Kecskemét, 1883. január-június (11. évfolyam, 1-52. szám)

1883-01-01 / 1. szám

1883. — 1. szám. KECSKEMÉT. Január 1. meddig tart még e birkatürelem? Vájjon az újév is csak az ónak bűneiben fogantaték? Meglehet. De hiszen Krisztus is bűnös em­bertől születik Yala, mégis korbácscsal űzi ki a templomból a kufárokat!... Kovács Pál. ■ ^•✓vAüA/\AAAIWVWv~--­ Egy kis visszapillantás. — Hét története-fél­. — Budapest, decs. 28. Az. országgyűlés második ülésszakának első fele a ka­rácsonyi szünidőkkel véget ért. A képviselők egy része ha­zament ünnepelni s hatháramn pihenni választói közé, ahol aztán névnapokon, disznótorokon kedélyes pipaszó és hazai vinkó mellett eldiskurál,­­ a mameluk arról, amiről a ház­ban nem beszélt, de amire annál hűségesebben szavazott; az ellenzéki pedig arról, amiről eleget beszélt, de rajta annál kevesebbet segíthetett. A kormánypárt egyetlen ülésszakban sem bízón mitatta még be eklatánsabban léhaságát, botrányos indifferencziáját és az eszméknek teljes hiányát, mint a lefolyt rövid ülés­szak, s különösen annak budgetvitája alatt. A minisztereken s az előadókon kívül egyetlen egy ember sem akadt kor­mánypárti Izraelben, aki síkra szállt volna a defic­ites poli­tika védelmére, aki ha nem is indokolni — ami úgyis lehe­tetlenség — legalább mentegetni igyekszik vala azt a bud­geted azt a politikát, amelynek egyetlen pozitív eredménye is negativitás, i. i. 40 millió defic­it. Ide jutott kormányzása nyolc­adik esztendejében az „államháztartást rendező“ Ti­sza Kálmán. Ugye ha főzte, — okoskodnak a mamelukok, — elég ha mi felszedjük a tálból kihullott konczot és — szava­zunk. A beszéd nincs az alkuba. És bizony a lefolyt ülésszak alatt Hermann Ottó, Thaly Kálmán, Mocsáry Lajos, Apponyi Albert, Szilágyi Dezső bármelyik európai parlamentnek díszére váló fényes beszéd­jei mellett a kormánypárti gárdisták csak fényes szavaza­taikkal tündököltek. Ott ülnek komoran, sötéten, hallgatói, mint egy éhes varjúsereg, amely csak a szavazásra hivó el­nöki csengetyű­re emelteti meg nagy lomhán fekete szár­nyait s a házon végig morajlik tompán a végzetes „igen “ A mameluk-nyelv szótára ezzel az egy szóval ki van merítve. Jónevelésü kormánypárti képviselőnek fölösleges többet is tudni. Ő nekik egy a jelszavuk: ,,A mameluk-gárda szavaz, meghal, ámde nem beszél.“ A beszédet elvégzi az ellenzék. Azért fizeti őket az ország. A sápért a kormány csak szava­zatot kíván. Így néz ki ma a magyar parlament. És hogy a karácsonyi szünidőkkel az ülésszak első fele véget ért, tespedő politikai életünknek még az a csen­des habverése is elpihent, amely a lefolyt országgyűlési tár­gyalások alatt hullámzott végig, ha máshol nem, legalább a hírlapok hasábjain. A szemle sró, ha most a hét történetéről akar írni, kénytelen az aligmúlt eseményeinek sovány tar­tójáról böngészni össze néhány kiaszott hirkalászt. A belpo­litikai életben teljes szélcsend uralkodik nálunk; különösen amióta a háborús hireket világgá bocsátott németországi la­pok nagydobja is takaródót vert. A karácsonyi ünnepek alatt, mintha a szeretet szelleme szállotta volna meg a vilá­got , mindenfelé a béke galambjának szárnya verdesését le­hetett hallani csak, amelyhez sivitó disszonancziát csupán az olasz irredentista lapok dühöngése képez, — Oberdank, a trieszti bombamerénylő fölmagasztalhatása miatt. A nápo­lyi kis „Patria“ többek közt a következőleg túrja a tajtékot a „gyilkos“ Ausztria ellen: „Az olasz és az osztrág újnép kö­zött minden időben és mindenütt szövetség a sír, béke a halál.“ Ebben a dologban csak az az egy baj van, hogy akik ilyesmit kiabálnak, azokat maga az olasz kormány téteti hűvösre. Alighogy elmúltak azonban a karácsonyi ünnepek, a lapok ismét háborús hírekkel puskáznak a béke galambjára. Bizony még lelövik­­ így Berlinből jólértesült helyről, a kö­vetkező puskaporszagú bir kelt szárnyra: „Giers orosz ál­­lamkanczellár csakugyan egy Ausztria-Magyarország ellen irányuló orosz hadműveletre akarta Bismarckot megnyerni, de tökéletesen megbukott tervével. „Non possumus“, monda a vaskanczellár szentpétervári kollegájának.“ No de mindig kérdés az, hogy ami nem sikerült Berlin­ben, nem fog-e sikerülni­­ Rómában. Egy osztrákellenes orosz-olasz szövetség az olasz nép jelenlegi hangulata mel­lett nem tartozik épen a lehetetlenségek közé. Az újév két­ségtelenül napfényre fogja hozni e vészes terveket. Vigyáz­zanak Bécsben és Budapesten. Kedden „Peleskei nótárius“ Gaál bohózata került színre. A darabra vonatkozólag szükségtelen bírálatba bocsátkozni, csupán egy megjegyzést te­szünk, t. i. a legjobb darab is, mint p. a Peleskei nó­tárius, elveszti hatását, ha úgy a fő, mint az epi­zód szerepek nincsenek egymásba folyólag előadva. Már pedig ez előadás az említett hibában szenvedett. Szabó a nótárius szerepében szolidan viselte ma­gát s talán épen ez okból kifolyólag nem ejtette el szerepét. Mindvégig megmaradt a következetesség határai közt. Hatvan­iné és Kiss csinosan éne­keltek. Gaz­só Margit kissé jobban megtanulhatta volna Desdemona szerepét. Egy kezdő színésznőnek szorgalommal kell birnia, hogy haladhasson. Bá­nyai kis szerepéből nagyot teremtett. Szerdán Ebergényiné jutalomjátékául „Hu­­nyady László“ adatott oly kevés számú közönség előtt, hogy a t. jutalmazandó méltán elkeseredhetett volna, e helyett azonban teljes odaadással és lélek­kel játszta végig Ronow Ágnest. Ő méltán megér­demli, hogy dicsérőleg emlékezzünk meg róla, mert tehetségét szorgalommal párosítva, szerepeit a körül­ményekhez képest tanulmányozza. M­i­k­­­ó­s­s­y ez alkalommal kivált többi alakításai közül s előnyö­sen. Különben merev arcza, nem tud szerepeibe kife­jezést önteni, s ez végtelen hiány, amely nélkül­­ határozottan felülemelkedhetnék a középszerűségen s a magasabb művészet képviselői közt foglalhatna helyet. Ebergényi (Cilley) igen ügyesen játszott, mert úgy látszik a szerep természete egyezik a sze­replő lényével. S­z­ak­á 11 alakítása korrekt volt, a szereptudásban azonban egy kissé gyöngélkedett. P­e­t­e­r­d­i, Szepesi dicséretet érdemelnek. N­é­­m­e­t­h­y Kornél (Gara Mária) utoljára maradt a meg­említésben, de csak azért, hogy annál jobban kiemel­hessük. Igazán ritka bensőség­i értelem leng át játé­kán. Bár a színművészet mind oly szorgalmas mun­kásokkal bírna, mint ő, akkor talán fel lehetne építeni azon házat, hova nyugodni mellet a kifáradt munkás, de amelynek sehogysem tudják alapját megásni. Az előadás általában sikerült. Sz. * Csütörtökön az „Üdvöske“ töltötte be az estét, amelyen először mutatta be magát az újonnan szerződött primadonna Peterdyné Or­oszi Ge­orgina asszony. Az énekesnőt jó hir előzte meg , e jó hir folytán a közönség eléggé megtörte a színhá­zat s meglehetősen feszült figyelemmel kisérte az új tagot, akiről azt is rebesgették, hogy Miklóssynak va­lóban Üdvöskéje lesz, ha nem is felel meg a czikkelyek minden pontjának. A volt primadon­nának azért kellett távoznia, mert nem tudott a szín­padon mozogni s mert hang dolgában meglehetős gyengécske volt. Az új primadonnánál tehát igen természetesen e két elengedhetetlen kellékét okvetet­­lenül vártuk. És meg­találtuk-e ? Szeretnénk ugyan azt írni, hogy a szomszédságunkban folyton trécselő asszonyságok és kisasszonyok annyira megzavartak kedélyes megjegyzéseikkel és hahotáikkal, hogy nem kísérhettük az első fellépőt kellő figyelemmel s így még most hallgatunk; de még sem írjuk ezt, mert mindezek daczára hallottunk és láttunk annyit, amennyi után elmondhatjuk véleményünket. Peter­dyné asszonyban sok előny és sok hátrány van. Színpadi otthonossága elismerést érdemel; külső megjelenése kedves és tetszetős; hangja eléggé isko­lázott s eléggé erős. A színpadi otthonosságot azon­ban nem tudja öszhangba hozni a szerep természeté­vel és egyéniségét engedi uralkodni a szerep fölött. Csinoska termetének báját modoros mozdulatokkal árnyalja, s kedves arczát olykor olykor egy-egy arczjátékkal kellemetlenül hatóvá teszi. Hangja sok­szor nem természetes s látszik, hogy erőlködik; alsó része épen úgy nem kellemes, mint ahogy nem rejti magában sehol azt a behízelgő tulajdonságot, amely a hallgatók szívébe is talál utat. Mi nem tart­juk helyesnek azt sem, hogy Peterdyné asszony az Üdvöskében mutatta be magát, mert e szerep épen nem egyezik az ő egyéniségével, s épen ezért mi még­­ várunk. Várunk pedig azért, mert erősen reméljük, hogy más operetteken sokkal hatá­sosabban érvényesíti tehetségét. Annyit azonban így is megjegyezhetünk, hogy a távozónál jobb s hogy Miklóssy társulatának csakis előnyére válik. Az is könnyben meglehet, hogy bővebb ismerettség után közönségünk kedvenc­e leend. A többi szereplők jól játszottak. A közönség jól mulatott. —I. --------------------­ SZÍNHÁZ. — II. Rákóczy Ferencz fogsága. — Peleskei nótárius. — Hunyady László. — Üdvöske. — Hétfőn zsúfolásig telt ház előtt „II. Rákóczy Ferencz fogsága“ adatott elő. A hatásos darab meg­lehetős jó sikerrel ment végbe s tetszett. Peterdy mindvégig kellő tűzzel játszott, de semmit sem enge­dett el hatást vadászó és fogások után törekedő termé­szetéből, ami a természetesség meggyilkolására ve­zetett. Ebergényiné Zrínyi Ilonát tűrhetően he­lyettesítő, de több volt benne a tapsra vágyó bom­­baszt, mint az anyai fenséges érzelem. G­a­z­s­ó Margit jobb volt mint máskor. Szepessy rokon­szenvesen és jó felfogással játszott. M­i­k­l­ó­s­s­y gróf Bercsényi szerepében igazi magyar főurat mutatott be s hatásosan szavalt. Hatvani, Szakáll, Kiss, S­z­i­k­l­a­y, E­b­e­r­g­é­n­y­i jók voltak. IRODALOM.­ ­ Sch­*?ibl*r József könyvkereskedé­sében már kapható Rudolf trónörökös „Utazás a keleten“ czim­ü müve, Brankovics György jeles fordításában. A két kötet ára 7 frt. Diszkötésben 10 frt. Továbbá Tompa Mihály „Virágregék“ czimü kitűnő müve, Fű­zve 2 frt 50 kr., diszkötésben 4 forint. „ . . .14 épes­f'Kaláris l­apok*“ 13-ik szá­mának tartalma: „Az Öreg harang;“ elbeszélés irta Szarva­si Lajos.— „Meleg karácsony“, irta K . . Ferencz. — „Karácsonykor;“ költemény, irta Cziklay Lajos. — „Egy boldog karácsony;“ rajz. irta Lévai Ede. — „Karácsony est“ egy öreg ember emlékei, irta E. Illés László. — „Az én pi­pám;“ egy írnok karácsonyesti monológja, irta Szigeti Jó­zsef. — Gondolatok — „A karácsonyfa gyertyája;“ fővárosi rajz, irta Ca L. — „Heti tárcza“ (a főváros karácsonya), ir­ta­­Halvány Ifjú. — „Gloria in excelsis .“ költemény irta Schneider Jószef. — „A megtért“ karácsonyi rajz, irta Sas Emil. — Képmagyarázat Mi­ndenféle. Képek: A bethlehem­i „születési templom“ karácsony éjjelen­­- A Ma­donna és gyermeke. A nagy ezüst csillag Krisztus születési helyén. — A pásztorok imádata. Karácsony est az erdőben. Melléklet: A „Mételyhintók“ czimü regény 193 — 208 ol­dala. — A „Magyarorizni és a nagyvilági” czímű régi kedvelt képes lapunkból három szám jelent már meg az új szerkesztők: Borostyáni Nándor és Mikszáth Kálmán szerkesztésében. E három szám tar­talma azt bizonyítja, hogy az uj szerkesztők, kiknek ki­tűnő tollát a közönség régóta kedveli, a legelőkelőbb szép­­irodalmi lappá akarják tenni a „Magyarország és a Nagy­­világ“-ot. Az említett számokban a szerkesztőkön kívül többek között következő elsőrendű íróink és költőink írtak dolgozatokat: ifj. Ábrányi Kornél, Bartók Lajos, Dalmady Győző, Frankenburg Adolf, Komócsy József, Ötvös Adolf, Petelei István, gróf Teleki Sán­dor, Vajda János. — A legközelebbi számokban ifj. Áb­rányi Emiltől, Beöthy Zsolttól, Csiky Gergelytől, Eötvös Károlytól, Győry Vilmostól, Tóth Bélától, Várady Antaltól, Vértessy Arnoldtól stb. lesznek köz­lemények. A „Magy. és a Nagyv.“ minden héten két nagy íven jelenik meg számos művészi il­­­ustráczióval. A „Magyarország és a Nagyvilág“ előfizetési ára: egy évre 8 frt, félévre 4 frt, negyedévre 2 frt; a „Pesti Hír­lap“ politikai napilappal együtt: egy évre 10 frt, félévre 10 frt, negyedévre 5 frt, egy hónapra 1 frt 70 kr. -- Az előfizetési pénzek a „Magyarország és a Nagyvilág“ kiadóhi­vatalához, Budapest, Nádor-utcza 7. sz. küldendők. — Kívánatra mutatványszámmal szolgál a kiadóhivatal. ~­reelich­ Hich­árd tábornok „Magyarország függetlenségi h­arcra 1848-49-ben“ czimű nagyérdekű mun­kájából Aigner Lajos kiadásában megjelent az első fü­zet. Ára 40 kr. Havonként két füzet jelenik meg. Előfizetési ára félévre (12 füzet) 4 frt 80 kr. Előfizetési felh­ivás. A „Kecskemét“ ezentúl hetenként két­szer, t. i. csütörtökön és vasárnap fog megje­lenni. Előfizetési ára: Egész évre . ... 6 frt — kr. Félévre......................3 frt — kr. Negyedévre . ... 1 frt 50 kr. És amidőn tisztelettel kérjük olvasóinkat, hogy előfizetéseiket mielőbb, mindenesetre pedig még e hét folyamán nyitsák meg, ezen kérelemhez azon szíves figyelmeztetést kap­csoljuk, hogy a jövő vasárnapi számot már csak azoknak k­ül­dj­ük me­g, a­kik előfizetési díjaikat tényleg befizették. Az eddig divó megrendelést és utólagos fizetést teljesen beszün­­t­e­tj­ü­­k, mert csakis abban az esetben tudunk nagymérvű kiadásainknak megfelelni, ha az elő­fizetési díjakat előre és pontosan megkapjuk. Nem bizalmatlanság ez előfizető­inkkel szemben, de oly szükség, amelynek kényszerítő hatalma alól nem menekülhetünk. A­­KECSKEMÉT­ kiadóhivatala.

Next