Kecskemét, 1884. január-június (12. évfolyam, 1-39. szám)

1884-01-03 / 1. szám

Előfizetési felhívás. A „Kecskemét“ a jövő évben marad úgy, amint van. Sem alakját, sem irányát elhagyni nem fogja. A jelen alakjában hetenként kétszer megjelenve, orgánuma marad a függetlenségi pártnak és hir­detője a tiszta függetlenségi elveknek. Változás az eddigi viszonyokon csak annyi­ban történik, hogy miután jogtanári teendőim engem különösen az első iskolai évben szerfölött igénybe vesznek: saját kérésemre a függ. párt vezérbizottsága a jövő 1884-ik évtől kezdve a kiadóhivatal vezetését, annak összes jogaival és kötelességeivel Ssiládi íjászló nyomdász úrra ruházta át s vele a szerződést egy évre meg is kötötte. És ezzel amig egyrészt lehetővé van téve nekem az, hogy minden erőmet és fenn maradó időmet osztatlanul a lap szerkesztésének szen­telhetem ; másrészt a lap anyagi gondjai is ava­tott kezekbe lévén letéve: annak jövője ebben is csak a prosperálás újabb garaucziáit birja. Uj évtől kezdve tehát úgy előfizetéseket, mint hirdetéseket csakis Sziltuli íjászló úr ve3Z fel s egyáltalában minden a lap anyagi részét illető küldemények hozzá, a kiadóhiva­talba (Plébánia utcza S«#lc szánt) in- tézendők. A szerkesztőség azonban marad a régi helyén : Városház-utcza 127. sz. Héjjas-ház. A lap ára is marad a régi u. m.: Egész évre . . 6 frt — kr. Félévre . . . 5 frt — kr. Negyedévre . . 1 frt 50 kr. Egy szám ára 6 kr. A kiadó-hivatalon kívül előfizetni lehet a helybeli könyvkereskedésekben is. Megjegyezzük végül, hogy újévtől kezdve lapunknál is meghonosítjuk azon világszerte dívó szokást, miszerint a lap csak azon előfizetőknek küldetik meg, akik az előfizetési dijakat előre megfizetik. Amidőn tehát úgy a u. é. közönségnek, mint eddigi t. előfizetőim és hirdetőimnek becses jó­indulatát a lap irányában úgj a magam, mint Sziládi László kiadó-tulajdonos úr részére kiké­rem : meg vagyok róla győződve, hogy az eddigi támogatás nem fog elmaradni a jövőben sem, mert azt becsületes munkával méltán kiérde­meltnek hiszem. Szerkesztő. A nemzet újévi ajándoka. Bosznia-Herczegoviiiából apróbb lázon­gásoknak hírét hozza a távíró. A tartomány, melyre Kállay nagy bölcsen ráfogta, hogy „minden vágya beteljesedett,“ föl-föláll néha börtönében, egy kissé megrettentem az őrö­ket. Meg-megrázza időnkül t lánczait, sőt egyik-másik loyális osztrák alattvalónak fejé­hez is csapja azokat. Csapatokat alakit itt is, ott is és összeütközik a cs. kir. katonákkal, annak daczára is, hogy „minden vágya betel­jesedett.“ Sőt ma már formális apróbb ütkö­zetek is voltak, melyeknek nehány magyar baka adta meg ismét az árát. És ezt nem va­lami mérges kormányfaló, ellenzéki lap, ha­nem a nyugodalmas, békés mameluk „P. Ll.“- nak egyik levelezője irta meg, tehát nincs benne senkinek oka kétkedni. Nincs oka kételkedni annál kevésbé, mint­hogy harczias időkre valló „szigorú paran­csot“ adtak ki a katonáknak, kiknek immáron egyedül, egyenként a helységből távozniok sem szabad, sőt a szandsák területén egyál­talán csak csoportosan van megengedve a já­rás-kelés. A dicső katonai kormány ez idő szerint még rabló bandának czimezi a felkelő csapatokat, de hát eléggé megtudjuk mi már az ilyesféle elnevezések értékét mérlegelni. Hiszen volt rá idő, mikor a mi csapatainkat is rablóknak czimezték, pedig a hazáért és függetlenségünkért dicsőén harczoló magyar fiúk voltak azok, kiknek egyedüli, de a Rück- wärtsconcentrierung nagy mesterei előtt rop­pant bűnük volt lángoló hazaszerete­tük, mely nem engedhető meg nekik, hogy Magyarország amolyan bitang jószág, amolyan Csáky szalmája legyen, melyet minden jött- ment idegen kénye-kedvére rángathasson. Ezért kellett aztán a rabló-bandák czimét viselniük; csakhogy arra is emlékezünk, hogy ezek aztán fűbe harapvást tanították meg a — homóri hasonlattal élve — gyors lábú ura­kat, hogy mire képes egy kicsinyeit, de igaz ügyért, szent eszményért harczoló nép az ő odaadásával, lelkesedésével. És azért nem tudunk mi hitelt adni a félhivatalos híreknek, a katonai kormány ál­tal világgá bocsátott elnevezéseknek. Azért húzódunk mi vissza ösztönszerű idegenkedés­sel a hivatalos és félhivatalos hírektől, ame­lyekről — ilyes féle dolgokban — még csak azt tudjuk, hogy kitünően tudják félrevezetni a hívők seregét. De ez a tudat aztán épen elég nekünk, hogy kivonhassuk belőle — minden nagyítás nélkül — mennyi hitelt ad­junk a boszniai hírekre vonatkozó kijelenté­seknek. Épen elég arra, hogy megtudjuk, mi­szerint azok a rabló bandák nem valódi rabló bandák, hanem előhírnökei egy vésznek, egy nagyobbszerű nemzeti fölkelésnek, mely talán előjátéka fog lenni egy a keleten lejátszandó bonyodalomnak. És ezek a hírek — épen újévkor — na­gyon komoly aggodalmakat támasztanak lel­kűnkben és csak növelik bennünk azt a bizal­matlanságot, melyet Tiszával szemben, keb­lünkben táplálunk. Hát uramfia! nem elég nekünk a magunk belső baja, nyomorúsága? Most még ez is hozzá járuljon ? Hát csak­ugyan bebizonyosodott volna — előbb mint hittük — a függ. párt jóslata, mely a nya­kunkba varrt Boszniát reánk nézve vészes­nek, átkot hozónak mondotta? Vájjon mit szólnak erre azok, kik Bosz­niáról azt álliták, hogy az a magyarra egy valódi kiucsbánya lesz ? Ha van bennük még az önállóságból va­lami, úgy be kell vallaniok, hogy nekünk volt ebben is igazságunk. Mert ime oda juttatta Tisza Kálmán az országot, hogy kénytelen lesz újra fiainak vérét és nehány milliót elfecsérelni azokért a déli tartományokért, melyeket a nemzet hatá­rozott akarata ellenére foglaltak el s melyek­ből soha egy krajczárnyi haszna sem lesz, mert nem fog vele békében élhetni. Ennél különb újévi ajándékot még Tisza Kálmán agya sem fundálhatott volna ki. Azért hát ne is csodálkozzanak odaát a másik pártban, hogy jelöltjük megbukott és hogy ezután is mindig meg fog bukni, mert az a nép, mely látja ezt az őrült gazdálko­dást, látja az ily fajta újévi ajándékok ered­ményét, érzi a terhek egyre súlyosbodó nyo­mását, a nyomor nagyobbodását, —az a nép nem fog soha ahhoz a politikához szegődni, melynek egyedüli jelszava: „Éljen Tisza Kálmán!“ Az a nép szövetkezik inkább az ördöggel is, csak megmeneküljön az ilyfajta újévi meglepetésektől! POLITIKAI SZEMLE. HORVÁT DOLGOK. Denique csak mindig vissza kell térnünk a horvátor­szági eseményekre és bármennyire szeretnök is azokat igno- rálni, lehetetlen, mintán az utóbbi időben olyan dolgok ke­rültek felszínre, melyek dél fiainak heves képzelméröl és még hevesebb véréről tesznek tanúságot. Vegyük csak Ivies és társainak a bánhoz intézett interpellátióját. Aki ezt végigolvasta, az bizonyosan azt fogja mondani, hogy azok a tisztelt urak vagy nagyon együgyüek, vagy pedig mulatni kívánnak az előidézett zavargásokon. No mert józan felfogású ember azt csak fel sem is teheti, hogy a magyar pénzen föntartott magyar államvasútak Horvátországban az ö kedvükért horvátosittassanak, hogy a magyar közlekedési minisztérium hivatalnokai Horvátországból a magyar lobo­gókkal együtt kiüzessenek stb , amint ezt ama bizonyos in- terpellátió kívánja. Ez az interpellátió, mely elöize kíván lenni a magyar állam ellen irányuló harezoknak, megint csak a mi álláspontunknak ad igazat, melynek végszava e kérdésben, hogy orrukra kell koppintani a drága testvérek­nek. Csakhogy Tisza Kálmán ezt nem meri tenni, mert szüksége van az országgyűlésen a horvátok szavazataira és engedékenységével lassanként odaviszi a dolgokat, hogy nem is mi fogunk nekik, hanem ők fognak nekünk egyez­kedési pontokat diktálni. KUlömben most majd meg fogjuk látni a horvát bán eljárásában, hogy mit szándékozik Tisza Kálmán tenni. FŐRENDI ELLENZÉK. A főrendiek és a papok körében nagy mozgalom ural­kodik, amelynek egyenes, bevallott czélja az, hogy a ke­resztények és zsidók közti házasságról szóló javaslatot újra megbuktassák. E végből aztán számos kérvény érkezik a főrendiház elnökségéhez királyi meghívó levél kieszközlése iránt. Azon osztrák arisztokraták körében, kik magyar indi- genátussal s igy a főrendiházban szavazati joggal bírnak, szintén nagy az izgatottság, s azok közül is már többen meg vannak nyerve a megbuktatás eszméjének. Hogy pedig mi a tulajdonképeni oka ennek a mozgalomnak, azt kifejti egv talpraesett czikkében a „B—i H— p“, midőn szóról- szóra a következőket mondja: „Tisza Kálmán nagy hibát követett el, midőn igy, amúgy, megmutatta a főrendeknek, hogy semmi szavuk az ország dolgában, mert övé Magyar- ország, nem az uraké. Övé s a vele szövetkezett zsidóké, kiknek Ígéretet tett s ö azt megtartja; csak megtartsák ők is ígéretüket s adjanak pénzt kölcsön a Tisza-kormánynak, melyet megfizet az ország. Tisza Kálmán bukott törvényja­vaslatát a zsidóházasságról keresztényekkel visszavitte a képviselöházba s azonnal megszavaztatta változatlanul újra. Ezen eljárásával mindazon föurakat megsértette, kik a tör­vényjavaslat ellen szavaztak. Megsértette és provokálta őket. Mert szóba se akart velők állni, nem is alkuszik senkivel közülök, a prímáson kezdve a 24 éves ifjoncz mágnásig, mert hiszen Tisza diktálni szokott, neki engedelmeskedni kell. Ezen erőszakos modor nagy visszatetszést szült olya­noknál is, kik a törvényjavaslatot megszavazták, de a fő­rendiház méltóságára tartanak valamit. A kormány elbuvik egy alsóházi határozat mögé, a helyett, hogy a főrendek mérsékelt elemeivel megalkudnék? Nem mutatta meg Hay- nald a kibúvó ajtót, hogy a vegyes házasságból a gyermekek legyenek keresztények s akkor az oppoziczió jobbára meg­szűnik ? De igy nem. És ha Tisza keresi a háborút, kap há­borút. Hogy ki fog győzni, miniszterek vagy urak, ki lenne képes megjövendölni ?“ r. t>. Előfizetési díj : Hirdetmények Helyben házhoz hordva, vi- ^ és „Nyitltéri“ közlemények k, T T ^T Y IT ju,ányosan s“ak­-'tütVoki: Iá L I \U L M L I ÄfESaiS: Egy szánt ára 0 kr. B H V ■ » MB wf ^k H ’ ■ ■■ H Hl H hirdetmények minden egyes Előfizethetni a a kiadó- 11^^ kJ I 1 1 >1 ■ ■ B ^ I bcigtatáaa 2 frt. hivatalban, valamint a hely- , Bélyegdij beli könyvkereskedésekben. \V, J«- Vmnden beigtatásután30kr. Egyes példányok ugyanitt A KECSKEMÉTI FÜGGETLENSÉGI PÁRT Kéziratok kaphatok- , .. .. „ , .. .. Vissza nem adatnak. Szerkesztői iroda: POLITIKAI ÉS KÖZMŰVELŐDÉSI KÖZLÖNYEn Kiadóhivatal: Hal-piacz, Héjjas-féle ház. Ipr Plebánia-utcza 8-dik szám. MEGJELEN CSÜTÖRTÖKÖN ÉS VASÁRNAP. JrAllomi LciléltoXJ XHI. évfolyam. — 1884. 1. szám. Kecskemét, január 3. csütörtök.

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék