Kecskemét, 1884. január-június (12. évfolyam, 1-39. szám)
1884-02-21 / 15. szám
XIII. évfolyam. —1884. 15. szám. Kecskemét, február 21. csütörtök. Előfizetési díj : Hirdetmények Helyben házhoz hordva, vir és „Nyitbéri“ közlemények k, T 7 TY TW,,tányosan Félévre - kr. Kif MM ^ I városi és Mrtsági 3 frt, Negyedévre - I frtftokr. HMM ^HH HIH H egyházi, egyleti,társulati stb. Egy szám ára 0 kr. M ” $1 * H 1 ■ M I | I hirdetmények minden egyes ■ % I___ELjI lm | |||1 I ^ ■ beigtatása 2 frt. Előfizethetni a kiadó- ^M^ SL lak A«# ^M Mm# ^M hivatalban, valamint a hely- bélyegdijbeli könyvkereskedésekben, minden beigtatás után 30/cv. Egyes példányok ugyanitt A KECSKEMÉTI FÜGGETLENSÉGI PÁRT Kéziratok kaphatók. f __ „ „ . M „ vissza nem adatnak. Szerkesztői iroda: POLITIKAI líra KÖZMÜVELŐDÉSI KÖZLÖNYE. Kiadóhivatal: Hal-piacz, Héjjas-féle ház. Plebánia-utcza 8-dik szám. MEGJELEN CSÜTÖRTÖKÖN ÉS VASÁRNAP. Álmok álmodója. Egy szép rege a mesés hajdanból. Volt egyszer egy ország, szép, dicső haza, melyben szabadságszerető nép lakozott. Rónák tágas térein gyönyörű kalászok terjengtek, a hegyek telve nemes, gazdag érczekkel; a vizek haldusak. Gulyák, nyájak töméntelen menyisége legelték a kövér füvet s mikor megszólalt az estharang, hazatérő csordák kolompja vegyült az imára hivó harangszó dallamába. Boldog ország, szerencsés ország! Boldog és szerencsés ? Nem, a földi javak, az anyagi kincsek csak külsőleg tanusiták mintha jólét uralkodnék szerte, a csaló látszat ez csupán. A valóság mást, egészen mást bizonyíthatott volna. Tér és zónákon sárguló kalász, hegyeknek nemes ércze, haldús vizek nem a szabadságszerető népnek hozták az áldást. Gulyák, nyájak nagy mennyisége nem a tulajdonosoknak adták a nagy hasznot. Hogy miért ? mert a szabadságszerető népre óriási terheket rótt a nyakán ülő kormány, mely az egyén önszerezte hasznából magának kérte és követelte a nagyobb részt. És követelhette-e ? Igen, mert a szabadságszerető népnek nem volt meg a valódi szabadsága, csak árnyékát bírta annak, mire az utolsó féregnek is joga van. Nemzet volt ugyan a nép, mely a dúsan termő hazát lakta, de olyan nemzet, melynek nincs önrendelkezési joga, hiányzott önállósága, függetlensége. A nemzet vagyonával, vérével olyanok rendelkeztek, kik nem bírtak érzékkel a nemzeti törekvések, vágyak és kívánságok iránt. Nem volt itt gyökere semmi dicsőnek, semmi magasztosnak; a nemzeti nagy eszméket istápolói nem tartotta feladatának a hatalmas kormányakarat. És mindez megtörténhetett, mert a tűrni tanult nemzet folytatta tovább a lealacsonyító szerepet, nem tudta, mert nem akarta lerázni magáról a lenyűgöző közönyt, hanem közönyösen vette nehéz sorsát. Pedig csak önmagától függött változtatni sorsán, ha kifejezi akartát, hogy jobb jövőt akar jelenénél. Igen, ez a te jelened, a te sorsod tükre magyar nemzet! Oda vagy lánczolva idegen érdekekhez, vontató kötélen függsz, mely erősen húz. Nincs a magyar hazának függetlensége, nincs önállósága, sem önrendelkezési joga, hanem csak a tartományok szerepére van utalva. Meddig? Nos hát itt az idő változtatni a jelen helyzeten. Fejezze ki a nemzet akaratát, hogy önálló, független Magyarországot akar s el is fogja érni. Juttassa győzelemre azt a lobogót, melyre ez a jelszó van felírva s kész a boldog ország, a szerencsés ország. Láttuk a múltat, éljük a jelent. Nem jól folynak dolgaink, sorsával senki sem lehet elégedett, ki hazája dolgaival törődik, úgy mint ma folynak az ügyek, a mai mederben nincs boldogulás, nincs virágzás. Meg van adva a módja annak, hogy legalább kísérletet tegyünk a kínálkozó jobbal. Az általános képviselőválasztások ideje közel tartson velünk, aki a mai rész helyett ha mást nem is, de próbát akar tenni, nem jobb-e, amit mi javasolunk. A becsületes meggyőződés mondatja velünk, hogy a magyar nemzetre nézve boldogulás csak az önálló, független Magyarországban van. Ezt valósítsuk meg, hiszen csak magától a nemzettől, kifejezendő akaratától függ. Úgy lesz-e? Hisszük! Vagy csak álmot álmodunk? Ne legyen így! A nemzet veszte, pusztulása volna, ha hitünkben csalatkoznánk. POLITIKAI SZEMLE. TÖRVÉNYSZÉKI VITA A KÉPVISELŐHÁZBAN. A képviselőháznak zajos és heves vitái voltak e hó 16-án és 18-án. Napirenden volt a járásbíróságok szaporításáról szóló törvényjavaslat s ezzel kapcsolatban a karczagi törvényszéknek Szolnokra való áttétele, melyet Sárközy Aurél karczagi képviselő ellenzett. Polónyi Géza szolnoki képviselő ellenben pártolt, miközben élesen kikelt Sárközy ellen, mire Herman Ottó állott fel s hibáztatva Polónyinak szenvedélyes modorát, a törvényszék áthelyezése ellen nyilatkozott. A tulajdonképeni zajos vita azonban hétfőn, 18-án volt, amikor elsőnek Csiky Kálmán szólalt fel és fejtegette Sepsi-Szt.Györgynek egy törvényszékhez való jogos igényeit Kézdi-Vásárhelyiyel szemben. Ezt természetesen nem hagyhatta szó nélkül Ugron Ákos kézdivásárhelyi képviselő s kikelve Csiky ellen, Vásárhelyt védelmezte a támadással szemben. Polónyi Géza ismét pártolólag szólalt föl a javaslat mellett, mire Mocsáry Lajos egy nagy tetszést keltett beszédben támogatta Sárközy Aurélt, egyszersmind azt a módosítványt adta be, hogy a Szolnokon felállítandó törvényszékhez a megszüntetendő jászberényi törvényszék területe s a meghagyandó karczagi törvényszék területének egy része tartozzék. Horánszky az eredeti szöveget pártolta. Lázár Ádám pártolja a Sárközy és Mocsáry által beadott indítványokat s ha azok el nem fogadtatnának, azt kívánja, hogy a másik két törvényszék föntartása mellett Szolnokon egy új törvényszék állíttassák föl. Almássy és Hefy rövid felszólalásai után elnök a vitát bezárta. De ekkor Pauler miniszter azt kívánta pótlásul, hogy a jászberényi törvényszék a Karczagról Szolnokra átteendővel egyesíttessék. A heves és zajos vita ekkor vette kezdetét, úgy hogy az elnöknek minduntalan közbe kellett szólni és fölvilágosító magyarázatokat adni. Matuska Péter előadó a tett indítványt nem fogadja el. Eötvös Károly a szélsőbal tapsai közt azt indítványozza, hogy mivel a kérdés nagyon bonyolódott, az indítvány előbb kinyomassék és tűzzék azt a legközelebbi ülés napirendjére. Ezután a nagy zajban még több képviselő szólott, mig végre Pauler indítványát visszavonta s a ház a bizottság véleményét, hogy a karczagi törvényszék Szolnokra tétessék át, fogadta el. Ezután Pauler visszavont indítványát 3-ik szakaszként ajánlotta. Erre újból roppant zaj és heves vitatkozás támadt, melynek vége mégis csak az lett, hogy a ház három szótöbbséggel elfogadta a miniszter indítványát, melynél fogva Jászberény is elveszte a törvényszéket. Ezután a többi szakasz észrevétel nélkül elfogadtatott. KÖLTSÉGVETÉSI VITA A FŐRENDIHÁZBAN. A főrendiház kedden, vagyis f. hó 19-én kezdette meg az állami költségvetés tárgyalását, melyen a tagok ismét szokatlanul nagy számban gyűltek össze, amin — tekintve a főrendeknek az államot szorosan érdeklő ügyekben eddig tanúsított közönyét — mindenki csodálkozott. Először Zichy Ferencz gr. szólalt föl és szállt síkra a kormány mellett, fejtegetve a pénzügyi viszonyok javulását és az államháztartásban a súlyegyen helyreállíthatását. A költségvetési javaslatot elfogadja. Utána Zichy Nándor gr. tartott hatalmas philippikát a kormány ellen, elítélve annak egész politikáját, különösen a horvát ügyben tanúsított eljárását. Beszédét a jobboldal zajosan megéljenezte. Tíz percznyi szünet után Pongrácz Vincze b. a kormány és a költségvetés védelmére tartott beszédet, majd Sztáray Antal gr. támadta meg a kormányt, különösen kortes politikája miatt. Az ő beszédét is megéljenezte a jobboldal. Végül Tisza Kálmán miniszterelnök beszélt, élesen megtámadva és kigúnyolva az ellenzéki szónokokat. Zichy Nándor rövid felszólalása után az érdekes ülés véget ért. VÁLASZTÁSI MOZGALMAK. Minden vidéken megkezdődtek már a választási mozgalmak s a kerületek kezdenek jelöltek köré csoportosulni. A szombathelyi választók egy része az öreg Horváth Boldizsárt szólította föl a jelöltség elfogadására. Ő azonban egy levélben válaszolva, hosszasabban kifejti azon okokat, melyek miatt a jelöltséget el nem fogadja. Levele szerint meggyőződése nem változott meg, ő most is a 67-es alap híve, mert azt jónak és szilárdnak tartja. De Szombathelyen annyira neki indultak a pártszenvedély hullámai, hogy neki múltját és egész egyéniségét meg kellene tagadnia, ha a jelöltséget elfogadná. Ő most bele akar vegyülni a politikai küzdelmekbe, miután a jogegyenlőséget látja megtámadva s ezért bárhol másutt elfogadná a jelöltséget, csak Szombathelyen nem. AZ IPAROS MOZGALOM. A pesti iparosok által megindított mozgalom nem lett sikertelen, amennyiben az egri iparosok is hozzá csatlakoztak és egy országos iparos kongressus összehívását kívánják. Mert e kongressus által még jobban kifejthetik kívánalmaikat, kimutathatják bajaikat és megtehetik mindezt impozáns módon. Az egriek tudják azt nagyon jól, hogy az új ipartörvény fog ugyan némi kisebb bajokon segíteni, de korántsem fogja a kérdést helyesen megoldani és ha törvényerőre emelkedik, úgy ők sok időre el vannak ütve attól, hogy jogos kívánalmaik végre valahára meg legyenek hallgatva. Ellenkező esetben azonban jöhet még rá, tán épen a közeljövőben idő, midőn majd egy teljesen kielégítő és helyes törvény fog hozatni. Az egri iparosok ezen határozatát mindenesetre meggondolandónak tartjuk , ajánljuk iparosaink figyelmébe, annál is inkább, mert az idő gyorsan eljár s eltalálnak az egész mozgalommal késni. r. v. SZIRTHÁZ. — Indiána. — Szép Juhász. — Pünkösdi királyné. — Szombaton, 16-án „Indiána“ adatott, a cziraszerepben Völgyi nével. Völgyiné Indiánájával szemben ismét azon helyzetben vagyok, mint voltam Tóvölgyiné Czecziljével, egyrészről, mert e szerep nagy drámai erőt és sok tanulmányt követel, másrészről, mert Völgyinét a társulat egyik legjobb tagjának tudom és tudja a közönség. E két okból tehát méltán megérdemli, hogy alakításával bővebben foglalkozzam. Külsőleg szebb czigányleányt csak a festő képzelhet magának, alakja hatásását pedig a helyesen eltalált maszkírozás csak emelte. Ám a szép alakkal nem áll összhangban belső tehetsége : nincs kellő drámai ereje, fátyolozott, gyenge hangjából pedig hiányzik az érez, csengés és nyereség, de ennek daczára is — örömmel ismerem el — nem száraz, sőt lágyságában mindig bizonyos melegség lakik, ami nem található meg sem Fáy Szeréna sötét, mély, sem Jászai Mari erős, nyers hangjában. Előnye, mely érdeme is egyszersmind, a gyors szem és a kézjáték, mely az indulatok, szenvedélyek változásait lehető hűen tükrözi vissza. És ha hangjában több erő volna Indiánát bármikor ki lehetne neki osztani, így azonban a gyönge hangorgánum ép úgy akadályozta őt, mint Tóvölgyinét Czeczilben. Indiána szíve mélyén mély és nagy érzelem lakozik, ez az érzelem az utolsó felvonásban, támogatva a heves czigányvértől, szenvedélylyé válik s egész féktelenségében és vadságában kitör. A szerelem követelve az ő jogait és megcsalatva vérszomjas bosszúállásá változik, elszabaditva a visszafolytott szenvedély összes fúriáit. Hogyan fejezte ezt ki Völgyiné? Ki akart törni, de hangját nem tudta annyira fölemelni, hogy az őrült szenvedélyt észrevehettük volna vagy természetesnek találhattuk volna, szóval hangjában nem volt meg a helyes fokozat, itt ott hiányzott a természetesség, a szenvedélyesebb helyeknél pedig minden pillanatban elveszté erejét s gyors, szakgatott lélegzet