Kecskemét, 1882. július-december (10. évfolyam, 27-52. szám)
1882-09-17 / 38. szám
X. évfolyam. 38. szám, Kecskemét, 1882. szeptember 17. Előfizetési díj: Helyben házhoz hordva, vidékre postán küldve. Egész évre.....................5 frt 2 kr. Félévre.....................2 frt 50 kr. Negyedévre - - - - 1 frt 50 kr. Egy hóra ----- 50 kr. Egy szám ára - - - - 12 kr. Előfizethetni a lapra a kiadóhivatalban, valamint a Gallia-, Scheiber- és Spitzerféle helybeli könyvkereskedésekben. Egyes példányok ugyanitt kaphatók. Szerkesztői iroda: II. tized, Deák-tér 1-ső szám. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő.KECSKEMÉT A KECSKEMÉTI FÜGGETLENSÉGI PÁRT POLITIKAI ÉS KÖZMŰVELŐDÉSI HETILAPJA. MEGJELIIK II I \ II I. V VIKÍIIIAP. Hirdetések és „Nyílttéri“ közlemények jutányosan számíttatnak. Hivatalos, n. m. városi, egyházi, egyleti, társulati hirdetmények minden egyes beigtatása 3 frt. sélyegdij minden beigtatás után 30 kr. Kiadóhivatal: II. tized, Deák-tér 1-ső szám. Mindenféle pénz és hirdetmény a kiadóhivatalba küldendő. Kéziratok vissza nem adatnak. Aluszunk ? Horváth Döme úr buzgó kezdeményezésére az idén az eddiginél nagyobb dimenziókban indult meg városunkban halhatatlan Katona Józsefünk emlékének fölelevenítése, vagy hogy egy obligát kifejezéssel éljünk: a Katona-k u 11 u sz. Megindult, de azután nagyon hamar meg is állt. Pünkösdkor megtartottuk a nagy gyűlést, amelyen megjelentünk vagy harminczan. Ott megválasztottuk a hatvanas bizottságot. Dikezióztunk eleget. Hoztunk sok üdvös indítványt, el is határoztuk — tenni sokat és nagyot. És ha a jó szándék magában elég volna nagy tettek véghez vitelére, mi minden nem hirdetné ma már Kecskeméten „Bánk bán“ költőjének halhatatlan hírét! Ám tudjuk azt, hogy a pokol tornácza szintén jó szándékkal van kikövezve, de azért nem jutott még onnan senki a menyországba. Az a sok üdvös dolog is, ami a pünkösdi gyűlésen határozatba ment, még eddig jobbadán a papiroson és a jó szándéknál maradt. Az a száz és negyven írt, amit a tervbe vett ünnepély költségeinek fedezésére az írók és művészek itt létéből profitíroztunk: ez az egyedüli eredmény, amit a hatvanas bizottság négy hónapi létezése (mert működésről még alig szólhatunk) mindössze fölmutathat. Hát lesz ez édes kevés! És ha minden négy hónapbancsak 140 frtot produkál a bizottság, épen hétszer négy hónapig kell léteznie, hogy az előirányzott 1000 frt költség kikerüljön. Pedig bizonyos, hogy 2000 frt is kevés lesz. Ki az oka ennek a pangásnak, ennek a semmit nem tevésnek, ennek a szunyókálásnak ? — Valljuk meg, hogy édes mindnyájan! Hisszük azonban, hogy a polgármester úr, mint a hatvanas bizottság elnöke, megelégelte már az alvást s fel fogja rázni édes álmaikból a medve bőrén heverésző bizottsági tag urakat. Nagyon itt volna az ideje, hogy „tennénk is már valamit!“ Hiszen ha a közgyűlés határozata csakugyan ténynyé akar válni s az a buzgalom, az a fölpezsdülés, mely ott nyilatkozott, — nem akar kényelmű mókázássá devalválódni: fokozott tevékenység, ernyedetlen munkálkodás, kettőztetett igyekvés kell ahhoz, hogy — amiként megállapítva lön — a Katona-emléktábla leleplezésének ünnepélye a nagy költő születése napján, november 11-kén megtartható legyen. Sőt mi már a legnagyobb erőfeszítéssel sem hisszük az ünnepélyt a mondott napon megtarthatónak. Alig másfél hónap alatt — mert hisz jóformán annyi idő választ már csak el november 11-től -- egy országos ünnepély létrehozása szerintünk merő képtelenség. Hiszen tudtunkkal a megállapított pályázatok — ódára és emlékbeszédre — még ki sincsenek írva; az emléktáblának, a szobor vasrácsozatának stb. elkészíttetésére még egy lépés sincs téve. És ami a fődolog: a nervus rerum gerendarum még teljesen hiányzik. Az említett 140 frttól eltekintve a bizottság pénztárában nincs még egy árva fitying sem. Hát bizon ölbe rakott kezekkel nem lehet országos ünnepélyt rendezni, sem azt nem lehet várni, hogy helyettünk majd elvégez mindent-Nagy-Kőrös. Tétovázásnak, szunyókálásnak tovább nincs helye. Vagy mondjunk le az ünnepély rendezésének eszméjéről, vagy fogjunk hozzá a munkához. Az pirító szégyen volna, ez szent kötelesség. A választás hát nem nehéz. Miután pedig már — szerintünk — az ünnepélyt nov. 11-kén megtartani nem lehet: halaszszuk azt el a jövő ápril 16-kára, Katona halála napjának évfordulójára. De ez esetben sincs helye e késedelmezésnek, különben ad calendas graecas fog elhúzódni s végre elzülleni a dolog. Tovább aludni megbocsáthatatlan bűn volna, annyival inkább, mert azt tapasztaljuk, hogy az ügy iránt több irányban kezd ébredezni az érdeklődés. A bizottság legkiválóbb feladata pedig épen ezt az érdeklődést fölkelteni s ha ébren van, azt folyton táplálni, éleszteni s annak lángjánál, öntudatos tervvel, kitűzött czélja felé bizton haladni. A mondott érdeklődés oly irányban is nyilvánul, amire bizon még alig gondoltunk: értjük a Katona-relikviák összegyűjtését. Katona József köztudomás szerinti élő rokonainak birtokában ugyanis több oly értékes és érdekes tárgyak léteznek, amelyek egykor — minden kétséget kizárólag — Katona József tulajdonát képezvén, méltók arra, hogy összegyűjtessenek, megvétessenek s az alakítandó kecskeméti múzeumban — amelynek kezdeményezése és fölállítása szintén a 60-as bizottságra vár — mint annak legbecsesebb tárgyai, majdan elhelyeztessenek. Ezeket a relikviákat — amelyekről lapunk más helyén talál részletes kimutatást az olvasó — elveszti engedni a legnagyobb bűn, a legnagyobb kegyeletlenség volna a nagy költő emléke iránt. A 60-as bizottság feladata lesz szintén, azoknak a mostani tulajdonosoktól való megszerzéséről, ideiglenes elhelyezésükről stb. gondoskodni. Egygyel több ok arra, hogy aludnunk tovább nem lehet; egygyel több alkalom arra, hogy a bizottság mihamarabb összeüljön s mandátumához híven, a város jó hírnevéhez méltón kegyeletes munkáját megkezdje, kulturális kötelességét teljesítse. Semmi kétségünk, hogy meg fogja tenni! Kovács Pál: T HB (B 1A ) Ns. Katona József (több Játék szinidarabok szerzője) Szabados Kecskemét Várossá Szeretett Fő Ügyvédjének Halálára. Hát nem zengenek áriák gyász sirja fenekére midőn leszólt a Gratiák egyik kedvelt testvére? Nincsen ki könnyet ejtene, e szép lelkek rokonát szánná. Nincsen Melpomene ki siratná Katonát ? Nincs, fájdalom nincsen senki liliomot rózsákat ki gyász halmához vigyen, ki ültetne Ciprus Fákat? Nem kell a rózsa koszorú nincsenek liliomok nem termi azt meg szomorú sírodon a lágy homok. Jól ismeri Szép lelkedet édes Anyád Hunnia áldja munkás életedet minden jó hazád fia. Ez lesz tartós ékességed fáradságid érdemét nem felejti el a téged gyászoló búss Kecskemét. A vidékről. Hentaller Lajos orsz. képviselő körútja a fülöpszállási kerületben. Hentaller Lajos úr, a fülöpszállási kerület orsz. képviselője, beszámoló beszédét tartandó, f. hó 7-kén indult el a fővárosból. Az egyes helyeken való fogad-Ezt zokogják Ajakai a népnek keservesen, Katonának hűlt porai nyugodjatok tsendessen !!! Margitszigeti apróságok. — szeptember 10. „Hervad már ligetünk; díszei hullanak.“ Nem pihenő lábakkal közeledik a sápadt arczú ősz és hozza magával a hűvös esti szellőt, a borongó ködöt, a szakadó esőt. Hideg lehellete végig-végig suhan a fák lombos ágai között s reggelre a bársonyos zöld pázsit — mintha csak a ragya verte volna meg: terítve van apró, barna pettyekkel. Sárguló leveleiket hullatják rá néma busongással a platán, a gyertyán, a hárs. A ritkuló bokrok között elhallgat a madárdal s a szőke Duna parthoz csapódó hullámainak egyhangú locsogása verődik csak be ablakomon, — egyedüli zenéjeként a hallgatag őszi estének. A hulló levéllel, a fogyó napsugárral egyre hullik, egyre fogy a vendégek száma is. A fák ritkuló lombjával ritkul a lakókat jelző névjegy a nagyvendéglő portásának szobatábláján is. Azóta, hogy beköszöntött a „bér“ — nulle dies, sine linea. Nincs nap hurczolkodás nélkül. Ma alig szeptember közepe és 348 szoba közül 64-nek van csak lakója még. Pedig ha hullik is a levél, ha hűvösebb is a szellő, ha halványabb is a napsugár, nincs kellemesebb, nincs kényelmesebb őszi tartózkodási hely a főváros határán belül a margitszigeti paradicsomnál. Amit a természet szépnek és áldásosnak is amit emberkéz kényelmesnek és korszerűnek alkothatott , az mind ide van szórva pazar bőkezűséggel. Járjatok be minden földet, és nem akadtok a Margitsziget párjára. Nem üres phrázis, de a legteljesebb valóság, hogy József főherczeg e kies paradicsoma, a maga nemében unikum a kontinensen. * Ránk magyarokra nézve van egy idő óta a margitszigeti fürdőnek, éltetadó gyógyforrásánál, üde levegőjénél, csodás szépségénél, modern pompájánál és páratlan komfortjánál -- amelyeket ily harmonikus egységben sehol a világon föl nem találunk — van egy sokkal nagyobb kincse, nagyobb büszkesége is. Egy tisztes ősz alak, a nagy szálló 251-dik számú szobájának csendes lakója ez. Virágok nyílása már itt éri, levelek hullása még itt találja őt. Kitartóbb, hűségesebb lakója nálánál nincs a szigetnek. Szelíd májustól fagyos októberig — hacsak nem zuhog a zápor — minden istenadta nap ott szívja csibukját a nagy hárs alatt, a vendéglő előtti görbe hátú fapadon — Arany János. Ha ez a mi Aranyunk francziának születik s a Margitsziget ott van valahol a kacskaringós Szajna közepén , hire ma világraszólóbb, mint aminővel Kissingen, a „vaskanczellár“ fürdője dicsekszik, csak azért, mert Bismarck herczeg ő exczellencziája nyáron át ott lakni méltóztatik... Arany János, az ő példabeszédszerű igénytelenségével és egyszerűségével , mint bent a fővárosban, úgy itt is egész visszavonultan él s legföljebb gyöngéden szeretett neje és saját gondolatai képezik társaságát. Három hét alatt egyetlen egyszer láttam, hogy a hárs alatti padon ült mellette valaki, Szana Tamás volt. Arany szótalansága egyébként általánosan ismert. Róla és a megboldogult Csengery Antalról — aki szintén szörnyen nagyokat tudott hallgatni — kering a következő krónikás adoma: Csengery még élt, majd minden este meglátogatta öreg barátját s ilyenkor pipaszó mellett együtt — hallgattak. Órák hosszáig nem szólt egy kukkot sem a két nagy gondolkozó. Mikor aztán Csengery már koszolódni kezdett a hazamenetelre, megtörte végre a csendet a házigazda s igy szólt távozó barátjához: — Tudod mit Tóni, — gyere el holnap is egy kicsit —beszélgetni!____ * Szeptember 1-jén reggel, amikor a „Hon“ és az „Ellenőr“ egy „Nemzet“-ben boldogultak meg, betértem a rendes szellemi táplálékért a felső vendéglő melletti, hírlapokat is áruló szivartőzsde. A ,,pudli“-n egy czédulka hevert s rajta e szavak: Arany Jánosnak nem kell a „Nemzet.“ A lapáruló „meldezettli“-je volt ez, a t. kiadóhivatal számára. Sajátságos! Az egész nemzet olvassa Aranyt s Arany mégsem akarja olvasni a „Nemzet“-et! Ez hálátlanság tőle ! Hiába! Már őt sem melegíti föl többé a Jókai lángja. Tempi passati!... * Magyarország legnagyobb élő költője mellett, legnagyobb élő művésznőjét is vendégének nevezheti jelenleg a Margitsziget. Prielle Kornélia asszony ide hozta makacs lábbaját s hála a gyógyforrás hatalmas, erejének, a legalaposabb remény van hozzá, hogy teljesen itt is fogja hagyni. Ma már fönt jár, botjára és egy bogárszemű, halaványarczú eleven lányka gyöngéden segítő karjára támaszkodva, ott sétálgat a hársak, a platánok alatt. Majd leül tolószékébe a nagy vendéglő előtti gesztenyés alá s az ő muzsikáló, kedves hangjával, a szavak végszótagjainak egyedül neki sajátos, szeretetreméltó megnyújtásával ott beszélget órák hosszáig. Egész kis udvar van körülötte, telve szeretettel, telve gyöngédséggel. Minden az ő egészségtatásról szóló híreket, levelezőink nyomán, a következőkben adjuk: Szalkszentmártonban leszállván a hajóról, Nagy Károly szabadszállási földbirtokos úr által fogagtatott, kinek fogatán Szabadszállására rándult. Este Nagy Károly úr házánál fényes lakoma rendeztetett tiszteletére. Másnap d. e. 10 órakor a község háza előtti nagy téren tartó beszámoló beszédét nagy számú hallgatóság jelenlétében, mely pártkülönbség nélkül gyűlt oda. Beszédét, mely fél óráig tartott, zajos helyesléssel és hosszan tartó éljenzéssel fogadták. Este — miután a nap folyamán Hentaller több látogatást ten — a templomsori olvasókörben fényes bankett tartatott, ahol Hentaller Kossuth Lajos 80- dik születésnapjáról emlékezett meg egy gyönyörű beszéddel. E banketten, hol a város intelligens közönsége tömegesen vett részt, a képviselőt Péter Sándor, egyik volt ellenkertese s a városbiró köszöntötték fel. 9-kén reggel Papp Ferencz kunszentmiklósi és Nagy Károly szabadszállási földbirtokosok kíséretében Izsákra indult, melynek határánál zászlókkal és egész kocsisorral várták, ahol is a választók nevében Farkas Ignácz gyógyszerész tartott egy igen sikerült fogadó beszédet. Innen nagy éljenzések között a városba hajtattak. Markó József vendégszerető házánál megszállva, 1211 órakor indultak a községházához, ahol a község nevében Agárdi Jenő főjegyző tartott beszédet, kijelentve, hogy tudja miszerint neki, mint alantas tisztviselőnek nem szabad politikai véleménynyel bírni (legalább — amint értesülünk — ezt az alispán és a szolgabiró nem engedik meg) s igy csak a község nevében üdvözölte Henta 11 ert, aki erre hangsúlyozta, hogy törvényeink mindenki részére biztosítják az egyéni szabadságot s elég szomorú, ha egyes basáskodó tisztviselők az alantas hivatalnokokra pressiót akarnak gyakorolni. Ezután a vendéglőben fényes bankett tartatott, hol Hentallert Ny ámády másodbiró éltette sikerült beszédben. Este nagyszerűen sikerült fáklyásmenet kereste fel a szeretett képviselőt Marsó József házánál, ahol tiszteletére 60 terítékű lakoma rendeztetett. Másnap reggel Hentaller Fülöpszállására indult, az izsákiak által egészen a határig kisérve, ahol már a fülöpszállásiak ünnepélyes küldöttsége várta. Hosszú kocsisor, zászlók és fehérbe öltözött leányok meglepő képe tárult itt elébe. S. Nagy Lajos beszéde után, amelyre a képviselő röviden felelt, a lánykák „Kossuth Lajos azt szente“ dallamára a Hentaller-nótát énekelték el. Fülöpszállására érve, miután Bankós Balázs úr házánál kisé megpihentek, a sétatérre gyülekezett nagyközönség előtt tarta meg Hentaller tulajdonképes beszámoló beszédét, amit szűnni nem akaró éljenzés követett. A sikerült beszédet lapunk mai számában adjuk. Délben ebéd a függetlenségi körben, délután pedig tánczvigalom rendeztetett a szeretett képviselő tiszteletére. Estefelé távozott csak el Hentaller a választók lelkesült éljenzése között. E fényes fogadtatás, mely ritkítja párját, csak arról tesz tanúbizonyságot, hogy amily mérvben szeretik jeles képviselőjüket, oly mérvben lelkesült hívei a választók a függetlenségi pártnak. Ezután is úgy legyen , ezért kötelességemnek tartottam, mielőtt a képviselőház második ülésszaka kezdetét venné, számot adni önöknek egy évi működésemről. Szükségesnek tartom számot adni eddigi működésemről nemcsak azért, hogy köszönetet mondjak önöknek újólag a bennem helyezett bizalomért, hanem hogy egyúttal hivatalos jelentést is tegyek azokról a dolgokról, eseményekről és tapasztalatokról, melyeket rövid képviselői pályámon észleltem, s miknek szem- és fültanúja voltam. A régebbi időkben a követeknek küldőik előtt csak azt kellett beigazolni, hogy az utasításokat mindenben híven követték. Most már ez nem így van! Az utasítások kora lejárt. Ma a képviselő saját meggyőződésének indokairól számol, s számot ad azon elvekről és irányeszmékről, melyeknek lobogója alatt szolgált, s melyeket mint vezércsillagokat követett. Tetteiért ma a felelősség a képviselőre hárul, s nem a küldőkre. Amidőn én most önöknek t. v. p. eddigi működésemről számot akarok adni, előre is jelzem, hogy nem fogok a képviselőházi ülésszak minden egyes apró részleteire kiterjeszkedni, s nem fogom becses figyelmüket túlságosan fárasztani, hanem csakis a kimagaslóbb, a nemzet életérdekeibe vágó eseményeket veszem bonczoló kés alá. Legyenek azonban meggyőződve, hogy oly dolgokat, melyeket elhallgatni bűn lenne, nem fogok véka alá rejteni. Fájdalom t. v. p. megnyugtatót nem igen fogok mondhatni. Sőt beszédem folyamán ép arról fognak meggyőződhetni, hogy alig-alig fordult oly dolog elő, ami felvidíthatná búsongó lelkünket. Ellenkezőleg ismét sok olyan esemény adta magát elő, ami elkedvetleníthet, megszomoríthat. Higgyék, e tudat sokkal jobban fáj nekem, mint fájhat önöknek. Nekem, ki bent ülök abban a szövőszékben, amelyen a nemzet sorsát szövik, de amelyen a főmunkások, a kormány és pártja nem hazánk sorsának javítását tűzték ki czélul, hanem az osztrák ház traditionális politikáját tartván szem előtt, a nemzet életereit megzsibbasztják, hogy hazánkat még a jelenleginél is siralmasabb állapotba sülylyeszszék. Higyyék meg t. v. p. hogy fáj az ember lelke, ha látja, hogy a haza legszentebb jogai és életérdekei mint lesznek feláldozva egyes emberek szeszélyének, hiúságának. Megdöbben a hazáját szerető szív,amikor érzi,hogy Ausztria régi czélja,régi szándéka még ma sem változott, s hogy most az alkotmányos korszakban is egyre csak arra törekszik, amire törekedett évszázadokon keresztül. Arra, hogy a jog, törvény és szerződés szerint független Magyarországot, melyet már tényleg osztrák gyarmattá, tartománynyá degredált, névleg is Ausztria provincziájává tegye. Századokon keresztül nem volt képes Ausztria e czélját erőszakkal, Karaffákkal, Bastákkal, bitókkal és vérpadokkal kivinni, most saját hazánkfiaival karöltve fosztja meg hazánkat egyik jogától a másik után, úgy Hentaller Lajos beszámoló beszéde. Elmondatott Fülöpszálláson szept. 10-kén. Tisztelt választópolgárok! Egy éve elmúlt, hogy oly szerencsés vagyok önöket a törvényhozás termében képviselhetni. Ép