Kecskemét, 1882. július-december (10. évfolyam, 27-52. szám)

1882-07-02 / 27. szám

1882. — 27. szám. helytelen informáczió alapján rám vonatkozólag a követ­kezők állíttatnak: 1. Hogy én tőlem a rendőri hivatal az ott nevezett füzetekből nehány példányt elkobzott. 2. Hogy én e füzeteket a piaczon a kofáknak nagy dicséretek közt árultam volna. E két rendbeli állítás czáfolatául álljon itt a rendőr­hivatal részéről a kiadott következő B­izo­nyí­tv­á v­ány: Szelei Mihály némi igazolá­sául constatálni kívánom, hogy a Szolcsányi-féle antisemi­­tikus röpiratból, — nála egyetlen példány sem találtatott, hanem Veres Lászlónétól lett lefoglalva, a rendelt 20 pél­dányból az utolsó, a mint azt Szelei Mihály ennek a pia­czon átadta, Kiss Menyhértné számára. — Hivatalos adat arra nézve sincs, hogy Szelei nagy dicsérgetések között árulta volna a röpiratot. Boodor Sándor, jegyző: Hogy én templomszolga volnék, az se áll, mert ez állásnak a róm. kath. egyháznál hite sincs. Szelei Mihály. * A fentiek folytán kijelentjük, hogy nem Szelei Mi­­hálytól vették el a röpiratott, de Veres Lászlónétól, akinek azt Szelei Mihály adta; továbbá, hogy Sz. M. nem tem­plomszolga, végre, hogy nem dicséretek és magasztalások között — de suttyomban és szótalanul — adta át Veres Lászlónénak. A kapitányság bizonyítványára pedig azt jegyezzük meg, hogy nem ártana talán, ha a büntetőtör­­vénykönyv 171. és 172. §§-ait foganatosítaná Szeleivel szemben a­helyett, hogy neki „némi igazolásául-­ bizonyítványokat (bélyegtelenül) ad ki. Irodalom. — A ..Vasárnapi Újság. Junius 25-ik száma kö­vetkező tartalommal jelent meg: Szarvas az erdőben. — Az egyszeregy. Költemény. Dalma­­dy Győzőtől. — Az őrtűz mellől. Apró kalandok. Egy angol ka­tona elbeszélése után. III. A zajk­. K. T. K.-tól. — Garibaldi te­metése. — Egy fedél alatt. Angol regény. Irta Payn Jakab. — úti képek Kis-Oroszországból. Vili. A pusztán. Tissoltól. — Egyveleg. — Rákóczi emléke. — Egy dél-afrikai utazó éleményei­­ből. — A ruthén fölségárulók. — Irodalom és művészet. —­ Köz­intézetek és egyletek — Mi újság? — Halálozátok. — Szerkesz­tői mondanivaló. — Sakkjáték. — Heti naptár. Képek: Szarvas az erdőben. Báró Orczy Béla rajza. — Serpa Pinto délafrikai utazásából. 1. Kafferek és boérok Pretoria környékéről. 2. Átkelés a Ntuani folyón. 3. Drakensberg szoros­ánál. 4. Ágost letérdepelt előtte. — Garibaldi temetése Kaprera szigetén.­­ A holtest a ravatalon. 2. Kaprera a temetés napján. — Képek Kis-Oroszországból. (4 kép.) — Rákóczi-emlékek. (3 kép.) — A ruthén felségárulási per fővádlottjai: 1. Dobrzánszki Adolf. 2. Naumovicz Iván. 3. Pleszczanszki Venedikt. — Az ,,Ország-Világ“ KXI. füzete megjelent. A mai szám is azt bizonyítja, hogy az új szerkesztő e füzet összeál­lításával egy-egy lépéssel közelebb jutott a czélh­oz és tervének megvalósításához. A számot megnyitja ifj. Ábrányi Kornél „Kár­­kár—Bikár“ cz. szép rajza, melyben egy képviselőségre vágyó professor álmait, ábrándját meghatóan festi. A „Tanulmányfő“ cz. képhez egy igen csinos rajzot irt M. E. Ábrányi Emilnek „Tenger­szem“ cz. gyönyörű költeménye a szép versnek megfelelő mélabús hangulatba ejtő képpel van illusztrálva. Á. K. egy lapon egy érde­kes regényt írt a „Legújabb szenzácziós regény“ czímmel, mely az oly feltűnést keltett Dalmont Mária és barátnője életét, szenve­déseit, öngyilkosságát, az előbbi nemes jellemét és páratlan anyai szeretetét, az utóbbinak a mai világban valóban párját ritkító, ön­feláldozó barátságát meghatóan írja le. A két bájos leány hű arcz­­képét is nyerjük e számban. Ismertetve van „Egy limousin költő a jelenkorban.“ Azonkívül ifj. Ábrányi Kornél „Két hét törtrténete“ ez, rendkívül érdekesen jóízű humorral írt tárcsája szerepel, M. J. egy szépen irt érdekes és tanulságos ismeretterjesztő tárcájában a „Városok fürdői“-ről ír, s e czikket különösen a kisvárosi család­apák figyelmébe ajánljuk. A bibornok herczegprim­ás Sim­or János hű képben van bemutatva s hozzá a sorokat Maszteghy Ferencz irta,ki a legilletékesebb volt a magyar főpap érdemeit vázolni. Szigeti József, a kitűnő művész és jeles színmaira jellemző sorok kíséretében van bemutatva. Képei közül az előbb említetteken kí­vül van három részlet a Kaukázusi vasútból, négy kép Algírból, Szerajevó-újonczozási jelenetek, mind igen szép rajzok s művészi metszetben mutatják be. Azonfelül az apró rovatokban mindenre gond van fordítva, ami az újabb napokba irodalmi, művészeti, tár­sadalmi fontosabb esemény történt, ami az utóbbi két hét talál­mányt teremtett, s amiről annyit beszélnek a lapok, a főbb napi eseményeket rövid, velősen összefoglalva egyszerre nyeri az olvasó. Meg kell még dicsérnünk a rejtvények rovatát, mely szintén ügye­sen van összeállítva. Valóban egy egész család talál magának ben­ne kedves olvasmányt. Hisszük, hogy közel van már az az idő, midőn az „Ország-Világ“ ki fogja szorítani mind a képes német lapokat melyeknél határozottan jobb szöveget hoz, képei pedig az újabb időben bátran versenyezhetnek azokéival. A közönségtől függ, hogy e kitűnő képes lap európai hírnévre tegyen szert. Elő­fizethetni Wilkens és Waidl kiadóhivatalában Koronaherczeg-utcza 3. Előfizetési ár: egész évre 10 frt, félévre 5 frt, évnegyedre 2 frt 50 krajczár. Előfizetésre való felhívás: A „KECSKEMÉT“ czímű politikai és közmű­velődési hetilap Julius—deczemberi folyamára ezen­nel új előfizetést nyitunk. ELŐFIZETÉSI ÁR: julius—deczemberre 2 frt 50 kr. julius—-szeptemberre 1 frt 50 kr. egy hóra 50 kr. Az előfizetések úgy bármelyik helybeli könyv­­kereskedőnél, mint kiadóhivatalunkban (Deák­ tér 1. sz.) teljesithetők. A „KECSKEMÉT“ kiadóhivatala. Helyi hírek. — Az Írók és művészek társasága, — amint lapunkban már említettük — al-dun­ai ki­rándulásából visszatérőig Kecskemét város meg­látogatását is felvette programmjába s erről a város polgármesterét tegnap átiratilag értesítette. Ennek folytán Les­tár Péter polgármester úr el­nöklete alatt a fogadtatást rendező bizottság már­­tényleg meg is alakult és az előmunkálatokat meg­kezdette. A bizottság tegnap délelőtti ülésében a kör Kecskeméten tartózkodása alkalmára egyelőre a következő programmot állapította meg: 1. Ün­nepélyes fogadtatás a pályaudvarnál. 2. Villásreg­geli a városi műkertben. 3. Kocsikon körút a vá­rosban, a város megtekintésére. 4. A kirándulást rendező bizottság előleges megajánlása folytán ma­tinéé a színházban, a rendezendő Katona-ünnepély költségeinek fedezésére. 5. Diszlakoma a Casino nagytermében, esetleg táncz. 6. Ünnepélyes kivo­nulás a pályaudvarhoz. — A rendező-bizottság min­dent el fog követni, hogy a fogadtatás szívélyes­ségben és vendégszeretet dolgában méltó legyen úgy Kecskemét városához, mint vendégeihez. KECSKEMÉT. — Műkedvelő előadás. A helybeli iparos ifjú­sági egylet f. hó 25-én rendezett műkedvelői előadása Odry L. „Piros Panna“ czímű népszínművével történt meg. Mindenekelőtt azon szomorú ténynek adunk kifejezést, hogy a tömött házból az úgynevezett intelligenczia teljesen hiányzott, s a közönséget majdnem egészen az iparos osz­tály képezte. Mindenesetre olyan dolg ez, mely szót érde­mel, s melyről alkalmilag — mert e tudósítás keretében nem lenne alkalomszerű — külön czikkben emlékezünk meg, hogy kellően méltányolhassuk intelligencziánk egyik betegségét, a túlságos nagyzást. Az előadás sikerült volt. Összevágó és egyes részeiben kellően kidomborított. A ját­szók szorgalma, akarata, jókedve s itt-ott felcsillámló te­hetsége valóban élvezetessé tette az estét. Igen termé­szetes dolog, hogy holmi kedves naivságok és csókolni va­ló szegletességek nem hiányzottak, hogy úgynevezett csa­ládias színezettel birt úgy az előadás, mint a közön­ség magaviselete, de hát az adja meg az ily előadások za­matját és különlegessége izét. Ha általánosságban még megdicsérjük a „zenekart,“ hát elmondtunk minden jót. A szereplők közül kiemeljük a szép Erdélyi Marit, s a csinos hangú Braun Czeczil kisasszonyokat, továbbá Rádi, Szabó, Melinda és Aghy urakat. Az előadás után mosolygó tánczmulatság következett, mely derült kedvvel és nem hanyatló kedélyességgel reggelig tartott. — Katona Józsefnek a külső sétányon levő mellszobrát — amint láttuk -- M­u­t­h Sándor, a hely­beli temetkezési intézet tulajdonosa, Hangyás Béla segédje által némileg renoválta, amennyiben a ko­pottas feliratot újra megaranyozta s a betűk széleit fekete árnyalattal vonatta be. Újólag elismerésünket fejezzük ki s hisszük, hogy a Katona-ügyben megvá­lasztott bizottság szintén fogja méltányolni tudni M­u­­­h úr ez eljárását. ■— Az utczák jobb karba hozatala czéljából a város elhatározta, hogy azok oly módon töh­etnek fel, mint most már a körösi utcza, vagy­is középen domborúk leendőnek, mig két oldalt mintegy folyókat képeznek, melyen át az esőviz könnyen lefolyhat. Ez­zel kapcsolatosan megszüntetik a városi szabályrende­let azon részét, mely az udvarokból való vizkibocsá­­tást tiltja s ezentúl minden oly folyadék, mely a köz­egészségre ártó hatással nem bir s melynek színe és szaga a járó­kelőket nem bosszantja kibocsátható lesz. — Halálozás. Pándy János negyedéves jog­hallgató, hosszas betegség után Nagy-Körösön elhunyt. Temetésére tanulótársai közül többen rándultak át, kik közül Szappanos S. mondott siri beszédet. — Érettségi ebéd. A helybeli reform, gymna­­siumban lefolyt érettségi vizsga alkalmával szépen si­került folytatása tartatott meg a vizsgálók tisztele­tére rendezni szokott ebédeknek. Jelen voltak: Dobos János, Fördős Lajos s a tanári kar tagjai, valamint az egyház vezetői. A felköszöntőkkel fűszerezett ebéd a Beretvásnál folyt le. — Érettségi vacsora. A reform, gymnasiumban megtartott érettségi vizsgálat után tartatni szokott ugyne­­vezett „érettségi vacsora“ f. hó 22-kán tartatott a „Nép­­köriben a maturált ifjak által. A mulatságban számosan vettek részt, s hajnali 4 óráig itták az érettség áldomását, jókedvet okozó muzsikaszó mellett. — Fáy Szeréna kisasszony, a nemzeti szín­ház jeles tragikai művésznője, jelenleg városunkban időzik, és amint halljuk, alkalmilag egy műkedvelői előadáson is föl fog lépni. — A helybeli izr. templomban tegnap dél­előtt dr. Perlesz kassai rabbi tartott egyházi szónok­latot. A magyarul mondott beszéd a hívők osz­tatlan tetszésével találkozott, a­mi igen természetes is, mert a rabbi úr magyar érzelmű és alapos tudo­mánya mellett igen szép ékesszólási tehetséggel is bír.­­ A polg. leányiskola által a múlt hó 29-én rendezett zárü­nnepély nemcsak az elnéző szülőket és ér­deklődőket, de a kissé válogatósabbakat is teljesen kielé­­gíti. A szavalatok páratlanul kedvesek voltak, épen úgy a bemutatott énekek, amikről csakis elismerőleg szólhatunk. Ha a vizsgálatokon kitűntek neveit szokásos volna felem­líteni a sajtóban, úgy a közreműködők közül igen sokról kellene megemlékeznünk. Az igazgatóság pedig meg lehet elégedet a sikerrel. — A reform, gymnasium. VIII. osztályának hallgatói e héten Molnár László, gymnasiumi tanár úrnak, 25 éves tanársága emlékére, egy díszes arany gyűrűt nyújtottak át. A meghatott tanár úr melegen köszönte meg tanítványainak e hálás szeretetét. — Nyilvános számadás. A kecskeméti szegény izr. tanulókat segélyző egylet f. é. junius hó 25-kén tartott nyári mulatságának eredményét van szerencsénk a követ­kezőkben előterjeszteni. Az összes bevétel 219 frt 80 kr. az összes kiadás 137 frt 75 kr., maradt tiszta jövedelem 82 frt 5 kr. Felülfizettek: Fischer Miksa 1 frt, Sz. E. 30 kr., Szilágyi Zsigmond 1 frt, Steiner József 1 frt, Décsi György 50 kr., Gallia Emma­ úrnő 1 frt Valaki 1 frt, Feldmayer Ignácz 1 frt Glücksthal S. 20 kr. Schwab Lipót 40 kr., Dr. F. 1 frt, Fehér Márton 2 frt, Reiner M. 2 frt, N. N. 40 kr., Fogadják a nagylelkű adakozók a szegény, árva gyermekek nevében őszinte köszönetünket. Köteles­­lességünknek tartjuk ezúttal Wisinger Károly és Koczó Sándor uraknak is önzetlen szives fáradozásaikért, őszinte közönetlinket kifejezni. Kecskemét, 1882. junius 27. K­ő­­vári Fülöp, egyl. pénztárnok. Virányi Ignácz egyleti titkár. — Meghívás. A pest-pilis-solt-kis-kunmegyei ta­nítói ön­gelyegylet f. é. julius 4-ként d. u. 3 órakor tartja évi közgyűlését a polgári leányiskola helyiségében, melyre a t. részényes tagok és a tanítói testület egyéb tagjai is ezennel tisztelettel meghivatnak. Kecskemét, 1882. június 26. P­á­s­t­h­y Károly, egyl. elnök. — Nyilvános köszönet. A kecskeméti ipa­ros ifjúsági egylet m. hó 25-én saját könyv- és pénz­tára javára műkedvelői előadást rendezett; ez alka­lomból fogadja mindenekelőtt Hornyik József tanár úr a darab rendezéséért és ez irányú fáradozásaiért az egylet legforróbb köszönetét. Tovább M­i­h­ó László énektanár úr, ki az énekek és kórusok betanításával a legnagyobb buzgalmát fejtette ki. Végül a n. a. közönség, ki az üdvös czélra, — mint azt már nagyon sokszor bebizonyitá, — készséggel áldozott. Ugyan­csak fogadják az egylet köszönetét azon nemes szivü és lelkes adakozók, kik felülfizetni voltak szívesek; névszerint: Dr. Szeless József úr 2 frt, Pacsu Mi­hály úr 1, frt Károlyi Márton úr 1 frt, N. N. 1 frt, Nagy János úr 50 kr., Hankovszky Ignácz úr 50 kr., Boór László úr 25 kr. Az egylet nevében Nótha János, pénztárnok. — Utcza kövezés. A kálváriától jövő, s a vá­rosház előtt a nagytemplomig elnyúló utcza kövezése el­rendeltetett, s igy a központ mihamar tisztességes, por­mentes mezt ölt magára. — Uj ártézi kút építtetik a barátok és az óbes­ter-ház mellett levő térségen, mely által a közeli lakosság jó és tiszta ivóvízhez juthat. — A város pesti háza a közgyűlés határozata szerint, némi átalakítást szenved, amennyiben­­a földszinti sarokhelyiségben levő meglehetős részhirü kávéh­áz, ma­gán lakássá idomitatatik s úgy adatik bérbe. — At. ez. szülők és gyámokhoz. Azon szülők és gyámok — akik gyermekeiket a jövő tan­évre az állami közép­ipartanodába felvétetni kívánják — felkéretnek, hogy őket saját érdekükben a két havi szünidő alatt gyakorlati ügyesség szerezhetése végett műhe­lyekben helyezzék el, mert ezután a sza­bályzatok értelmében a felvételnél a gyakorlati előképzés is mind szigorúb­ban kívántatik. — Keresztül lőtte a tenyerét. Nem gyer­mek, nem asszony, de egy városi őr, aki a kapitányság­nál volt szolgálatban. Amint a töltényt szedte ki fegyve­réből, pajkosságból egy darab meggyújtott szöszt tett a lőporra, s elég bátor volt belenézni a fegyverbe, hogy sül - e már? Miután pedig még akkor nem sült el, beleeresz­tette a töltöveszőt, hogy kivegye a szöszt. Egy durranás s a következő perczben a töltövessző fent járt a magasban, előbb azonban keresztül ment az öv tenyerén. KÖZGAZDASÁG. Sertésvásári tudósítás. Az első magyar sertés hizlaló és kölcsönelőlegező r. t. heti jelentése. Budapest,Kőbánya, Junius 30. Magasabb zsir árak. Daczára a nagy sertés állománynak kész ára hiányzott. Az üzlet élénk volt, mivel kereslet jobb volt, mint az ajánlat; ennek foly­tán az árak drágultak. Átlagos heti árak: magyar fiatal nehéz 240 - 280 kgr. 57■/« — 58 180-220 kgr. 57—57'/n kr., nehéz öreg 300 kgr. 55—56 kr., szedett 55—56 kr. Romá­niai 56—58 kr., átmeneti szerbiai 54—58 kr. Eleség árak: tengeri 7.90, árpa 8 frt. Bu­dapesten átvéve. Sertés állomány junius 9-én . . 95,464 darab. Felhajtás.............................. 6,278 „ . 101,737 ~ Elhajtás.............................. 7,669 „ Marad állomány: 94,068 db. (ízlelt tudósítás. Kecskemét, 1882. Julius 1. Budapesti olcsóbb jegyzések folytán a heti üz­let lanyha volt, kínálat jobb volt, de vételkedv álta­lában hiányzott. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: Kovács Pál. Mai áraink: Tisztabúza Rozs Árpa Zab Kukoricza bánáti Köles Köleskása Szalonna Disznózsír ra.m. 10.50-10.80 n ii 7.------7.10 »» ii 8.------8.10 n ii 8.20-8.40 ii ii 7.70—7.85 ii ii 6.30-6.60 ii ii 10.70 -10.80 ii ii 77.­ii ii 75.— Nyílttéri Ellennyilatkozat a „Kecskemét“ I. évi 26-dik számában Ághi József és Hankovszky Ignácz megjelent nyilatkozataira. Nem akarom saját személyemet védeni oly egyén ellen, mint Ághi József, kinek múltja és jelenje mestertár­saim nagyobb része, valamint a bíróság által, nem díszére váló tulajdonaiban amúgy is ismeretes; nem dicsekszem sem származásommal, sem életmódommal, sem mestersé­gemmel. Ismeri azokat mindenki Kecskeméten, ahol szü­lettem, nevelkedtem és rövid idő óta iparomat önállólag űzöm. Ez utóbbi mikéntjére nézve hivatkozom a „Ma­gyar Hírnök“ I. évi 25. számában „Helybeli iparunk“ czím alatt tisztelendő Hanusz István úr által szerkesztett vezér­­czikkre, illetve annak következő passusára: „Legújabban e lapok hirdetési rovata által nekibátorodva, egy etager­­credenz és franczia kihúzó­asztal megrendelését egy hely­beli fiatal mesternél tettem; elmondtam neki kívánalmai­mat, ő megtette azokhoz felvilágosításait és az ígért időre adott ki kezéből számomra jutányos áron olyan két bútor­darabot, mely becsületére válnék bármely fővárosi műasz­­talosnak, — nincs okom elhallgatni a fiatal ügyes mes­ter nevét.­­ Somogyi János, budai nagy-utczai két műhe­lyében több szép darab készítése bármikor megtekinthető, de a helybeli ipar előmozdítása szempontjából részemről sem veszem rossz néven, ha az érdeklődök nálam a két darabot alkalmilag megtekintésre méltatják.“ Nem kell említenem sem, hogy oly férfiúról van szó kit minden tettére az igazság, őszinteség és közérdek vezet el, hogy ítélete teljesen megbízható, valamint hogy a tisztelendő úrnak nincs semmi oka nekem hízelegni és igy kizárólag munkámmal való telejes megelégedése bír­hatta czikkének közzétételére. Ághi által szerzett nyelven beszélve, mondom,­­ hozzá semmi közöm, én őt csak sajnálom, mint eltévelyedett embertársamat és nem érdemesítem arra, hogy időt és pa­pírt vesztegessek reá, de felszólalok az ügy és az igaz­ság érdekében. Pekárik úrra, a „M. H.“ érdemes szerkesz­tőjére, mint akihez a „Kecskemét“ legutóbbi számában czímezve van az Ághi által aláírt levél, bízom az őt illető részére való választ. Én csak azt jelentem ki határozottan, hogy Ághi József egy haszontalan, több ízben bíróilag bün­tetve volt, jelenleg is 15 írt bírságban elmarasztalt csavargó segéd; és hogy meglehetős ostoba, azt azon körülmény is mutatja, hogy a fent jelzett levél aláírására leiratta magát, nem­­képzelvén, hogy tudjuk, miszerint jelenlegi munka­adója bírta rá saját nemtelen eljárásának tisztázására és * E rovat alatt közlöttekért nem vállal felelőséget a s­z­e­r­k. Julius 2. hogy ő ezáltal még mélyebben sülyedt a piszok medrébe. — Ághi József volt, segédem által elfogadott munkaszer­ződést, melynek eleget nem tett, bárki nálam megtekintheti. ” Ami pedig Ághi nyilatkozatában foglalt ezen szava­kat illeti: „ki tudja, nem akad-e amaz idegen pofonnak ismerős párja,“ azt jegyzem meg, hogy az ilyen brutális fenyegetések teljesen méltók írójukhoz s én azt nem vi­szonozhatom, mert kezemet nem szeretném senki szeny­­nyesével érintkezésbe hozni, nehogy bepiszkolódjék. Han­kovszky ipartársamat pedig utasítom több helybeli asztalos mester nyilatkozataira, kik állításomat a segédeknek való elcsábításáról megerősítik és figyelmeztetem, hogy ki sem hiszi, miszerint ez ördögi tudomány. Tehát általában nem szolgál tiszteletére, mert épen a becsületes és okos mester nem cselekszik úgy. A két évvel ezelőtt magamon is tör­téntnek felemlítése szintén nem mentség reá nézve, mert azzal is csak egy segéd olyan dolga van jellemezve, melynél nagyobbaktól az ő segédkezési ideje sem ment, ha épen kutatni akarjuk; az ő ipartudományát pedig szintén egy marokban elvihetném. Legalább eddig nem hallottuk hírét az ő ügyességének, sem nem szól róla az asztalos ipar krónikája. A­mi a dorbézolást illeti, arra nézve kérdem Han­kovszky úrtól, hogy kettőnk közül melyönk az, ki a re­kedtség miatt oly szokszor panaszkodott, melyönk az, ki minden hétfőn annyira el van rekedve, hogy bizony ak­kor bajosan tud „az iparban utasítást adni.“ Ugyan jajgató Öreg barátom, lássa meg először a maga szemében a geren­dát és csak azután más szemében a szálkát. Ezekkel együtt kinyilatkoztatom, hogy olyan embe­rekkel szemben, mint a­milyenekkel jelenleg van dolgom, tollharczomat befejeztem. Somogyi János, asztalos mester. Végválasz Somogyi Jánosnak Helyben. A „Magyar Hírnök“ legutóbbi számában egy bizonyos Somogyi János nevű, magát mesternek csú­foló fráter — mint valami büzhödt mocsárban megfe­neklett tehetetlen féreg, hörgi felém piszkos nyelvvel undok hazugságait; mintha csak feltett szándéka volna engem is lerántani abba a posványba, amelyben ő eviczkél s amelybe még akkor bele­zuhant, mikor vásott fenegyerekként az apjától elkaszált 60 flóresen becsatangolta Budapest salonjait, elkezdve a bumsztli­­tól egész a ligeti koplalóig. De legyünk tárgyilagosak. Azt mondja Somogyi, hogy engem a bíróság nagyon jól ismer, még­pedig olyan oldalról, amely nem dí­szes, és azt állítja később, hogy most is el vagyok marasztalva 15 írt bírságban. Igaz, nem tagadom. De ennek babnetje van, még­pedig a következő: Egy vasárnap este Somogyi, akkori magiszterem, részeg volt mint egy disznó, és ilyen állapotában ott levő kilencz legény pajtását, köztük engemet is, elhívott egy kurta korcsmába, hol mesterünk jó példáján fellelkesülve, magunk is kedvre gyűltünk a jó bortól s ilyen állapotban ugyan­csak Somogyi hívására s az ő vendégeiként elindul­tunk egy másik csapszékbe. Menetközben összetalál­koztunk néhány rendőrrel, kikkel szintén Somogyi maiszter vezérlete alatt s az ő buzdítására összekap­tunk. Sok szévita után , mivel a rendőrök fölismer­tek, sikerült minden komolyabb következmények nél­kül haza jutnunk. Másnap reggel azonban rendőr jött értünk s a műhelybe lépve, először is Somogyit szál­lította fel, hogy mint az esteli zavargás hőse, társa­ival együtt jelenjék meg a kapitányi hivatalban. A rendőr távozta után páni félelmek között rimánkodott, hogy tekintsük az ő családi körülményeit, mi mint fiatal emberek, vegyük magunkra a történtekért a fe­lelősséget. Mi azt el is fogadtuk s a kapitányi hiva­talban azt mondtuk, hogy Somogyi nem volt köztünk. És igy Somogyi bűneinek palástolása fejében mind­annyian megbirságoltattunk az éjjeli zavargásért, ezért nevez engem ez a jólelkű (?) asztalos „mester“ csa­vargónak. Ellenem felhozott vádja — mely különben aljas rágalomnak is beillik — a fennt elmondottakban kulminál, amelyből megítélheti az olvasó, váljon kire illik a csavargó titulus? Arra-e, aki felebarátja iránti tiszteletből annak csinnyaiért magát feláldozza, azért törvényt áll és bírságot fizet, csakhogy felebarátjának s különösen annak családjának szívességet tegyen ? vagy az, aki a szolgálat és szivességtétel után elle­nünk megrontásul és lealázásul használja fel a vele tett szívességnek általunk elviselt jutalmát ? Itt az ítélet nem nehéz. Én Somogyiért álltam többedmagammal a kapitányi hivatalban s ő helyette én fizettem bírságot s most ő ezt azzal köszöni meg, hogy ellenem használja fel. Ilyen dolgot csak olyan jellemű ember tehet, mint aminő Somogyi, akinek keblében az erkölcsi elvek tökéletesen fel vannak for­gatva s a romlottság egyéni betegségévé vált. E jel­lem ragadta őt ama bizonyos ablakhoz, melyet kife­­szitett s melyen keresztül nem átallott még ima­könyvétől is megfosztani egy tisztességes családot. Ez a jellem, ez a megtestesült erkölcstelenség szur­­kál engem nyilvánosan Fulvia tűjével, melynek saj­gása közt szemébe kiálltam. Ez a te jellemed, a te becstelenséged sötét koronája, mely egy-egy szöget kí­ván ahoz a koporsóhoz, melybe örökre eltemetheted embertársaid, barátaid tiszteletét. " Kecskemét, 1882. Julius 1. Ághy József, asztalos segéd. V­álasz Somogyi Jánosnak a „Magyar Hírnök“ 26-dik szá­mában megjelent közleményére, ahol ronda jellemével írott, hozzá hasonló hazugságát szórja nevemre. Ily haszontalan ember nem, — de az igazság kényszerit szóltani arra, hogy több iparos társával bizonyít eljá­rásom ellen. Ott a törvényes út. De ha azt nem teszi, haszontalan hírkeveső. Arra pedig, hogy valakinek alig múltját a felszínre hozzák, pirulni kellene, ha tudna. Azon válaszára, hogy az én múltam is ott áll, tessék kutatni. És valót állítani. Állok elébe. Semmi­nemű lopási hír nem szállt el felőlem, mint önről. A tudományát illetve, nem irigylem. Azt bírálja meg azon hat mester úr, kik tudományát a náluk dolgo­zott kis idő alatt a haszonvehetetlenek mellé soroz­ták. Ami híres munkáját illeti, én iredencz ajtókat és egyéb finom fényű bútor ajtót egy oldalt forni­­rozni nem szoktam, igaz mert ez fuseráj és rom­landó. Legalább úgy tartják. Ez az utolsó szám. Egy munkás iparos nem ér rá irkám­­. Ott a munka, ha ugyan nem kerüli, mint magácska máig is. Tegyen amit akar, ezt mondom utoljára. Hankovszky Ignácz.

Next