Kecskemét, 1880. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1880-01-11 / 2. szám

Vili. évfolyam. Előfizetési díj: Helyben házhoz, vidékre postán küldve: Egész évre - - 5 írt — kr. Félévre - - - 3 írt — kr. Negyedévre - - 1 írt 50 kr. Egy hónapra - — írt 60 kr. Szerkesztői iroda: II. tized, Korona-utca 355/b. sz. Hazay-ház. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetményeket a szerkesztőség is elfogad. 2. szám. Kecskemét, 1880. Január 11. A „Nyilttér“ díjazása a szerkesztő által állapittatik meg.KECSKEMÉT A KECSKEMÉTI FÜGGETLENSÉGI PÁRT POLITIKAI ÉS KÖZMIVELŐDÉSI HETILAPJA. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Hirdetési díj: 1 centiméter magas hasábszeletért : 1- szer iktatva 2- szer iktatva 3- szor iktatva 20 kr. 15 kr. 12 kr. Hivatalos hirdetmény minden beiktatása Mlén 3 frt. Bélyegdij 30 kr. Kiadóhivatal: a reform, bazár épületben. Mindenféle pénz és hirdetmény a kiadóhivatalba küldendő. Egyes szám 15 kiért a bazár-épületben, „Spitzer J. és fia“ könyv- és papirkereskedésében is kapható. Kecskemét, 1880. január 9. Plevna még tartotta magát; az orosz haderő e „hangyaboly“-nak nevezett darázsfészket nem volt képes bevenni, pedig a lőport nagy mennyiségben fogyasztotta; a minden oroszok cárja kétségbeesve parancsolt újabb és újabb rohamot. A török csapatok hősies küzdelme sokáig fenntartotta a „hangyabolyt“ és várt arra, hogy a jogtalan megtámadó, a rabló ellen az igazság segítő fegyverét fel fogja emelni Európa. De ebbeli várakozásában keserűen csalódott, nem segített senki, elhagyta mindenki. A töröknek nem volt testvére, nem jó barátja. Volt. Volt egy testvére, aki jó barát is volt, de e testvér nem segített, nem segíthetett, mivel kezeit a tétlenség bilincseibe szokták ön fiai, s azok , akiknek legnagyobb része a vész napjaiban a bitón fejezték volna be pályafutásukat, ha a szerencsétlenségbe sodort, a rablók nagy csordája által megtámadott testvér, a török, nem nyújtotta volna ki védelmező kezeit, s nem dacolt volna érettük egész Európával. Hogy ki volt a magyarnak a török ? Azt a török az 1848—1849-diki események utáni szerencsétlenségben megmutatta. Hogy ki a magyar a töröknek ? Azt a magyar nemzet még nem muttatta meg. Hogy ki volt a magyarnak a muszka ? Azt a muszka az 1848—1849-iki szomorú idők alatt megmutatta. Haddal, rémitőn pusztító rablócsordával tört reá, elpusztította a virágzó városokat, falvakat. Kopárrá, sivataggá változtatta a mezőt , a kaszálót s az érett kalászszal tett rónaságot. Kiölte az életerős férfi nemzedéket , ki a virágzó ifjúságot. Akkor, a midőn a nemzetből még a férfias erő és tűz ki nem halt, ki nem aludt egészen: bosszút esküdött a nyomorult rablóbanda ellen; bosszút, amelylyel az észak jegesmedvéjét földre teríteni kellett volna. „A mi késik nem múlik,“ azt tartja a példabeszéd. A bosszú órája ütött akkor, a midőn az orosz csorda már-már hátrálni volt kénytelen Plevna alól, — akkor, a midőn csak a kétségbeesés és a szégyen tartotta vissza a véres cárt a hátrálástól. És a ki bosszút esküdött ? És az , aki ellen annyit vétett: a magyar esküjét beválta? Nem, — nem, mert a hatalom polcán azon magyar ember ült, akit a török csak az akasztófától mentett meg; ez az ember a török mellett nem engedte meg a magyarnak , hogy kezét felemelje, és miért ? Hát azért, mivel, az orosz véreb kezét engedte általa nyalatni ! Törökország feldaraboltatott. Törökország megsemmisíttetett. És mindez: a magyar tétlensége miatt. Hálás is ezért az orosz, háláját nyilvánítja; olyan hálát mutat, amely vagy neki, vagy a bosszút esküdt magyar nemzetnek, meg lehet, életébe fog kerülni. Oroszország nagy hadikészülődéseket tesz; katonáit behívja, öszpontosítja és gyors menetben Ausztria-Magyarország határai felé küldi. Tekintélyes számú katona van közvetlenül a határ közelében; 100,000 kozák áll Kronstadt körül. Amerika fegyvergyárai el vannak foglalva az Oroszország által megrendelt fegyverek készítésével. Ezt a készülődést nézi kiki és nem tesz semmit. De minek is tenne? Hiszen Porosz-Sziléziában a marhavész kiütött, s a kozákok százezrei a Sosnovitz melletti kis folyócska túloldaláról a marhavész áthágását őrzik. A még csak nem régen hatalmas minister, a hatalmat kezeiből kieresztette, haza ment a fáradalmakat kipihenni; nyugodtan űzi a szelíd őzeket erdeiben. Ő nem törődik semmivel, hiszen nem ellenség jó, neki jó barátja; csak az jő a nemzet ellen, akinek ő kutyamódra nyalta és nyalja magyar vérben mosott kezeit. A hála adójának lerovására nagy sereggel , szuronyokkal, ágyúkkal jövő oroszt itt várja a Plevna elestén örült, a nemzet fiaiból álló kormány élén, a térdén csúszó, talpnyaló miniszerelnök. És a muszka el fog jönni hozzánk, eljön, mert mi nem mentünk akkor hozzá, a midőn nagy hatalmát megtörni módunkban állott volna; akkor, amidőn a milliók rabláncainak széttörését eszközölni segíthettünk volna. Meglehet, hogy győzve, diadal ittasan megy haza, szaporítva a láncon nyögök sokaságát. És mindez kinek lesz tulajdonítható ? Ki lesz oka az elfolyandó vérnek ? Mi magunk! mert gyengék voltunk hatalmasainkkal szemben akkor, a midőn az egész Európát rettegtető, de minket legközelebb elnyeléssel fenyegető orosz erőt megtörni módunkban állott volna. Ha Plevna még állna! •— K. — KISFALUDY KÁROLY, mint drámairó. (Folytatás.) Kisfaludy K. maga is többet tartott vígjátékairól, mint komoly darabjairól, bár többel ott sem volt megelégedve s mindig jobbakat akart írni, azért írja Toldynak 1830-ban, midőn Dr. Buwring János első vígjátékait angolra akarta fordítani, hogy a „Leányőrzőt“ hagyja ki, mert változtatásokat akar rajta csinálni; ajánlja a Csalódásokat, Vígjátékot, Betegeket, Hűség próbáját, Kénytelen jószívűséget, Fösvényt; általában minden darabján változtatgatott és javítgatott, sőt nagy részét egészen át is dolgozta, hogy ami az előadásra gyorsan készült is, úgy ne jelenjen meg nyomtatásban. Gyors dolgozása nem gátolta abban, hogy előbb tárgyát egészenkigondolja s csak azután fogott az Íráshoz , jellemei már előtte voltak, sőt Toldy azt mondja, hogy a scenákat is elrendelte és a beszélgetési folyam nevezetesebb fordulatai már fejében meg voltak, mielőtt hozzáfogott volna az Íráshoz; skizzéit sohasem tette papírra, a mi különösen kár töredékben maradt darabjaira. Minden tekintetben lelkiismeretes iró volt, ki a nemzeti irodalmon egész lélekkel csüggött s annak jövőjét szivén hordozd, úgy a maga dolgozataival, mint körének buzdításával. Nem volt oly elnéző, mint Kazincy s bár a bókokat nem osztogatta és nem szerette , mégis csak úgy ragaszkodtak hozzá s csak oly nagy tekintélye volt, mint Kazincynak. Igaz , hogy türelmetlen természete volt nagy mértékben , de mint író, a kritikát szerette , vagy legalább szerette volna, ha volt volna, ki a helyes irányban vezette volna. Kölcsey és Bajza idejéig kritika nem is volt, egymás buzdítása adta az ösztönt, melyben több volt a bámulat, mint az ítélet. Kisfaludy maga is panaszkodik , midőn tisztábban kezdett látni, hogy behunyt szemmel hagyták járni és senkinek sem volt annyi kritikája , sem annyi barátsága , mely őt visszatartsa, ha a saját korában a színpadon jót az utóvilágnak átadja. 1827-ben úgy ír: „nincs kritika, mely részrehajlás nélkül akár kakas , akár kereszt álljon a tornyon a jót kimutassa, a kezdőt vezesse, a hívatlant a pályától elrettentse , de állandóan szem előtt tartván, hogy midőn más tehetségeit bírálja, maga is a józan ész s az igazság birószéke előtt áll. Hazafiságból valami munkát dicsérni annyi, mint a hazával elhitetni, hogy szebbre, jobbra számot már nem tarthat.“ Kisfaludy egész életében egyetlen kritikát sem írt, bár folyvást készült hozzá — mondja Gyulai, — de hallatta ítéletét mindenről, ami a magyar irodalomban megjelent; hogy ezzel az irodalomnak hasznot tett, az kétségtelen, de ránk nem maradt belőle s amit tudunk , azt kortársai feljegyzéseiből tudjuk. 25 Xéniája van kiadva, de a legnagyobb rész általános viszonyokra tartozó; a kritikára egy vonatkozik, saját magára három, melyekkel három darabjáról ítél (A Tatárok Magyarországban, Ilka, Szécsi Mária) és pedig elég találóan; ezekből is kitetszik, hogy ismerte hibáit és nem legyezgette, Toldynak is megmondja, hogy „magyarul is németül írtál“ és viszont Helmecytől szívesen fogadja, midőn az némely hibájára figyelmessé tette, bár előbb zokon vette is. Ezeket csak azért hozom fel, hogy kitűnjék , hogy Kisfaludy a kritika hiányát mennyire érezte, hogy egy szigorú tárgyilagos kritikus mennyire hasznára lett volna és hogy önbírálatában is mily szigorú; nemcsak másban, de magában is csak úgy észreveszi és megrója a hibát. Hogy kedvező viszonyok közt mi lett volna ebből a nagy tehetségből, következtethetünk hátrahagyott munkáiból, melyek között nem egy van olyan , hogy mai nap is élvezhetők s aesthetikailag is kiállják a próbát annyira, mint a most adatni szokott sok rész darab, melyek megrendelésre készülnek és a részvénytársaságnak szép jövedelmet hoznak. Kisfaludy halálával az irodalmat nagy csapás érte, oly mező maradt munkái nélkül , mely nemzetiségi tekintetben legfontosabb akár társadalmi, akár nyelvi szempontból tekintjük, sőt a színköltészet és művészet, mint hatalmas politikai tényező is számbavehető; de ekkor a nagy óvatosság nem ajánlható eléggé, mert a költészet a politika szolgájává nem aljasulhat; de a koreszméket épen úgy felölelheti és terjesztheti, mint akármely más költészeti faj, habár nem röpirat alakjában jelen is meg. Alig hét hónappal előbb vesztette el az irodalom Katonát, Kisfaludy Sándor darabjait nem adták; Bay András, Vörösmarty Mihály a drámaíra Kisfaludy helyét nem tölthetők be ; Kovács Pál fellépése 1828-ban történt ugyan, de néhány jó alakja sem tarthatta fenn magát a gyenge szerkezet miatt, a „Három szin“ tovább tartotta magát. Szonthay drámáiban sok a philosophia, a cselekmény csiga módra halad, tehát az irás egymásután megszűnik. Szigligeti hasonlítható össze vele leginkább, ki méltó utóda volt a drámairásban 1835. , de különösen 1844 óta; de mennyivel kedvezőbb viszonyok közt fejlődött Szigligeti, mint Kisfaludy ! Az állandó színház 1837. aug. 22-én megnyílt, azóta mondhatni: Szigligetit uralta a helyzet, kit termékenység és színpadi hatás dolgában még eddig senki meg sem közelített. 1874-ig 101 darabja volt s 96 szinre került, Kisfaludynak kiadva 24 darabja volt s 6 töredéke, de többet is irt és kiadatlan darabjaiból is adtak; a nemzeti színházban tőle adott 15 darab közt a „János kulacsa“ is ott volt, mint a melyet legtöbbször adtak. A szinműíró haláláról színművet is írtak, mely a „Felső Magyarországi Minervának 11 1831-diki évfolyamában jelent meg Sz***n név alatt, melynek személyeit az író Kisfaludy darabjaiból állította össze, kik a nagy ember halálán keseregnek; ugyanabban az évben és folyóiratban jelent meg Kisfaludy rövid életrajza és Toldy felszólítása a magyar nemzethez, hogy emeljen emléket annak a férfiúnak, ki halálos ágyán is a nemzet dicső jövendőjéről gondoskodott. Kisfaludy hatása roppant volt, tisztelői „Kisfaludy társaság“ néven emlékére szépirodalmi társulattá szövetkeztek 1836-ban, mely 1844-ben királyilag megerősittetett és ma is fenn áll; de nemcsak ebben a társaságban folytatta hatását tovább, és nemcsak ennek története van az ő nevéhez fűzve, hanem mint a drámairodalom megalapítója, a nemzeti művelődés történetében is szép helyet foglal el, mint aki egy mostoha és lenézett műfajt, az irodalom és nemzet előtt, édes gyermekké tett és a színművészet jövőjét is erősebbé tévő s igy annak létesülésében is része vala. (Folytatjuk.) Az „Ég királynéjáról.“ Roediger Lajos felolvasása. A midőn Hanusz István e kérdést fejtegető „Hol jobb lakni.“ kimutatá , hogy se Krim kellemes éghajlati viszonyai, sem a rózsaberkekkel ékesített török-görög félsziget, se Spanyolhon donnái és donjaival, sem Itália örökké kék ege nem hathatnak oly varázszsal reánk, hogy kárpótlást nyújtanának szép alföldünkért. Eszembe jutott azon alkalommal, hogy elfeledő azon ábrándozókat, s a földi viszontagságokat megunt kedélybetegeket figyelmeztetni , hogy nemcsak e siralom völgye, de az ábrándozók, a költők, s a szerelmesek óhajtott hazája, a hold sem azon Eldorádó, melyet felizgatott képzelmek eléjök rajzol, s hogy ez sem azon kellemes lakhely, mely után vágyódhatnának. Engedjék meg tisztelt hallgatóim , hogy bár röviden , népszerűen, és tán kellő ihletettség nélkül elmondjam e sápadt képű — pardon — mélabús arcú, ábrándosan derengő égitest bel- és külviszonyairól azt, mit a tudomány felderített. A legrégibb írott emlékek bizonyítják, hogy az ember évezredek óta kiváló érdekkel viseltetett ezen világtest iránt, melyet a költészet „csillagok királynője“ nevével diszitett. A chinaiak s hinduk szent könyvei többször emlékeznek meg róla s e népek hagyományos mondái maguk is bizonyságot tesznek az érdeklődésről. Közelsége, és csodás fényváltozásai kiváló polcra juttatták a vizsgálódó elme előtt. Hol sarló, hol félkör alakot mutat, majd a teljes körét, néha pedig el is tűnik. És mily különös szerepet játszik a Nappal szemben. Mintha láthatlan kötelék kapcsolná azzal össze, vagy bensőbb frigyre léptek volna. Egyszer a Nap előtt, máskor utánna járkál. Mint házsártoskodó házasfelek pörlekedésük után hátat fordítanak egymásnak, kibéküléskor közelednek. Ki nem látta már, mily kedélyesen játszanak bujósdit hold-aszszonyság és nap-uram egymással. Néha, midőn búcsút vesz tőlünk a nap nyugaton, épen akkor emelkedik lábujhegyen kelet felől holdasszonyság, hogy még egy pillanatra láthassa távozó férjét. Az elválás pillanatában a durcás asszonyságban is felébred a féltékenység, s kihevült arccal elindul keresni a sötét éjszakában, percre sem tévesztvén szem elől a pontot, melyen eltávozott. Máskor a jelenet megfordítva ismétlődik. Nem illendő ugyan mások házi ügyeibe avatkozni, mások házi titkait fürkészni, de a fékezhetetlen kíváncsiság, ilyen, az illemre tartozó dolgokkal nem szokott törődni. És végre is nem követünk el szerénytelenséget, mert nem zárt salonok féltékenyen őrzött titkait szellőztetjük, mint a fürkésző regényírók , hanem csak azt mondjuk el, ami ország-világ szeme láttára, nyilvánosan történik. Váljon mi az oka e házsártoskodásnak ? Fontos kérdés , a tudomány meg is felelt rá , állítván , hogy a hold mozgásából származik. Megengedem , hogy az állítás tán különösnek tetszett, midőn igy egyszerűen kimondatott , de egyúttal megkísérlem igazolni. — Egy-