Kecskemét, 1881. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)
1881-07-03 / 27. szám
1881. — 27. szám. KECSKEMÉT. Julius 3. bajomba került, hogy őket életben általadhattam, miután néhány jó polgárt meg is kardlapoztam miattuk. Oktalan voltam! Miután tehát itt kirágtuk az iszákot, tetszett a jó tábornoknak bennünket közeléből eltávolítani, és augustus 7-én már nem Török-Becsére többé, hanem távolabbra, azaz Verbász felé fordittatta velünk a rudat és még az nap Hegyesre utaztunk. Kinos napunk volt ez. Hosszú az út , Becsétől Hegyesig és honvédeink még nem voltak szokva a gyalogláshoz. A legforróbb nyári nap volt, és az egész úton sem hűsítő árnyék, sem frissítő viz nem találtatott; letiporva s legázolva volt a legszebb vidék, felégetve a csinos mezei lakok, lerombolva a dús tanyák, betemetvék s elpusztitvák a szomjat oltó kutak, szóval: puszta és kietlen volt az egész táj; mindenfelé a pusztulás és dühöngő rablócsapatok vérnyomai látszanak. — És itt már elmondhatánk a költővel: „Merre szem néz, merre szem lát, Puszta a völgy és a hegyhát.“ Itt-ott egy-egy leégett puszta tanya, melyekből elvadult s kiéhezett ebek vonulanak felénk, közbe-közbe baromfiak bujkáltak el — tőlünk megrémülve — a bozótba. Amott még füstölögtek a leomladozott gerendák üszkei, melyek közül összeégett ágyruha és élelemnemüek darabjait vonszolák elő honvédeink. Lehetetlen volt őket visszatartani e rémjelenetek nyomozásától s az elvadult baromfiak üldözésétől, mig mások dinnyéket böngésztek az elhagyatott dinnyeföldeken, égető szomjaik eloltására. És igy elalélva a rekkenő hőség okozta szomjúság és szokatlan gyalogolás által, már fél úton kezdettek egymásra düledezni az út mellett. Hasztalanok voltak minden biztatásaink, hasztalanok minden fenyegetéseink, hasztalan iparkodtak ők maguk is, végkép kimerülve csoportonként bújtak egymás alá, és úgy feküdt legalább fele része a zászlóaljnak jobbra balra, végig elnyúlva az út mentén. Szerencse volt, hogy ezt a rácok észre nem vették Sz.Tamáson, mert bizony nagy vérontást csinálhattak volna közöttük. Azonban én előre benyargaltam Hegyesre, honnan a hirtelenében összeszedett kocsikat ebitnek küldöttem, mert különben némely része estig sem vergődött volna be az állomásra. Itt elszállásoltak bennünket, és másnap reggelre úgy kipihenték magukat embereink, hogy már Hegyestől Verbászig egy baj sem volt többé. Ezen utunkban egy kis kalandos históriánk is történt. Még nem értük el fele útját Verbásznak, midőn oldalőrjáróink egyike kilőve fegyverét, jeléül, hogy ellenséget lát. Őrnagyunk azonnal csatarendbe állítja zászlóalját, és engem elküld, hogy nézzem meg mit lát az őr ? Már hinni kezdénk, hogy mindjárt lesz valami. Azonban én elérkezvén az őrhöz, ez jobb kéz felé egy dombra mutat, mely mögött — úgymond nagy csapat ellenségnek kell lenni, kik reánk lesnek, mert ő többeket látott, hogy a domb mögül felütögették fejeiket, azonban most hátrább vonultak, hogy hátunk mögé kerülhessenek. (Folyt. köv.) 29-kén tartattak meg városunkban. Az eredmény röviden a következő: Kada Elek az alsókerület függetlenségi párti képviselőjelöltje nyert 415 szavazatot; Tassy Pál a független szabadelvű párt jelöltje nyert 296 szavazatot. És így Kada Elek este 8 órakor 119 szótöbbséggel, határtalan lelkesedés között az alsókerület országgyűlési képviselőjéül kikiáltatott s Papp Sándor választási elnök által mintegy 10.000 ember jelenlétében a mandátum szűnni nem akaró éljenzés közepette neki átnyujtatott. A felsőkerületben Sziládi Lajos a függ. párt jelöltje nyert 567 szavazatot; ifj. dr. Horváth János a függ. szabadelvű párt jelöltje nyert 327 szavazatot; és igy Sziládi Lajos este 9 órakor 240 szótöbbséggel, a már az alsókerületből is a városháza udvarára sereglett óriási néptömeg előtt, a mandátum átnyújtása mellett id. Bagi László választási elnök által a felsőkerület országgyűlési képviselőjéül kikiáltatott. Ezután aválasztók a Népkörbe vonultak, ahol Kada Elek, Hermann Ottó (városunk és pártunk vendége) és Sziládi Lajos tartottak a nép leirhatlan örömrivalgása közepette lelkesítő beszédet. Kada majd a 48-as kört látogatta meg, ahol hasonló ovációkban részesült. A választás példás rendben folyt le és becsületére vált városunk józan, értelmes választópolgárainak. Csupán néhány, szavazati joggal sem bíró fizetett Tassy-kortes izgágálkodott a Ladányi ház udvarán, de az alkapitány úr csakhamar kitétette a szűrüket. Teljes elismerés illeti a választási elnök urak minden tekintetben pártatlan és kifogástalan korrekt eljárását is. — Hangverseny. Gresz Antal szorgalmas és tehetséges zenetanárunk, f. hó 25-én tanítványaival nyilvános vizsgát és ezután műkedvelői hangversenyt rendezett a színházban. A választási mozgalmak azonban ekkor már minden érdeklődést absorbeálván, a hangverseny nem sok anyagi sikert mutathat föl. A szellemi siker iránt mindazonáltal teljes elismeréssel kell adóznunk. Gresz úr kitűnő zenetanárnak mutatta be magát, akinek tanítványai, aránylag rövid idő alatt a legszebb haladást tanúsító játékot produkáltak. A műkedvelők is egytől egyig dicséretesen működtek közre. Gresz urat igaz lelkiismerettel ajánlhatjuk a szülők és zenekedvelők figyelmébe. — A helybeli kath. főgymnasium igazgatósága részéről vettük az intézet 1881. évi „Értesítésiét, valamint hosszabb közleményt a főgymnásium életmozzanatairól az 1880/81. tanévben. Nevezett cikk közlésének megkezdését azonban, tárgyhalmaz miatt jövő számunkra vagyunk kénytelenek halasztani. — Meghívás. A pest-pilis-solt-kis-kunmegyei közs. tanítótestület kecskeméti járási köre rendes közgyűlését f. év julius 12-én d. e. 8 órakor Kecskeméten a polgári isk. helyiségében tartja meg, melyre a kör t. tagjait s a tanügybarátokat tisztelettel meghívom. Tárgyak: 1. Elnöki megnyitó beszéd. 2. Al könyv hitelesítése. 3. A tanítás módszere az I-sö osztályban, gyakorlatilag növendékekkel; — előadó Molnár Imre. 4. A tanítás módszerének bírálata. 5. Megvitatása azon kérdésnek : nem volna e helyes és paedagogiai tekintetben előnyös a nagy betűk íratásának tanítását az első osztályból a második osztályba áttenni. 6. Indítványok. Kecskemét, 1881. junius 27. Bátky Károly, kör-elnök. Salamon Elek, körjegyző. — Értesítés. Alulírott van szerencsém arról értesiteni a t. szülőket, hogy a két hóhogy a bíróság félnapra és egy forint birságra ítélje el a vádlottat. Ez lenne tromf. Általános derültség és helyeslés követi a képviselő megjegyzését, de ebben a „tromféban nem bízik senki. Nem függetlenségi pártiakból áll a bíróság. Én e közben arra vagyok kiváncsi, hogy ,,álmos“-e még vádlott és elégülten látom, hogy nem az. Odamegyek hát hozzá és azt mondom neki: — Hiába barátom minden. „Otthon“ nem akartak a „falu legényei“ martyrt és nagy embert csinálni belőled; megcsinálták azt itt. Fogj kezet az esküdtekkel. Néhányan komolyan veszik ez utolsó megjegyzésemet és erősen tiltakoznak ellene, és azt mondják vádlottnak, hogy ne kompromittálja magát. Igazuk van. Mikor lefelé megyek a lépcsőn, egy törvényszéki biró az kérdi tőlem: — Nos mi az eredmény ? — Elitélték. Rám néz a biró gyanúsan és azt mondja: — Kedves barátom! Én már öreg róka vagyok, engem nem lehet elbolondítani. És nem hitte el, hogy vádlottat elitélték, sehogy sem akarta engedni, hogy bolonddá tegyék. Azt hiszem, ez legjobban illusztrálja az „eredményt.“ Végül megjegyzem olvasóimnak, (Péternek mondom, Pál értsen belőle, hogy a szomszédom (az a szép leány) srt. El nem tudom találni, hogy miért: napi szünidő alatt a német nyelvben oktatást adok, úgy a kezdőknek mint a haladottaknak. Értekezni lehet velem, a zsidótemplom udvarában levő iskolahelyiségemben d. e. 8—10-ig. Klauber János, közs. tanító. — Gresz Antal helybeli zenetanár a bekövetkezett szünidők alatt ajánlja magát, mérsékelt honorárium mellett zeneórák adására ; ezenkívül vállalkozik zongorák hangolására, nemkülönben a belszerkezetek újítása, vagy átdolgozására. Az újítás és átdolgozás tökéletes lesz, mint az a gyárakban készül — és annak feleáráért. Szives megbízásokat elfogad lakásán Rózsa utca Prikkel-féle ház. — Öngyilkosság. Torma Lajos 58 éves nős, szabó iparos f. é. június 24-én csalánosi szőlőjében életuntságból felakasztotta magát. — Szerencsétlenség. Mészáros Sándor hasonnevű 11 éves fia f. e. június 26-án vigyázatlanság folytán a vasút vonat elé került, mely mindkét lábszárát elszakította; a szerencsétlen gyermek zúzódás és elvérzés következtében elhalt. — Betöréses tolvajlás. Sándor Elek 3. tized 43. sz. alatt levő bolthelyisége ajtaját ismeretlen tettesek feltörvén, az üzletből 1 zsák lisztet, 2 üveg szilvoniumot spénzes ládában volt rézpénzt eltolvajolták. — A városi törvényhatóság közigazgatási bizottsága f. hó 9-én tartja rendes havi ülését. Helyi hírek. — A választások lefolyása. Az országgyűlési képviselő választások múlt hó ismerősök és a nem ismerősök; kérdezik, biztatják, ijesztgetik. A vádlott egy kissé meg van hatva, de azért általános derültség között mondja el a kecskeméti kortesnótát, amely így kezdődik: „Horváth doktor hogy hogy hogy“ ... és kíváncsian kérdezősködik, hol lehet magyaros pörkölt csirkét kapni ebédre. („Megállj csak — gondolom én magamban — majd elveszik a te étvágyadat a pörkölt csirkétől.“ És míg az esküdtek elzárva tanácskoznak, a folyosón vígan folyik az élet. Mintha semmi sem történt volna. A közvádló gratulál a védőnek. A védő a közvádlónak, azután mindketten az elnöknek. Hogy mentik fel? Ez is a kérdések közé tartozik. És számokkal felelnek. Én azt mondom a szomszédomnak: tíz kettő ellen (persze hogy felmentést értettem), ő hetet öt ellen és így tovább. Abban azonban nem kételkedik senki, hogy az ítélet felmentő lesz. Egyszer azután kibújnak az „esküdt urak.“ Egy szőke úr feláll közülök s cérnahangon kihirdeti az eredményt és vádlottat vétkesnek mondja ki. A hallgatóság lepisszegi. — Ez lehetetlen, mondja a szomszédom. — Megtörtént. — Ez nem igazság, beszél tovább a szomszédom. — Igazsága van. — Gyalázatos esküdtek, rágalmazza őket a szomszédom. És az egész közönség zúg, haragosan néz az esküdtekre, néhányan hangosan kárhoztatják őket s nagyokat nyelnek dühökben. A közvádló mosolyogva áll fel és félévi fogság és ezer forint büntetést kér a vádlott ellen, mire a bíróság vonul vissza. Ekkor Szalay Imre képviselő azt mondja: — Most csak az kellene az esküdteknek, Murai Károly. A közönség köréből. Levél a „KECSKEMÉT“ szerkesztőségéhez. Tisztelt szerkesztőség! Miután alább közlött nyilatkozatomnak egész terjedelmében való fölvételét a „Kecskeméti Lapok“ szerkesztősége megtagadta és miután én abból egyetlen szót is el nem engedhetek, tisztelettel kérem nyilatkozatomnak becses lapjában való szives közzétételét. Kecskemét, 1881. Jul. 2. Kada Elek: Tekintetes Dr. Horváth János úrnak, a „Kecskeméti Lapok“ szerkesztőjének tisztelettel Helyben. A tekintetességed vezetése alatt levő „Kecskeméti Lapok“ i. é. június hó 26-ki számának „Választási csipkék“ című rovatában az állíttatik rólam, hogy én „magam sem tudom azt, hogy apámat honnan fújta ide a szél.“ Teljesen meg vagyok róla győződve, hogy ez az állítás, tekintetességed tudtán kívül jött be a lapba. Mindazonáltal engedje meg, hogy azon kötelességből a melylyel a fiú elhalt apja emlékének tartozik, rövid megjegyzést tegyek ez állításra. A választási mozgalmak sokat megengednek a hírlapíróknak, de nem engedik meg azt, hogy egy becsületben elhalt munkás polgár nevét műveletlen megjegyzések által kortes eszköznek használják fel, s fájdalmas érzést okozzanak azoknak, a kiknek az elhalt emléke legbecsesebb kincsüket képezi. Atyám Dr. Kada Endre 24 éven át volt e városnak gyakorló orvosa. A nagy cholera alatt nem mondotta azt, hogy „most nem practizál“, hanem szorgalmasan fáradozott a betegek körül, a miért Kecskemét városa jegyzőkönyvileg köszönetet szavazott neki s egy ezüst serleggel is megajándékozá. Becsületben halt el s ha volt hibája, én mint fia csak azt a hibáját ismerem, hogy az önök pártjához tartozott; ahhoz a párthoz, amely párt orgánuma most halála után, szélhordtának tekinti. Azokkal az urakkal szemben azonban, akik hibául róják fel neki azt, hogy Budapesten látta meg először a napvilágot s azt állítják, hogy a szél fújta ide, én mint egyik fia kijelentem, hogy őket neveletlen pimasz embereknek tartom. Kecskemét, 1881 junius 30. Maradok tisztelettel Kada Elek. CSARNOK Töredék László K. naplójából. Kirándulás a bittenangói kénes forrásokhoz. Julius 10. 1853. Baldwin Harvey, nagy családú s jó módú úriember tudata velem, hogy neje gyermekeivel a Syracusetól mintegy 25 angol mérföldnyire eső bittenangói kénforrásoknál van, és felszólított, hogy ránduljak oda ki vele. Én, ki a napokat a vasúti hivatal szorult levegőjében, szemrontó térkép rajzolással töltöttem, a felszólítást, inkább mondhatnám barátságos meghívást örömmel fogadtam, s rövid készület után már a vasúton robogtunk, 16 angol mérföldnyi hoszan kövér s még nagyobb részben irtatlan rónán, kelet felé. Ezután a Baldwin úrnak elibünk jött egy lovas kocsicskáján futottunk deszka úton.* A termékeny róna tér, melyen futottunk, kaszálatlan anyafűvel, buja növésű 2—3 láb magas kukoricával , kövér burgonyával, s hullámzó, kövér lehajlott sárguló kalászú búzával borítva, Kanadán földére emlékeztetett. Három mérföldnyi kellemes futás után, egy völgy torkolatánál az Erie (olv. Iri) csatorna partján, a viruló erdőtől környezett Chittenange, növekedő félben levő csinos, ipart tanúsító városkára bukkantunk. Innen az erdő borította két hegylánc közzé szorított széles, termékeny, jó mivelésre mutató völgyön haladva, egy óra alatt elértük a fő forrást, és az itt egyedül álló, 80—100 személynek, 16 írtért egy hétre fejenként, kényelmes szállást és jó kosztot adó, négy emeletre egészen fából épített, fehérre festett s nagyot mutató vendégfogadóba szálltunk, hol Baldwin úr nejét s hét gyermekét találtuk. A völgy, melyen végig egy nagy patak hol csörgedezve, hol zuhogva kígyózik, itt már annyira összeszorul, hogy művelhető síkja nincs. A két oldalán levő hegyek hárs-, platanus-, occidentalis-, bikk-, fenyő-, cédrus és többféle fákkal borítvák. A fogadó a völgy keleti szélén a hegy tövében fekszik, melynek sziklanyílásaiból karvastagságban ömlik ki a kén-forrás, melynek szagát már 100 lépésről érezheti az ember. A forrás vize hideg, kellemetlen sós ízű, kén szagú. Színe kékes, tejes víz színű, és minden testet, amelyet öntöz vagy borít, tiszta fehér vastag mezzel von be (kivéve, amint vettem észre, a vasat). A lik szélén a rárakodott kén fehér, csepű forma rongyokban lebeg. A vizet a látogatók iszszák ugyan, de ezen regényes, friss levegőű helyet nem annyira betegek, mint a városi szorult, bűzös levegőtől s az üzleti gondoktól egy időre menekülni akaró egészségesek látogatják. Ma vasárnap volt, s minthogy vasárnap az amerikai egyesült állami se nem dolgozik se nem játszik, se semmiképen nem mulat, se nyilvános helyeken zene nincs: a vendégek részint szobáikban imádkoztak, bibliát olvastak, vagy beszélgettek, részint a magam formájú profánusok, a szép erdők árnyaiban sétáltak, vagy üldögélve beszélgettek, s unatkozva vártak az ebédre, és ebéd után a vacsorára hivó „gong“ szóra.** Én a délelőttöt a hegyoldaloni ciprusok alatt, zöld gyepre keveredve, hírlap olvasással töltöttem s reményteljes merengésemből d. u. 1 órakor az ebédre hivő „gong“ dörgő hangja riasztott fel. Az ebéd a maga angol nemében jó, tiszta, ízletes és bő volt. Délután Baldwin úrral, nejével s Kornélia 4 éves kis leányával, az ő kocsijukon az ugyanazon völgy kezdeténél, délnek 4 angol mértföldre eső nagy vizzuhatag megnézésére mentünk; a meredek erdővel benőtt szikla oldalon, — mely alatt a nagy patak hol csörgedezve, hol ugrálva, zuhogva, kanyarogva, siet a nyugalmas lapályra, — mindig emelkedve, végre útunk egy, földdel imitt-amott gyéren borított, csaknem kopár sziklából álló lapos hegytetőre vitt fel. Itt leszállottunk s Baldvinnél, —ki már többször lévén itt, most nem volt kiváncsi látni a zuhatagot, — a kocsin hagyva, hárman a vízeséshez mentünk. (Folytatjuk.) * Az amerikai Egyesült Államokban igen sok deszka út van, oly vidékeken, hova követ, kavicsot messziről lehetne kapni. Az ilyen vidéken az állam adja az engedélyt a deszka út építésére, és azon angol mérföldenként — az út építési akadályok és költségekhez képest — 2—4 kr. vámszedésre. A deszka útnak a talaja jól el van készítve, dombok lehordva, s völgyek féltőivé, ingoványok pilotázva, s a hosszában, egymástól 3 lábra fekvő gerendákra a 2 '/1 hüvelyk vastag szurkos fenyő deszkák rézsűt fektetve vannak szegezve. Az út 2 öl széles, de mind a két oldalán a föld is el van egyengetve s száraz időben a kocsik inkább azon futnak, mint a deszkán, és ez a válalkozónak haszon. ** A „gong“ a khinaiaktól vett hangszer. Ez egy 100 lábnyi átmérőjű lapos réz tál, mely ököl nagyságú bőr bunkóval verve, igen erős, fülsértő hangot ad, s a nép összehívására nagyon alkalmas. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: Kovács Pál. Pályázat. A kecskeméti takarékpénztárnál üresedésbe jött segédkönyvelői állomás, mellyel — 800 frt évi fizetés és szabályszerű nyugdijélvezettel kilátás van egybe kapcsolva, — betöltendő lévén, arra pályázat hirdettetik, annálfogva fölhivatnak mindazok, kik e szakban kellő gyakorlati képzettséggel bírnak és azt elnyerni óhajtják, hogy kellőleg felszerelt folyamodványaikat f. é. július 10-ig alolkotthoz benyújtani szíveskedjenek. Az intézet részéről, az elválasztandó irányában félévi próbaidő köttetik ki, az elválasztandó pedig ezen állomásának f. é. aug. hó 1-ső napján leendő tényleges elfoglalására köteleztetik. Kecskeméten, az igazgatóságnak 1881. évi junius 17-én tartott üléséből. Dr. Szeless József, (3—2) igazgatósági elnök.