Kecskemét, 1884. január-június (12. évfolyam, 1-39. szám)

1884-02-21 / 15. szám

XIII. évfolyam. —1884. 15. szám. Kecskemét, február 21. csütörtök. Előfizetési díj : Hirdetmények Helyben házhoz hordva, vi­­r és „Nyitb­éri“ közlemények k, T 7 TY TW­­,,tányosan Félévre - kr. K­if MM ^ I városi és Mrt­sági 3 frt, Negyedévre - I frtftokr. HMM ^HH HIH H egyházi, egyleti,társulati stb. Egy szám ára 0 kr. M ” $1 * H 1 ■ M I | I hirdetmények minden egyes ■ % I___ELjI lm | |||1 I ^ ■ beigtatása 2 frt. Előfizethetni a kiadó- ^M^ SL lak A«# ^M Mm# ^M hivatalban, valamint a hely- b­élyegdij­beli könyvkereskedésekben, minden beigtatás után 30/cv. Egyes példányok ugyanitt A KECSKEMÉTI FÜGGETLENSÉGI PÁRT Kéziratok kaphatók. f __ „ „ . M „ vissza nem adatnak. Szerkesztői iroda: POLITIKAI líra KÖZMÜVELŐDÉSI KÖZLÖNYE. Kiadóhivatal: Hal-piacz, Héjjas-féle ház. Plebánia-utcza 8-dik szám. MEGJELEN CSÜTÖRTÖKÖN ÉS VASÁRNAP. Álmok álmodója. Egy szép rege a mesés hajdanból. Volt egyszer egy ország, szép, dicső haza, melyben szabadságszerető nép lakozott. Rónák tágas térein gyönyörű kalászok terjengtek, a hegyek telve nemes, gazdag érczekkel; a vi­zek haldusak. Gulyák, nyájak töméntelen menyisége le­gelték a kövér füvet s mikor megszólalt az estharang, hazatérő csordák kolompja ve­gyült az imára hivó harangszó dallamába. Boldog ország, szerencsés ország! Boldog és szerencsés ? Nem, a földi ja­vak, az anyagi kincsek csak külsőleg tanusi­­ták mintha jólét uralkodnék szerte, a csaló látszat ez csupán. A valóság mást, egészen mást bizonyíthatott volna. Tér és zónákon sárguló kalász, hegyeknek nemes ércze, haldús vizek nem a szabadság­szerető népnek hozták az áldást. Gulyák, nyájak nagy mennyisége nem a tulajdonosoknak adták a nagy hasznot. Hogy miért ? mert a szabadságszerető népre óriási terheket rótt a nyakán ülő kor­mány, mely az egyén önszerezte hasznából magának kérte és követelte a nagyobb részt. És követelhette-e ? Igen, mert a szabad­ságszerető népnek nem volt meg a valódi sza­badsága, csak árnyékát bírta annak, mire az utolsó féregnek is joga van. Nemzet volt ugyan a nép, mely a dúsan termő hazát lakta, de olyan nemzet, melynek nincs önrendelkezési joga, hiányzott önálló­sága, függetlensége. A nemzet vagyonával, vérével olyanok rendelkeztek, kik nem bírtak érzékkel a nem­zeti törekvések, vágyak és kívánságok iránt. Nem volt itt gyökere semmi dicsőnek, semmi magasztosnak; a nemzeti nagy eszmé­ket istápolói nem tartotta feladatának a ha­talmas kormányakarat. És mindez megtörténhetett, mert a tűrni tanult nemzet folytatta tovább a lealacso­nyító szerepet, nem tudta, mert nem akarta lerázni magáról a lenyűgöző közönyt, hanem közönyösen vette nehéz sorsát. Pedig csak önmagától függött változtatni sorsán, ha kife­jezi akartát, hogy jobb jövőt akar jelenénél. Igen, ez a te jelened, a te sorsod tükre magyar nemzet! Oda vagy lánczolva idegen érdekekhez, vontató kötélen függsz, mely erősen húz. Nincs a magyar hazának függetlensége, nincs önállósága, sem önrendelkezési joga, hanem csak a tartományok szerepére van utalva. Meddig? Nos hát itt az idő változtatni a jelen helyzeten. Fejezze ki a nemzet akaratát, hogy ön­álló, független Magyarországot akar s el is fogja érni. Juttassa győzelemre azt a lobogót, mely­re ez a jelszó van felírva s kész a boldog ország, a szerencsés ország. Láttuk a múltat, éljük a jelent. Nem jól folynak dolgaink, sorsával senki sem lehet elégedett, ki hazája dolgaival törődik, úgy mint ma folynak az ügyek, a mai mederben nincs boldogulás, nincs virágzás. Meg van adva a módja annak, hogy leg­alább kísérletet tegyünk a kínálkozó jobbal. Az általános képviselőválasztások ideje közel­ tartson velünk, aki a mai rész helyett ha mást nem is, de próbát akar tenni, nem jobb-e, amit mi javasolunk. A becsületes meggyőződés mondatja velünk, hogy a magyar nemzetre nézve boldogulás csak az önálló, független Magyarországban van. Ezt való­sítsuk meg, hiszen csak magától a nemzettől, kifejezendő akaratától függ. Úgy lesz-e? Hisszük! Vagy csak álmot álmodunk? Ne legyen így! A nemzet veszte, pusztulása volna, ha hitünkben csalatkoznánk. POLITIKAI SZEMLE. TÖRVÉNY­SZÉ­KI VITA A KÉPVISELŐHÁZBAN. A képviselőháznak zajos és heves vitái voltak e hó 16-án és 18-án. Napirenden volt a járásbíróságok szapo­rításáról szóló törvényjavaslat s ezzel kapcsolatban a kar­czagi törvényszéknek Szolnokra való áttétele, melyet Sár­­közy Aurél karczagi képviselő ellenzett. Polónyi Géza szolnoki képviselő ellenben pártolt, miközben élesen ki­kelt Sárközy ellen, mire Herman Ottó állott fel s hi­báztatva Polónyinak szenvedélyes modorát, a törvényszék áthelyezése ellen nyilatkozott. A tulajdonképeni zajos vita azonban hétfőn, 18-án volt, amikor elsőnek Csiky Kál­mán szólalt fel és fejtegette Sepsi-Szt.­Györgynek egy törvényszékhez való jogos igényeit Kézdi-Vásárhelyiyel szemben. Ezt természetesen nem hagyhatta szó nélkül U­g­­ron Ákos kézdivásárhelyi képviselő s kikelve Csiky ellen, Vásárhelyt védelmezte a támadással szemben. Polónyi Géza ismét pártolólag szólalt föl a javaslat mellett, mire Mocsáry Lajos egy nagy tetszést keltett beszédben tá­mogatta Sárközy Aurélt, egyszersmind azt a módosítványt adta be, hogy a Szolnokon felállítandó törvényszékhez a megszüntetendő jászberényi törvényszék területe s a meg­hagyandó karczagi törvényszék területének egy része tar­tozzék. Horánszky az eredeti szöveget pártolta. Lá­zár Ádám pártolja a Sárközy és Mocsáry által beadott indítványokat s ha azok el nem fogadtatnának, azt kívánja, hogy a másik két törvényszék föntartása mellett Szolno­kon egy új törvényszék állíttassák föl. Almás­sy és H­e­­­fy rövid felszólalásai után elnök a vitát bezárta. De ekkor Paul­er miniszter azt kívánta pótlásul, hogy a jász­berényi törvényszék a Karczagról Szolnokra átteendővel egyesíttessék. A heves és zajos vita ekkor vette kezdetét, úgy hogy az elnöknek minduntalan közbe kellett szólni és fölvilágosító magyarázatokat adni. M­a­t­u­s­k­a Péter elő­adó a tett indítványt nem fogadja el. Eötvös Károly a szélsőbal tapsai közt azt indítványozza, hogy mivel a kérdés nagyon bonyolódott, az indítvány előbb kinyomas­­sék és tűzzék azt a legközelebbi ülés napirendjére. Ezután a nagy zajban még több képviselő szólott, mig végre Pau­­ler indítványát visszavonta s a ház a bizottság vélemé­nyét, hogy a karczagi törvényszék Szolnokra tétessék át, fogadta el. Ezután Paul­er visszavont indítványát 3-ik szakaszként ajánlotta. Erre újból roppant zaj és heves vi­tatkozás támadt, melynek vége mégis csak az lett, hogy a ház három szótöbbséggel elfogadta a miniszter indít­ványát, melynél fogva Jászberény is elveszte a törvény­széket. Ezután a többi szakasz észrevétel nélkül elfogad­tatott. KÖLTSÉGVETÉSI VITA A FŐRENDIHÁZBAN. A főrendiház kedden, vagyis f. hó 19-én kezdette meg az állami költségvetés tárgyalását, melyen a tagok ismét szokatlanul nagy számban gyűltek össze, amin — tekintve a főrendeknek az államot szorosan érdeklő ügyek­ben eddig tanúsított közönyét — mindenki csodálkozott. Először Zichy Ferencz gr. szólalt föl és szállt síkra a kormány mellett, fejtegetve a pénzügyi viszonyok javulá­sát és az államháztartásban a súlyegyen helyreállíthatását. A költségvetési javaslatot elfogadja. Utána Z­i­c­h­y Nán­dor gr. tartott hatalmas philippikát a kormány ellen, el­ítélve annak egész politikáját, különösen a horvát ügyben tanúsított eljárását. Beszédét a jobboldal zajosan megél­jenezte. Tíz percznyi szünet után Pongrácz Vincze b. a kormány és a költségvetés védelmére tartott beszé­det, majd Sztáray Antal gr. támadta meg a kormányt, különösen kortes politikája miatt. Az ő beszédét is meg­éljenezte a jobb­oldal. Végül Tisza Kálmán miniszter­elnök beszélt, élesen megtámadva és kigúnyolva az ellen­zéki szónokokat. Zichy Nándor rövid felszólalása után az érdekes ülés véget ért. VÁLASZTÁSI MOZGALMAK. Minden vidéken megkezdődtek már a választási mozgalmak s a kerületek kezdenek jelöltek köré csopor­tosulni. A szombathelyi választók egy része az öreg Hor­váth Boldizsárt szólította föl a jelöltség elfogadására. Ő azonban egy levélben válaszolva, hosszasabban kifejti azon okokat, melyek miatt a jelöltséget el nem fogadja. Levele szerint meggyőződése nem változott meg, ő most is a 67-es alap híve, mert azt jónak és szilárdnak tartja. De Szombathelyen annyira neki indultak a pártszenvedély hullámai, hogy neki múltját és egész egyéniségét meg kellene tagadnia, ha a jelöltséget elfogadná. Ő most bele akar vegyülni a politikai küzdelmekbe, miután a jogegyen­lőséget látja megtámadva s ezért bárhol másutt elfogadná a jelöltséget, csak Szombathelyen nem. AZ IPAROS MOZGALOM. A pesti iparosok által megindított mozgalom nem lett sikertelen, amennyiben az egri iparosok is hozzá csat­lakoztak és egy országos iparos kongressus összehívását kívánják. Mert e kongressus által még jobban kifejthetik kívánalmaikat, kimutathatják bajaikat és megtehetik mind­ezt impozáns módon. Az egriek tudják azt nagyon jól, hogy az új ipartörvény fog ugyan némi kisebb bajokon segíteni, de korántsem fogja a kérdést helyesen megol­dani és ha törvényerőre emelkedik, úgy ők sok időre el vannak ütve attól, hogy jogos kívánalmaik végre valahára meg legyenek hallgatva. Ellenkező esetben azonban jöhet még rá, tán épen a közel­jövőben idő, midőn majd egy teljesen kielégítő és helyes törvény fog hozatni. Az egri iparosok ezen határozatát mindenesetre meggondolandónak tartjuk , ajánljuk iparosaink figyelmébe, annál is inkább, mert az idő gyorsan eljár s el­találnak az egész mozga­lommal késni. r. v. SZIRTHÁZ. — Indiána. — Szép Juhász. — Pünkösdi királyné. — Szombaton, 16-án „Indiána“ adatott, a czira­­szerepben Völgyi nével. Völgyiné Indiánájával szemben ismét azon helyzetben vagyok, mint voltam Tóvölgyiné Czecziljével, egyrészről, mert e szerep nagy drámai erőt és sok tanulmányt követel, más­részről, mert Völgyinét a társulat egyik legjobb tag­jának tudom és tudja a közönség. E két okból tehát méltán megérdemli, hogy alakításával bővebben fog­lalkozzam. Külsőleg szebb czigányleányt csak a festő képzelhet magának, alakja hatásását pedig a helye­sen eltalált maszkírozás csak emelte. Ám a szép alakkal nem áll összhangban belső tehetsége : nincs kellő drámai ereje, fátyolozott, gyenge hangjából pedig hiányzik az érez, csengés és nyereség, de en­nek daczára is — örömmel ismerem el — nem szá­raz, sőt lágyságában mindig bizonyos melegség lakik, a­mi nem található meg sem Fáy Szeréna sötét, mély, sem Jászai Mari erős, nyers hangjában. Előnye, mely érdeme is egyszersmind, a gyors szem és a kézjáték, mely az indulatok, szenvedélyek változásait lehető hűen tükrözi vissza. És ha hangjában több erő volna Indiánát bármikor ki lehetne neki osztani, így azon­ban a gyönge hangorgánum ép úgy akadályozta őt,­ mint Tóvölgyinét Czeczilben. Indiána szíve mélyén mély és nagy érzelem lakozik, ez az érzelem az utol­só felvonásban, támogatva a heves czigányvértől, szenvedélylyé válik s egész féktelenségében és vad­ságában kitör. A szerelem követelve az ő jogait és megcsalatva vérszomjas bosszúállásá változik, elsza­­baditva a visszafolytott szenvedély összes fúriáit. Hogyan fejezte ezt ki Völgyiné? Ki akart törni, de hangját nem tudta annyira fölemelni, hogy az őrült szenvedélyt észrevehettük volna vagy természetes­nek találhattuk volna, szóval hangjában nem volt meg a helyes fokozat, itt ott hiányzott a természetes­ség, a szenvedélyesebb helyeknél pedig minden pil­lanatban elveszté erejét s gyors, szakgatott lélegzet­

Next