Kecskemét, 1883. július-december (11. évfolyam, 53-105. szám)
1883-11-22 / 94. szám
XII. évfolyam. 94. szám. Kecskemét, 1883. november 22. csütörtök. Előfizetési díj : Hirdetmények Helyben házhoz hordva, vi- és „Nyílttéri“ közlemények ,*“3'“" T Jr\TT"P¥¥ t ‘ ' '? ^ ^ l*' Bjfr §Lj js mJt ^ An I u.m városi, bírósági 3 frt. Negyedévre 1 frt .ikr. Hfl fi |jfe Jt HH 1 nfl VB I egyházi,egyleti,társulati stb. Egy szám ára ti kr. ” BB . Hr' % H 1 H ^H H H 1 H hirdetmények minden egyes Előfizethetni a lapra a kiadó- Jiptr-sáfir JB. jBk W hivatalban, valamint a hely- Bélyegdijbeli könyvkereskedésekben. minden beigtatás után 30 kr. Egyes példányok ugyanitt A KECSKEMÉTI FÜGGETLENSÉGI PÁRT Kéziratok kaphatók. , „ . .. „ vissza nem adatnak. Szerkesztői iroda: POLITIKAI ÉS KÖZMŰVE LŐDÉ SI KÖZLÖNYE. Kiadóhivatal: Hal-piacz, Héjjas-féle ház. Hal-piacz, Héjjas-féle ház. MEGJELEN CSÜTÖRTÖKÖN ÉS VASÁRNAP. Programm-beszédek. Megindult a programm-beszédek árja múlt vasárnap. Volt egyszerre három is. Délelőtt 10 órakor az antisemita párt jelöltje Vadnai Andor úr dikcziózott a városháza udvarán. Délután 3 órakor ugyanott a kormánypárt jelöltje Vámos Béla úr beszélt. A „Népkör“ tágas helyiségében pedig ugyanekkor dr. Halász Géza, a függő párt jelöltje fejtette ki álláspontját. Erről lapunk más helyén van szó. Itt csak az ellenfelek pozícióival akarunk egy kissé foglalkozni. S mindenekelőtt Vadnai úrral és társaival. Amiként vártuk, amiként biztosra vettük, a beszédek alaptenorja az ámítás azon kirívó hangja volt, amely már a választási mozgalmak megindulása óta zavarja és rontja, eddig a mi városunkban ismeretlen vakmerőséggel a levegőt és vezeti félre a viszonyokkal alaposan nem ismerős gyanútlan választópolgárokat. Avagy nevezhetjük-e ámításnál, határtalan szemérmetlenséggel terjesztett ámításnak azt, ha az antiszemita párt magát a választók félrevezetésére következetesen független antisemitának nevezi, —sőt Széll György bátyánk ahhoz a múlt vasárnap harsány hangon még a ,,48-as“ jelzőt is hozzá publikálta, holott „48-as független antisemita párt“ egyáltalában nem létezik, hanem létezik egy „függetlenségi párt“, amelynek hívei vagyunk mi, és létezik egy „antisemita párt“, amelynek megalapítója Istóczy s tagjai Istóczyn kívül még eddig csak hárman vannak, t. i. Onody, Széll György és Simonyi Iván, és amely pártnak programmjában (amely alatt ennek a négy úrnak a neve ott díszeleg) egyetlen egy szó sincs Magyarország függetlenségéről. Hogy merik hát ezt a nagy elvet alakukra venni azok, akik ott hagyták hűtlenül ennek a szent eszmének szeplőtlen lobogóját. Hogy nem átallják Széll György és Ónody függ. pártiaknak vallani magukat annyi ember előtt, amikor jól tudják, miszerint ők nem tartoznak többé a függ. párthoz. Mert hiszen ha olyan nagyon függ. pártiaknak állítják magukat, akkor ugyan minek léptek ki a függő pártból? Mert hogy kiléptek, azt csak nem tagadják tán el. És hogy ki kellett lépniük, az természetes is, mert valaki egyszerre két országgyűlési pártnak tagja nem lehet. Avagy az antisemita-erénynyel az ily két kulacsosság is összefér? És hiába hivatkozik Széll György arra, hogy ő 48 óta mindig függetlenségi volt és most is az. Nem hiszi azt el neki senki. Mert vagy eddig nem volt őszinte hive a függő elveknek, vagy most nem őszinte hive az antisemita elveknek. Mert ez a kettő egymással — úgy amint ők hirdetik, — össze nem fér. Tűz és víz hamarább összeolvad, mint az antisemitizmusuk és a mi függetlenségi elveink. A jogegyenlőséget zászlójára irt függő párt soha szolidaritást, nem vállalhat a jogfosztást, a remanczipálást proklamáló, fanatikus antisemitizmussal. És hogy mennyire nem sokat törődnek az antisemita urak a függetlenségi elvekkel, legjobban bebizonyította Ónody Géza beköszöntője, amelyet Vadnai beszédje előtt ízelítőül mondott, kijelentvén ebben kategoriáre, hogy előttük első és mindenekfelett való az antisemitizmus, azutánjöhet az özönvíz. Nem akarunk jós tehetséget imputálni magunknak, de emlékeztetünk rá mindenkit, hogy amikor majd az antisemita párt oly kerületben fog állást foglalni, amelyben addig a kormánypárt volt többségben, ott oda se hajszálnak majd a függetlenségi elveknek, hanem előrántják Istóczy és Lázár Lajos, kipróbált kormánypárti mamelukokat, megbeszéltetik őket és kijelentetik velük, hogy ők tulajdonképen szabadelvű antisemiták. Míg itt, ebben a függ.kerületben opportunusabb volt Széll György bátyát és Ónodyt megbeszéltetni, akik valamikor a függetlenségi párthoz tartoztak. Az a bizonyos füzetke is épen beválik majd egy kormánypárti kerületben, hiszen nagyobb hozsannát nem lehet már zengeni a 67-es alkotmánynak, mint azt Vadnai úr teszi, — a budapesti esküdtek előtt Istóczyt védelmezve. És — „welche Wendung, durch Gottes Fügung“ , a kecskeméti városháza erkélyéről mindazt visszabeszéli, amit csak hónapok előtt mondott. Hát ugyan, hogy kívánja tőlünk Vadnai úr, hogy mi elhigyjük neki azt, — még ha Széll György és Ónody bizonyítják is — hogy ő híve a függetlenségi pártnak. Nem hiszi azt el neki senki, de talán még maga se. Hiszen,amint modok, ha olyan nagyon függetlenségieknek állítják magukat, van itt Kecskeméten a függő pártnak kipróbált, régi edzett harcosokból álló vezérbizottsága, amelynek tagjai soha se jártak se cselére, se hajszra, mert nem ezeket kereste fel Széll György úr, amikor először járt lent tapogatódzni Vadnay úrral. Aki őszinte híve a függetlenségi pártnak, az egy fontos politikai — és a függő párt cége alatt megindítandó — akció megkezdése előtt nem olyan emberekkel szokott konferálni, akik részint sohasem voltak tagjai a pártnak, részint soha irányadó, vagy csak észrevehető szerepet is a pártban nem játszottak, valamint se névre, se értelmiségre, se vagyonra (alig egy ember kivételével) Kecskemétnek se politikai, se társadalmi életében számot soha nem tettek. Megvalljuk, mi abban a hiszemben voltunk, hogy amikor Széll György és Vadnay Andor urak, a választási mozgalmak elején e lap szerkesztőségét meglátogatták, a czéljuk a helyzetnek nyílt, őszinte megbeszélése volt. Ők ezt nem inicziálták. Részünkről tolakodás lett volna tenni azt. Pedig talán sok dolog másképen történhetett volna! E helyett Széll György úrék elkezdtek korteskedni a függő párt ellen a függetlenség formája alatt, jól tudva, hogy ahhoz az antisemita párt kibocsátott programmjának semmi köze; és jól tudva azt is, hogy aknamunkásokkal a függő pártot, — amelyet itt a kormánypárt megdönteni soha nem bírt, e szét fogják szakítani. Aki tettel ilyen ádáz ellenségeként mutatja be magát a függő pártnak, az ne vallja magát szájjal e párt hívének! És ha dicsvágyból eredő meggondolatlanság ez fiatal emberekre nézve, akik ma kezdik tanulni a politikai szereplés abc-jét és elszédülnek tőle: megbocsáthatlan bűn azokra nézve, akiknek ősz fejét eddig a 48-iki dicső tradícziók s a Kossuth Lajos által hirdetett jogegyenlőség és fölvilágosultság magasztos eszméi sugározták körül. Valóban szinte hihetetlennek, lélektanilag lehetetlennek tűnik fel, hogy aki ily nagy hagyományok szolgálatában őszült meg, aki ily dicső eszmék sugaraiban fürösztötte szemeit, hogy az most egyszerre beszeszegődjék a jogfosztás, a fanatizmus, a reakczió sötét lovagjává. Mert csak a fanatizmus, csak a vak gyűlölet sugallhat oly nézeteket, amelyektől az antiszemita párt magasztalt vezére, Istóczy Győző szaturálva van és amelyeket ez utánútfélen, lapokban és országyűlésen vad rajongással és következetességgel hirdet. Valóban, aki Kossuth Lajos elveit eldobva magától, Istóczy Győző uszályhordozójává szegődött, az ne panaszkodjék, ha kétségbe vonják függetlenségi elveit, az ne jajduljon fel, ha ráolvassák: „Nem mi téptük le homlokodról, Magad tépted le a babért.“ Azért hát ne alakoskodjanak az antiszemita urak. Vallják be nyíltan, hogy Magyarország függetlenségének elvéhez semmi közünk, az nincs benne programmjukban—aminthogy csakugyan nincs is! Ha ezt teszik, mi meg fogjuk küzdeni velük a magunk becsületes harczát emberül. De ámítás, alakoskodás nem kenyerünk s ily eszközökkel küzdő ellenféllel szemben nincs tiszteletünk. Politikai szemle. BELFÖLD. Az országgyűlési függeltenségi párt f. hó 19-én vette tárgyalás alá a zsidók és keresztények közt kötendő házasságról szóló törvényjavaslatot. Tárgyalás közben hosszasabb vita keletkezett, melyben Komjáthy, Itelly, Polónyi és Mezei a törvényjavaslat mellett, Győri Elek, Sian Ottó, Tors Kálmán és Liske Géza, mint az Altalán kötelező polgári házasság hívei, a törvényjavaslat szóllottak. Madarász József hosszabb beszédben retill az előbbeni szónokok beszédeire s kiemelte, hogy ha a jelen törvényjavaslatot a párt elfogadja, akkor lemond igazi álláspontjáról, mely az általános kötelező polgári házasság követelése. Ő a javaslat ellen szavaz. Ugron Gábor, ki megelégszik, miután több nem lehet, ily kevéssel is, elfogadja a javaslatot. Eötvös Károly szinte a javaslat mellett emel szót, kijelentve, hogy ha a párt elvetve a javaslatot, azt pártkérdésnek jelenti ki, akkor ő kilép a pártkörből. Végül Hoitsy Pál szólal fel s az igazi függetlenségi elvek értelmében indítványozza, hogy a párt az általános kötelező polgári házasságot követelje. Mo