Kecskemét, 1886. január-június (15. [14.] évfolyam, 1-26. szám)

1886-01-03 / 1. szám

XV. évfolyam. 1. szám. Kecskemét, 1886. január 5. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva, vi­dékre postán küldve: Egész évre - 5 frt — kr. Félévre - - 2 frt 50 kr. Negyedévre - 1 frt 2 5 kr. Egy szám ára 1 0 kr. Előfizethetni a lapra a ki- adóhivatalban, valamint a helybeli könyvkereskedé­sekben. Egyes példányok ugyanitt kaphatók. Kéziratok vissza nem adatnak. Szerkesztői iroda: Vm. tized, halasi-nagy-uteza 29. szám. KECSKEMÉT A KECSKEMÉTI FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÍRT POLITIKAI ÉS KÖZMŰVELŐDÉSI KÖZLÖNYE S A MINDSZENT-SZEG VÁR-VIDÉKI FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRT ÉRTESÍTŐJE. MEGJELEN MINDEN VASARNAP, Hirdetmények és „Nyílttéri“ közlemények jutányosán számíttatnak. Hivatalos: u. m. városi és bírósági 3 frt, egyházi, egyleti, társulati stb. hir­detmények minden egyes beigtatása 2 frt. Bélyegdij minden beiytatás után 30 kr. Előfizetési és hirdetési di­jak fizetendők a kiadóhi­vatalnál Kecskeméten. Kiadóhivatal: VIII. tized, halasi-nagy-utcza 29. szám. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS KECSKEMÉT XV-IK ÉVFOLYAMÁBA. E mai számmal lapunk tizenötödik évfolyamát kezdte meg, A „Kecskemét“ irányával annak olvasói már tisztában vannak, miért azt újra ismertetni fe­leslegesnek tartjuk. Mi haladunk a kitűzött czél felé. Feladatunk hazánk függetlenitésére, népünk és városunk jólétére, szellemi és anyagi felvirág­zására közremunkálni. E közreműködésünkben azonb’n szükségünk vau a t. közönség támogatására is, miért bi­zalommal fordulunk hozzá, felkérve őt a tömeges előfizetésre. Lapunk ezután a mostani alakjában fog meg­jelenni, — ezt részint a technikai akadályok teszik szükségessé, részint az által t. előfizetőink igényeit akarjuk időnként jobban kielégíteni. Ugyanis lapunk jelen alakjában, egy ives nagy­ságában, rendszerint a helyi viszonyokhoz mérve elengendőnek bizonyult, — azonban jönnek elő mozgalmasabb idők és olyan körülmények, me­lyek szükségessé teszik lapunk kibővítését és a melléklet adását, — de ezt lapunk volt alakjában, a mostani viszonyok mellett, csak is anyagi áldozatunkkal tehettük volna; hogy tehát időnként az annyira szükséges melléklettel szol­gálhassunk és az eseményekkal lépést tarthas­sunk, lapunk jelen alakját erre legalkalmasabb­nak tartottuk. Hogy pedig lapunk tartalmút még érdeKe- sebbé, vonzóbbá, elevenebbé és tartalomdúsabbá tegyük, — annak beosztásában némi változta­tást hoztunk be, — mely annak csak előnyére fog szolgálni. A „Kecskemét“ előfizetési ára marad ami volt eddig : Egész évre .... 5 frt — kr. Félévre.......................2 frt 50 kr. Negyedévre .... 1 frt 25 kr. Egyes szám ára .... 10 kr. Az előfizetés bármikor kezdhető. Lapunk egyes számai elárusittatnak a hely­beli könyvkereskedésekben és Harkay József úr üzletében. Kecskemét, 1885. január hó. Tisztelettel: st ,,Kecskemét“ szerkesztősége és kiadóhivatala. Pártunk tagjaihoz. A helybeli függetlenségi 48-as párt múlt évi deczember hó 26-án tartott népes közgyűlésén azon kitüntetésben részesített, hogy — érdemtelenül bár — a pártelnöki díszes polczra helyezett. Ez alkalommal sok­kal előrehaladottabb volt az idő, sokkal elfo­gultabb voltam én, minthogy vázolni képes lettem volna azon irányelveket, melyeket pártelnöki minőségemben követni óhajtok. Legyen azért megengedve, hogy pártunk közlönyének hasábjain jelezzem röviden azon irányt, melyet követni szándékozom s mely­nek követését a párt vezetésére hivatott vezórbizottság sem mellőzheti. Mindenekelőtt újólag mély köszönetomet fejezem ki az egyhangú bizalomért. Egész életemben büszke leszek reá, de elbizakodott nem soha. Jól tudom, hogy nem érdemeimért történt e kitüntetés, hiszen érdemeim nincse­nek. Előleg ez, melynek csak némileg is ki- érdemelése képezi legfőbb vágyamat. Tudom, hogy a pártelnökség nemcsak tisztesség, ha­nem teher is. És főleg azért vállaltam el fiatal vállaimra a párt elnökségét, mert ha az csupán tisztesség, méltóság volna, pártunk tagjai közölén volnék reá a legérdemteleuebb és nem fogadtam volna el azt. A párt bennem csak az ifjú, erős és munkabíró egyént látta, mindőn az érdemesek megegyezésével vezérré emelt. ígéretet nem teszek ; nem is kíván senki tőlem. Feltételek nélkül, ígéret nélkül tör­tént megválasztatásoin és e körülmény leg- hathatósabban buzdít a munkára, tettre, hogy választóim bizalmukban ne csalat­kozzanak. lSenjü nálamnál jobban nem érzi, hogy mily nagy feladat vár a párt vezéreire ezen uj három évi időszak alatt. A többi közt ezen időszak alatt esik a városi képviselők választása (és pedig már valószí­nűleg nem 6, hanem 10 évre); ugyancsak ezen uj hároméves időszak alatt történik meg az országgyűlési kép\iselök választása is és pedig nem 3, hanem 5 évre. Nagyfontosságú események ezek, a melye­ket hogy diadallal végig küzdjünk, jól szer­vezett, erős pártra van szükségünk. Az eddigi zilált viszonyokból kibontakozni, a pártot erőteljesen vezetni a megalakítandó vezérbizottság van hivatva. Első jontos lépés tehát a vezérbizottság szerencsés megalakítása. Válasszunk olyan egyéneket a vezérbizottság tagjaiul, kik pártunknak rendithetlen tagjai; kik a párt ügyét szivükön viselik; a kik akarnak is, tudnak is tenni! Él bennem a remény, hogy pártunk t. tagjai meg fogják e tekintetben a helyes útat találni s olyan tagokat választanak a vezér­bizottságba, a kik a nagy feladatnak képesek lesznek megfelelni. A megalakulandó vezérbizottságnak azon­nal hozzá kell látni a nehéz munkához s egy perczig sem szabad tétlenkedni. A föczél, mint emlitém pártiunk erőteljes szervezése s erre eszközül minden törvényes és tisztes­séges utat — módot meg kell ragadnunk. Mindezeknek elősorolása itt lehetetlen s azért csak néhányat említek közülök. Kiváló figyelmet kell fordítanunk arra, hogy pártunk tagjai egymással mentői gyak­rabban érintkezhessenek. E czélra szolgál­hatnak például a pártestélyek, melyek lm­onként, vagy szükséghez képest rövidebb időközökben is tarthatók. Ilyen gártestélye- ken azután egyik-másik szellemi munkával foglalkozó párttag szólna valamely közér­dekű és időszerű tárgyról vagy eseményről s ezáltal pártunk azon tagjai is, kik nem ér­nek reá nagy lapokat olvasni, tisztában volnának a dolgok folyásával és a sűrű talál­kozás, esetleg kifejlődő eszmecsere szoros kapcsot létesítene pártunk tagjai közt. Nagy fontosságú dolog az is, hogy biz­tosan tudjuk mennyien vagyunk? Kik azok, a kik pártunknak tagjai s a kikre biztosan számíthatunk, mert a mint a múlt közgyű­lésen is mondatott „mindig elveszti az a ve­zér a csatát, a melyik hadereje létszámát nem ismeri.“ E czélra szolgálhatna szigorú felügyelet alatt álló pártkönyv, a melybe pártunk minden egyes tagja saját kezűleg Írná be nevét, ezáltal kijelentve, hogy ő pár­ta urüio z tartozik. Fontós ügy a párt közlönyének ügye is. Azon kell lennünk, hogy pártunk közlö­nye irodalmi tekintetben is minden kellék­nek megfeleljen és a párt érdekeit erőtelje­sen kifejezésre juttassa. E részben pártunk helybeli hírlapírói már megtették a kezdemé­nyezést, melynek folytán alapos a remény, hogy pártunk közlönye minden tekintetben eleget fog tenni feladatának. De másrészről fe­lette szükséges, hogy pártiunk tagjai a 1,Kecskemét“-re való előfizetés által a fon­tos ügyet anyagilag támogassák, mert kü­lönben a szellemileg gyámolitók minden buzgalma kárba vész. Annyival is inkább szükséges a „Kecskemét“ járatása és figyel­mes olvasása, mert pártunk tagjai csupán ebből értesülhetnek pártéletünk egyes moz­zanatairól. Lehetőleg azon kell lennünk, hogy a párt ügyei tapintatosan, ildomosán és alkotmá­nyosam vezettessenek. A vezérbizottságnak egyenlő figyelmet kell fordítani minden or­szággyűlési vagy városi képviselő választási kerületre, tizedre sőt pártunk minden egyes tagjára. Mert nincsen átkosabb valami apárt- életben, mintha egyes részek helyezkednek egymással ellentétbe. De ilyen okvetlenül az egésznek romlására vezet. Nem szabad továbbá a vezérbizottságnak soha úgy intézkedni, hogy az pártunk tagjai többségének vagy pláne az egésznek nem helyeslésével, vagy ellenzésével találkozzék, mert nem azért nevezik vezérbizottságnak, hogy az egész pártot ennek tudta és bele­egyezése nélkül, titkos egyezményekkel és csínyekkel, úgyszólván „orránál fogva'1 vezesse. De másrészről nem hódolhat a vezérbi­zottság sem egyéni, sem családi, sem más­féle érdekeknek. Érdeke csak egy lehet: a függetlenségi 48-as párt érdeke, mely a haza, a város ja vát kívánja. Kifelé, más pártokkal szemben köteles­ségünk az elvhüség és tisztesség. Elveinkből nem engedünk semmit, hozzá nem teszünk semmit. Ellenzék vagyunk, de nem ellenség. Tiszteljük a más pártbeliekben is a hazafit, a becsületes, önzetlent mbert; aki nemilyen, azt saját pártunkból is kiküszöbölni kiván- juk s épen ezért nem respektálhatjuk, ha más párthoz tartozik is ! Ilyen s hasonló elveknek kell a vezérbi­zottságot is áthatni, sőt nemcsak a vezérbi­zottságot, hanem pártunk minden egyes tag­ját. Nagy és terhes a munka mely reánk vár; egy ember, vagy egy bizottság leroskad an­nak súlya alatt, ha az egész nem igyekszik vállvetve segíteni a küzdelemben. De ha pártunk minden tagja tudni fogja és akarja is teljesíteni kötelességét : akkor nincs mit félnünk, mert a párt szép jövője biztositvavan. Akkor nincs ok a csüggedésre ! És én abban a szép jövőben hiszek, re­mélek. Tegyük e reményt valósággá! Ennek a szép jövőnek reményében üdvözlöm pártunk tagjait pártelnöki minőségemben s kívánok nekik és az egész hazának — végre — va­jaimra — igazi boldog új évet! Dr. Horváth Ádúm. POLITIKAI SZEMLE. A népfelkelésről törvényjavaslat [készül a honvédelmi minisztériumban, — még némi kisebb rendű kérdések tisztába hozatala van bátra, s annak megállapitása után mind az osztrák, mind a magyar honvédelmi miniszter uj év után beterjeszti a javas­latot. A magyar honvédelmi minisztériumnak egy magasabb rangú küldöttje több nap óta Bécsben van kiküldetésben, hogy ott a cs. kir. közös hadügymi­niszterrel és a lajthántúli honvédelmi miniszterrel egyetértő megállapodásra jusson. — A megállapodá­sokból annyi már a nyilvánosság elé kiszivárgott, hogy a törvényjavaslat szelleme nem az 1848 ik évi TäE62:ä. A VIRÁG ELHERVADÁSA. A virág elhervadása, Sárga levél elhullása, Az susogja: Lehullunk, elmúlunk ... Temetőben korhadt fejfa, Elhagyott sir bedőlt hantja, Azt mutatja : Letűnünk, feledünk . .. De a tavasz ujulása, A virágok kinyílása, Zöldülö erdő és berek, Újra népes fecske-fészek, Rét és mező tarkasága, Elhagyott sírnak virága, Mind azt mondja: Szeressünk ... Reméljünk .. K. Zs. SYLVESZTER ESTÉLY. (1885. deczember 31.) Gyorsan peregnék le egymásután az évek — a nagy semmiségbe. Mi pedig évről-évre várjuk a boldog új évet, — de úgy látszik hiába! Elbúcsúztatjuk az ó évet vigság közepette, mert örülünk, hogy elmúlt, vigan üdvözöljük az újat, mert reméljük, hogy jobb lesz ?z előzőknél. Az ó év búcsúztatása és az új év köszöntése tulajdonképen családi ünnepély. De meny­nyivel élvezetesebb ez az ünnep, ha nem a szükebb értelemben vett családi kör­ben történik, hanem ha egy város nagy közön­sége vesz részt benne, kiket a közös jó­tékonysági érzet egy estére, egy családdá fűz össze. Ilyen ünuep volt az is, mely a múlt évet a kaszinó termeiben eltemette s az újat bölcsőjé­nél üdvözölte. A magyar korona országai vörös­kereszt-egyesületének kecskeméti fiókja találta ki azt a helyes gondolatot, hogy vig temetést és keresztelést rendez — a szerb és bolgár sebesültek javára. És ez volt, a mi annyiakat fűzött össze a Sylveszter estén egy családdá s tette a mulatságot családi ün­nepélyéé. Gyönyörű család volt az. A szebbik fele a következő tagokból állott: Abele Julie ba- I ronesse, Bánó nővérek, Bogoss Endréné, B o g o s s Vilma, Gáli Ferenczné, G y ö r f f y Balázsné, Hacker Lajosáé, Horváth Bé- láné, H o d o v á 1 Józseíué, Kováss Istvánné, dr. Kovács Pálné, Sikari Kovács Mi- hályné, Kovács Vilma, M á d i Jánosné, M a- y e r f f y Jánosné, M ó n u s Aranka és Joláuka, Nagy Matild (Kun-Szent-Mártouról), Papp Sándorné, Pacsu Mihalyné, Pataki Imrénó, báró P u t e á n i Béláné, d r. S z e 1 e s s Jó- zsefné, Szel ess Kálmánná, Szel ess Aranka, Szokolay Sándorné, Szokolay Ida, d r. T a s s y Pálné, T a s s y Irma, d r. T u r c h á - nyi Istvánné, Ujszászy Gyuláné, Ugrik Mihályné, Wo j ná r o v i t s Sándorné, Zágo- n y i Mariska, Z o 1 n a y Antalné. A múltkor tett ígéretemhez képest elhatá­roztam, hogy a táuczos fiatal emberek neveit „ragyogó példaadás okáért“ kiirom ritkí­tott betűkkel. El is kezdettem hűségesen Írni neveiket, de az arany fiatalság — talán azért, hogy kijöjjön a nevük — annyira neki durálta magát a táncznak, hogy nem voltain képes valamennyi­nek a nevét összeírni. Minden fiatal ember tánczolt — rajtam kiviil. De hogyne tárczolt volna, mikor a hires régi gárda tagjai jártak elő jó példával! (Ezeknek a nevét kiírhatnám, de ezek megharagudnának, hogy mára régi gárdához soroltam őket, — pedig biz’ Isten oda tartoznak, köztünk legyen mondva.) A táncz eleinte lassan indult meg, de ké­sőbb teljes erővel folyt. Nem is csoda! Beteg­nek, vagy boldogtalan szerelmesnek kellett az olyan embernek lenni, akit fel nem vi 1 lanyozott a Bandi eléggé nem dicsérhető jó­kedvű, élénk, talp alá való zenéje! A négyese­ket ÉO—25 pár tánczolta. Egy hiba mégis volt: kevesen voltunk és igy elmaradt a tombola is, mely később fog megtartatni, mikor a sorsjegyek mind elkelnek. Pedig de kiváncsiak voltunk, hogy kinyeri meg a fiatalabbik közjegyző által ajándé­kozott tréfás nyereménytárgyat ! Folyt a mulatság! Ki tánczolt, ki bámult; ki ült, ki állt. No de mint minden jónak, úgy e mulatságnak is végét kellett érni. Erősen najnalodott az 1886. év első reggele, midőn az utolsó accordok elhangzottak. Előbb a tánczolók vonultak haza — aludni az újév első napján ; majd az ott maradt „erősebbik“ nem fiatal tagjai párologtak el — de mindannyian magukkal vivén egy valóban szép, jól sikerült mulatság kellemes emlékét. 12 óra előtt azt mondottuk: Hejb, ha az egész ó - é v olyan vig lett volna, mint a te­metése! Mikor meg elütötte a nagytemplom kopott órája az éjfélt, igy sóhajtottunk fel: Hej, ha az uj esztendő olyan vig lenne mint a keresz­telése! Legyen épen olyan vig! Teljesüljenek remé­nyeink ! Boldog uj évet ! Tiraturaciuolo. Mai számunkhoz egy féj iv melléklet van csatolva.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék