Kecskemét, 1884. január-június (12. évfolyam, 1-39. szám)

1884-02-14 / 13. szám

1884.13. szám. Február 14. KECSKEMÉT. — igy különösen lovak és finom posztóval nem volt szabad kereskedniök. Kölcsönügyleteikre nézve az első szabályt Pozsony városa, — egy statuma által hozta, melynél fogva ne írhassa­nak magasabb kamatot két pénznél egy font pénz után. E 2%-tóli kamatlábat száztól heten­ként Zsigmond az egész országra nézve a ren­desnek mondá: „hogy a keresztyén kamat fejé­ben száz dénár után hetenként két dénárt tartoz­zék fizetni.“ Tagadhatatlan, ez nagy kamat volt s innét a gyakori panaszok e korból a zsidó adósságok elviselhetetlensége iránt s a számos kir. levelek, melyek a zsidóktól felvett kölcsönöknek vagy le­galább az ezek után járt kamatoknak elengedé­sét tartalmazzák, ezen vagy azon város polgárai részére. Éppen ezért keresztyén által kiállított kötelezvénybe a zsidó nem ritkán oly záradékot íratott, melylyel az ily eshetőségekkel szemben magát biztosíthatni vélte. Zálog gyanánt bárminemű dolgot elfogadha­tott a zsidó, még egyházi öltözékeket is, ha fő­pap volt a zálogosító. Fekvőzálogként nemesi bir­tokot lehetett ugyan a zsdóknak átadni, de az királyi védelem mellett csak addig maradt az ő kezében, mig azt valamely keresztyén magához váltotta; sokkal gyakoribb volt azonban városi fekvőségeknek elzálogosítása.­­ Ha perre ke­rült a dolog, a fekvőségekre vonatkozó zálogjog a telek- és zsidó-könyv által bizonyittatott, a kézi zálognál pedig rendszerint a szerződési okirat vagy tanuk által, csakhogy zsidó elleni tanúsko­dásra csupán keresztyén tanúskodása nem volt elég, hanem kivántatott még, hogy hozzá zsidó tanú is járuljon. Egyéb bizonyíték hiányában az eskü ítéltetett oda neki. Kétféle esküt ismertek: az egyszerűt és ünnepélyest. Amazt kisebb ér­tékű pertárgyaknál tették le egy gyűrűre; na­gyobb értékű pertárgyaknál már az ünnepélyes eskü (juramentum Rodale) kivántatot. Sajátszerü ruházatában, csúcsos kalapjával fején, mezítláb kelte azt, — folytonosan a nap felé fordulva s Mózes könyvét kezében tartva és érintve, — le­tennie, melynek az átkozódás borzasztó formái által kirívó szövegét Verbőczink „Hármas köny­vében“ is feltalálhatjuk. És még több jellemző adatot lehetne föl­hozni a zsidóknak hazánkban társadalmi s jogé­letére vonatkozólag, ha ezt felolvasásom szűk kerete megengedné. De a felhozottak is meg­győzhetnek arról, hogy a zsidóság helyzete ná­lunk kevésbé volt nyomasztó s kedvezőbb volt, — legalább a mohácsi vész utáni időig — mint bármely más úy. európai államban. Igaz, — ekkor fordulat áll­t be s a hazánkban felbur­­jánzott anarchia és pártviszályoknak ők estek el­sők áldozatául. Sötét kép ez: hazánknak a mo­hácsi vész utáni állapotainak képe, a­melynek s­­zélomhoz képest különösen a zsidóságnak az ország egyéb lakosaival közös azon kori zakla­­tottabb helyzetének feltüntetését azonban,­­ ha a tisztelt hallgatók már is kelletén túl igénybe vett szives figyelmével visszaélni nem akarok­, — ez alkalommal meg nem kísérelhetem. ÚJDONSÁGOK. — A jogakadémia ifjúsága e hó 12-én tartott gyűlésében a régóta tartozó hazafiúi ke­gyelet lerovását határozta el, midőn egyhangúlag, nagy lelkesedés közt kijelenté, hogy már ez a 15-ét meg fogja ünnepelni. Ezzel az ifjúság a­mig egyrészről kötelességet tel­jesít, más részről helyes felfogásának és irányá­nak adott kifejezést. Az ünnepélyt a főiskola előtt levő téren fogja megtartani s nehogy az előre nem látható akadályok az egészet meghiúsít­sák, immár a részleteket is, melyeket a napokban fog a tanári karhoz beterjeszteni, megállapította s e­szerint először a szózatot fogják eléne­kelni, utána Bagi Gyula fogja a „Talpra m­a­g­y­a­r“-t elszavalni, mit Bagi L­a­c­z­i al­kalmi beszéde követ. Ennek befejeztével Batt­­lai János egy alkalmi költeményt ad elő, a­melynek megírására a rendezőség Ábrányi Emil jeles ifjú költőnket fogja fölkérni, s a hym­­nussal befejezik az ünnepélyt. Az előforduló ügyek elintézésére Bagi Laczi, Battlai János, Körösi Lajos, Wéber Ferencz és Dékány Pál joghallgatókból álló bizottság választatott meg. — Üdvözöljük az ifjúságot e hazafias és szép el­határozásáért. — A „Kecske Lapok“ múlt számában Szappanos László úr a tervbe vett szeszgyár ellenében keményítőgyár felállítása érdekében tör lándzsát és bizonyítgatja annak praktikus voltát. Végül azonban oda konkludál, hogy szesz­gyár is, meg keményítőgyár is állíttassák fel. Hát bizon nagyon szép dolog volna ez, ha az a példabeszéd nem volna, hogy: „Sokat akar a szarka, nem bírja a farka.“ — Díszes esküvő ment végbe f. hó 10 én d. u. 5 órakor a reform, templomban. Ekkor vezette ugyanis oltárhoz S. K­o­vá­cs Gábor fiatal helybeli földbirtokos, Szappanos Juliska k­ a­t. — Szap­panos Elek úrnak, városunk egyik legvagyonosabb polgárának kedves leányát. Az esküvő roppant nagy közönség részvétele mellett ment végbe. — Farsang. A gazdasági és József gőzmalom ifjúsága február 24-án az Olva­sókör helyiségében zártkörű tánczvigalmat rendez. Beléptidij személyenként 80 kr., családjegy 2 fit. Kezdete 7 órakor. Jegyek előre válthatók Pataky és Nyirády urak kereskedésében, és este a pénztárnál. — A helyben állomásozó m. kir. 4-ik hon­véd huszár ezred altiszti kara f. évi február hó 25-én a „Próféta“ tánczhelyiségeiben zártkörű tánczestélyt rendez. — A csizmadia iparos ifjúság február 26-kán a „Prófétához“ czimzett vendéglő termeiben betegsegélyző pénztára javára zártkörű tánczestélyt rendez. Beléptidij személyenként 60 kr. Kezdete 6 órakor. Jegyek előre válthatók Szegedy­­Sándor úrnál és este a pénztárnál. Felülfizetések kö­szönettel fogadtatnak és hirlapilag nyugtáztatnak. — Kiveszett sorsjegy. H. M. úr íróasztala fi­ókjából a napokban egy 3821. sor. 8. b. számú hitelsors­jegy eltűnt. A sorsjegy megsemmisítésére a károsult azonnal megtette a szükséges lépéseket s igy ha valaki netán érté­kesíteni akarná azt — óva intjük annak elfogadásától a közönséget. — Áttért zsidó. L­e­i­t­n­e­r József helybeli születésű, izraelita vallású, szintársulati festő, boldog házasságban élt nagy-körösi születésű nejével, mind­az ideig, mig az ádáz sors egy helybeli keresztény leánykával öszsze nem hozta és annak nejévé tételét meg nem ígérte. Első nejétől elválni s másodszor nő­sülni oly valódi szándékává nőtte ki magát, hogy f. hó 10-én d. e. 11 órakor a nagy templomban ünne­pélyesen áttért a katholikus vallásra. — Öngyilkosság. Rottenstein Mór nevezetű Mollináry ezredbeli zsidó őrmester f. hó 8-án reggel 6­­a órakor agyonlőtte magát. Tettének okául zilált vagyoni viszonyait emle­getik. Rottenstein ugyanis nős és több gyermek atyja volt. Temetése nagy közönség jelenlétében a zsidó­ vallás szertartásai szerint f. hó 10-én d. e. 11 órakor ment végbe. — Kinevezés: Gyenes Pongrácz, Gye­­nes András helybeli mérnök úr fia a helybeli adóhivataltól adótisztté neveztetett ki Sopronba. — Amint halljuk, az antisemiták lapunk szerkesztőjét macskazenével, a „Testvériség“ szer­kesztőjét pedig bizalmi nyilatkozattal — amelyet a tisztelt szerkesztő úr maga szerkesztett — szándé­koznak megtiszteni. Akár előre megjósolhattuk volna mind a kettőt. A bizalmi nyilatkozó antisemiták gusztusát nem irigyeljük, a macskazenét azon­ban elvárjuk. — „A szép juhász“ czimű ismert nép­színmű vasárnapi (f. hó 17-iki) Előadása alkal­­kalmával a czimszerepet Vargha István jog­hallgató úr fogja játszani és énekelni. Vargha úrnak gyönyörű mély bariton hangja van; já­tékának ügyességéről pedig már volt alkalma meggyőződni közönségünknek s igy szükségtelen föllépését különösen is figyelmébe ajánlani. — Ismét tűz a városházánál. Az udva­­raki gazda konyhájának szikrafogó szúette gerendáza­­ta e hó 12-én tüzet fogott és lassú égésnek indult. A házbeliek a füst által figyelmessé tétetvén, a tűzoltó­kat hivták segítségül, kik is a tűz tovább terjedését erélyes serénységgel meggátolták. —­ A laktanya tervét készitő bizottság a hó 11-én megkezdte működését. Ugyanazon napon délben 1 órakor a Beretvás-féle vendég­lőben, tiszteletükre bankot rendeztetek. -f- Keliéskór-, szürcs- és i­­egbajokban szenvedőknek melegen ajánlhatjuk dr. Albert tanár (Paris, place du Trôné 6.) világhírűvé lett s a legkitűnőbb orvosi tekintélyek által elismert, úgyszólván csoda-gyógymódját. Minden beteg teljes bizalommal fordulhat fentnevezetthez és számosan vissza fogják nyerni egészségüket, amelyről már kétségbeesve végkép lemondottak. Dr. Albert tanár házában minden görcsökben szenvedő nyugalmas otthont talál, va­­gyontalanság tekintetbe vétetik. Amint biztos forrásból érte­sülünk, az ellátási díjak a világvároshoz képest igen olcsók. Gyógykezelés a kórfolyam pontos leírása mellett levélileg is eszközöltetik. Megjegyezzük még, hogy dr. Albert tanár úr csak látható eredmény után tart igényt tiszteletdíjra, és újra megragadva kis motyóját, menni készült. — Hát hova ily későn Julis asszony ? — kérdő a gazda jólelkűen. — Megyek fel Pestre, megyek a leányom­hoz, Ágneshez. — De ilyen későn és gyalog. Maradjon nálunk Julis asszony az éjjel, holnap reggel feljöhet velem. — Az Isten áldja meg, kedves jó em­berem. — De mit keres fenn a nagyvárosban ? — kérdezősködött tovább a derék jó ember, őszinte részvétet mutatva a szegény asszony iránt. — Megyek a leányomhoz, Ágneshez. Hi­szen ismerik ugy­e az én Ágnesemet, az én drága gyémántomat, Ágnest. Kökény volt a szeme, színarany a haja, boldogság a nézése, édes méz a szava. Istentagadó az, aki ezt tagadja, Istent káromolja, aki rosszat beszél az én Ágnesemről. Mikor az apja meghalt épen most öt esz­tendeje, átölelte a nyakamat mind a két kezé­vel, és így vigasztalt : Ne sírj édes jó anyám, nem veszünk mi még el azért éhen. "Van két karom, fehér mint az alabástrom, karcsú mint a liliom, de azért munkára termett. Elmegyek a városba, beállok szolgálatba, hiszen vannak ott olyan jólelkű asszonyságok, akik szivesen segítenek a szorgalmas leányokon. Este varrni fogok, aztán meglásd anyám milyen boldogan fogunk élni ketten. A szivem majd megszakadt utána, mikor elváltam tőle, de hiszen Ágnes becsületes jó leány, és az Isten bizonyára meg fogja őt segí­teni. Tudják figyelmetek is, milyen derék be­csületes leány az én Ágnesem. Oh milyen szomorú volt az életem nélküle! Hajnalhasadástól naplenyugodtáig csak az ő hangját hallottam. Minden ajtó nyikorgásra fel­riadtam, futottam ki az udvarra, hátha ő jön, vagy a postája, valami falunkbeli jó ismerős, aki véletlenül találkozott vele, aki hírül hozná nekem, hogy Ágnes csakugyan derék becsületes leány maradt, hogy jó dolga van, és nemsokára el­jön értem, és elvisz magával, fel a nagyvá­rosba, ahol vele fogok élni. Éjjel álmaimban csak az ő képe látogatott meg, és szegény kis szobám olyan fényes volt a sok gyémánt csillo­gásától, arany tündöklésétől. Egyszer aztán csakugyan meg­jött a híre, hogy Ágnes nagy palotában lakik, hogy fényes ruhákba öltözik, cselédet tart, hinten jár, hogy nagy urak térdelnek előtte, és ő úgy ragyog, mint a mennyországnak a legszebbik csillaga. De én Istenem, hogy tudott így megfeled­kezni rólam, az édes­anyjáról. Hiszen olyan szófogadó jó gyermek volt és megígérte ezerszer is, hogy sohase fog megfeledkezni rólam. Aztán már ide­s­tova öt esztendeje lesz, hogy elment. Hányszor jutott már eszembe hogy elmegyek hozzá, megmondom neki, hogy szegény vagyok, hogy fázom, éhezem, megkérem őt, hogy tartsa meg annak életét, aki neki életet adott. Hiszen én az ő édesanyja vagyok, az én karom volt a bölcsője, az én tejem a táplálója, hiszen ő az én lányom, és a betevő szegény falat nem esnék jól, ha tudnám, hogy az én lányom éhezik. Isten látja lelkemet, hogy így akartam tenni, de mindig vissza­tartott a gondolat, hogy hátha rosszul esnék neki, ha így rongyosan, le­soványodva beköszöntenék hozzá. Inkább meg­várom, gondoltam, míg ő jön el értem, vagy összerakom a garasaimat, hogy tisztességes ru­hába öltözhessem. De édes szomszéd uram, az egész faluban szájról-szájra jár a hír, hogy Ágnes elfelejtette a családját, hogy nagyon könnyű munkát végez­nek az ő karjai. Oh az én Ágnesem derék, be­csületes leány, ő róla nem szabad ilyent beszélni. Megyek, fel kell mennem leányomhoz. Édes jó gazdájam vigyen fel. Ne féljen, a leányom busásan megfizeti az árát. Az Istenre kérem, vigyen fel Pestre! (Vége következik.)

Next