Kecskemét, 1883. július-december (11. évfolyam, 53-105. szám)

1883-11-08 / 90. szám

XII. éyfoyam. 90. szám« Kecskemét, 1883. november 8. csütörtök. Előfizetési díj : Hirdetmények Helyben házhoz hordva, vi- _ _ _ _______ ___________^ ________ és „Nyílttéri“ közlemények b. TJ f\JT ¥¥ - - B M I A B I M I a BB ■ B Á I Hivatalos: *•?*". K Hl \K n fill m I hgy szám ura h kr. H ” i ^H H ’ V ^H H Hl H hirdetmények minden egyes B­B hivatalban, valamint a hely- ^^h. Bélyegdíj beli könyvkereskedésekben, minden beigtatás után 30kv. Egyes példányok ugyanitt A KECSKEMÉTI FÜGGETLENSÉGI PÁR­T Kéziratok kaPhatók­ , .. .. „ . .. . .. vissza nem adatnak. Szerkesztői iroda: POLITIKAI ÉS KÖZMŰVELŐDÉSI KÖZLÖNYE. Kiadóhivatal: Hal-piacz, Héjjas-féle ház. Hal-piacz, Héjjas-féle ház. MEGJELEN CSÜTÖRTÖKÖN ÉS VASÁRNAP. „Álarczos“ antisemiták. így tetszett bennünket elnevezni a „Kecskeméti Lapok“ czikkezőjének, aki „L“ betű alatt elmélkedik a felsőkerület képvi­selő választási mozgalmairól. Hát ez az elnevezés magában nem okoz­na nekünk semmi fejfájást,­­ hiszen elke­reszteltek már mi bennünket a „K. L.“ más­kor is, sőt válogatott kifejezésekkel kereszteli törekvéseinket .,.b­ár mostan is, nem za­varnánk a czikkező ártatlan örömeit sem a fölött, hogy megtalálta a jelzőt, amelynek fullánkja szerinte a mi Achilles sarkunkat sebzi meg, s egyáltalában nem reflektálnánk az egész dologra, ha a ,,K. L.“ ugyanazon számában ,,Antisemitizmus“ felírással és „dr. T. P.“ aláírással egy másik közlemény is m­­eg n­em jelent volna, amelyre nézve mindenek­előtt szívesen konstatáljuk azt, hogy komoly, tárgyilagos hangja előnyösen üt el „L“ úr triviális elmefuttatásaitól, amelyet illetőleg egyébként lapunk más helyén tesszük meg érdemleges észrevételeinket. A véletlennek — vagy mondjuk inkább a logikus gondolkodásmódnak ránk nézve szerencsés, ,,L“ úrra fatális találkozásánál fogva ugyanis azok a dolgok, amelyeket dr. T. P. úr az antisemitizmusról elmond és amelyek a czikkírónak a „K. L.“ táborá­ban elfoglalt vezéregyéniségére való tekintet­tel nem tekinthetők puszta egyéni vélemény­nek, hanem egyúttal a helybeli kormánypárt meggyőződésének is: ezek lényegükben ugyanazonosak azzal, amiket mi lapunk okt. 28-iki és nov. 4-iki számaiban a zsidó kér­désről elmondottunk. Annyira ugyanazonosak, hogy mi egy perczig sem habozunk dr. T. P. úr czikkének nemcsak lényegét, de annak egyes passzusait szóról-szóra is aláírni. Mit mondottunk ugyanis mi okt. 28-iki számunkban ? Mondottuk a következőket: ,,A zsidó­ kérdés megvan ; azt sem liberális elméletekkel, sem hatalom-szóval nem lehet a vi­lágból kiirtani. Megoldani is csak egy módon le­het, úgy, hogy a z­s­i­d­ó­k maguk állanak be antiszemitáknak, oly értelem­ben, hogy igyekeznek faji jellegü­ket elveszíteni, sőt vallásukat is oda reformálni, hogy annak hit­té­telei és rítusa a nemzettel való asz­­s­z­i­m­­i­l­á­c­­­i­ó­n­a­k akadályul ne szol­gáljanak. Ezt az asszimilácziót minden úton elősegíteni, ebben áll a mi antiszemitaságunk. . . . Gazdasági, szocziál­politikai kérdést csi­nálni a zsidó­kérdésből, mint ahogy ezt Istóczy teszi, nemcsak veszedelmes dolog, hanem hely­telen okoskodás is . . . Mert ha gyakorolnak is nyomást a zsidók gazdasági életünkre, ezt nem azért teszik, mert szemiták, hanem azért, mert hazánkban a mobil tőke majdnem kizárólag az ő kezükben van ... Mondjuk ki, ha úgy tetszik, nyíltan, hogy igenis mi antiszemiták vagyunk, megküzdjük a zsidósággal a magunk békés faji harczát s érzünk magunkban erőt ezt a még mindig idegen elemet a nemzet tes­tébe beleolvasztani; de ne feledjük el, hogy égetőbb gazdasági kérdéseink megoldását a zsidó­kérdés keretén kívül kell keresni.“ Íme ezeket mondottuk okt. 28-án. Nov. 4-én pedig — tehát egyidejűleg dr. T. P. K­r czinkével (az összebeszélés gyanújába azt hiszem senki sem foghat bennünket) a követ­kezőket írtuk: „Nálunk, hol a zsidók oly nagy számmal van­nak elterjedve, s ahol a zsidóság túlnyomó nagy része még mindig merőben idegen elem a nemzet testében, nemcsak ért­hető, de fölöttébb szükséges is az antiszemitiz­mus nyílt síkralépése. A kérdés csak az, hogy segítsünk magunkon? Erőszakosan lépjünk-e föl? Kiűzzük-e, meggyilkoljuk-e a zsidókat? Vagy ha ezekhez nem, hát minő eszközökhöz folyamodjunk? Azt hiszem, semmi sem volna szerencsétlenebb gondolat, mit a tényleges erőszakhoz való folyamo­dás. A zsidókat nem kell kiűzni, sem legyilkolni, hanem magunkba olvasztani. Igaz, hogy ez a munka hosszabb időt, több türelmet kíván, de jutalmazóbb is, mert a nemzetnek különben is gyér eleven tőkéjét fogja megnövelni. Hogy a beolvasztás megtörténhessék, részben társadalmi, részben törvényhozási intézkedések szükségesek.“ Ezekkel szemben dr. T. P. úr szóról­­szóra a következőket írja: „Vannak olyanok is, akik az antisemiták hírében állanak ugyan, de ezeknek antisemitiz­­musa nem vág össze a jelzett irányzatokkal (t. i. fajgyűlölettel stb.). Ezek a zsidónak nem föl­­tétlen ellenesei, hanem ostorozzák metsző gúny­nyal azt a zsidót, aki arrogálja magának a tár­sadalomban, hogy számíttassák, s e mellett üzletvitelében a tisztesség és tár­sadalmi becsületesség korlátait nem ismeri vagy ismerni nem akarja; el­ítéli azon zsidókat, akik a közbecsülés és tiszte­let adóját megkövetelik vagy megkövetelnék a társadalomtól, de visszavonulnak, ha anyagi áldozatot kell hozni, vagy szolgálatot kell tenni annak a társa­dalomnak. Ezek mind antisemiták, akikre utaltunk; a különbség közöttük csak az, hogy egyik gyű­löl minden zsidót; a másik csak azt a zsidót, aki a maga elé tűzött czélt el akarja érni min­den áron, s tiszteletet, becsülést követel, holott a társadalmi becsületességtől távol van az eljá­rása, és követel a társadalomtól akkor is, midőn ő a társadalom követelményeinek nem tesz ele­get. Az antisemitizmusnak ez az árnyalata nap­­ról-napra nő számban és erőben. A radikális irányzatú zsidóhajsza, mely itt is lábrakapott, széjjel fog esni önmagától, mert igaztalan, em­­berietlen, de az antisemitism­usnak az az árnyalata, mely nemzeti és tár­sadalmi szempontokból kel ki a zsi­dóság rossz tulajdonai felett, s amely árnyalat nem emberi jogaitól akarja meg­fosztani a zsidót, hanem mozgalmat indít meg az iránt, hogy a zsidóság be­leolvadjon a magyar társadalomba s a nemzettestbe, s ostorozza a zsidóban a közömbösséget vagy aluszékonyságát, ame­lyet a magyar társadalom s nemzetiség érdekei­vel szemben igen sok esetben tanúsít. S ez az a­n­t­i­s­e­m­i­t­i­s­m­u­s mindinkább nyíl­tabb és mindinkább erőteljesebb lesz. Erőteljesebb, mert benne az intelligens magyar társadalom nyi­latkozik, mely kívánja minden zsi­dótól, hogy úgy szivében mint nyel­vében magyar legyen; megkívánja, hogy a zsidó midőn a keresztény­nyel egyenlő a magán és közjog­ban, őszintén lelkesedjék a magyar ügyért, s ha kell, apostolává le­gyen a magyar állameszmének; megkívánja, hogy áldozatot hozni kész legyen minden pillanatban minden igaz és nemes ügy­nek ; megkívánja, hogy társadalmi becsületes­ség tiszta zománczával, meghamisíthatlan em­berbaráti szeretettel, bizalommal, a jó cselekvés öntudatával fegyverezve fel magát, s n­e csak simuljon, hanem olvadjon a nem­zettestbe s ne képezzen az állam­ban elszigetelt népcsaládot, mely­nek erkölcsei, szokásai, gondolkodása elüt a mienktől. És az antisemiták ezen táborába sora­kozni kell mindazon zsidónak, aki magyar, s aki a közérzület tudatával bír, s aki azzal számolni akar és tud.“ Ezeket a sorokat mi is aláírjuk betűről­­betűre, mert evidentel megegyeznek szellem­ben és lényegben mindazzal, amit már mon­dottunk s alkalomadtával még mondani fogunk. A lényeges különbség közöttünk a zsidó­kérdésben csak az, hogy amíg mi — amiként kifejtettük — egyrészt a zsidó­ kézben levő mobil tőke nyomása ellen az Ausztriával fenlévő félszeg, sőt káros gazdasági kapcso­lat felbontásában véljük föltalálni a gyökere­sen segítő orvosságot; másrészt pedig a faji gyűlölködés elenyésztetésére és a zsidóknak a nemzettesttel egygyé olvadására a kötelező polgári házasságot és több más (általunk föl­sorolt) radikális reformokat zászlójára tűzött függetlenségi párt elveinek győzelemre jut­tatását hisszük és meggyőződésünk erejével megczáfolhatatlanul állítjuk egyedül sikeres eszköznek, addig dr. T. P. a gazdasági okok elenyésztetésére a takarékosság, eszé­­lyesség, előrelátás és szorgalom hangoztatá­sának szentelt vizét is elegendőnek tartja s a faji ellentéteket úgy látszik a polgári házas­ság nélkül is elsimithatónak véli, valamint­­h­ogy azt az erélyesen hangoztatott nemzeti asszimilácziót a csendes, békességes, semmit nem tévő, vagy legalább is ez irányban semmi határozott programmal nem bíró kormány­párti táborban is megorvosolhatónak gondolja. Csalódni,­­ keserűen csalódni fog! Hi­szen őneki, aki oly éles megfigyelő-képességgel rájött arra, sőt ki is merte mondani, a ,,K. L“-ban azt, aminek konstatálásáért a „Kecs­kemétére a zsidóság „feszítsd meg“-et kiál­tott, hogy t. i. „bármennyire legyen is vala­mely megjegyzés tárgyilagos, az igazsággal meg­egyező, ha az a megjegyzés a zsidó­ságra nem éppen kedvező, rámond­ják mindjárt, hogy antisemita, me­lyet (t. i. az antisemitaságot) úgy értelmeznek, hogy azzal a rideg fajgyűlölet, vallásfelekezet iránti türelmetlenség, a zsidóság magán és köz­érdekei csorbítását czélba vevő radikalizmus jár,“— ismételjük, hogy ő neki, aki ezeket a sokat érő szavakat a „K. L“-ban ki merte mondani s aki azoknak gyakorlati igazságát fölismerte, azt is nagyon jól tudnia, arról is meggyő­ződve kell lennie, hogy a zsidóság a legna­gyobb ellenszenvvel, sőt merev visszautasí­tással fog fogadni minden olyan kormány,­­avagy társadalmi intézkedést, amely a zsidó­ság létező viszonyain csak palliative is vál­toztatni akar; azon viszonyokon, amelyeket ők

Next