Kecskemét, 1880. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1880-01-04 / 1. szám

1880. — 1. szám. KECSKEMÉT. Január 4. dél ép ily fa hiányát érzi; továbbá: a leg­jobb magyar épületfaanyag aránytalanul — 86%-el — olcsóbb árban adatik el a kül­földi kereskedőnek, s igy a kevésbbé jó anya­got a honi kereskedőknek drágábban kell megfizetni. E bajokon orvoslandó, gyűlt össze a dél­magyarországi és tiszavidéki fakereskedők nagy része, Lőwy Sámuel szegedi kereskedő kezde­ményezése folytán Szegeden; ezen kereskedői értekezlet elsőbben kijelentette, hogy mint a „Tiszavidéki és délmagyarországi fa­kereskedők társulata“ megalakul, e végből a szükséges munkálatok előkészítése és az alapszabályok szerkesztése céljából egy 5 tagú bizottságot küldött ki, a­mely mun­kálatát a második értekezlet elé terjesz­­tendő be. Ezzel egyidejűleg, hogy a fent vázolt bajok orvosoltassanak s pedig mielőbb, az értekez­let­ egy 15 tagból álló bizottságot küldött ki a végből, hogy egy memorandumot dolgoz­zon ki, a­melyben a bajok feltárva s az or­voslás módja előadva legyen, é­s azt a ma­gyar kormánynak, esetleg a törvényhozásnak nyújtsa be. Ugyanazon értekezlet tárgyalta L. F. fa­kereskedő azon indítványát, hogy ott, a­hol kövezetvám szedetik, a vám ne csak súly, de a cikk értékének tekintetbe vételével is vettessék ki s szedessék be. Ezen indítvány egyhangúlag elfogadtatván, utasíttatott a bi­zottság , hogy a társulat megalakítása után, az igazgatóság e­hajnak orvoslását a kor­mánynál eszközölje ki. Ezen indítvány nagyon is helyes, mivel, amíg pl. egy, 40 frt értékű egy métermázsa hús szállítása után a kövezetvám 2 kr., addig egy, 3 frt. értékű egy métermázsa épületfa és 1 frt. értékű egy métermázsa tűzifa után is 2 kr. fizettetik; ebben tehát nagyon nagy a különbség, s helyesen fogta tehát fel az indít­ványozó s igen helyesen követeli az árucikkek osztályozását. Nem mulaszthatjuk el az értekezleten je­len volt kereskedők előnyére kijelenteni, hogy az értekezlet tárgyalásait egyedül magyar nyelven vezette. Gy. F. Kecskemét sz. kir. város tek. Törvényhatósá­gához a szinügyi bizottságnak 5-dik és 6-dik évi működéséről befejező jelentése. (Vége.) Az 187­7/8. illetve 5-dik évről. Bevétel: pénztári készlet az 1876/7-ik évről 31 frt. 51 kr. Műkedvelői előadás fél­­jövedelme 38 frt. 27 kr. Színházi bérdijban 1.060 frt. Mellékes jövedelemben 105 frt. A városi subventio 800 frt. Összesen: 2.284 frt. 78 kr. Kiadás: Színházi újabb beruházásokra 405 frt. 30 kr. Javítás stb. 46 frt. 27 kr. Szolgálat és vegyesekre 35 frt. 8 kr. Igaz­gatóknak átadott subventio 800 frt. Törlesz­tett tőke tartozás 750 frt. Törlesztett tőke kamatok 70 frt. Színházi bérdíj 150 frt. Összesen: 2,256 frt. 65 kr. Egyenleg mint pénztári maradvány a következő évre 28 frt. 13 kr. Pénzügyi eredmény: tartozási ál­lapot év elején volt 1,933 frt. 49 kr., az év végén 1,262 frt. 25 kr., a tartozás kevesbült 671 frttal. Segély-selengedett dijak: igaz­gatóknak adott subventio ,­­ 10 öl tűzifa term. és 800 frt. Bizottsági külön segély 260 frt. Jótékony célból egyleteknek elenge­det bérdij 30 frt. Összesen: 1,090 frt. és 10 öl fa. Rendezett játékok: Némethi György által rendeztetett 126. Szuper Károly által 3. Műkedvelők által 4. Összesen : 133. Pénzügyi állás az 1870. illetve 6. évről. Bevétel: múlt évi pénzmaradvány 28 frt. 13 kr. Bérdijakban 850 frt. A bizottsági páholyért 250 frt. Városi segény 800 frt. Köl­csön­­vett pénz 70 frt. Mellékes jövedelem 30 frt. Öszesen: 2.028 frt. 13 kr. Kiadás: tőke tartozás törlesztése 950 frt. Tőke tartozás kamataiban 114 frt. 5 kr. Igazgatóknak városi subventio 800 frt. Szín­házi bérdíj 150 frt. Szolgálat és vegyes költ­ségek 12 frt. 46 kr. Összesen: 2.026 frt. 45 kr. Egyenleg mint pénztári készlet 1 frt. 68 kr. Pénzügyi eredmény. Ez év elején tartozás volt 1,262 frt. 25 kr. Ez év végén maradt 368 frt. 32 kr. A tartozás kevesbült 893 frt. 93 krral. A fenmaradt tartozás 368 frt. 32 kr. Éhez járul jótállásért teher 400 frt. E szerént maradt jövőre fedezendő 768 frt. 32 kr. Segély és elengedett dijak.Igaz­gatóknak városi 800 frt. Bizottsági segély 210 frt. Műkedvelői előadást rendezett egy­leteknek 60 frt. Összesen 1,070 frt. Rendezett előadások. Igazgatók által 101. Művész, műkedvelők és egyletek által 6. Összesen 107. Visszatekintés az utolsó 6 évre.­ ­) Ez összegben városi segély 3,600 frt. Természetben külön 60 öl fa. A bizottság jótékonysága 1,574 frt. 2) E számban igazgatók által rendezve 682. Művészek s műkedvelők által 38. Összesen 720. Midőn ezen jelentésünk befejezéséhez ér­tünk , szükségét látjuk, hat évi működésünk alatt szerzett tapasztalataink nyomán ismé­telten hangsúlyozni, hogy városunk közönsé­gének hathatós támogatása nélkül a színügy itt többé nem képzelhető. Közönségünk mű­­pártolása messze el van maradva városunk népességi arányától, sőt épen azon művel­tebb tisztviselői, és hivatalnoki osztály, mely társadalmi állásánál fogva első­sorban lenne hivatva a nemesebb irányú közművelődési tényezők iránt érzékkel viseltetni, tanúsítja feltűnő részvétlenségét, mintha e város lakói sorába sem tartozna , s ennek javadalmaiért sem társadalmi, sem nemzeti nyelvünk fej­lődése iránti kötelezettség nem illetné. Ily körülmények között mit várhatunk azon osztálytól, melynél kevesebb ismeretei­nél fogva, a szellemi tökélyesbülés után­i törekvés is kevesebb; várhatjuk-e, hogy a színművészet, jó ízlés, helyes ítélet iránti törekvését fejlessze, ha buzdító példát keve­set, vagy épen nem nyújtunk. Közönségünk művészet­pártoló része, kitűnő színészeket igényel, ritkán lelkesül, és így az elismerésre jogosult színi erőket sem lelkesíti. Ezeknek legjobbjai tőlük elide­genednek , és ott honosítják meg a színésze­­tett, valamint művészeink általában az egye­temes művészetetet, hol a magyar társada­lom világában melegebb éghajlatot, és ennek kebelén kevesebb tövissel hálásabb termő­föl­det találnak. Elődeink is itt a nevelés ügyében sokat áldoztak, iskolákat emeltek; egy nemes irányban vezetett színház a jó erkölcs, helyes ízlés, hazafiúi érzelmekre lelkesülés, és az ismereteknek kitűnő iskolája. Ápoljuk ezt is , mert az itt elvetett mag gondozva, hasznos, gyümölcsöt hoz nekünk a közművelődés me­zején. Vessük el a magot és ápolja közönsé­günk mind jobban, hogy szellemi termékét haszonnal élvezzék az utódok. Midőn ezennel a tek. törvényhatóságnak bennünk helyzeti bizodalmáért köszönetünket nyilvánítjuk, és a szinügy javára továbbra is mind jobban tanúskodó atyáskodását kér­jük , megkülönböztetett tisztelettel maradtunk: a volt bizottság nevében Lestár Péter, elnök. Év Bevétel Kiadás Színházi beruházás Subventio és elengedett dijak Rendezett okok száma frt. kr. frt. kr. frt. kr. frt. 187 v, 5,92840 5,84258 5,63698 550 141 187'/. 3,1550S 3,15033 5857 751 89 187% 1,63555 1,61875 5460 996 123 187­­/t 1871/8 1,89432 1,86281 1454 717 127 2,28478 2,25665 40530 1,090 133 187% 2,02813 2,02645— — 1,070 107 Össze­sen : 16,92716 16,75757 6,169 995,174­) 7201 A feslettség költészete (a Lorette-drámák: „A kamélián hölgy“, „Fernande“ stb.) a francia költészetben. Dr. Szemák Istvántól.*) Mióta a franciák az angol és német iro­dalommal behatóbban foglalkozni, és Shakes­peare , Byron, Scott és Moore, Goethe és Schiller műveit alaposabban tanulmányozni kezdték, az Aristoteles félreértésén alapuló Corneille és Racine-féle classicismus canoni­­kus érvénye iránt támadt kétely is mindin­kább erősbödött. Valamint az állami és soci­­ális téren a forradalom a hagyományos intéz­mények és szokások bilincseit szétzúzta , az irodalom terén is harc keletkezett az ó- és újkori felfogás közt a művészet lényét és törvényeit illetőleg­­ harc fejlődött ki ,egyrészt a szigorú műitész Boileau (Art poétique) zászlaja alatt küzdő classicismus, másrészt az irodalom terén is a szabadságot procla­­máló romanticismus között. Az a múzsát továbbra is a XIV. Lajos korabeli feszes illemtan békáiba verve óhajtotta látni; a köl­tészet lényegét nem a mélyebb, magvasabb tartalomban és a valóság eszményítésében, hanem csak a színgazdag, szemkápráztató előadási idiszben és a verstan szabályainak pedáns megtartásában keresve, a szinkölté­­szetre nézve pedig még mindig az u. n. les trois unités, a hely , idő és cselekmény egy­ségét hirdetve annak alaptörvényéül. Az új irány kétségkívül sok tekintetben helyesebben ítélt a költészet feladatáról, ellenszenvvel fordulva el a költészet plastikai, de miként a szobor, hideg nagyszerűségétől, a költé­szetet, a képzelet és kedély forrására akarta visszavezetni, melynek feladata első­sorban bájos képeivel kellemes szórakozást szerezni, a szív nemesítését előmozdítani és csak az­után az észnek is némi táplálékot nyújtani. Tartalomra nézve a komoly és vidám, a magasztos és köznapi gyakoribb váltakozását sürgető, alaki tekintetben mind az előadást, mind a versmértéket illetőleg a költői sza­badságnak tágasb tért vitatott. A híres aca­demia és az általa kidolgozott nyelvtörvény­könyv , a „dictionnaire de l’Academie“ tekin­télyéről azért mit sem akart hallani és a drámai alkotás terén, különösen a hely és idő egységét elvetve, a dráma tartalmára nézve is messze eltért a classikusok felfogá­sától , kik tárgyukat az ókori és az izlám­­történetből merítették, a keresztény népek indokolatlan háttérbe szorításával. A diadalív, mely alatt az új irány bevo­nulását tartó Franciaországba, Chateaubriand „Le génie du Christianisme“ j cím­ű műve, „a keresztény hagyomány, legenda és monda költői védelme , a képzelőtehetség­ és szépér­zékre irányozva ,“ volt; a másik lépést Nec­­ker bankár és minister szellemdús leánya, Stael asszony, Schlegel Vilmos német ro­mantikusnak barátnéja, tette „De l’Alle­­magne“ című ismert művével, melyet Wei­­marban és Berlinben való hosszabb tartózko­dása érlelt meg, s melyben különösen a német szellemre s irodalomra nézve uralkodó előítéleteket visszavetni igyekszik, miáltal azok méltánylását Franciaországban jelenté­kenyen előmozdítá. Az új eszme hovatovább nagyobb hódítá­sokat tett, míg végre Hugo Victor­ és Du­mas Sándorban imponáló képviselőkre talált. A classikusok, élükön tény, bosszankodá­­sukban e vívmányok felett, utolsó kísérletre szánták el magukat, s kérvényt nyújtottak be X. Károlyhoz a „genre classique“ fentar­­tásáért legalább a Théátre françaisban , mely­­lyel azonban kudarcot vallottak s magának az ügynek, melyért buzogtak, hitelét gya­nússá tevék. Néhány évtized, é­s az új iskola termé­kei az egész művelt világot beszárnyalták. A régi irány követői közül alig néhánynak sike­rült nevét a feledtetés homályától megőriznie. Rouget de Lisle emléke csakis a világhírű Marseillaise miatt fog fenmaradni; Etienne de Jouy darabjait pedig egyedül Cherubini, Rossini és Spontini zenéje tartja fen az utó­kor számára. Ellenben Beranger, a „roi de chansons (a dalok királya)“, Lamartine, a „meditations poétiques (költői elmélkedések)“ fenkelt szellemű és mély érzelmű költője, Hugó Viktor, a „les Orientales,“ „Hernani“ „Lucretia Borgia“ stb. szerzőjének , nemkü­lönben George Sand, sőt Dumas Sándornak emléke s érdemei biztosítják az idők viharai ellen. Azonban, sajnos , a romantikus iskola nem valamennyi tagjának sikerült azon esz­ményi magaslatra emelkedni, melyen egy Hugo és Lamartine költészete lebeg, s a józan mérséklet határai közt maradnia. Sokan közülök álutakra tévedtek, s a másik szél­sőségbe , a teljes elvadulás, a szörnyű és természetellenes felhalmozásának hibájába estek, a­mely nem kevésbbé volt kártékony a költészet fejlődésére, mint a kiszorított mesterkélt classicismus. Az ellentétek kibékítését s a kettő egye­sítését tűzte ki feladatául néhány nem kö­zönséges tehetség, jelesen Ponsard,a­ki „Luc­­réce“ című szomorújátéka által és úgy, mint előbb Hugo „Hernani“-ja által, az új iskolá­nak feje lett, mely elvtársaitól „l’école du bon sens“ nevet nyert. A Lucretia mellett különösen a nálunk is ismeretes „Le lion amoureux“ és „Galilei“-je jutottak európai hírre. Hasonló sikert aratott ez iskola másik jelentékenyebb képviselője, Augier Emil, ki­nek több drámája, jelesen: „Le tils de Gi­­boyer,“ „Gabrielle,“ mindenekfelett pedig a Scribevel együtt irt: „Adrienne Lecouvreur“ színpadainkon is köztetszésben részesülnek. E dicső reményekre jogosító s részben nemes gyümölcsöket termel törekvés mellett azonban, jelesen a dec. 2-iki államcsíny óta,­ a francia szellemi élet terén új irány kapott lábra, a­mely felett az irodalomtörténészek, különösen a nem-franciák, meglepőn egy­hangú nyilatkozattal, de amely legalább oly általánosságban odavetve, mégis szerfe­lett sajátságos- s indokolatlannak tűnik fel, pálcát törnek. Értem a realistikusnak elke­resztelt irányt, amely hihetetlen gyorsaság­gal Európa minden színpadát s olvasótermét korlátlan uralma alá hajtá. Elismerem, hogy a lapos, prózai valóság mocsarában gyakran nagyon is mélyen markol, s az élet árnyol­dalait , művelődésünk kinövéseit nagyon is kizsákmányolja; de határozottan kétségbe vo­nom , mint közönségesen és pedig felvilágo­sultak- és szabadgondolkozásunktól is állítta­­tik, hogy legalább nagy részben minden magasabb , eszményi ihletet, sőt erkölcsi becset is nélkülözne. (Folytatjuk.) *) Örömmel vesszük át szerző megegyezésével a „Figyelődből ez értekezését, mint mely eredeti állás­pontjával némi figyelmet ébresztett, s a melyről többi közt egy lap ezt a megjegyzést tette: „Részünkről csak attól tartunk, hogy a szinházlátogató nagy kö­zönségre alkalmazva — e felfogás kissé eszményi“,— a mely ennélfogva megérdemli, hogy szélesebb körben is megismertettessék. Szerkesztő: Kecskemét sz. kir. város törv. hat. bizottságának közgyűlése 1879. december hó 22-kén. (Folytatás.) 16­ 10,418. sz. Hajdú megye körlevele a katonabeszállásolási pótadó tárgyában: a vá­rosi tanácshoz adandó véleményes jelentés végett, a katonai osztálynak kiadatni rendel­tetett. 17. 11,401. sz. Jász N.-Kun Szolnok me­gye körlevele, a az adók és illetékek kezelése tárgyában: tudomásul vétetett. 18. 11,524. sz. Gömör közönsége legtöbb adófizető bizottsági tagjainak névsorát meg­küldi ; tudomásul vétetett. 19­­11.576. sz. Sopron város körlevele , az utakról szóló törvényjavaslat tárgyában, ki­adatott véleményes jelentés végett a köz­munkaosztálynak. 20. sz. Az 1880. évié a költségelőirány­zat fölterjesztését sürgeti a m. kir. belügy­­ministerium; — egy futó jelentés fölterjesztése határoztatott , minthogy a költségelőirányzat a mostani közgyűlés tartama alatt fog tár­gyaltatni. 21. Verdon Józseftől visszafoglalt Szent­­királyi föld B. Gyenes Mihálynak általadat­­ván; a belügyministerium jóváhagyása tudo­másul vétetik. 22. Batka Ferencnek eladott felső-alpári föld a belügyministerium által jóváhagyatván ; tudomásul vétetett. 23. A gazda­osztály tanácsnoka által a vágatás alá rendelt erdőrészletek elárverezte­­téséről szóló tiszti jelentés tudomásul vétetett. 24. Az ágasegyházi nádas részletek árve­­reztetéséről beadott gazd.­osztály tanácsnok je­lentése jóvá­hagyatott. 25. Az utcai lámpák világításának bérbe­adásáról szóló tiszti jelentés tudomásul véte­tett; a bér 19 frt. 90 krban darabonkint el­fogadtatott , egyszersmind azon indítvány, hogy állíttassák fel tizedenként lámpafelügyelő­bizottság elfogadtatott, egyúttal a városi ta­nács a felügyelőbizottság összeállítására uta­síttatott. 26. A halászati jog bérbeadásáról szóló gazda­osztály beadott jelentése jóvá­hagyatott. 27. A vásár és piac­i helypénz díjszabály­zatot illető belügyminiszeri rendelet tudomá­sul vétetett. 28. Az iparosok társulatának kérvénye, a vásár és piaci helypénzszedés iránt, a tarifa 17. pontjának azon módosításával fogadtatott el, miként az iparjogosult mesterek, saját kézműveiktől, a díjszabályzatban megállapított tételek felét fizetik. 29. K. J. bizottsági tag indítványa, a ke­resztül vitt áruktól a kereskedők mentessége ellen a helypénzszedést illetőleg azon érte­lemben fogadtatott el, hogy ha a vidéken megvásárolt árukat az itteni illetőségű vevők, itteni illetőségű fuvarosok által szállíttatják és raktároztatják, helypénzmentesek, a­míg a vidéki fuvarosok helypénz fizetésre köte­lezettek. 30. 10.828. sz. Diósi Ferenc útiköltségei megtérítése iránti kérvényére, 30 frt. megtérí­tése elhatároztatott. 31. A vásár- és piacbérszedése árverezését illető árverési jegyzőkönyv és bérleti szerző­dés vázlata, Z. L. tiszti főügyész által be­­mutattatván, némi módosítással mindkettő elfogadtatott. 32. Cs. Tóth I. indítványa a főispáni állás eltöröltetetése iránt, miután a város közön­sége ez értelemben már előbb fölterjesztést tett, tudomásul vétetett. 33. A városi közönség által kiosztott vált­­ságos borbás-, alpár-, szentkirály csücske — ágasegyházi, páhi pusztai földek váltságide­­jének lejártáról tétetvén a könyvelői osztály által jelentés , az azon módosítással fogadta­tott el, miszerint a kamathátralékokat ille­tőleg , mindenek­előtt felhivatnak a hátraléko­sok a fizetés teljesítésére; egyébiránt mint­hogy a városnak, a váltságtőke lefizetése jelenleg nem áll érdekében, annak lefizetése elhalasztatik, a folyó kamatok beszedetni, az egy évit meghaladt kamatok pedig tőké­­sittetni rendeltetnek. *­ (Folytatjuk.) Irodalom és művészet. — A „Vasárnapi Újság“ dec. 28-ki száma következő tartalommal jelent meg: „Rupp Jakab emlékezete.“ Thallóczy La­jostól. — Költemények. „Téli álom, téli képek“ **-től. „Fiamnak.“ Dömötörfi Páltól. — „A fecs­kéhez.“ Kisfaludy Atalától. — „Magyar emig­ránsok Keleten.“ V. S .-tól.­­- „Két kies pont Gödöllőről.“ Győry Vilmostól. — „A kivágott arckép.“ Elbeszélés. Eötvös Károlytól. — „A legkisebb égi testek.“ Hoitsy Páltól. — „Szil­veszteri mesélő.“ — „Egyveleg.“ — ,,Új me­rénylet az orosz cár ellen.“ —­ „Ünnepély a spanyol árvízkárosultak javára Párisban.“ — „Patti Adelina.“ — „A Duna hátán“ — Iroda­lom és művészet, közintézetek, egyletek , mi újság? stb. rendes hetirovatok. Képek: Rupp Jakab. — Ünnepély a spa­nyol árvízkárosultak javára a párisi Hippod­­rom­ban. — Gödöllő. (Keleti Gusztáv rajza.) — Részlet a gödöllői alsó parkból. (Keleti Gusz­táv rajza.) — Szilveszteri mesélő. (Rebeth spa­nyol festőtől.) — A moszkvai merénylet szín­helye (két kép). — Patti Adelina. — 45 auto­­graf a „Páris-Murcia“ lapból. *) Hát azokkal a pártfogolt úri birtokosokkal, kik annyi kormányrendeletek, annyi közgyűlési határoza­tokkal szemben, a váltságtőkét még szerződésileg sem biztosították, mi történik? Pári­­.

Next