Kecskemét, 1884. július-december (12. évfolyam, 40-65. szám)

1884-07-06 / 40. szám

á lasztókat, s eddig mindig a függetlenségi párthoz tartozott. — No Jancsi, mi járatban vagy? — kérdi tőle a gazda. — Hát csak azt szeretném tudni tenusuam, hogy hogy intézzük hát már ezt a sort. — Miféle sort? — Hát ezt a szavaslati sort. Mert azt mondja ám a barát, aki mifelénk járt a minap, hogy nem Lipthay uramra, hanem Persia úrra kell szavallni, mivelhogy arról van már most szó, hogy a kerösztények legyenek e ezentúl az urak, vagy pedig a zsidók? Hát már tenisuram, én csak azt gondolnám, hogy ha így van a sor, — mégis inkább csak Persia úr éljön. — Bolond vagy te Jancsi. Azt tanácslom én neked, hogyha mégegyszer kimegy hozzád a barát, szó nélkül tedd ki a szikrit, mert amig téged elküld a tanyákra korteskedni Persay mellett, addig ő te ellened korteskedik a feleséged mellett. . . A Jancsi agyában erre azonnal meggyuladt a világosság és másnap már leszórta a Persay zászlót a major tetejéről. De hogy a barátot hogyan fogadta, arról hallgasson a krónika. RÁCZ GÉZA ELFOGATÁSA. Denique a fó antisemita urak, politikájuk, jellemük és egész eddigi eljárásukhoz hiven nem tagadhatták meg magukat és nem állhatták meg, hogy a választás végén egy csendes kis kravallt ne inszczenirozzanak, amelynek hogy komolyabb következményei nem lettek, egyedül a katonaság és rendőrség erélyes közbelépésének köszönhető, amely mindjárt „in flagranti“ elcsípte az izgatás főmaderét, dr. Rácz Géza urat, a fülöpszállási kerület érdemes képviselőjét, aki mesterével Verhovayval a „hetzmasjáterek“ czéhmesterével szintén boldogította jelenlétével a választás napján városunkat. A dolog szemtanúk elbeszélése szerint úgy történt, hogy valaki az izgatott tömegből, mely a városháza előtt táborozott, megdobta Boódor Sándor urat, a „Kecskeméti Lapok“ szerkesztőjét. Erre a katonaság visszanyomta és szétoszlatni akarta a tömeget. Rácz Géza azonban, — aki szintén ott szutyongott, brutalitásról, katonai és rendőri önkényről s több efféléről kiabálván, ellenállásra izgatta a népet, aminek következtében ez vissza is nyomta a katonaságot, sőt egy ember, valami szerencsétlen, tutyi-mutyi kályhás a katonák egyikének fegyverét is megragadta, mire egy másik katona a hatalmaskodó atyafit nyakszirten ütötte, úgy hogy rögtön elborította a vér. Ezt látván a rendőrség, a még akkor is handabandázó Rácz Géza képviselő urat nyakoncsípte és a főkapitány úr maga személyesen vitte be a városháza udvarára, majd föl a tanácsterembe, ahol a polgármester rögtön tanácsgyűlést hivatván öszsze, megvizsgálta az ügyet és a kir. ügyészség indítványára Rácz Géza úr letartóztatását akarta kimondani. Erre felpattan ez a tisztelt úr, hogy így meg amúgy, ő országgyűlési képviselő, akit „mir nichts, dir nichts“ — letartóztatni nem lehet, őt védi az immunitás. Hozzá lép erre Keresztes János főjegyző úr, és nyugodt, szelíd hangon így szól hozzá: — Figyelmeztetem a képviselő urat, — ha nem tudná — miszerint ha „in flagranti“ tetten kapják a képviselőt, akkor ugyan meg nem védi azt az immunitás. És ha a tanácsülés jónak látja, — önt bizonyára le is fogja tartóztatni. — Szeretném én azt látni, hogy ki mer engem letartóztatni. — felelt henczegve aképviselő úr és indult kifelé. Keresztes János úr erre kinyitja előtte az ajtót és odakiált a folyosón álló őrnek : — Rendőr! ezt az urat nem fogja kiereszteni. A bőrszedő doktor úr látván, hogy itt a dolog csakugyan több a kettőnél, visszasompolygott a tanácsterembe és szelidebb húrokat kezdett pengetni, hogy igy meg amúgy, ő nem izgatott, s ellenkezőleg csitította a népet stb. stb. Felszólal erre Horváth Béla kir. ügyész és azt mondja: — Az előzmények és tanúk vallomásai alapján jogom és okom volna ugyan önnek letartóztatását kérni; de ha becsületszavát adja ön, hogy a legelső vonattal elhagyja Kecskemétet, de addig is sem nyilvános helyen, sem magántársaságban beszédeket nem tart, — akkor ám menjen ön ! Rácz Géza ezt meg is fogadta, — ámbátor az időközben „képviselőtársa“ segítségére megjelent csángó bankár ugyancsak igyekezett ezt megakadályozni és ismét képviselői immunitásról, szabadszólási jogról, önkénykedésről stb. kezdett a polgármesteri előszobában dikcziózni. Megsokallván a sok haszontalan beszédet, kilép hozzá Zombory László városi tiszti főügyész és az ő szokott határozottságával rákiált, hogy: — Az úrnak nincs itt semmi joga szólni; itt most tanácsülés van, amibe az úrnak semmi beleszólása nincs. — De igenis van jogom a képviselői immunitást védelmezni; van jogom úgy is mint képviselőnek, úgyis mint polgárnak beszélni. — feleselt Verhovay. Zombory azonban nem maradt adósa, hanem ekként torkolta le : — Tudja meg az úr, ha jogról beszél, hogy itt önnek csak a hallgatásra van joga! ...- No még ilyet se hallottam. Ezt a jogot is Kecskeméten találták ki. — dömmögött Verhovay és Rácz Gézával együtt szépen elsompolygott. — De hogy mennyire respektálják az antisemita képviselő urak az adott becsületszót, élénken illusztrálja maga a „Függetlenség“, mely pénteki számában kipublikálja, hogy Rácz Géza itt és itt beszédeket tartott a néphez. Tehát még titkolni, takargatni sem tartja szükségesnek a „Függetlenség“, hogy a fülöpszállási kerület képviselője az adott szót hitvány kapczarongynak tekinti csak. Hiába, — az is antisemita erkölcs ! KECSKEMÉT, 40. SZ M. 1884. Julius B. ÚJDONSÁGOK. — Bizottsági tag választás. A II-ik kerületben mai napon történik meg a két üres helyre a bizottsági tagok választása. A választás színhelye a „Ladányi-ház.“ A függetlenségi pártiak kijelölték Sághy Mihály ügyvédet és Domán György gazdálkodót, miután ezen két egyes f elismert jóravaló és becsületes polgára a városnak, a szabadelvű pártiak félretéve a pártos tekinteteket, s egyedül a kijelöltek tisztességes személyét és a város érdekét tekintve, ők is ezen két egyénre adják szavazataikat. — Meghívás. Az 1885. évi budapesti átalános országos kiállításra jelentkezett helybeli kiállítók tisztelettel felhivatnak, hogy f. hó 8-án azaz kedden d. u. 5 órakor az Iparegylet helyiségében tartandó értekezletre megjelenni szíveskedjenek. Kecskemét, 1884. jul. 5. A kecskemétalkerületi végrehajtó bizottság nevében: Katona Zsigmond. — Föl a király elé! Úgy halljuk, hogy Héjjas József és dr. Pattheányi bukott antisemita vezérek fölmentek Bpestre a minisztériumhoz, és onnan Bécsbe a királyhoz, és ott azt akarják kikönyörögni, mikép semritssittessék meg a julius 3-iki választás, engedtessék új választás az antisemitáknak, hátha akkor majd meg tudnak élni jelöltjeik. Ha igaz ez a dolog, a kofák ugyan nagyon bizonyítják a piacon, akkor ismét gratulálni lehet az antisemiták törvénytudományához, mert ugyancsak tudják, hogy hol kell keresni szarva közt a tőgyit! De hát — szerintük — most az antisemiták csak az okos emberek Kecskeméten! — Szerencsétlen politikusok. Vannak oly elv nélküli gyönge fejű emberek, kik mindig azt szaglásszák, hogy hol lesz a többség s ők rögtön arra fordítják a köpönyeget; csakhogy azután az ilyen emberek többnyire számításukban felsülnek, mert korlátolt elméjükkel nem tudják alaposan kiokoskodni, hogy melyik párton fog lenni mégis a többség, és rendesen úgy járnak, hogy ahova csatlakoznak, rendesen azon párton történik meg a bukás, pedig ezek az emberek épen a bukás elöl akartak menekülni és a győző új pártban akartak tekintélyre vergődni. — Az ilyeneket, amellett, hogy elvtelenek, szerencsétlen politikusoknak nevezik. — Városunkban van ilyen több, — lássunkközülük néhányat. Ott van Tótti Gergő és Kasza György uram, eddig ha mamelukok voltak, képesek voltak a kormánypárt érdekében mindenre, — csak a fejükbe kellett a kötöléket tenni s vezethetők voltak bárhova, ők mentek. Különösen Kasza György vágyainak ne továbbja az volt, hogy egyszer bejuthasson a közgyűlésbe; fel is léptette a kormánypárt mindig, azonban elbukott — mindig.— Mikor az alsó kerületben az idén megszületett az antisemita párt, Kasza György uram a Nagy Imre és társai hűhójától elszédülve azt képzelte,hogy ne itt lesz a többség, ez a párt választ be engem bizottsági tagnak, ide állok. Azonban csakhamar csalódnia kellett, júl. 3-án a „Perzsák“ rendszeresen lekaszaboltattak, s Kasza György uram reményei újra füstbe szálltak. Ott van továbbá Laczi Pál, Herczeg György és Ördög Gyenes István, a két elsőt a 48-as párt vezérbizottságába, Laczit és Ördögöt pedig bizottsági tagnak is megválasztotta, és ezek az emberek bírtak olyan érzéssel, hogy képesek voltak ott hagyni a pártot. Laczi Pál és Ördög Gyenes István, ha önérzetes és jóravaló embereknek akarják továbbra is magukat tartatni, akkor le fognak mondani a várbizotts tagságról, mert tovább már nem bírják a Illik kerületben választóiknak bizalmát, miután azzal visszaéltek. A felső kerületben Hemze László ezelőtt nagy függetlenségi volt, 1881 ben Györffy Balázs megszerezte őt a kormánypárt részére, akkor azután a függetlenségi pártban egy ideig a figyelő szerepét játszotta, míg végre nyíltan áttért; a múlt évben a felsőkerületben az antisemiták a mi segítségünkkel leverték a kormánypártot, s az. év tavaszán, midőn a ref. egyháztanácsosai választása alkalmával szinte az antisemiták győztek, ekkor már a „gyöngébbek“ azt hitték, no most az antisemitáké lesz a világ Kecskeméten. (Azt már aztán nem tudjuk, miért vitték be Nagy Imréék a reform, egyházba is a zsidókérdést, mert ott csakis kálomisták vannak, tehát a zsidóüldözésre nincs tér.) Mindezeket látva Hemze László, így okoskodott, hogy most már Kecskeméten az antisemiták lesznek az urak, s Nagy Imre még tán egyházfőgondnok és eklézsia pénztárnok (az volna a legjobb, de nem az eklézsiának !) is lesz ; tehát legjobb leend neki is ide pártolni, innen majd kinéz valami, úgy is cselekedett! Juli 3-án már nagyban hordta a Vadnay választókat Hemző uram, s bátyjával szerte korteskodott az antisemiták érdekében. Dehát a bukás bekövetkezett, és a szerencsétlen politikusok hosszú orral távoztak, „megszűnt bennük minden remény“ mint a nóta is mondja. Legszerencsétlenebb és leglevertebb volt azonban az „Ádám“, a nemes csicseri uram, ki mint mondja — félig bárói származás, s kinek ős anya egy Rákóczy herczegnővel — ült egykor egy kanapén. Ádám ur e szerint kék vér lévén, ennek daczára ezelőtt pár évvel nagy függetlenségi párti volt, s leereszkedett a 48 as körbeli egyszerű emberekhez is, — noha mint ő monda egyszer „nem közibünk való!“ a múlt deczemberi választás alkalmával már Ádám urat mint dühös kormánypártit láttuk Vámos hívei közt szerepelni, azt ugyan néha hozzá tette, miképp csak a jelölt személye végett tart oda. Miután pedig a télen a kormánypárt megbukott, a függetlenségi párt meggyengült városunkban, s miután Vadnay Andor Tapolczán megválasztatott képviselőnek, — Ádám úr áttért az antisemita párthoz, — mint a pletyka nyelvek beszélik azért, mert Nagy Imréék megígérték Csicseri úrnak a Tapolczai kerületet, melyet Vadnay Kecskemétem megválasztatása esetén átadott volna neki s et ott felléptette volna. Mi ezt nem akartuk elhinni, mert Ádámot sokkal okosabb embernek tartottuk, minthogy ilyen üres ígéretekkel őt fel lehessen ültetni,_ de hát kénytelenek voltunk még is elhinni, hogy Ádám barátunk komolyan reménybeli képviselőjelöltnek tartja magát, mert a soha eddig nem tapasztalt nagy mérvben újra elővette aristokratákat utánozni akaró modorát, a fellegző büszke műsor örökösen ott derengett ajkain midőn velünk, szegény paraszt urakkal volt szives szóba állani. De hát elkövetkezett julius 3 ika, — jön nagy bukás és a légváraknak általános összeomlása, — a minden áron a győzőkhöz tartozni akaró számitó politikusok pedig — ismét csalatkoztak. Ezek már csakugyan szerencsétlen flatások a politikában ! — A fogadás. Persay Ferencz választási jogáról folyt a vita, az antisemita Dr. Kovács József erősködött szörnyen, hogy van Persaynak választói joga, mert hát ő fent volt Budapesten küldöttségben Persayt megkérdezni, s Persay megígérte, hogy azt a választás napjáig még ki fogja mutatni hiteles hatósági bizonyítvány által; a függetlenségi párti Fekete János mindezeket kétségbe vonta s határozat-