Kecskemét, 1886. július-december (15. [14.] évfolyam, 27-52. szám)

1886-10-10 / 41. szám

XV. évfolyam, 41. szám. Kecskemét, 1886. október 10 Előfizetési dij­ és „Nyílttéri“ közlemények jutányosan számíttatnak. Hivatalos: u. m. városi és bírósági 3 frt, egyházi, egyleti, társulati stb. hir­detmények minden egyes beigtatása 2 frt. Bélyegdij minden beigtatás után 30 kr. helyben házhoz hordva, vi­dékre postán küldve. Egész évre - 5 írt 5­kr. Félévre - - 2 írt 50 kr. Negyedévre - 1írt 2 5kr. Egy szám ára 10 kr. Előfizethetni a lapra a ki­­adóhivatalban, valamint a helybeli könyvkereskedé­sekben. Egyes példányok ugyanitt kaphatók. Kéziratok vissza nem adatnak. Szerkesztői iroda: VIII. tized, halasi-nagy-utcza 29. szám. A KECSKEMÉTI FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRT POLITIKAI ÉS KÖZMŰVELŐDÉSI KÖZLÖNYE, S A MIN­DSZENT-SZEG­VÁR-VIDÉKI FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRT ÉRTESÍTŐJE. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Hirdetmények Előfizetési és hirdetési dí­jak fizetendők a kiadóhi­vatalnál Kecskeméten. Kiadóhivatal: VIII. tized, halasi-nagy-utcza 29. szám. Igazságszolgáltatásunk. Az egész országban végigzúg a fölhábo­­rodás, valahányszor az igazságszolgáltatás késleltetése következtében a bűnös megme­nekül földi büntetésétől. És ez vajmi sűrűn szokott előfordulni. A bírák mentségére föl­hozza a törvényszék, hogy sok a munka, túl vannak halmozva. Meddig fogja még magát ez a kifogás tartani ? Miért támad oly hosszú időköz a vizsgálat befejezése és a tárgyalás napja közt? Talán azért, hogy a vádlott vizs­gálati fogságban töltse ki az esetleg reá sza­bandó büntetést. De hátha tovább ült, mint amennyit az ítélet később reá szabott. Vagy ez nem tesz semmit? Meg van tettes, beismer mindent, megvan­nak a tanúk, beigazolnak mindent, csak az ítélet nincs meg, csak az késik, késik addig, am­íg a vádlott a börtön gonosz szellemével erős ismeretséget köt, társaival való sűrű érintkezés kivetkőztet minden emberi érzé­séből, ideje van a külső hangulatot tanulmá­nyozni, a terhelő tanúk vallomását kitudja, s tán a vizsgálati jegyzőkönyv egyes sorairól is tudomást szerez, ha nem is besúgás által, hanem becsempészett újságlapból, tárgyalást rendeztet a börtönben társaival, az egyik adja a bírót, a másik az ügyészt, a harmadik a ta­nút, a negyedik az ügyvédet s mikor a vád­lott beismerni kezdi a bűnét, a bíró, meg az ügyész, az ügyvéd, de még a tanú is ráför­med, hogy te bolond, hiszen ha mindent be­ismersz, akkor elitélnek, fölakasztanak! — Igazatok van, tagadni fogok mindent, mondja a vádlott, s a végtárgyaláson hazugnak dek­larálja beismerő vallomásainak minden sza­vát, minden hangját, minden lehelletét. Te­hetetlenné teszi az egész törvényszéket és kineveti az ügyészt. Gyorsabb igazságszolgáltatást kérünk! öt-hat éves vizsgálati ügyek fekszenek a asztalon, melyek elintézésre illetve befeje­zésre várnak. Aztán az az eset is sűrűn elő­fordult, hogy az évek előtt kihallgatott ta­núk a végtárgyalásig elfelejtik nemcsak val­lomásaikat, hanem magát a körülményt is, a­melyről tanúvallomást tettek. Sűrűn megtör­ténik, hogy a tanúk a vádlottal szembesítés alkalmával a vádlottban már nem ismeri föl a tettest, bár a cselekmény elkövetése után a vádlottal való szembesítéskor rögtön felis­merték. Pedig a bűnös cselekmény megtorlá­sát a tanúk vallomásától teszi függővé a tör­vényszék, sok esetben még ott is, ahol bűnös beismerő vallomást tesz. Psicholog sokat kö­vetkeztet a szembesítéstől. Ha valakinek a szemébe mondhatjuk „gyilkos vagy, tolvaj vagy, láttalak“ — a vádlott belső világa az arczon ül, a bűnös lélek küzdelme megrán­­czigálja az arczizmokat, és átfesti az áb­­rázatot. De ha a tanú azt mondja, hogy „már nem emlékszem, régen volt“, mivé lesz a vád ereje ? Egy igen fontos körülményre hívjuk föl az igazságügyminszter figyelmét. A bírói karban nagyon is sűrűn előforduló személy­változá­sok, áthelyezések szintén nagyban hozzájá­rulnak az ügyek késleltetéséhez. Az akták elintézése így mindig utódról-utódra száll. Sokszor fél évet vagy tán többet is eltölt az új bíró a régi vizsgálati iratok áttanulmá­nyozásával, amit alig fejez be, beáll a körül­mény — akár­hogyan is és akár — mely sze­­rint ő is elhagyja helyét, a­melyet az akták­kal együtt megint egy újabb faktor vesz át. De akár kinevezés, akár áthelyezés foly­tán történjék a személyváltozás, ne hagyhassa el a vizsgálóbíró addig a helyet amíg a meg­kezdett vizsgálatot be nem fejezte legyen az bármilyen stádiumban és bármilyen jelen­tőségű. Bűnügyi statistikánkból tudjuk, hogy a hamarosan bevégzett vizsgálat illetőleg íté­­lethozás igazságszolgáltatásunk történet­köny­vét egyszer sem compromitálta annyira, mint a hosszú huzavona, a késleltetés, melynek következtében igazságszolgáltatásunk nem egyszer lett kigúnyolva az által, hogy justi­­tiánk megfosztatott az elégtételvevéstől. Gyorsabb igazságszolgáltatást kérünk! TÁRCZA. KÉT JÓ BARÁT. - EREDETI TÁRCZA. -úgy szerették egymást, mintha testvérek lettek volna, kik nem lesnek örökségre. (Mert hát az örökségre leső testvérek csak testvérek, de nem barátok is. Sándort meg Pistát sohasem látták egymás nélkül. Együtt laktak, étkeztek, mulattak, együtt sétáltak, sőt ha tehették volna — egyszerre let­tek volna betegek is — csupa barátságból. Így azonban, ha Pistát egyedül látták az utczán sza­ladni, bizton ráfoghatták, hogy patikába megy gyógyszerért Sándornak, vagy vice-versa. Hogy ismerkedtek meg ? Hogy lettek olyan jó barátok ? — arról ezt jegyezte fel a krónika. Egyszer a Muki bácsi kaláber asztalánál ta­lálkoztak, ahol folyt a csöndes. Pistának meg Sándornak sohase vágott be a „quart béla“ meg a „kunststickli" s csodák csodája, a két szőke gyerek egyszerre lett „schwarz“-czá. Az órára néztek. (Nem a sajátjukéra, mert az távol volt tő­lük.) Pont 10. Egyszerre ugrottak föl. A „sper­geld !“ Mig a 4 emeletem lefutottak, következő dia­log fejlődött ki köztük. — Kérem a spergeldet én fizetem! — Oh azt nem engedem ! Mindszent, 1886. szept. 24. Az önkénytes tűzoltó-egylet m­eg­­­alakult, alapszabályai ma már felsőbb jóváha­gyás alá terjesztés czéljából Csongrád megye alispáni hivatalánál vannak s igy remélhető, hogy még ez év folyamán a tűzoltó intézmény kérdése megalakult egylet szervezése által végmegoldást nyer. Már évek óta húzódik a tűzoltó intézmény felál­lításának kérdése és különösen akut jelleget öltött annak szükségessége két év óta, mikor a község drága pénzen a czél és belviszonyoknak megfelelő tűzoltó készleteket bevásárolta. Mint tudjuk meg is indult a mozgalom,­­ a köz­ség összes lakossága úgy­szólván kivétel nélkül kész volt hozzájárulni, hol anyagi segélylyel, hol meg tényleges működéssel, de mindezideig a szervezke­dés csak jámbor óhajtás maradt és már-már arra éb­redtünk fel, hogy a drága tűzoltó szerek a kellő gon­dozás hiánya miatt elpusztulásnak, a tűzoltásnál pe­— Engedni kell, mert ön többet veszített. — Ez nem­ határozóén előre futok csengetek ! — Semmi esetre! Én is fizetek! — Csak nem fizetünk ketten?! Erre leértek és . . . a kapu még nyitva volt. Amint tova mennek, egymásra néznek s mindkettő mosolyog. — Mit nevet ön ? — S ök­? — Megvallom — most már lehet — egy pictura sem volt nálam ! — Nagyszerű találkozása a véletlennek! — Nálam sincsen! — Erre Sándor és Pista hahotázva borultak egymás pénzm­entesitett keblére. Így született meg a barátság köztük. Neve­tés közt, vidám arczczal. Nyolcz éve anna­k De az érzület még a régi. Egy hivatalba léptek, egy osztályban dolgoztak, együtt emelkednek föl az előléptetésben. Meg­történt­ egyszer, hogy Sándort előléptették, de ő nem fogadta el, azt mondván, hogy majd Pistá­val egyszerre ! Nyolcz tavasz múlt el, a két jó barát még mindig nem gondolt házasságra. Pedig immár a XXX-en is túl­léptek, pedig különösen a Sán­dor koponyája kezd kopaszodni, amiért Pista any­­nyira dühös, hogy a maga hajából szeretne ki­­czibálni. — Te Sándor, — szólt egyszer Pista nem hiányzik valaki a házból! — Hiszen te itt vagy ! — Jó, jó. De olyan, hogy is mondjam csak — vászony népség, asszony portéka?... — Igazad van, erre nem is gondoltam! -(- Tejszövetkezet. Szolnok lesz a 14-ik városa Magyarországnak, hol a tejtermelés közgazda­­sági fontosságát felfogva, tejszövetkezet létesül. Az előleges értekezlet a városház nagytermében e tárgy­ban már megtartatott. Az értekezletet Elek Dávid mint az alcsii közbirtokosság elnöke hívta össze. Az alakuló közgyűlés folyó hó 10 én d. e. 10 órakor Ezután Sándor m­eg Pista kevesebbet sétál­tak, de annál többet álltak szobájuk utczára nyiló ablakai előtt, nézve egy másik nyitott ab­lakot, hol néha egy szőke fejecske, két mosolygó szemecske, rózsapiros ajakocska volt látható. A barátok szófukarok lettek. — Pista te ! Ki az a szép leány odaát ? — Én is őt nézem, Marjalaky Elza a taná­csos leánya. — Szép egy teremtés ! — Én is ammondó vagyok ! Másnap Sándor homlokán gondterhes felhők látszanak, mintha csak válni kellett volna ba­rátjától. — Pista meggondoltam, amit mondtál. Csak­ugyan asszony kell a házhoz, de azért együtt maradunk. Én már választottam ! Én is Sándor barátom! A szép Marjalaky leányt fogom elvenni! Sándor szemébe két könny lopódzott. Mi az! Te sírsz!? Nyolcz év óta először! T­­án csak nem ... te is ... ? — Igen én is őt szemeltem ki, de lemon­dok róla, kedvedért, légy te vele boldog! Pista megszorítja Sándor jobbját. — Nem! Ezerszer is nem ! Én nagyon sze­­rem őt, nem tagadom, de ő a tied lesz ! Él ted­ a tied ! -- Nem fogadom el! — Én megyek ! Elmegyek tőled. Légy bol­dog vele! — Akkor határozzon a sors! Nélküled én, nélkülem te, élni nem akarunk. Húzzunk sor­sot. Egyikünk boldog lesz Marjalaky Elzával, Marjalaky Elza Nagykéry Zoltán jegyesek. A két barát örömkönnyeket hullatva borult egymás keblére ! Sírtak, sírtak! örömükben sokáig! Azóta ismét együtt élnek, mint legjobb ba­rátok és hogy többé ily baj ne történhessen raj­tuk mint agglegények! Csillag Máté. VIDÉK. Mindszent-Szegvár vidéke. Czegléd. —­— Ú­j egylet. Czegléden a kereskedő ifjúság egyesületének alakuló közgyűlése szept. 25-én a ta­gok nagy érdeklődése mellett folyt le a nagyven­­déglő termében. — Az alapszabályok megállapítása után megválasztatott az egylet tisztikara. Az egylet­nek ez ideig mintegy 120 tagja van.­­(­Öngyilkosok. Horti József 22 éves fiatal ember, ki Czegléden Ungváry Ferencz gőzmalmában volt alkalmazva szept. 27-én a malomban eddig isme­retlen okból fébelőtte magát s azonnal meghalt. — Okt. 1-én pedig Mihai József 56 éves gazdálkodó saját házánál felakasztotta magát. Mire észrevették már élettelen volt. -­- Agyonütött leány. Füle Benjámin czeglédi lakos a már második évben nála szolgáló nőcselédet úgy megverte és megütötte, hogy azonnal meghalt. A szerencsétlenül járt leány holtteste e hó 1-én temettetett el nagy részvét mellett. A tettes le van tartóztatva. Szolnok, Félegyháza. -­-Járvány uralkodik Félegyházán. Többek­től vesszük az értesülést, hogy a kanyaró, vagy himlő egyik-másik családba befészkelte magát. Azt is beszélik, hogy ez a járvány már komolyabb jelle­gűvé lett s áldozatokat is szed. -f- Színészet. E czímen is régóta nem ír­tunk már Félegyházáról valami h­írt. Most is csak pertangentem szólhatunk róla, az újvendéglői nagy­terem befejezéshez közelgő munkálatai alkalmával. Elmondhatni, hogy a nagyterem úgy nagyság, mint díszes alkotás tekintetében egyike lesz a vidéki színháztermek csinosabbjainak. Benne úgy a szín­házi közönség, mint a színészi személyzet haladot­tabb igényekkel foglalhat helyet. Pesti Ihász Lajos jóhírű színtársulata nyitja meg az új helyiségben a szini előadásokat, mely körülbelül a téli évad vége felé esik. Szentes:­ ­)- A félegyháza — csongrádi va­sút. Félegyháza és Csongrád városok, nemkülön­­bek­ a kisszállási birtokosok körében — dr. Holló Lajos félegyházi ügyvéd kezdeményezésére —■ moz­galom indult meg a félegyház-csongrádi vicinális va­sút kiépítése iránt. Ez ügyben — mint bennünket értesítenek . Molnár István, Félegyháza város pol­gármestere szept. 26-án, a városházára értekezletet hitt egybe. Az értekezlet meg is tartatott a félegy­házi intelligentia irányadó elemeinek s a csongrádi és kisszállási érdekeltség tömeges részvétele mellett. Az értekezleten hosszas eszmecsere fejlődött ki, melyben mindenki a félegyház-csongrádi vasút kié­pítése mellett nyilatkozott. Az ügy kézbevételére s az eszmének minél szélesebb körben leendő terjesz­tésére a polgármester elnöklete alatt egy bizottság lett kiküldve, mely az ügy érdekében legközelebb az osztrák-magyar államvasuttal is érintkezésbe teszi magát. Félegyházi szomszédaink, — írja a „Sz. L.“ melegen rokonszenveznek a szentes-kunszentmártoni vasutépitési terv ellen megindult mozgalommal. — Ezt mi elhisszük és ezt természetesnek is tartjuk , mert hiszen Félegyházának rendkívüli vesztesége lesz az, ha a Szentessel szemben vasút végponti je­lentőségét elveszti, s így csak józan és Félegyháza érdekéből nagyon is méltánylandónak tartjuk azt a mozgalmat, melynek czélja egy félegyháza-földi vasút volna ; azonban mi már majd csak akkor mi­másikunknak az lesz jutalma, hogy a legjobb barát, fogja sírját évenkint megkoszorúzni. E perezben lépett be a levélhordó s az asz­talra tesz egy levelet. Sándor gépiesen veszi át, olvasatlanul ketté tépi s egyiknek hátlapjára remegő kézzel irja: „Marjalakyval boldog!" a másikra: „Marjalaky nélkül halál!" Azután bedobják a két papírt egy kalapba. Pista remegő kézzel nyúl az egyik után. A húzottat elolvassa: „Marjalaky nélkül halál!“ — Nem, nem! — kiált Sándor, — neked élned kell, én akarok meghalni! E perezben a midőn élet és halál fölött dön­töttek Pista görcsösen felkaczag. Sándor rémülve tekint rá! — Talán meg­őrült ! ? Pista folyton kaczagva illeszti össze az elté­pett levélke két darabját. — Olvasd! Olvasd !­dig a rendetlen és hozzá nem értő kezelés folytán hasznavehetleneknek bizonyultak.­­ Midőn egy erős akarattal biró s a közérdek iránt semmi áldozattól vissza nem riadó kis csoport három nap alatt meg­tette azt, mi felett a község nagy emberei már évek óta eredménytelenül tanácskoztak. Elkészítette és felsőbb jóváhagyás alá terjesztette az önkéntes tűzoltó­­egylet alapszabályait. Meg van tehát a szervezkedés, most már min­denki tudja fogja mely kötelezettségek és mily jogok gyakorlása és teljesítése mellett lép az egyletbe s igy remélhető, hogy az mielőbb elegendő pártoló és működő tagot fog nyerni. Egy magán kisdedóvó felállitása iránt is megté­­tettek a kellő intézkedések ; az óvodába fölvehető gyermekek összeírása folyamatban van, így remény­lem­ lehet, hogy ezen igen üdvös intézmény is, mie­lőbb fölállítva lesz. Vannak, kik eddig mindig felülről várták a se­gélyt közczélú intézkedések megtételéhez, de az eredmény azt mutatja, hogy semmi sem történt. E szomorú valóságon okulva épen nem helyeselhető azon felfogás, hogy a tűzoltóság vagy a kiskedovó felállításához valamely főúr védnökségének megnye­rése szüksége volna. Alapjában ugyan kárt nem tenne ilyen védnökség, de ha a nélkül is megtehe­tünk valamit, úgy az általunk megalapított intéz­mény a mienk s mi rendelkezünk is felette, míg az olyan kegyelemforra a védnökségnél, melyet még előbb nekünk kunyerálni kell, csak a teher jutna nekünk osztályrészül,a miért is leghelyesebb betar­tani azt a szabályt, hogy „segíts ember ma­gadon majd isten is megsegít.“ Tegye meg a község lakossága saját érdekében mindazt előbb, mi a tűzoltóság és a tervbe vett óvoda felállítá­sához szükséges és — csak azután lehet arról be­szélni, — hogy ki legyen annak védnöke, vagy lesz e ilyen fővédnökre szükség ! Nagy-Körös. •4­ Az utolsó szinielőadás hétfőn volt Nagy-Körösön Ferenczynének a társulat e ked­velt s nagyszorgalmú tagjának jutalmára került elő a „Koldusdiák“, de bizony gyér közönség előtt, bár az előadás minden tekintetben kielégítő volt. Külö­nösen Ferencziné kapott sok tapsot, talán más juta­lom helyett. A társulat tagjai mind elmentek innen tovább új állomásra s aztán télre Kecskemétre­ tartatik meg a városház nagytermeiben. Az értekez­let kérvényt nyújtott be a tanácshoz, melyben az 1884. XVII. t. sz. 50. §-a alapján a Szolnok város külhatárán kivü­l tejnek a napi piaczról való kitiltá­sát kéri.­­(­ Phylloxera rovar jelenléte állapitta­tott meg a T.-Szalók községhez tartozó puszta-to­­maji szőllőskertekben. A megye alispánja erélyes in­tézkedéseket tett a rovar tova terjedése ellen.

Next