Kecskemét, 1886. január-június (15. [14.] évfolyam, 1-26. szám)
1886-05-23 / 21. szám
XV. évfolyam. 21. szám. Kecskemét, 1886. május 23. Előfizetési díj: halasi-nagy-utcza 29. szám.KECSKEMÉT A KECSKEMÉTI FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRT POLITIKAI ÉS KÖZMŰVELŐDÉSI KÖZLÖNYE, S A MINDSZENT-SZEGVÁR-VIDÉKI FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRT ÉRTESÍTŐJE. MEGJELEN MINDEN VASAKNAP, helyben házhoz hordva, vidékre postán küldve. Egész évre - 1 frt — kr. Félévre - - 2 frt -o kr. Negyedévre - 1 frt -5 kr. Egy szám ára - o kr. Előfizethetni a lapra a kiadóhivatalban, valamint a helybeli könyvkereskedésekben. Egyes példányok ugyanitt kaphatók. Kéziratok vissza nem adatnak. Szerkesztői iroda: VIII. tized. Hirdetmények és „Nyílttéri“ közlemények jutányosan számíttatnak. Hivatalos: u. m. városi és bírósági 3 frt, egyházi, egyleti, társulati stb. hirdetmények minden egyes beigtatása 2 frt. Bélyegdíj minden beigtatás után 30 kr. Előfizetési és hirdetési díjak fizetendők a kiadóhivatalnál Kecskeméten. Kiadóhivatal: VIII. tized, halasi-nagy-utcza 29. szám. A 20 milliós póthitel. Ha a függetlenségi és 48-as párt tagjai nem igazi hazafiak, hanem kárörvendők volnának, most valóban ritka jó alkalmuk nyílnék örvendeni a felett, hogy amit a párt pénzügyi szakférfiúi évről évre megjósoltak, az ma teljes szomorúságában bekövetkezett. Tizenegyedik éve, hogy a nagy „generális“ „jobbra átot“ csinált s kezébe vette a kormány gyeplőjét, amint morda szegre akasztotta, de nem tagadta meg elvét, hogy közöserővel igyekezzék az ország pénzügyi bajain segíteni, melyek fontosabbaknak tűntek elő, mint a közjogi kérdések. Ez volt a Tisza-féle uralom létalapja. És mit tapasztalunk? Bőven kifejtették azt a 20 milliós póthitel tárgyalásánál az ellenzéki szónokok. A Tisza-kormány ugyanis felemelte 11 év alatt az adót 40 millióval, óriásira szaporította az állami adósságokat, elherdálta az állami jószágokat, általános szegénységet idézett elő stb. A Tisza-kormány az ország pénzügyei tekintetében mindig a szemfényvesztés rendszerét követte. A költségelőirányzaton, a türelmes papíron mindig úgy csoportosítja a számokat, hogy a hiány kevesebbet tegyen ki, midőn aztán eljő a zárszámadás, mindig teljesül az ellenzék jóslata, hogy t. i. a hiány kétszer, sőt többször is nagyobb az előirányzottnál. És nagyon csalódott, aki azt hitte, hogy ezzel végett ért a Tisza- kormány szemfényvesztése, korántsem. Most derült ki, hogy több év óta költetett el a kormány által 20 millió forintnyi összeg, mely az országgyűlés által megszavazva nem volt! Mire való akkor az országgyűlés, ha a kormány a maga szakására költ! Mire való akkor a költségvetési előirányzat, ha annak összegeit az egyes miniszterek kények-kedvek szerint átléphetik? Valóban ilyen eljárás miatt megérdemelné a kormány, hogy az országgyűlés által vád alá helyeztessék s megbüntethessék azért, hogy könnyelműen kezeli az ország pénzügyeit. De bebizonyodott ezen eljárásból az is, hogy a Tisza-kormány nem képes megfelelni azon feladatnak, amelyet maga elé kitűzött. Nem képes ugyanis az ország zilált pénzügyi viszonyait rendezni sőt inkább azokat mindinkább bonyolultabbá teszi, az ország hitelét megsemmisíti, miáltal az állam pénzügyi bukása kikerülhetetlenné fog válni. Szóval bebizonyult, hogy a Tisza-kormánynak most már nincs, nem lehet létezési alapja. " Ily körülmények között kötelessége volna Tiszának kormányával együtt visszalépni s ha ezt nem teszi, az országgyűlésnek állana tisztében a javaslatok meg nem szavazása által megbuktatni a kormányt. Azonban előreláthatólag egyik sem fog megtörténni. Tisza Kálmán nem akarja ott hagyni a miniszterelnöki széket, nem tudja belátni, hogy neki menni kell, mert feladatátt megoldani nem képes. A kormánypártból pedig kiveszett minden önállóság, minden előrelátás, minden gondolkozási képesség. Vakon mennek vezérek Tisza Kálmán után s viszik ezáltal az országot a pusztulás örvényébe. Szavazatukat indokolni mivel sem tudják, mentséget a kormány eljárására ők sem találnak, de azért mint a gép, szavaznak igennel. Az ellenzék, különösen a függetlenségi és 48-as párt férfiai ez alkalommal is síkra szálltak Tisza Kálmán despotismusa ellen. Beszédeik minden sora gyöngy, igaz, valódi, de eredményük nincs, mert Tiszát az országgyűlésen leszavazni nem lehet. Épen ezért a nemzethez kell apellálni a Tisza-kormány végzetes eljárásával szemben. Vésse minden választópolgár szívébe, lelkébe a Tisza-kormány minden bűnét, de különösen a legutóbbit. És midőn jövő évre ismét képviselő választásra hivatik fel az ország népe, ne felejtkezzék el ezen bűnökről, hanem bírjon bátorsággal és előrelátással az olyan képviselőjelöltek ellen szavazni, akik ungon-berken keresztül vakon követik Tiszát és vészes politikáját. Tisza Kálmánt csak a nemzet maga buktathatja meg s valóban meg is kell buktatnia. Vajha sikerülne hazánk jól felfogott érdekében e megbuktatás már a jövő választásoknál, mert különben kétségbe kellene esnünk hazánk jövője felett s azt kellene mondanunk, hogy nemzetünk megérdemli sanyarú sorsát! VIDÉK. Czegléd. -f- Zeneestély. Czegléden az iparosok egylete által e hób án rendezett zeneestély nem sikerült. Mintha az előző napi fagy a közönség mulatókedvét is érintette volna, alig jelent meg az estélyen 20 -25 vendég; ezeknek kedélyén azonban nem tett kárt a hideg idő, sem a kis szám nem hangolta le, hanem mulattak csaknem a hajnali órákig. Egy tanulságot a nem sikerült mulatságból minden esetre levonhatunk, azt, hogy minden a maga idejében jó. -f- Halálos esés. Tarkó István czeglédi gazdálkodó f. hó 4-én takarmányt szállított a Szent- Mártoni határból haza két kocsival. — Ő a második kocsin Ilit a maga hajtotta lovait. — A lovak— netu tudni mi okból — megbokrosodtak s a kocsival lefutottak az útról be a földekre. — A gazda teljes erejét megfeszítő, hogy a megvadult lovakat megfékezze, de ez erőfeszítés közben leesett a felrakott takarmány tetejéről, oly szerencsétlenül, hogy a kocsi kerekei keresztül mentek rajta s oldalbordáit összezúzták. - A szerencsétlen embert élve szállították ugyan be a városba az orvoshoz, de még az napon kiszenvedett. Nagy-Kőrös: -(- A veszettek által regmart nagy körösi gyermekek dr. Szabó Mihály városi orvos felügyelete alatt már a múlt hét elején visszajöttek városunkba Párisból Pasteur védoltásával s mindeddig jó egészségnek örvendenek. Megemlítjük, hogy gróf Hoyos párisi osztrák-magyar nagykövet neje e hó 1-én Pasteur tanár intézetét meglátogatván, magát a nagykőrösi gyermekekhez a kötöző terembe vezettette s ott ezeknek állapotáról nagy részvéttel tudakozódott s őket pénzzel megajándékozta. A párisi osztrák-magyar nagykövetség intézkedése folytán a párisi magyar jótékony egylet a gyermekek s a velük volt pesti iparos segéd, valamint dr. Szabó M. és Balla hivatalnok mint felügyelők részére Páristól egész Nagy-Körösig 3-ik osztályú szabad menetjegyet eszközölt ki. Halva találtak meg egy Mikes Pál nevű nagy kőrösi polgárt e hó 13-án saját szobájában. A halál 4—5 nappal előbb következett be orvosi vélemény szerint a nélkül, hogy arról valaki tudott volna, mert Mikesnek senkije sem volt a házban. Hulláját felbonczolták s a halál okát az orvosi vélemény gyorsan bekövetkezett szivszélhüdésnek konstatálta. Félegyháza. ) A félegyházi közbirtokosság választmánya f. hó 14-én délelőtt a honvédségi lőterlil kiszemelt „Félegyházi Páká“-nak a város részéről leendő átengedése tárgyában látogatott ülést tartott. Mint már egyszer írtuk, a város megkereste a közbirtokosságot, hogy a szóban forgó területet adja neki haszonbérbe 15 egymásután következő évre. A választmány a birtokossági közgyűlés elé terjesztendő javaslat megállapítása végett gyűlt össze. Zajos vita fejlődött ki azon kérdés körül, vájjon a birtokosság egyáltalán haszonbérbe adja-e a városnak a kért területet, vagy nem, amennyiben még oly elfogult véleménynek is kerültek pártolói, hogy „a városnak semmi szín alatt bérbe ne adassák a kérdéses földrész, mert a város szegény s majd nem bírja a bérletet megfizetni.“ Azoktól a polgároktól, kik így gondolkoznak, nem is vár e város valami üdvösebb, maradandóbb alkotást. Az ilyeneknél hiányzik a helyes érzék a közérdekű szükségletek felismerése iránt s az az önzetlenség, mely a saját vállaira nehezülő anyagi áldozatoktól sem riad vissza, ha a város java, érdeke úgy kívánja. Azonban — hála a nagy többség helyes gondolkodásának, — a választmány abban állapodott meg,hogy a ma tartandó birtokossági közgyűlésnek ajánlani fogja a mostani haszonbér kikötése mellett, a kért területnek átengedését. A jelenlegi haszonbér — mint megtud munk sikerült — 8,620 Zrt és 72 kr. -t V i z b c f u l a d t. Kis Szabó Mátyás félegyházi lakos másfél éves kis fia f. h. 11 én reggel a csongrádi úti tanyája közelében lévő széktóba esett és bele is fulladt. Nem lehet eléggé kárhoztatni, különösen a köznépnél, azt a vétkes szokást, hogy kis gyermekeikre nem fordítanak kellő gondot s egyáltalán nem veszik figyelembe, hogy a gyermek szoros felügyelet mellett is, mennyi balesetnek van kitéve, hátha még ezt nélkülözi. Hasztalan a büntetés, melylyel a törvény a gondatlan szülőket sújtja, ezen csak az iskola segíthet. KÖZÖNSÉG KÖRÉBŐL. • VÁLASZ PINTÉR KÁLMÁN ÍRNÁK. A „Kecskemét“ 20 ik számában megjelent közleményére csak röviden válaszolt. Ön elismeri, hogy nem zenei szakértő, tehát feljogosítottnak érzem magam kritikájára semmit sem adni. Ami pedig személyeskedéseit illeti, azokra nem válaszolok, hanem egyszerűen önre visszahárítom. Szabados Géza a kecskeméti zenede igazgatója. VÁLASZ P. K.-NAK. Hogy jelen felszólalásom megírása végett a tollat fölvettem, legyen meggyőződve P. K. ezt nem az ő személye iránti tiszteletből, vagy zenei tudátossága miatt teszem, hanem teszem ezt azon álláspontnál fogva, melyet a tettes város nagyérdemű közönségével szemben ez idő szerint elfoglalok, de teszem főleg azért, mert a zenei tudomány és művészetek szent eszméjét illetéktelen kezek által megszentségteleníteni nem hagyom. Hogy mi vezette P. K.-t ellenem utólag intézeti epés támadásra, teljességgel nem értem. Támadásának reám vonatkozó részében azt idézi Szabados úr czikkéből, hogy „ami Bernot IX. hangversenyének megemlítését, de meg nem bírálását illeti és nyomba reá azt jegyzi meg, hogy „ez a lóláb nagyon kilóg a közleményből.“ Ejnye! ilyet még nem is hallottam soha! Ez valami ismeretlen költői kifejezés! nem ad talán órákat P. K. az irodalomból? növendékeiből bizonyára mind koszorús költők válnának !? Még valamit „a hegedű állásra vonatkozólag.“ Itt már azután azt mondom, hogy „sutor ne ultra crepidam“ ami annyit tesz, hogy mindenki maradjon a saját mesterségénél. Különben a hegedű tanítás terén azon t. szülők részéről vett elismerés, akik nem kérdezték P. K.-t, hogy gyermekeik kiképzését — másoktól elvévén — reám bizzák — volt eddig is és lesz ezután is a legnemesebb jutalmam. És a midőn a malitiosus ügyben ezúttal végeznék, tudja meg P. K„ hogy kíméletet (mint ő írja) Nemesszeghy még nem fogadott el arra méltó ellenfelekkel szemben sem, — és úgy én valamint minden önérzetes, a zeneművészet terén küzdő egyén, mig két kezét felemelni tudja, — a zene szent eszméjét az ilynemű garázdálkodásoktól mindig meg fogja óvni és a reverenda ezek ellenében védbástyául nem fog szolgálni. Nemesszeghy István, a kecskeméti zenede hegedű-tanára. MILLMANN SÁNDOR KATH. KÁPLÁNNAK. A „Kecskeméti Lapok“ 14-ik számában „valami nagyon buzgó (mások úgy mondanák, hogy „vak buzgó“, pedig hát csak á-buzgó) ember“ről szóllottam, mint aki oka volt annak, hogy a tervezett orgona-hangverseny a népcsoport magatartása miatt elmaradt. Erre ön, akihez e sorokat intézem, a „Kecskemét“ 20. számában elég meggondolatlanul (erősebb kifejezést nem akarok használni) tiltakozik az ellen, hogy az én rövid közleményem, mely egyszerű újdonság alakjában volt írva, az ön egyénisége ellen irányult légyen. Hát most már nem is említve, hogy a f. hó 2-án tartott egyháztanácsi gyűlésben egy plébániabeli „kis tisztelendő úr“-ról beszéltek, mint bujtogatóról, s hogy attól kezdve nem egyszer hallottam említeni az ön nevét ez ügyben — nyilatkozata által nem tette-e magát legalább is nagyon gyanússá? Az ilyenre azt szokták mondani, hogy kiugrott a nyúl a bokorból ! Mert hiszen én abban a czikkecskében csak „valami ember“-ről szólottam, s egész Kecskeméten senkinek sem jutott eszébe, hogy a dolgot magára vegye, csak Millmann Sándor katli. káplánnak. Mégis csak valami az a lelkiismereti furdalás! ... De térjünk a dologra. Azt mondja ön, talán nem is válaszolt volna kihívó (?) soraimra. Ez egyenesen nem igaz, és pedig lélektani okból nem az. Ha ön csakugyan magára vette soraimat, akkor önben meg van sértve a papi gőg; ez ped) E rovat alatt közlöttekért nem vállal felelősséget a Szerk.dig képes mindenre, csak felejteni képtelen. (Hasztalan tiltakozik ellene , jól tudom én, hogy kivel beszélek !) Az sem igaz, hogy ön nem tudta, ki az a P. K. Nagyon jól tudta, valamint azt is, hogy önnek magatartása a kath. főgymnásium tanártestestülete ellen irányul, csakhogy czélszerűbb volt itt is képmutatónak lennie azért, hogy az ön szerinti „illedelem hangján“ otrombáskodhassék személyem ellen. Hát hiszen majd megfelelek rá, csak gyerünk sorjában. Sokáig gondolkoztam azon, hogy feleljek e az ön prédikáczió stílusban irt kenetes káromkodásaira. Mert katholikus pap vagyok én is, e mellett egy kath. főgymnázium tanára, s Isten látja a lelkemet, nagyon rosszul esett az a gondolat, hogy mi egymást meghurczoljuk a közönség mulattatására és a hívek épülésére. Sutba dobtam egyéniségemet s erősen küszködtem magamban. Nem tehetek róla, ha erőt vett rajtam annak elgondolása, hogy ön oly könnyelműen bekeveri epéjével az igazi vallásos érzületet, a templom szentségét, a lelkiismeretet, mindazt, ami a lélekben legszentebb, dobálódzik a képmutatással és kaczérkodik a lelkiismeret szabadságával, meg a fölvilágosodással. Jól van hát, idézzük vissza a XVI. század papi veszekedéseit azon különbséggel, hogy most nem „pápista és kálomista“ papok marják egymást — mert, hála Istennek, békében élünk egymással — hanem a katholikus papok ! Ön akarta így, nem én , legyen akarata szerint, hanem aztán ne duzzogjon érte! Meg akarja nekem magyarázni, hogy mi a templom, noha — úgymond — tudhatnám, ha „néha-néha prédikácziót is hallgatnék.“ Látja, hogy ki vagyok, s így azt is beláthatja, hogy nincs szükségem, főkép az ön prédikáczióira. Amit a templom szentségéről ír, szóról szóra aláírom, mert azt nem ön mondja , de azért annak itt egyáltalában helye nem volt. Arról van szó, hogy meg van-e sértve a templom, ha benne orgona hangverseny tartatik. Hát hol adassanak elő Bach, Bethoven s mások orgonára irt darabjai, ha nem a templomban, ahol orgona van ? Vagy Lisztnek magasztos „Ave Maria“-ját jobban szeretné ön másutt hallani, mint a templomban ? Vagy ha a hegedű nem templomba való, miért nem kasszálják az egyházak az összes egyházi zeneszerzők műveit? Mire való a dob meg a trombita a templomban?. . . Bizony bizon egy klasszikus egyházi zenedarabnak a meghallgatása buzgóbb, igazabb áhítatra gerjeszti az Istenhez emelkedő bűnös lelket, mint sok más egyéb ; csakhogy az ilyen imádság a szív mély megindultságában s bensőségében, nem pedig a szemforgatásban nyilvánul. — Az is szállingott, hogy zsidók rendezik a hangversenyt. A tervezett programjéban ugyan egyetlen zsidó sem fordult elő, de ha éppen véletlenül előfordult volna sem olyan hallatlan valami, hiszen -- hogy csak két példát említsek — a váczi székesegyházban éveken keresztül zsidó volt a primhegedüs, a veszprémiben pedig szintén éveken át (tán még most is) zsidó volt a flótás! — Vagy a belépti dij ellen van kifogása? Miért szednek hát a templomban perselypénzt? Természetesen egyházi czélokra. Lehet-e szebb egyházi czél, mint egy díszes zászló, mely alatt a kathi főgymnázium ifjúsága kivonuljon a körmenetekre? Arról is gondoskodva volt, hogy a jegyek előre árusíttassanak el, mert a templomban már jegyek nem fognak eladatni, így hát az ön felfogása még „üzérkedés“-rel sem vádolhat bennünket. — Mindezeket pedig korántsem önnek, hanem azoknak a kedvéért mondom el, akiket talán megingathatott az ön részindulatu s jámbor álcrájú nagyképűsködése. Ha egy csepp jóindulat van önben népünk kiművelésére, egy parányi érzék az egyházi zene lelket emelő szépsége iránt, egy kis önmegtagadás azon sikerrel szemben, melyből önnek esetleg nincs kézzel fogható haszna, valami csekély érdeklődés azon ifjúság érdekei iránt, melyet kath. papok tanítanak , bizon mondom, hogy velük együtt őszintén sajnálná annak a szép templomi hangversenynek elmaradását, s velem együtt elitélnék azt az aljas lelkű alattomost, aki oka volt, hogy így bukjék meg az ügy! Lássa, engem, mint annak az ügynek egyik rendezőjét (amint neveztek : „titkár“-át) a mondottak miatti lelki fájdalom késztetett annak a közleménynek megírására, nem pedig, ahogy ön mondja : „a túlzott önszeretet, gőg és hamis önérzet vagy türelmetlenség.“ Egyebem sincs, mint a nemes törekvés és a derék emberek megtisztelő barátsága miatti Önérzetem, de ezt nem adom oda a világ minden kincséért. S azért a reám halmozott „szép“ tulajdonságokra nem is kellene reflektálnom ; de az ön lelkületének kimutatására fölemlítek valamit. Nem ön volt-e az, aki egy alkalommal — noha keveset beszéltünk egymással az életben — oly feltűnően magasztalt engem, s midőn ez ellen tiltakoztam, nem hányta e szememre, hogy „túlságos szerény vagyok, s hogy ha mi nem dicsérjük egymást, a világ úgy sem fogja elismerni az érdemet“ . . . ? Nem nyilvánvaló képmutatás-e az ön magaviselete velem szemben ? De az egész ügyet illetőleg is az. Határtalan foka kell a képmutatásnak ahhoz. Mai számunkhoz fél év melléklet van csatolva.