Kecskemét, 1885. július-december (14. [13.] évfolyam, 27-52. szám)

1885-11-08 / 45. szám

45. szám. Czira. Papp János, Papp István, Szentpétery Ferencz és Szívós Ferencz. K­ö­z v­á­d 1­­5. Miért épen a város négy oldaláról hívta egybe azon tanúkat ? Czira. Mert a szomszédokkal Gáli Mária nem volt jó viszonyban s nem akarta, hogy tudják mikép ő végrendelkezik. Bárány biró. Miért nem jelentette ön a roko­noknak G. M. betegségét? Czira. Mert nem ismertem őket. Bárány biró. Miért utasította ön el Hoffer László ügyvéd azon ajánlatát, hogy majd ő kimegy a házhoz a végrendeletet megírni. C­zira. Ezt nem tettem,­­ sőt hívtam is előbb a házhoz, de később G­. M. maga kívánta, hogy ne jöjjön ki azért, hogy ne legyen feltűnő s csak az írást hozzam el. Bárány biré. Hogy jutott a méreg Gáli Máriához ? Czira. Azt nem tudom. Bárány biré. Szakértők konstatálják, hogy G. M. és Papp István aláírása hamis ? C­z­i­r­a. Azt ők maguk írták. Bárány biré. A tanúk azt állítják, hogy ők együtt nem voltak jelen s nem látták, hogy Gáli Mária aláirt volna, csak ön kereste fel őket külön-kü­­lön a tanúskodás végett. Czira: Ők írtak alá s jelen voltak mind, de azóta félre lettek vezetve s ellenem fordultak. Bárány biró. Miért íratott alá maga a tanúk­kal erre vonatkozólag H. L. ügyvédnél nyilatkozatot. Czira. Azért, mert már a tanúk megvoltak vesz­tegetve, s ketten Varga Bencze ügyvéd úrnál ellenem egy nyilatkozatot írtak alá, melyben a végrendelkezés­­nél való tanúskodásukat megtagadták, de e tettüket megbánva, azt helyre akarták pótolni, miért a tanúk maguk szólítottak fel engem egy újabb - végrende­letet megerősítő - nyilatkozat kiállítására, -- igy vezettem én el őket H. L. úrhoz és Magyar Pál kir. közjegyző úrhoz, hol nevük aláírását hitelesíttettem. Bárány biró. Tanúk igazolják, hogy ön pénz által akarta a végrendeleti tanúkat megvesztegetni a végrendelet mellett való tanúskodásra. Ön etette, itatta s részegen vezette el őket H. L. úrhoz aláíratni? Czira: Nem úgy van, én nem vesztegettem, nem itattam, a tanúk józanok voltak. Bárány biró. Azon rendelvényt, melyet Dr. Mandel irt, mikor hamisította meg ? Czira: Soha! Én nem is ismertem azt a doktort. Bárány biró. Mi jogon érdemelte ön meg, hogy Gáli Máriának örökösévé legyen? Czira: Mindig jó viszonyban voltam vele, ápol­tam s nem étellel, mindennel ellátta. Bárány biró. Miképen vett neje részt a mérgezésben? Czira. Semmiképen. Bárány biró. Hogy a mérgezés tervszerűen készült igazolja az, hogy a végerndeletet előre elké­szíttette és a mérget előre beszerezte, G. M.-hoz idegen nem férhetett s elismerte, hogy csak maguk látták el élelemmel, — sőt tanúk bizonyítják, hogy G. M. magukat nem is szerette, tehát nem volt oka magukat tenni örökösévé? Czira: Nem így van, a végrendelet valódi és én az elhunytnak jó embere voltam. Bárány biró. Miért hamisított ön Gáli Mária nevére meghatalmazást is, melyett H. L. ügyvéd­hez vitt ? Czira: Én nem hamisítottam, lehet, hogy az más perbeli meghatalmazást használt fel. Bárány biró: Ezt a végrendeletet hamisította ön ? (Mutatja.) Czira: Én nem hamisítottam, mert az valódi. Ezután a vádlottnak több aláírás mutattatik, melyeket saját és Gáli Mária aláírásának ismer el. Köz vádló. A szakértők bizonyítása szerint „Gáli Mária" aláírást is ön irta, vallja be ezt. Czira. Nem tettem. Lehet, hogy Gáli Mária nem mindig egyformán irt. Bárány biró. Mi czélból volt ön 1883. decz. 1 -én Budapesten ? Czira. Családi ügyben. Bárány biró. H. L. ügyvéd azt adta elő, hogy Gáli Mária életében ön a védrendeletet és a megha­talmazást azért adta át neki, hogy mutassa be a Tör­vényszéknél, s különösen a meghatalmazást azért adta, hogy ne kézbesittessék a végzés Gáli Máriának ? Czira: Nem emlékezem, hogy én adtam-e át a meghatalmazást. Elnök. Mikor lett fekvő beteg Gáli Mária ? Czira. Decz. 1-én­­ feküdt érte utolsó napjáig, csak akkor kelt fel, midőn halála előtt néhány órá­val saját szobájába be­ment. Elnök. De tanúk fogják igazolni, hogy Gáli Mária nem volt fekvő beteg, tehát vallja be az igazat, mert a kir. Törvényszék a magába­ szálló bűnöst eny­hébben bünteti mint a konok tagadót, ki ez által azt igazolja, hogy nem bánta meg tettét, hanem azt újra elkövetni kész­ lenne ? Czira: Úgy áll amint mondtam, én nem mér­geztem meg G. M.-t, mert decz. 1-én a délelőtti vo­nattal Bpestre mentem s igy nem is hozhattam pat­kány­mérget a gyógyszertárból. Bárány bíró. De 9 óra előtt már megvehette a mérget, mit a gyógyszerész igazolni fog, valamint a rendelő orvos dr. Mandel is megismerte önt ? Czira: Én nem vettem mérget. Bárány bíró. Az orvosi vény Cziráki névre van kiállítva, illetve hamisítva, holott Nagy-Kőrös város hatósága igazolja, hogy olyan nevű egyén ott nem is létezik? Czira. Én nem tudom azt. K ö z v á d l­ó. Mióta ismerte Gáli Máriát ? Czira. Nyolcz éves korom óta. K ö z v á d l­ó. Hogy lehet az, hogy maga annak rokonait meg sem ismerte? Czira. Nagy-Kőrösön tudtommal nem volt rokona. Köz vád ló. Tanúk mondják, hogy G. M. nem volt beteg halála előtti napokban ? Czira. De igen beteg volt több napig. K­ö z v á d 1­ó. Ismerték-e a végrendeleti tanúk Gáli Máriát? Czira. Igen is mind ismerték. K ö z v á d 1­ó. Mit ígért maga a tanúknak a miért H. L.-nál azt a nyilatkozatot aláírták ? Czira. Semmit se adtam nekik, sőt Papp István még 20 frtot kért tőlem kölcsönképen, de az se adtam. Krausz védő. Mielőtt Gáli Máriához mentek lakni, miből éltek ? Czira. Üzletemből. K. védő. Hát mikor oda mentek hozzá, terhükre volt-e a háztartásukban ? Czira. Nem volt terhünkre. Elnök. Volt-e maguknak G. M.-val valami szerződésük ? Czira. Nem volt, hanem szóval sokszor kijelen­tette, hogy vagyonát rám hagyja. Dr. Mandel Zsigmond nagykőrösi orvos tanú kihall­­gattatik. Bárány biró. 1883. decz. 1-én rendelt-e ön mérget ? Dr. Mandel tanú. A napra nem emlékezem, de a személyt megismerem aki részére a vényt irtam­. Bárány biró. Ez-e azon rendelvény (Fel­mutatja.) Dr. Mandel tanú. Igen. Ezt Czira Ferencz­­nek adtam ki, kit ismertem a kávéházból. Elnök. Mi czélra kérte Czira azt a mérget ? Dr. Mandel tanú. Czira eljött hozzám, de nem tudom mely idő tájt, csakhogy délután volt, és azt mondta, hogy szőlőjében a kunyhóját a patkányok elrontják, a­mire én neki mint ismerősnek kiadtam a vényt, nevét oda irtam­ „C z i r a", de nem írtam, hogy „C z i r a k i“ , azonban akkor kecske­szakállal bírt, nem úgy nézett ki mint most. Czira. Én nem viseltem szakáit Nagy-Kőrösön csak midőn Budapesten laktam. Bárány biró. Tanúk igazolják, hogy 1883-ban ön igen is szakáit viselt. Mille István tanú nagy-kőrösi gyógyszerész elő­adja, hogy a méreg 1883. decz. 1-én lett kiszol­gáltatva gyógyszertárában, de azt segédje — ki most budapesti lakos — szolgáltatta ki; ő Czirát nem ismeri. Krausz védő. Menyi időbe került azon gyógy­szer kiállítása ? Mille I. tanú. Öt—hat perczbe. Nyikos Józsefné tanú vallja, hogy Czira akkor tájban „olyan kis hegyes szakáll viselt, melyet az utczán menve simogatott.“ Pesti Benjáminná tanú vallja, hogy az időben „Czirának az álla hegyén volt szakálla, melyet mindig húzogatott.“ Czira: Nem igaz, kör­szakáll viseltem egy időben, de az államon nem. Dr. Mandel Zs. és Mille István tanúk meghiteltetnek és elbocsáttatnak. (Negyed órai szünet.) É­­­n­ö­k felhívja az összes szakértőket az aláírások megtekintésére és felhívja őket d. u. ’883-ig a szakér­tői­­könyv elkészítésére, a­mire azok külön terembe vonulnak. Czira Ferenczné vádlott a hozzá intézett kér­dések után előadja, hogy 1883 év nyara óta is­merte Gáli Máriát s október hóban hozzá mentek lakni. — Kinek betegsége halála előtt 8 nappal kez­dődött. Csak gyengélkedő volt, hol kelt — hol feküdt, — hasmenése volt. A házból nem ment ki, mindig velük volt a szobában. Három asszony volt azalatt nála látogatóban, kikkel el­beszélgetett, de azok enni vagy inni nem adtak neki. Pesti Eszter zsigert hozott ugyan neki, de abból keveset evett. Bárány biró. Miért nem értesítették a rokono­kat, hiszen G. M. hivatta őket? Cziráné. Nem hivatott az senkit. Bárány biró. Miért olyan későn hivattak orvost ? Cziráné. Mert a beteg maga akarta, hogy ne hívjunk. Bárány biró. Mit tud a végrendeletről. Cziráné. Azt, hogy G. M. végrendelkezni óhajt­ván, a tanúk nálunk megjelentek s együttes jelenlé­tükben az felolvastatván, azt mindanyim aláírták. Bárány biró. Volt-e a háznál patkány vagy a szőlőbeli borházban? Bodrossy biró. Kunyhóban? Cziráné. Nem tudom, de túrásokat láttam. Bárány biró. Volt-e ön a patikában a Mandel vényével ? Cziráné. (Hirtelen.) Az ért a .... (meggon­dolva) én nem voltam. Bárány biró. Igen „a­z ért a“ .. . méregért! — Ön a vizsgálati fogságban létekor férjéhez kenyér­ben czédulát akart csempészni, melyben vallomását tudatja vele és a zsidót (dr. Mandelt) hozza elő ? Cziráné. Nem a doktort, más zsidót értettem én abban. Bárány biró. G. M.-nak az nap, mikor meg­halt, ki adta a pálinkát? Cziráné. Én hoztam neki a boltból. Bárány biró ígért-e valamit maguknak G. M halála esetére s volt-e a végrendelet előtt köztük szerződés ? Cziráné: Csak szóval ígérte, hogy reánk hagyja vagyonát. Bárány biró. Maguk vállaltak-e magukra ezen ígéret ellenében valami terhet s kötelezték-e magukat valamire ? Cziráné. Nem köteleztük,­­ hanem mikor oda költöztünk hozzá, azután én láttam el mindennel. Bárány biró. Miután bevallja, hogy magán és férjén kívül más nem volt G. M. körül , önök élel­mezték, vallja be, hogy a mérget is önök adták be neki. C z i r­á n­é. Nem vallhatom, mert mi nem tettük. K­ö­z v­á d­­­ó. Maga azt mondja, hogy G. M. beteg volt, holott tanúk igazolják, hogy épen akkor még di­csekedett is másoknak jó egészségével? Cziráné. Azt nem tudom, de beteges volt. Bárány biró. Miért ígértek önök a végrende­leti tanúknak pénzt ? Cziráné. Mi nem ígértünk, sőt ők kértek tő­lünk nem tudom mi czélra 150 frtot, de nem ad­tunk nekik. Bárány biró. Őszintén vallja be részes­e G. M. megmérgezésében ? Cziráné. Nem vagyok. K­ö z v á d­­­ó. Beismerték, hogy G. M.-t soha ma­gára nem hagyták, tehát midőn annak halála napján vele férjét egyedül hagyta s maga elment pálinkáért, azt meghozva, ki kezébe adta a pálinkát? Cziráné. Oda adtam G. M.-nak saját kezébe. Elnök. Hogy jutott a patkány-méreg házukhoz, mert avval történt a mégezés ? Cziráné. Nem tudom. Elnök. Látja az idő összevág, 9 órakor este halt meg az öreg asszony, maga d. u. 1 óra tájban hozta a pálinkát, a szakértői vélemény szerint pedig a halál 8—10 óra alatt bekövetkezik. Védő. Terhére volt-e maguknak G. M. tartása ? Cziráné. Nem volt nagy teher, mert nem sokba került, hiszen nem is igen evett, csak pálin­kát ivott. Védő. Mi czélja volt a fogházban való levelezéssel, mert látja az mindig gyanút keltő dolog ha a foglyok ilyet tesznek ? Cziráné: Csak megnyugtatni akartam férjemet. Elnök. De miért kérdezte épen a zsidó (dr. Mandell) vallomásáról férjét, ki azzal szembesítve lett ? K­ö z v á d­­­ó. Ön azt tudni akarta, mert saját val­lomásával is akarta igazolni, hogy férje Budapes­ten volt decz. 1-én akkor, mikor az a mérget N.-Kőrösön vásárolta. Cziráné. Nem. (Az idő előrehaladottsága miatt a végtárgyalás d. u. 3 órára elhalasztatott.) Délután. Pap János tanú és vádlott. (Kis kopasz fejű 40 év körüli ember, ki Czirának csizmadia-inas társa volt, most napszámos és a pálinka-butikok hű látogatója, furcsa komikus alak.) A hozzá intézett kér­dés után előadja, hogy nem ismerte Gáli Máriát, midőn egyszer behívta őt Czira Ferencz, hogy itt van egy írás írja alá a nevét, s azt se tudta miféle írás, mi van benne, csak oda irta a nevét. Ekkor G. M. künn volt az udvaron, kettőjükön kívül más nem volt jelen. Ő csak később tudta meg, hogy végrendelet volt az amit aláirt. — Előtte a végrendelet felmutat­­tatván, állítja, hogy mikor ő alá irt a többi tanú neve már rajta volt, de úgy emlékezik, hogy Gáli Mária neve még nem volt rajta. Később mikor megtudta, hogy G. M. végrendeleténél tanúskodott, nyilatkozatot adott G. M. rokonának Veres Istvánnak arról, hogy a végrendelet hamis, akkor ő 50 frtot kapott azért, hogy „lelkesen beszélje­n.“ — Később midőn Czira Ferencz a „rezgő végén“ volt már, neki 150 frtot ígért, de pénze nem lévén váltót ajánlott, s őt folyton itatta, pálinkáztatta azért, hogy „pár­toljon ő mellé“, — Így adta ki H. L. ügyvéd­nél az újabb nyilatkozatot, melyben a végrendeletet érvényesnek jelentette ki társaival együtt. Végül igy vall: „Midőn a nyilatkozat szentesítése végett Magyar Pál kir. közjegyző úrhoz mentünk, ott is „pislá­koltam,“ mert a pálinkától részeg voltam. Ott azután nem kérdezték hogy tudjuk-e mi van az írás­ban, csak nevünk aláírását „szentesítették.“ Mig enyire jutottunk több idő eltelt, és Czira Ferencz 6—8-szor is hivott engem az aláírásra, folyton járt bennünket csábítgatni, ha meglátott az utczán csak ragadt hozzám s vezetett a „butyikába.“ Szívós Ferencz tanú és vádlott, nagy­kőrösi lakos, 25 éves csizmadia, előadja, hogy G. Máriát ő sem ismerte. Egyszer Czira Ferencz elhozott hozzá egy papirost, amelyen már 3 tanú neve volt s ő a csizmadia-tőkén oda irta saját nevét 4-iknek. Czira előtte kijelentette, hogy az G. M. végrendelete volt, de úgy emlékezik annak nevét nem látta rajta. H. L. ügyvédnél kiállított nyilatkozatot midőn aláírta részeg volt, s ezt azért tették, mert már akkor tud­ták, hogy a végrendelet nem jó, tehát hogy az ügy törvény elébe ne kerüljön, azért a végrendeletet azon nyilatkozattal akarták megerősíteni. Varga Bencze ügyvédnél pedig azért tett vallomást, mert Veres Lajos és Pap János (G. M. rokonai) felszólította, hogy tegyen arról bizonyságot, mikép a végrendelet hamis. Veres Lajos és Papp János akkor neki 50 irtort adtak borravalóban. Akkor józanok voltak s csak az igazsá­got akarták megmondani. Védő. Ismerte-e Gáli Máriát? Szívós. Nem, soha se láttam őt. Elnök, mondja meg, melyik nyilatkozata az igaz ? Szívós. Az, amelyet V. B. ügyvéd úrnál írtam alá. Amelyet H. L. úrnál aláírtam az nem igaz, de a­melyet mégis alá­írtam azért, mert Czira fenye­getett, hogy elcsukat ha alá nem írok. Szentpéteri Ferencz tanú és vádlott, nagy­kőrösi lakos, 30 év körüli csizmadia-legény, (ke­mény határozott kinézésű barna ember.) — Kérdés után nagy szilárdsággal előadja, hogy a végrendelet nem hamis, hanem valódi, — az négy tanú együttes jelenlétében Gáli Mária előtt felolvastatott, ki azt saját végakaratának jelenté ki s mindannyiuk által aláíratott. — Hogy pedig a többi tanúk Varga B. ügyvéd előtt nyilatkozatot tettek s a végrendeletet hamisnak nyilvánították azért történt, mert azon ta­núkat G. M. rokonai 150 írttal megvesztegették.­­ A H. L. ügyvédnél kiállított nyilatkozat tartalma való, annak aláírásáért Czira semmit sem ígért s az előttük felolvastatott s teljesen józanon írták alá. Ezen tanú vallomását igy végzi: „Erősítem, hogy a végrendelet valódi, és Szívós Ferencznek azon állítása, mintha én a végrendeletre vonatkozólag azt mondtam volna, hogy én „úgy fogok majd beszélni ahogy a szél fúj“, — nem igaz, mert én nem „olyan ember vagyok“, aki így beszél. Közvádló és védő egyenkénti szembesítést kérnek, ami foganatosíttatik, előbb azonban még Papp István tanú kihallgattatik. Pap István tanú vallja, hogy ismerte Gáli Máriát, de annak végrendelettételénél nem volt jelen és a neki felmutatott végrendeleten levő „Pap István“ név­aláírást hamisítottnak nyilvánítja. A végrendeletről annyit tud, hogy egykor Czira Ferencz felkérte őt tanúskodni a végrendelkezésről, de ő nem akarta nevét aláírni, erre Cz. F. kijelenté, hogy már aláírta nevét s ezzel „csapta be“ őt.­­ Azután könyörgött s pálinkát fizetett neki Czira és igy íratta őt alá H. L.-nál a nyilatkozat alá, de az nem lett előtte felolvasva s a többi tanúval együtt nem tudták mit írnak alá, mert ők „borosak és pálinkásak“ voltak, ígért neki is Czira valamit úgy mint a többieknek,­­ de „sok c­s­a­l­á­d a“ ember léttére sem fogadott el semmit. Azt nem is sejtette, hogy roszat tesz a nyilatkozat kiállítással, különben Czira őket biztatta, hogy nem kerül törvényre a dolog, mert van neki jó ügyvédje, aki „m­e­g­s­z­e­n­t­e­s­í­t­s­e“ a dolgot. Szentpéteri F. és Pap István szembesit­­tetnek. Pap I. tagadja Sz. F. szembemondására is, hogy ő a végrendelettételnél jelen lett volna. Úgy­szintén Pap János és Szívós Ferencz is ta­gadják, hogy együtt jelenlettek volna G. M. végren­delkezésénél.­­ Czira Ferencz is szemükbe mondja a 3 tanúnak, hogy jelen voltak, de ezek ta­gadják . Czira állítja, hogy még ezen 3 tanú kért tőle 150 frtot, de nem adott nekik és nem részegí­tette le őket, józanok voltak a H. L.-nál felolvasott nyilatkozat aláírásakor, melyet szabad akaratukból önként tettek. — Cziráné­­nak szemébe mondja Papp János, hogy ő hívta be őt házukhoz tanúskodni ezen szavakkal: „jöjjön be koma!“ — „Pedig nem is vagyunk komák.“ Ezután Zubriczky Endre, Tu­rcsányi János, Somogyi Ká­roly és Hajdú László szakértőknek az aláírá­sok valódisága felöl felvett véleményes skönyve külön­­külön felolvastatik, — melyek nagyrészben megegyez­nek egymással, — s végül szakértőknek az napon együttesen fölvett skönyvben foglalt egyhangú véle­ménye szintén felolvastatván, abban következőkép nyilatkoznak: A végrendeleten és a H. L. ügyvédnek adott meg­hatalmazáson levő „Gáli Mária“ aláírás hamisí­tott, a „Pap István“ aláírás a végrendeleten szin­tén hamisított, úgy­szintén a meghatalmazáson levő tanúk aláírása is. Mindezen aláírások egy kéztől, Czira Ferencz kezétől származtak. A dr. Mandel által által kiállított orvosi vényen levő „k­i“ toldás a „Czira“ név után, meg nem álla­pítható, hogy Czira F. kezétől származott, — de valószínű. Köz­vád­ló. A végrendeleten levő aláírások — Czira állítása szerint - Gáli Mária házánál mind­annyinak együttes jelenlétében, egy ugyanazon tollal és tintával írattak, a­miért szakértőket megkérdez­­tetni kéri, hogy nyilatkozzanak, mikép az aláírások egyféle tintával irattak-e? Turcsányi szakértő kijelenti, hogy „Gáli Má­ria“ névaláírás több tinta­rétegből álló mázolás, mely tintával „Pap István“ névaláírás is megegyez, de a többi tanú neve más tintával van írva. A többi 3 szakértő nem látja ezt vegyelemezés nélkül megál­lapíthatónak. Szakértők megesküdtetnek. Hoffer László ügyvéd tanú kérdés után előadja, hogy Czira Ferencz elment hozzá, mikép készítsen neki egy végrendeletet s majd ő aláíratja a tanúk előtt Gáli Máriával, ki nem akar vagy tud hozzá el­jönni. Tanú ajánlkozott, hogy elmegy a házhoz, — de Czira szerint az öreg asszony nem akarta, hogy a szomszédok lássák s igy a rokonoknak is tudomására jusson a dolog. Tanú tehát egy végrendeletet készí­tett s azt kerttel is ellátva, átadta Czirának. Ez pár nap múlva a végrendeletet vissza hozta, állítva, hogy a tanúk a rendelt időre nem jöttek össze, tehát uj végrendeletet uj keltezéssel kért készíttetni, — erre tanú azt lemásolva ismét átadta Czirának. Ki 3 vagy 4 nap múlva ismét eljött hozzá s átadott neki egy teljesen kiállított a végrendelkező és négy tanú által által aláirt végrendeletet; ezen végrendelet már nem a tőle elvittt, hanem az az általa írtról lemá­solt hason szövegű idegen irású végrendelet volt. — Később azt kívánta Czira, hogy a kecskeméti kir. törvényszéknél tétessék az le, hogy a rokonok Nagy- Kőrösön a végrendelkezést meg ne tudják, — miért kérdezte a tanútól, hogy lehetséges-e az ? Tanú még erre esetet nem tudván, pár nap múlva ígérte megadni a felvilágosítást. — Amikor tudomására jutván, hogy lehet, azt Czirával közölte, — és hogy a végrendelet elhelyezéséről ne Gáli Mária értesittessék végzésileg, részére Czira G. Máriától meghatalmazást hozott, —­­ekkor azután letette a végrendeletet a kecskeméti kir.­tszéknél. Gáli Mária halála és végrendeletének kihir­detése után Varga Bencze ügyvéd tanúval az utczán találkozván, említette előtte, hogy az hamis, mert más­két tanú ő nála erről nyilatkozatot is adott. — Ezu­tán jött el hozzá Czira Ferencz tanúival s írták alá az előttük felolvasott nyilatkozatot. A tanúk részegek nem voltak s tisztán kijelentették, hogy a nyilatkozat­ban foglaltak való igazak. Köz vádló. Beszélt önnek Czira Ferencz Gáli Mária rokonairól. Hoffer L. Beszélt. Kö­z v­á­d l­ó. Mondta-e önnek Czira, hogy meg ne tudja Gáli Mária mikép a végrendelet hová helyez­tetett el ? Hoffer L. Igen mondta azért, hogy ha nem tudja Gáli Mária, hogy végrendelete hová lett el­helyezve, akkor nem fogja azt olyan könnyen visz­­szavonni. Közvádló. Hogy egyeztetheti össze az ügyvédi lelkiismerettel az ilyen eljárást? Hoffer L. Ha vétséget követtem el, akkor fe­gyelmi bírám előtt azért megfelelni kötelességem, — de itt most a törvényszék előtt azt hiszem, arról szá­molni — nem tartozom. K­ö­z v­á­d­­­ó. Miután a tanú a hozzá intézett kérdésekre a törvény szerint felelni köteles, ez pedig a felelet megtagadásának vehető, miért tanú a kö­vetkezményeket viselni fogja. Hoffer. Különben a feleletet is meg­adhatom. Megvallom most bánt engem ezen ügy, — de én Czira Ferenczet és Gáli Máriát évek óta ismertem, azok ügyfeleim voltak, együtt jártak hozzám, — tehát tel­jes bizalommal voltam Czira Ferenczhez, és akkor azt amit tettem nem tartottam helytelen tettnek, most azonban — igen. (Az idő estéli 7 órára járván, a végtárgyalás folytatása nov. 4-nek reggeli 1/1­9 órájára elhalasztatott.) November 4-én, Sima N. tanú kérdés után vallja, hogy Gáli Má­riát ismerte, ki azt ígérte Cziráéknak, hogy ha jók lesznek hozzá reájuk hagyja mindenét. Egyszer Czira mutatta is a végrendeletet neki és őt felszólította, hogy írjon alá, hozzá ezen szavakat intézte : „S­­­m a m­am! legyen szíves aláírni ezt a ki­­­vonatot.“ Czira, Tek. Tszék! Amit én akkor felmutattam, az egy adóssági nyugtatvány volt, ennek akartam Simát aláíratni. Szívós Károly tanú mint katona Bécsben tartóz­kodván, vallomása felolvastatik; ebben vallja, hogy a végrendeleti tanúkat Czira bepálinkáztatta és azután vezette el őket Hoffer ügyvédhez a nyilatkozatot aláírni. Papp Istvánné tanú, kis gyermeke betegsége miatt nem jelenhetvén meg, vallomása felolvastatik, mely megegyez férjének fenti vallomásával. Csikós Ferencz és Csikós Julianna tanúk Írásban felolvasott vallomása lényegileg nem tér el egymástól, mindketten vallják, hogy Czira a tanúkat bepálin­káztatta és ily állapotban vezette el őket H. L.-hoz a nyilatkozat aláírása végett. Nyikos Józsefné tanú elbeszéli, hogy Gáli Máriával ismeretségben lévén, a halála előtti kedden volt nála a legjobb egészségben. Azután haláláig nem látta, amikor feltűnt, előtte, hogy oly hirtelen halt el, ezt meg is mondta dr. Szabó orvosnak, ki maga is meg volt lepetve. Bárány biró. Mit beszélt magának Szívós Ferencz a végrendeletről ? Nyikos Józsefné. Azt mondta, hogy saját lakásán írta azt alá. Egyszer elmentünk Papp János­hoz, hogy megkérdezzük a végrendelet valódisága iránt, s azt mondta­ ,figyelmetek lesznek a nyertesek.“ — Ennek alapján mentünk V. B. ügyvéd úrhoz. Bárány biró. Minő szakált viselt Czira ? N­y i k o s n­é. Kecske-szakáll. Mészáros József tanú vallja, hogy ő G. M.-t halála előtti kedden látta, akkor jó egészségben volt s épen retket evett. KECSKEMÉT, 1885. november 8.

Next