos kiállítása mel­lett előfietési ára is oly csekély, hogy még e tekintetben is versenyezhet a külföldi válla­latokkal. — Mindenesetre megérdemli, hogy egy magyar család köréből se hiányozzék. — Egy hézagot pótló szaklap. A Debrecenben megjelenő „Kereskedelmi La­pok“ című szakközlöny második száma is be­küldetett hozzánk, a­mint azt gondos figye­lemmel átolvastuk, arra a meggyőződésre jutottunk, hogy ezen szakavatottan s általá­nosan elismert nevű szaktekintélyek közre­működése mellett szerkesztett lap, hivatva van kereskedői körökben valóban nagy hézagot pótolni. Kereskedelmi és iránycikkein felül mű­velődési, ismeretterjesztő, sőt mulattató részek­ben is annyira bővelkedik, hogy ezen hazánkban eddig egyedül álló vállalat pártolását olvasó­inknak , de különösen kereskedőinknek s a ke­reskedő ifjúságnak (segédeknek) kiváló figyel­mébe ajánlani indíttatva érezzük magunkat. — A 2 -ik szám a következő dús tartalommal jelent meg: 1. A kereskedelem méltatása.— 2. A népvándorlás. — 3. Tárca. Verőfényben. — 4. A pénz. — 5. Művészet a párisi kiál­lításon. — 6. Lloyd. — 7. Szövetfestés. — 8. Egyleti élet. — 9. Heti hirek és vegyesek. — 10. Külföld. — 11. Irodalom. — 12. Szerkesz­tői üzenet. — 13. Ismerettár. — 14. Hirde­tések. — Az ősz Gróf Teleky Sándor, a legkedveltebb fiatal író, ismét kiadott egy kötetet műveiből „Emlékeim“ cím alatt. Ezen kiadást is a Petőfi társaság esz­közölte . — e mű kapható Budapesten Aigner Lajosnál, helyben pedig lapunk kiadójánál. Ára 2 írt. Gróf Teleky „Emlékeim“ művének első kötete oly meleg pártolásban részesült , minőben egy mű sem mostanában; hatható­san ajánljuk olvasóink figyelmébe. — Mehner Vilmos kiadásában meg­jelent a „Képes Családi Lapok“ 15. és 16-ik száma. Közönségünk ismeri jól, felesleges ajánlanunk. Kapható „Spitzer József és fiá­nál.“ Ára füzetenként 30 kr. Január 25. ÚJDONSÁGOK.­ ­ Meghívó a kecskeméti iparosok egye­­­­sületének a folyó évi január hó 25-kén, d. e.­­ 9 órakor, az egyesület helyiségében tartandó , rendes évi közgyűlésére. Tárgyak: 1. Elnöki­­ jelentés a lefolyt egyleti évről. 2. Az egyesü­­­­let fentartására és emelésére szükséges intéz­kedések. 3. Az évi számadások megvizsgálá­sára kiküldött bizottság jelentése. 4. A választ­mányi jegyzőkönyvek átnézése. 5. Az évi költ­ségvetés megállapitása. 6. A tisztviselőség és­­ választmány újból választása. Kecskemét, 1880.­­ január 10. Dr. Horváth János, elnök. — A korcsolyázó egylet által f. hó 31-kén rendezendő táncestélyre a meg­hívások már szétküldettek, felkéretnek mind­azok , a kik netalán tévedésből meghívót nem kaptak, szíveskedjenek ez iránti igényeiket az elnökségnél bejelenteni, hol is a meghívó ki­állítása iránt azonnal intézkedés fog létezni. A rendezőség,­­ Verhovay Gyula állapota rosz­­szabbra fordult; szívből óhajtjuk, hogy lapunk jövő számában örvendetes hírt jelentsünk róla.­­ A helyi jogakadémiai tanács Kormuth Frigyes jogászt, az általa elkövetett brutális sértés miatt e hó 22-kén a kecske­méti jogakadémiából mind­örökre kitiltotta. — A korcsolyázó egylet jégpá­lyáján szokatlan élénkség uralt ; a tagok nagy számmal mennek ki oda kora délután s az ejteli órákig űzik kedvenc mulatságukat.­­ V­o­­­m­u­t­h Károly felmérési hiva­talnok úrtól levelet vettünk, melyben kijelenti, hogy a lapunk múlt számának ujdonsági ro­vatában, róla irt ama közlemény, hogy a budapesti utcai zendülés alkalmával ő is meg­sebesült, egyik barátjának tréfájából szárma­zott. Örömmel adunk helyet a kiigazításnak azon indoknál fogva is különösen, mivel Wol­­muth úr a felmérési hivatal tisztviselői közül a legderekabbak egyike. — A piac kikövezésének előmun­kálatai már megkezdettek, hordják a téglát és a hozzá szükséges homokot, — úgy tud­juk , hogy az idő kinyíltával a kövezés mun­kálata is azonnal megkezdőtik.­­ Bizottsági tagok választása. A II. és IV. kerületekben üresedésbe jött 4 bizottsági tagsági állásokra a választás a jövő február hó 29-kén fog megejtetni. · Halálozás. Györffy Balázs barátunk édesanyjának, özv. Györffy Jánosné, Páré Judit asszonynak elhunyta alkalmából a kö­vetkező gyászjelentést vettük. Özv. Prikkel Imréné szül. Györffy Judit és gyermeke, — Györffy János s neje Dékány Judit és gyer­mekei — illetve unokájuk, — Györffy Lidia s férje Marozsi Ferenc és gyermekei, —­ Györffy Pál és neje Rigó Zsuzsánna s gyer-

Next