Kecskemét, 1881. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1881-01-02 / 1. szám
IX. évfolyam. Sififizetési díj: Helyben házhoz, vidékre postán küldve: Égész évre - - 5 frt — kr. Félévre - - 3 frt — kr. Negyedévre - - 1 frt 50 kr. Egy hónapra - — frt 60 kr. Szerketői iroda: II. tized, Deák tér 1. sz. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak. A „Nyilttér“ díjazása a szerkesztő által állapittatik meg. 1. szám, Kecskemét, 1881. Január 2. Hirdetési díj: 1 centimeter magas halálesseletért : 1- szer iktatva - - - 30 kr. 2- szer iktatva - - - 15 kr. 3- szer iktatva - - - 12 kr. Hivatalos hirdetmény minden beiktatása külön 3 frt. Bélyegdíj 80 kr. A KECSKEMÉTI FÜGGETLENSÉGI PÁRT POLITIKAI ÉS KÖZMIVELŐDÉSI HETILAPJA. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Kiadóhivatal: II. tized, Deák tér 1. sz. Mindenféle pénz és hirdetmény a kiadóhivatalba küldendő. Egyes szám 13 krért a kiadóhivatalban is kapható. A „Kecskemét“ olvasóihoz. Pár hó előtt a „Kecskemét“ szerkesztését átvevőn, e rövid idő alatt azon meggyőződésre jutottam, hogy helyzetemnél fogva lehetetlenség mindazon kötelezettségeknek megfelelni, amelyek ezen lap szerkesztőjét terhelik. Most tehát, midőn a lap szerkesztésére oly egyént volt szerencsénk megnyerni, akinek politikai álláspontja, tehetsége és szakavatottsága a lap helyes kezelésére nézve a kecskeméti függetlenségi pártnak teljes biztosítékot nyújt, én a lap szerkesztésétől visszalépek. Midőn ezt az olvasó közönség tudomására hozom, nem mulaszthatom el egyszersmind köszönetemet nyilvánítani, a közönségnek irántam tanúsított szives pártfogásáért és munkatársaimnak szives közreműködésükért. Budapest, 1880. December 31. Kada Elek: Az olvasóhoz. A kecskeméti függetlenségi párt vezérbizottsága , mint laptulajdonos, a jelen 1881-ik folyamára engem bízott meg a „Kecskemét“ szerkesztésével s ezen évre rám ruházta a kiadói tulajdonjogot is. A midőn tehát a jelen számmal tényleg kezembe veszem e lap vezetését, úgy önmagam , mint az olvasó iránt tartozó kötelességemnek ismerem körvonalazni ezúttal, helyzetemből kifolyólag elfoglalandó álláspontomat, megjelölni azon főbb irányelveket, melyek mint szerkesztőt vezérelni fognak, s miután politikai pártorgánum az, melynek a párt bizalmából élére helyeztettem, érinteni azon fölfogást, amelyet politikai ellenfeleimmel szemben hangsúlyozni szükségesnek tartok , néhány szóval jellemezni azon utakat és módokat, amelyeket a pártküzdelmek közepette mindig követni fogok. Teljes tudatában vagyok az elvállalt szerep nehézségeinek. Törekvéseimhez azonban ép a leküzdendő akadályok ismeretéből merítem a nem lankadó erélyt; akaraterőmet épen az utamba gördülő kövek elhárítása acélozandja. Nehéz célért szép küzdeni. És a bukás is diadal, ha igaz ügyért történt. Ám azt hiszem, bátran és önérzetesen hivatkozhatom nehéz pályámon ma is, azon kiváló jóakaratra, azon megtisztelő elismerésre, azon — el merem mondani — közbecsülésre , amelyet irányomban Kecskemét város polgárai minden alkalommal tanúsítottak, amellyel engem évekkel ezelőtt, még a rajongó ifjúság tiszta intenziójú törekvései közepette, pártkülönbség nélkül, annyi nemes áldozatkészséggel mindig támogattak. Azóta évek múltak el, s azon eszmék, azon célok, melyek a sejtelem lelkesedését akkor vezérelték és a melyek mellett e lapok hasábjain kezdő tollal már akkor küzdöttem: a fővárosi nyilvános élet sokoldalú tapasztalatainak retortájában világos meggyőződéssé tisztultak, szilárd elvekké izmosodtak. A sejtés tudattalön. Az ábrándok positív eszmékké tömörültek. Ez a processus a nyilvánosság színe előtt folyt le. Nem lehet ismeretlen e lapok olvasói előtt sem. Nyitott könyv volt önök előtt rövid múltam, nyitott könyv jelenem, nyitott könyv lesz jövőm is. Nem fognak ott ezentúl sem olvashatni egyebet, mint egyenességet, nyíltságot a jellemben; szeplőtlenséget a becsületben; szilárd, tántoríthatlan meggyőződést az elvekben; a vélemény szabad és soha semmi kicsinyes tekintetek által nem befolyásolható nyilvánítását s a legszigorúbb tárgyilagosságot a nyilvánosan felzülő kérdések vitatásában; a legönzetlenebb törekvést hazám és városom valódi érdekeinek szolgálatában. Mindezt megkövetelem barátaimtól, elvárom ellenfeleimtől. És amily önzetlenül, minden hátsó gondolat nélkül igyekszem szolgálni lapommal pártunk érdekeit, — a mely párt az önálló és független Magyarország magasztos eszméjét tűzte zászlajára, — és amennyire el fogok követni teljes erőmből, a törvényes korlátokon belől mindent, hogy ezen eszmét városunkban továbbra is győzelemre segítsem, — mint a mely eszmének megvalósulásában egyedül látom hazám üdvét és boldogságát s amelyet — bármikép szeretnék is némelyek az ideirányuló törekvéseket az utópiák országába száműzni — békés utón is kivihetőnek tartok, és úgy nem fogok soha politikai ellenfeleimmel szemben, sem a személyeskedés kicsinyes, sem a minden ok nélküli rekrimináció méltatlan fegyveréhez nyúlni. Lapomban sem a gyűlölködő személyeskedés, sem az alaptalan rekrimináció burjánját megtűrni nem fogom. Megróni, megtámadni soha nem a személyt, hanem a szerintem káros ügyet fogom, melyet az képvisel, a helytelen eljárást, melyet követ. A személyhez magához nincs közöm. Jelszavam : Győzzön a jobb! Harcoljunk tisztességes fegyverekkel. A kötekedőhöz nincs szavam. A gyalázkodót megvetem. Ami pedig városom érdekeit illeti, ezeket fölébe kívánom helyezni minden politikai tekinteteknek és tollam soha nem fog szolgálatába szegődni a politikai chauvinismusnak, amely saját, legtöbb esetben egyoldalú törekvésein kívül nem is nyer semmi üdvöst, semmi szentet. Meggyőződésem az, hogy a szabadság legnagyobb biztosítéka a jólét. Ha városom igaz érdekeit előmozdítom, — ami a jólét, előmozdítom pártom célját, — ami a szabadság. Ez programmom. Ebből nem engedek egy jottát sem. Ennek a programmnak támogatására kérem a „Kecskemét“ olvasó közönségét. Ennek a programmnak híveket szerezni képezendi életem és törekvéseim legszebb feladatát, amely törekvések jeligéje: „Bukjam bár, de vívtam!“ Kovács Pál: Apróság. Ismét elrohan felettünk egy esztendő. Az év eseményei, mint hirtelen kialvó szalmalángok alusznak ki, csak azért, hogy ismét újabbak lobogjanak fel, s világítsák meg nemzetünket pokoli sárga-fekete fénynyel. Ha csak századrészét is fel akarnánksorolni annak a sok résznak, amit dicsőséges kormányunk a nemzet ellen tett az elmúlt évben; belefáradnánk sokkal előbb, mint vé- gére juthatnánk. Nem is említve azokat a balzsamillatú törvényjavaslatokat, melyek csak tervben voltak , vagy melyek egyes miniszerek zsebeinek mélyében pihennek. Ezek nélkül is elég tömjént és mirhát kapott tőlük az adófizető polgárság. * A papíron maradt javaslatok közül legjobban érdekli az ország népét, a kereskedői osztályt úgy, mint a fogyasztó közönséget a kávé- és a cukoradó. Valódi satyrája a törvényjavaslatoknak. Más nemzetek ministériumai építenek zenészeti, s más művészeti intézeteket; állítanak elegendő számmal növeldéket; s felsőbb tanintézeteket; igyekeznek az ipart és kereskedelmet fejleszteni; állami munkát adnak a szegény, de dolgozni óhajtó munkás népnek ; sajnos kár, hogy még valamennyien az államjövedelem nagy részét ágyúöntésre, katonai parádékra, puskapor, és golyógyártásra fordítják, de Európa egy nemzetének kormánya sem oly atyai, hogy a társadalom egyik osztályát szántszándékkal tegye tönkre a másik után. * Hja! de hát ki tehet róla, ha a mi poli■ tikai égboltozatunkon mindig ott lebeg az a magyarfaló szörny, az a kétfejű turul, s nemzetgazdasági érdekeinknek serpenyőjét az mindig az osztrákok javára billenti le. Mit bánják azt kormányférfiaink, ha drágább lesz is a kávé, cukor, kevesebb lesz az már úgy is csekély forgalom, csak Bécsben meglegyenek működésükkel elégedve. A polgárság jórészt maga is oka annak, hogy fát vághat a hátán Tisza Kálmán és fejbólintó companiája. Egyesek morgolódnak, arcuk sötét, ha a kormány tetteit bírálják; ha azonban tenni kell, otthon maradnak a búbos kemence mellett, s ott legfeljebb abban bíznak, hogy a haza ellen elkövetett bűnöket majd a jó isten fogja megbüntetni. * Pedig hát nem addig van az ! Polgárságunk csendesen meghúzza magát ; az aristocratia, — mágnásaink, — nem gondolnak a közügygyel; a 48 előtti nemesség utódainak lakházai tetétlenül, ablaktalanul, ,vagy ha gazdát cseréltek kitatarozva bámulnak a járókelőkre. Régi birtokosaik szaporítják a proletáriátus úgyis nagy számát. Szomorú látványt nyújtanak e dolgok a figyelmes szemlélőnek. Hát ha még felkeresi azt a zsibárus boltot, ahol Szapáry Gyula a pénzügyminister a főházaló , s ahol az adóban lefoglalt mindenféle bútorok, ruhafélék, házi és konyhaedények lesznek felhalmozva csak azért, hogy egy kitűzött napon potom áron elkótyavetyéljék, s a volt tulajdonos mehet világnak, lehet földönfutó, hajléktalan, falu rossza. Sötét látvány lesz ez, de már mindennapivá, közönségessé vált. Hozzá vagyunk szokva ! Fel sem tűnik ha dobolnak, ha licitálnak, ha koldussá tesznek sokakat. S miért kell nemzetünknek tűrni azt a nyomást, melyet a Lajthán túli sötét szellemek s ezek csatlósai gyakorolnak reánk? Mert gyávák vagyunk, mert nem akarunk, nem merünk komolyan arra gondolni, hogy végre e nemzetnek is függetlennek kell lenni, vagy megszűnik nemzet lenni. Genevois, az 1793-iki franczia convent tagja, ki imádta hazáját, a köztársaságot, midőn 30 évi száműzetés után Yeneyben halála óráját közeledni érzé, igy szólt s cselédjéhez: „Midőn majd halva leszek, és a Bourbonok kifizetnek Franciaországból, síromhoz fogsz jönni. Kétszer zörgess botoddal, s mondd: „Uram elűztük őket.“ Így kell a haza szabadságát, függetlenségét szeretni, s igy gyűlölni azokat, kik hazánk politikai függetlenségének és gazdasági önállóságának útjában állanak. Csak akkor leszünk szabadok és függetlenek, ha így fogunk tudni szeretni és gyűlölni. Hajnóczy Lajos: Levél Kossuth Lajostól. Kosuth Lajos nagy hazánkfia , a múlt dec. hó közepén, a kormány által behozni szándékolt fogyasztási adók tárgyában levelet intézett Brázay Kálmán fővárosi kereskedőhöz. A levél egy része — bár nem volt nyilvánosságra szánva — a fővárosi nagy lapok hasábjain közölve is volt s bizonyára lapunk olvasói előtt sem ismeretlen. A levél másik része, mely nem annyira a fogyasztási adókról szól, mint a kormánypárt helyzetét a törvényjavaslattal szemben ecseteli igen érdekesen , még eddig sehol sem látott napvilágot. Csupán egyes passusai szivárogtak ki a sajtóba s amint tudva van, országszerte nagy feltűnést és érdeklődést keltöttek. Lapunk azon szerencsés helyzetbe jutott, hogy a rendkívüli érdekű levél ezen, még ismeretlen becses részletét az öszszes magyar sajtó megelőzésével hozhatja nyilvánosságra, szóról-szóra a következőkben: A y * *. uW^Collegno (al Baraceone), dec. 16. ^Tisztelt uram! M^eéár, r rrYIMAknek nemcsak kívánni nem kellene, hogy én e tárgyban (az új fogyasztási adó javaslatok tárgyában. Szerk.) nyilvánosan felszólaljak, de sőt ha ilyesmi eszembe juthatna, önnek azt kellene szorgalmazni, hogy halgassak, mert az én felszólalásom még azt a pillanatnyi chance-ot is elrontaná, amellyel önök, kérvények sikerének lehetőségében tán bízni gondolnak. A dolog így áll. Az ellenzék minoritásban van a képviselőházban. Az tehát ezt a kárhozatos adótervet meg nem buktathatja, hacsak a kormánypárti képviselők egy része is az elvetésre nem szavaz. No már feltéve (mit én nem hiszek) hogy akadhatnak a kormánypártban, kiket a kereskedelmi testület kérvényében előadott okok oda hajlíthatnának, hogy elegendő számban a törvényjavaslat ellen szavazzanak, miszerint az megbukjék, higgye el ön nekem, hogy ha én nyíltan felszólalnék, ezek az emberek már csak azért is a javaslat mellett szavaznának, nehogy azon gyanúba essenek, hogy velem egyetértenek. Tessék elhinni, önöknek nagyon érdekükben áll, hogy ennek az átkozott motollának legombolyítása tisztán tárgyilagos alapon maradjon s az én nevem ne kevertessék a játékba, mert ez a döntő körökre olyformán hat, mint a babona szerint a tömjén füst az ördögre. Tehát saját érdekükben kérem, hagyjanak engem hallgatni. Különben is tessék megemlékezni, hogy engem az uralkodópárt eventualiter kirúgott Magyarország , polgárainak sorából, mint egy bélpoklost, vagy rühes ebet. Én ezzel nem gondolnék, ha felszólalásommal volt hazámnak hasznára lehetnék, de mikor haszon helyett csak kárt tennék avatkozásimmal, nemcsak vétek, de még balgaság is volna magamat annak kitenni, hogy valaki emlékeztessen, mikép nekem nincs szavam a káptalanban___ Kossuth Lajos. Világításunk. Öj évvel a világítás új vállalkozók kezeibe megy át, s azon tapasztalatoknál fogva, melyekre az eddigi vállalkozók alkalmat adtak, résen kell állani, hogy a kívánalomnak miként felelnek meg, mert ha azt egészen beteljesítik is, még úgy is csak a legkezdetlegesebb intézkedés ez a mi utcai világításunk.