Kecskemét, 1883. július-december (11. évfolyam, 53-105. szám)

1883-11-22 / 94. szám

XII. évfolyam. 94. szám. Kecskemét, 1883. november 22. csütörtök. Előfizetési díj : Hirdetmények Helyben házhoz hordva, vi- és „Nyílttéri“ közlemények ,*“3'“" T Jr\TT"P¥¥ t ‘ ' '? ^ ^ l*' Bjfr §Lj js mJt ^ An I u.m városi, bírósági 3 frt. Negyedévre­­ 1 frt .i­kr. Hfl fi |jfe Jt HH 1 nfl VB I egyházi,egyleti,társulati stb. Egy szám ára ti kr. ” BB . Hr' % H 1 H ^H H H 1 H hirdetmények minden egyes Előfizethetni a lapra a kiadó- Jiptr-sáfir JB. jBk W hivatalban, valamint a hely- Bélyegdij­beli könyvkereskedésekben. m­inden beigtatás után 30 kr. Egyes példányok ugyanitt A KECSKEMÉTI FÜGGETLENSÉGI PÁRT Kéziratok kaphatók. , „ . .. „ vissza nem adatnak. Szerkesztői iroda: POLITIKAI ÉS K­Ö­Z­M­Ű­­VE L­Ő­D­É SI KÖZLÖNYE. Kiadóhivatal: Hal-piacz, Héjjas-féle ház. Hal-piacz, Héjjas-féle ház. MEGJELEN CSÜTÖRTÖKÖN ÉS VASÁRNAP. Programm-beszédek. Megindult a programm-beszédek árja múlt vasárnap. Volt egyszerre három is. Dél­előtt 10 órakor az antisemita­ párt jelöltje Vadnai Andor úr dikcziózott a városháza ud­varán. Délután 3 órakor ugyanott a kormány­párt jelöltje Vámos Béla úr beszélt. A „Nép­­kör“ tágas helyiségében pedig ugyanekkor dr. Halász Géza, a függő párt jelöltje fejtette ki álláspontját. Erről lapunk más helyén van szó. Itt csak az ellenfelek pozíc­ióival aka­runk egy kissé foglalkozni. S mindenekelőtt Vadnai úrral és társaival. Amiként vártuk, amiként biztosra vet­tük, a beszédek alaptenorja az ámítás azon kirívó hangja volt, amely már a választási mozgalmak megindulása óta zavarja és rontja, eddig a mi városunkban ismeretlen vakmerő­séggel a levegőt és vezeti félre a viszonyok­kal alaposan nem ismerős gyanútlan választó­polgárokat. Avagy nevezhetjük-e ámításnál, határ­talan szemérmetlenséggel terjesztett ámítás­nak azt, ha az antiszemita párt magát a vá­lasztók félrevezetésére következetesen f­ü­g­­getl­en­ antisemitának nevezi, —sőt Széll György bátyánk ahhoz a múlt vasárnap har­sány hangon még a ,,48-as“ jelzőt is hozzá publikálta,­­ holott „4­8-as független antisemita­ párt“ egyáltalában nem lé­tezik, hanem létezik egy „függetlenségi párt“, amelynek hívei vagyunk mi, és létezik egy „antisemita párt“, amelynek megalapítója Istóczy s tagjai Istóczyn kívül m­ég eddig csak hárman vannak, t. i. Onody, Széll György és Simonyi Iván, és amely pártnak programmjában (amely alatt ennek a négy úrnak a neve ott díszeleg) egyetlen egy szó sincs Magyarország függetlenségéről. Hogy merik hát ezt a nagy elvet alakukra venni azok, akik ott hagyták hűtlenül ennek a szent eszmének szeplőtlen lobogóját. Hogy nem átallják Széll György és Ónody függ. pártiaknak vallani magukat annyi ember előtt, amikor jól tudják, miszerint ők nem tartoznak többé a függ. párthoz. Mert hiszen ha olyan nagyon függ. pár­tiaknak állítják magukat, akkor ugyan minek léptek ki a függő pártból? Mert hogy kiléptek,­­ azt csak nem tagad­ják tán el. És hogy ki kellett lépniük, az természetes is, mert valaki egyszerre két országgyűlési pártnak tagja nem lehet. Avagy az antisemita-erénynyel az ily két kulacsos­ság is összefér? És hiába hivatkozik Széll György arra, hogy ő 48 óta mindig függetlenségi volt és most is az. Nem hiszi azt el neki senki. Mert vagy eddig nem volt őszinte hive a függő elveknek, vagy most nem őszinte hive az anti­semita elveknek. Mert ez a kettő egymással — úgy amint ők hirdetik, — össze nem fér. Tű­z és víz hamarább összeolvad, mint az antisemitizmusuk és a mi függetlenségi el­veink. A jogegyenlőséget zászlójára irt függő párt soha szolidaritást, nem vállalhat a jog­fosztást, a r­emanczipálást proklamáló, fana­tikus antisemitizmussal. És hogy mennyire nem sokat törődnek az antisemita urak a függetlenségi elvekkel, legjobban bebizonyította Ónody Géza bekö­szöntője, amelyet Vadnai beszédje előtt ízelítőül mondott, kijelentvén ebben katego­­riáre, hogy előttük első és mindenek­­felett való az antisem­itizmus, azután­­­­jöhet az özönvíz. Nem akarunk jós tehetséget imputálni magunknak, de emlékeztetünk rá mindenkit, hogy amikor majd az antisemita­ párt oly kerületben fog állást foglalni, amelyben addig a kormánypárt volt többségben, ott oda se hajszálnak majd a függetlenségi elveknek, hanem előrántják Istóczy és Lázár Lajos, ki­próbált kormánypárti mamelukokat, megbe­­széltetik őket és kijelentetik velük, hogy ők tulajdonképen szabadelvű­ antisemiták. Míg itt, ebben a függ.­kerületben oppor­­tunusabb volt Széll György bátyát és Ónodyt megbeszéltetni, akik valamikor a függet­lenségi párthoz tartoztak. Az a bizonyos füzetke is épen beválik majd egy kormány­­párti kerületben, hiszen nagyobb hozsannát nem lehet már zengeni a 67-es alkotmány­nak, mint azt Vadnai úr teszi, — a buda­pesti esküdtek előtt Istóczyt védelmezve. És — „welche Wendung, durch Gottes Fü­gung“ , a kecskeméti városháza erkélyéről mind­azt visszabeszéli, amit csak hónapok előtt mondott. Hát ugyan, hogy kívánja tő­lünk Vadnai úr, hogy mi elhigyjük neki azt, — még ha Széll György és Ónody bizonyítják is — hogy ő híve a függetlenségi pártnak. Nem hiszi azt el neki senki, de talán még maga se. Hiszen,amint modok, ha olyan nagyon füg­getlenségieknek állítják magukat, van itt Kecs­keméten a függő pártnak kipróbált, régi edzett harc­osokból álló vezérbizottsága, amelynek tagjai soha se jártak se cselére, se hajszra,­­ mert nem ezeket kereste fel Széll György úr, amikor először járt lent tapogatódzni Vadnay úrral. Aki őszinte híve a független­ségi pártnak, az egy fontos politikai — és a függő párt c­ége alatt megindí­tandó — akc­ió megkezdése előtt nem olyan emberekkel szokott konferálni, akik részint sohasem voltak tagjai a pártnak, részint soha irányadó, vagy csak észrevehető szerepet is a pártban nem játszottak, valamint se névre, se értelmiségre, se vagyonra (alig egy ember ki­vételével) Kecskemétnek se politikai, se tár­sadalmi életében számot soha nem tettek. Megvalljuk, mi abban a hiszemben vol­tunk, hogy amikor Széll György és Vadnay Andor urak, a választási mozgalmak elején e lap szerkesztőségét meglátogatták, a czél­­juk a helyzetnek nyílt, őszinte megbeszélése volt. Ők ezt nem inicziálták. Részünkről to­lakodás lett volna tenni azt. Pedig talán sok dolog másképen történhetett volna! E helyett Széll György úrék elkezdtek kor­teskedni a függő párt ellen a függetlenség for­mája alatt, jól tudva, hogy ahhoz az antisemita párt kibocsátott programmjának semmi köze; és jól tudva azt is, hogy akna­munkásokkal a függő pártot, — amelyet itt a kormánypárt m­egdönteni soha nem bírt, e szét fogják szakítani. Aki tettel ilyen ádáz ellenségeként mu­tatja be magát a függő pártnak, az ne vallja magát szájjal e párt hívének! És ha dics­vágyból eredő meggondolatlanság ez fiatal emberekre nézve, akik ma kezdik tanulni a politikai szereplés abc-jét és elszédülnek tőle: megbocsáthatlan bűn azokra nézve, akik­nek ősz fejét eddig a 48-iki dicső tradícziók s a Kossuth Lajos által hirdetett jogegyenlő­­ség és fölvilágosultság magasztos eszméi su­gározták körül. Valóban szinte hihetetlennek, lélektanilag lehetetlennek tűnik fel, hogy aki ily nagy hagyományok szolgálatában őszült meg, aki ily dicső eszmék sugaraiban fürösz­­tötte szemeit,­­ hogy az most egyszerre be­­szeszegődjék a jogfosztás, a fanatizmus, a re­­akczió sötét lovagjává. Mert csak a fanatizmus, csak a vak gyű­­lölet sugallhat oly nézeteket, amelyektől az antiszemita párt magasztalt vezére, Istóczy Győző szaturálva van és amelyeket ez után­­útfélen, lapokban és országyűlésen vad rajon­gással és következetességgel hirdet. Valóban, aki Kossuth Lajos elveit eldob­va magától, Istóczy Győző uszályhordozójává szegődött, az ne panaszkodjék, ha kétségbe vonják függetlenségi elveit, az ne jajduljon fel, ha ráolvassák: „Nem mi téptük le homlokodról, Magad tépted le a babért.“ Azért hát ne alakoskodjanak az antisze­mita urak. Vallják be nyíltan, hogy Magyar­­ország függetlenségének elvéhez semmi kö­zünk, az nincs benne programmjukban—amint­hogy csakugyan nincs is! Ha ezt teszik, mi meg fogjuk küzdeni velük a magunk becsüle­tes harczát emberül. De ámítás, alakoskodás nem kenyerünk s ily eszközökkel küzdő ellen­féllel szemben nincs tiszteletünk. Politikai szemle. BELFÖLD. Az országgyűlési függeltenségi párt f. hó 19-én vette tárgyalás alá a zsidók és keresztények közt kötendő házasságról szóló törvényjavaslatot. Tárgyalás közben hosszasabb vita keletkezett, melyben Komjáthy, Itelly, Polónyi és Mezei a törvényjavaslat mellett, Győri Elek, S­ian Ottó, Tors Kálmán és Liske Géza, mint az Alta­lán kötelező polgári házasság hívei, a törvényjavaslat szóllottak. Madarász József hosszabb beszédben ret­ill az előbbeni szónokok beszédeire s kiemelte, hogy h­a a jelen törvényjavaslatot a párt elfogadja, akkor le­mond igazi álláspontjáról, mely az általános kötelező pol­gári házasság követelése. Ő a javaslat ellen szavaz. Ug­ron Gábor, ki megelégszik, miután több nem lehet, ily kevéssel is, elfogadja a javaslatot. Eötvös Károly szinte a javaslat mellett emel szót, kijelentve, hogy ha a párt el­vetve a javaslatot, azt pártkérdésnek jelenti ki, akkor ő kilép a pártkörből. Végül Hoitsy Pál szólal fel s az igazi függetlenségi elvek értelmében indítványozza, hogy a párt az általános kötelező polgári házasságot követelje. Mo­

Next