Kecskemét, 1885. július-december (14. [13.] évfolyam, 27-52. szám)

1885-07-05 / 27. szám

27. szám. Ezért a munkás osztályért, mely szeretett ha­zánkra az egész művelt világ előtt ily fényt hozott, küzdünk mi évek óta, s ez az az osztály, amely­nek létérdeke kívánja a függetlenségi elvek mi­előbbi diadalát. Adja az ég, hogy ez minél előbb bekövetkezzék. A­kik ezt szívvel, lélekkel eddig is előmozdították. Önöknek tisztelt polgártársaim, adjon az ég erőt, egészséget s mindenek felett bol­dog megelégedést, engem pedig kérem, tartsanak meg továbbra is szives emlékükben. POLITIKAI SZEMLE. A tiszáninneni ref. egyházkerület Sárospata­kon tartottt gyűlésén újra kimondta, hogy nem képvisel­teti magát a főrendiházban, míg azt a zsinat el nem ren­deli. Mocsáry Lajos beszélt a képviseltetés ellen, míg Ber­­náth Elemér a részvétel mellet szólalt fel, de a gyűlés 4 szavazattöbbséggel az ellenzéki indítványt fogadta el. Zsidó anyakönyvek rendezése ügyében a vallás­ügyi miniszter az összes törvényhatóságokhoz körrendele­tet intézett, melyben elrendeli, hogy minden község zsidó anyakönyvvezetésre nézve, mindenesetre ugyan­abban a megyében, de lehetőleg ugyanabban a járásban is — lé­tező „izraelita anyakönyvi kerület­­hez tartozzék, melynek területén fekszik, hogy továbbá egy és ugyanazon helyen — ha ottan most több zsidó hitközség állana is fenn — rendszerint csak egy zsidó anyakönyvvezetés létezzék, mert több izraelita anyakönyvi hivatalnak egy helyen való fen­állása szabálytalanságokra vezetett még a fővárosban is, hol a születési eseteket a zsidó szülők két zsidó hitközség anyakönyvébe is bevezették.­­ Bizony fordul elő rendez­­enség elég, vidéken még több mint a fővárosban, hol nem két helyen de sokszor egy helyen se jelentik be a szülők a születési eseteket azért, hogy gyermekeiket a sorozás alól elvonják. Ideje volna már nem így mint most a miniszter, de erélyesen föllépni és intézkedni, és a zsidó anyakönyvek vezetését a nagy részben tudatlan rabbik kezéből kivenni s azokat a közigazgatási hatóságok által vezettetni. Angolország. Az angol parlamenti vá­las­z­t­á­s­o­k valószínűleg november vége felé fognak megejtetni. Új választási névjegyzékek készítése vált szük­ségessé a választási reformok következtében s a névjegy­zékek csak november első napjaiban készülnek el. Az an­gol lapok azt követelik, hogy ezen határidőn túl ne ha­­lasztassék el a parlament feloszlatása. Az afghán határkérdésben is megkezdetné az angol kormány a tárgyalásokat Oroszországgal. Salisbury és Staal a napokban huzamosabban értekeztek, de bár beha­tóan még alig foglalkoztak a kényes írgygyel, általában való­színűnek tartják, hogy kiegyezés jön létre a két állam közt s az afghán határkérdés békés elintézést nyer. Szudán. A Kairóból érkezett hírek szerint Egyiptom­ban már több irányban is észlelhető az angol kormányválság hatása, így ma már nem beszélnek arról, hogy Sua­k­i­m megszállása más hatalomra bízassák, hanem e fontos he­lyet megtartják maguknak az angolok s azt Szudán keres­kedelmi kihasználásának alappontjává fogják tenni. Ezt a rögtönös nézetváltozást különben azzal indokolják, hogy a m­a­h­d­i hívei csak igy zárhatók el a külvilágtól, minek természetes következménye lesz, hogy a fölkelés természe­tesen magától fog kialudni. A m­a h d­i ezalatt — ha hitelt adhatni a ,,Figaródnak — kikiáltatta magát Szu­dán szultánjává s igy papi főnökből egyszerre politikai egyénné lett, kivel egy szép napon még alkudozniok kell rendes diplomáciái után az angoloknak. MINDSZENT-SZEGVÁR VIDÉKE. Mindszenti apróságok. Nem egy — oly különös viszonyok közt élő — köz­ségben, mint Mindszent, hanem még egy egészen szabadon fejlődő nagyobb városban sincs mindig készülőben oly fontosabb társadalmi, vagy politikai mozgalom, amely egy tekintélyes lap hasábjaira igényt tarthatna. Nálunk sincs most semmi nevezetesebb esemény, épen azért talán nem lesz egészen érdektelen, ha a „Kecskemét“ 1. olvasó közön­ségét megismertetjük egypár furcsa dologgal, mely úgyszól­ván csakis a mi vidékünk specialitásának mondható. * — Kommenciós szolgabiró. Minő lehet az ? Arra már csak tudom kiváncsiak a boldog kecskemé­tiek, kik talán ismernek kommenciós kérest, de ilyen ha­talmas kommenciós basát nem. Hát úgy áll a dolog, hogy P a 11 a v i c i n i őrgróf még mindig azon régi zsarnok földesúrnak képzeli és tartja magát, akinek se szive, se törvénye; — akinek e világon nem parancsol semmiféle földi potentát, aki hűséges talpnyalói segélyével — isteni és emberi törvényeket lábbal taposva —irgalmatlanul ítél elevenek és holtak fölött; -­ akinek még most is van­nak j­o­b­b­á­g­y­a­i,(!) kik talán választáskor „igen tisztelt polgártársak“ lehetnek, de egyébkor csak hűséges kutyáknak kellene lenniök, kiket ha meg­­rugdostat, kezeit azért megnyaldossák . Már pedig a mindszenti ember nem született ilyennek, hanem büszke, Önérzetes magyar polgárnak, kinek keble csak egyért tud hevülni, a független magyar hazáért, mert szivébe egy varázserővel biró ige van lángbetűkkel be­vésve, ez pedig 1 8 4 8! Na hát, hogy ezt a kurucz kemény nyakú mokra népet úgy néha néha megpuhitsák, nem árt a szolgabiró félszá­zad óta lomtárban heverő basáskodó eszközeit elővenni és latba vetni az igazságszolgáltatás nem csekély előnyére. (?) És a szolgabiró, — dicséretére legyen mondva, — oly ügyesen kezeli ezeket a sírjukból előrántott rémes szelle­meket, hogy azok az ő parancsára még talán tánczolni is tudnak némely szegény ember hátán. Hát lesz ez nagy érdem ! És azért a mai realisztikus világban senki sem kíván­hatja a különben is nagyon elfoglalt szolgabíró úrtól, hogy ő d­r­á­g­a idejét minden kárpótlás nélkül ingyen pa­zarolja a földes­úr szolgálatában. Ezért kapja tehát az uraságtól a kommenciót. Kap nagy darab földet, takarmányt, tüzelő fát, még talán — k­á­s­­á­t, tarhonyát is. Ilyen az akommencziós szolgabiró! * — Igazságszolgáltató lakások. Hát lesz az furcsa, de úgy van, hogy vidékünkön még most is a földesúr szolgáltattál uradalmi lakásaival igazságot magá­nak. Ha egy szegény ember egyetlen jószágocskája —­­amely mellett pásztort tartani bizon nem igen futja a pasza­­mánt, — oda téved az uraság földjének csak a határjára is, a legközelebbi urasági lakás tart fölötte ítéletet és arra a szegény emberre vá ró oly nagy összeget,­­- pláne ha 48-as, — hogy inkább ott hagyja sokszor jószágát, mint­hogy magát megnyuzassa. Hát ez nem épen rész­esett, de hadd lássunk csak egy ily esetet. * * — Ez sem rész : H. ,J. mindszenti gőzmalom tulajdonos­a függ.- és 48-as párt leglelkesebb, legtevékenyebb tagja. A múlt évi véres esemény alkalmával is ő volt a kormánypárt kiszemelt fő áldozata, amennyiben ártatlanul elfogták, egy e czélra el­fogott csavargóval összelánczolva kísérték végig a közsé­gen, és gyalog beszállították a szegedi törvényszéki fog­házba, hol egész a választás utánig mint közönséges bű­nöst,­­ elzárva tartották. De a leczke neki épen nem használt, mert még elke­seredettebb ellensége lett a kormánynak. Ezért tehát a föl­des­úr megparancsolta az uradalmán lakó szegény embe­reknek, hogy N­. J. gőzmalmába őrölni saját gabonájokat se merjék elvinni. E tilalmat egy szegény kertész át merte hágni, mi miatt öt forintra bírságolták, s az ítéletet brevi manu végre is hajtották. Azóta minden urasági cse­lédnek vagy felesnek bizonyítványt kell vinni a másik ma­lomtól, hogy a gabonáját ott őrlette meg. De szép is az az alkotmányos élet némely megyében ! _____­_________B. L. K­ECSKEMÉT. Egy szegény ember tehénkéje rátérett véletlenül az uraság birtokára, — de kárt nem tett egy garas árát sem. A csősz megfogta a tehenet, behajtotta az urasági ispán­hoz, ki „óriás­i h­a t­a­l­m­á n­a­k“ teljes tudatában maga elé hivatta a szegény tulajdonost és kimondta a fel­­­lebbezhetlen ítéletet: „kend vagy fizet 20 forintot, vagy pedig itt marad a tehene“. Ez arra azt mondta: „én uram a testemből nem vághatom ki a 20 forintot, hanem itt hagyom egyetlen kedves jószágomat, száradjon az úr lelkére!“ És a tehén ott is maradt. Hogy az uraságnak be lett-e vele számolva, nem tudni. De az a régi példabeszéd igaz, hogy : „fejétől büdösödik a hal !“ AZ ORSZÁGOS KIÁLLÍTÁS. A magyar termények kivitelének szervezete. A magyar állam közgazdasági mérlege, mely a leg­utóbbi statisztikai kimutatás szerint deficitet mutat, a­meny­nyiben a behozatali c­ikkek összes értéke a kivitelt 91 millió forinttal fölülmúlja. Ha még azonkívül tekintetbe vesszük, hogy a kamatok legnagyobb része, mely a magyar állam azaz a magyar adófizetők által rovandó le, valamint továbbá, hogy a vas­úti papírok, elsőbbségek és záloglevelek legtöbbjeiért járó kamatok szintén a külföldre vándorolnak, akkor mindenki be fogja látni, annak kiváló fontosságát, hogy részint a mezőgazdaságot kiegészítő iparágak kizsákmányolása, részben pedig a magyar termények kivite­lének szervezése és kibővítése által a magyar export nagyobbittassék és ez­által a magyar állam közgazdasági mér­lege javíttassák. Mint a „Correspondance de Pesth“ írja, a magyar or­szágos kiállításnak különösen azon része érdekes a kül­földi szakemberek és általában külföldiek előtt, a­mely hű képét adja úgy a mezőgazdasági ipar ter­melő képességének, valamint azonkívül e téren a magyar kereskedő világnak különösen fon­tos küldetést kell teljesíteni, melynek megbeszélése ép oly közérdekű, mint az egyes, Magyarországon új iparágak megfigyelése. — A magyar nagykereskedő házaknak, mint pl. a B e­­ m e 1 é­s fia czég, melynek kiállítása a mező­gazdasági pavilion legkiválóbb csoportja e nemben, — a külfölddel szemben úttörő feladatot kell végezni, hogy az ország folyton emelkedő termelési képességéhez mérten új meg új fogyasztókat és vevőket szerezzenek a magyar termények számára. Fent említett nagykereskedő c­égnek kiállításában kép­viselve találjuk a joggal jó hírben álló budapesti disznó­zsírt, a magyar falusi­ és a pesti t­á­b­­­a -szappant, meg­csodálhatjuk Bosznia óriási szilváit Slavonia és a Bánát szilvaize mellett; látunk még szirmai és szilágyi szilvári­­umot, bánáti viaszt és mézet, valamint különböző nemű hamuzsírt. Különösen figyelmet érdemelnek az említett c­ég által eredeti próbákban kiállított termények, mutatják egyszers­mind t­e­r­m­e­l­é­s­i képességét az országnak és tetszetős képét adják azon kereskedelmi ágnak mely­nek főtörekvése, hogy az ország nem­­zetgazdászati mérlegét egyensúlyba hozz­a. Ott találjuk a magyar termények legfontosabb és leggazdagabb választékát. Ezen speciális kiállításnak kü­lönös becse abban rejlik, hogy a termények különböző mi­nőségben vannak kiállítva és ezen eredeti próbák mutatják ezen magyar kiviteli ágnak szállítási képességét azon szak­májában, melynek czélja mezőgazdasági jövedelmi képes­ségük direct vagy indirect hasznára lenni. Az angol kormány és a magyar általános kiállítás. Az angol kormány a budapesti angol consul és a bécsi angol követ Sir. Paget javaslatára egy szakértő kikül­dését a magyar általános országos kiállítás tanulmányo­zása czéljából határozta el. W­renc­h úr most Konstanti­nápolyi consul lett az angol kormány részéről kiküldöttnek kinevezve és már a héten fog Budapestre ér­kezni és hivatalába lépni. A franczia kormány és a magyar országos kiállítás, Mr. Jules Caron főmérnök és az állami gyárak felügyelője, mint a „Correspondance de Pesth“ jelenti Bu­dapestre megérkezett és mint a franczia kormány küldött­jének feladata az országos kiállításon mindazt tanulmánya tárgyává tenni, ami a dohánytermelés dohánygyártás körébe tartozik. — Mr. T i p­h­a­­­n , az állami gyárak mérnöke Mr. Caron mellé van rendelve, és a franczia kor­mány mindkét megbízottja az országos kiállításon kívül még az ország azon részeit is meg fogják látogatni, melyek a dohánymivelés tanulmányozására alkalmat szolgáltatnak. Értesítés: Budapest főváros hatósága az ottani országos kiállí­tást megtekinteni óhajtó szegényebb sorsú vidéki kissebb hivatalnokok, tanítók, iparosok stb. valamint szerényebb anyagi körülmények között levő társulatok és egyletetek részére a főváros tulajdonát képező iskolai épületekben olcsó lakásokat rendezett be melyeknek használatát f. évi szeptember hó végéig 35 kr. napidíj lefizetése mellett bárki igénybe veheti. A fővárosi hatóság megkeresése folytán ezen olcsó la­kásokra vonatkozó szabályzatot azon hozzáadással tesszük közzé, hogy az azokat egyszerre tömegesen igénybe venni szándékozó egyletek, vagy társaságok — egy helyen el­szállásolhatásuk végett — Budapestre érkezésük idejét 2—3 héttel megelőzőleg a kiállítási lakás irodájánál (IV. kerület, kötő utczai iskola épület) jelentsék be. Kelt Kecskeméten, 1885. június hó 25-én tartott ta­nácsülésből. Szalkay Gerő Léstár Péter jegyző, polgármester. Szabályzat a kiállítási olcsó lakások számára. 1. §. A kiállítási olcsó lakások használatára csak az van jogosítva, ki arra a szabályszerű díj lefizetése mellett utalványt nyer. Ezen díj mely személyenként napi 35 krral van meg­állapítva az utalvány-kiadáskor előlegesen fizetendő le. 2. § Az utalvány másra nem ruházható. 3. §. Az utalványtulajdonos az utalványban megjelölt teremben egy szalmazsákkal lepedővel, két párnával, ta­karóval felszerelt s függönnyel elkülönített vaságynak, to­vábbá 1 — 1 széknek, felső polcznak, ruhafogasnak, mosdó- és ivókészletnek használatára van jogosítva. 4. §. Az olcsó lakásokat kijelölt épületek mindegyi­kében a bebútorozással megbízott vállalkozó által úgy nap­pal mint éjjel a szükséges számú szolgák alkalmazandók, kiknek számát kétség esetén minden egyes épületnél a fővá­rosi törvényhatóság országos kiállítási bizottság elnöke határozza meg. E szolgák az összes termeket, ágyakat, bútororokat, ivó- és mosdó készülékeket, lámpákat, lépcső­ket, folyosókat, árnyékszékeket rendben és tisztán tartani s általában a házi szolgálatot ellátni kötelesek. Házonkívüli szolgálatra azonban csak akkor alkalmazhatók, ha orvosi segély igénybevétele válik szükségessé. A­mennyiben a vendégek ruháik és lábbelijük tisztítá­sára is ezen szolgákat kívánják igénybe venni, azért na­ponta 5 krt tartoznak fizetni. Ez esetben azonban egy tö­rülközőnek díjtalan használását is követelhetik. 5. §. A termek, folyosók, lépcsők és árnyékszékek es­ténként május és augusztus havakban 7—10 óráig, június és júliusban 8—11 órág, szeptemberben és októberben pe­dig 6—9 óráig a vállalkozó költségére légszeszvilágítással látandók el; ott, hol légszesz nincs bevezetve, megfelelő kőolaj lámpa világítás alkalmazandó. 6. §. Minden utalványtulajdonosnak joga van arra, hogy az elődje által használt ágyneműnek teljesen tisztával való felcserélését követelhese. Továbbá, hogy ha itt maradása egy hétnél továbra terjed, az ágyneműt egyszer változ­tassák 7. §. Szappant, fésűt és fogkefét az utalványtulajdo­­egyáltalában nem, törülközőt csak a 4. §. értelmében köve­telhet. 8. §. Minden olcsó lakásnál raktár is állitatik fel, mely­ben a tulajdonos podgyászát, pénzét s egyébb értékes tár­gyait szelvény mellett elhelyezheti. Az olcsó lakások bebútorozásával megbízott vállalkozó az elhelyezett tárgyakért teljes felelősséget vállal s ha azok elvesznek az illető tulajdonost kártalanítani tartozik. Az elveszett podgyász és értékes tárgyak kártalanítási összegéül a szelvényen kitüntetett becsérték vézetik. A podgyász őrizetéért naponként 5 kr, a pénz és egyébb értékek őrizetéért pedig naponként 10 kr fizetendő. 9. §. Minden olcsó lakásnál panaszkönyv van, melybe a vendégek panaszaikat és óhajaikat bevezethetik. Ezen panaszok és és óhajok fölött, a lakás irodafőnöke dönt. Viszont, ha valamely vendég laktársait zavaró, vagy épen botrányos magaviseletet tanúsít, az olcsó lakás be­bútorozásával megbízott vállalkozó annak eltávolítását ha­ladéktalanul szorgalmazni köteles, sőt nagyobb fokú ki­hágás esetén ő maga rögtön eltávolíthatja. Ily esetek azon­ban a lakás irodai főnöknek azonnal bejelentendők. 10. §. Jelen szabályzat az olcsó lakásokul szolgáló termek mindegyikében kifüggesztendő. A fővárosi tanács, Törökország s Szerbia a keleti pavillonban. Kimondhatatlan az a varázs, a­mely a „Kelet“ szóban rejlik. E szó hallatára a nyugati ember képzeletében ezer­nyi tarka szálakból szövődik össze ama ragyogó mesés világ képe, a­melyet hajdan gyermekéveink álmaiban láttunk. A­ki tehát a keleti országok csarnokába lép, az benne a Kelet csodás világának egy képmását reméli föltalálhatni. A látogató, beléptekor, még mágikus hatása alatt áll ama benyomásnak, a­melyet a csarnok keleti architektúrája, a tarkára festett homlokzat, a mór ízlésű kupolatorok, a bárok ivó, magas, dervis sipkához hasonló tetőzet gyako­rolt reá. És ime, alig tekint körül, a bejárat két oldalán már is lát olyan dolgokat, a­melyek gyönyörű töredékei a Kelet tündérvilágának. A jobboldali szekrényben török női kézi munkák és keleti diszmóáruk pompáznak és hölgye­ink ámulva bámulják e tömérdek remekműveket, a­melyek szüllök és színezetek sajátossága által vonják magukra a figyelmet. Minden vonása, minden öltése, minden színár­nyalata e tárgyaknak előnyösen tér el a nyugati divat kopott sablonjától. A legfeltűnőbbek itt a csodás finomságú virághímzések, továbbá a hegyes orrú szép női papucsok , e gyönyörű picziny czipek dús arany- és ezüsthimzése, a maga változatos és eredeti rajzaival, méltó mintájául és egyúttal új motívumok kiapadhatatlan forrásául szolgál­hatna honi műhimzésü­nknek. A nővilág osztatlan tetszését bírja e gyűjteményben egy ragyogó, piros selyemből készí­tett napernyő; az ernyőkorongba körökörül a koránnak egy verse van aranynyal hímezve és körötte ugyancsak aranyhímzésű arabeszkek fonódnak végig játszi vonalakban. A bal felől álló szekrény tartalmát a férfi nem csodálja meg leginkább. Ez a török dohány­­kezelőség gyűjte­ményét foglalja magában. Egek! mely üde szin, mely finom illat, mely gyönge, vékony szálak ! Ez a dohány az aranytól kölcsönözte színét, a rózsától illatát. Nem tudom, van-e a keleti meséknek is egy Loreley-tü­ndérlök, de nem csodálnám, ha e dohány vékony, hosszú szálainak láttára valamely török lantos dalolni kezdene egy tündérleányról, a­ki illatos, hullámos szőke haját levágja és ajándékul oda­nyújtja egy szép ifjúnak, hogy az emberi nem örök időkig gyönyörködjék filrteinek édes illatában . . . A szomszéd folyosó a csarnok voltakép való török osz­tályát foglalja magában. A falak körül álló szekrényekben középkori hadiszereket, antik szőnyegeket, mindenféle hímzéseket és az egykori török dicsőség egyébb emlékeit pillantja meg a látogató. A háttérben azonban egy szép­­mivű farács által elzárt török lakószoba látható. A beren­dezést ama kényelem jellegzi, mely a keleti élet minden ízében föltalálható. A falnál dagadozó, ruganyos alacsony szőnyegkerevet húzódik végig, kellemes pihenőre, csöndes mélázásra hiva. Két sárgaréz edény áll a terem közepén; az egyikben a kávét főzik, a másikban szénparázs ég, a­melyre tömjént és egyébb fűszereket hintenek a végből, hogy kellemes illat töltse be a levegőt. Széles, berakott mivű szekrények terülnek el a fal mentén és az ablak sűrű rácsozata arra vall, hogy ez a terem a török nő lakhelye. A hárem egy töredéke tehát. Bódító érzékiséget lehel az egész terem. Európai ember alig lakhatnék e légkörben. A baloldali folyosó a szerb kiállítást foglalja magában. Csinos, színpompás gyűjteménye ez a szerb kultúrálét egynémely ágának. A bejárat két oldalán egy­­egy belgrádi rendőr életnagyságú képmása áll: eredeti alakok mind a ketten. Előttük festői csoport terül el: egy szerb haditábor. A sátorban és a pázsiton daliás harczosok pihennek ; puskáik gúlába rakvák és a szuronyon ott lóg heverve a tölténytartó és a kulacs. A katonák egyenruhája utánzata a német hadsereg uniformisának. Csak az egyik lovaskatona egyenruhája hasonlít meglepően a magyar huszáréhoz. Szakasztott olyan a csákója, dolmánya és a sujtásos nadrágja. A szomszéd szekrényekben szerbországi 1885. julius 5. háziiparczikkek láthatók: dús színű szőnyegek, gyönyörű hímzések Egy másik szekrényben pisztolyok, bandzsárok és galagánok hevernek, az utóbbiak aczélja épp oly finom, mint markolatjuk áttört, gyöngéd ezüstmunkája. A belgrádi múzeum küldeményei közt az arany és ezüst filigránmun­­kák tűnnek fel leheletszerű finomságuk miatt. A drágakö­vekkel megrakott övek és csaták nagyon hasonlítanak a magyar nemzeti viselet e nemű részeihez. A styl azonossága talán a viseletek közös származását jelenti. Érdekes feladat volna műtörténészeinknek e jelenség okait megvizsgálni. A TANÍTÓI gyűlésről. Budapest, 1885. július .­­. Öröm s lelkesedés töltötte el sziveinket, mikor Új-Pestre megérkeztünk. Diadalkapu jelezte a nap nagy fontosságát ezen felirattal : „Isten hozta a tanügy munkásait“. A felzászlózott állami iskolában, hol az összejövetel történt, — üdvözölte az ottani igazgató a megérkezett tanfelügyelőt azon ki­váló szeretetéért, melylyel a tanítóság iránt viseltetik, azon odaadásért, melylyel a tanügy iránt buzgólkodik. Még a helybeli főtisztelendő plébános úr üdvözölte a tanfelügyelő urat igazán gyönyörű beszédben — és mindketten a vendégeket. A tanfelügyelő úr a neki tulajdonított érdemeket visszahárította a tanítóságra. Ezután a városházára ment a testület. Nem hiába ér­deklődtek az új­pestiek, mert bizony 160—180 tan­­m­unkást együtt látni, nem mindennapi dolog. A vá­rosházán szintén szívesen ü­dvözöltettünk. Bös­z­ö­r­m­é­n­y­i Mihály egyleti elnök szépen kidolgozott beszédét elmondván, többször megéljenez­te­tett. A gyűlés főbb tárgyai: két pálya­munka, négy írásbeli értekezés, két szóbeli előadás. A pályamunkák pályadij nélkül maradtak. Az érteke­zések kiporoltattak, az előadások megéljeneztettek. A pályatételek újból kitüzettek, mely dijjakhoz még Nagy tanfelügyelő úr is 1 db aranynyal kedves­kedett. Ezután a gyűlés bankettre sorakozott a szép kert­ben, díszesen felterített asztal körül, hol már elfog­lalták helyeiket a paedagogusok, mikor az ég csa­tornái megeredtek s oly hatalmas záporral locsolták meg az elhintett eszméket, hogy nincs kétség benne, miszerint azok mihamarább ki is kelnek. Jó idejük volt a vetőknek, jó aratásuk lesz az újpestieknek. Az asztal tehát feloszolva elfoglalta a két nagy termet. Az ebéd megkezdődött, de megeredtek a lel­kes felköszöntők is mint a záporeső s ha ezeknek is oly foganatjuk lesz, akkor megáldja az Isten a királyt, a hazát, a tanfelügyelőt, Új-Pestet, a tanférfiakat és nőket. Valóságos ünnep volt ez a nap. A tanügy mun­kásainak diadal ünnepe ! Új-Pesté az érdem ! Új-Pest iránt a tanítók a szeretetem tiszteleten kivül — örök hálát és emléket véstek sziveikbe. Vári Lajos: IRODALOM.­ ­ A „Budapesti Hirlap“-ot a magyar sajtónak e legfüggetlenebb orgánumát melegen ajánljuk a kö­zönség figyelmébe. Négy évi fennállása alatt valódi nél­külözhetetlen jó barátjává lett minden magyar családnak, s valóságos ostora a nemzetiségi bujtogatóknak, melyek félnek tőle s gyűlölik. A „Budapesti sj i­r l­a­p“ egy par excellence magyar nemzet­i lap, mely a nagy nemzeti, magyarosodási mozgalmakban, melyek az egész társadalmat áthatják folyton vér szerepet játszik. A „Budapesti Hírlap“ nak egy majd­nem katonailag szervezett kitűnő levelezői kara van az ország minden részében, mely figyelemmel kiséri a közér­dek minden mozzanatát, hogy aztán azt a „Budapesti Hírlap“ ban a hazai közönségnek tudomására hozza. Semmi sem kerüli ki figyelmét, a­mi az országban történik, de főgondját a magyarság érdekeire fordítja : emel, pár­tol mindent a mi magyar, s ostoroz mindent a mi annak ellensége. A lap élén Csukási József, Rá­kosi Jenő és Kaas Ivor báró állanak : mind olyan emberek, a­kiknek pártoktól, hatalmasoktól, pénzintéze­tektől való teljes függetlensége biztosítja a lap független­­ségét, pártatlanságát és szabad kezét A „Budapesti H­í­r­l­a­p“ a nagy­közönség szolgálja, annak érdekei irányadók neki: mindenki megtalálja benne a maga iga­zát, s alig van társadalmi osztály, melynek érdekében erős harczot ne vívott volna. Védője az elnyomottaknak, az üldözötteknek. Segélyzője a szegényeknek, s hogy a magyar közönség mennyire felismerte az ő valódi jó ba­rátját mutatja az a páratlan érdeklődés, melyet a „B­u­d­a­­pe­s­t­i H­i­r­l­a­p“ iránt viseltetik, s melynek eredménye az hogy a lap naponta 15 — 1­6,000 p­éldányban jelenik meg. A ,,B­u­d­a­p­e­s­t­i H­­i­r­l­a­p“ életé­ben ez évben valóságos eseményt képez, hogy május 31-ke óta u. n. rotációs­ gépen nyomják, mely egy óra alatt 10—12,000 példányt könnyen kinyom s össze is hajto­gatja A szellemi apparátust, a gárdát, a mely a „B­u­d­a­­pesti H i­r l­a­p“-ba dolgozik, ismeri a közönség. Elő­fizetési czim : „Budapesti Hírlap“ kalap­ultta 16. Ara negyedévre 3 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. — A múlt év szeptember havától Budapesten megje­lenő „Gondűző“ czimes szépirodalmi hetilap rövid fennál­lása daczára is hasonló vállalatok közt a legnagyobb el­terjedésnek örvend, és nem is csoda ,mert áldozatkész és fáradhatatlan kiadója Székely Aladár rendkívüli szakis­mereténél fogva hazai irodalmunk legkitűnőbb képviselőit csoportositá és ezek közreműküdésével oly családi köz­lönyt létesített, mely szépirodalmunknak beszü­letére válik, mert tekintve rendkívül dús tartalmát, szép kiállítását és olcsó árát (negyedévenkint 1 frt 50 kr) e folyóirat a maga nemében páratlanul áll és joggal foglalja el szépirodalmi lapjaink között az első helyet. Előttünk fekszenek a leg­utóbb megjelent 38—41. számok, melyekből meggyőződ­tünk arról, hogy az ujjabb erők folytonos szaporításával a „Gondűző“ számról-számra érdekesebbé lesz: Tolnai Lajos, P. Szathmári Károly, Margitai Dezső és Marlitz E. nagyobb regényei mellett ott találjuk Éjszaki Károlytól, „Egy cseléd története“ Tóth Bélától, „Két hazugság“, Szana Tamástól „Byron Velenczében“ Balázs Sándortól „Nagy Tivadar házassága­t Perényi Kálmántól „Mi hár­man“ czímű érdekes elbeszéléseket. Ezekhez csatlakoznak érdekes költemények Szabó Endrétől, Endrődi Sándortól, Ács Gézától, Palágyi Lajostól, stb. Végül rajzolt ismeret­terjesztő czikkek, háztartási-, kertészeti csevegések, hasz­nos tudnivalók, adomák, vegyesek, talányok stb. Július hó elsején kezdődik a „Gondözó“ első évfolyamának utolsó negyede. Hévvel ajánluk t. olvasóinknak e kitűnően szer­­kesztettt lapot, melyből a kiadó mindenkinek szívesen küld mutatványszámot ingyen és bérmentve, ki e végett levelező lapon hozzá fordul.­­ Beöthy Ödön emlékét eleveníti fel az „Ország- Világ“ 26-ik számában, közölvén Biharmegye kitűnő fi­ának arczképét és jellemzését Hegyesi Márton tollából. Ezt érdekesnél érdekesebb közlemények sora követi, így „A

Next