Kecskemét, 1885. július-december (14. [13.] évfolyam, 27-52. szám)

1885-07-12 / 28. szám

XIV. évfolyam, 28. szám. Kecskemét, 1885. július 42. Előfizetési dij: III. tized, halasi-nagy-utcza 29. szám.KECSKEMÉT A KECSKEMÉTI FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRT POLITIKAI ÉS KÖZMŰVELŐDÉSI KÖZLÖNYE, S A MINDSZENT-SZEGVÁR-VIDÉKI FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRT ÉRTESÍTŐJE. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP, helyben házhoz hordva, vi­dékre postán küldve: Egész évre - - - - 5 frt 1 kr. Félévre...........................2 frt 50 kr. Negyedévre - - - - 1 frt 25 kr. Egy szám ára................- 10 kr. Előfizethetni a lapra a kiadóhivatal­ban, valamint a helybeli könyvkeres­kedésekben. Egyes példányok ugyanitt kaphatók. Szerkesztői iroda: Hirdetmények és „Nyílttéri“ közlemények jutányosan számíttatnak. Hivatalos: n. m. városi és bírósági 3 frt, egyházi egyleti, társulati stb. hirdetmények minden egyes beigtatása 2 frt. Bélyegdíj minden beigtatás után 30 kr. Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadóhivatal: Vili. tized, halasi-nagy-utcza 29. szám. Törvényszü­netkor. A nyári évad elérkezett. A politikai láthatáron majdnem szélcsend állt be. — Tisza Kálmán és minisztertársai, a vám és kereskedelmi szerződés megújítása ügyében, rövid pár órai előértekezlet után az osztrákok előtt előreláthatólag beadták a derekukat, de mit is tanácskoznának sokáig eb­ben a nagy melegben, hiszen csak az ország, csak a magyar nép jólétéről van szó! — Most a dip­lomatáknak, minisztereknek és nagy uraknak a helye a­ fürdőn van, ott kell tétlenül hűsölni, m­ilyen időben csak a népnek kötelessége a dolgozás; most kell az adóra valót véres rertékkel meg­keresni. Most a bíróságok is törvényszünetet tartanak , mert a bölcs törvényhozás elrendelte, hogy néhány ezer hivatalnok kedvéért a milliók hadd várjanak. Mit tesz az, ha hónapokig megáll az igazság amúgy is lassú kereke. Azt meg számba se kell venni, hogy a törvényszünet által 4 — 5000 ügy­véd szájától 2 sőt 4 hóra is elvonják az amúgy is keserves kenyeret, s addig az igazságkereső kö­zönség akár ököllel törülheti szemét. Azt mondtuk, hogy 4 hóra is, pedig a törvény csak 2 havi szünetet rendel. Csakhogy ez a tör­vényben megirt 2 hó természetben legalább még annyira szokott változni. Mutatja a példa előttünk itt a kecskeméti kir. járásbíróságnál.­­ Ugyanis mint nálunk, úgy országszerte, a kir. járásbírósá­gok az igazságügy miniszter és a kir. törvényszé­kek — mostoha gyermekei. A kir. törvényszékek el vannak látva minden szükségessel, sőt felesle­ges is van elég mind személyzetben, mind helyi­ség és felszerelés dolgában; a kir. járásbíróságok azonban a szükségest is nélkülözik. Mig a polgári és büntető törvényszékeknél játszva, és komótosan elhelyezkedve elvégezheti mindenki a maga dol­gát, sőt egyesek majd teljesen, dolog nélkül meg is öregszenek, — addig a kir. járásbíróságoknál a lehető legkisebb személyzettel, összezsúfolva, örökös igazúzásra voltak a hivatalnokok kárhoz­tatva a törvényszünet életbeléptetéséig. — Két három bírónak folyton kellett bajlódnia hozzá utalt sommás, bagatell, fenyítő és egyéb ügyekkel. Ki­segítő, felváltó erő nem volt, mert nem adtak. — Most a törvényszünet segíti ki a szorongatott já­rás- és aljárásbírákat, de távoztukat a jogkeresők smntik meg, mert az ügyek addig szintén szünetel­nek. Nálunk szünetelnek különösen a polgári és sommás ügyek kétszeresen, mert a szüneti bíró már két év óta egymásután ugyanazon bíró lévén, a törvényszünet elteltével neki áll jogában 2 havi szünidejét élvezni, így tehát a hozzáutalt — s já­rásbíróságunknál épen a fontosabb — ügyek a szüneten túl még 2 hóval hátravettetnek. Ez pe­dig történik azért, mert a munkaerő csekély já­rásbíróságunknál, s nincs arról gondoskodva, hogy az akadályozva levő munkaerő helyettesítessék és ahol szükséges, ott szaporíttassék. — Ily állapot mellett szerencse még, hogy a sommás ügyeknél oly gyors és tevékeny erőt helyezett a véletlen rendelkezésünkre. A fenyítő járásbíróságnál vagyunk megakadva legjobban. Itt már az igazság szekerét hónapokon keresztül is alig bírjuk egy-egy nyom­nyit tovább vonszolni. Belátta ezt a kir. törvényszék vezetője is, és kisegítőnek egy aljegyzőt kineveztetett a miniszter által a f­ő ügyek menetének gyorsítása és a nagy munka feldolgozása végett. „Adtál uram esőt, de nincs köszönet benne !“ — A ftő bírót és az új aljegyzőt elhelyezik együtt egy kis szobában, az önálló működésre szánt erőt fel kell használni tollnoki munkákra, mert külön szoba nincs és igy egymás miatt a biró és aljegyző önállóan külön nem dolgozhatnak. A ftő­­ügyek te­hát körülbelül ott maradtak a­hol eddig voltak. A kir. törvényszék vezetője nem tud a járásbíró­ságnak még egy zagot rendelkezésére bocsátani! Mi azonban azt hisszük, hogy a kir. járásbí­róságunknál a ftőügyek, különösen a becsületsér­tési ügyek lassú menetét nem csak a fenti okok, de azok nagy száma is okozza. Hogy pedig ezek oly nagy számmal vannak, annak egyedül maga a kir. albíró az oka, mert a polgári becsületet rendsze­rint 5—10 írtnál többre nem becsüli, — azért a sértések számát a csekély büntetés tudata nö­veli, mert azt tartja az illető veszekedő­s nyel­velő fél, hogy: meggyalázom nyilvánosan ellenfe­lemet, kifutja a becsületéért 5 rongyos forint! Itt még nagy panasza van az ügyvédi karnak is, mert a törvény által meghatározott költségek helyett részükre csak gyenge n­a­p­s­z­á­m szokott az illető sző, albíró által megítéltetni, kinek nagy gondja van arra, hogy az a napszám a magas bírói székben ülő férfiú fizetésének egy napra eső összegét el ne érje, mert ez által tán az ügyvéd is hozzá hasonló felsőbb lénynek tekintetnék. Mindezeket pedig nem azért mondjuk, mert egyúttal ügyvédek is vagyunk s igy tán elfogul­tan nyilatkozunk, hanem mondjuk azért, mert igy igaz, s mert mindkét tisztünk feladata az igazság­­diadalra juttatása. Lenne még sok elmondani­valónk, különösen a törvényszéknél követett helytelen és az ügyvédi kar túlnyomó része elleni méltánytalan és igazságta­lan eljárás és a feleknek túl nagy költségeket okozó intézkedések miatt, de azt máskorra hagyjuk. — Ígérjük, hogy még visszatérünk e tárgyra. Most csak azon szükségességnek adunk kifeje­zést, hogy hogy jobban tenné a kir. törvényszék vezetője, ha most az üresedésben levő törvényszéki birói állás betöltése helyett, a kir. járásbíróság­hoz egy albiró kineveztetését kérelmezné az igaz­ságügyminiszternél, mert a törvényszéknél meg se érzik, ha az amúgy is felesleges azon birói állás betöltetlen marad, míg a járásbíróságon egy al­­biróval nagyot segítenének, s nem kellene 4 hóna­pos törvényszüneteket élveznünk. A törvényszéki irodát és irodaigazgatót pedig elhelyezhetnék az emeletre, p. o. a kis tanács­te­rembe ; szükségtelen két ülésterem, s be lehet az időt osztani úgy, hogy minden ülés megtartható sorba a nagy teremben, nem esik össze egyik se a másikkal. Vagy ha az ülések ideje néha össze­esnék, arra való az elnöki helyiség; láttunk már elég vi­déki törvényszéket a­hol állandóan azt használják a polgári és telekkönyvi ülések alkalmával, így azután a járásbíróság fenyítő ügyein is se-Vérrel becsteleníted meg, éhezők nehéz könnyeivel átkoztatod, pedig nem az ő mostohasága, hanem irigy­­elhetetlenséged rabolta el tőlük az utolsó falatot. Rettenetes a föld, ha megharagszik, ha bosszúja kitör mélységes kebeléből !! Óh ember, büszkén tekintesz most ezredéves mun­kádra, de ha megdördül alattad az a jámbor föld, ha bősz haragjában megrázkódik, porba dőlnek hitvány alkotásaid, hogy veled együtt eltemessék bűneid gya­­láz­atát. Árvíz ellen gátat emelsz, a tüzet elfojtják gépeid, a villámot elhárítod, minden ellen védheted magadat, de gyáván siránkozol tehetetlenségedben, ha ellened támad édes­anyád, a föld. Mit csinálsz a földrengés ellen ? Hová menekülsz, ha dühében rád leheli szörnyű mérgét, a fekete halált? Bosszújának e csapásai alatt már görnyedtél, de mennyi borzalom rejtőzködhetik még ott, a­melyek még előtted ismeretlenek, ámde valamikor kizúdul­hatnak, hogy eltiporjanak igaztalanságaidért. Ki tudja Mi Van A Föld Alatt?... Hiszen önzésed a földbe alig hatolt négyezer láb­­nyira s nem tudhatod, mi van addig s azon túl! Talán ha rózsákat ültetve, néhány arasszal mé­lyebbre ásnál, megdermedve látnád a „látha­tatlan­t.“ Talán ott látnád az üldözött igazság biráit, amint komoran feljegyzik az emberiség folytonos tévedé­sét, bűneit, hogy a leszámolás napja borzasztó legyen. Megtagadott, megcsúfolt eszmék bajnokai talán ott köszörülik fegyvereiket, hogy a megtorláskor biz­tosan eljön az ac­él. Talán ott vannak titkos ellenségeid, akiknek esz­­itve lenne, két embert valóban két ember számba vehetnénk s nem egybe, mint jelenben. Most folyik a törvényszü­net,­­ az itt elmon­dottakon az érdekeltek jól elgondolkozhatnak, csak azután segítsenek is rajta. TÁRCZA. M. Y. A. F. A ? — Elbeszélés — IRTA: PONGRÁTZ BÉLA. I. Terra incognita. A földre hull verejtéked, folyton földön álmodd, a föld az életed, halálod s ezt a százszor megáldott, száz­szor megátkozott földanyát ismered-e ? Millió sirt rejtő, ezer barlangtól, forrástól meg­tépett kebelét láttad-e ? Sejted-e mit hordoz méhében? Áldás, vagy átok az, mit számodra holnap megszülend ? Völgyeit felszántod, hegyeit megfúrod s borzadva tapasztalod, hogy az titokzatos mélység, kialudt láng, megkövült élet. Semminek érzed magad, midőn arra gondolsz, hogy ez a virágzó és ezer hangú jelen a jövő ezredév szemeiben oly alaktalan múmia lesz, mint lábaid alatt a lezajlott századok, melyekkel fűtesz, világítasz. Óriási gyomor ez a föld, megemészti a múltat, hogy táplálhassa azt a sivár jelent s eltemeti a mát, hogy helyet csináljon a holnapnak is. Csupa jóság, csupa türelem ez a föld, engedi, hogy palotákat építs az ő csontjaiból, a kövekből, öledbe hullatja édes gyümölcseit s engedi, hogy az ő szelle­mével, a tűzzel és villámmal, uralkodjál fölötte. S mi a hálád ezért, óh ember, te gondolkozó sár­­tömeg ? !. .. Kevélyen elbizod magadat s a te érdemednek tu­dod be az ő jóságát, közeit nem ismered, akikhez gyarló törvényeid nem férhetnek; akik bosszút állnak rajtad, de nem tudha­tod mikor ? ! * Ki tudja Mi Van A Föld Alatt? Vannak sokan akik tudják, de nem beszél­nek róla !! II. Czéltalanul. — Biz úgy, kedves Adél, ismét búcsúzunk ! — Nem hittem, hogy tőlünk is ennyire idegen­­kedel. — Valóban, édes Viktor, nem szép, hogy T­u­­­rulkot ily könnyen elhagyod, te nem szeretsz bennünket! — Nem úgy, kedves Adél, nem úgy kedves Tódor, én szeretlek, de ...­­De?! — De nem nyughatom. — A régi seb ? — Nem, jó Adél, nem az. — Hanem ? — Unatkozom. — Szép, szép, öt nap alatt megunt bennünket! — Titeket nem, csak önmagamat. — És mit! — Beszélj nyíltan, mond ki határo­zottan, hogy nem szeretsz engem, húgodat, a bohó Adélt, nem szereted férjemet, az én jó kis Tódoro­mat! Különben hallgass!! Kaczagj, no, hogy én köny­­nyezem gonoszságodon. — Igen, te most is a bohó Diliké vagy ! — Bolond vagyok, bolond, hogy szeretlek! — Hallgassatok meg, elmondok mindent s ha bű­nös vagyok, elitélgettek. — Én már ítéltem fölötted — szívtelen vagy! — Igazad van, Dilikém, szívtelen vagyok, de volt egykor "szivem is! — Volt? — Nem volt!... A semmiből semmi sem lesz, a valamiből pedig örökké marad valami. — Ejha! Tudor, mily bölcsészt faragtál a kis Diliből! — Még gúnyolódik ! — Apage satanas!... gúnyolni téged?! Beszél­hetek ? — Hallgatunk. — Hogyan is kezdjem? —• Igen... tudjátok mi volt oka hosszú kóborlásomnak, amelyből idejöttem pihenni. Azért kerestem föl Turulkot, hogy titeket még egyszer lássalak, de nem azért, hogy mindig ve­letek maradjak. — Örömmel tenném, ha lehetne. Nem füllentek, ha mondom, hogy a seb, mit Angela vá­gott szivemen, a világ zajában hamar behegedt , ámde annál mérgesebb fekély ütött ki lelkemen ... Nem tudom szeretni az embereket s önmagamat is gyűlölöm. Nem tudok hinni senkiben, nem tudok lel­kesedni semmiért, s nem találhatok ezért, melyért fá­radni, harczolni méltónak tartanám. Ennek a nyava­lyának vagyok én a betege, ennek a láza, idege nyug­talanságom. S hogy ily boldogtalan lettem, az igen természetes. — Nem a rajongás, hanem a számítás, nem a szeretet, hanem az önérdek századában élünk, s­ én e kis faluban szeretni és lelkesedni tanultam. — Ugy­ e, Dilike, anyánk csupa költészet volt, apánk csupa emberszeretet és rajongás. Anyánk azt mon­dotta : ami szép, az jó és igaz, kövesd a természetet; apánk pedig arra oktatott: embertársaidat jobban sze­resd önmagadnál s az igazságot az embereknél. Apám volt mesterem is, ő vezetett a tudomány világába. Huszonkét éves koromban léptem ki e kedves körből POLITIKAI SZEMLE. A kiegyezés Ausztriával. A magyar miniszte­rek és az osztrák miniszterek közt a vám és kereskedelmi szerződés megújítására, valamint minden ezzel összefüggő közös ügyekre vonatkozólag tartott értekezések ez időre befejeztetnek. Az osztrák és a magyar miniszterek tanács­kozása Taaffe gr. osztrák miniszterelnöknél Bécsben július 8-án déli 1- től 2 óráig tartott, ezután fél 3-tól fél 5-ig a külügyminisztériumban Kálnoky gr. külügyminiszter el­nöklete alatt közös miniszteri konferenczia volt, a­melyen részt vettek még: Kállay Béni közösügyi pénzügyminisz­ter, Taaffe gróf miniszterelnök, Dunajewsky pénzügymi­niszter, Pino báró kereskedelmi miniszter, Tisza Kálmán miniszterelnök, Szapári Gyula gróf pénzügyminiszter és Széchenyi Pál kereskedelmi miniszter. Az osztrák és ma­gyar­­­iniszterek megbeszélései körébe bevonattak vala­mennyi közösügyi, a vám és kereskedelmi szövetséggel összefüggésben álló kérdések, így nevezetesen a quota­, a közvetett adók és a restituciók kérdése és az állategész­ségügy ; — ama tanácskozásokban pedig, a­melyeken a közös miniszterek is résztvettek tárgyaltattak a kereske­delmi politikai ügyek is, illetve az ezzel kapcsolatban álló, oly felette fontos ügy — az 1886. és 1887. évben lejáró kereskedelmi szerződéseink megújításának kérdése. Az osz­trák miniszterek e tanácskozásoknál minden részletre vo­natkozólag állás­pontjaikat tartózkodás nélkül kifejtették és a magyar kormány előtt szükségesnek mutatkozó javasla­taikat megtették és azokat indokolták, úgy, hogy a további tárgyalások egyelőre írásbeli úton lesznek folytathatók. Egyidejűleg az osztrák-magyar vámkonferenc­iának fel­adatául tűzetik ki, hogy — tekintetbe véve az illető kül­földi államok, így Románia között való kereskedelmi-poli­tikai viszonyunk minden eshetőségeit, természetesen teljes összh­angzatban a külügyminisztériummal — megfelelő in­strukciókat dolgozzon ki és egy javaslatot állapítson meg. Őszszel azután a most megszakított tanácskozások a közös minszteri értekezleteken folytattatni fognak. Nincs kizárva, hogy a nyár folyamában Kálnoky gróf külügyminiszter al­kalmat talál Bismarck n­evezeggel összejöhetni, ahol előre­láthatólag a két monarkia kereskedelmi politikája döntő be­folyású megbeszélés fog megtartathatni. A nyilvánosságra kiszivárgott értesülésekből nem igen tűnik ki, hogy Tisza és társai Magyarországért valamit tenni is akarnának. Az itthon oly hatalmas Tisza Kálmán Bécsben a meghunyászkodott szolgaszerepét játszó, meg­görbült háttal mindenbe beleegyezését adja amit eléje szab­nak. Az országos kiállítás sikert is Tisza a nemzet szem­fényvesztésére, új engedmények adására és csak személyes érdekeinek előmozdítására használja fel. A tűzoltóság szervezése közigazgatási úton. Két magyar város, Merény és Nagy Réce küldték fel a belügyminisztériumhoz szabályrendeleteiket, melyben a kötelező tűzoltósági szolgálat behozatalát, illetve e szolgá­latnak adó általi megváltását rendelik. E szabályrendeletek különös figyelmet érdemelnek, a­mennyiben a külföldön már évek óta érvényben van ez eljárás, míg nálunk ezek az első úttörők most, midőn a belügyminisztérium is tűz­oltói ügyosztály felállításán gondolkozik. A nagy­récei sza­bályrendelet a következőleg hangzik : a) A városnak min­den férfi lakója, 18-ik évtől 40-ik évig tűzoltó lenni tar­tozik. b) Akik a tűzoltóságba be nem lépnek, tűzoltói adót fizetnek, mégpedig: napszámosok 1 forintot, iparosok 2 frtot, mezőgazdasággal foglalkozók 3 frtot, tisztviselők, ügyvédek, orvosok 4 frtot. c) 40 éven túli háztulajdonosok a föntebbi összegnek felét fizetik. d) Fölmentetnek ezen adó alól a tűzoltói szolgálatra testileg képtelenek, továbbá azok, akik 10 évi tűzoltói szolgálatot kimutatni képesek és végre az állami hivatalnokok. e) Az adóbevételek, tűzoltói szerek és ruhák beszerzése, javítására, a szegényebb tűz­­károsultak segélyezésére, a tűzoltásnál sérültek gyógyítási költségeire és a szerencsétlenül járt tűzoltók családjainak segélyezésére forditatnak. A két szabályrendelet a belügy­minisztériumnál van és megerősítését várja. MINDSZENT-SZEGVÁR VIDÉKE, Mindszent, 1885. julius 5. A képviselőtestület ma tartott közgyűlése megtanított bennünket arra, hogy ha már komolyabb tárgy vita alá kerülne, azt kellő higgadtsággal és a közügy iránti higgadt komolysággal tárgyalni nem képes. Meddő viták keltetnek olyan dolgok felett, melyek elintézése bővebb tárgyalást nem is igényelne, mely viták azután a közérdek helyett valóságos személyeskedéssé alacsonyának, s eredménye az, hogy a képviselők a gyűlés termét elhagyva, a leg­fontosabb ügynek elintézése már üres teremben eszközöl­tetik. De lássuk a szőnyegre került tárgyakat egyenként. 1. A letéti árvapénztár megszüntetése és az összes ár­­vavagyonnak egyesített közös árvapénztárbani kezelése iránt beterjesztett javaslat elfogadtatott. 2. Kéri János, mint a pálinka kimérés jogbérlője beje­lenti, hogy ebbeli jogát Schönfeld testvérek, Stern Salamon és Megyeri Pál társakra átruházta, s ugyanezek jelentik, hogy a bérletet átvették, s kérik, hogy bérlőkül elfogad­tassanak. Hosszas tárgyalás és próbakép megejtett szavazás után egyhangúlag mondotta ki a közgyűlés, hogy folyamodókat bérlőknek elfogadja ; a szerződés megkötése és a további teendők elvégzése a már előbb kiküldött bizottságra bízatott. 3. Olvastatott a kir. tanfelügyelő ur megkeresése az országos kiálliitásra 2-3 tanító költségei fedezésére fe­­jenkint 15 frt utalványozása iránt. Két tanító részére 30 frt útiköltség megszavaztatott s a tanítók megjelölése tanfelügyelő úrra bízatott. 4. Olvastatott a helybeli iskolaszék előterjesztése Hoics tanító nyugdíjazása és helyébe alkalmazandó okle­veles tanítónak 300 frt fizetés megállapitása iránt. Hoics János h­avonkint előleges részletekben fizetendő évi 80 frt nyugdíjban részeltetni s helye 300 frt fizetéssel okleveles tanító által betölteni h­atároztatott. 5. Özv. Judik Ágostonná, kinek férje az 1884. évi június 8-án agyonlövetett, anyagi segélyt kér. A szegények pénztárából folyamodó részére 15 írt se­gély utalványoztatok. 6. Misurai Anna volt tanítónő testvére kéri, hogy nő­vére ápolási, orvoslási és temetési költsége fedezésére némi segély és félévi fizetése utalványoztassék. Nevezett tanítónő 4 havi fizetése, ápolási, gyógykeze­lési és temetési, úgy netán létező adósságai törlesztésére utalványoztatok. 7. Tárgyalás alá vétetek Haasz Juda biz. tag azon be­jelentése, hogy az uradalom részéről a Tisza medréből a h­omokh­ordás megtiltatott. Már a múlt alkalommal jeleztük községünkre nézve e homokhordási jog rendkívüli fontosságát, de mindjárt a tárgyalás elején­ találkozott Mindszent községének bizott­sági tag képviselője, ki menten kimondotta, hogy az a homok mi a Tiszában van, és úgy mint a Tisza nem lehet másé, mint Pallavicini uradalomé, nem gondolván meg a tisztelt képviselő, hogy e homokh­ordási jogot már ember­­emlékezet óta gyakorolja Mindszent községe, s bármint ál­lana is a jog különben e homokhordásra nézve azt a köz­ség lakossai már elévitették. Midőn azonban ily fontos közérdekű ügyben egy köz­ségi képviselő ily könnyedén, talán magánérdekből, talán megfontolatlanul ilyen nyilatkozatot tesz, teljesen jogosult volt ellene azon megjegyzés, hogy „így csak bérlő beszélhet“, a felszólaló képviselő csupa véletlenből terjedelmes földbirtok bérlője és hűséges mamelukja lévén a kegyes uraságnak. E megjegyzés mint tengeri szörny hozta rémületbe a bizottság bérlő tagjait s figyelmeztették is elnöklő bírót elnöki jogai igénybe vételére, de hogyan ?! az egyik bizottsági tag ráfogta megjegyzést tevőre, hogy az fáj neki, hogy nem leh­et bérlő, pedig mindenki tudja, hogy bérlete volt, de lemondott róla, csakhogy füg­getlen lehessen. A másik képviselő meg nemes haragjában

Next