Kecskemét, 1885. július-december (14. [13.] évfolyam, 27-52. szám)
1885-10-18 / 42. szám
42. szám. vetetlenül győzelemre fog juttatni és a demokrácia vezetőinek is le kell küzdeniük a viszály szellemét. Ekként e részben múlékony siker által feltüzelt monarchisták kétkedései kudarczot fognak vallani. Néhány nap óta magát a köztársaságot merik fenyegetni. Köszönjük meg nekik, hogy letették az álarcot; hála meggondolatlanságuknak, tudja Francziaország, hová akarják vezetni elleneink, intézményeink romlásába, újabb forradalomba. Az érdekek megkapták az intést! Mi a demokráciának szolgálunk épen annyira, sőt még inkább óhajtjuk a békét, mint elleneink; de mi egyedül tudjuk és akarjuk a belbékét biztosítani. Mert a hatalmas demokráciát csak mint köztársaságot képzelhetem ; erre tanít minket a Suffrage universel. Szilárd és egyúttal eszélyes politikát ajánl, odaadó, erősen komstinuált közigazgatást kíván, melyet minden szolgálati ágban az a szolidaritás lelkesítsen, mely nélkül nem létezhetik kormány. A nép képviselői meg fogják hallgatni szavát.“ Clémenceau a következő táviratot intézte a „Gironde“ hoz : „Sürgősen kérem, mondja meg barátainknak, hogy a republikánusoknak egész Francziaországban azt a szabályt kell követniük, hogy október 18-kán azokra a jelöltekre szavazzanak, kik az első választásnál a legtöbb szavazatot nyerték. Ha monarchia és köztársaság közt kell választani, hogyan habozhat akkor a republikánus?“ Az egész országból az a hír érkezik, hogy a republikánusok egyetértenek, csak kevés kerületben nem jött még megegyezés létre. A bolgár forradalom. Szófiai hírek megerősítik, hogy a bolgár miniszterelnök Karavelov nagy zavarban van. Az ottani polgárság egyhangúlag nyilatkozott a kormány eljárása ellen, mely szükségtelenül és jogtalanul Bulgária ellenségévé tette Szerbiát. Szófiát alig három zászlóalj és két üteg védi. A bulgáriai ostromágyúk még Szisztovban és Ruszcsukban vannak. Beavatott körökben erősen hangsúlyozzák, hogy Bulgária semmiféle körülmények között sem fog támadólag fellépni sem Törökország, sem Szerbia ellen. A szállongó hírek azt sejtetik, hogy az európai hatalmak szabad folyást akarnak engedni a keleti válságnak. Ez volna a legtermészetesebb kibontakozás a bajból. A hatalmak azt szenték Szerbiának és Görögországnak, hogy ha megmozdulnak, hát Európa megbízottjának, Törökország hadaival szemben fogják magukat találni. Törökország erélyesen folytatja a hadikészületeket. A jövő hét elejéig Törökország európai részében 150.000 főnyi török katonaság fog rendelkezésre állni. A keletruméliai kérdés lényegét illetőleg még egy hatalmasság se tett semmiféle indítványt. A török kormány a gabonakivitelt megtiltotta s 200 kocsi gabonát, melyek különböző állomásokon várták a tovább szállítást, a vasútigazgatóság erélyes tiltakozása daczára lefoglaltatott olyformán, hogy elszállításukat nem engedte meg. — Konstantinápolyból jelentik : Rarifi pasa, az ideiglenes külügyminiszter Gruics szerb követtől fölvilágosítást kért a szerb hadikészülődések felől. A követ azt válaszolta, hogy Szerbia nem titokban készülődik, a mozgósítást is a hivatalos lapban megjelent rendelet hagyta meg, s hogy okot mi adott rá, azt a Garasanin külügyminiszter körlevele eléggé megvilágosította. A kelet ruméliai események tudniillik a politikai egyensúlyt annyira megzavarták a Balkánfélszigeten, hogy a védelmi jellegű hadi készülődésekre okvetetlen szükséges volt, ha Szerbia fenyegetett érdekeit meg akarta védeni.— A kelet ruméliai határon török önkétes csapatok gyülekeznek. Egy török szabadcsapat a kelet-ruméliai határtól fél mértföldnyire eső Azizi faluba be akart törni, a bolgár csapatok azonban visszaszorították. Sándor fejedelem rendelete értelmében a visszavert csapat üldözését török területen nem folytatták. — A bolgár előőrsökre a török katonák több helyen rálőttek. — Oroszországból jövő bolgár tisztek beszélik, hogy Kisenevben 60,000 főnyi katonaság van koncentrálva. A szerb csapatok Pirot és Vranja felé megkezdték előnyomulást, mára várják a hadi manifesztum közzétételét. Szerbiának most már pénze is van háborúra, mert már aláírták Nisben a 12 milliós szerb kölcsönre vonatkozó szerződést. Általában diplomácziai körökben azon nézetben vannak, hogy Szerbia nem is gondolhat visszavonulásra, a nép beleszorítja a kormányt a háborúra. A szerb kormány birtokába jutott Pasics és Pavlovics emigránsok lázító kiáltványainak. A kiáltványok arra hívják a szerbeket, hogy űzzék el Milán királyt és kormányát, továbbá ezek által megerősített hatóságokat, és tagadják meg az adófizetést. Jóban kedves vagy, hogy eljöttél!... Oly nagy vágyam volt utánnad... Filine megmondhatnád a társalgónőnek, hogy terítsen... Ülj ide mellém, kedves kutyuskám, hisz a baloldalon dobog a szív. E perczben jelenti a szolga, hogy minden elkészült. A társaság az étterembe megy. A jó Alfréd bámulatos ügyességgel nyitja fel az egyik palackot a másik után, daczára azonban elfoglaltságának, nem mulasztja el, hogy az ivásban a többivel lépést tartson. Fifmne, Lolette barátnőjének házánál körülbelül olyan szerepet játszik mint egy idegen, kit kegyelem kenyéren tartanak valahol, minden perczben ki lehet annak téve, hogy felszólítsák arra, miszerint az ajtót kívülről csukja ba, — más szóval: kitegyék szűrét. Fifine óriási étvágygyal fogyasztja el a lúdmájpástétomot s olyan nagy falatokat vesz magához, melyek egy éhes dragonyos katonának is becsületére válnának. Egy óra eltelte után 10—12 palack fenékig van ürítve. Egy rakás tengeri rák héj maradvány mutatja a négy levelű lóhere hallatlan működését, a többi mind a feneketlen torkokon csúszott alá. Lolette epedve ül a pamlag egyik szögletében s a csuklással küzködik. Fifine teljesen oda van, a padlón fekszik s úgy hortyog, mint egy kéményseprő. Gaszton, ki a legmértékletesebben járt el a négy között, gúnyosan néz az alvóra. — És ma este? — kérdi Lolette mialatt kendőjével igyekszik magát lehűteni. — Ah, ma elére, vigasztalhatatlan vagyok. Kedves nagynéném meghívott vacsorára, éjfél előtt alig hiszem, hogy megszabadulhassak. — Kár, nagyon kár, azt hittem, hogy Toue -mouche asszonynál találkozunk... A mulatság ma fényesebbnek ígérkezik, mint valaha. És azután mily nagy összegekbe játszunk, az aranyok csak úgy gurulnak az asztalon, mintha nem is volna pénz. — Sajnálom, de annak a vén sárkánynak csak nem küldhetem el lemondásomat. . . olyan érzékeny mint egy nyers tojás... és azután kilenczszázezer frank nem burgonyahéj ... Ilyen helyzetben mindig elnézéssel kell lenni. Az órájára tekint. — Sacre bleu, már két óra! pedig még találkám van éher papámmal... Sürgős ügyek. — Te már elmész ? Csúnya! Lolette itt akar tartani ... A hadsereget szintén felhívja, hogy fordítson hátat a zsarkoknak és ne harczoljon a bolgár testvérek ellen, hanem alapítsa meg a független, önálló Szerbiát. Bulgária pénzügyminisztere Nezsajev a múlt hét közepén Sándor fejedelem részéről nyert külön megbízatás folytán Bécsbe érkezett. Ehhez azon kombinácziót fűzik, hogy Sándor fejedelem a Szerbia és Bulgária közt megzavart viszonyok javítására Ausztria-Magyarország közvetítését akarja kinyerni. Lecke az osztrák-magyar külügyminiszternek. A londoni Times a balkánbeli viszonyokat fejtegetvén, a következő, legkevésbbé hízelgő megjegyzésekkel kíséri külügyi politikánkat a beugratott Szerbia dolgában. „Szerbia voltakép tehetetlen. Ha Ausztria-Magyarország nem bátorítja. Ha Ausztria-Magyarországra nem támaszkodik, egy lépést sem tehet és ez, mutatis mutandis, Görögországra nézve is áll. Mindkét állam sokat nyert a berlini szerződés által és ezért Európa érdekeit figyelembe venni tartoznak. Nyilvánvaló, hogy amíg Ausztria-Magyarország a be nem avatkozás politikáját követi, hiába való a megoldást abban keresni, hogy az az elv állíttatik fel, mely szerint nem a Balkán államokat, hanem a berlini szerződést aláírt hatalmakat illeti meg annak elhatározása, hogy a hatalmi egyensúly a Balkán félszigeten meg van e bontva? Ez az elv tagadhatatlan és két héttel ezelőtt hatással alkalmazhatták volna. De a papiroson való tiltakozások ideje elmúlt. Szerbiával meg kell értetni, hogy elvárják tőle, miszerint békében fog maradni és ezt bajos lesz vele megértetni, ha Ausztria-Magyarország félre áll és mit sem tesz. Ausztria -Magyaország vagy igen botor hibákat tett vagy kétes játékot folytatott. A fő nehézség most már nem a bolgár kérdésben rejlik. Oroszországot kivéve egy hatalom sem sürgeti Sándor fejedelem elmozdítását és a status quo ante helyreállítását és ha Oroszország most el van határozva ilyen politikát követni, ez valószínűleg csak Szerbia támadó szándékainak és Ausztria-Magyarország kétes jellegű magatartásának ellensúlyozására történik. Ez mutatja, hogy a középeurópai hatalmak milyen veszélyes játékot folytatnak. Oroszország máris boszos és elégedetlen és ha Szerbia ellenségeskedni kezd a porta ellen, ez neki plauzibilis ürügyet fog adni arra, hogy visszanyerje Bolgárországban elvesztett pozícióját. És ha Oroszország interveniál a Balkánfélszigetnek azon az oldalán, akkor Ausztria-Magyarország a másik oldalán meddig maradhatna semleges?“ KECSKEMÉT, 1885. október 18. ORSZÁGOS KIÁLLÍTÁS. A vasutak kiállítása, és különben is több más kiállításban be volt már mutatva. Egyebekben meglehetős tartalmatlan az amúgy is apró pavilion. A társulatnak Magyarországban nincsenek műhelyei és tehát nálunk nem igen volt mit kiállítani. Csinosak és eredetiek a Magyarország és Budapest, különben Gráczban készült czímerei, melyek csupa apró sinprofilból, sinszegből és több efféléből vannak igen ügyesen összeállítva. Hogy a déli vasút legalább ennyiben vett részt kiállításunkban, az is, ez intézet ismeretes forgalmi politikájánál fogva, vívmánynak tekinthető, melynek elérése a magyarországi üzletigazgatóság érdeme. A többi magánvasút, szinte resteljük kimondani, a közlekedési minisztérium pavilonjának oldalasztalain eldugott egy-egy egyforma diszkötésű apró tokocska által van képviselve, mely az illető vasút hosszszelvényét, némelyiknél még helyzetrajzát is tartalmazza. Ennyi az egész. Ezenfelül csupán a magyar északkeleti vasút s.a.-ujhelyi főműhelye állított ki egy a mozdonyok káros mozgásának megakadályozására szolgáló elmésen szerkesztett készüléket, és a kassaoderbergi vasút néhány forgalom-statisztikai és műszaki rajzot, többek közt a Hernád fahíd vasszerkezettel való kicserélésének és a megrongált mosty-i alagútgyűrűnek szintén vassal való felcserélésének ábráit, melyek technikai tekintetben annyiban érdekesek, amennyiben e műtétek a forgalom megszakítása nélkül történtek. A vasúti osztály egész súlya a magyr államvasutak kiállításán nyugszik. Ez a közlekedési minisztérium tágas csarnokát majdnem egészen betölti és tartalmassága által némileg kárpótol az előbbiekben vázolt hiányokért. A m. k. államvasutak gépgyára és a Ganz-gyár által kiállított mozdonyok, személy- és teherszállító kocsik szintén itt vannak elhelyezve. Ezeknél érdekesebb azonban és szinte történeti becscsel bírónak nevezhető a magyar államvasutakon 1868. óta mai napig használatban volt és levő különböző személyszállító kocsik összeállítása eredetiben és rajzban. Minő haladás a régi egyszerű coupéskocsiktól a mai gyönyörű salon- és belközlekedésű (intercommunicationális) rendszerű kocsikhoz. Államvasutaink rohamos fejlődésének igen érdekes és gyorsan átnézhető képét nyújtják még azon igénytelen kis fali térképek is, melyek az állam hálózatát 1868-tól 1884-ig ábrázolják. 1868-ban a kis budapest-losoncz-salgótarjáni vonal — 1884 végén az ország összes végpontját felölelő hálózat, 120 kilométerről négyezeren felülig — ez oly rapid terjedés, milyen Amerikán kívül rövid másfél évtized alatt tán sehol se fordult elő ! Államvasutaink kiállítása egyáltalában dicséretes buzgalommal felöleli magában mindazon történeti adatokat, melyek e hálózatnak forgalmi, kereskedelmi, építészeti és főleg műszaki tekintetben való rendkívüli növekedését és gyarapodását túlságosan és világosan feltüntetik. Ha felemlítjük végül a Banovits Kajetán szabadalmazott állomási távjelzőjét és új szerkezetű kocsivészjelzőjét, a Sándort szintén szabadalmazott állomási vészjelzőjét és a Neuhold, Egger, Fischer, Weimer, Teirich és Leopolder cégek, főleg jelzési és távirdai szakmába vágó vasút-felszerelési tárgyait, akkor — amennyiben szűk terünk engedi — nagyjában felöleltük mindazt, mit kiállításunk vasúti csoportjai tartalmaznak. Országos kiállításunk — feladatához híven — hazánk kulturtényezőinek egy hatásos összképét tünteti fel. A vasútaknak, melyek e tényezők sorában előkelő helyet foglalnak el, ehhez képest szintén előkelő hely jutott kiállításunkban. Vasutaink kiállítása három főcsoportra osztható : az osztrák-magyar államvasut, a déli vaspálya és magyar államvasutak kiállításaira. Az osztrák-magyar államvaspálya, társulat pavillonja egyik legszebb építménye az egész kiállításnak. Parkírozott előtéren a magyarországi uradalmak terményei és gyártmányai, pyramisok kőszénből, vas- és aczélból vannak elhelyezve. Ugyane kitűnően kezelt uradalmaknak vannak a pavilion két belső szárnyai fentartva, úgy, hogy a bennünket elsősorban érdeklő tulajdonképeni vasúti kiállításnak kissé szűk tér maradt fenn. A de Serres-Battig -féle jeles vasfelépítmény már több előbbi kiállításból ismeretes; az új szerkezetű óriási emelődaruk ellenben e téren haladást jelentenek és annál inkább érdemelnek felemlítést, mert tudtunk szerint a társulat műhelyeiben készültek. A magyarországi vonalakon jelenleg közlekedő személykocsik és mozdonyok néhány eredeti példányban vannak bemutatva, bár az összehasonlítás okáért itt is, mint a magyar államvasutaknál, a régebben használatban volt járművek kiállítása is érdekes lett volna. Egészben véve az osztrák magyar államvasút különben igen díszes és nagy költséggel előállított pavillonja inkább a társulat magyarországi uradalmainak mint a hatalmas forgalmi intézet kiállításának tekinthető és azért vasúti szempontból behatóbb foglalkozásra nem ad alkalmat. A déli vasút csinos kis pavilonjával még rövidebben kell végeznünk. Prenninger főépitészeti tanácsos aczél-felépítmény-szerkezete nem magyar találmány — Lehetetlen, angyalom . .. eher papa már vár reám. — Nos legyen, menj hát! Apropos, (magához vonja) .. . valóban lehetnél oly kegyes ... nehány ... Gaszton nehány száz frankost csúsztat kezébe. — Adieu jó Alfréd!... Lolotte, a viszontlátásra ! Udvariasan köszönve elhagyja a termet. Lolotte hüvelykujját orrára illeszti s a többi négy ujjal körülbelül olyan mozdulatot tesz, mi annyit jelentene : ostoba! A jó Alfréd igyekszik szellemdúsan mosolyogni. Három órakor Gaszton apját Tortoninál találja. — Lám, lám nem is hittem volna, hogy olyan pontos vagy! — Hiszen, tudod kedves atyám, hogy pénzre van szükségem. — Haszontalan! S ha nem volna édes fiam ? — Bah, te és pénz nélkül! — Félre a tréfával Gaszton, az üzletek nagyon rosszul mennek. A legutolsó ügynél alig nyertem többet százezer franknál. — Adhatsz-e nekem száz darab Lajos-aranyat? — Apropos, amiért veled beszélni akartam... Egy félmillió hozományt kap, de azt mondják, hogy igen válogatós .... Meg kell magad erőltetned .. . — Valóban apám, te úgy beszélsz velem, mintha valami balek volnék ! Mit gondolsz te felőlem ? Nevem Ripancourt Gaszton... Gaszton megfontoltan mosolyog atyjára. Felemelkedik. — Sietek apám! A viszontlátásra. Méltó apjának balkeze kisujját nyújtja s egy elegáns színésznővel elhagyja a kávéházat. Egy bérkocsiba dobja magát s lakására hajtat. Átöltözködik. Fél négy felé lovára ül s a boulognei erdő felé tereli lovát. Teljesen megvan arról győződve, hogy nálánál szebb jelenséget nem is találhatni. Valójában azonban Cervantes hallhatatlan de la Manche-ára emlékeztet. Auteuiltől nem messze egy díszes fogatra talál, melyben egy finoman öltözött, de erősen kifestett arczú hölgy ül egy úr mellett, ki külső megjelenésének csinosságában s tarkaságában Gasztonnal versenyez. — Tiens, tiens .. . mormogja maga eléaz ifjú, — itt jő a mama...! (Folytatás.) 3. Jóllehet az ipartestület tényleg hónapok óta működik, a békéltető bizottsága máig sincs megalakitva az e-ső fokú iparhatóság által és pedig ennek hanyagsága miatt, minélfogva az iparosok és segédeik tanonczaik közötti viszony a békéltető bizottság hiányában törvényes hatóság nélkül el nem intézhető. Hasztalan itt által e tárgyban az ipartestület elöljárósága is hasztalan panaszkodott az elöljáróság egy ülésében tévedésből egyszer megjelent Szegedi György alkapitány iparhatósági biztos úrnak, a panasz pusztába kiáltó szóvá lett. 4. az ipartestületi elöljáróság, jóllehet a nagy terhet levette az iparhatóság vállairól, működésében csak annyiban sem támogattatik, hogy az iparhatósági biztos üléseiben részt venne. 5. jóllehet az ipartestületi elöljáróság hónapok óta tényleg működik, s az 1884. évi ipartörvény életbe lépte óta nagy számmal vannak azok, akik iparengedélyt kértek és részben jogtalanul — amint kimutattuk — nyertek; emez iparosok nevét az ipar— Bon jour! Bon jour maman! — Bon jour, Monsieur Bétissier! — Bon jour, Gaszton! Gyorsan, mint a fecskék röppennek anya s fiú egymás mellett el. Fél hatkor a lovaglás be van fejezve. Gaszton harmadszor öltözködik át s a nagynénihez siet. A vacsora halálosan untató. A reményteljes ifjú a fiatal nőt, kiről atyja neki oly sokat beszélt a legnagyobb mértékben unalmasnak találja. Melanie háziasan nevelt, finom érzékű hölgy — nem párisi — s nem is figyel Gasztonnak már annyiszor elmondott, unalmas udvarlására. A fiatal nőnek eme tartózkodása általános lehangoltságot idéz elő. Babouehe nagynéni annyira követeli a tervezett házasságot, hogy Melanie magaviselete idegeit megtámadja. Körülbelül féltizenegy órakor szétoszlik a társaság. Gaszton gondolja magában, hogy itt az ideje Mome Toulemouche termeit felkeresni. Mome Toulemondhenál a mulatságok rendesen reggeli két óráig tartanak. Az elhatározást tett követi. Tizenegy órakor a nagyszerűen megvilágított lépcsőkön felsiet .. . Molme Toulemonche fiatalabb éveiben társnője volt Lolettenak. Most „nagy házzal bir.“ Minden „Gentleman“ megjelenhet nála, — de a meghivójegy 20 frankba kerül. A társaság körülbelül azokból áll, kiket már a reggelinél volt szerencsénk láthatni. Gaszton belép s kedvesét élénk beszélgetésben találja érdemes — atyjával. Tableau! — Haszontalan ficzkó! azt hittem, hogy nagynénédnél vagy ... — Cher pere, okosabban tennéd, ha üzleteid után néznél. .. De mon dieu ! kiálltja Lolette, ki fog ily csekélységeken bosszankodni. .. — Gaszton! — susogja Fifine. — Nos, mi baj ? — Ne higgyél neki! Megcsal! — Eh ! bánom is én ! Hé Jean !udj valamit inni! Jean jégbe hűtött Veuve-cliquottal szolgál. Két órakor Gaszton az, mit a Petite-Crevéek nyelve „pas“-nak nevez, azaz holt részegen gurul az asztal alá. A jó Alfréd, avagy más irgalmas egyén egy bérkocsiba dobja. Szolgája elkíséri őt. Ferencz nagy fáradtsággal vetkőzteti le. Miután A „Magyar Háziasszonyok Naptára“ 1886. évre már megjelent és beküldetett szerkesztőségünknek. Az az általános elismerés, melylyel e naptár tavaly, első megjelenése alkalmával találkozott, és az a fényes, a magyar irodalomban úgyszólván páratlan siker, melyet mindenfelé aratott, csak arra buzdította a „Magyar Háziasszony“ szerkesztőségét, hogy naptárját minél tökéletesbbé tegye. A kényes dolgát befejezte, keresztbe fonja mellén karjait s körülbelül a következőket mormogja: — Bárcsak a magam fajta embereknek is ilyen jó dolga lenne. Egész nap még kezét sem mozdítja meg, s minden estre berúgva fekszik le, mint a szekrestyés a kereszteléseknél. Azután eloltja a gyertyát, s ama tudattal fekszik le, hogy a pénzügyek gyors javítást követelnek. Ez kedves olvasóim, napi teendője egy valódi „Pe tite - C re vée“-nek, ez a légkör, melyben lélekzik, melyben legjobban megterem. Néha atyja nem olyan balga, mint Gaszton éher papája, — némelykor anyja nem kocsizik Mrs. Bétissier úrral az erdőbe, de a legtöbb esetben elmondhatjuk, hogy családja nem sokkal ér többet, mint ő maga. A gomba a nedves talajt kedveli. A Petite-Crevée a modern franczia társadalom egyik legszomorúbb betegsége, s annál is inkább veszélyes a baj, miután a kevésbé renyhe elemekre is ragadólag hat A vagyonosabb családok fiainak legalább is 5/s része e bárgyú, ostoba naplopók társaságába tartozik, — sőt még azokat is, kik természetüknél valamely jobb, nemesebb iránt tudnak hevülni, az ár magával ragadja azért, mert — divat. A Petite-Crevéere minden magasabb emberi érdek benyomás nélkül marad. Sem művészet, tudomány, irodalmi vagy társadalmi kérdések nem bírják érdeklődését felkelteni, egyedüli olvasmánya a haszontalan ponyvairodalom fércei, vagy a pikáns „különféleségek“, mit nagy számmal találhat Párisban. Hogy valami egyházi, társadalmi, közgazdasági reform van készülőben, vagy Humboldt Sándor, Dickens Károly meghalt, hogy Kirchhoff a színképelemzés csudáit felfedezte, s a milói Venust a commune felgyújtással fenyegeti, — mind oly unalmasnak, egykedvűnek tűnik fel előtte, oly kevéssé „chic“-esnek, hogy képes azt bolondnak tartani, ki csak szóba is hozza. Egyszóval a „Petit-Cre vée“ az emberi nem megtestesült megalázása, — gúnyja a gondolkodó észnek, oly alak, melyet csak leírni kell, hogy minden egészséges szellemű ember előtt utálatot idézzen elő s a megvetés tárgya legyen. Minden munkás, ki kenyerét arczának verejtékével s a legnagyobb nélkülözésekkel szerzi meg, abban a tudatban élhet, hogy az Isten kegyes volt iránta s megmenté ez ocsmány undok élettől. Ferency László: Az ipartestületi elöljáróság folyamodványa Kecskemét város tanácsához. A hatóság, az ipartestülethez nyilvántartás és bejegyzés végett nem teszi által az ipartestület elöljáróságához, hanem három számra ott hevernek a kérvények. Miután a kiemelt sérelmek nem orvosoltatnak, nagyon természetes, hogy az ipar sokak által törvénytelenül űzetik. Innen van, hogy nálunk a drótos, üveges és más tót és emberek iparengedély nélkül, utczáról utczára házalva, sőt vásárokon szabadon árulják saját iparkészítményeikként azon bádogos, üveges porczellán, késes, esztergályos és más tárgyakat, melyek nem házi ipar s nem saját készítményeik s melyektől adó alá véve sincsenek, de a mivel a helyi és hazai ipart és iparosokat felette rongálják. Ebből folyólag elmondhatjuk, hogy az ipar és iparosok érdekében mi sem létezik, behozatik a külföldi rész iparczikk, s itt mindenki által szabadon árultatik iparengedély és adó fizetése nélkül, nem csoda tehát ha a magyar iparosnép munkás része is tönkre megy. Nagyon feltűnő előttünk, hogy a volt városi jegyző Boódor Sándor úr is kijött ugyan gyakran a piaczra egy kis húst családja számára requirálni s meglátta és ezúttal is meglátják, ha a hús csak nagyon keveset tikkadt is, de azzal, hogy iparengedély alapján ki gyakorolja a húsvágást és ki nem, s hogy a ki törvénytelenül gyakorolta vagy gyakorolja, attól a jog megvonatott volna vagy megvonatnék — senki sem gondol; de sőt a piaczi húsmérőknek minden gond nélkül adatik ki az iparengedély, innen van, hogy annyi a húsmérő mint a gomba és hogy a szakértő hentes és mészáros iparosok, akik pedig nagy adóval vannak megróva, éppen azért nem élhetnek, hogy törvénytelen iparűzők vannak és mert, ha valaki marháját vagy sertését levágja, annak húsát épen úgy szabad árulnia mintha jogosított iparos volna, pedig mindez meggátolandó. Ezek alapján az iránt, esedezünk, méltóztassék ezen kérelmünk és panaszunk tárgyában lehetőleg gyorsan és érdemileg intézkedni s az elsőfokú iparhatóságot utasítani: 1. hogy az iparosokat, az iparengedély kiváltására záros határidő alatt hívja fel; 2. mondassák ki, iparengedély csak azoknak adathatott és adható az 1884. évi XVII-ik t. sz. életbe lépte óta, a kik a 9-ik §-nak megfelelőleg képességüket törvényszerüleg kimutatták vagy kimutatták; e végből az 1884. évi octóber 1 -je óta kiadott iparengedélyek egy vegyes jogi- és iparbizottság által revideáltassanak, a kiknek az iparigazolvány törvényellenesen adatott ki, azoktól az vonassák vissza, az iparűzéstől tiltassanak el, s az elsőfokú iparhatóság a jövőben is törvényszerű eljárásra utasitassék a kik iparengedélylyel nem bírnak, azoktól az iparűzés tiltassék be. 3. a békéltető bizottság mihamarabb alakíttassák meg az iparhatósági megbízottak választassanak meg. 4. az iparhatósági biztos utasítassék, miszerint tekintve, hogy a testület elöljárósága még most tájékozatlan, az üléseken minél gyakrabban jelenjék meg. 5. az iparengedélyért beadott folyómondványok azonnal intéztessenek el, a 2-ik pont alatti kérelmünkre kimondandó határozat szemmel tartásával, s azokról az ipartestület elöljárósága azonnal értesitessék. B. tiltassék be az iparczikkel való házalás általában mindenkitől, és az iparczikkek árulása úgy hell, mint országos vásárokon vonassák meg azoktól, akik iparigazolvánnyal nem bírnak, akik árulásra nem jogosítottak, s e tekintetből a rendőrség minden közege szigorú utasításokkal láttassák el. Tisztelettel: Kovács István Gál Antal ipartestületi ügyész, elöljárósági tag és társai IRODALOM.