Kecskemét, 1880. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1880-10-10 / 41. szám

Vili. évfolyam. Zsófiistesi díj: Helyben házhoz, vidékre pos­tán küldve : Egész évre - - 5 frt — kr. Félévre - - 3 frt — kr. Negyedévre - - 1 frt 50 kr. Egy hónapra-----frt 60 kr. Szerkesztői iroda: V. tized, Körösi­ utca 16. sz. a. Hazay-ház. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetményeket a szerkesztőség is elfogad. A „Nyílttér“ díjazása a szer­kesztő által állapíttatik meg.KECSKEMÉT A KECSKEMÉTI FÜGGETLENSÉGI­ PÁRT POLITIKAI ÉS KÖZMIVELŐDÉSI HETILAPJA. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Hirdetési díj: 1 centiméter magas hasdiszt­letért: 1- szer iktatva - - - 10 kr. 2- szer iktatva - - - 15 kr. 3- szor iktatva - - - 12 kr. Hivatalos hirdetmény minden beiktatása külön 3 frt. Bélyegdíj 30 kr. Kiadóhivatal: „Spitzer József és Fia“ könyvkereskedése a reform, határ-épü­letben. Mindenféle pénz és hirdetmény a kiadóhivatalba küldendő. Egyes szám 15 krért a kiadóhivatalban is kapható. A polgármester választáshoz. A Duna-Tisza közötti rengeteg terü­letű tősgyökeres magyar alföld egyik ki­váló emporiumának, Kecskemét sz. kir. városnak első tisztsége — a polgármesteri állás — egy, időelőtti és emberbaráti te­kintetekből a helyi polgárság által osztat­lan részvéttel s igaz sajnálkozással foga­dott halálozás folytán, legközelebb meg­üresedett. Tehát Kecskemét sz. kir. város, helyi közügyeinek vezérletére, egy újabb első tisztviselőt kell, hogy nyerjen. Tehát Kecskemét sz. kir. város tör­vényhatósági bizottsága közgyűlésének lesz hivatása, ezen columnális tisztséget, leg­közelebb megejtendő választásával betöl­teni. Szép hivatás, — de nagy felelősség! Kecskemét sz. kir. város nemes közön­sége , a saját kebelébeni közművelődés, közgazdaság, ipar és kereskedés fejlődésé­nek ékes zászlóját, oly magasan hordja manapság, hogy az a zászló messze kilát­szik a vidékre is , hogy annak a zászlónak nemesen büszke lengése buzdítóan, példa­­adóan int követésre a szomszédos vidékek előretörő kisebb helyei felé is. Ezt a fenntlengő ékes zászlót meghaj­lítani, vagy épen elejteni engedni, nem lehet, nem szabad. Ezt a fenntlengő ékes zászlót nem lehet, nem szabad, a mivel sem törődő könnyelműség, az élőhalott közöny, a sanda nepotizmus, a nyegle pajtáskodás, a tor­­zsalkodó politikai dacoskodás útján, meg­­bízhatlan gyenge kezekbe játszani. Ezt a vezérzászlót, a polgári tiszta erények, a nemes önzetlenség, az alapos szakképzettség, a gyakorlati tapasztaltság, a megtörhetlen ügybuzgalom, a minden iránybani teljes önállóság erős sziklavárára kell feltűzni:­­ a­mely sziklát megvívni f­ormáról a fenntsengő büszke zászlót le­dönteni nincs erő, nincs hatalom, nincs kegy, nincs megfélemlítés ! Egy olyan polgármesterre van szük­sége Kecskemét városnak, a­ki ezen első tisztségnek, nem az egyéni hiúságot csik­­landozó előkelő rangját s címét, avagy az azzal járó salláriumot nézi és tartja csu­pán csak szem előtt,­­ hanem a ki az ezen tisztséggel elvárhatlanul kapcsolatos, a város közjólétébe vágó igen nagy fon­tosságú, komoly, és bizony-bizony nem mindig könnyű s kellemetes kötelességek­nek és teendőknek is teljes tudatával bir. Olyan polgármesterre, a­ki ezen köte­lességeknek szabatos teljesítéséhez nem­csak pusztán jóakarattal, de elegendő te­hetséggel, tapasztaltsággal, erélylyel s szívós kitartással is rendelkezik. Olyan polgármesterre, a­ki a város érdekét, javát, minden terem­ előhaladását nemcsak a mai niveam­ fenntartani, de azt tovább fejleszteni, izmosítani is képes. Olyan polgármesterre, a­ki egy bizo­nyos clique, bárha finom szálakból font, de elvégre mégis csak vontatókötelen, nem engedi magát a magán­érdekek tekervényes ösvényén vonszoltatni,­­ hanem a­ki a közjólét egyenes útján akar is, tud is a maga saját lábán biztosan járni és ha­ladni. Olyan polgármesterre, a­ki senki fiá­nak kezében sem puh­ul meg, jobbra-balra hajlítható viaszbábbá. Olyan polgármesterre, a­ki a városért, annak igaz javaiért, bárkivel s bármivel, jó s balszerencse közt egyiránt, bátran síkra száll. Olyan polgármesterre, a­kinek előéle­téből, mindezekre nézve tényleges garan­ciák is meríthetők! Alkalomszerűnek találtuk most mind­ezeket csak általánosságban felemlíteni, — anélkül azonban , hogy bárkinek is, mint jelöltnek nevét, előtérbe tolni és ez­által a törvényhatósági bizottság tagjai egynémelyikére legalább, mintegy erkölcsi hatást gyakorolni, magunkat hivatva, avagy csak hangolva is lenni éreznek. A választandó polgármesterhez, kell, hogy erős bizodalom fűzze Kecskemét város összes lakosságát. — Ezt pedig kimes­te­r­k­é­­­n­i nem lehet! A bizodalom nagyon drága pénz, a­melyet vaktában, csakúgy jóhiszem fejében előlegezgetni, manapság nem igen taná­csos , — mert hát nem igen biztos. A bizodalom nagyon kényes világ, a­mely az ember egyéni meggyőződésének már előzetes tények és tapasztalatok éltető nedűjével megtermékenyített talajában fo­­gamzik csak meg önkényt és biztosan; — csak ott nő meg nagggyá és erőssé! Mi hiszszük, — mert szeretjük hinni, hogy a törvényhatósági bizottságnak, csakis a közjót szemük előtt tartó önzetlen tagjai, mint egy szív és egy gondolat fog­ják megtalálni azt a férfit, a­ki nemcsak névleg,de tényleg is valódian tehet­séges, erélyes, tevékeny, szóval minden tekintetekben áldásos első tisztviselője fog lenni Kecskemét sz. kir. városnak. Szivünk melegével óhajtjuk s kíván­juk , hogy úgy legyen !­­ . Mi emeli az emberi keblet? A Kecskemét-vidéki természettudományi társulat 1880. évi márc. 21-kén tartott népszerű előadási estélyén előadta: Szurm­ó Ambrus. (Folytatás.) A mellhártya kettős, s azon lemeze, mely a tüdőfeleket fedi, érintkezik azzal , mely a mellfal belső lapját borítja s mindaddig, mig a mellkas falai épek, a mellhártya két lemeze közti üreg ki van töltve. — A mellhártya azon lemezén belül, mely a légsejtek tömegét, a tüdőt magába zárja, az odvas tüdőfán kívül, melynek ágai s minden része léggel töltvék, van még a tüdő hajszáledényrendszere is. A tüdőbe hű élettársától, a szívtől s pedig annak jobb kamarájából egy vastag, vérrel telt ér, a tüdő ütét vezet, mely a tüdőfa légcsatornái között mind vékonyabb-vékonyabb erecskékre, a finomságukról nevezett hajszál­edényekre ágazik szét, melyek nem végződ­nek a tüdőben, hanem, miután a légcsator­nák minden ágazatain keresztül-kasul kígyóz­tak , ismét nagyobb erekbe egyesülnek s végre négy vastagabb éren keresztül, a még nagyobb tüdőviszerbe összefutva, a szív halpitvarába vezetnek, de csak azért, hogy onnan tovább a test más részébe mehessenek tartalmukkal, a vérrel együtt.­­ A tüdő hajszáledényrend­szere tehát, mint valami milliomszoros el­­ágazású kúszó növény, a tüdő légsejtjeit, vagy hólyagcsáit oly sűrűn át- és átfonja , hogy e légsejtek mintegy másodrendű anyagot látszanak képezni, mintha a tüdő alapanyaga nem is ezekből, hanem a hajszáledényekből állana. Ennyit röviden az emberi keblet emelő készülékekről. És most, ha légzési készülékünk vázlatos ismertetése után meg akarjuk érteni, miként emeli vagy miként eszközli e készülék az em­beri kebel vagy mell emelkedését, fel- s a ki­­szállását? Vessünk egy futó pillantást a kézi fúvóra s annak működésére. A fúvó részei: a két táblából álló szilárd váz, az ezeket össze­kötő puha bőrredő és a fúvó cső. Ha a fúvó két tábláját egymástól eltávolítjuk, azáltal a fúvó ürege megnagyobbodik, mi benne lég­ritkulást idéz elő, s erre a külső , sűrűbb, nagyobb nyomású levegő, helyreállítandó az egyensúlyt, betolul. Ha ezután összenyomjuk, az előbb betolult lég­nyomásunk által kiszo­­ríttatik. Összenyomni azonban nem is szük­séges , mert a fúvó táblájának súlya már maga oly nyomást gyakorol a benn levő légre, ha eleresztjük, hogy annak ellenállni nem bírva, lassanként kiszorul, mikorra a fúvó is eredeti helyébe tér vissza. A mellkas, tüdők, légcső stb. együttvéve szintén a fúvó egy nemét alkotják, melynél a mellkas a fúvó testét, tábláit képviseli, m­íg a légcső (gégefő, gégesíp) a fúvó csöve gyanánt, a külső és belső bordaközi izmok, meg a rekeszizom, mint a fúvó bőrredője, szerepelnek. E szerint a mell fel- s alászállásának is meg kell egyezni a fúvó működésével. S úgy van. Mert mikor a külső bordaközi izmok összehúzódnak s ezáltal a bordák fekvő hely­zetükből felemeltetnek s a mellür elől-hátul kibővül s mikor ezzel egyideűleg a rekeszizom is — arra törekedve működésében, hogy a mellhártya mellkas fenekét borító lemezét el­húzza attól, mely a tüdők alsó lapját fedi — összehúzódik, akkor a külső sűrűbb lég a benn megritkult kisebb sűrüségühöz a léguta­­kon át azonnal benyomul, mi a mellűr jel­zett kibővülésével arányban kitágítja a tüdő­jeleket , s igy a mellhártya két lemeze közt az árképződést megakadályozza. Ez a belégzés­ ebben áll a mell emelkedése. Ha erre következőleg a rekeszizom meg­szűnik összehúzódni, s a külső bordaközi iz­mok elernyednek, a belső bordaközi izmok pedig összehúzódnak, akkor a tüdők ruganyos­sága s a nehézkedés hatása már magában elegendők, hogy a mellkast előbbi helyzetük­be visszahozzák s a belehelt lég nagy részét kiszorítsák. Ebben áll a mell alászállása, a kilégzés. Az említett izmokon kívül még azok, melyek a bordákat a gerincoszlop felső részei­vel s a vállal kötik össze, összehúzódásaik ál­tal a belégzést többé-kevésbé gyámolitják; mig azok, melyek a bordákat s mellcsontot a medencével kapcsolják egybe s a has elő- és oldal­falait képezik, a kilégzés segítői. Figyelemre méltó, hogy férfiaknál a rekesz­izomnak van legnagyobb része a légzési folya­mat eszközlésében; nőknél ellenben a légzési cselekvény inkább a bordaközi mellizmok s így a bordák mozgékonyságának következmé­nye. Innen magyarázható, miért feltűnőbb a nőknél a mell emelkedése? A fúvó és az ember légző készüléke közt vont e rövid párhuzamból kitűnik, hogy a belégzés megfelel a lég benyomulásának a szétnyitott fúvóba, s a kilégzés a lég ki­­tódulásának az összenyomott fúvóból. A működés módozataira s eredményére azonban sok különbség van légzésszervünk s az élettelen fúvó közt. S majd, mint látni fogjuk, épen e különbségekből tűnik ki, miért működik a légzési készülék oly szakadatlanul, vagyis, hogy mi célja van az emberi kebel emelkedéseinek, folytonos fel- s alászállá­sának ? Mint ilyen különbséget kiemelhetjük leg­­elsőbben is azt, hogy míg a fúvó oldalai egészen egymáshoz nyomhatók ugyanynyira, hogy azok a léget, mely a fúvóban van, csaknem egészen kiszorítják, addig, mint tud­juk , a mell falai, ha az illető izmok által oly annyira közelíttetnek is egymáshoz, mint csak lehetséges , még mindig jelentékeny üre­get foglalnak magukba, úgy, hogy a legerősebb kilégzési erőlködés után is igen nagy mennyi­ségű levegő marad a mellürben. Ez a légtö­meg , melytől a tüdő meg nem szabadulhat, maradvány légnek neveztetik, s mintegy 1400 —1800 la c. m.-nyi. Körülbelől ennyi, tehát 1400—1800 KI c. m.-nyi lég marad még a mellürben közönséges kilégzés után, mi ráadás légnek mondatik. A maradvány és ráadás lég együtt (2800— 3600 K c. m.) teszik a helytálló léget, vagyis azon légmennyiséget, mely ha­tárait csupán a hörgcsövekben változtatja, a mint a mell kitágul vagy összehúzódik. A közönséges légzésnél ki- és belehelt lég leg­kevesebb , mintegy 450 - 550 K c. m.-nyi s áramló légnek neveztetik, egyedül ez az , mely miután a légsejteket sohase éri el, a tüdőt kilégzéskor elhagyhatja s belégzéskor meg­újul. Leglényegesebb különbség a fúvó s az ember légzés szervének működése közt, hogy míg a fúvóban a lég semmi változáson nem megy keresztül, s igy a ki­­s betóduló lég alkatukra megegyeznek, addig a tüdőnél a ki­­s beáramló lég kilégzéskor más összeté­telű és hőfokú, mint a volt belégzéskor. A község , melyet tüdőnkbe szivünk, min­den 10,000 térfogatában (p. o. literben) körül­belől 7900 térf. nitrogén (légeny,) 2000 térf. oxigén (éleny,) 4-5 — vagy 5 térf. carbon­­dioxyd (szénsav) keverékéből áll. Ezenkívül tar­talmaz még több-kevesebb vízgőzt, egészség­telen gázokat, ammóniakat, kénhydrogén, só­sav , légenysav gőzöket stb. továbbá porrésze­ket, illő olajokat, gomba spórákat s egyéb miasmatikus anyagokat, melyek összesen is oly változó s kis mennyiséget tesznek, hogy az számításba se igen szokott vétetni. A kilehelt­ség ugyanezen főbb részekből áll s pedig minden 10,000 térfogatában van körülbelől 7900 térf. nitrogén, 1600 térf. oxy­gen , 400—500 térf. carbondioxyd s megle­hetős mennyiségű vízgőz keverék alkatrész. Mint látható, a ki­­s belehelt lég csak keverék alkatrészeik arányos mennyiségére kü­lönböznek, a mennyiben a kilehelt lég­­­­del kevesebb előnyt s a helyett 100-szorta több szénsavat tartalmaz, mint a belehelt lég; vagy, ha nagyolva fejezzük ki: a bele­helt lég a tüdőben nyer 4—5 % szénsavat (carbondioxyd) s veszt 4—5% elenyt, mig a légeny változatlan marad. Az áramló lég e szerint a tüdőben válto­záson megyen keresztül. S épen e változás az, mi az élettelen fúvótól megkülönbözteti légzésszervünket. Nem lesz tehát érdektelen megtudni: mi­ként történik e változás ? Az áramló lég ugyanis, a­mint belekel­tetik, a tüdőben levő helytálló léggel talál­kozik s mivel a két gáz nem egyenlő sűrű­ségű , a gázok átömlési törvényének — diffusio — alávetve, egymással elegyednek s pedig olyképen, hogy az áramló lég élenyének */5-ét átadja szénsavért a helytálló légnek, melynek élenytartalma kicsiny, szénsav tartalma nagy. De a helytálló lég e cserét tovább is foly­tatja. Emlékezzünk vissza a szív jobb kamará­jából jövő tüdőütér hajszáledényeire, melyek a tüdő légsejtjeit vagy hólyagcsáit oly sűrűn át- és átszövik. A léghólyagcsákban van a helytálló lég, a hajszáledényekben pedig, melyeknek tartalmát a helytálló légtől egy a saját- és a légsejtek falai által képezett vékony hártya választja el, a tápszerekből képződött s új anyagrészeket is tartalmazó s részben elhasznált sötét cseresznye piros viszeres vér van, mely épen a test­­környi részeiben lett elhasználtsága folytán kiválóan nagy mennyi­ségű szénsavat tartalmaz elnyeletve, beször­­pölve. E szénsav a vízgőzzel együtt követve szintén a gázok egyik átömlési törvényét — endosmosis — a vékony hártyafalon átszivárog a helytálló léghez, míg ettől viszont az eleny jön át cserébe a vérhez, hol részben elnyele­­tik, hogy a test környi részeibe elvitetve használhasson, részben vegyileg köttetik le s pedig akként, hogy a vér szén részeit a tüdő­ben, vagyis ennek hajszáledényeiben szénsavvá alakitja át, mi által mintegy 35—37 C° kő is származik. (Vége köv.) 41. szám, Kecskemét, 1880. október 10.

Next