Kecskemét, 1880. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1880-07-04 / 27. szám

1880. — 27. szám. KECSKEMÉT, előadásokban sokáig gyönyörködhetett volna. Azonkívül drámai oka is volt e mysteriumok iránt jelentkező közönyösségnek, melyet az intéző papság nem vett figyelembe. A görög dráma hősei, az istenek is, nem voltak a tiszta szentség, a tiszta erkölcs eszményképei, hozzájuk bűnök vagy legalább emberi gyarló­ságok árnyéka is tapadt. Zeus, az istenek királya maga is szerelembe esett, valahány­szor szép nőt pillantott meg, Bachus pedig igen sokat divaskodott stb.; ez tette őket va­lóban drámaivá, de a minden körülmények között szent és tiszta vértanúk élete nem nyújtott támpontot, melyben a néző az em­bert, tehát önmagát is feltalálhatta volna, ezért a mysteriumok hősei tiszteletet keltet­tek ugyan, de meghalni képesek nem voltak. Hozzájárult még később a reformátió által keltett kritikai szellem, mely e szent előadá­soknak megadta a kegyelemdöfést úgy, hogy a papság később kénytelen volt minden hatal­mával az általa kezdeményezett, de elfajult, minden szentet gúnyoló komédiák ellen fel­lépni, de a tilalom olaj volt a tűzre, egyre­­másra keletkeztek az egyeseket kigúnyoló szín­darabok, melyeknek azonban jobbadán csak emléke maradt fenn. (Folyt. köv.) Töredék László K. naplójából. (Folytatás.) A tengeri hajók méretei ezektől elté­rők , például a Mississippi hadigőzös h­osz­­sza, mely Kossuthért s a többi Kutah­iá­ban volt menekültekért az Egyesült­ Álla­mok által Törökországba küldetett, hossza volt 43 öl, szélessége 7 öl, a vízbe merült 22 láb. A tengeren járó hajók szélessége a hosszának rendesen '/6 része. Montgomeryhez közeledvén, hajónk há­rom ízben, nem szokásos többszörös gőz­füttyentéssel tudatta a várossal, hogy nagy embert hoz. A város már távirat által tudta, hogy kicsoda az; fogadására a ké­születek meg voltak téve, tódult a nép a kikötőbe, s a két helyen felállított ágyúk lövésekkel üdvözölték. Kiszállás után a bizottsággal együtt a készen álló hintókba ültünk s az ujongó néppel teli utcán a nagy „Exchange hotel“be mentünk. Mielőtt elmondanám, hogy mit tett Kossuth Montgomeryben, nem lesz érdek­telen annak leírása, hogy milyen az amerikai folyamgőzösököni kényelem és tápzat. A gőzhajó, melyen mi mentünk, csak Szamos, legfölebb Tisza nagyságú folyókra építtetik. A Mississippin­i Hudsonon járók sokkal nagyobbak. A hajó három emele­tesnek mondható. A legalsó, a vízben járó rész, mely sokkal keskenyebb, mint a fölötte — vizen fölül 3—4 lábbal levő rész, szolgál széntartásra és pinceféle raktá­rul. A 2-ik emelet az utazók számára van berendezve a kép, hogy az keresztben négy főrészre van osztva. Legelől van a málha­­raktár , melybe két lépcsőn van a feltárás az 1-ső vagy vízszinti emeletről. Ebből két ajtó nyílik be a dohányzó terembe, melyből két oldalon nyílnak a hivatal, a pénztár, kapitány és a többi tisztek szo­bái, a frissítő szoba, melyből készpénzfize­téssel, csemegeborokat, mindenféle szeszes és más frissítő, hűsítő italokat, sütemé­nyeket s szivarokat kaphatni. A dohányzó teremből két ajtó visz be a 3-ik részbe, az étterembe, melyben jobbra-balra vannak a férfiak 1 □ öl nagyságú szobái (a mi hajón­kon volt 26), melyek mindegyikében van az egyik oldalon egymás fölött két ágy, a másik oldalon egy kis asztal, fölötte egy tükör­rel s jobbra-balra 1—1 karszékkel, s ezek fölé a falra akasztva két parafából készült életmentő öv. Ezelőtt föl­fújható gummi­­öveket tartottak a szobákban, de minthogy némely meggondolatlan nők azokat gom­bostű tartókul használván, kilyukgatták s rendeltetésükre alkalmatlanokká tették, azokat parafa-övekkel váltották fö. Egy­­egy ilyen szobába két férfit szállásolnak be, habár ők sohasem látták egymást az előtt, és mindegyik szobából egy redőnyös vagy színezett üvegű ajtó nyílik az étte­rembe, egy másik fehér üveges és redő­nyös pedig ki a folyosóra. Az étterem bú­torzata , a dohányzó terem felőli végén, a két ajtó között egy nagy tükör, több ki­húzó asztal és karszék, melyek étkezésnél is használtatnak. Ezen teremből két oldal­ról egy-egy ajtó nyílik a folyosóra, honnan lépcsők vezetnek fel a fedezetre. Az étte­remet a hölgyek társalgó teremétől (a 4-ik résztől) csak egy kétfelé húzható nehéz, nagy függöny választja el, melynek bútor­zata a felső végében egy nagy tükör, ez előtt egy zongora, több asztalka, kis bár­sony divánok és karszékek. A terem két oldalán vannak a vendégszobák épen úgy bútorozva, mint a férfiaké; ezekbe szálli­­soltatnak a férjes nők férjeikkel, vagy ha férjtelenek, kettesével, habár egymást nem ismerik is. Ezen teremből is két ajtó nyí­lik a folyosóra, melyről szinte két lépcsőn fel lehet menni a fedezetre. A tükör mö­götti kis szobából nyílnak a nők kényelem székei, hova csakis a nők és kis gyerme­kek mehetnek; a férfiakés a hajtókerék előtt vannak, hova a bejárás a folyosóról van. Ugyanezen emeleten a vízkerék előtt van balról az éttár s e mellett a tálaló szoba, mely egyszersmind edénytár, jobbról pedig szinte a kerék előtt van a borbélyműhely, mely egyszersmind a férfiaknak mosdószo­bául szolgál, és e célra az egyik oldalon több mosdóedények állanak, melyek mind­egyikéből a fenekén levő ércdugó felhúzása által a piszkos viz kiereszthető s bele a fölötte álló csapon tiszta viz ereszthető. Mindegyik mosdóedény mellett van egyik oldalon törülközőkendő, a másikon hosszú finom láncra egy fésű, hajkefe és fogkefe, fölötte pedig egy tükör. A hölgyek teremét az étteremtől választófüggöny éjszakára összehúzatik, benne a díványokra s a pad­lózatra — mely egészen szőnyeggel van borítva -- ágyak vettetnek a hajón szol­gáló nőszemélyeknek, az utazókkal menő nőcselédeknek. A vízszinti részen, a dohányzó terem alatt van a gőzkazán, a férfi vendégek szobái alatt a kerékhajtó gépezet, a hölgy szobák alatt a gép körül szolgáló piszkos szolgák szobái, a hölgy és étterem alatt van a terek; a kazán körül, a hivatal szo­bák alatt — ha fával tüzelnek — van rakva a tüzelőfa. A borbélyműhely alatt van a kovácsműhely és az éttár­s tálaló szoba alatt van a konyha, honnan az éte­lek a tálaló szobába csigán huzatnak fel. A fedezeten a dohányzó szoba fölött van a kormány szoba. *), és ez után van 10—12 szoba az asztali-, konyha s más szolgák számára. Ezek körül és után pe­dig az egész fedezet az utazók ülő és jár­káló helyéül szolgál és ezen magas hely­ről a kilátás igen szép. (Folytatjuk.) TÁRCA. Haza emlék­e. A nap leszáll S egy perc alatt Az ég s a föld Setét marad. De felköszönt A méla hold S kigyul az ég, Setét, ha volt. Hó nyár után Zord tél siet S kopár leszen A zöld sziget. De múló tél Hoz uj tavaszt S virágot ez Megint fakaszt. * * * Te barna lány „Napom“ talál, — Ki mint a nap Leáldozál. A hol pihensz Örök a tél, A melyre több Tavasz nem kél. S a két szemem Kényekbe vész, Mert onnan , oh! Nincs ébredés. Cziklay Lajos. — Ki beszél kompromittálásról. Én önt bizonyosan mindazon figyelemmel és kímélet­tel fogom bírálni, a­melyre az ön rangjabeli műkedvelő igényt tarthat. — Ne űzzön rosz tréfát. Jól tudja, mily kellemetlen feltűnést keltene. — Hagyjuk azt tanácsos­ur. Beszéljünk egy kissé a mi ügyeinkről. Mikorra véli az eljegyzést közhírré tenni ? — Eljegyzést? — Most ö­n akar tréfálni tanácsos úr. Azt hiszem az őszi idény kezdete a legked­vezőbb pillanat lenne. — Sajnálom, más véleményen vagyok; azt hiszem, hogy kedvező pillanat nem következik be. Soha! Most legkevésbé. Enzmann vállat vonz. — Ez a véleménykülönbség igen saj­nálatos. , — Én nem engedek ígéreteket kisajtolni. Hallja-e, én nem vagyok kényszeríthető. Ha ön botránynyal fenyegeti házamat, kénysze­rítve érzendem magamat hasonló fegyverek alkalmazására, s az erőszakolási kísérletet nyilvánosságra hozni. A vidéki sör-nympha félbe szakitá a he­ves szóváltást. — Ön nemde a kastélyból való? — kérde Enzmannt. — Igen kedves­ gyermekem. — Akkor elvihetné magával a táviratot, s a Jóska egy utat megtakarítana. A vendéglős ugyanis postás is volt s kö­telességében állt a vasúti távirdaállomáshoz érkezett táviratok kézbesítése. — Nos , jól van , majd leszek én küldönc. A leány átadta a táviratot. — Ah , hiszen ez úgyis nekem szól, mon­­dá a szerkesztő. A táviratot a szerkesztőség küldte s igy szólt: „Ma minisztertől megkérdezteténk, va­lóban udvari tanácsos írta-e a cikket, mi fel­világosítást megtagadtuk. Majd ismét kérdez­­teténk, tudjuk-e hol van a tanácsos. Osztály­­tanácsossá nevezik ki, eltűnt. Tudja tartóz­kodási helyét ?“ A szerkesztő mosolyogva nézett Normáim­ra , ki őt bizonyos győzelmes tekintettel mé­regette , mely ezt akarta mondani: „A k­i­­erőszakolással“ sakkban tartalak. — A távirat önt érdekli tanácsos úr. — Engem? Nem tudnám miként? — Mégis! A benne levő hir, valamint még egy másik közlés, melyet önnek tehet­nék, némi becscsel bírna ön előtt. — úgy közölje velem, mit tud ? — Ha ön előbb egy kérdésre kielégítő feleletet ad. — És az volna? — Mikor lesz az eljegyzés. — Soha! — Ez mindenesetre felelet, de nem ki­elégítő. Sajnálom, hogy közlésemet magam­nak kell megtartanom. Jelentékeny fontosság­gal bír. A tanácsos végre is kiváncsi volt. — Becsületes ember soha sem tart visz­­sza oly közleményt, mely másra nézve fontos. — Én ezúttal üzletember vagyok, viszon­­tá az iró hidegen s mivel látta, hogy Sche­yern uj szóözön kiömlesztéséhez készül, hir­telen felemelkedett. — Viszontlátásra udvari tanácsos úr, ma estére! Két ujját nyujtá a tanácsosnak, melyeket az bizonyos ellenszenvvel érintett. Scheyern a háziurat játszta a „hires férfi­úval“ szemben s egészen a kapuig kisérte, köszönettel, bókokkal s szellemes vonatkozá­sokkal halmozva el a „részrehajlatlan, láng­eszű bíráló befolyásáéra. A kapu alatt megállt Enzmann, s Sche­yern vállaira tette kezét. — Uram! Én kész vagyok önnek reklá­mot csinálni. . . — Óh, ezer köszönet! Nem reklámot, csak részrehajlatlan elismerést! — De egy feltét alatt! — Beszéljen, igen tisztelt doktor úr! — A tanácsosnak játszani s szerepét vé­gig játszani kell. — Meglesz ! Bizonyosan! Mindenesetre , kétségtelenül! — De, ha kifogásai lesznek? jegyzé meg az újságíró. Vagy, ha talán titkon elutaznék ? — Akkor — megverem — mondá a színész oly hangon, hogy a csendes falusi utcán vé­gig hangzott s rohant vissza a kertbe a meg­ugrással gyanúsított művésztárs őrizésére. Az író négy helyet lefoglalt, természete­sen elsőrendűt, első­sorban. * Az „arany cethal“ első emeletén igen tágas terem volt, mely télen táncoló helyül, nyáron színházul és hangverseny teremül szol­gált. Közelében egy kis, de bizonyos kori jóhírű ásványfürdő volt. Jómódú polgári középosztályú hivatalnokok, vidéki papok, sí­val a kedélyességet és olcsóságot a híres gyóg fürdő pompájának eléje helyező emberek­­ vestek itt szórakozást és üdülést. Ezért­­ az „arany cethal“-ban hangverseny- és szi terem. A fürdőorvos tisztelője volt a múzsákn és papnőinek s azért a koplalás, fürdés iváson kívül a színház szellemi élvezetét rendelő betegeinek. Egyébiránt a fürdőközönség kitűnően­­ látott, némelyek otthon nem járhatt színházba, mert ott nem volt színház, más mulattak az ábrázolókon, ha ábrázolásuk u­gyan is eltért a mintaszerűtől. Szokás­os az előadásokat már szép napokon fél ötk kezdeni. Ennek megvolt a jó oka, mert­­ lehető volt a szép estéket a gyönyörű kertb tölteni el. Ezúttal négy órakor már többen jelent meg a kertben. A terem már a nyitány kezdetekor me­telt. Első­sorban, az állandó közönség csodál­tára olyan társaság foglalt helyet, amelyet odavalók, mint „kastélybeli“-akat jelölt me A beavatott báró Neuhaus beszélte , rokonát a színházba menetelre. Midőn a tanácsosné kelletlen képpel né­te a deszkapadra kitüntetésül rakott bőrvá­­kosokat, azt jegyzé meg a báró, hogy „ne elegáns ugyan, de kényelmetlen.“ — Remélem, hogy a műélvezet kárp­­olni fogja a testi szenvedést, mondá az ir ami a bárót annak kijelentésére ösztönző, hogy — Lássa édes rokon, minden kritik gonoszszá lesz, mihelyt színházba lép. A függöny felgördült. Az első jelenetek lefolytak, most köve­kezett a pillanat, melyben a hirdetett ven­dégnek fel kell lépnie. Tekintetét a padlóra szegezve, a bő­r­­enyt festőjén vállaira vetve, úgy lépett e Normann a háttérből lassan. Most a lámpa előtt állt, lassan felemelő szemeit és látó­­ saját feleségét, leányát, unokatestvérét és új újságíró sátánt. Arcukba nézett s arckifeje­zése tragikai kifejezést nyert. (Folyt. köv.) EGY ELŐLÉPTETÉS. Humoros beszély. (Folytatás.) Az udvari tanácsos igyekezett belső felin­dulását leküzdeni. Uram, ha nevemet kom­promittálni merné — az gyalázatos volna. KISFALUDY KÁROLY, mint drámaíró. (Folytatás.) Mátyás deákban már ismert alakok­kal találkozunk, de némelyik más oldalról van bemutatva (öreg biró, kis biró); tartal­­mát *egy unok­flóta Tópov.­ Mátyásról , ki Óráért kedvesével egyesíti, haza bocsátván azt a fekete seregből. Fura az öreg biró derék *) Amerikában a gőzhajókon a kormánykerék és igy a kormányos is a fedezeten elöl, egy körül üveg oldalú szobában van, égető naptól, esőtől, széltől, hi­degtől, vihartól védve; nem mint nálunk, szoba nélkül mindazoknak kitéve. L. K. magyar, ki a nem ismert Mátyás kirí előtt apját dicsőíti. A komikus személyt száraz torkú kántor szolgáltatja a darabha kitűnő alak. Gyorsan folyó diologok vann benne, a darab 5 levélre terjed csak. A vígjátékban (1826.) egy poeti­kádó fiatal ember (Elek) van nevetséget téve , a komikus helyzeteket félreértések sz­gáltatják , a vén kisasszonyé és a kapitán. A félreértések kiderülvén: kettős házasság végződik a dolog. A betegekben (1826.) két képzelt beteg gyógyítja meg egymást, kik rég­ei látták egymást; kölcsönös panaszkodásuk mii kettőt nevetésre indítja s kisül, hogy egy­­nek sincs semmi baja. Kisfaludynak harmadik nagyobb vigjátél A leány őrző. Ezt a darabot a költő­­ akarta dolgozni; maga is említi Toldyt írott levelében, midőn Bowring az ő vigjá­sait angolra készült fordítani, de hogy bei­gezte, vagy csak meg is kezdte volna az­­ dolgozást, nyoma nincs; hihetőleg nei mert 1827-ben irta és ezután tanulmányai volt elfoglalva és új darabjaival. A nemz színház repertoire darabjai közt volt ez de a jobb „Csalódások“ túl­élte. A leányőrző kevésbbé magyar jellem mint akármelyik vígjátéka, de az alapeszű­ben levő komikumnál fogva és az ügyes­­ adásért sokáig kedves volt ,bár a sok bes­­kési furfang utoljára ízetlenné válik. Kétféle komikum van benne: jellem helyzet komikum. Olyanok akarják a fát megőrzeni, kik magukat sem tudják, Moi és Lányai csinálják a helyzet komikumok Sziklásy rokonát Nellit meg akarja őrizi ezért a kaput is mindég becsukva tart Nellit az apa küldte hozzá, hogy kedvi elől elrejtse, mert már gyermekkorába el­eyezte. Lángai Sándor kedvesére ráakad , már Móric a kert alatt van, ki Lőrinc ki­tészt megvesztegeti, hogy a levelet adja át kisasszonynak és a kertajtót hagyja nyiti hogy ő bemehessen; az alkalom kinálkozi Jakab, ki a kulcsokat őrzi, a postára me­g addig Lőrinc vigyáz. Sándor gyanaki Móricra, ki vele egy szándékban jár. Lőri a levelet ügyetlenül adja át, Margit gal asszony észreveszi s a két öreget fellázitl különben Nelli maga akarja észrevétetni levelét. Sziklási és Szálkai bejönnek a té­mára. Ez alatt Móric bejut a házba s Sz­lásit zavarba hozó fesztelenséggel beszi képirónak adja ki magát s elmondja, ha szerelmes. Sándor az ablakon át megy Nel­hez, Margit ijedten jelenti e szörnyűség! hogy egy férfi bedugta fejét az ablaki Móricnak kiadják az utat s strázsára állna ekkor meg Sándor jön be, udvariasan ő adja szándékát, felfedi szerelmét. Sziki elutasítja, mig a leány apját előbb minik­ről nem értesíti. Az öreg szomszéd : Száll maga is szerelmes lesz Nellibe s Margi elküldve Nelli mellől, szerelmet vall neki, beszökések ezután egymást érik. Móric ki szer , Sándor egyszer szökik be s a vén­é: Julius 4.

Next