Kecskemét, 1885. július-december (14. [13.] évfolyam, 27-52. szám)

1885-10-18 / 42. szám

42. szám. vetetlenül győzelemre fog juttatni és a demokrácia vezetői­nek is le kell küzdeniük a viszály szellemét. Ekként e részben múlékony siker által feltüzelt monarchisták kétke­dései kudarczot fognak vallani. Néhány nap óta magát a köztársaságot merik fenyegetni. Kö­szönjük meg nekik, hogy letették az álarc­ot; hála meggondolatlanságuknak, tudja Francziaország, hová akarják vezetni elleneink, intézményeink romlásába, újabb forradalomba. Az érdekek megkapták az intést! Mi a demokráciának szolgálunk épen annyira, sőt még­ inkább óhajtjuk a bé­két, mint elleneink; de mi egyedül tud­juk és akarjuk a belbékét biztosítani. Mert a hatalmas demokráciát csak mint köztársaságot kép­zelhetem ; erre tanít minket a Suffrage universel. Szilárd és egyúttal eszélyes politikát ajánl, odaadó, erősen kom­sti­­nuált közigazgatást kíván, melyet minden szolgálati ágban az a szolidaritás lelkesítsen, mely nélkül nem létezhetik kormány. A nép képviselői meg fogják hallgatni szavát.“ Clémenceau a következő táviratot intézte a „Gi­ronde“ hoz : „Sürgősen kérem, mondja meg barátainknak, hogy a republikánusoknak egész Francziaországban azt a szabályt kell követniük, hogy október 18-kán azokra a jelöltekre szavazzanak, kik az első választásnál a legtöbb szavazatot nyerték. Ha monarchia és köztársaság közt kell választani, hogyan habozhat akkor a republikánus?“ Az egész országból az a hír érkezik, hogy a republiká­nusok egyetértenek, csak kevés kerületben nem jött még megegyezés létre. A bolgár forradalom. Szófiai hírek megerősítik, hogy a bolgár miniszterelnök Karavelov nagy za­varban van. Az ottani polgárság egyhangúlag nyilatkozott a kormány eljárása ellen, mely szükségtelenül és jogtala­nul Bulgária ellenségévé tette Szerbiát. Szófiát alig három zászlóalj és két üteg védi. A bulgáriai ostromágyúk még Szisztovban és Ruszcsukban vannak.­­ Beavatott körök­ben erősen hangsúlyozzák, hogy Bulgária semmiféle kö­rülmények között sem fog támadólag fellépni sem Török­ország, sem Szerbia ellen.­­ A szállongó hírek azt sejte­tik, hogy az európai hatalmak szabad folyást akarnak en­gedni a keleti válságnak. Ez volna a legtermészetesebb ki­bontakozás a bajból. A hatalmak azt szenték Szerbiának és Görögországnak, hogy ha megmozdulnak, hát Európa meg­bízottjának, Törökország hadaival szemben fogják magu­kat találni.­­ Törökország erélyesen folytatja a hadikészületeket. A jövő hét elejéig Törökország európai részében 150.000 főnyi török katonaság fog rendelkezésre állni. A keletruméliai kérdés lényegét illetőleg még egy hatalmasság se tett semmiféle indítványt.­­ A török kor­mány a gabonakivitelt megtiltotta s 200 kocsi gabonát, melyek különböző állomásokon várták a tovább szállítást, a vasútigazgatóság erélyes tiltakozása daczára lefoglalta­tott olyformán, hogy elszállításukat nem engedte meg. — Konstantinápolyból jelentik : Rarifi pasa, az ideiglenes kül­ügyminiszter Gruics szerb követtől fölvilágosítást kért a szerb hadikészülődések felől. A követ azt válaszolta, hogy Szerbia nem titokban készülődik, a mozgósítást is a hiva­talos lapban megjelent rendelet hagyta meg, s hogy okot mi adott rá, azt a Garasanin külügyminiszter körlevele eléggé megvilágosította. A kelet ruméliai események tudni­illik a politikai egyensúlyt annyira megzavarták a Balkán­­félszigeten, hogy a védelmi jellegű hadi készülődésekre ok­­vetetlen szükséges volt, ha Szerbia fenyegetett érdekeit meg akarta védeni.— A kelet ruméliai határon török önkétes csapatok gyülekeznek. Egy török szabadcsapat a kelet-ruméliai határtól fél mértföldnyire eső Azizi faluba be akart törni, a bolgár csapatok azonban visszaszorítot­ták. Sándor fejedelem rendelete értelmében a visszavert csapat üldözését török területen nem folytatták. — A bolgár előőrsökre a török katonák több helyen rálőt­tek. — Oroszországból jövő bolgár tisztek beszélik, hogy Kisenevben 60,000 főnyi katonaság van kon­­c­entrálva. A szerb csapatok Pirot és Vranja felé megkezdték előnyomulást, mára várják a hadi manifesztum közzétételét. Szerbiának most már pénze is van háborúra, mert már alá­írták Nisben a 12 milliós szerb kölcsönre vonatkozó szer­ződést. Általában diplomácziai körökben azon nézetben van­nak, hogy Szerbia nem is gondolhat visszavonulásra, a nép beleszorítja a kormányt a háborúra. A szerb kormány birtokába jutott Pasics és Pavlovics emigránsok lázító ki­áltványainak. A kiáltványok arra hívják a szerbeket, hogy űzzék el Milán királyt és kormányát, továbbá ezek által megerősített hatóságokat, és tagadják meg az adófizetést. Jóban kedves vagy, hogy eljöttél!... Oly nagy vá­gyam volt utánnad... Filine megmondhatnád a tár­salgónőnek, hogy terítsen... Ülj ide mellém, kedves kutyuskám, hisz a baloldalon dobog a szív. E perczben jelenti a szolga, hogy minden elké­szült. A társaság az étterembe megy. A jó Alfréd bámulatos ügyességgel nyitja fel az egyik palac­kot a másik után, daczára azonban elfoglaltságának, nem mulasztja el, hogy az ivásban a többivel lépést tart­son. Fifmne, Lolette barátnőjének házánál körülbelül olyan szerepet játszik mint egy idegen, kit kegyelem kenyéren tartanak valahol, minden perczben ki lehet annak téve, hogy felszólítsák arra, miszerint az ajtót kívülről csukja ba, — más szóval: kitegyék szűrét. Fifine óriási étvágygyal fogyasztja el a lúdmájpásté­­tomot s olyan nagy falatokat vesz magához, melyek egy éhes dragonyos katonának is becsületére vál­nának. Egy óra eltelte után 10—12 palac­k fenékig van ürítve. Egy rakás tengeri­ rák héj maradvány mutatja a négy levelű lóhere hallatlan működését, a többi mind a feneketlen torkokon csúszott alá. Lolette epedve ül a pamlag egyik szögletében s a csuklással küzködik. Fifine teljesen oda van, a padlón fekszik s úgy hortyog, mint egy kéményseprő. Gaszton, ki a legmértékletesebben járt el a négy között, gúnyosan néz az alvóra. — És ma este? — kérdi Lolette mialatt kendő­jével igyekszik magát lehűteni. — Ah, ma elére, vigasztalhatatlan vagyok. Ked­ves nagynéném meghívott vacsorára, éjfél előtt alig hiszem, hogy megszabadulhassak. — Kár, nagyon kár, azt hittem, hogy T­o­u­­­e -­mouche asszonynál találkozunk... A mulatság ma fényesebbnek ígérkezik, mint valaha. És azután mily nagy összegekbe játszunk, az ara­nyok csak úgy gurulnak az asztalon, mintha nem is volna pénz. — Sajnálom, de annak a vén sárkánynak csak nem kü­ldhetem el lemondásomat. . . olyan érzékeny mint egy nyers tojás... és azután kilenczszázezer frank nem burgonya­héj ... Ilyen helyzetben mindig elnézéssel kell lenni. Az órájára tekint. — Sacre bleu, már két óra! pedig még találkám van éher papámmal... Sürgős ügyek. — Te már elmész ? Csúnya! Lolette itt akar tar­tani ... A hadsereget szintén felhívja, hogy fordítson hátat a zsar­­koknak és ne harczoljon a bolgár testvérek ellen, hanem alapítsa meg a független, önálló Szerbiát. Bulgária pénzügyminisztere Nezsajev a múlt hét közepén Sándor fejedelem részéről nyert külön megbízatás folytán Bécsbe érkezett. Ehhez azon kom­binácziót fűzik, hogy Sándor fejedelem a Szerbia és Bulgária közt megzavart viszonyok javítására Ausztria-Magyarország közvetítését akarja kinyerni. Lecke az osztrák-magyar külügyminiszter­nek. A londoni Times a balkánbeli viszonyokat fejteget­vén, a következő, legkevésbbé hízelgő megjegyzésekkel kíséri külügyi politikánkat a beugratott Szerbia dolgában. „Szerbia voltakép tehetetlen. Ha Ausztria-Magyaror­­szág nem bátorítja. Ha Ausztria-Magyarországra nem tá­maszkodik, egy lépést sem tehet és ez, mutatis mutandis, Görögországra nézve is áll. Mindkét állam sokat nyert a berlini szerződés által és ezért Európa érdekeit figyelembe venni tartoznak. Nyilvánvaló, hogy amíg Ausztria-Magyarország a be nem avatkozás politikáját követi, hiába való a megoldást abban keresni, hogy az az elv állíttatik fel, mely szerint nem a Balkán államokat, hanem a berlini szerződést aláírt hatalmakat illeti meg annak elhatározása, hogy a hatalmi egyensúly a Balkán félszigeten meg van e bontva? Ez az elv tagadhatatlan és két héttel ezelőtt hatással alkalmaz­hatták volna. De a papiroson való tiltakozások ideje elmúlt. Szerbiáva­l meg kell értetni, hogy elvárják tőle, mi­szerint békében fog maradni és ezt bajos lesz vele megér­tetni, ha Ausztria-Magyarország félre áll és mit sem tesz. Ausztr­i­a -M­agya­ország vagy igen bo­tor hibákat tett vagy kétes játékot foly­tatott. A fő nehézség most már nem a bolgár kérdésben rejlik. Oroszországot kivéve egy hatalom sem sürgeti Sán­dor fejedelem elmozdítását és a status quo ante helyreállí­tását és ha Oroszország most el van határozva ilyen politi­kát követni, ez valószínűleg csak Szerbia támadó szándé­kainak és Ausztria-Magyarország kétes jellegű magatartá­sának ellensúlyozására történik. Ez mutatja, hogy a közép­európai hatalmak milyen veszélyes játékot folytatnak. Orosz­ország már­is boszos és elégedetlen és ha Szerbia ellensé­geskedni kezd a porta ellen, ez neki plauzibilis ürügyet fog adni arra, hogy visszanyerje Bolgárországban elvesztett pozícióját. És ha Oroszország inter­veniá­l a Balkánfélszigetnek a­z­o­n a­z oldalán, akkor Ausztria-Magyarország a másik oldalán meddig maradhatna semleges?“ K­ECSKEMÉT, 1885. október 18. ORSZÁGOS KIÁLLÍTÁS. A vasutak kiállítása, és különben is több más kiállításban be volt már mutatva. Egyebekben meglehetős tartalmatlan az amúgy is apró pavilion. A társulatnak Magyarországban nincsenek mű­helyei és tehát nálunk nem igen volt mit kiállítani. Csino­sak és eredetiek a Magyarország és Budapest, különben Gráczban készült czímerei, melyek csupa apró sinprofilból, sinszegből és több efféléből vannak igen ügyesen összeál­lítva. Hogy a déli vasút legalább ennyiben vett részt kiál­lításunkban, az is, ez intézet ismeretes forgalmi politikájá­nál fogva, vívmánynak tekinthető, melynek elérése a ma­gyarországi üzletigazgatóság érdeme. A többi magánvasút, szinte resteljük kimondani, a köz­lekedési minisztérium pavilonjának oldalasztalain eldugott egy-egy egyforma diszkötésű apró tokocska által van kép­viselve, mely az illető vasút hosszszelvényét, némelyiknél még helyzetrajzát is tartalmazza. Ennyi az egész. Ezenfelül csupán a magyar északkeleti vasút s.­a.-ujhe­lyi főműhelye állított ki egy a mozdonyok káros­ mozgásá­nak megakadályozására szolgáló elmésen szerkesztett ké­szüléket, és a kassaoderbergi vasút néhány forgalom-statisztikai és műszaki rajzot, többek közt a Her­nád fahíd vasszerkezettel való kicserélésének és a megron­gált mosty-i alagútgyűrűnek szintén vassal való felcserélé­sének ábráit, melyek technikai tekintetben annyiban érde­kesek, amennyiben e műtétek a forgalom megsza­kítása nélkül történtek. A vasúti osztály egész súlya a magyr államva­sutak kiállításán nyugszik. Ez a közlekedési miniszté­rium tágas csarnokát majdnem egészen betölti és tartalmas­sága által némileg kárpótol az előbbiekben vázolt hiányo­kért. A m. k. államvasutak gépgyára és a Ganz-gyár által kiállított mozdonyok, személy- és teherszállító kocsik szin­tén itt vannak elhelyezve. Ezeknél érdekesebb azonban és szinte történeti becscsel bírónak nevezhető a magyar állam­­vasutakon 1868. óta mai napig használatban volt és levő különböző személyszállító kocsik összeállítása ere­detiben és rajzban. Minő haladás a régi egyszerű coupés­­kocsiktól a mai gyönyörű salon- és belközlekedésű (inter­­communicationális) rendszerű kocsikhoz. Államvasutaink rohamos fejlődésének igen érdekes és gyorsan átnézhető képét nyújtják még azon igénytelen kis fali térképek is, melyek az állam hálózatát 1868-tól 1884-ig ábrázolják. 1868-ban a kis budapest-losoncz-salgótarjáni vonal — 1884 végén az ország összes végpontját felölelő hálózat, 120 kilométerről négyezeren felülig — ez oly rapid terjedés, milyen Amerikán kívül rövid másfél évtized alatt tán sehol se fordult elő ! Államvasutaink kiál­lítása egyáltalában dicséretes buzgalommal felöleli magá­ban mindazon történeti adatokat, melyek e hálózatnak for­galmi, kereskedelmi, építészeti és főleg műszaki tekintet­ben való rendkívüli növekedését és gyarapodását túlságo­san és világosan feltüntetik. Ha felemlítjük végül a Banovits Kajetán szabadal­mazott állomási távjelzőjét és új szerkezetű kocsivészjelző­jét, a Sándort­ szintén szabadalmazott állomási vész­jelzőjét és a Neuhold, Egger, Fischer, Weimer, Teirich és Leopolder c­égek, főleg jelzési és távirdai szakmába vágó vasút-felszerelési tárgyait, akkor — amennyiben szűk te­rünk engedi — nagyjában felöleltük mindazt, mit kiállítá­sunk vasúti csoportjai tartalmaznak. Országos kiállításunk — feladatához híven — hazánk kulturtényezőinek egy hatásos összképét tünteti fel. A va­sútaknak, melyek e tényezők sorában előkelő helyet fog­lalnak el, ehhez képest szintén előkelő hely jutott kiállítá­sunkban. Vasutaink kiállítása három főcsoportra osztható : az osztrák-magyar államvasut, a déli vaspálya és magyar államvasutak kiállításaira. Az osztrák-magyar államvaspálya­, társulat pavillonja egyik legszebb építménye az egész kiállításnak. Parkírozott előtéren a magyarországi uradal­mak terményei és gyártmányai, pyramisok kőszénből, vas- és aczélból vannak elhelyezve. Ugyane kitűnően kezelt uradalmaknak vannak a pavilion két belső szárnyai fen­­tartva, úgy, hogy a bennünket első­sorban érdeklő tulaj­­donképeni vasúti kiállításnak kissé szűk tér maradt fenn. A de Serres-Battig -féle jeles vas­felépítmény már több előbbi kiállításból ismeretes; az új szerkezetű óriási emelődaruk ellenben e téren haladást jelentenek és annál inkább érdemelnek felemlítést, mert tudtunk szerint a tár­sulat műhelyeiben készültek. A magyarországi vonalakon jelenleg közlekedő személy­kocsik és mozdonyok néhány eredeti példányban vannak bemutatva, bár az összehason­lítás okáért itt is, mint a magyar államvasutaknál, a régeb­ben használatban volt járművek kiállítása is érdekes lett volna. Egészben véve az osztrák magyar államvasút kü­lönben igen díszes és nagy költséggel előállított pavillonja inkább a társulat magyarországi uradalmainak mint a ha­talmas f­o­r­g­a­l­mi intézet kiállításának tekinthető és azért vasúti szempontból behatóbb foglalkozásra nem ad alkalmat. A déli vasút csinos kis pavilonjával még rövi­debben kell végeznünk. Prenninger főépitészeti ta­nácsos aczél-felépítmény-szerkezete nem magyar találmány — Lehetetlen, angyalom . .. eher papa már vár reám. — Nos legyen, menj hát! Apropos, (magához vonja) .. . valóban lehetnél oly kegyes ... nehány ... Gaszton nehány száz frankost csúsztat kezébe. — Adieu jó Alfréd!... Lolotte, a viszontlátásra ! Udvariasan köszönve elhagyja a termet. Lolotte hüvelykujját orrára illeszti s a többi négy ujjal kö­rülbelül olyan mozdulatot tesz, mi annyit jelentene : ostoba! A jó Alfréd igyekszik szellemdúsan mosolyogni. Három órakor Gaszton apját Tortoninál találja. — Lám, lám nem is hittem volna, hogy olyan pontos vagy! — Hiszen, tudod kedves atyám, hogy pénzre van szükségem. — Haszontalan! S ha nem volna édes fiam ? — Bah, te és pénz nélkül! — Félre a tréfával Gaszton, az üzletek nagyon rosszul mennek. A legutolsó ügynél alig nyertem többet százezer franknál. — Adhatsz-e nekem száz darab Lajos-aranyat? — Apropos, amiért veled beszélni akartam... Egy félmillió hozományt kap, de azt mondják, hogy igen válogatós .... Meg kell magad erőltetned .. . — Valóban apám, te úgy beszélsz velem, mintha valami balek volnék ! Mit gondolsz te felőlem ? Ne­vem Ripancourt Gaszton... Gaszton megfontoltan mosolyog atyjára. Fel­emelkedik. — Sietek apám! A viszontlátásra. Méltó apjának balkeze kisujját nyújtja s egy ele­gáns színésznővel elhagyja a kávéházat. Egy bérkocsiba dobja magát s lakására hajtat. Átöltözködik. Fél négy felé lovára ül s a boulognei erdő felé tereli lovát. Teljesen megvan arról győződve, hogy nálánál szebb jelenséget nem is találhatni. Valójában azonban Cervantes hallhatatlan de la Manche-ára em­lékeztet. Auteuiltől nem messze egy díszes fogatra talál, melyben egy finoman öltözött, de erősen kifestett arczú hölgy ül egy úr mellett, ki külső megjelené­sének csinosságában s tarkaságában Gasztonnal ver­senyez. — Tiens, tiens .. . mormogja maga elé­­az ifjú, — itt jő a mama...! (Folytatás.) 3. Jóllehet az ipartestület tényleg hónapok óta működik, a békéltető bizottsága máig sincs megala­kitva az e-ső fokú iparhatóság által és pedig ennek hanyagsága miatt, minélfogva az iparosok és segédeik tanonczaik közötti viszony a békéltető bizottság hiá­nyában törvényes hatóság nélkül el nem intézhető. Hasztalan itt által e tárgyban az ipartestület elöljá­rósága is hasztalan panaszkodott az elöljáróság egy ülésében tévedésből egyszer megjelent Szegedi György alkapitány iparhatósági biztos úrnak, a panasz pusz­tába kiáltó szóvá lett. 4. az ipartestületi elöljáróság, jóllehet a nagy ter­het levette az iparhatóság vállairól, működésében csak annyiban sem támogattatik, hogy az iparhatósági biztos üléseiben részt venne. 5. jóllehet az ipartestületi elöljáróság hónapok óta tényleg működik, s az 1884. évi ipartörvény életbe lépte óta nagy számmal vannak azok, a­kik iparen­gedélyt kértek és részben jogtalanul — a­mint kimu­tattuk — nyertek; emez iparosok nevét az ipar­— Bon jour! Bon jour maman! — Bon jour, Monsieur Bétissier! — Bon jour, Gaszton! Gyorsan, mint a fecskék röppennek anya s fiú egymás mellett el. Fél hatkor a lovaglás be van fejezve. Gaszton harmadszor öltözködik át s a nagynénihez siet. A vacsora halálosan untató. A reményteljes ifjú a fiatal nőt, kiről atyja neki oly sokat beszélt a legna­gyobb mértékben unalmasnak találja. Melanie házi­asan nevelt, finom érzékű hölgy — nem párisi — s nem is figyel Gasztonnak már annyiszor elmondott, unalmas udvarlására. A fiatal nőnek eme tartózkodása általános lehangoltságot idéz elő. Babouehe nagy­néni annyira követeli a tervezett házasságot, hogy Melanie magaviselete idegeit megtámadja. Körülbelül féltizenegy órakor szétoszlik a társaság. Gaszton gon­dolja magában, hogy itt az ideje Mome Toulemouche termeit felkeresni. Mome Toulemondhenál a mulatsá­gok rendesen reggeli két óráig tartanak. Az elhatá­rozást tett követi. Tizenegy órakor a nagyszerűen megvilágított lépcsőkön felsiet .. . Molme Toulemonche fiatalabb éveiben társnője volt Lolettenak. Most „nagy házzal b­i­r.“ Minden „Gentleman“ megjelenhet nála, — de a meghivójegy 20 frankba kerül. A társaság körülbelül azokból áll, kiket már a reggelinél volt szerencsénk láthatni. Gaszton belép s kedvesét élénk beszélgetésben találja érdemes — atyjával. Tableau! — Haszontalan ficzkó! azt hittem, hogy nagyné­­nédnél vagy ... — Cher pere, okosabban tennéd, ha üzleteid után néznél. .. De mon dieu ! kiálltja Lolette, ki fog ily cse­kélységeken bosszankodni. .. — Gaszton! — susogja Fifine. — Nos, mi baj ? — Ne higgyél neki! Megcsal! — Eh ! bánom is én ! Hé Jean !­udj valamit inni! Jean jégbe hűtött Veuve-cliquottal szolgál. Két órakor Gaszton az, mit a Petite-Crevéek nyelve „pas“-nak nevez, azaz holt részegen gurul az asztal alá. A jó Alfréd, avagy más irgalmas egyén egy bér­kocsiba dobja. Szolgája elkíséri őt. Ferencz nagy fáradtsággal vetkőzteti le. Miután­­ A „Magyar Háziasszonyok Naptára“ 1886. évre már megjelent és beküldetett szerkesztőségünknek. Az az általános elismerés, melylyel e naptár tavaly, első megje­lenése alkalmával találkozott, és az a fényes, a magyar irodalomban úgyszólván páratlan siker, melyet mindenfelé aratott, csak arra buzdította a „Magyar Háziasszony“ szer­kesztőségét, hogy naptárját minél tökéletesbbé tegye. A kényes dolgát befejezte, keresztbe fonja mellén kar­jait s körülbelül a következőket mormogja: — Bárcsak a magam fajta embereknek is ilyen jó dolga lenne. Egész nap még kezét sem mozdítja meg, s minden estre berúgva fekszik le, mint a szek­­restyés a kereszteléseknél. Azután eloltja a gyertyát, s ama tudattal fekszik le, hogy a pénzügyek gyors javítást követelnek. Ez kedves olvasóim, napi teendője egy valódi „P­e­­ t­i­t­e - C r­e v­é­e“-nek, ez a légkör, melyben lélekzik, melyben legjobban megterem. Néha atyja nem olyan balga, mint Gaszton éher papája, — némelykor anyja nem kocsizik Mrs. Bétissier úrral az erdőbe, de a legtöbb esetben elmondhatjuk, hogy családja nem sok­kal ér többet, mint ő maga. A gomba a nedves ta­lajt kedveli. A Petite-Crevée a modern franczia társadalom egyik legszomorúbb betegsége, s annál is inkább ve­szélyes a baj, miután a kevésbé renyhe elemekre is ragadólag hat A vagyonosabb családok fiainak lega­lább is 5/s része e bárgyú, ostoba naplopók társasá­gába tartozik, — sőt még azokat is, kik természe­tüknél valamely jobb, nemesebb iránt tudnak hevülni, az ár magával ragadja azért, mert — divat. A Pe­­tite-Crevéere minden magasabb emberi érdek benyo­más nélkül marad. Sem művészet, tudomány, irodalmi vagy társadalmi kérdések nem bírják érdeklődését fel­kelteni, egyedüli olvasmánya a haszontalan ponyva­­irodalom fércei,­­ vagy a pikáns „különféle­­ségek“, mit nagy számmal találhat Párisban. Hogy valami egyházi, társadalmi, közgazdasági­ reform van készülőben, vagy Humboldt Sándor, Dickens Károly meghalt, hogy Kirchhoff a színképelemzés csudáit felfedezte, s a milói Venust a commune felgyújtással fenyegeti, — mind oly unalmasnak, egykedvűnek tű­nik fel előtte, oly kevéssé „c­h­i­c“-esnek, hogy képes azt bolondnak tartani, ki csak szóba is hozza. Egy­szóval a „P­e­ti­t-C­r­e v­é­e“ az emberi nem megtestesült megalázása, — gúnyja a gondolkodó ész­nek, oly alak, melyet csak leírni kell, hogy minden egészséges szellemű ember előtt utálatot idézzen elő s a megvetés tárgya legyen. Minden munkás, ki kenyerét arczának verejtékével s a legnagyobb nélkülözésekkel szerzi meg, abban a tudatban élhet, hogy az Isten kegyes volt iránta s megmenté ez ocsmány undok élettől. Ferency László: Az ipartestületi elöljáróság folyamod­ványa Kecskemét város tanácsához. A hatóság, az ipartestülethez nyilvántartás és be­jegyzés végett nem teszi által az ipartestület elöl­járóságához, hanem három számra ott hevernek a kérvények. Miután a kiemelt sérelmek nem orvosoltatnak, nagyon természetes, hogy az ipar sokak által törvény­telenül űzetik. Innen van, hogy nálunk a drótos, üveges és más tót és emberek iparengedély nélkül, utczáról utczára házalva, sőt vásárokon szabadon árul­ják saját iparkészítményeikként azon bádogos, üveges porczellán, késes, esztergályos és más tárgyakat, melyek nem házi ipar s nem saját készítményeik s melyektől adó alá véve sincsenek, de a mivel a helyi és hazai ipart és iparosokat felette rongálják. Ebből folyólag elmondhatjuk, hogy az ipar és iparo­sok érdekében mi sem létezik, behozatik a külföldi rész iparczikk, s itt mindenki által szabadon árul­­tatik iparengedély és adó fizetése nélkül, nem csoda tehát ha a magyar iparosnép munkás része is tönkre megy. Nagyon feltűnő előttünk, hogy a volt városi jegyző Boódor Sándor úr is ki­jött ugyan gyakran a piaczra egy kis húst családja számára requirálni s meglátta és ezúttal is meglátják, ha a hús csak nagyon keve­set tikkadt is, de azzal, hogy iparengedély alapján ki gyakorolja a hús­vágást és ki nem, s hogy a ki tör­vénytelenül gyakorolta vagy gyakorolja, attól a jog megvonatott volna vagy megvonatnék — senki sem gondol; de sőt a piaczi húsmérőknek minden gond­­ nélkül adatik ki az iparengedély, innen van, hogy annyi a húsmérő mint a gomba és hogy a szakértő hentes és mészáros iparosok, a­kik pedig nagy adóval vannak megróva, éppen azért nem élhetnek, hogy törvénytelen iparűzők vannak és mert, ha valaki mar­háját vagy sertését levágja, annak húsát épen úgy szabad árulnia mintha jogosított iparos volna, pedig mindez meggátolandó. Ezek alapján az iránt, esedezünk, méltóztassék ezen kérelmünk és panaszunk tárgyában lehetőleg gyorsan és érdemileg intézkedni s az elsőfokú iparhatóságot utasítani: 1. hogy az iparosokat, az iparengedély kiváltására záros határidő alatt hívja fel; 2. mondassák ki, iparengedély csak azoknak adat­hatott és adható az 1884. évi XVII-ik t. sz. életbe lépte óta, a kik a 9-ik §-nak megfelelőleg képessé­güket törvényszerüleg kimutatták vagy kimutatták; e végből az 1884. évi octóber 1 -je óta kiadott iparen­gedélyek egy vegyes jogi- és iparbizottság által revi­­deáltassanak, a kiknek az iparigazolvány törvényelle­nesen adatott ki, azoktól az vonassák vissza, az ipar­űzéstől tiltassanak el, s az elsőfokú iparhatóság a jövőben is törvényszerű eljárásra utasitassék a kik iparengedélylyel nem bírnak, azoktól az iparűzés til­­tassék be. 3. a békéltető bizottság mi­hamarabb alakíttassák meg az iparhatósági megbízottak választassanak meg. 4. az iparhatósági biztos utasítassék, miszerint tekintve, hogy a testület elöljárósága még most tájé­kozatlan,­­ az üléseken minél gyakrabban jelen­jék meg. 5. az iparengedélyért beadott folyómondványok azonnal intéztessenek el, a 2-ik pont alatti kérel­münkre kimondandó határozat szemmel tartásával, s azokról az ipartestület elöljárósága azonnal érte­­si­tessék. B. tiltassék be az iparczikkel való házalás általá­ban mindenkitől, és az iparczikkek árulása úgy hell, mint országos vásárokon vonassák meg azoktól, a­kik iparigazolvánnyal nem bírnak, a­kik árulásra nem jogosítottak, s e tekintetből a rendőrség min­den közege szigorú utasításokkal láttassák el. Tisztelettel: Kovács István Gál Antal ipartestületi ügyész, elöljárósági tag és társai IRODALOM.

Next