Kecskemét, 1880. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1880-05-23 / 21. szám
1880. — 21. szám. KECSKEMÉT. Május]23. fenségre vezeti, vagy a sententiosus hang a természetest veszélyezteti, ez Kisfaludynál is előfordul, de még Katonánál is; az erőteljesség mellett erőltetettség is tapasztalható , dicséretére legyen mondva, hogy nyerseség nem; az erős erkölcsi érzés és ízlés ettől megmentik. Csákban a politikai tendentia nem lett volna helytelen, mert a költői cél nem lett volna alárendelve a politikainak s a jellemzetességet nem támadta volna meg, sőt az ellentétes érdekek kiemelésével az alakok is jobban kidomborodnak, igy van ez többé-kevésbbé minden történeti darabnál. A költőtől csak azt kivánjuk meg, hogy a helyzetek tragikumát személyeire vigye át s ne úgy tüntesse fel, mint szükségképensséget, melyet a történet folyása idéz elő, hanem mint egyéni törekvéseket , melyek a történeteket csinálják s a helyzetek kényszerét is megváltoztatják , vagy legalább akarják, vagyis a hős Vischer szerint az ár ellen , ne pedig az árral úszszék; különben a politikai tendentia bevonása azért is helyes, mert erős szenvedélyeket képvisel, épen mint a szerelem , Csákban még annál is nagyobbat (Domos). A hazafias célzat ezzel nem egy, az magában nem hord drámai elemet, mig a politikai cél legtöbbször. Kisfaludynak más történeti darabjaiban, Stibort kivéve, hazafias célzat van s a költő nem akar egyebet elérni, csak azt, hogy nézői lelkesedjenek s*ez minden részéből kitűnik, darabjainak a költői elem rovására. Csákban az alkotmányos politika hatása van, de csak mellékesen és nem is úgy, mint motívum. Omode tetteit a hatalomvágy motiválja és semmi más. Csákot is azért gyűlöli oly szenvedélyesen , mert a hatalmat kicsikarhatja kezéből. Károly uralkodását azért szeretné, mert ő kormányozhatna helyette; szóval: minden lépését ez az érzelem vezeti. A nemzeti érzelem azért van erősen feltüntetve, hogy az alkotmány védelmeztessék, melyet az idegen párt már előbb is megtámadott. . Az irodalomra kár, hogy Csák Máté befejezve nincs , terve sincs meg, mert a költő terveit nem szokta papírra tenni; lehet, hogy másként dolgozta volna ki, mint ahogy én gondolom, vagy legalább kevesebb hibával s bizonyára előbbi komoly darabjait felülmúlta volna, amelyek bírálatánál is sohase feledjük el a kort, melyben Kisfaludy élt, ne feledjük el, hogy mily mostoha volt a drámairodalom és hogy mily szükséges volt a nemzethez szólani akkor, midőn az 1790-diki szellemet a Ferenc reactiója és a francia háborúk oly annyira semmivé tették. Az aesthetikai céloknál volt egy erősebb : a nemzeti, mely amannál fontosság tekintetében nem áll hátrább és ez enyhítse az aesthetikai botlásokat s nevelje a költő érdemét is. III. Kisfaludy Károly vigjátékiró tehetség s a mit e nemben létrehozott, minden tekintetben felülmúlja komoly darabjait. Erről az oldalról jobban is méltatták őt mindenkor, többször a másik oldal rovására. Azt mondják , hogy egy ember nem lehet jó tragoedia- és vígjátékíró egy személyben ; nem vitatom ez állítást se pro, se contra. A vegytani testek nászünnepélye. Missinger Károly tanár úrnak a reáliskola helyiségében febr. 25-én tartott népszerű előadása. (Gyorsírták: Kardos Ferenc, B. Kiss János és Körösi Lajos reform, főgymnasiumi tanulók.) Engedjék meg tisztelt hallgatók, hogy minek előtte mai előadásom tulajdonképeni tárgyára áttérnék, néhány szóval jellemezzem azon tudományt, melynek keretéből egyetmást szándékozom elmondani. Ha szép tavaszi napon, a midőn az egész természet új életre ébred, elhagyva szűk fajainkat, kisétálunk a mezőre, erdőre, kinek szive maradhatna nyugodt ? ki nem örülne e látványon, mellyel itt találkozunk ? a madarak éneklése , a festeni kezdő bimbók; mindaz, mit látunk oly nagyszerű összhangzásban látszik lenni egymással, de csak a költői, ily benyomások iránt érzékeny kebelnek tűnik az fel ily fényben. Egészen más eredményre jutunk , ha a természetvizsgáló komoly szemeivel tekintjük a jeleneteket; ezen szem előtt nem öröm és vigság, hanem örökké tartó élethalál harcnak kezdete mutatkozik. Az éneklő madár más állat martaléka, a virág dél alatt elhervad, kiki küzdi életfentartását biztosító harcát a természettel és szomszéd lényegekkel. De nemcsak a szerves lények, a szervetlenek , a kövek is alá vannak vetve ezen a természeten uralgó törvénynek, a víz beszivárog a kőzetek vékony repedéseibe és azokat részint feloldás által megsemmisíti, részint szétrepesztés által porrá zúzza. És amit így szemünk előtt nagyban látunk véghez menni, kicsiben is történik; a testek legkisebb ré-szecskéi, melyekből azok felépitvék, épen úgy viseltetnek egymás iránt, azon tudomány pedig , mely a testek legapróbb részecskéinek, azok parányainak egymáshoz való viszonyait tanulmányozza, vegytannak neveztetik. Ilyenképpen jellemezve tudományunkat, még egy általános erőről kell, hogy szóljak és ez a vonzás és taszítás. Minden változás, mely a testekben végbe megy, ezen erőre vezethető vissza. De nézzük saját magunkat, nálunk is csak így van. Sétálunk pl. a sétatéren, találkozunk idegen egyénekkel, az egyik tetszik, a másik nem ; az egyiknél a puszta látás rokonszenvet, egymásnál ellenszenvet költ fel bennünk. Amint az emberiség egyénei közt működik az említett erő, működik az a természeti testek egyénei, a parányok közt is. Kísérletekkel fogom e mondatot bebizonyítani. Van itt egy test, neve kálium , mely nagyon szeret egy másikat, melynek neve oxygen (éleny). Különösen ez utóbbi csavargó egyén, bejárja az egész földet, levegőnk '/5 részét teszi ki, a vízben foglaltatik és ezzel eljut a földkéreg bármely részébe, alig lehet a káliumot megőrizni a vele való találkozástól. Én itt ezen káliumot börtönben tartom , elzártam minden élenytől, mert különben már régen egyesült volna vele. Ha kiszabadítom ezen üvegből, találkozik az élenynyel és Petőfivel énekel: „Kedves rózsám, megláttalak, szeretlek, Szeretője lettem én szép lelkednek!“ Oly egyének, kiket hajlamaik vezetnek össze, nászünnepélyüket fényesen, tűzijáték mellett tartják meg. Én alkalmat adok a káliumnak oxygennel találkozni, midőn ime vizre dobom, mely vízben foglaltatik élenk, és ime a szép ibolya láng, mely bő szerelmük kifolyása. Nem ritkán történik az emberi életben, hogy találkozik két egyén, kik megkedvelik egymást, úgy hiszik, hogy jó házastársakként tölthetik napjaikat és frigyet kötnek. Ilyeneknél komoly, egyszerű, minden fényűzés nélküli a nászünnep is. Mutatok erre példát a vegytanból. Ezen színtelen folyadékban fel van oldva egy stroutium nevű test, mely a szénsavval oly viszonyban áll. Ezennel találkozik e két test, megismerkednek egymással, lassan-lassan megbarátkoznak, — egyesülnek, e fehér test, mely a színtelen folyadékban képződik, a nászünnepély bizonysága. De jaj akkor, ha ellenszenves egyének kényszeríttetnek karöltve átélni napjaikat, ily házasságban nincs öröm, nincs állandóság. Az emberi életben ritkák a példák ilyen viszonyra, annál gyakoriabbak ott , hol a vegyész akarata kényszeríti a testeket egyesülni, hajlamuk ellen is. Ily kényszerített frigy csak rövid ideig tart ugyan itt is, de épen a szétválás az, melyért ily testeket egymáshoz kötünk. E szétválás t. i. nagy zajjal, a düh kifejezésével történik, egyszóval robbanás áll be, mely robbanást mi felhasználjuk oly anyagok szétzúzására, melyek utunkban állanak , tehát egyszerűen haszonhajtás miatt köttetünk ily moráltalan frigyeket. A népdal ismeri az ilyen frigyet: „Édes anyára, adjon Isten jó estét! Haza hoztam a szép barna menyecskét. De nem azért, hogy igazán szeressem. Édesanyám könnyebbségét kerestem.“ A mellékszobában fekszik ily test, a jód és légeny kényszerített házaspár, a midőn bemutatom és csak kissé udvariatlanul teszem az asztalra, felhasználva e durvaságot, széte válnak, erős durranás és kellemetlen szag terjesztése mellett. Engedjék meg tisztelt hallgatók, hogy az utóbbi két házassági nemről hallgassak, sem az egyik, sem a másik nem ébreszt bennünk vágyat az együttélésre; térjünk vissza lángoló testpártinkhoz és nézzük, vájjon gyakrabban adja-e elő magát ily fényes nászünnepély a természetben? Bizony gyakran, mondhatom többnyire. Megértenek mindjárt, mihelyest a dolgot megfordítom. Kedvesek közti házasság fény mellett megy végbe, és ha fényt, lángot látunk, nem volna jogunk szeretőpár nászünnepélyére gondolnunk? Igenis van. (Vége köv.) TÁRCA. Egymás után .. . Egymás után sebes-rohanva A napok, évek tünedeznek S ember munkáján hire , hamva Marad csupán a régi meznek. Az elfolyó idő, ha már megunt: Magunk is a vad áradatban Hol itt, hol ott ütődve elkopunk, De egyre nő bús aggodalmam Érted, hazám , szegény hazám. Nem hervaszt mindig bűnök búja, Nem késztet a világnak kéje: Egynéhány év mind szertedúlja S más bú , más vágyás lép helyébe; Megcsalhat hűtlenül a szerető . Az a szerelem szivembe hamvad, Tán hamvát is kitörli az idő , Nem telkemből az aggodalmat Érted, hazám , szegény hazám. Az az idő közéig naponkint, Mikor már nem tudok remélni, Szép álmokat lelkembe nem hint, Mint kiskorom tündérmeséi; A csalódás megszűnik akkoron, Elmúlik , mint a lenge árnyék — S utána majd elmúl panaszom, De aggodalmam megmarad még Érted , hazám , szegény hazám. Tudom, messzire nem haladnak Az évek, a mikorra vége Leszen gyűlölségnek, haragnak S keblembe megszáll majd a béke, Aztán karom könnyed porrá leszen És égő szivem durva röggé, Egy fog ki csak a bús enyészeten, Ah , aggodalmam és örökké Érted, hazám, szegény hazám ! Kulcsár Endre, az bizonyos, hogy egyforma kitűnőt a két nemben senki sem hozott létre, amennyire ismeretem terjed, a világirodalomban sem; azt is megengedem, hogy ha Shakspere vígjátékokat és Moliere tragoediákat irt volna, egyik sem volna most a szinmfiirodalom királya , amint hogy egyéniségükkel ellenkező első darabjaikkal meg is buktak mind a ketten és a nekik helyes irányhoz fordultak. (Folytatjuk.) A népdalok és Petőfi Sándor. Hornyik József főreális k. tanár felolvasása. (Folytatás.) Most még Petőfinek csak bors humordalairól akarok röviden szólani. Igaz ugyan, hogy Petőfi először is bordalai miatt lett híressé, mert — mint Gyulai mondja — midőn Petőfi kérőként lépett föl Szendreyéknél, mely családnak egyik tagját, a hires szépségű Júliát szerette, Szendrey csak annyit tudott róla, hogy színész s hogy a vidéken bordalairól híres. Mindazonáltal nem ezek emelték Petőfit azon magaslatra, melyen áll s nem ezek fonják feje köré azt a nymbust, mely fejedelmi koronaként díszíti homlokát. Bordalai jók, de szerelmi dalaihoz nem emelkednek. Petőfi nem olyan költő volt, ki egy csoport mellett meg tudott volna maradni, a mellett t. i. a melyben először feltűnt (mint megmaradt pl. Kisfaludy Sándor a szerelmi lant mellett), hanem ő megkisérle erejét a költészet minden ágában, sőt még ferdítések és prózai munkákkal is bibelődött s csakis akkor hagyta abban a megkisérleti irányt, midőn ő maga belátta, miszerint erre vagy arra nem elég erős. Petőfi bordalai mellett még számos oly költeményt irt (különösen költői időszakának első részében), melyből a költő nagy borkedvelése tűnik ki. Ez adott — irányt vetett élete mellett — arra is okot, hogy őt egy egykorú kritikus „korcsmahősnek“ címezte. Ez rosszakaratú és sértő nyilatkozat annál is inkább, mert később minden ferde nézet meg lön cáfolva azon kiderítéssel, hogy a költő nagyon is gyenge borivó volt el annyira, hogy egész éjen át — a korcsosság fokához mérten — aránytalanul kevés bort ivott. Az oly nemű versei, mint „Ivás közben“, „Felsülés“ stb. csak költői lelke egy-egy humorának szüleményei. Megnevezett bordalait két részre oszthatni , egyiket a hazafiúi irányúakhoz, másikat a románc-elegia-félékhez sorozhatjuk. (Én ez utóbbiakat „humoros-elegiáknak“ szeretem nevezni.) A hazafiúi irányúakban ép oly erősen van színezve a költő hazaszeretete, mint honfidalaiban , a kettő közötti különbség azonban az , hogy míg ez utóbbiak hangja méltóságos, jelleme magasztos s egész valója parancsoló, addig a bordaloké egyszerű, kedvesen csapongó és megnyerő. Bizonyításul tekintsük ezt: „Fiúk, az Isten áldjon meg, Én is iszom, igyatok ! Én nem nézhetek vidámon Végig elhagyott hazámon, Csak mikor részeg vagyok ! Ekkor úgy látom hazámat, A mint kéne lennie.“ Az ivásra szólítás tehát teljesen indokolt! A költő belátja tehetetlenségét a haza boldogításával szemben, belátja, hogy önmaga a szomorú állapoton segítni képtelen, de azt is tudja, hogy az ember csigázhatja magát anynyira, miszerint oly állapotba jut, melyben boldognak látja szeretett hazáját; megragadja tehát az alkalmat s ösztönzi társait. A maga részéről azt jegyzi meg a költő, hogy ha addig valóban boldog lenne a hon, mig ő részeg, hát szeretne örökké élni s kijózanodni nem engedné magát soha! Ezen humorosnak látszó, de valójában magasztos vágyának oka nem lehetett más, mint az a nagy hazaszeretet, mely betölté a költő egész lényét. „Honfidalában“ életét kínálja a haza boldogságáért... emitt teszi-e azt? Igen, a legnagyobb áldozatkészséget nyilvánítja, azaz hogy itt is életét ajánlja fel ugyanazért, midőn örök s talán a legkinteljesebb életet vállalná magára — ez pedig, ha az élet minőségének szempontjából tekintjük, még több a halálnál. A második osztályba sorozott bordalai a humorosak közé lennének számíthatók, ha nem volna meg mindegyikben az a célzás, mely az élcet oly keserűvé teszi. Ki nem ismerné fel mindjárt ebben azt a keserű célzást: „A kinek nincs szeretője, bort igyék, S azt hiszi, hogy minden leány érte ég! “ mintha csak ezt mondaná: a ki szivének boldogságot s éltének nyugalmat szerezni nem tudott, vagy a kit nem szeret senki a világon ... űzze el a józanságot magától s tegye bolonddá magát, hogy ő a legboldogabb ember! Különben általánvéve is ritka bordal az, melynek tárgyát csupán a lelkesedés képezné, legnagyobbrészt panaszos kitörések az élet és világban tapasztalt csalfaságok ellen. Petőfi bordalai kivétel nélkül ide tartoznak, még a „Dinomdánom“ és „Kördal“ címűek is, melyekből csak gondtalan hejehuját olvasunk, ha meg nem vizsgáljuk a nevezett dalok testének szellemét. Miért említi mindkettőben a bánatot , ennek gyötrő voltát s miért mereng el bennük oly dolgok felett, melyek csak elkeserítik ? A kifakadásban, látszólagos kedvének heves kitörésében kell és keresnünk a sajátságot, hogy elkeseredéséről hallgat s csak kedvének ad kifejezést. Az az ok, ez a kierőszakolt okozat, az előbbi azonban nem világosan kitéve, csak érintve van. Ilyen természetű a „Felköszöntés“ című költeménye is, melynek olvasásakor azt vélnék, hogy a leglelkesebb toasztot olvassuk s csak midőn mindent éltetve az utolsó sorhoz ér, hogy: ...........................„minden, Minden éljen! —oh csak vesszek én!“ csak akkor látjuk, hogy a költő nem köszöntötte , hanem ironizálta az egész világot és az életet! Nem a lelkesedés fakasztotta hát belőle azon szavakat, hanem a legnagyobb elkeseredés. A mely bordal-féléje Petőfinek nem a nevezett alapon nyugszik, az már inkább a humor, mint a bordalok sajátságával bir s ugyanazért oda is tartozik. Kétségtelen, hogy Petőfi humordalai összes dalai közt legkevesebb becscsel bírnak. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy mint humordalok a hasonneműek között meg nem állhatnának, de másféle dalaihoz arányítva nem találjuk meg bennük azt a haverőt, mely lelkünket leláncolni tudná. E sajátságot a humordalokban különben is hasztalan keresnek, mert itt csak az elménőség szerepel, egy jó szülemény tehát mulattathat, egyszer talán nevetésre is Gróf Szapáry István főispán beiktatása. E hó 20-áratűzetett ki a törvényhatóság élére kinevezett Gróf Szapáry István főispánnak ünnepélyes beiktatása. A közgyűlés 8/a órakor megnyittatván, az akkor napra 9*/a órakor érkező főispán fogadására egy bizottságot küldött ki, amely ténye után az ülés fölfüggesztetvén , a küldöttség több fogaton a vasúthoz hajtatva, a megérkezett főispánt ünnepélyesen fogadva, bekísérte a Beretvás szállodába részére berendezett szállására. A küldöttség a közgyűlésben megjelenvén s a főispán érkeztet bejelentvén, onnét egy 5 tagból álló küldöttség menesztetett a közgyűlésben leendő meghívására. Ki is 10 óra után kevéssel megérkezett a terembe s élénk harsány üdvözléssel fogadtatott az egybegyűlt nagyszámú bizottsági tagok által; az éljenzés csillapultával Tóth István helyettes polgármester üdvözölte a főispánt, mely után az esküjét a főjegyző által felolvasott minta szerint letévén, elfoglalta főispáni székét s üdvözölte Kecskemét város közönségét képviselő bizottsági tagjait. A már beiktatott főispán üdvözlésének kötelessége Hornyik János főjegyzőre bízatván , ennek megtörténte után néhány ügydk. elintézése vétetett foganatba. A közgyűlés bezárása után a főispán szállására távozván, fogadta a testületek s intézetek küldöttségeit, a tisztikart, a kir. törvényszék , járásbíróság és ügyészség tisztelgő küldöttségeit. Déli 1 órakor mintegy 150 terítékű bankett volt a kaszinó nagy termében, amelyen a helyi notabilitások csaknem kivétel nélkül jelen voltak. Az első toasztot az ünnepelt főispán mondta a királyra, a királynéra és a magyar nádor unokáját eljegyzett korona hercegre. Második toasztozó Tóth István h.polgármester volt, aki az utánna következő Bogyó Pál apát plebánussal együtt, a főispánra mondottak toasztot A Tomaskó-Testvérek által kiszolgáltatott Ízletes ételek és italoknak 4 órakor történt elfogyasztása után a főispán többek kíséretében kirándult a Talfájába, a reform, lyceum tanulói által rendezett, jól sikerült majálisra. V. B. Irodalom és művészet. — Petőfi füzetes kiadása tudvalevőleg 10,000 példányban kelt el Mehner Vilmos vállalkozó szellemű kiadó ügyes kezelése mellett, sőt egy második kiadás nyomása is szükségessé vált. Mint értesülünk , e második lenyomatból is még csupán kevés számú példány van a szerencsés kiadó raktárán, figyelmeztetjük tehát mindazokat, kiknek egyik vagy másik füzet hiányoznék, hogy a megszerzéshez mielőbb hozzá lássanak, nehogy e pompás diszmó csonkán maradjon birtokukban. Az egész vállalat összesen 34 füzetben teljes s minden egyes füzet külön is kapható. — Előfizetési felhívás: Kulcsár Endre előfizetést hirdet „Dissonantia“ cím alatt szeptember hóban megjelenendő költő-