Kecskemét, 1885. július-december (14. [13.] évfolyam, 27-52. szám)

1885-07-05 / 27. szám

27. szám, titok“, elbeszélés Hevesi Józseftől; „A Prokrisz regéje“, költemény Széchy, a „Szép Ilonka“ szerzőjétől; két czikk a kiállításról, az egyik Ekkert Antaltól, a másik M. L.-tól; „Nyilhúzás“, ritka szép ballada Füilöp Árontól, Az „Ellák“ szerzőjétől; Divathóbortok dr. Cini-tól; „Az apród“, ver­ses képmagyarázat Palágyi Lajostól, Régi várak (három képpel agyagfalvi Goró Lajostól); „Az anyós“ elbeszélés Gyöngyösi Lászlótól; „A magyarság Amerikában“ ere­deti levél New-Yorkból Bonyhádi Lajos hazánkfiától; „A hét története“ Székely Huszártól. A művészeti képek kö­zül megemlítjük „Romeo és Julia“, „Az apród“, „A pulyka­pásztor leány“-t stb. Végül a gazdag álandó rovatok : Tu­domány és irodalom, színház és művészet, újdonságok, a kiállításról, nők világa, könyvpiacz, vidéki élet, sport, hy­men, gyászrovat­ innen-onnan, rejtvények. Az „Ország- Világ“ előfizetési ára január —deczemberre 10 frt, jan.— júniusra 5 frt, április —júniusra 2 frt 50 kr. Az „Egyet­­értés“-sel együtt: egész évre 28 frt, fél évre 14 frt, negyed évre 7 frt, egy hóra 2 frt 50 kr. Az előfizetési pénzek a Pallas irodalmi és nyomdai részvénytársasághoz küldendők, gránátos utcza 6 ik szám. — Magyar tan- és olvasókönyv ipar­iskolák számára. Jausz György hasonnemü német nyelven irt munkája után s a nm. vallás- és közoktatásügyi min. által 1884. kiadott tanterv alapján szerkesztették . Papp József és Posch Lajos. Ára keményen kötve 65 kraj­­czár. Sopron, kiadja Romwalter K. és fia könyvnyomdája. (232 lap.) Azon reményben vállalkoztunk jelen mű magyar kiadására, hogy az nem kev­­ebb pártfogásra fog találni tanítói körökben, mint az eredeti német kiadás. Szerzőknek sikerült oly könyvet nyújtani a tanulók kezébe, melyet azok az iskolán kivül is örömmel forgatnak. Az egyszerű s mégis érdekes olvasmányok a tanulóknak nem csak kedé­lyét nemesítik s értelmét fejlesztik, hanem tájékoztatják s bevezetik őket mindazon ismeretekbe, melyekre jövendő életpályáján szüksége leend. És hisszük, hogy egy jelen olvasókönyv mindazon követelményeknek megfelel, me­lyeket a min. tanterv is kíván egy ipariskolai olvasókönyv­től. Az általános ismeretek nyújtása mellett nem feledkez­tek meg szerkesztők a vallás-erkölcsi képzésről sem, melyet igen szépen egyesítettek továbbá a hazafias nemzeti érzület fejlesztésével, a haza földjének s a magyar nemzet viszon­tagságos történetének­ úgyszintén hazai közművelődési viszonyaink megismertetésével. — A könyv 6 szakaszra oszlik : 1. Tanuló és vándorévek. — 2. Természet és ipar. 3. Társadalmi élet. — 4. Földrajzi képek. — 5. Tör­ténelmi képek. — 6. Üzleti levelek és ügyiratok. — A könyv kiállítása csinos, a papíranyag jó, a bekötés tartós. ELŐFIZETÉSI FELHIVÁS. Az 1885-ik év első felének végével, annak második felére, a I.Kecskemétet­re új előfizetést nyitunk. Miután városunkban és a ,,Kecskemét“ által képvi­selt vidéken e lap megmutatta, hogy a közbizalom őt megilleti és egyedül képviseli a ,,szabadság, testvériség, egyenlőség és függetlenség“ szent eszméit, s egyedül har­czol az igazság győzelemre juttatásáért, úgy a város, a vidék és a nép érdekeinek megóvásáért. Ezért lapunknak immár hosszas ajánlatra nincs szüksége,­­ belátta an­nak minden eddigi olvasója, hogy arra elkerült­tetlen szükség van. Kérjük a múlt hó végével lejárt előfizetések meg­újítását és az új előfizetések teljesítését. Előfizetési dij : Félévre, július—deczember hónapokra . 2 frt 50 kr. Negyedévre, jidiu­s — szeptemb. hónapokra 1 frt 25 kr. Kecskemét, 1885. július hó. Tisztelettel : A „KECS­KEHIÉT“ szerze, és kiadóhivatala. ÚJDONSÁGOK.­ ­• Beszámoló: Lipthay Pál városunk alsó kerü­letének országos képviselője múlt vasárnap délelőtt a 48-as kör udvarán tarta meg szép számmal össze­gyűlt, csupa választó­polgárokból álló közönség előtt évi beszámolóját.­­ Bódogh­ Lajos ügyvédnek la­punk szerkesztőjének bevezető beszéde után a képvi­­selő elmondotta beszámoló beszédét, melyben kime­rítő jelentést nyújtott a választóknak a lefolyt ülésszak működéséről. Lapunk első czikkében hozott beszámo­lóját képviselőnk zajos éljenzések közt befejezvén, utánna ismét Bódogh Lajos szólalt fel, kimutatva a választók előtt, hogy mindazon, a képviselőre vonatkozó jósolgatások, melyek sokak által a múlt évi választá­sok alkalmával képviselőnk kissebbítése végett híresz­­teltettek, az év eseményei által már eddig is meg­­c­áfolva lettek, s az alsó kerület választói azon kel­lemes helyzetbe jutottak, hogy képviselőjük teljes megelégedésüket és bizalmukat vívta ki. A képviselőt a választók bizalmába továbbra is ajánlva, beszédét befejezte s a közönség éljenzések közt oszlott szét.­­ A közigazgatási bizottság ülésének határ­ideje a főispán által július 7-nek délelőtti 11 órájára kitűzetett.­­ A fogalmazói és számtiszti állásokra kitűzött pályázati határidő július 10-én jár le, óhaj­tandós lett volna, ha a polgármester akként intézke­dett róla, hogy a főispán július 10-ike előtt nem tűzi ki a közigazgatási bizottság ülésének határidejét, s akkor másnap a közgyűlés is megtartható lett volna. — Halálozások. László Károly mérnök polgár­társunkat Ifj­ Kécskén súlyos csapás érte: édesanyja László György­né szül. Csorba Krisztina életének 91-ik évében június hó 29-én d. u. 1 órakor végelgyengülésben jobb létre szenderült. A szép kort ért nő hült tetemei a ref. vallás szertartása szerint junius 30-án tétettek az ó-kécskei ref. temetőben örök nyugalomra. A boldogult leánya volt véh. Csorba Jánosnak, ki ref. egyházunknak sok évig volt kedves orgonista kántora s 1831-ben hunyt el. Mivel az el­hunyt ide való volt s itt sok ismerőse s rokona van, a halál­esetről ezért s gyászoló fia László Károly mérnök polgártársunk iránti tiszteletből is meg­em­lékeztünk. — Kun György hites ügyvéd, 59 éves, református vallású agglegény, tegnap julius 4-én éj­jeli 2 órakor elhunyt. A boldogult kun-szent-miklósi származású, már rég városunk lakosa volt s rideg, elzárkózott modoráról mindenki előtt ismeretes volt; halálának oka az­ orbáncz. — Nyugodjanak békével. — Esküvő. Vágó László városi főerdész június 29-én tartá esküvőjét a helybeli ref. templomban Muraközy Ilona k. a.-al — Egyik násznagy a vőlegény nagybátyja Vágó N., a másik Muraközi Imre volt. Koszorús leányok voltak : Muraközy Mari és Ju­liska k. a.-ok, a menyasszony unokatestvérei. — Nyilvános köszönet. A gazdálkodó ifjúság által junius 28-án tartott majális tiszta jövedelmének fele részét 58 frt 75 kr., ötvenyolcz forint hetvenötkrajczárt, junius hó 30-án Sándor György gazdálkodó a ron­gyos egyesület számára alulírottnak átadta. — Ez összeg az egyesület pénztárkönyvébe’bevezettetvén, pénztárnok által julius hó 1-én a takarékpénztárba helyeztetett el. Midőn ennek nyilvánosságra hozatala által az összeg átvételét ezennel nyugtatványozom, egyszersmind a leg­melegebb köszönetét fejezem ki a rongyos egyesületnek a gazdálkodó ifjúság iránt azon nemes és emberbaráti szép tettéért, hogy midőn a maga lelki mulattatásáról gondos­kodott, ugyanakkor nem feledkezett meg a szegény rongyos, árva tanköteles gyermekekről is. Ily nemestett nem szorul dicséretre, ily nemestettek mutatják, hogy az igazi jótékony czél iránt mindnyájunkban lobog a részvét tüze. Fogadja a gazdálkodó ifjúság még egyszer köszönetü­nket. Kecske­mét, 1885. julius hó 2-án. Szakács István rongyos egyl. alelnök. — Veszett kutya. Felső-Alpár pusztában a nagyrétben veszett kutya kóborol. A napokban meg­marta Hajnal János birtokos disznóit és több pusztai lakos kutyáit.­­ — Vándorlólegény. Szakáll Gábor rendőr a múlt napok egyikén a „Szent­háromság“ temetőben egy rongyos, felkötött karú embert látott egy síron aludni, mivel az ember nagyon gyanús kinézésű volt s mellette ken­yérdarabok hevertek, — a rendőr engedély nél­küli koldulás miatt kérdőre fogta s bekötött karját megvizsgálta, melynek azonban semmi baja nem volt. A rendőrnek az ember előadta, hogy ő kalapos le­gény, igazolványa nincs, koldulásból él s karját szá­nalomgerjesztés végett kötötte fel.­­ Ezért a rendőr a csavargót bekísérte a kapitánysághoz, hol Sz. Gy. alkapitány által megtartott vizsgálat alkalmával a fentieket szintén beismerte. Miután pedig a csavargó lengyel származásúnak vallotta magát s a magyar nyelvet nem értette, a tolmácsnak alkalmazott Kus Ferencz köszörűs fordítása szerint életsorsáról a kö­vetkezőket adta elő: Neve Kulka János, 25 éves, katholikus vallású, kalapos legény, most koldulásból él. Született Bresce községben, Galliczia Biala nevű kerületében, a­honnan 1881-ben eltávozott vándo­rolni ; akkor volt igazolványa de egy városban a szál­lón ellopták tőle. Bekóborolta Orosz-, Porosz- és Morvaországot és Sziléziát. A múlt évben átjött Ma­gyarországba s azóta itt koldulásból él. — A rendőr­­alkapitány Kulkát az országból való kiutasításra ítélte, s mig haza tolonczoltatnék, addig elzáratott. — Védekezés a kolera ellen. A Spanyolor­szágban pusztító ázsiai kolera fellépése folytán a bel­ügyminiszter körrendeletet bocsátott ki az összes tör­­vényhatóságokhoz, figyelmeztetve őket a múlt évben e tárgyban kiadott rendelete megtartására. A rendelet­ben különösen a kutak, házak utczák és piaczok tisz­tán tartása meghagyatik, mi is ajánljuk rendőrségünk­nek a szigorú felügyeletet, s ha az esőzések elmarad­nak, az utczák rendes öntöztetését.­­ Nagy váltóhamisítás követtetett el a napok­ban Szegeden, R­aj­k­a­y Vimos ottani bor és fűszer­­kereskedő az utóbbi napokban egyszerre nagy csomó váltót számítoltatott le több szegedi pénzintézetnél, különösen az osztrák-magyar bank ottani fiókjánál. Itt azonban észrevették, hogy a váltók aláírásai többek közt Rajkay József aradi borkereskedőé, több budapesti tekintélyes kereskedőé s a,,Páris“ és „London“ szál­lóházak tulajdonosaié, hamisítva vannak. Ennek foly­tán fenyítő följelentést tettek ellene, mire Magay vizsgálóbíró rögtön maga elé idéztette Rajkait, a­ki meg is jelent. Mikor a váltókért felelősségre vonták a hamisítás bűnét mindenképpen tagadta s úgy adta elő a dolgot, hogy ő Budapesten ismerkedett meg azokkal a­kiknek a neve az inkriminált váltókon sze­repel. Rajkay József aláírására vonatkozólag pedig makacsul azt állította, hogy azt csakugyan Rajkay József írta, a­ki neki nagybátyja. Rajkay József táv­irati után megkérdeztetvén, kijelentette, hogy ő unoka­­öcscsének nem irt alá váltót. A vizsgálóbíró ennek következtében elrendelte, Rajkay Vilmos letartóztatá­sát, a mit a törvényszék is helybenhagyott s elrendelte Rajkay összes vagyonára a fenyitő zárlatot.—Ez a Raj­kay a farsangban tartott jelmezbál után némely ház­nál városunkban nagyon szívesen látott „vőlegény­jelölt“ volt. Örülhetnek az illetők, hogy szándé­kukra nem mehettek! — Jó kereset. Egy szerény, jó bizonyítványokkal ellátott fiatal ember, ki magát helyi ügynökké kiképezni akarja, ajánlatos feltételek mellett azonnal alkalmazást ta­lál. Hol? megmondja e lap kiadóhivatala. — Polgári kör. Városunk antiszemitái „Pol­gári k­ö­r“ czim alatt antiszemita kört alakítottak. Az alakulás múlt vasárnap a „Prófétában“ történt egy időben az alsókerület 48-as képviselője beszámolójá­nak tartásával, a­mely időre az antiszemita kör ve­zetői azért tűzték ki alakuló gyűlésüket, hogy kisebb közözönséget csináljanak a képviselő beszámolójának. De hát azért nem voltunk megszorulva; a nagy gyer­mekek „azért is elrontom a játékodat“­­féle kötekedése, czélra nem vezetett. A­­„Polgári kör“ alakuló közgyűlésére az antiszemiták a hírhedt elv­forgató ifj. Festetich Pál grófot is meghívták, — de nem jött el, úgy Vadnay Andor képviselő is el­maradt. Helyettük azonban lejött Rácz Géza képvi­selő és — ki hitte volna — Persai az áporkai választó. A gyűlés Festetichet ismert, kor­mánypárti, — antiszemitapárti — és bármi párti — elvhűségéért a kör fővédnökének választotta meg. Persay Ferenczet pedig tiszteletbeli elnöknek. A múlt évi események után tiszteljük a gusztusukat antiszemita polgártársainknak. Úgy látszik, ők máig se a maguk fejével gondolkoznak! — Sajtóhiba. Lapunk első czikkének 4-ik ha­sábja 11-ik sorának végén e szó „szabad“ kimaradt, — ezért a mondat igy lesz, amit egyetlen miniszter­nek se volna „szabad“ cselekednie. — Hírek a nagyvilágból. Balentics Imre a Haris bazári kettős gyilkosság tettese megmeneke­­dett a hóhér közelétől, mert július 1-én tüdővészben meghalt. — Párisban, egy szép 17 éves leányt a szúnyog ajkán megcsípett, öt nap múlva a szegény leány az orvoslás daczára is belehalt. — Zivatar. Július 1-én nálunk csak egy jókora ,zuhatagos zápor­eső esett, az ország különböző vidékein azonban akkor nagy zivatarok voltak s több felé szerencsétlenség és kár történt.­­ Budapesten a gyalogosok a lánczhidon julius 1-től kezdve Pestről átmenet­i krt fizetnek, visszajövet azonban semmit. A Margit-hid vámmentes a gyalogosok részére. — Rablógyilkos. Párisban az esküdtszék halálra ítélte a 22 éves Marchaudont, ki ápril­ióban lemészárolta és megra­bolta Cornet asszonyt, kihez csak pár órával előbb szegődött inasnak. Marchadon inas volt Párisban, de ugyanakkor mint fiatal nemes szerepelt az előkelő Fontainebleanban, fölvette a szolgai egyenruhát, hogy betörést s ha épen a sor úgy hossza magával, gyilkos­ságot is kövessen el; másnap azután visszatért fény­űzéssel berendezett nyaralójába s élvezte ott tartott szeretőjével a rablott vagyont. — Végre azonban rajta vesztett. — Sajó Vámoson a 3 éves kis Varga Julis hetek előtt eltűnt, ruhái, és csontjai egy részét a réten találták meg. Az ottani kir. ügyész Kozma főügyészhez tett jelentésében Varga Julist hihetőleg a rétbe fultnak állítja, kinek holtestét a kutyák szakgat­­ták szét. •— A „Függetlenség“ értesítése szerint a sajó­vámosi nép Varga Julis megölését a zsidóknak tulajdonítja, kik rituális gyilkosságot követtek el a kis­lányon. Három zsidó rabbi és sakter a gyilkosság gyanúja alapján le lett tartóztatva ; a vizsgálat a mis­­kolczi törvényszéknél folyik, a­hol a rejtélyes eset kiderí­tésén működnek. — A két képviselő, Fenyvesy Ferencz képviselő a napokban Győrből Pápára uta­zott, a kupéba beszált egy német úr is, ki csakhamar levetette lábáról czipőjét s harisnyáját és egészen komóttá tette magát. Fenyvesy felszóllította, hogy neki kellemetlen ebben a nagy melegben az ilyen dolog, tehát húzza fel czipőjét. A német sógor ellenkezett s e közben bemutatta magátt, hogy ő osztrák képvi­selő, Fenyvesy is, hogy ő meg magyar, így folyt tovább a vita. Az útitárs csak nem akarta felhúzni czipőjét, vagy legalább eltakarni lábát, a­miért Fenyvesy a kupé ablakán kidobálta az „osztrák kol­lega“ saruit. A sógor azután hiába kiabált, mezítláb kellett Bécsbe bevonulnia. KECSKEMÉ­T. SZERKESZTŐI ÜZENET. „A mindszenti tanítók“ aláírással hozzánk beküldött czikk személyeskedésnél egyebet nem tartalmaz, miért az a közérdeknek szánt rovatban nem közölhető. — Ha azonban a beküldők soraikat erővel kinyomatva óhajtják látni, s kedvük van nyíltan személyes­kedni, — akkor ott a közleménynek a helye a nyílttérben, hol a kérdéses czikket 20 írt közlési dij beküldése után, a négy mind­szenti tanító nevének aláírásával, kinyomathatjuk. KÜLÖNFÉLÉK. * A fejszámolás elemeiből. Tanító: — Mond meg nekem, kis fiam mennyi marad ha 10-ből 10 et kivonunk? Kisdiák­­hallgat zavarodottan.) Tanító: — No nézd, fiam, ha édes anyád a boltba küld, és ad 10 kraj­­czárt. Te zsebre teszed, s mikor a boltoshoz jössz, azt ve­szed észre, hogy a 10 krajczárt elvesztetted... Mi van akkor a zsebedben ? Kis diák : •— Lyuk van a zsebemben tanító úr! *A pompás baj. Két ujjonan nősült ismerős fiatal­ember találkozik egymással pár héttel a mennyegző után. Mindegyik dicséri a maga feleségét. Hallod mond az egyik, a feleségemnek olyan pompás haja van, hogy mikor azt felbontja, az majdnem a földet éri. — Az semmit jegyzi meg erre a másik, az enyémnek olyan nagyszerű a haja, hogy mikor fölbontja, az egészen a földre esnék------ha -------az éjjeli szekrényre nem tenné! * Jó kilátás. Budapest külvárosainak egyikében van egy sarki vendéglő, hol a közlekedés élénksége folytán, csaknem naponta történik szerencsétlenség. A vendéglős­nek sokáig rosszul ment a dolga, míg végre egy táblát ké­szíttetett ezzel a felirattal: „Itt gázolják el déltájban a kö­zönséget , jó kilátás a szerencsétlenség színhelyére.“ Az­óta naponta megtellik a vendéglő. * Nagyot mondott. Egy társaságban a főváros fejlődéséről, az építkezések gyorsaságáról beszélgettek. „Ez mind birku­k­! Vágott közbe egy úri­ember. Amerikában van csak a gyorsaság.­­Nem rég, mikor New­ Yorkban jár­tam, reggel a mint szá­llómról elindultam, egy vendéglő­nek még csak fundamentumát rakták le, mire este vissza­tértem, már az első részeg embert ki is dobták belőle.“ * Önkénytelen á r­u­l­á­s. A kis Ilka . Apácskám, hajolj le kissé, had nézzem meg a szemedet! Apa : Ugyan mit akarsz te kis bohó ?... Ne nézd meg hát! A kis Ilka: Nini, hisz neked fekete szemed van, apácskám , pedig ma reggel a mama azt mondta a hadnagy úrnak, midőn nálunk látogatóban volt, hogy jól vigyázzon reád, mert neked Ar­­gusz szemeid vannak! * A Hollandok rólunk. A Hel. Walterland nevű hollandi lap legutóbbi számában többi között ezeket írja fővárosunkról: „A­ki jól akar enni és inni, az látogason el Budapestre; a jó evést itt tudományképen művelik, a jó ivásban pedig valósággal művészetre vitték. A franczia konyha itt is uralkodó, de az, a­ki ínyét csiklandozni és gyarapítani akarja, az élvezzen egy igazi magyar ebédet hamisítatlan magyar vendéglőben, vagy még jobban teszi ha egy másod-, vagy harmadrangú korcsmába megy el ebé­delni. A leves után melynek, magyaros nemzeti ize van, rendesen dunai halat ,,fogosh“-t, szolgálnak fel, melyet ki­tünően készítenek és jó mártással adnak az asztalra : nagyon jól esik hozzá egy pohár rizlingi bor, mert itt is azt tartják, hogy ,,a halnak úszni kell. Ezután következik a „pörkölt“, a „gulyás és cigán (zigeuner­ gebrand,) melyet a magyar borssal „paprica“-val készit; nagyon kedvencz étel náluk továbbá a „szűzpecsenye káposztával“, mely nem egyébb, mint rendkívül erős fűszerekkel készített borjúhús. A kinek nincsen edzett ínye, annak nem ajánlom, hogy ezeket az eledeleket még csak meg is ízlelje. A legjobb asztali bor a „budai vörös bor“, mely nagyon animálja a társalgást; azután a borsos ételek után az ember nagyon megkívánja az italt. Kitűnő bor a tokaji, mely itt jobban ízlik mint ná­lunk az a zagyvalék, melyet nálunk tokaji név alatt árul­nak. Ebéd közben nagyon élénk a társalgás, mely jobbára magyar nyelven folyik. Ez a nyelv különösen női ajkakról kimondhatlanul szépen és édesen hangzik. A vendéglők­ben rendesen czigányok is vannak, kik ebédközben zenél­nek, csupán vonó hangszereken és hangjegyek nélkül ját­szanak, de rendkívül tehetségesek- kiváló zenei érzékük és hallásuk van és az idegent is elbájolják a „ Slongarische- Csárdás muzeik“­kal. * A fizikai munka haszna. A jelenleg élő orosz regényírók leghíresebbike, Tolstoj gróf, mint Péter­­várról jelentik, czipészmesterséggel foglalkozik. A regény­írót e lépésre különcz gondolkodása vitte reá. Nemrég meg­látogatta öt műhelyében egy barátja, Krojeszki lapszer­kesztő társaságában. A gróf munkászubonyban, bőrkötény­­nyel öltözve ü­lt egy alacsony széken és javában dolgozott egy csizmán, midőn a vendégek beléptek. Az érkezők által nem zavartatta magát a munkában, hanem csak akkor ál­lott fel, midőn a megkezdett munkát bevégezte. Ekkor az­tán bevezette vendégeit k­ószobájába, mely már nem árulta el, hogy Tolstoj czipész mesterséggel is foglalkozik. Arra a kérdésre, hogy mi czélból folytatja a mesterséget. Tolstoj azt felelte: „Minden embernek kellene tudni egy mester­séget, mert csak a fizikai munkában van egy szilárd, józa­­nító elv, mely az élet javítására és felfrissítésére vezet.“ KÖZGAZDASÁG. SERTÉSVÁSÁR. — Az első magyar sertéshizlaló részvénytársaság heti jelentése. — Budapest-Kőbánya, 1885. július 3. Átlagos hetiárak: magyar válogatott ára 260—320 klgr. nehéz 37 — 38 kr. ; 180—240 klgr. nehéz 1885. julius 5. 38—39 kr.; öreg sertés 300 klgr. felül 35—35 kr.; vidéki sertés 37 — 40 kr.; transitóban: szer­biai 37 '/a—38 '/2 kr., romániai 37—39 kr. tiszta súly­ban : magló — kr. kilogrammonként. Eleségárak: tengeri 6.55, árpa 0.00. HELYI GABNAÜZLETI TUDÓSÍTÁS. 1885. július 3. Tisztabúza métermázsánként 7.60-8.00 Kétszerbúza „ »1 6.80—7.10 Rozs „ »1 6.20-6.30 Árpa „ 11 5.90—6.10 Zab11 6.40—6.60 Tengeri kecskeméti „ 116.10—6.20 Tengeri bánáti „ 110.00-0.00 Köles „ 11 6.40—6.60 Burgonya 11 2.50 -2.80 Széna ,, 11 2.20—2.30 Szalma „ 111.10-1.20 Szalonna kilója 0.43-0.44 A BOROK LEFEJTÉSE. Ha a szőlőt leszü­reteltük s feldolgoztuk s a feldolgozás­nál nyert mustot kierjesztjük, az édes szőlőből mint tudjuk a feldolgozott szőlő minőségéhez képest majd erősebben, majd gyengébben savanyú s csípős, szeszes s ennek foly­tán nagyobb mértékben élvezetre kábitólag, részegitőleg ható folyadékot, u. n. uj bort nyerünk. Ki azonban csak némi részben is járatos a borászati ismeretekben : az tudni fogja, hogy a bornak még hosszas kezelésen s a változá­sok egész során kell keresztül mennie; hogy az elérje fej­lettsége, jósága legmagasabb fokát, azon fejlettségi fokot, melyre a pinczészet mászótárában ezen szót alkalmazzák: palac­kérettség. Azon pinczészeti műveletek között, melyek által a bo­­rok palackéretté fejlesztését, minél előbb való megér­lelé­­sét czélozzuk, a legnagyobb szerep jutott kétségen kivül azon műveletnek, melyet a borok lefejtése czimén is­merünk. Mielőtt e művelet kivételi módozatainak fejtegetésébe bocsátkoznám, legyen szabad előlegesen azon kérdésre felelnem, mit értünk mi a borok lefejtése alatt s mi a czélja a lefejtésnek. Tudjuk, hogy a borok hosszabb s különösen csendes helyen állás mellett s főleg az erjedés után s az ezt követő első időszakban, tehát fiatal korukban nagymennyiségű üledéket, úgynevezett seprűt raknak le magukból, mely seprű legnagyobb részben a szőlőhéjából s a kocsányból a mustba került héj stb. foszlányokból, sárból a szeszképző­­désnél kiváló borköböl elhalt élesztő sejtekből s fehérnye­­dűs pectin s egyébb nyálka anyagokból stb. áll. Ezen tisztátalanságok, mint a tó fenekén az iszap, a felettük álló folyadékra kártékony hatással vannak s hosz­­szabb idő múlva annak megzavarodását, esetleg meg is küzhüdését stb. eszközük. Ha boraink egészséges voltát, tartósságát biztosítani akarjuk, okvetlen meg kell szabadítani borainkat mielőbb seprűjétől, mert hisz senkinek sem jut eszébe az ivó­vizet ganajra, vagy poshadt iszapra önteni, annál kevésbé tenné ezt drága borával; pedig a seprű semmi egyébb mint bor­ból kivált piszok, rothadásra képes szemét, melyet felvett hasonlatomban ganaj, vagy posvány iszapnak neveztem. Azon műveletet, melynek segélyével a színbornak a le­rakódott seprűtől való elválasztását eszközöljük, nevezzük a borok lefejtésének. Mi e művelet kivitelét illeti, az kétféle lehet; nevezete­sen ismerünk nyilt s ismerünk zártan való lefejtést. Nyíltnak nevezzük mi a lefejtés azon módját, melynél a bort a levegővel való minél tökéletesebb érintkeztetés czéljából a seprűről először köcsögbe, sajtárokba, ved­rekbe (fertályosokba) eresztjük azokból öntjük az ujjon­­nan megtöltendő hordókba. Zárt fejtés alatt pedig a lefej­tés azon módját értjük, melynél a borok kaucsuk csöveken leginkább szivattyúk segélyével a bort tartalmazó hordó­ból a levegőtől egészen zártan fejtjük át a seprűjétől meg­szabadítva a megtöltendő hordóba. A fejtést természetesen úgy az egyik, mint a másik módnál addig kell folytat­nunk mig. a le, illetve átfolyó bor pohárban felfogva s vizs­gálva a bor volt tisztaságához viszonyítottan eléggé tiszta, mihelyt azonban a vett próba zavaros, a tovább fejtést rög­tön be kell szüntetnünk. Hogy pedig mikor alkalmazzunk nyilt és mikor zárt­fejtést, arra vonatkozólag az az általános szabály, hogy az új borok mig tökéletesen ki nem erjedtek s fehérnye tar­talmú anyagaik nagyobb részét le nem rakták, mindig nyilt­­an, ezután azonban zártan fejtendők. És pedig miért ? Ki üt de látszólag már egészen tiszta borokat csak egy­szer, fejtett (különösen nyílt fejtés mellett) annak bizonyára feltűnt, hogy fejtés előtt víztiszta borai egészen zavarosak lettek, mint mondják: megtörtek. Ezen körülménynek az az oka, hogy a fejtésnél a bor­ban még nagy mennyiségben található fehérnye anyagok a levegő élenyével érintkezve azzal egyesülnek mint mond­ják élenyülnek s mint ilyenek tömörülnek s csapadékot képeznek, mely csapadék okozza az említett zavarodást. S éppen a levegő élenyének említett hatása az, melyért nekünk az új borokat a lehetőségig nyíltan kell fejtenünk. A fehérnye anyagok jelenléte ugyanis a borokra nézve ár­talmas, mert ezen anyagok mindenféle betegségeket okozó gombák szaporodásának fő előmozdítója, alapanyagaként szerpelnek. Mint ilyenektől tehát nagyon érdekünkben áll borainkat minél előbb és minél tökéletesebben megszaba­dítani ; s a nyílt fejtés, mint láttuk egyik leghatalmasabb eszközünk e czélunk elérésében, mert minden fejtésnél egy­­jó tömeg fehérnye anyag élenyülvén, ez által egyszersmind egy egy adag ártalmas, a borok betegségét is végre azok­nak a szabad levegőn s meleg helyen a már érintettt tö­mörülés folytán való megtörését okozó anyagtól szabadul­nak meg boraink. Mindezekből pedig az kitűnik, hogy ennek folytán ha­bár a túl gyakori lefejtést sem lehet ajánlanunk, de a lefej­tések eszközlésével főleg az első évben nem kell fukarkod­nunk s azt minden 2 — 3 hónapban tanácsos ismételnünk és pedig mindaddig nyíltan, mig csak azt nem észleljük , hogy a lefejtés után a bornak már csak igen gyenge zavaro­­dást mutatnak jeléül, hogy fehérnye nemű anyagaik már csak­­nem teljesen kiváltak ; ha egyszer ezt észleltük, azután a borok már ritkábban s csak zártan fejtendők. Különösen nagy súlyt kell ezen körülményre fektetnünk a fajborok s főleg a zamatos boroknál. A borok illata, illetve zamatadó anyagai ugyanis szinte nagy részben a levegő elenyének köszönik képződésüket; de a mily jótékonyan hatott a zamatadó anyagokra azon kevés éleny, melyet akkor nyertek, mikor a levegőből a borba jutott éleny nagy részét a fehérnye anyagok kötötték le: éppen oly ártalmas volna ez anyagokra a levegő éle­nyének mint p. o. a nyilt fejtésnél nagyobb mérvbeni je­lenléte, mert azoknak túl gyors s túlerős élenyitését eszkö-

Next