Kecskemét, 1881. július-december (9. évfolyam, 27-52. szám)

1881-07-10 / 28. szám

IX. évfolyam. XIISflittón­ díj: Helyben házhoz, vidékre poé­tán küldve: Égési évre - - 1 frt — kr. Félévre - - 3 frt — kr. Negyedévre - - 1 frt 50 kr. Egy hónapra - — frt 60 kr. Szerkesztői iroda: II. tized, Deák-tér 1. sz. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő.KECSKEMÉT A KECSKEMÉTI FÜGGETLENSÉGI PÁRT Kéziratok vissza nem adatnak. A „Nyilttér“ díjazása a szer­kesztő által állapittatik meg. POLITIKAI ÉS KÖZMIVELŐDÉSI HETILAPJA: MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Eirdetési díj: 1 ceniméter magas hasábsze­letért: 1-szer iktatva - - - Jó kr. 5-szer iktatva - - - 16 kr. 3-szer iktatva - - - 12 kr. Hivatalos hirdetmény minden beiktatása külön 3 frt. Bélyegdíj 30 kr. Kiadóhivatal: II. tized, Deák-tér 1. sz. Mindenféle pénz és hirdetmény a kiadóhivatalba küldendő. Egyes szám 13 krért a kiadóhivatalban is kapható. A „minta állam.“ Bizonyára csak olvasóink kívánalmá­nak vélünk eleget tenni, ha a­­sok belpo­litika után egy kissé a külföldre is kite­kintünk s a külpolitikának bennünket talán legközvetlenebről érdeklő mozzana­táról, az „épületes“ bolgár állapotokról mondunk el egyetmást. Bolgárország, ez a „minta állam“, szintén a berlini congressus egyik dicső alkotása. A bölcs urak ott a tanácste­remben egyszerűen megalkották, elővettek egy térképet, meghatározták területét, kerítettek neki egy fejedelmet, a porta fönhatósága alá helyezték s kész volt az új állam. Azt persze nem vették tekintetbe az urak, hogy a nemzetek fejlődésében nem lehet ilyen ugrást tenni; hogy egy műve­letlen, durva, tudatlan népet, amilyen a bolgár, nem lehet egyszerre kormányké­­pessé tenni. Erre nem elégséges egy pár év, erre évszázadok kellenek. És a bolgároknak alig négy éves tör­ténete meg is mutatta, hogy ez a nép még éretlen, önállóságra képtelen. Egy ilyen új államnak egyetlen politikája az lehet, ha szerényen visszavonul, magát illedelmesen viseli, a nagyhatalmak iránt pedig jóakaratot és előzékenységet tanú­sít. És mit tettek a bolgárok? Hencegő magatartásukkal majd minden európai államot megsértettek és maguk ellen zú­dítottak. Megsértették Austriát, Angliát, Fracia-, Török- és Görögországot és a szomszéd kisebb államokat. De talán belpolitikája jobb ? Oh nem! Az ország belsejében a leg­nagyobb zavarok dúlnak. Az egyik párt az adóvégrehajtókat akarja fölakasztani, a másik a tisztviselőket elűzni, a harma­dik új fejedelmet akar stb., úgy, hogy annyi pártra van már az egész ország sza­kadozva és olyan nagy a pártgyűlölség, hogy a tanácskozások aljas korcsmár jele­netekké fajulnak, hol még sokszor tettle­­gességre is kerül a dolog. Hiszen nem­ré­giben olvastuk,hogy az egyik minister a kollégáját összevissza pofozta a tanácste­remben, mivel nem pártolta az ő indít­ványát. Ilyen kétségbeesett helyzetben lévén I. Sándor fejedelem, megkisérté az államba és a kormányzásba más rendet hozni be; megkisérté az alkotmányt megjavítani; ha pedig az nem sikerül, — a­mi nagyon valószínű, — ott hagyja őket a faképnél. S akkor a jó isten tudja, micsoda bonyo­dalmaknak nézünk eléje! Pedig minket is nagyon közelről érde­kel ennek a mustra államnak a sorsa. Részint azért, mert mind szárazföldi, mind pedig dunai kereskedelmünk Bulgárián megy át; részint pedig azért, mert a zavar­gás és forrongás onnan az egész szom­széd Balkán félszigetre elterjedhet. Hi­szen mindnyájan tudjuk, hogy ezek a bal­káni népek mily hajlandók a revoluciókra. És ki tudja, várjon nem okozna-e Sándor fejedelem távozása egy új keleti háborút, mely visszaidézné a nem rég elmúlt évek minden borzalmait. Ha tehát I. Sándor nem tudna bo­gárjaival kiegyezkedni, nem tudná az al­­kotmány-revistót behozni: az európai dip­lomáciának, mely ezen államot megalkotta, egyszerűen meg kellenne azt szüntetni, és Törökországhoz viszacsatolni. Bármily gyönge legyen is az a „beteg ember“, e hencegő, gyáva néppel nagyon könnyen el tudna még bánni. És e kérdés ily képem­ megfejtése ne­künk magyaroknak lenne leghasznosabb.­­ Mert Törökországhoz kapcsoltatván Bulgá­ria, ez­által annak területe ismét nagyob­bodik, és így hatalma is erősbödik. Míg ha ezen állapotok így maradnak, nagyon könnyen bekövetkezhetik, hogy a bécsi urak elhatározzák Bulgária occupátióját is, és igy ismét magyar vér fog folyni Keleten, idegen érdekekért. A milyen jó politikus Tisza Kálmán, bizon még ez is kitelhetik tőle! —i­­s. 28. szám. Kecskemét, 1881. Julius 10. A helyes szőlőművelésről. — Szakelőadás. — Fekete Pál szőlészeti tanár úr. — Miklós Gyula orsz. borászati kormánybiztos úr intéz­kedése folytán , múlt hó 19-ik napján a reggeli vonattal városunkba érkezvén, a gaz­dasági egyesület másod­elnöke Csilléry Benő úr által fogadtatott. Fent tisztelt tanár úr idejövetelének célja lévén, az itteni szőlőskertek több ízbeni megtekintése mellett, a szőlő he­lyes kezelésének, és a zöld oltásnak bemuta­tása, már délután egy órakor néhány tagból álló társaság kíséretében kirándulást tett Id. Csókás József úr ballószegi birtokára, hol is annak 600 akó bort magában foglaló pincéjét megtekintvén, a megizlelt borok tiszta és helyes kezeléséről elismerőleg nyilatkozott, különösen kiemelte, hogy ha a termelő meg­bízhatóságában nem hinne, alig tenné fel azt, mikép az itteni laza homokba ültetett tőkék ily jó minőségű bort adnak.­­ Innen át­ment a társaság az izsáki út melletti új szőlőkbe, hol is az erőteljes, hiány nélküli tőkékkel ellátott rendes sorokat látva, dicsérőleg nyi­latkozott a szorgalomról, és a művelés helyes kezeléséről azon okból, mert a tőkék általá­ban fekete, jó fajú kadarkákból állván, azok kezelése az itt is szokásban levő rövid csapos mivelést kívánja; — a sorokban elszórt külön­böző fajokat egyenként nevezte meg neveik­ről, rá­mutatott azokra, melyek rész­minő­ségük miatt beoltásra várnak. Az izsáki út melletti új szőlőket elhagyva, Csikai Imre úr műkert melletti szőlőjét te­kintette meg, különös elismeréssel nyilatko­zott annak magasabb szakértelemmel történt berendezéséről, noha általában azt csak mint kísérleti telepet tekinté, hol a számtalan fajok közt sok olyan van, mely oltás által átalakítandó, és az alább megnevezendő he­lyes kezelés alá veendő.­­ Általában a fajok megválasztására nézve akként nyilatkozott, hogy ültessünk jó fajta fekete kadarkát rövid mivelésre, azontúl olasz rizlinget szálvesz­­szőzésre bor szőlőknek, — piros gyöngy és ropogós fehér gyöngy szőlőt, úgy sárga kecske csecsüt (Mocca di lonne) lúgosra csemege szőlőül. — E mellett a vörös dinka is jó, azért, hogy nem rothad bor szőlőnek. Tanár úr általában meg ró bennünket azért, hogy a szőlő­sorok közzé temérdek fát ültetünk, mert a szőlőtőnek a fa által oko­zott árnyék halálos ellensége. — Nemcsak a pászták széléről, — úgymond, — de általában ki kell küszöbölni minden fát, tessék azokat külön gyümölcsösben kezelni. Délután öt órakor Gyenes Sándor úr vasúti indóház melletti szőlőjében szép számú társaság nagy érdeklődéssel hallgatta és fi­gyelemmel nézte tanár úr elméleti előadását és a zöld oltás, valamint a magja választás iránti útmutatását. A zöld oltás sikerrel május hó második felében kezelhető, addig, míg az új hajtás szálka nélkül elpattan, célja az, hogy egy tőnek valamennyi alkalmas növései nemesítve, abból hajtás által üres helyen több nemes tőt helyezzünk el.­­ Módja igen egyszerű , de mindamellett leírás után megtanulható az e féle dolog nem lévén, itt mellőztetik. Hasonlít a fának lapozással való oltásához, itt mint amott, ha a műtét nem sikerül, a tő nem pusztul el, mint a fa és szőlőtőnek tavaszi hasítvány által történt brutális kezelésénél, előnye még e mellett az, hogy szaporít is, a­mi fődolog. A magfa választás módja a következő: A tőke tetején kinőtt rekenyéket, ha azo­kon termés nincs, tőből letakarítjuk, amelyi­ken termés van, a fürtön fölül levő harmadik levélnél elcsípjük,­­ azért a szőlősgazda hü­velyk ujján nagy körmének kell lenni, — az oldalból kinőt veszszők közül az erősebbek­ből átelleni oldalon meghagyunk 2—3-at, és ha szálvesszőre akarunk mivelni, karóhoz kötjük tágan, nőni hagyjuk aug. 20-ig, ekkor a karó tetején elvágjuk, a hónaljakat a harma­dik levélen fölül elcsípjük, és ősszel a karótól megszabadítva lehúzzuk. — Ha nem karóhoz mivelünk, eljárásunk ekkor is az előbbi, azon kivétellel, hogy ez esetben az uj növést már juliusban kötözéskor és augustusban ismét megkurtitjuk, és ősszel betakarjuk. Tavaszi metszéskor, a múlt évben nevelt 2—3 vessző közül a legszebb egy szál, fél méter magasan meghagyva, — melyen az ol­dal kacsosok is egy szemre fennhagyhatók, — a fél méter távolságra levő másik tőke karójához köttetik egy láb 30 centiméter ma­gasságban rézsűt húzva, a másik szál vesz­­szőt 2—3 szemes csapóra megmetszük, a harmadik szál veszőt vagy tőből levágjuk, vagy az ellenkező oldalra, — ha a tőke erős és hely van, — az előbbi módon elhúzzuk. A rövidre — vagyis karó nélkül — mivel a tőkén hagyunk két-három rövid csapot az itteni szokás szerint helyesen. Innen túl május közepéig a szőlő között semmi dolgunk nincs, ekkor azonban kezdő­dik az igazi dolog, ami elhúzható június kö­zepéig. És pedig az, hogy a tőkéket egyen­ként sorba járjuk, azoknak agyából kihajtott fakadások közül, — mint az első évben, — oldalt meghagyunk egy vagy legfeljebb ket­tőt az átelleni oldalakon, a rövid csapról ki­fakadt hajtások közül is meghagyunk kettőt és ezeket a karóhoz egyenest kötve nőni hagyjuk egész aug­u0ig, ekkor a karó tetején elvágjuk; a hónalj hajtásokat azonban junius és julius utolján 2—3 szemre bekurtitjuk; az oldalt elhúzott vessző kacscsait a fürtön fölül harmadik levélnél elcsípjük, és ennek időn­kénti bekurtitásával ismétlőleg gondolunk; ha a kacscson nincs fürt, ekkor is a harma­dik levélnél bekurtitjuk a derekán és a végén is. Most az a kérdés, hogy mire való ez az eljárás? Erre feleletet ad azon okoskodás, mely annak ismeretén alapszik, mikép tud­juk, hogy a szőlő a világon a legrakoncátla­nabb növény, úgy, hogy magára hagyva, ha télen át hosszabb ideig újra és újra el nem fagy, fel­fut a legmagasabb gyümölcs vagy tölgyfára is, valóságos fát képez, termést is hoz számtalan fürtöt, de azok ízetlenek , hogy tehát tőkénk ezen túl feszített növési vágyát is kielégítse, hagyjuk nőnni a tenyészet ide­jének visszahajlásáig vagyis aug. 20-káig a végre, hogy az elvágott részen levő szemek még az őszig termő rügyekké kép­ződjenek, nem pedig galyra nőjjenek, mint ezt teszik, ha aug. 20-ka előtt helyte­lenül eldaraboltatnak. Az oldalt elhúzott szálvessző hegyén és oldalán terméssel vagy anélkül kijött új haj­tásokat a harmadik levélen felül pedig azért csipkedjük el, hogy ezen vessző minden ere­jét a termés fejlődésére fordítsa, mely célun­kat már az elhúzás — rézsutállapotba hozatal által is — részben elértük. Miért hagyjuk meg a rövid csapon nevelt vesszőt, vagy vesszőket ? Azért, hogy har­madéves vesszőnk legyen, már­pedig ennek szemeiből ki­kelni fogó hajtások már ilyenek lesznek, tesszük pedig ezt azon okból, mert a tapasztalás bebizonyította azt, hogy a sző­lőfában a harmadik évben összpontosul az igazi termő­erő, ekkor éri el teljes termő­­képességét. De azon túl ismét hanyatlik, miért ezt majd a jövő tavaszszal, mint kiter­mett fát, tőből levágjuk; helyét pótolandja a múlt évben meghagyott magja. Azt mondja Fekete tanár úr, hogy a mi metszőink is követik ezen eljárást némely tőkén, — öntudatlanul, — és azon tőn sokkal gazdagabb termés van, mint a szerintük jól metszett tőn. Ez pedig akként történik, mi­szerint a metsző szokása szerint le akarván szedni a tavalyi csapokat, ollójával valami ok­ból nem fér a vessző tövéhez, annak tövéből egy rész ott marad, ezen vannak alvó rügyek, melyek kifakadván és jövőre csapul megha­gyatván, már harmad­éves fát hoznak fürtök­kel rakottan. Harmadéves fának okvetlen gazdag termést kell hozni, okvetlen és kell igen, még a késői fagy esetén is va­lami csekély termést, mert a harmadéves fákon maradhat egy szemes elcsipedett oldal­hajtás is, mely későbben fakadván ki a tövé­ben levő termő szemnél, ha ez kifakadva a késői fagy által tönkre jutott, akkor kerül a sor a még alvó­ tartalék, — oldal hajtásra, mely még valami csekély fürtöt hozhat. — A szálvesszőzéshez hasonló eljárás alá esik a lugas mivelés, azon különbséggel, hogy itt tőke fejet nem hagyunk, hanem mindig ab­l­­­ól a nyakból hajtott vesszőket hagyjuk meg, mely kezeléssel a lugas tőkék soha sem kí­vánják az eldöntést. Végre a szálvesszőzés vagy karózásra azon tapasztalat tanított meg bennünket, amelynélfogva látjuk, hogy a kadarkán kívül általában minden faj szőlővessző a hegyén rakja le termésit, hogy tehát kedvét leljük tőkénknek, mi pedig bő terméshez juthassunk, kissé feleresztjük, ily magasan pedig nem bírván támasz nélkül állani, de meg hogy a fürtök is a földhöz minél közelebb jussanak, s igy jobban megérjenek, rézsútos állapotban karóhoz kötjük. Hát a kadarkát nem kell felereszteni ? Nem, mert ez termését a tőkén alól rakja le, kü­lönben nem is oly rakoncátlan, nem oly buja növésű, mint más fajok, noha ez is bővebben terem feleresztve, de nem érik meg tökélete­sen, különösen pedig nem ad egy fekete bort, és amellett az egész tőke rövid idő alatt ki­merül. Ezeknek szakértelemmel lett elmondá­sa és bemutatása után a társaság, a házi­gazda, Gyenes Sándor úr által, saját termésű , muskotály borral megvendégeltetek, a­miről az általánosan nyilvánult dicséretet tanár úr el­ismerő nyilatkozata megerősíti. Másnap regel 6 órakor, egy kevés tagból álló társaság, tanár úr kíséretében Magyar László ügyvéd úr szöllőjét tekintette meg, hol is Fekete Pál úr gyönyörködve szemlélte a tavasszal körünkben töltött ideje és útmutatá­sának eredményét, a szálvesszőzést. Innen még Csilléri Benő úr szellőjének megtekintése után, tanár úr azon óhajunk kí­séretében, hogy az ősszel, a különböző szőllő­­fajok neveinek megállapítása végett pár nap­ra ismét szívesen látott vendégünk legyen, körútját folytatandó, Kisteleken át Halasra elutazott. Ezen alkalommal ismét fölmerült azon régi eszme is, hogy tekintve Kecskemét szől­­lőskerteinek azon szerencsés talaját, mely az eddigi tapasztalatok szerint, azoknak a phi­­loxérátóli mentességét minden időre biztosít­ja, a szőllőfajok megőrzése és gyökeres szől­­lővesszők tenyésztése tekintetéből, léteznének lépések egy Kecskeméten szervezendő orszá­gos minta szőllő iskola iránt. Ez iránt az it­teni gazdasági egyesület részéről a lépések már meg is tétettek. CSEREKLYEI KÁROLY, g. e. jegyző. Emlékek. Az 1848/9-ki VI. honvéd zászlóalj történetéből és saját élményeimből. (Folytatás.) Nem vévén tréfára a dolgot, 4 emberrel elindultam kikémlelni a veszedelmes ellensé­get. Azonban lóháton lévén, nem volt türel­mem, hogy a gyalog emberekkel lépkedjek, hanem előre nyargaltam fel a dombra, hogy kíváncsiságomat mielőbb kielégíthessem. Fel­érvén tehát a dombra, nézek jobbra, nézek balra és nézek egyenest, hát egyszer mit lá­tok ?... A domb legtövében egy falka sertés szép csendesen legelész a tarlókon annélkül, hogy bennünket legkevésbé is megtámadni szándékoznék. A zászlóalj a legnagyobb csendben már közelített utánunk, csatarendben lesve minden pillanatot, hogy mikor lőnek már le engem a lóról. Én tehát azonnal siettem visz­­sza, jelentést teendő, s midőn elbeszélem, hogy minő veszélyes tábort­­láttam, lett nagy kacaj és hahota! Természetesen én még csak embert sem láttam, mert a kanászok valószí­nűleg megijedve tőlünk, valamerre elkotrodtak és elbújtak. A szemfüles oldalőr, mindamellett meg­­dicsértetvén, mi utunkat tovább folytattuk. De alig tettünk néhány száz lépést előre, már ismét balról történt lövés, a Sz.­­Tamás felőli oldalon a kukoricák között. Ismét oda nyargalok tehát és a kérdezett őr azt feleli, hogy néhány embert látott, kik előre befutotottak a kukoricák közé. No gondolom, itt már előbb találkozhatnak reánk leskedő

Next