Kecskemét, 1886. január-június (15. [14.] évfolyam, 1-26. szám)
1886-01-03 / 1. szám
XV. évfolyam. halasi-nagy-utcza 29. szám.KECSKEMÉT A KECSKEMÉTI FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRT POLITIKAI ÉS KÖZMŰVELŐDÉSI KÖZLÖNYE S A MINDSZENT-SZEGVÁR-VIDÉKI FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRT ÉRTESÍTŐJE. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva, vidékre postán küldve: Egész évre - 5 frt 1 kr. Félévre - - 2 frt 50 kr. Negyedévre - 1 frt 25 kr. Egy szám ára 10 kr. Előfizethetni a lapra a kiadóhivatalban, valamint a helybeli könyvkereskedésekben. Egyes példányok ugyanitt kaphatók. Kéziratok vissza nem adatnak. Szerkesztői iroda: Vm. tized, Hirdetmények és „Nyílttéri“ közlemények jutányosan számíttatnak. Hivatalos: u. m. városi és bírósági 3 frt, egyházi, egyleti, társulati stb. hirdetmények minden egyes beigtatása 2 frt. Bélyegdij minden beigtatás után 30 kr. Előfizetési és hirdetési dijak fizetendők a kiadóhivatalnál Kecskeméten. Kiadóhivatal: VIII. tized, halasi-nagy-utcza 29. szám. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS KECSKEMÉT XV-IK ÉVFOLYAMÁBA. E mai számmal lapunk tizenötödik évfolyamát kezdte meg. A „Kecskemét“ irányával annak olvasói már tisztában vannak, miért azt újra ismertetni feleslegesnek tartjuk. Mi haladunk a kitűzött czél felé. Feladatunk hazánk függetlenítésére, népünk és városunk jólétére, szellemi és anyagi felvirágzására közremunkálni. E közreműködésünkben azonban szükségünk van a t. közönség támogatására is, miért bizalommal fordulunk hozzá, felkérve őt a tömeges előfizetésre. Lapunk ezután a mostani alakjában fog megjelenni, ezt részint a technikai akadályok teszik szükségessé, részint az általa előfizetőink igényeit akarjuk időnként jobban kielégíteni. Ugyanis lapunk jelen alakjában, egyéves nagyságában, rendszerint a helyi viszonyokhoz mérve elengendőnek bizonyult, — azonban jönnek elő mozgalmasabb idők és olyan körülmények, melyek szükségessé teszik lapunk kibővítését és a melléklet adását, — de ezt lapunk volt alakjában, a mostani viszonyok mellett, csakis anyagi áldozatunkkal tehettük volna, hogy tehát időnként az annyira szükséges melléklettel szolgálhassunk és az eseményekkel lépést tarthassunk, lapunk jelen alakját erre legalkalmasabbnak tartottuk. Hogy pedig lapunk tartalmát még érdekesebbé, vonzóbbá, elevenebbé és tartalomdúsabbá tegyük, — annak beosztásában némi változtatást hoztunk be, — mely annak csak előnyére fog szolgálni. A „Kecskemét“ előfizetési ára marad ami volt eddig : Egész évre .... 5 frt — kr. Félévre.......................2 frt 50 kr. Negyedévre .... 1 frt 25 kr. Egyes szám ára .... 10 kr. Az előfizetés bármikor kezdhető. Lapunk egyes számai elárusittatnak a helybeli könyvkereskedésekben és Harkay József úr üzletében. Kecskemét, 1885. január hó. Tisztelettel, sz .,Kecskemét, szerkesztősége és kiadóhivatala. közgyűlésén azon kitüntetésben részesített, hogy — érdemtelenül bár — a pártelnöki díszes polczra helyezett. Ez alkalommal sokkal előrehaladottabb volt az idő, sokkal elfogultabb voltam én, minthogy vázolni képes lettem volna azon irányelveket, melyeket pártelnöki minőségemben követni óhajtok. Legyen azért megengedve, hogy pártunk közlönyének hasábjain jelezzem röviden azon irányt, melyet követni szándékozom s melynek követését a párt vezetésére hivatott vezérbizottság sem mellőzheti. Mindenekelőtt újólag mély köszönetemet fejezem ki az egyhangú bizalomért. Egész életemben büszke leszek reá, de elbizakodott nem soha. Jól tudom, hogy nem érdemeimért történt e kitüntetés, hiszen érdemeim nincsenek. Előleg ez, melynek csak némileg is kiérdemelése képezi legfőbb vágyamat. Tudom, hogy a pártelnökség nemcsak tisztesség, hanem teher is. És főleg azért vállaltam el fiatal vállaimra a párt elnökségét, mert ha az csupán tisztesség, méltóság volna, pártunk tagjai közösen volnék reá a legérdemtelenebb és nem fogadtam volna el azt. A párt bennem csak az ifjú, erős és munkabíró egyént látta, minden az érdemesek megegyezésével vezérré emelt. ígéretet nem teszek , nem is kíván senki tőlem. Feltételek nélkül, ígéret nélkül történt megválasztatásom és e körülmény leghathatósabban buzdít a munkára, tettre, hogy választóim bizalmukban ne csalatkozzanak. lenjo nálamnál jobban nem érzi, hogy mily nagy feladat vár a párt vezéreire ezen új három évi időszak alatt. A többi közt ezen időszak alatt esik a városi képviselők választása (és pedig már valószínűleg nem 6, hanem 10 évre); ugyancsak ezen új hároméves időszak alatt történik meg az országgyűlési képviselők választása is és pedig nem 3, hanem 5 évre. Nagyfontosságú események ezek, amelyeket hogy diadallal végig küzdjünk, jól szervezett, erős pártra van szükségünk. Az eddigi zilált viszonyokból kibontakozni, a pártot erőteljesen vezetni a megalakítandó vezérbizottság van hivatva. Első fontos lépés tehát a vezérbizottság szerencsés megalakítása. Válasszunk olyan egyéneket a vezérbizottság tagjaiul, kik pártunknak rendíthetlen tagjai, kik a párt ügyét szívükön viselik; akik akarnak is, tudnak is tenni! És bennem a remény, hogy pártunk t. tagjai meg fogják e tekintetben a helyes utat találni s olyan tagokat választanak a vezérbizottságba, akik a nagy feladatnak képesek lesznek megfelelni. A megalakulandó vezérbizottságnak azonnal hozzá kell látni a nehéz munkához s egy perczig sem szabad tétlenkedni. A főczél, mint emlitem pártiunk erőteljes szervezése s erre eszközül minden törvényes és tisztességes utat — módot meg kell ragadnunk. Mindezeknek elősorolása itt lehetetlen s azért csak néhányat említek közülök. Kiváló figyelmet kell fordítanunk arra, hogy pártunk tagjai egymással mentői gyakrabban érintkezhessenek. E czélra szolgálhatnak például a pártestélyek, melyek imonként, vagy szükséghez képest rövidebb időközökben is tarthatók. Ilyen pártestélyeken azután egyik-másik szellemi munkával foglalkozó párttag szólna valamely közérdekű és időszerű tárgyról vagy eseményről s ezáltal pártunk azon tagjai is, kik nem érnek reá nagy lapokat olvasni, tisztában volnának a dolgok folyásával és a sűrű találkozás, esetleg kifejlődő eszmecsere szoros kapcsot létesítene pártunk tagjai közt. Nagy fontosságú dolog az is, hogy biztosan tudjuk mennyien vagyunk? Kik azok, akik pártunknak tagjai s akikre biztosan számíthatunk, mert amint a múlt közgyűlésen is mondatott „mindig elveszti az a vezér a csatát, amelyik hadereje létszámát nem ismeri.“ E czélra szolgálhatna szigorú felügyelet alatt álló pártkönyv, amelybe pártunk minden egyes tagja saját kezűleg írná be nevét, ezáltal kijelentve, hogy ő párta urához tartozik. Fontos ügy a párt közlönyének ügye is. Azon kell lennünk, hogy pártunk közlönye irodalmi tekintetben is minden kelléknek megfeleljen és a párt érdekeit erőteljesen kifejezésre juttassa. E részben pártunk helybeli hírlapírói már megtették a kezdeményezést, melynek folytán alapos a remény, hogy pártunk közlönye minden tekintetben eleget fog tenni feladatának. De másrészről felette szükséges, hogy pártjunk tagjai a ,,Kecskemét“-re való előfizetés által a fontos ügyet anyagilag támogassák, mert különben a szellemileg gyámolítók minden buzgalma kárba vész. Annyival is inkább szükséges a „Kecskemét“ járatása és figyelmes olvasása, mert pártunk tagjai csupán ebből értesülhetnek pártéletünk egyes mozzanatairól. Lehetőleg azon kell lennünk, hogy a párt ügyei tapintatosan, ildomosan és alkotmányosam vezettessenek. A vezérbizottságnak egyenlő figyelmet kell fordítani minden országgyűlési vagy városi képviselő választási kerületre, tizedre sőt pártunk minden egyes tagjára. Mert nincsen átkosabb valami a pártéletben, mintha egyes részek helyezkednek egymással ellentétbe. De ilyen okvetlenül az egésznek romlására vezet. Nem szabad továbbá a vezérbizottságnak soha úgy intézkedni, hogy az pártunk tagjai többségének vagy pláne az egésznek nem helyeslésével, vagy ellenzésével találkozzék, mert nem azért nevezik vezérbizottságnak, hogy az egész pártot ennek tudta és beleegyezése nélkül, titkos egyezményekkel és csínyekkel, úgyszólván „orránál fogva" vezesse. De másrészről nem hódolhat a vezérbizottság sem egyéni, sem családi, sem másféle érdekeknek. Érdeke csak egy lehet: a függetlenségi 48-as párt érdeke, mely a haza, a város javát kívánja. Kifelé, más pártokkal szemben kötelességünk az elvhűség és tisztesség. Elveinkből nem engedünk semmit, hozzá nem teszünk semmit. Ellenzék vagyunk, de nem ellenség. Tiszteljük a más pártbeliekben is a hazafit, a becsületes, önzetlen embert; aki nem ilyen, azt saját pártunkból is kiküszöbölni kivánjuk s épen ezért nem respektálhatjuk, ha más párthoz tartozik is ! Ilyen s hasonló elveknek kell a vezérbizottságot is áthatni, sőt nemcsak a vezérbizottságot, hanem pártunk minden egyes tagját. Nagy és terhes a munka mely reánk vár; egy ember, vagy egy bizottság leroskad annak súlya alatt, ha az egész nem igyekszik vállvetve segíteni a küzdelemben. De ha pártunk minden tagja tudni fogja és akarja is teljesíteni kötelességét , akkor nincs mit félnünk, mert a párt szép jövője biztosítva van. Akkor nincs ok a csüggedésre ! És én abban a szép jövőben hiszek, remélek. Tegyük e reményt valósággá! Ennek a szép jövőnek reményében üdvözlöm pártunk tagjait pártelnöki minőségemben s kívánok nekik és az egész hazának — végre — vajaimra — igazi boldog új évet! Dr. Horváth Ádám: Pártunk tagjaihoz. A helybeli függetlenségi 48-as párt múlt évi deczember hó 26-án tartott népes TE62.o. A VIRÁG ELHERVADÁSA, A virág elhervadása, Sárga levél elhullása, Az susogja: Lehullunk, elmúlunk ... Temetőben korhadt fejfa, Elhagyott sir bedőlt hantja, Azt mutatja : Letűnünk, feledünk . .. De a tavasz ájulása, A virágok kinyílása, Zöldülő erdő és berek, Újra népes fecskefészek, Rét és mező tarkasága, Elhagyott sírnak virága, Mind azt mondja: Szeressünk ... Reméljünk .. K. Zs. 1. szám. Kecskemét, 1886. január 5. SYLVESZTER ESTÉLY. (1885. deczember 31.) Gyorsan peregnek le egymásután az évek — a nagy semmiségbe. Mi pedig évről-évre várjuk a boldog új évet, — de úgy látszik hiába! Elbúcsúztatjuk az ó évet vigság közepette, mert örülünk, hogy elmúlt, vígan üdvözöljük az újat, mert reméljük, hogy jobb lesz az előzőknél. Az ó év búcsúztatása és az új év köszöntése tulajdonképen családi ünnepély. De menynyivel élvezetesebb ez az ünnep, ha nem a szűkebb értelemben vett családi körben történik, hanem ha egy város nagy közönsége vesz részt benne, kiket a közös jótékonysági érzet egy estére, egy családdá fűz össze. Ilyen ünnep volt az is, mely a múlt évet a kaszinó termeiben eltemette s az újat bölcsőjénél üdvözölte. A magyar korona országai vöröskereszt-egyesületének kecskeméti fiókja találta ki azt a helyes gondolatot, hogy víg temetést és keresztelést rendez — a szerb és bolgár sebesültek javára. És ez volt, ami annyiakat fűzött össze a Sylveszter estén egy családdá s tette a mulatságot családi ünnepélyéé. Gyönyörű család volt az. A szebbik fele a következő tagokból állott: Abele Julieta- Ironesse, Bánó nővérek, Bogoss Endréné, Bogoss Vilma, Gáli Ferenczné, Györffy Balázsné, Hacker Lajosné, Horváth Béláné, Hodovát Józsefné, Kováss Istvánné, dr. Kovács Pálné, Sikari Kovács Mihályné, Kovács Vilma, Mádi Jánosné, Mayerffy Jánosné, Mónus Aranka és Jolánka, Nagy Matild (Kun-Szent-Mártonról), Papp Sándorné, Pacsu Mihályné, Pataki Imréné, báró Puteáni Béláné, dr. Szeless Józsefné, Szeless Kálmánná, Szeless Aranka, Szokolay Sándorné, Szokolay Ida, dr. Tassy Pálné, Tassy Irma, dr. Turchányi Istvánné, Ujszászy Gyuláné, Ugrik Mihályné, Wojnárovits Sándorné, Zágonyi Mariska, Zolnay Antalné. A múltkor tett ígéretemhez képest elhatároztam, hogy a tánczos fiatal emberek neveit „ragyogó példaadás okáért“ kiírom ritkított betűkkel. El is kezdettem hűségesen írni neveiket, de az arany fiatalság — talán azért, hogy kijöjjön a nevük — annyira neki darálta magát a táncznak, hogy nem voltam képes valamennyinek a nevét összeírni. Minden fiatal ember tánczolt — rajtam kivül. De hogyne tánczolt volna, mikor a hires régi gárda tagjai jártak elő jó példával! (Ezeknek a nevét kiírhatnám, de ezek megharagudnának, hogy már a régi gárdához soroltam őket, — pedig biz’ Isten oda tartoznak, köztünk legyen mondva.) A táncz eleinte lassan indult meg, de később teljes erővel folyt. Nem is csoda! Betegnek, vagy boldogtalan szerelmesnek kellett az olyan embernek lenni, akit fel nem villanyozott a Bandi eléggé nem dicsérhető jókedvű, élénk, talp alá való zenéje! A négyeseket KO—25 pár tánczolta. Egy hiba mégis volt: kevesen voltunk és igy elmaradt a tombola is, mely később fog megtartatni, mikor a sorsjegyek mind elkelnek. Pedig de kiváncsiak voltunk, hogy ki nyeri meg a fiatalabbik közjegyző által ajándékozott tréfás nyereménytárgyat ! Folyt a mulatság! Ki tánczolt, ki bámult, ki ült, ki állt. No de mint minden jónak, úgy e mulatságnak is véget kellett érni. Erősen najnalodott az 1886. év első reggele, midőn az utolsó accordok elhangzottak. Előbb a tánczolók vonultak haza — aludni az újév első napján , majd az ott maradt „erősebbik“ nem fiatal tagjai párologtak el — de mindannyian magukkal vivén egy valóban szép, jól sikerült mulatság kellemes emlékét. 12 óra előtt azt mondottuk: Hej, ha az egész óév olyan vig lett volna, mint a temetése! Mikor meg elütötte a nagytemplom kopott órája az éjfélt, így sóhajtottunk fel: Hej, ha az új esztendő olyan vig lenne mint a keresztelése! Legyen épen olyan vig! Teljesüljenek reményeink ! Boldog uj évet ! Tiraturadudlo. Mai számunkhoz egy fél iv melléklet van csatolva. POLITIKAI SZEMLE. A népfelkelésről törvényjavaslatkészül a honvédelmi minisztériumban, — még némi kisebb rendű kérdések tisztába hozatala van hátra, s annak megállapítása után mind az osztrák, mind a magyar honvédelmi miniszter új év után beterjeszti a javaslatot. A magyar honvédelmi minisztériumnak egy magasabb rangú küldöttje több nap óta Bécsben van kiküldetésben, hogy ott a cs. kir. közös hadügyminiszterrel és a lajthántúli honvédelmi miniszterrel egyetértő megállapodásra jusson. A megállapodásokból annyi már a nyilvánosság elé kiszivárgott, hogy a törvényjavaslat szelleme nem az 1848 ik évi