Kecskemét, 1885. július-december (14. [13.] évfolyam, 27-52. szám)
1885-07-05 / 27. szám
27. szám. Ezért a munkás osztályért, mely szeretett hazánkra az egész művelt világ előtt ily fényt hozott, küzdünk mi évek óta, s ez az az osztály, amelynek létérdeke kívánja a függetlenségi elvek mielőbbi diadalát. Adja az ég, hogy ez minél előbb bekövetkezzék. Akik ezt szívvel, lélekkel eddig is előmozdították. Önöknek tisztelt polgártársaim, adjon az ég erőt, egészséget s mindenek felett boldog megelégedést, engem pedig kérem, tartsanak meg továbbra is szives emlékükben. POLITIKAI SZEMLE. A tiszáninneni ref. egyházkerület Sárospatakon tartottt gyűlésén újra kimondta, hogy nem képviselteti magát a főrendiházban, míg azt a zsinat el nem rendeli. Mocsáry Lajos beszélt a képviseltetés ellen, míg Bernáth Elemér a részvétel mellet szólalt fel, de a gyűlés 4 szavazattöbbséggel az ellenzéki indítványt fogadta el. Zsidó anyakönyvek rendezése ügyében a vallásügyi miniszter az összes törvényhatóságokhoz körrendeletet intézett, melyben elrendeli, hogy minden község zsidó anyakönyvvezetésre nézve, mindenesetre ugyanabban a megyében, de lehetőleg ugyanabban a járásban is — létező „izraelita anyakönyvi kerülethez tartozzék, melynek területén fekszik, hogy továbbá egy és ugyanazon helyen — ha ottan most több zsidó hitközség állana is fenn — rendszerint csak egy zsidó anyakönyvvezetés létezzék, mert több izraelita anyakönyvi hivatalnak egy helyen való fenállása szabálytalanságokra vezetett még a fővárosban is, hol a születési eseteket a zsidó szülők két zsidó hitközség anyakönyvébe is bevezették. Bizony fordul elő rendezenség elég, vidéken még több mint a fővárosban, hol nem két helyen de sokszor egy helyen se jelentik be a szülők a születési eseteket azért, hogy gyermekeiket a sorozás alól elvonják. Ideje volna már nem így mint most a miniszter, de erélyesen föllépni és intézkedni, és a zsidó anyakönyvek vezetését a nagy részben tudatlan rabbik kezéből kivenni s azokat a közigazgatási hatóságok által vezettetni. Angolország. Az angol parlamenti választások valószínűleg november vége felé fognak megejtetni. Új választási névjegyzékek készítése vált szükségessé a választási reformok következtében s a névjegyzékek csak november első napjaiban készülnek el. Az angol lapok azt követelik, hogy ezen határidőn túl ne halasztassék el a parlament feloszlatása. Az afghán határkérdésben is megkezdetné az angol kormány a tárgyalásokat Oroszországgal. Salisbury és Staal a napokban huzamosabban értekeztek, de bár behatóan még alig foglalkoztak a kényes írgygyel, általában valószínűnek tartják, hogy kiegyezés jön létre a két állam közt s az afghán határkérdés békés elintézést nyer. Szudán. A Kairóból érkezett hírek szerint Egyiptomban már több irányban is észlelhető az angol kormányválság hatása, így ma már nem beszélnek arról, hogy Suakim megszállása más hatalomra bízassák, hanem e fontos helyet megtartják maguknak az angolok s azt Szudán kereskedelmi kihasználásának alappontjává fogják tenni. Ezt a rögtönös nézetváltozást különben azzal indokolják, hogy a mahdi hívei csak igy zárhatók el a külvilágtól, minek természetes következménye lesz, hogy a fölkelés természetesen magától fog kialudni. A ma h di ezalatt — ha hitelt adhatni a ,,Figaródnak — kikiáltatta magát Szudán szultánjává s igy papi főnökből egyszerre politikai egyénné lett, kivel egy szép napon még alkudozniok kell rendes diplomáciái után az angoloknak. MINDSZENT-SZEGVÁR VIDÉKE. Mindszenti apróságok. Nem egy — oly különös viszonyok közt élő — községben, mint Mindszent, hanem még egy egészen szabadon fejlődő nagyobb városban sincs mindig készülőben oly fontosabb társadalmi, vagy politikai mozgalom, amely egy tekintélyes lap hasábjaira igényt tarthatna. Nálunk sincs most semmi nevezetesebb esemény, épen azért talán nem lesz egészen érdektelen, ha a „Kecskemét“ 1. olvasó közönségét megismertetjük egypár furcsa dologgal, mely úgyszólván csakis a mi vidékünk specialitásának mondható. * — Kommenciós szolgabiró. Minő lehet az ? Arra már csak tudom kiváncsiak a boldog kecskemétiek, kik talán ismernek kommenciós kérest, de ilyen hatalmas kommenciós basát nem. Hát úgy áll a dolog, hogy P a 11 a v i c i n i őrgróf még mindig azon régi zsarnok földesúrnak képzeli és tartja magát, akinek se szive, se törvénye; — akinek e világon nem parancsol semmiféle földi potentát, aki hűséges talpnyalói segélyével — isteni és emberi törvényeket lábbal taposva —irgalmatlanul ítél elevenek és holtak fölött; - akinek még most is vannak jobbágyai,(!) kik talán választáskor „igen tisztelt polgártársak“ lehetnek, de egyébkor csak hűséges kutyáknak kellene lenniök, kiket ha megrugdostat, kezeit azért megnyaldossák . Már pedig a mindszenti ember nem született ilyennek, hanem büszke, Önérzetes magyar polgárnak, kinek keble csak egyért tud hevülni, a független magyar hazáért, mert szivébe egy varázserővel biró ige van lángbetűkkel bevésve, ez pedig 1 8 4 8! Na hát, hogy ezt a kurucz kemény nyakú mokra népet úgy néha néha megpuhitsák, nem árt a szolgabiró félszázad óta lomtárban heverő basáskodó eszközeit elővenni és latba vetni az igazságszolgáltatás nem csekély előnyére. (?) És a szolgabiró, — dicséretére legyen mondva, — oly ügyesen kezeli ezeket a sírjukból előrántott rémes szellemeket, hogy azok az ő parancsára még talán tánczolni is tudnak némely szegény ember hátán. Hát lesz ez nagy érdem ! És azért a mai realisztikus világban senki sem kívánhatja a különben is nagyon elfoglalt szolgabíró úrtól, hogy ő drága idejét minden kárpótlás nélkül ingyen pazarolja a földesúr szolgálatában. Ezért kapja tehát az uraságtól a kommenciót. Kap nagy darab földet, takarmányt, tüzelő fát, még talán — kását, tarhonyát is. Ilyen az akommencziós szolgabiró! * — Igazságszolgáltató lakások. Hát lesz az furcsa, de úgy van, hogy vidékünkön még most is a földesúr szolgáltattál uradalmi lakásaival igazságot magának. Ha egy szegény ember egyetlen jószágocskája —amely mellett pásztort tartani bizon nem igen futja a paszamánt, — oda téved az uraság földjének csak a határjára is, a legközelebbi urasági lakás tart fölötte ítéletet és arra a szegény emberre vá ró oly nagy összeget,- pláne ha 48-as, — hogy inkább ott hagyja sokszor jószágát, minthogy magát megnyuzassa. Hát ez nem épen részesett, de hadd lássunk csak egy ily esetet. * * — Ez sem rész : H. ,J. mindszenti gőzmalom tulajdonosa függ.- és 48-as párt leglelkesebb, legtevékenyebb tagja. A múlt évi véres esemény alkalmával is ő volt a kormánypárt kiszemelt fő áldozata, amennyiben ártatlanul elfogták, egy e czélra elfogott csavargóval összelánczolva kísérték végig a községen, és gyalog beszállították a szegedi törvényszéki fogházba, hol egész a választás utánig mint közönséges bűnöst, elzárva tartották. De a leczke neki épen nem használt, mert még elkeseredettebb ellensége lett a kormánynak. Ezért tehát a földesúr megparancsolta az uradalmán lakó szegény embereknek, hogy N. J. gőzmalmába őrölni saját gabonájokat se merjék elvinni. E tilalmat egy szegény kertész át merte hágni, mi miatt öt forintra bírságolták, s az ítéletet brevi manu végre is hajtották. Azóta minden urasági cselédnek vagy felesnek bizonyítványt kell vinni a másik malomtól, hogy a gabonáját ott őrlette meg. De szép is az az alkotmányos élet némely megyében ! ______________B. L. KECSKEMÉT. Egy szegény ember tehénkéje rátérett véletlenül az uraság birtokára, — de kárt nem tett egy garas árát sem. A csősz megfogta a tehenet, behajtotta az urasági ispánhoz, ki „óriási ha talmá nak“ teljes tudatában maga elé hivatta a szegény tulajdonost és kimondta a fellebbezhetlen ítéletet: „kend vagy fizet 20 forintot, vagy pedig itt marad a tehene“. Ez arra azt mondta: „én uram a testemből nem vághatom ki a 20 forintot, hanem itt hagyom egyetlen kedves jószágomat, száradjon az úr lelkére!“ És a tehén ott is maradt. Hogy az uraságnak be lett-e vele számolva, nem tudni. De az a régi példabeszéd igaz, hogy : „fejétől büdösödik a hal !“ AZ ORSZÁGOS KIÁLLÍTÁS. A magyar termények kivitelének szervezete. A magyar állam közgazdasági mérlege, mely a legutóbbi statisztikai kimutatás szerint deficitet mutat, amenynyiben a behozatali cikkek összes értéke a kivitelt 91 millió forinttal fölülmúlja. Ha még azonkívül tekintetbe vesszük, hogy a kamatok legnagyobb része, mely a magyar állam azaz a magyar adófizetők által rovandó le, valamint továbbá, hogy a vasúti papírok, elsőbbségek és záloglevelek legtöbbjeiért járó kamatok szintén a külföldre vándorolnak, akkor mindenki be fogja látni, annak kiváló fontosságát, hogy részint a mezőgazdaságot kiegészítő iparágak kizsákmányolása, részben pedig a magyar termények kivitelének szervezése és kibővítése által a magyar export nagyobbittassék és ezáltal a magyar állam közgazdasági mérlege javíttassák. Mint a „Correspondance de Pesth“ írja, a magyar országos kiállításnak különösen azon része érdekes a külföldi szakemberek és általában külföldiek előtt, amely hű képét adja úgy a mezőgazdasági ipar termelő képességének, valamint azonkívül e téren a magyar kereskedő világnak különösen fontos küldetést kell teljesíteni, melynek megbeszélése ép oly közérdekű, mint az egyes, Magyarországon új iparágak megfigyelése. — A magyar nagykereskedő házaknak, mint pl. a B e m e 1 és fia czég, melynek kiállítása a mezőgazdasági pavilion legkiválóbb csoportja e nemben, — a külfölddel szemben úttörő feladatot kell végezni, hogy az ország folyton emelkedő termelési képességéhez mérten új meg új fogyasztókat és vevőket szerezzenek a magyar termények számára. Fent említett nagykereskedő cégnek kiállításában képviselve találjuk a joggal jó hírben álló budapesti disznózsírt, a magyar falusi és a pesti tába -szappant, megcsodálhatjuk Bosznia óriási szilváit Slavonia és a Bánát szilvaize mellett; látunk még szirmai és szilágyi szilváriumot, bánáti viaszt és mézet, valamint különböző nemű hamuzsírt. Különösen figyelmet érdemelnek az említett cég által eredeti próbákban kiállított termények, mutatják egyszersmind termelési képességét az országnak és tetszetős képét adják azon kereskedelmi ágnak melynek főtörekvése, hogy az ország nemzetgazdászati mérlegét egyensúlyba hozza. Ott találjuk a magyar termények legfontosabb és leggazdagabb választékát. Ezen speciális kiállításnak különös becse abban rejlik, hogy a termények különböző minőségben vannak kiállítva és ezen eredeti próbák mutatják ezen magyar kiviteli ágnak szállítási képességét azon szakmájában, melynek czélja mezőgazdasági jövedelmi képességük direct vagy indirect hasznára lenni. Az angol kormány és a magyar általános kiállítás. Az angol kormány a budapesti angol consul és a bécsi angol követ Sir. Paget javaslatára egy szakértő kiküldését a magyar általános országos kiállítás tanulmányozása czéljából határozta el. Wrench úr most Konstantinápolyi consul lett az angol kormány részéről kiküldöttnek kinevezve és már a héten fog Budapestre érkezni és hivatalába lépni. A franczia kormány és a magyar országos kiállítás, Mr. Jules Caron főmérnök és az állami gyárak felügyelője, mint a „Correspondance de Pesth“ jelenti Budapestre megérkezett és mint a franczia kormány küldöttjének feladata az országos kiállításon mindazt tanulmánya tárgyává tenni, ami a dohánytermelés dohánygyártás körébe tartozik. — Mr. T i phan , az állami gyárak mérnöke Mr. Caron mellé van rendelve, és a franczia kormány mindkét megbízottja az országos kiállításon kívül még az ország azon részeit is meg fogják látogatni, melyek a dohánymivelés tanulmányozására alkalmat szolgáltatnak. Értesítés: Budapest főváros hatósága az ottani országos kiállítást megtekinteni óhajtó szegényebb sorsú vidéki kissebb hivatalnokok, tanítók, iparosok stb. valamint szerényebb anyagi körülmények között levő társulatok és egyletetek részére a főváros tulajdonát képező iskolai épületekben olcsó lakásokat rendezett be melyeknek használatát f. évi szeptember hó végéig 35 kr. napidíj lefizetése mellett bárki igénybe veheti. A fővárosi hatóság megkeresése folytán ezen olcsó lakásokra vonatkozó szabályzatot azon hozzáadással tesszük közzé, hogy az azokat egyszerre tömegesen igénybe venni szándékozó egyletek, vagy társaságok — egy helyen elszállásolhatásuk végett — Budapestre érkezésük idejét 2—3 héttel megelőzőleg a kiállítási lakás irodájánál (IV. kerület, kötő utczai iskola épület) jelentsék be. Kelt Kecskeméten, 1885. június hó 25-én tartott tanácsülésből. Szalkay Gerő Léstár Péter jegyző, polgármester. Szabályzat a kiállítási olcsó lakások számára. 1. §. A kiállítási olcsó lakások használatára csak az van jogosítva, ki arra a szabályszerű díj lefizetése mellett utalványt nyer. Ezen díj mely személyenként napi 35 krral van megállapítva az utalvány-kiadáskor előlegesen fizetendő le. 2. § Az utalvány másra nem ruházható. 3. §. Az utalványtulajdonos az utalványban megjelölt teremben egy szalmazsákkal lepedővel, két párnával, takaróval felszerelt s függönnyel elkülönített vaságynak, továbbá 1 — 1 széknek, felső polcznak, ruhafogasnak, mosdó- és ivókészletnek használatára van jogosítva. 4. §. Az olcsó lakásokat kijelölt épületek mindegyikében a bebútorozással megbízott vállalkozó által úgy nappal mint éjjel a szükséges számú szolgák alkalmazandók, kiknek számát kétség esetén minden egyes épületnél a fővárosi törvényhatóság országos kiállítási bizottság elnöke határozza meg. E szolgák az összes termeket, ágyakat, bútororokat, ivó- és mosdó készülékeket, lámpákat, lépcsőket, folyosókat, árnyékszékeket rendben és tisztán tartani s általában a házi szolgálatot ellátni kötelesek. Házonkívüli szolgálatra azonban csak akkor alkalmazhatók, ha orvosi segély igénybevétele válik szükségessé. Amennyiben a vendégek ruháik és lábbelijük tisztítására is ezen szolgákat kívánják igénybe venni, azért naponta 5 krt tartoznak fizetni. Ez esetben azonban egy törülközőnek díjtalan használását is követelhetik. 5. §. A termek, folyosók, lépcsők és árnyékszékek esténként május és augusztus havakban 7—10 óráig, június és júliusban 8—11 órág, szeptemberben és októberben pedig 6—9 óráig a vállalkozó költségére légszeszvilágítással látandók el; ott, hol légszesz nincs bevezetve, megfelelő kőolaj lámpa világítás alkalmazandó. 6. §. Minden utalványtulajdonosnak joga van arra, hogy az elődje által használt ágyneműnek teljesen tisztával való felcserélését követelhese. Továbbá, hogy ha itt maradása egy hétnél továbra terjed, az ágyneműt egyszer változtassák 7. §. Szappant, fésűt és fogkefét az utalványtulajdoegyáltalában nem, törülközőt csak a 4. §. értelmében követelhet. 8. §. Minden olcsó lakásnál raktár is állitatik fel, melyben a tulajdonos podgyászát, pénzét s egyébb értékes tárgyait szelvény mellett elhelyezheti. Az olcsó lakások bebútorozásával megbízott vállalkozó az elhelyezett tárgyakért teljes felelősséget vállal s ha azok elvesznek az illető tulajdonost kártalanítani tartozik. Az elveszett podgyász és értékes tárgyak kártalanítási összegéül a szelvényen kitüntetett becsérték vézetik. A podgyász őrizetéért naponként 5 kr, a pénz és egyébb értékek őrizetéért pedig naponként 10 kr fizetendő. 9. §. Minden olcsó lakásnál panaszkönyv van, melybe a vendégek panaszaikat és óhajaikat bevezethetik. Ezen panaszok és és óhajok fölött, a lakás irodafőnöke dönt. Viszont, ha valamely vendég laktársait zavaró, vagy épen botrányos magaviseletet tanúsít, az olcsó lakás bebútorozásával megbízott vállalkozó annak eltávolítását haladéktalanul szorgalmazni köteles, sőt nagyobb fokú kihágás esetén ő maga rögtön eltávolíthatja. Ily esetek azonban a lakás irodai főnöknek azonnal bejelentendők. 10. §. Jelen szabályzat az olcsó lakásokul szolgáló termek mindegyikében kifüggesztendő. A fővárosi tanács, Törökország s Szerbia a keleti pavillonban. Kimondhatatlan az a varázs, amely a „Kelet“ szóban rejlik. E szó hallatára a nyugati ember képzeletében ezernyi tarka szálakból szövődik össze ama ragyogó mesés világ képe, amelyet hajdan gyermekéveink álmaiban láttunk. Aki tehát a keleti országok csarnokába lép, az benne a Kelet csodás világának egy képmását reméli föltalálhatni. A látogató, beléptekor, még mágikus hatása alatt áll ama benyomásnak, amelyet a csarnok keleti architektúrája, a tarkára festett homlokzat, a mór ízlésű kupolatorok, a bárok ivó, magas, dervis sipkához hasonló tetőzet gyakorolt reá. És ime, alig tekint körül, a bejárat két oldalán már is lát olyan dolgokat, amelyek gyönyörű töredékei a Kelet tündérvilágának. A jobboldali szekrényben török női kézi munkák és keleti diszmóáruk pompáznak és hölgyeink ámulva bámulják e tömérdek remekműveket, amelyek szüllök és színezetek sajátossága által vonják magukra a figyelmet. Minden vonása, minden öltése, minden színárnyalata e tárgyaknak előnyösen tér el a nyugati divat kopott sablonjától. A legfeltűnőbbek itt a csodás finomságú virághímzések, továbbá a hegyes orrú szép női papucsok , e gyönyörű picziny czipek dús arany- és ezüsthimzése, a maga változatos és eredeti rajzaival, méltó mintájául és egyúttal új motívumok kiapadhatatlan forrásául szolgálhatna honi műhimzésünknek. A nővilág osztatlan tetszését bírja e gyűjteményben egy ragyogó, piros selyemből készített napernyő; az ernyőkorongba körökörül a koránnak egy verse van aranynyal hímezve és körötte ugyancsak aranyhímzésű arabeszkek fonódnak végig játszi vonalakban. A bal felől álló szekrény tartalmát a férfi nem csodálja meg leginkább. Ez a török dohánykezelőség gyűjteményét foglalja magában. Egek! mely üde szin, mely finom illat, mely gyönge, vékony szálak ! Ez a dohány az aranytól kölcsönözte színét, a rózsától illatát. Nem tudom, van-e a keleti meséknek is egy Loreley-tündérlök, de nem csodálnám, ha e dohány vékony, hosszú szálainak láttára valamely török lantos dalolni kezdene egy tündérleányról, aki illatos, hullámos szőke haját levágja és ajándékul odanyújtja egy szép ifjúnak, hogy az emberi nem örök időkig gyönyörködjék filrteinek édes illatában . . . A szomszéd folyosó a csarnok voltakép való török osztályát foglalja magában. A falak körül álló szekrényekben középkori hadiszereket, antik szőnyegeket, mindenféle hímzéseket és az egykori török dicsőség egyébb emlékeit pillantja meg a látogató. A háttérben azonban egy szépmivű farács által elzárt török lakószoba látható. A berendezést ama kényelem jellegzi, mely a keleti élet minden ízében föltalálható. A falnál dagadozó, ruganyos alacsony szőnyegkerevet húzódik végig, kellemes pihenőre, csöndes mélázásra hiva. Két sárgaréz edény áll a terem közepén; az egyikben a kávét főzik, a másikban szénparázs ég, amelyre tömjént és egyébb fűszereket hintenek a végből, hogy kellemes illat töltse be a levegőt. Széles, berakott mivű szekrények terülnek el a fal mentén és az ablak sűrű rácsozata arra vall, hogy ez a terem a török nő lakhelye. A hárem egy töredéke tehát. Bódító érzékiséget lehel az egész terem. Európai ember alig lakhatnék e légkörben. A baloldali folyosó a szerb kiállítást foglalja magában. Csinos, színpompás gyűjteménye ez a szerb kultúrálét egynémely ágának. A bejárat két oldalán egyegy belgrádi rendőr életnagyságú képmása áll: eredeti alakok mind a ketten. Előttük festői csoport terül el: egy szerb haditábor. A sátorban és a pázsiton daliás harczosok pihennek ; puskáik gúlába rakvák és a szuronyon ott lóg heverve a tölténytartó és a kulacs. A katonák egyenruhája utánzata a német hadsereg uniformisának. Csak az egyik lovaskatona egyenruhája hasonlít meglepően a magyar huszáréhoz. Szakasztott olyan a csákója, dolmánya és a sujtásos nadrágja. A szomszéd szekrényekben szerbországi 1885. julius 5. háziiparczikkek láthatók: dús színű szőnyegek, gyönyörű hímzések Egy másik szekrényben pisztolyok, bandzsárok és galagánok hevernek, az utóbbiak aczélja épp oly finom, mint markolatjuk áttört, gyöngéd ezüstmunkája. A belgrádi múzeum küldeményei közt az arany és ezüst filigránmunkák tűnnek fel leheletszerű finomságuk miatt. A drágakövekkel megrakott övek és csaták nagyon hasonlítanak a magyar nemzeti viselet e nemű részeihez. A styl azonossága talán a viseletek közös származását jelenti. Érdekes feladat volna műtörténészeinknek e jelenség okait megvizsgálni. A TANÍTÓI gyűlésről. Budapest, 1885. július .. Öröm s lelkesedés töltötte el sziveinket, mikor Új-Pestre megérkeztünk. Diadalkapu jelezte a nap nagy fontosságát ezen felirattal : „Isten hozta a tanügy munkásait“. A felzászlózott állami iskolában, hol az összejövetel történt, — üdvözölte az ottani igazgató a megérkezett tanfelügyelőt azon kiváló szeretetéért, melylyel a tanítóság iránt viseltetik, azon odaadásért, melylyel a tanügy iránt buzgólkodik. Még a helybeli főtisztelendő plébános úr üdvözölte a tanfelügyelő urat igazán gyönyörű beszédben — és mindketten a vendégeket. A tanfelügyelő úr a neki tulajdonított érdemeket visszahárította a tanítóságra. Ezután a városházára ment a testület. Nem hiába érdeklődtek az újpestiek, mert bizony 160—180 tanmunkást együtt látni, nem mindennapi dolog. A városházán szintén szívesen üdvözöltettünk. Böszörményi Mihály egyleti elnök szépen kidolgozott beszédét elmondván, többször megéljeneztetett. A gyűlés főbb tárgyai: két pályamunka, négy írásbeli értekezés, két szóbeli előadás. A pályamunkák pályadij nélkül maradtak. Az értekezések kiporoltattak, az előadások megéljeneztettek. A pályatételek újból kitüzettek, mely dijjakhoz még Nagy tanfelügyelő úr is 1 db aranynyal kedveskedett. Ezután a gyűlés bankettre sorakozott a szép kertben, díszesen felterített asztal körül, hol már elfoglalták helyeiket a paedagogusok, mikor az ég csatornái megeredtek s oly hatalmas záporral locsolták meg az elhintett eszméket, hogy nincs kétség benne, miszerint azok mihamarább ki is kelnek. Jó idejük volt a vetőknek, jó aratásuk lesz az újpestieknek. Az asztal tehát feloszolva elfoglalta a két nagy termet. Az ebéd megkezdődött, de megeredtek a lelkes felköszöntők is mint a záporeső s ha ezeknek is oly foganatjuk lesz, akkor megáldja az Isten a királyt, a hazát, a tanfelügyelőt, Új-Pestet, a tanférfiakat és nőket. Valóságos ünnep volt ez a nap. A tanügy munkásainak diadal ünnepe ! Új-Pesté az érdem ! Új-Pest iránt a tanítók a szeretetem tiszteleten kivül — örök hálát és emléket véstek sziveikbe. Vári Lajos: IRODALOM. A „Budapesti Hirlap“-ot a magyar sajtónak e legfüggetlenebb orgánumát melegen ajánljuk a közönség figyelmébe. Négy évi fennállása alatt valódi nélkülözhetetlen jó barátjává lett minden magyar családnak, s valóságos ostora a nemzetiségi bujtogatóknak, melyek félnek tőle s gyűlölik. A „Budapesti sj ir lap“ egy par excellence magyar nemzeti lap, mely a nagy nemzeti, magyarosodási mozgalmakban, melyek az egész társadalmat áthatják folyton vér szerepet játszik. A „Budapesti Hírlap“ nak egy majdnem katonailag szervezett kitűnő levelezői kara van az ország minden részében, mely figyelemmel kiséri a közérdek minden mozzanatát, hogy aztán azt a „Budapesti Hírlap“ ban a hazai közönségnek tudomására hozza. Semmi sem kerüli ki figyelmét, ami az országban történik, de főgondját a magyarság érdekeire fordítja : emel, pártol mindent a mi magyar, s ostoroz mindent a mi annak ellensége. A lap élén Csukási József, Rákosi Jenő és Kaas Ivor báró állanak : mind olyan emberek, akiknek pártoktól, hatalmasoktól, pénzintézetektől való teljes függetlensége biztosítja a lap függetlenségét, pártatlanságát és szabad kezét A „Budapesti Hírlap“ a nagyközönség szolgálja, annak érdekei irányadók neki: mindenki megtalálja benne a maga igazát, s alig van társadalmi osztály, melynek érdekében erős harczot ne vívott volna. Védője az elnyomottaknak, az üldözötteknek. Segélyzője a szegényeknek, s hogy a magyar közönség mennyire felismerte az ő valódi jó barátját mutatja az a páratlan érdeklődés, melyet a „Budapesti Hirlap“ iránt viseltetik, s melynek eredménye az hogy a lap naponta 15 — 16,000 példányban jelenik meg. A ,,Budapesti Hirlap“ életében ez évben valóságos eseményt képez, hogy május 31-ke óta u. n. rotációs gépen nyomják, mely egy óra alatt 10—12,000 példányt könnyen kinyom s össze is hajtogatja A szellemi apparátust, a gárdát, a mely a „Budapesti H ir lap“-ba dolgozik, ismeri a közönség. Előfizetési czim : „Budapesti Hírlap“ kalapultta 16. Ara negyedévre 3 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. — A múlt év szeptember havától Budapesten megjelenő „Gondűző“ czimes szépirodalmi hetilap rövid fennállása daczára is hasonló vállalatok közt a legnagyobb elterjedésnek örvend, és nem is csoda ,mert áldozatkész és fáradhatatlan kiadója Székely Aladár rendkívüli szakismereténél fogva hazai irodalmunk legkitűnőbb képviselőit csoportositá és ezek közreműküdésével oly családi közlönyt létesített, mely szépirodalmunknak beszületére válik, mert tekintve rendkívül dús tartalmát, szép kiállítását és olcsó árát (negyedévenkint 1 frt 50 kr) e folyóirat a maga nemében páratlanul áll és joggal foglalja el szépirodalmi lapjaink között az első helyet. Előttünk fekszenek a legutóbb megjelent 38—41. számok, melyekből meggyőződtünk arról, hogy az ujjabb erők folytonos szaporításával a „Gondűző“ számról-számra érdekesebbé lesz: Tolnai Lajos, P. Szathmári Károly, Margitai Dezső és Marlitz E. nagyobb regényei mellett ott találjuk Éjszaki Károlytól, „Egy cseléd története“ Tóth Bélától, „Két hazugság“, Szana Tamástól „Byron Velenczében“ Balázs Sándortól „Nagy Tivadar házasságat Perényi Kálmántól „Mi hárman“ czímű érdekes elbeszéléseket. Ezekhez csatlakoznak érdekes költemények Szabó Endrétől, Endrődi Sándortól, Ács Gézától, Palágyi Lajostól, stb. Végül rajzolt ismeretterjesztő czikkek, háztartási-, kertészeti csevegések, hasznos tudnivalók, adomák, vegyesek, talányok stb. Július hó elsején kezdődik a „Gondözó“ első évfolyamának utolsó negyede. Hévvel ajánluk t. olvasóinknak e kitűnően szerkesztettt lapot, melyből a kiadó mindenkinek szívesen küld mutatványszámot ingyen és bérmentve, ki e végett levelező lapon hozzá fordul. Beöthy Ödön emlékét eleveníti fel az „Ország- Világ“ 26-ik számában, közölvén Biharmegye kitűnő fiának arczképét és jellemzését Hegyesi Márton tollából. Ezt érdekesnél érdekesebb közlemények sora követi, így „A