Kecskemét, 1885. július-december (14. [13.] évfolyam, 27-52. szám)
1885-08-02 / 31. szám
XIV. évfolyam, 31. szám. Kecskemét, 1885. augusztus 2. Előfizetési dij: VIII. tized, halasi-nagy-utcza 29. szám.KECSKEMÉT A KECSKEMÉTI FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRT POLITIKAI ÉS KÖZMŰVELŐDÉSI KÖZLÖNYE, S A MINDSZENT-SZEGVÁR-VIDÉKI FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRT ÉRTESÍTŐJE. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP, helyben házhoz hordva, vidékre postán küldve. Egész évre - - - - 5 frt 1 kr. Félévre - - - - - - 2 frt 50 kr. Negyedévre - - - - 1 frt 25 kr. Egy szám ára - - - - - 10 kr. Előfizethetni a lapra a kiadóhivatalban, valamint a helybeli könyvkereskedésekben. Egyes példányok ugyanitt kaphatók. Szerkesztői iroda: Hirdetmények és „Nyílttéri“ közlemények jutányosan számíttatnak. Hivatalos: u. m. városi és bírósági 3 frt, egyházi egyleti, társulati stb. hirdetmények minden egyes beigtatása 2 frt. Bélyegdij minden beigtatás után 30 kr. Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadóhivatal: VIII. tized, halasi-nagy-utcza 29. szám. Országos „könnyítés.“ Hogy nem élünk rendes állapotokat, azt mindenki tudja, hogy folyton haladunk a lejtőn lefelé, azt vérző szívvel érezzük mindnyájan! Reményteljesen tekintettünk az aratás elé, és reményünkben nem csalatkoztunk. Van országszerte jó közép termésünk, mennyiségileg és minőségileg egyaránt. Ha e szerint kellene mérlegelnünk jelen jólétünk fokát, panaszra okunk épenséggel nem lehetne, amire nem is volna szabad lenni különben egészséges és természetes viszonyok között. De, hogy a dolog nem így áll, azt látjuk és érezzük ; gazdáinknak a jó termés által javult helyzete csak látszólagos. Hiú ábránd, melynek keserű ízét ők legjobban érezik. De nem is lehet ez másként, ha figyelembe és komolyabb megfontolás alá vesszük az okokat, melyekre röviden utalni mi se tartjuk feleslegesnek. Ennek okát elsősorban az alacsony gabonaárak képezik. Mi nyerstermelő állam vagyunk, de rész gazdasági rendszerrel, mely az ipar hiányában a belterjességet nélkülözve, valójában drágábban termel, semhogy a magas védvámokkal védett franczia és német gabonával kiállva a versenyt külföldre folyhatná ki. Itthon torlódik tehát meg, e torlódás pedig természetesen az árak leszállását eszközli. Ezen segíteni csakis önálló vámterület felállítása és az ipar emelése által lehetne, midőn is gabonánkat a felszaporodott s gazdag iparos és kereskedő osztály is jobban fogyaszthatná. Amíg ez így nem lesz, a baj eredményes megszüntetéséről még szólni is felesleges volna; mindaddig pedig a szegény gazda embert, a mellett, hogy eladni nem tud, a súlyos terhek folyton nyomni fogják. E terhek legsúlyosabbja pedig az adó. A szertelen nagy adó emészti fel a gazda jövedelme jó nagy részét, úgy, hogy a megmaradt részből házi szükségleteit fedezni már nem tudja . Az adó annyira nagy, hogy a gazda már saját örökföldjét is az államtól úgy szólva árendába bírja. És pedig milyen szigorú feltételek mellett, — meg se várják, még a szegény gazda a nagy adóra egy kis pénzt árulhatna, — az állam szigorú sáfárjai, az adóhajtók, a gabonát még a szérűről elhordják az állam mindig üres zsákjába s onnan Ausztria feneketlen hombárjába. Mintha csak rendszer követtetnék Magyarország koldussá tételében, annyira összevágnak minden tényezők működései, melyek okozni fogják nem nagy idő múlva bukásunkat. Az alacsony gabonaárak már magában képesek gazda közönségünket a földre sulytani, bennünket megbénítani, de ehhez még a pénzügyminiszternek is hozzá kellett járulni ama hírhedt rendeletével, mely augusztus hóban a félország vagyonát könyöretlenül elrendeli licitáltatni a hátralékos adók és illetékek miatt. — Nem engedik, hogy a magyar gazda maga adja el termését úgy, ahogy legjobban tudja, hogy azután leróhatná súlyos adótartozását, hanem az állam erővel elveszi tőle gabonáját, mindenét; az egész országban mindenütt egyformán egyszerre a piaczra dobja, így az alacsony gabona árát mesterségesen lenyomja a potomságig, az árverés hiénáit országszerte egyszerre egy csapással gazdaggá teszi s a magyar népet legalább fele részben — koldussá. — Vérlázitó ilyen kegyetlen rendeletettel az országot sulytani! Tatár, török és osztrák ilyen embernyúzó módon nem bánt még velünk, mint saját kebelbéli „alkotmányos“ kormányunk ! — Vagy talán nem is magyar kormányunk van már minekünk?! A Tisza-kabinet félhivatalos lapja a „Nemzet“ azzal mentegeti a kormány eljárását, hogy azon rendelet, mikop a nép ingóságai rohamosan s tömegesen egyszerre az egész országban egy hónap alatt elárvereztetnek, — ez csak „könnyítés“ az adófizetők helyzetén, mert ez által azok a fizetésre szorittatván, a hátralékok nem szaporodnak fel. — Fizetünk mi ha van miből, a magyar nem szereti bevárni az árverést, mert azt szégyennek tartja, tud az könnyíteni magán ha lehetséges. De a kormány által e hóban keresztülvinni ígért „könnyítés“, a fél ország lakosságát nem terheitől, hanem létfenntartására szükséges ingóbingó vagyonától, s élelmétől fogja — „m e g - könyyt g i te nii.“ Hiába itt már minden okoskodás gazdasági viszonyainkról, kil- és belpolitikánk helytelenségéről, bajaink orvoslásáról, s nincs nekünk nagyobb bajunk a Tisza-uralomnál. Míg ettől a magyarok istene meg nem „könnyit“ bennünket, addig nincs orvosság. Azért hát igyekezzünk rajta magunk is, hogy tőle mentől hamarább megszabaduljunk, mert különben egyszer meglep bennünket a — vízözön. Ti'SeSA. AKIT AZ ÖRDÖG VITT EL. — A „Budapesti Hirlap“ után. *)— Most mikor az egész ország a drezdai szászoknak a magyarok iránt tanúsított rokonszenvét mérlegeli, nem lesz érdektelen, egy 164 év előtt végbe ment történetet felemlíteni, amely némi illusztrálásául szolgál ama műveltségnek, amelylyel Drezda másfélszáz évvel ennek előtte dicsekedett. 1721 őszén nemcsak hire járt, hanem a drezdai városi tanács magának a szász választó fejedelemnek elnöklete alatt valósággal le is tárgyalt egy esetet, melynélfogva az ördög egy kecskeméti assonyszemélyt bizonyos Séley Antalnét szül. Keriston Annát ugyanazon év okt. 17-én tíz órakor este lakhelyéről Kecskemétről elvitt, s Magyarországból nem is egészen egy fél éjszakán, csak néhány órán keresztül egyenesen Drezdába expediált legyen. Séley Kecskeméten a német utczában mészáros vagy hentes volt, s úgy látszik, bort is mért, mert a midőn nevezett napon és órában, pénteken este a fiatal menyecske ura kívánságára utalott, vagy talán nem mert a pinczébe borért menni, a férje bátorította, hogy hisz nem viszel az ördög, s aztán ha elvinné is, elviheti a szobából is, mire az asszony kedvetlenül a pinczébe lement, s ahogy feljött volna, hát valószínűleg, hogy a pinczeajtót könynyebben becsukhassa, a gyertyáját és a palackjait a földre állította. Egyszer csak ott terem két idegen asszony, az ördög czinkosai, a boszorkányok, és mind a kettő erősen belekapaszkodik. Egy ideig dulakodnak vele, s miután az arczába erős, meleg szelet fújtak, a gyertya kialudt, a menyecske eszméletét veszítette, s csak másnap viradóra okt. 18-án egyenesen Drezdában termett, ahol egy Just György nevű napszámos ember valamely kert szögletében, egy pajtakapuban a szabad ég alatt alsó ruháival betakarva találta meg. Séleyné valósággal 18-án szombaton éjjel eszmélt föl, mikor a toronyban az óra kongását hallgatta, neki úgy tetszett, hogy megolvasta, hát épen tizenketett ütött, aztán egy ideig mezítláb sétált, mert a papucsait elvesztette, végre kimerülten összerogyott, míg a mondott hegyen ráakadtak. Elveszítette a vigadóját is, vagy talán ellopták, pedig jól emlékszik, hogy a zsebében egy forintnyi aprópénz volt, mert abból 27 krajczár volt az övé, a többi a szolgálójáé, a ki azt otthon borért kapta. Séleyék előbb Tokajban laktak, a mi oda mintegy 30 mértföldnyire fekszik s csak másfél évvel azelőtt költözködtek Kecskemétre, miután apósa Kecskeméten elhalálozott. Hogy valami jól élnének, azzal épen nem dicsekedik, ámbátor már négy élő gyermek anyja. A gyermekeit otthon az ágyban fekve egészségesen hagyta, akik közül a két nagyobbik fiú és pedig Jóska öt, és Náczi a harmadik esztendőben; a leánykája Klári akkor tájban született, mikor apósa Kecskeméten meghalt, s ők Tokajból elköltöztek, végre a legkisebbik csak most született, a múlt csütörtökön, tehát harmadnapja, hogy megkeresztelték Kecskeméten a barátok templomában, s Jánosés Mihály neveket nyerte. Hogy Séleyné gyermekágyas, nő volt egyúttal Justné is bizonyítja, aki Drezdában bába volt. Még a keresztkomák nevére is visszaemlékezett. A keresztapák közül az egyik bizonyos Zahorszky, aki az urával egy mesterséget folytat, a másik Shin ka nevű kalmár , a komaasszonya egy kecskeméti városi tanácsnoknak valami Taschevaninnak a neje. Az egyik szomszédját Kader Kristófnak hívják, a másikat N i p r a n i (a német ezt nem tudja kimondani!) Mindeme csodálatos elbeszélés után a drezdai városi tanács elhivatott egy Greiffenbach nevezetű katonaviselt fuhrt, hogy bírálná meg, vájjon milyen nemzetiségű ez az asszony, aki azt állítja, hogy Kecskemét egy magyarországi rónikát. város, ámbár benne kálvinisták és luteránusok is laknak s nyelvre nézve tót és magyar. Greiffenbach tudott tótul s értette a magyar szót s azt állította, hogy az asszony tökéletes magyar s miután az esetről hatóságilag is jegyzőkönyvet vettek föl, a nőt egy városi tisztviselő gondviselésére bízták, Kecskemét városát hivatalos átiratban értesítették s a jegyzőkönyv másolatát, mely a nemzeti múzeumban is megvan, kinyomaták ezalatt a czim alatt: ,,Cope Eines Alleruntenthänigsten Berichts d. d. Dreszden am 18. Octobranni curr. gefundenen Weibes-Person So ihrem Vorgeben nach in einer Nacht von Kezkemet aus Hungarn 30 Meilen von Tockay über 100 Meilen bis von Dreszden gebrach worden.“ (Másolata egy alázatos jelentésnek a Drezdában ez évi okt. 18-kan talált asszony-személyről, aki előadása szerint, ide egy éjjel hozatott Kecskemétről Magyarországból 30 mértföldnyire Tokajtól, több mint 100 mérföldnyire Drezdától.) Vájjon valósággal van-e valami nyoma ennek a több mint másfélszáz esztendős dolognak Kecskemét levéltárában, nem bírtuk kipuhatolni se Hornyik János se Szokolay Mártó nem emlékeznek róla. Várjon egy közönséges kalandornő-e a hőse ennek az ördöngős történetnek, a németet ferde és gyanús adatokkal misztifikálta, nem valószínűtlen, és hogy semmit ki ne felejtsünk, meg kell említenünk, hogy Séleyné a jegyzőkönyv záradékába belediktálta, hogy ha az ügyében a tanács Kecskemétre ír, németül ne írjon, mert a német neki ellensége, s a felelet után hasztalan várakozik; ott a tanács tagjai csupa kálvinisták, de ő rom, kár, s a költség, a mibe ez az ügy kerül roppant sokra menne stb., jobb lenne azért ha a keresztapjánál tudakozódnának Bécsben, ahol Dohen Tamás udvari ember s a császár szolgálatában áll; a körülményeit ő legjobban ismeri. Azonban az is lehet, hogy az egész egy beteges, kóbor lélek, talán egy gyermekágyi láztól gyötört, agyoncsigázott nő hallucinációja, aki menyre-földre megesküszik, magát átkozza, hogy haljon meg rögtön, vagy égessék el elevenen, ha ő csak távolról is sejti, hogy Drezda Kecskeméthez olyan messze van ! A harmadik feltevés, hogy ez a nyomtatvány egyszerű pamflet, hihetetlen; ellene mond annak alakja, nyomdai kiállítása. Findura Imre. *) A „B. H“-ban olvastuk ezt a kis históriát, mely miután városunkra vonatkozik s miután kitünteti, hogy mennyire lóvá tette a nagyszájú műveit „kultúrnépet“ egy „barbar“ kecskeméti asszony, — közöljük azt olvasóinkkal. Szerk. POLITIKAI SZEMLE. A torontáli tanügyi viszonyokról érdekes jelentést tett Steinbach Antal tanfelügyelő a megyei közigazgatási bizottság előtt. A jelentés szerint a román és szerb hitfelekezeti iskolákban igen rosz az iskolalátogatás és a mulasztások ezrekre rúgnak, mert a hitfelekezeti iskolai főhatóságok és a községi elöljárók nem teljesítik ellenőri kötelességüket. Ifjabb állami iskola összesen 9 állíttatott fel, községi iskolát pedig két községben létesítettek, míg új tanosztályot rendeztetek be.A községi könyvtárak létezsítése és gyarapítása tárgyában azonban feltűnő a haladás. A megyének van most 190 könyvtára 24,233 kötettel. A magyar nyelv minden iskolában taníttatik, s az egész megyében már csak 12 olyan tanító van, aki a magyar nyelv tekintetében megkívánt törvényes képességgel nem bír. Az erdélyi görög-keleti román főegyházmegye kérvényt intézett volt a királyhoz, hogy az egyházmegye egyházközségei és a lelkészség részére szánt 24.000 forintnyi államsegélyt a főegyházmegye konzisztóriuma oszthassa szét. A napokban tagadó válasz érkezett a minisztérium útján. A közoktatásügyi miniszter ugyanis tudatja a nevezett konzisztoriummal, hogy a király az 1883. évi decz. 15-én jóváhagyott 1861 iki szabályzat szerint a rendelkezési jogot a minisztériumra ruházta. A horvát regnikolárs küldöttség egybehivása, mint Zágrából jelentik, november hó végére halasztatott mintán a tartománygyűlésnek kilátás szerint igen fontos tárgyalásai lesznek, továbbá szeptemberre a szerb egyházi kongreszus van egybehiva, később pedig a delegácziók fognak ülésezni. A Dráva, ez a rakonczátlan folyó, mely azt a tréfát is megszokta tenni, hogy medrét évről évre tetszése szerint változtatja, a duna-gőzhajózási társaság és a kormány által kemény megfékezés alá került. A folyamat ugyanis, mely Barcsig eddig is hajózható volt, éppen most tisztítják meg attól a sok, az áradat által sodort fatörzsektől, melyek százával hevernek medrében, hogy, a gőzhajózás egész Zákányig, a magyar államvasútnak a horvátit parton épülő új álomásáig megnyitható legyen. A nagy fatörzsek műszaki katonák által robbantatnak szét dinamitra, s egyszersmind a medret is tisztogatják a kotró gépekkel. A vizi út a legolcsóbb s igy az ország alsó vidékének forgalma a gőzhajózás által nagy lendületet nyer, valamint a Fiuméval való összeköttetés is. A mádi haláláról a következőket táviratozzál? Szuakimból az „Achbar“-nak : Mohamed Ahmed pénteken, július 19-én délután két órakor betegedett meg, s kívánságára azonnal egy táboron kívül lévő sátorba vitték. Orvosok nem lévén jelen, két misszionáriust hoztak a beteghez akik némi orvosi ismeretekkel is bírnak. Ezek azonnal kijelentették, hogy a beteg fekete himlőt kapott, mely betegség ellen nincsen orvosság. A mádi erre utódjául unokaöcscsét, Abdullaht nevezte ki és átadta neki kardját. A vasárnapra hajló éjszakán a beteg állapota rosszabb lett, mire elbúcsúzott övéitől és még figyelmeztette utódját arra, hogy folytassa a keresztények ellen a háborút. Reggeli öt órakor meghalt s mindjárt naplemente után eltemették a sátorában. Azután a sátrat felgyújtották. Politikai rövid hirek. — A bécsi cs. kir. mezőgazdasági társulat jövő évi ápr. 16-án hizottmarha kiállítást rendez Bécsben. A kiállításon szarvasmarha, juh és sertés lesz bemutatva fajra való különbség nélkül. Egyedüli követelmény, hogy a hizlalás Ausztria-Magyarországban eszközöltetett legyen. Afghanisztánban nagy örömet keltett, hogy az erok az indiai csillagrend nagy keresztjét kapta. Az emir midőn az angol királynő levelét megkapta, 101 ágyúlövést létetett. Kabul város három este egymásután ki volt világítva. Az adományozó levél másolatát mindenütt kifüggesztették. — A perzsa kormány Meshed és Sarrakhs közt távirati összeköttetést szándékozik létesíteni. — A franczia kormány kijelenti a párisi román követnek, hogy a franczia tanintézetekben nem vesznek föl többé román növendékeket. A bresti tengerészeti iskola máris megtagadta három román növendék fölvételét. Az osztrákokat ugyancsak meglepte a csehek ama törekvése, hogy a cseh nyelv a német nyelvvel egyenjogúsítassék. E czélból Bécsben a csehek egyesületet alapítottak. A csehek elég érettnek tartják a viszonyokat tervük keresztülvitelére, azaz, hogy a cseh nyelv Bécsben és Alsó-Ausztriában a német nyelvvel egyenlő jogban részesüljön. A cseh lapok mégis sajnálják, hogy az egyesület terve idő előtt lett köztudomású. — Az egyiptomi kilencz milliós kölcsön ügyében a fermánt csütörtökön küldték el a khedivének. — Az angol alsóház elfogadta a skótországi ügyek vezetésére létesítendő minisztériumról szóló törvényjavaslatot. — Nemzetközi kereskedelmi kongreszus. Ez évi szeptember 27-én Antwerpenben nemzetközi kereskedelmi kongreszus nyílik meg, melyen egy általános kereskedelmi törvény életbeléptetése fölött fognak tanácskozni. A kongreszusban részt vesznek : a belgák királya által kinevezett húsz tagú bizottság, a különböző államok hivatalos küldöttei, különböző testületek képviselői, kiket a bizottság külön meghív. A kongreszus két osztályra fog oszlani; az egyik osztály tanácskozási körébe a tengerészeti jog, a másik osztályába a váltójog fog tartozni. A kongreszus fő czélja oly módok fölött tanácskozni, melyekkel azt lehetne elérni, hogy a kereskedelmi törvénykezés valamennyi államban egyöntetű legyen. — Görögország Tamás genuai herczeg tiszteletére a görög király és királyné lakomát adott a „Giovanni Bansati“ fedélzetén az alkalommal Georgisz király felköszönte Umbertó királyt és Margharéta királynét s kívánta, hogy az olasz haditengerészet fejlődése mentül szerencsésebb legyen. A görög király hadsegéde a minap nyújtotta át Tamás herczegnek a Martini altengernagynak, mint az olasz hajósereg parancsnokának a görög megváltórend nagy keresztjét s a vele járó jelvényeket. — Feltűnést kelt Németországban, hogy a német császárné szerencsét kívánt Altman kath. főpapnak Berlinben 25 éves áldozár jubileuma alkalmából. — Mint a konstantinápolyi lapok jelentik, a portához közel álló körökben határozottan állítják, hogy az osztrák-magyar-török kereskedelmi szerződés megkötésére vonatkozó tárgyalásokat, miután minden elvi kérdésre nézve megegyezés jött létre, a napokban mindenesetre befejezik. MINDSZENT SZEGVÁR VIDÉKE. Kortesigéretek. A múlt 1884. évi képviselő választásokat megelőzőleg azon hir kezdett egyszer Kecskeméten szárnyra kapni, hogy Pallavicini Sándor őrgróf a minisztériumnál kieszközölte, mikép Mindszent Szegvár vidéke legközelebb külön járásbíróságot fog kapni, mert Mindszent székhelylyel egy új kir. járásbíróság alakítását fogja kivinni az atyáskodó őrgróf, s annak felállítása már csak idő kérdése. Mi őszintén örvendeztünk ezen hir hallatára, azonban utánna járván a dolognak, megtudtuk, hogy ezt a hirt csakis a Pallavicini mellett korteskodók terjesztik, s a minisztériumban szóba se jött a mindszenti járásbíróság fellállitása. — Azért tehát rá se hederitettünk tovább a mendemondára, és szántuk azon függetlenségi érzelmű választókat, kik az őrgróf nagyszájú kortesei meséinek hitelt adtak, s azon jó remény fejében, hogy majd a hatalmas őrgróf képviselő járásbíróságot, ezt-amazt fog nekik teremteni, és vidéküket teljesen boldoggá teendi, — a saját jó érzelmeiket elaltatták és 48-as igaz hitüktől eltántorodtak. — Mi tudtuk jól, hogyazon ígéretek nem fognak teljesülni, és a járásbíróság csak kortesfogásból igértetik; — mint igértetett nemcsak a mindszent-szegvári kerületnek, hanem az országban legalább 200 választókerület egyik-másik községének, — így nyilvánvaló volt, hogy a 200 kerületből 190 bizonyosan fel fog a kormány kortesei által ültettetnni, s a könynyen hivők szép reményei meghiusittatni. Czélját azonnan a kormány elérte, mert a csalétekre sok kiváncsi kerület — halként— a horgon akadt, — így járt a szegvár-mindszenti választó kerület is. Jó becsületes igaz, hivő népe hitelt adott az őrgróf és a kormány bérenczeinek Nem teljesített ígéretekkel a könnyen hívőket eltántoritották, a bátortalanokat tüzzel-vassal megfélemlítették, a tántorithatlan híveket pedig rablánczra vetették. — A kormánypárt működése teljes összevágó volt és sikeres is lett, — mert a kormány jelöltje győzelmét sikerült kicsikarni. Azonban az ígéretek megmaradtak ígéreteknek, — elmaradt még a várva-várt járásbíróság is. Ugyanis a folyó évi július első felében megjelent hivatalos közlöny és több fővárosi lap értesítése szerint a kérdéses 10 járásbíróság a következő helyeken rendeltetett felállitatni: 1.) Budapest VII i. kerületében, 2.) Rétságon, 3.) Újbányán, 4.) Perlakon, 5.) Szepes- Újfaluban, 6.) Zsibón, 7 ) Tisza-Lökön, 8.) Nagy-Ilondán, 9.) Tisza Füreden és 10.) Vízaknán. — Tehát Mindszent nincs köztük! — Most már a mindszent szegvári választópolgárok gondolkozhatnak, hogy hitelt adjanak-e máskor a kormánypártiak ígéreteinek; járásbíróságukat pedig számon kérhetik az ígérettevő mameluk-kortesektől, mert képviselőjük Csanyon erről elfelejtett nekik -- beszámolni. AZ ÁRNYÉK. — HUMOHES/.K. — NÉMETBŐL B. FERENCZY LÁSZLÓ.— Őseimre mondom — susogta báró Blau szomszédnőjéhez — ön a legszebb lény, kivel életemben találkoztam. — Mily udvariasság báró — feleség megszólított legyezőjével játszadozva, mi alatt elpirulni igyekezett. — Udvariasság ?— kérdé a báró kissé szórakozottan — Őseimre mondom. . . — Azok is értettek talán az udvariassághoz ? — folytatá a hölgy a félbeszakított beszédet látszólag akaratlanul. Az elpirulás sora most az udvarias báróra került volna, kinek ősei Krakkóban egy szerény rőfös üzlet tulajdonosai voltak, de ő is csak igyekezett az elpirulást tőle kitelhetőleg megkísérteni. — Ugyan — hogy hívják ama fiatal embert ott, ki a sárosban X-yének udvarol ? A figyelmes szemlélőnek bizonyára nem kerülte ki figyelmét ama feltűnő gyorsaság, melylyel utóbbi szavait kiejté, — egy nemével a „tempó rubatónak“ — mint a műnyelv szokta nevezni és hogy