Kecskemét, 1881. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1881-07-03 / 27. szám

1881. — 27. szám. K­ECSKEMÉT. Julius 3. bajomba került, hogy őket életben általad­­hattam, miután néhány jó polgárt meg is kardlapoztam miattuk. Oktalan voltam! Miután tehát itt kirágtuk az iszákot, tet­szett a jó tábornoknak bennünket közeléből eltávolítani, és augustus 7-én már nem Tö­rök-Becsére többé, hanem távolabbra, az­az Verbász felé fordittatta velünk a rudat és még az nap Hegyesre utaztunk. Kinos napunk volt ez. Hosszú az út ,­ Becsétől Hegyesig és honvédeink még nem voltak szokva a gyalogláshoz. A legforróbb nyári nap volt, és az egész úton sem hűsítő árnyék, sem frissítő viz nem találtatott; leti­porva s legázolva volt a legszebb vidék, fel­égetve a csinos mezei lakok, lerombolva a dús tanyák, betemetvék s elpusztitvák a szomjat oltó kutak, szóval: puszta és kietlen volt az egész táj; mindenfelé a pusztulás és dü­höngő rablócsapatok vérnyomai látszanak. — És itt már elmondhatánk a költővel: „Merre szem néz, merre szem lát, Puszta a völgy és a hegyhát.“ Itt-ott egy-egy leégett puszta tanya, me­lyekből elvadult s kiéhezett ebek vonula­­nak felénk, közbe-közbe baromfiak bujkál­tak el — tőlünk megrémülve — a bozótba. Amott még füstölögtek a leomladozott geren­dák üszkei, melyek közül összeégett ágy­ruha és élelemnemüek darabjait vonszolák elő honvédeink. Lehetetlen volt őket vissza­tartani e rémjelenetek nyomozásától s az el­vadult baromfiak üldözésétől, mig mások dinnyéket böngésztek az elhagyatott dinnye­földeken, égető szomjaik eloltására. És igy elalélva a rekkenő hőség okozta szomjúság és szokatlan gyalogolás által, már fél úton kezdettek egymásra düledezni az út mellett. Hasztalanok voltak minden biztatá­saink, hasztalanok minden fenyegetéseink, hasztalan iparkodtak ők maguk is, végkép kimerülve csoportonként bújtak egymás alá, és úgy feküdt legalább fele része a zászló­aljnak jobbra balra, végig elnyúlva az út mentén. Szerencse volt, hogy ezt a rácok észre nem vették Sz.­Tamáson, mert bizony nagy vérontást csinálhattak volna közöttük. Azonban én előre benyargaltam Hegyesre, honnan a hirtelenében összeszedett kocsikat ebitnek küldöttem, mert különben némely ré­sze estig sem vergődött volna be az állo­másra. Itt elszállásoltak bennünket, és másnap reggelre úgy kipihenték magukat embereink, hogy már Hegyestől Verbászig egy baj sem volt többé. Ezen utunkban egy kis kalandos históri­ánk is történt. Még nem értük el fele útját Verbásznak, midőn oldalőrjáróink egyike kilő­ve fegyverét, jeléül, hogy ellenséget lát. Őr­nagyunk azonnal csatarendbe állítja zászlóalját, és engem elküld, hogy nézzem meg mit lát az őr ? Már hinni kezdénk, hogy mindjárt lesz valami. Azonban én elérkezvén az őrhöz, ez jobb kéz felé egy dombra mutat, mely mögött — úgymond nagy csapat ellenségnek kell lenni, kik reánk lesnek, mert ő többeket látott, hogy a domb mögül felütögették fejeiket, azonban most hátrább vonultak, hogy hátunk mögé kerülhessenek. (Folyt. köv.) 29-kén tartattak meg városunkban. Az ered­mény röviden a következő: Kada Elek az alsókerület függetlenségi párti képviselőjelöltje nyert 415 szavazatot; Tassy Pál a függet­len szabadelvű párt jelöltje nyert 296 sza­vazatot. És így Kada Elek este 8 órakor 119 szótöbbséggel, határtalan lelkesedés között az alsókerület országgyűlési képviselőjéül kikiál­­tatott s Papp Sándor választási elnök által mintegy 10.000 ember jelenlétében a man­dátum szűnni nem akaró éljenzés közepette neki átnyujtatott.­­ A felsőkerületben S­z­i­­ládi Lajos a függ. párt jelöltje nyert 567 szavazatot; ifj. dr. Horváth János a függ. szabadelvű párt jelöltje nyert 327 szavazatot; és igy Sziládi Lajos este 9 órakor 240 szótöbbséggel, a már az alsókerületből is a városháza udvarára sereglett óriási néptömeg előtt, a mandátum átnyújtása mellett id. Bagi László választási elnök által a felsőke­rület országgyűlési képviselőjéül kikiáltatott. Ezután a­­választók a Népkörbe vonultak, ahol Kada Elek, Hermann Ottó (városunk és pártunk vendége) és Sziládi Lajos tartottak a nép leirhatlan örömrivalgása közepette lel­kesítő beszédet. Kada majd a 48-as kört lá­togatta meg, ahol hasonló ovációkban része­sült. A választás példás rendben folyt le és becsületére vált városunk józan, értelmes választópolgárainak. Csupán néhány, szavazati joggal sem bíró fizetett Tassy-kortes izgágál­­kodott a Ladányi ház udvarán, de az alkapi­­tány úr csakhamar kitétette a szűrüket. Tel­jes elismerés illeti a választási elnök urak minden tekintetben pártatlan és kifogástalan korrekt eljárását is. — Hangverseny. Gresz Antal szorgal­mas és tehetséges zenetanárunk, f. hó 25-én tanítványaival nyilvános vizsgát és ezután műkedvelői hangversenyt rendezett a szín­házban. A választási mozgalmak azonban ek­kor már minden érdeklődést absorbeálván, a hangverseny nem sok anyagi sikert mutathat föl. A szellemi siker iránt mindazonáltal tel­jes elismeréssel kell adóznunk. Gresz úr ki­tűnő zenetanárnak mutatta be magát, akinek tanítványai, aránylag rövid idő alatt a leg­szebb haladást tanúsító játékot produkáltak. A műkedvelők is egytől egyig dicséretesen működtek közre. Gresz urat igaz lelkiisme­rettel ajánlhatjuk a szülők és zenekedvelők figyelmébe. — A helybeli kath. főgymnasium igazgatósága részéről vettük az intézet 1881. évi „Értesítésiét, valamint hosszabb közle­ményt a főgymnásium életmozzanatairól az 1880/81. tanévben. Nevezett cikk közlésének megkezdését azonban, tárgyhalmaz miatt jövő számunkra vagyunk kénytelenek ha­lasztani. — Meghívás. A pest-pilis-solt-kis-kun­­megyei közs. tanítótestület kecskeméti járási köre rendes közgyűlését f. év julius 12-én d. e. 8 órakor Kecskeméten a polgári isk. helyi­ségében tartja meg, melyre a kör t. tagjait s a tanügybarátokat tisztelettel meghívom. Tárgyak: 1. Elnöki megnyitó beszéd. 2. A­l könyv hitelesítése. 3. A tanítás módszere az I-sö osztályban, gyakorlatilag növendékekkel; — előadó Molnár Imre. 4. A tanítás mód­szerének bírálata. 5. Megvitatása azon kér­désnek : nem volna e helyes és paedagogiai tekintetben előnyös a nagy betűk íratásának tanítását az első osztályból a második osz­tályba át­tenni. 6. Indítványok. Kecskemét, 1881. junius 27. Bátky Károly, kör-el­nök. Salamon Elek, kör­jegyző. — Értesítés. Alulírott van szerencsém arról értesiteni a t. szülőket, hogy a két hó­hogy a bíróság félnapra és egy forint birság­ra ítélje el a vádlottat. Ez lenne tromf. Általános derültség és helyeslés követi a képviselő megjegyzését, de ebben a „tromfé­ban nem bízik senki. Nem függetlenségi pár­tiakból áll a bíróság. Én e közben arra vagyok kiváncsi, hogy ,,álmos“-e még vádlott és elégülten látom, hogy nem az. Odamegyek hát hozzá és azt mondom neki: — Hiába barátom minden. „Otthon“ nem akartak a „falu legényei“ martyrt és nagy embert csinálni belőled; megcsinálták azt itt. Fogj kezet az esküdtekkel. Néhányan komolyan veszik ez utolsó meg­jegyzésemet és erősen tiltakoznak ellene, és azt mondják vádlottnak, hogy ne kompromit­tálja magát. Igazuk van. Mikor lefelé megyek a lépcsőn, egy tör­vényszéki biró az kérdi tőlem: — Nos mi az eredmény ? — Elitélték. Rám néz a biró gyanúsan és azt mondja: — Kedves barátom! Én már öreg róka vagyok, engem nem lehet elbolondítani. És nem hitte el, hogy vádlottat elitélték, sehogy sem akarta engedni, hogy bolonddá tegyék. Azt hiszem, ez legjobban illusztrálja az „eredményt.“ Végül megjegyzem olvasóimnak, (Péter­nek mondom, Pál értsen belőle,­ hogy a szom­szédom (az a szép leány) s­­­r­t. El nem tudom találni, hogy miért: napi szünidő alatt a német nyelvben oktatást adok, úgy a kezdőknek mint a ha­ladottaknak. Értekezni lehet velem, a zsidó­templom udvarában levő iskolahelyiségemben d. e. 8—10-ig. Klauber János, közs. tanító. — Gresz Antal helybeli zenetanár a bekövetkezett szünidők alatt ajánlja magát, mérsékelt honorárium mellett zene­órák adá­sára ; ezenkívül vállalkozik zongorák hangolá­sára, nemkülönben a belszerkezetek újítása, vagy átdolgozására. Az újítás és átdolgozás tökéletes lesz, mint az a gyárakban készül — és annak feleáráért. Szives megbízásokat elfo­gad lakásán Rózsa­ utca Prikkel-féle ház. — Öngyilkosság. Torma Lajos 58 éves nős, szabó iparos f. é. június 24-én csalánosi szőlőjében életuntságból felakasztotta magát. — Szerencsétlenség. Mészáros Sándor hasonnevű 11 éves fia f. e. június 26-án vi­gyázatlanság folytán a vasút vonat elé ke­rült, mely mindkét lábszárát elszakította; a szerencsétlen gyermek zúzódás és elvérzés kö­vetkeztében elhalt. — Betöréses tolvajlás. Sándor Elek 3. tized 43. sz. alatt levő bolthelyisége ajta­ját ismeretlen tettesek feltörvén, az üzletből 1 zsák lisztet, 2 üveg szilvoniumot s­­pénzes ládában volt rézpénzt eltolvajolták. — A városi törvényhatóság közigaz­gatási bizottsága f. hó 9-én tartja rendes havi ülését. Helyi hírek. — A választások lefolyása. Az or­szággyűlési képviselő választások múlt hó ismerősök és a nem ismerősök; kérdezik, biz­tatják, ijesztgetik. A vádlott egy kissé meg van hatva, de azért általános derültség között mondja el a kecskeméti kortesnótát, amely így kezdődik: „Horváth doktor hogy hogy hogy“ ... és kíváncsian kérdezősködik, hol lehet ma­gyaros pörkölt csirkét kapni ebédre. („Meg­állj csak — gondolom én magamban — majd el­veszik a te étvágyadat a pörkölt csirkétől.“­ És míg az esküdtek elzárva tanácskoznak, a folyosón vígan folyik az élet. Mintha sem­mi sem történt volna. A közvádló gratulál a védőnek. A védő a közvádlónak, azután mind­ketten az elnöknek. Hogy mentik fel? Ez is a kérdések közé tartozik. És számokkal felelnek. Én azt mon­dom a szomszédomnak: tíz kettő ellen (per­sze hogy felmentést értettem), ő hetet öt el­len és így tovább. Abban azonban nem ké­telkedik senki, hogy az ítélet felmentő lesz. Egyszer azután kibújnak az „esküdt urak.“ Egy szőke úr feláll közülök s cérna­hangon kihirdeti az eredményt és vádlottat vétkes­nek mondja ki. A hallgatóság lepisszegi. — Ez lehetetlen, mondja a szomszédom. — Megtörtént. — Ez nem igazság, beszél tovább a szom­szédom. — Igazsága van. — Gyalázatos esküdtek, rágalmazza őket a szomszédom. És az egész közönség zúg, haragosan néz az esküdtekre, néhányan hangosan kárhoztat­ják őket s nagyokat nyelnek dühökben. A közvádló mosolyogva áll fel és félévi fogság és ezer forint büntetést kér a vádlott ellen, mire a bíróság vonul vissza. Ekkor S­z­a­l­a­y Imre képviselő azt mondja: — Most csak az kellene az esküdteknek, Murai Károly. A közönség köréből. Levél a „KECSKEMÉT“ szerkesztőségéhez. Tisztelt szerkesztőség! Miután alább közlött nyilatkozatomnak egész terjedelmében való fölvételét a „Kecskeméti Lapok“ szer­kesztősége megtagadta és miután én abból egyetlen szót is el nem engedhetek, tiszte­lettel kérem nyilatkozatomnak becses lapjá­ban való szives közzétételét. Kecskemét, 1881. Jul. 2. Kada Elek: Tekintetes Dr. Horváth János úrnak, a „Kecskeméti Lapok“ szerkesztőjének tisztelettel Helyben. A tekintetességed vezetése alatt levő „Kecskeméti Lapok“ i. é. június hó 26-ki számának „Választási csipkék“ című rova­tában az állíttatik rólam, hogy én „ma­gam sem tudom azt, hogy apámat honnan fújta ide a szél.“ Teljesen meg vagyok róla győződve, hogy ez az állítás, tekintetességed tudtán kívül jött be a lapba. Mindazonáltal engedje meg, hogy azon kötelességből a melylyel a fiú elhalt apja emlékének tartozik, rövid megjegyzést tegyek ez állításra. A választási mozgalmak sokat megen­gednek a hírlapíróknak, de nem engedik meg azt, hogy egy becsületben elhalt mun­kás polgár nevét műveletlen megjegyzések által kortes eszköznek használják fel, s fájdalmas érzést okozzanak azoknak, a kiknek az elhalt emléke legbecsesebb kin­csüket képezi. Atyám Dr. Kada Endre 24 éven át volt e városnak gyakorló orvosa. A nagy cholera alatt nem mondotta azt, hogy „most nem practizál“, hanem szor­galmasan fáradozott a betegek körül, a mi­ért Kecskemét városa jegyzőkönyvileg kö­szönetet szavazott neki s egy ezüst ser­leggel is megajándékozá. Becsületben halt el s ha volt hibája, én mint fia csak azt a hibáját ismerem, hogy az önök pártjához tartozott; ahhoz a párthoz, amely párt or­gánuma most halála után, szélhordtának tekinti. Azokkal az urakkal szemben azonban, a­kik hibául róják fel neki azt, hogy Bu­dapesten látta meg először a napvilágot s azt állítják, hogy a szél fújta ide, én mint egyik fia kijelentem, hogy őket neveletlen pimasz embereknek tartom. Kecskemét, 1881 junius 30. Maradok tisztelettel Kada Elek. CSARNOK Töredék László K. naplójából. Kirándulás a b­ittenangói kénes forrásokhoz. Julius 10. 1853. Baldwin Harvey, nagy családú s jó módú úri­ember tudata velem, hogy neje gyerme­keivel a Syracusetól mintegy 25 angol mér­­földnyire eső b­ittenangói kén­forrásoknál van, és felszólított, hogy ránduljak oda ki vele. Én, ki a napokat a vasúti hivatal szorult le­vegőjében, szemrontó térkép rajzolással töl­töttem, a felszólítást, inkább mondhatnám barátságos meghívást örömmel fogadtam, s rövid készület után már a vasúton robogtunk, 16 angol mérföldnyi hoszan kövér s még na­gyobb részben irtatlan rónán, kelet felé. Ez­után a Baldwin úrnak elibünk jött egy lovas kocsicskáján futottunk deszka úton.* A termé­keny róna tér, melyen futottunk, kaszálatlan anyafűvel, buja növésű 2—3 láb magas ku­koricával , kövér burgonyával, s hullámzó, kövér lehajlott sárguló kalászú búzával borítva, Kanadán földére emlékeztetett. Három mér­földnyi kellemes futás után, egy völgy tor­kolatánál az Erie (olv. Iri) csatorna partján, a viruló erdőtől környezett Chittenange, növe­kedő félben levő csinos, ipart tanúsító város­kára bukkantunk. Innen az erdő borította két hegylánc közzé szorított széles, termékeny, jó mivelésre mutató völgyön haladva, egy óra alatt elértük a fő forrást, és az itt egyedül álló, 80—100 személynek, 16 írtért egy hétre fejenként, kényelmes szállást és jó kosztot adó, négy emeletre egészen fából épített, fe­hérre festett s nagyot mutató vendégfogadóba szálltunk, hol Baldwin úr nejét s hét gyer­mekét találtuk. A völgy, melyen végig egy nagy patak hol csörgedezve, hol zuhogva kí­gyózik, itt már annyira összeszorul, hogy mű­velhető síkja nincs. A két oldalán levő he­gyek hárs-, platanus-, occidentalis-, bikk-, fenyő-, cédrus és többféle fákkal borítvák. A fogadó a völgy keleti szélén a hegy tövében fekszik, melynek sziklanyílásaiból karvastag­ságban ömlik ki a kén-forrás, melynek sza­gát már 100 lépésről érezheti az ember. A forrás vize hideg, kellemetlen sós ízű, kén szagú. Színe kékes, tejes víz színű, és min­den testet, amelyet öntöz vagy borít, tiszta fehér vastag mezzel von be (kivéve, amint vettem észre, a vasat). A lik szélén a rára­kodott kén fehér, csepű forma rongyokban lebeg. A vizet a látogatók iszszák ugyan, de ezen regényes, friss levegőű helyet nem annyira betegek, mint a városi szorult, bűzös levegőtől s az üzleti gondoktól egy időre me­nekülni akaró egészségesek látogatják. Ma vasárnap volt, s minthogy vasárnap az amerikai egyesült­ állami se nem dolgo­zik se nem játszik, se semmiképen nem mu­lat, se nyilvános helyeken zene nincs: a vendégek részint szobáikban imádkoztak, bib­liát olvastak, vagy beszélgettek, részint a magam formájú profánusok, a szép erdők ár­nyaiban sétáltak, vagy üldögélve beszélgettek, s unatkozva vártak az ebédre, és ebéd után a vacsorára hivó „gong“ szóra.** Én a dél­előttöt a hegyoldaloni ciprusok alatt, zöld gyepre keveredve, hírlap olvasással töltöttem s reményteljes merengésemből d. u. 1 órakor az ebédre hivő „gong“ dörgő hangja riasztott fel. Az ebéd a maga angol nemében jó, tiszta, ízletes és bő volt. Délután Baldwin úrral, nejével s Kornélia 4 éves kis leányával, az ő kocsijukon az ugyanazon völgy kezdeténél, délnek 4 angol mértföldre eső nagy vizzuhatag megnézésére mentünk; a meredek erdővel benőtt szikla oldalon, — mely alatt a nagy patak hol csör­gedezve, hol ugrálva, zuhogva, kanyarogva, siet a nyugalmas lapályra, — mindig emel­kedve, végre útunk egy, földdel imitt-amott gyéren borított, csaknem kopár sziklából álló lapos hegytetőre vitt fel. Itt leszállottunk s Baldvinnél, —­ki már többször lévén itt, most nem volt kiváncsi látni a zuhatagot, — a kocsin hagyva, hárman a vízeséshez mentünk. (Folytatjuk.) * Az amerikai Egyesült­ Államokban igen sok desz­ka út van, oly vidékeken, hova követ, kavicsot messzi­ről lehetne kapni. Az ilyen vidéken az állam adja az engedélyt a deszka út építésére, és azon angol mérföl­denként — az út építési akadályok és költségekhez ké­pest — 2—4 kr. vám­szedésre. A deszka útnak a talaja jól el van készítve, dombok lehordva, s völgyek féltőivé, ingoványok pilotázva, s a hosszában, egymástól 3 lábra fekvő gerendákra a 2 '/1 hüvelyk vastag szurkos fenyő deszkák rézsűt fektetve vannak szegezve. Az út 2 öl széles, de mind a két oldalán a föld is el van egyen­getve s száraz időben a kocsik inkább azon futnak, mint a deszkán, és ez a válalkozónak haszon. ** A „gong“ a khinaiaktól vett hangszer. Ez egy 1­00 lábnyi átmérőjű lapos réz tál, mely ököl nagyságú bőr bunkóval verve, igen erős, fül­sértő hangot ad, s a nép összehívására nagyon alkalmas. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: Kovács Pál. Pályázat. A kecskeméti takarékpénztárnál üresedés­be jött segédkönyvelői állomás, mellyel — 800 frt évi fizetés és szabályszerű nyugdijélvezet­­tel kilátás van egybe kapcsolva, — betöltendő lévén, arra pályázat hirdettetik, annálfogva fölhivatnak mindazok, kik e szakban kellő gyakorlati képzettséggel bírnak és azt elnyer­ni óhajtják, hogy kellőleg felszerelt folyamod­ványaikat f. é. július 10-ig alolk­otthoz be­nyújtani szíveskedjenek. Az intézet részéről, az elválasztandó irá­nyában félévi próbaidő köttetik ki, az elvá­lasztandó pedig ezen állomásának f. é. aug. hó 1-ső napján leendő tényleges elfoglalására köteleztetik. Kecskeméten, az igazgatóságnak 1881. évi junius 17-én tartott üléséből. Dr. Szeless József, (3—2) igazgatósági elnök.

Next