Kecskemét, 1887. január-június (16. [15.] évfolyam, 1-26. szám)

1887-01-02 / 1. szám

XVI. évfolyam. 1« szám« Kecskemét, 1887. január 2. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva, vi­dékre postán küldve: Egész évre - 5 frt — kr. Félévre - - 2 frt 5 0 kr. Negyedévre - 1 frt25kr. Egy szám ára 10 kr. Előfizethetni a lapra a ki- adóhivatalban, valamint a helybeli könyvkereskedé­sekben. Egyes példányok ugyanitt kaphatók. Kéziratok vissza nem adatnak. Szerkesztői iroda: VIII. tized, halasi-nagy-utcza 29. szám. Hirdetmények és „Nyílttéri“ közlemények j utányosan számíttatnak. Hivatalos: u. m. városi és bírósági 3 frt, egyházi, egyleti, társulati stb. hir­detmények minden egyes beigtatása 2 frt. Bélyegdij minden beigtatás után 30 kr. A KECSKEMÉTI FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÍRT POLITIKAI ÉS KÖZMŰVELŐDÉSI KÖZLÖNYE, S A MINDSZENT-SZEG VÁR-VIDÉKI FÜGGETLENSÉGI ÉS 4S-AS PÁRT ÉRTESÍTŐJE. MEGJELEN MINDEN VASÁÉN AP. Előfizetési és hirdetési di­jak fizetendők a kiadóhi­vatalnál Kecskeméten. Kiadóhivatal: Till, tized, halasi-nagy-utcza 29. szám. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS. A „KECSKEMÉT“ XVI-ik évfolyamát elérte, tisztelettel felhívjuk a nagyközön­séget, hogy lapunkra előfizetni szíves­kedjék. Előfizetési árak: Egész évre . . . 5 frt — kr. Félévre .... 2 frt 50 kr. Negyedévre . • 1 frt 25 kr. Egyes szám ára . . .10 kr. Előfizethetni alulirt kiadóhivatalban, vagy Cáallia és Seheiber-féle könyvkeres­kedésekben. Kecskemét, 1886. január hó. Tisztelettel: ­a „KECSKEMÉT“ kiadóhivatala. (VIII. tized 29. szám..) 1887. A vén matróna kötött útlevéllel hagyta el éjfélkor a határt. S mikor a toronyóra a ti­zenkettőt elkongotta, szellemszárnyakon je­lent meg közöttünk angyali fehér ruhában az ez évnek trónörökösnője. És ez az idegen — lengő fehér ruhás alak kicsoda? Dámon-e vagy angyal ? Egyik szeméből melegítő sugár jósága öm­lik ki, amely fájó testünkre úgy hat mint gyógyító balzsam, — a másik szeméből bor- zadályos sötétség veti árnyékát s égető s szúró fullánk tű hegye csapkod alá... Az ég áldásos derűje és szivárványa az egyik szem­ben, s az ég villáma és égiháború a másik­ban. Ki vagy te jövevény ? Dámon-e vagy an­gyal ? Engedd széjjel lebbentenünk fehér kö­penyed szárnyait, hogy megláthassuk : elrej­tett kezeidben mit rejtegetsz köpenyed alatt, mit hoztál a mi számunkra újévi ajándékul? ... Ab! egyik kezedben olajág, a béke olaj­ága ... a másikban lőpor és dynaütltos ska­tulya! Egyik kezedben a béke olajágát rezeg- teted, a másikban a vaslánczot csörgeted? Ne nézz reánk csak a jobbik szemeddel! Csak a jobbik kezedet nyutsd felénk ! Nekünk csak az áldásod kell, mi csak a békét sze­retjük ! Ott, ahol az ég ölelkezik a földdel, sűrű felhők szegélyezik köröskörül a láthatárt. A sötét láthatárt villámvoualak szakgatják ösz- szevissza. A felhő körvonalai mind maga­sabbra magasabbra emelkednek, a sötétség árnyéka mind közelebb közelebb ér hozzánk, a dörgés moraját már halljuk, a vihar szele már arczunkat csapdossa, a levegő rezgését érezzük s ettől a rezgéstől már reszket lábunk alatt a föld. Kitörőben van a vihar: Háborús előjelek mutatkoznak az ég aznrján ! Mit hoztál újévi ajándékul nekünk te. .. angyal... te dámon ! Öli légy a mi béke angyalunk. Terjeszd ki fehér kezedet azzal a zöld olajággal hazánk szép határai fölött, hogy az a sűrű sötét felhő, amely vészjóslóan közeledik felénk, vissza­szórja menyköveit azokra, akik ellenünk tör­nek, azokra, kik ellenünk merészelnének. A politikai világ tele van tendencziózus háború hírekkel. A bolgároknak még ma sincs fejedelmük. A küldöttek maPárisban időznek. Fraucziaország után majd Londont ejtik út­jukba, hogy végre-valaliára megoldassák a gordiusi csomó, amelynek kettévágása végett egész Európa köszörüli a kardját. A viszony a bolgárok és az oroszok közt változatlan. A muszkák nagyban folytatják hadi ké­szülődéseiket. Egy berlini lap állitása szerint Oroszország déli részén egy tavaszi hadjá­ratra teszik meg az előkészületeket. Ágytík és hadiszerek beláthatlan tömegben szállít­tatnak az orosz vasútakon. S míg az északi kolosz hadjáratra készül, azalatt a berlini, angol és franczia diplomáczia európai állandó békéről biztosit bennünket. De hát szabad-e hinnünk a diplomá- cziában ? Az ég tudja mit hoz nekünk az uj esz­tendő tavasza! Gazdasági viszonyaink nem olyanok, hogy egy esetleges háború kitöréseit könnyen elvi­selhetnek, — bár ha a háborúnak meg kell lenni, szívesen áldozunk vérrel és vagyonnal. Ez a föld a mienk, ehez másnak joga nincs, s ezt a földet mi mindnyájan megvé­delmezzük az utolsó csepp vérig. Mert boldog az a nép, amely megtudja védeni a hazáját! Ah te uj óv angyala értesd meg e monda­tot a kislel hűekkel, adj nekünk kitartást és erőt a netán bekövetkezendő nagy munkára s áld meg hazánkat szűz imáddal és akkor meg lesz nekünk a. boldog uj esztendő ! VIDÉK. Czegléd.-f- V á 1 a s z á s i mozgalmak. Közel 400 választó polgár vett részt azon a gyűlésen, mely decz. 18-áu a legnagyobb komolysággal s higgadt méltósággal folyt le Czegléden a ven­dégfogadó nagytermében. Közel 400 választó polgár hallgatta odaadó figyelemmel azokat a meggyőző érvekkel gazdag szónoki hévvel elő­adott beszédeket, — melyek Tálasy Árpád, Nyújtó Pál, dr. Gombos Lajos és Zámbó János ajkáról elhangzottak, félbeszakítva sokszor a he­lyeslések és éljenzések zaja által. A szónokok mindegyike az országos politika és a független­ségi 48-as párt, program injának fejtegetése után beható bírálat alá vették a város mai képviselő­jének Verkovay Gyulának magatartását és eljá­rását, mely sem az ő Ígéreteinek, sem a válasz­tók érdekeinek meg nem felelt soha, — felbiva a választókat, hogy eddigi politikai elveik meg­tartása mellett olyan képviselő választásáról gon­doskodjanak, ki a város méltóságát, tekintélyét és a választók érdekeit őszintéii szivén viseli. — Általános helyeslés kisérte a beszédeket, nem emelkedett egyetlen szó, egyetlen hang Verho- vay védelmére. — Nehéz dolog is ott a védelem szóval, ahol a tettek hosszú sora lép fel vádlóul s ahol a helytelen tettek és mulasztások nyom­ban erős czáíolatát képezik a védelem gyenge szavainak. A fentebb említett beszédek után elhatá­rozta az értekezlet, hogy a függetlenségi 48-as párt programmja alapján pártot alakit, mely minden alkotmányos és törvényes eszközzel oda fog törekedni, hogy Verkovay Gyula helyett más - lehetőleg országos nevű férfiú választassék meg a város képviselőjéül. — Az igy megala­kult pártnak „K o s s u t h - p á r t“ elnevezése elfogadtatott, mivel e név a párt politikai elveit tisztán és liiveu fejezi ki. Végül a párt elnökül Tálasy Árpád ügyvéd, Szokol Mihály gazda és Zámbó János ügyvéd egyhangúlag megyálasztaltak ; valamint kinevez­tetett egy 50 tagú szervező bizottság azon megbí­zással, hogy a nagy bizottságába a tagokat kijelölje s azt a legközelebbi közgyűlésre beterjessze. Ezután az értekezlet lelkes hangulatban fel­oszlott. * Úgy látszik Czegléd város hazafias népének bölcsebb belátású része már kiismerte képvise­lőjét s kezdi az útját a városból kifelé egyen­getni és hozzá méltó képviselő után tekint szét. Sikert kívánunk a derék polgárok munkájá­hoz, bár más városokban is igy kezdenének már felvilágosodni s igyekeznének a here szájramar- kosoktdl megszabadulni. Szolnok. H- Hitelszövetkezet. Szolnokról la­punknak a következő értesítést küldték: „Jász- Nagykun-Szoluok megye köztiszteletben álló fő­ispánja mélt. Balogh Imre úr kezdeményezé­sére a deczemberi megyei közgyűlés után esz­mecsere tárgyát képezte, úgy a megyei közgaz­daság sanyarú viszonyai, mint annak hiteligé­nyének a kor követelményeihez képest megfelelő orvoslása, s egy h itelsKövetkezet felál­lításának eszméje pendittetett meg. Tehát nagy a remény Szolnokon, hogy ez égető kérdés majd tán nálunk is sikeresen fog megoldatni. Mennyi­vel szerencsésebb viszonyok közt vannak kecske­méti polgártársaink, mert mint a „Kecskemét­ből értesülünk ott a „Gazdák és Iparosok álta­lános hitelszövetkezete“ fióktelepet alapított s ma-holnap működését szélesebb körökben is meg­kezdheti. Bár mi is igy állanánk már, de itt még a szövetkezet csak tervben van, a megvaló­sulásig még sok munka van hátra! Nagy-Kőrös.-+- Harmadik g y ó g y s z e r t á r t akart Nzgy-Kőrös városa állíttatni, azonban a belügy­miniszter azt nem engedélyezte. Most már a nagy-kőrösiek haragszanak, hogy két gyógyszer- tárral is elmaradtak Kecskemét mögött. Félegyháza.-+- „Vasútügyün k“ — írja a „F. H' — a héten került részletes vita alá Csongrád­inegye közgyűlésén. Részletesebb értesülésünk ez időszerűit még nincs a határozatról. Azonban Csongrádinegye közvéleménye kedvezőnek mond­ható ez ügyben. Ezt bizonyítja egyik, azon vi­dékbeli laptársunk, mely már a közgyűlés előtt igy irt a vasútügyről: „Csongrád városa, mint erről már lapunkban megemlékeztünk, elfogadta az osztrák-magyar államvaspálya társulat által Félogyházától Csougorádig kiépíteni ajánlott vasút épitési feltételeit, mely röviden összevonva abból áll, hogy ezen város az esetre, ha a nevezett társulat kiépíti a vasútat Félegyházától Csongo- rádig, fizet a társulatnak 120 ezer frtot. — Ezen összeg kamataival együtt 10 év alatt fizetendő le. Csongrád városának ide vonatkozó határozata most kerül megyei jóváhagyás alá s most lesz elhatározás tárgya, hogy a vármegye mivel já­ruljon ezen építésnek költségeihez ? A múlt me­gyei közgyűlésen 25 ezer forintban lett kifejezve az az összeg, mivel a megyének ezen vasút épi­tési költségeihez hozzá kellene járulni. Nincs kétség aziránt, hogy Csongrádmegye közgyűlése TÄHeZA. EGYKORIHOZ. Mint játszótársak egykoron Enyelgtiink édesen, Nem sejthető a szebb jövőt Közlilünk senkisem. Ki mondta volna még előbb Hogy lesz idő, midőn Tekinteted lievitni fog Szivemben éltetőn. Oh! hadd tekintem arczodat, Mely rózsaszínben ég, Hisz láthatod szerelmemet Mely szíimben érted él. Mert ha mindaz nem segít, Hogy érted lángolok, Lehullnak éltem bimbai S miattad hervadok. Óh jöjj, öli jöjj úgy el oda Hol alszom álmomat, S hintse könynyel szép szemed Érettem arczodat. D . . . sz István. SZILVESZTERÉI ÁLOM. Szilveszteréj. Olga felöltözve fekszik nyughe­lyén. Ép most fejezte be Verescsagin „sipkaőr“-é- nek miniature másolatát és fáradtan veié magát a pamlagra. Az éji lámpa üde, rózsás fényt árasztott, mely a boudoir félhomályában elveszett. „Karylpa- parfüm“-jének sajátságos, kellemes illata idegizga- tólag terjedett szét az egész teremben és nem en- gedé, hogy Olga az előrehaladt idő daczára elalud­jék. Nyitott szemekkel tekintett maga körül s mig szemeit szentélyének egyes bútordarabjain jártatta, gondolatai messze szálltak, igen messze .. . Balra az ajtótól áll fehér menyezetes ágya, kék selyemfügönyökkel, hova szép teste éjjelente pihenni jár. Jelen pillanatban a függönyök nincsenek le­eresztve, s csábitólag int Olga felé a duzzadó párnák vakitó fehérsége, de Olga még nem gondol nyuga­lomra, gondolatai elszálltak messze, igen messze . .. Ő maga világoskék brokálpamlagon nyugszik az aj­tóval szemközt; jobbra egy faragott asztalka, rajta festői rendetlenségben klaszikusok, regények, rajzok, minták, sznborkák, kagylók, festéktartó és ecsetek. Az asztal fölött egy kis tükörke, körülötte néhány tájkép és befestett majolika. Az ajtótól jobra egy kis asztalon czimbalma, melyből időnként bánatos dalokat szokott kicsalni. A szoba másik szögletében egy fokpolcz, rajta a „sipkaör“ ép befejezett, még nedves másolata. Három festmény, melyek az „embergúla“ mel­lett Verescsagin legkiválóbb mesterművei. Sokat, nagyon sokat beszél e három kép. Elmond egy em­beréletet, beszél tántorithatlan hűségről. Az első festmény egy orosz „elöőrs“-öt ábrázol feltűzött szuronynyal. Havazik, de az őr ismeri kö­telességét és nem hagyja el helyét. A második kép ugyanezl a derék katonát ecse­teli. Csípőig áll hóban és meg se moczczan. Tudja mit tesz hű lenni, hazáját szeretni. A harmadik rajz, melynek másolatát ép most fejezte be Olga, még komorabb. Minden csupa hó, szürke felhők, az előőrs eltűnt, csak szuronyjának csúcsa látszik még. A hó eltemette élve. így sze­retni a hazát, ez az igazi hűség. És a hűség ezen há­romságát festette Olga. Miért épen ezen festményt ? Miért épen Verescsagin ezen müvét, hol a hűség oly sziveltépöleg van bemutatva ? Bevégezte festményét és fáradtan dőlt a pam­lagra. A pamlag rugói ketszer-háromszor fölemel­ték testét s aztán csöndesen feküdt nyitott szemek­kel. Látszólag csendesen, de hevesen dobogó szív­vel, mert sok, ah túlságos sok volt, amit érezelt. Lehetséges-e ilyen hűség ? Lehet-e igy sze­retni ? Vagy azért volt e derék katona ily hűséges, mert hazáját szerette? Vájjon emberlársát, nőt is igy szeretett volna ? Hevesen megrázta fejét. Nem! az nem lehet. A férfi szava álnok hazugság. Majd megint leveté magát a pamlagra, hogy a rugók megrezdiiltek alatta és sajátságosán zúgó me­lódiát hangoztattak. Megint úgy feküdt, mint előbb szerelemre gondolt, hűségre és képzeletében látta Lajost és Bélát. Előbb homályosan, majd mindig élénkebb körvonalakkal. Lajos unokatestvére és if­júkori játszótársa ; Bélát csak később ismerte meg, mikor az, jogi tanulmányait végzendő Pestre jött. Bélát annak hízelgő modora annyira megkedvellet- ték vele, hogy mellette teljesen feledni kezdte Lajost. Nem is csoda. Pompásan tudta kardját a sima par- queten végig csörgetni (tartalékos hadnagy volt) és chic volt minden mozdulata. Oh mily boldog volt, mikor először volt vele bálon, mi túlboldog, mikor egy csónakban éjjel a mélázó hold fényénél együtt ringatták magukat sima ló hálán. Hogy örült, ha ke­mény 'élnek idején elsikamlott véle a jégpálya kris­tályos felszínén . . . „El, el ezen képekkel“, monda és hidegtől bor­zongatva vállát vonogalta. „Ivi a férfiszónak hisz, homokra épit.“ De talán minden férfi mégsem olyan ? Fölemelte fejét, de hamar visszahanyatlott a kis párnára és fehér karjával eltakarta szemét, mintha a múltak ké­peit akarná elűzni. De a nélkül, hogy ellenezhette volna, lassan-lassan elmosódtak képzelmi körének körvonalai, hogy helyet engedjenek unokatestvére és ifjúkori játszótársa alakjának. Mint szenvedett a szegény fiú s mégis mint tu­dott annyi ideig hallgatni, mily hősiesen viselte ma­gát s „azóta“ milyen nagy volt Olga szemeiben. Mindig nagyobbnak látta, majdnem fi nségesnek s ö Lajos, most mégis messze van tőle. Zürichben volt, Münchent látta, most Párisban mulat, hogy elfelejtse öt, mint ő tette véle, mikor még Béla volt mindene. Gondolatai messze elszálltak kedves otthonának szentségéből, bejárták az egész világot, meglátogat­ták Zürichi, Münchent, időztek Párisban, végre elaludt. Az álom őre feltárta előtte az ismeretlen orszá­gok kapuját s megmutatta neki tündéries virányait. De Olga elfordult e boldogiló képektől és álomban is fölkereste azt, akinek még az imént szentelte ntolsó gondolatait. Álomban újra Lajossal járt isko­lába s annyira megszokta társaságát, hogy nem tu­dott hova lenni hacsak egy nap nem volt nál nőtt fel véle. 0 virágzó lány lett, Lajos széliéi érett ifjú. Lajos mindig félénk természetű léve egészen áthatva Olga iránti heves szerelmétől, sem nyilafkozott, Fölmenni hozzá, ott órákig

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék