Kecskemét, 1887. július-december (16. [15.] évfolyam, 27-52. szám)
1887-07-03 / 27. szám
27. szám. hivatalos tanítótestület f. évi közgyűlését augusztus hó 2. és 3. napján d. e. 9 órakor K.Halason a városháza termében fogja megtartani, melyre a testület tagjai tisztelettel meghivatnak. Böszörményi Mihály elnök. — Lemondási hír. Az alsó kerület kormánypárti képviselőjelöltje a vásárolt bukást nem akarva másodszor és még drágábbért önmaga előidézni, hirszerint lemondott. Lemondását azonban a polgármester zsebében tartja, s nem adatja azt át a választási elnöknek, csak akkor, mikor már minden mameluk leszavazott, s ekkor azt híresztelendik, hogy Árva meg lett volna biztosan képviselőnek választva, de látva a 48-as párt rettentő lázítását és terrorizálását, a város békéje és a maga tisztessége érdekében inkább lemondott és átengedte a tért az ellenfélnek. Tulajdonképen pedig a lemondást azért nem nyújtják be, hogy az alsókerületet ameddig lehet, elfoglalva tartsák, nehogy több bajuk legyen velünk a felsőkerületben. Párbeszéd. Függetlenségi: Mondja csak Gyuri barátom, igaz hogy Árva Tóth László visszalépett a követjelöltségtől ? — Kormánypárti: Dehogy igaz, hiszen gondolhatja, hogy ha már annyiba került a dolog, most már csak vissza nem léphet. —Függ. Úgy, hát tovább is folytatja Gyuri barátom a korteskedést, pedig amilyen módon teszi, az nem válik önnek díszére, ki olyan független ember volt ? — Korm. Hát mit tegyek ? ! Belesodortattam, az urak a nyakamon, Laczi keresztfiam, apja komám, meg azután hát ő is olyan magamformájú kupeczember. Hát csak lépnem kellettt érte! Függ. Úgy, hát maga csak ezért teszi, ne tisztelem a meggyőződését, de nem kérek belőle! — A „Gazdák és Iparosok átalános hitelszövetkezeteinek budapesti Igazgatósága legújabb körlevele szerint a gabona üzletet megkezdte. Az Igazgatóság minden eszközökkel oda kíván hatni, hogy a tagok terményei a legmagasabb árakon értékesíttethessenek. Szükséges, hogy a piaczra hozandó gabona (búza, rozs, árpa, tengeri, repce, zab) a lehető legjobban kirostálva adassák át. A legkisebb mennyiség, mely piaczra hozatik, egy vagyon, 100 méter mázsa. Zsákok kölcsön kaphatók. Akinek sürgős előlegre leend szüksége, a szállítmányra 50°/0 előleget nyerhet. A helybeli fióktelep pedig a gyümölcsbefőrésre való tekintettel nagy szállítmányt, 10, 5 és 3 kilós süveges czukrot hozatott, mely a tagoknak beszerzési áron (a bolti áraknál sokssal olcsóbban) fog kiszolgáltatni. A fióktelep azon tagjai, kiknek előnyös árban czukorra van szükségük, jelentkezhetnek a hivatalos órák alatt a hivatalos helyiségben. Ugyanott bővebb értesítés adatik a gabona üzletre vonatkozólag is. — Az elnökség. — Egy derék asszony. A júniusi 22-iki választáskor a Ladányi-ház tájékán X. kormánypárti kortes rettentő ajánlotta Y. választónak saját elveit, s egy 10 fitos közösügyes bankjegy közbenyomkodásával iparkodott is elveinek életrevalóságát kézzefoghatólag bebizonyítani, Árva Tóth Lászlóra való szavazásra hívta fel őt. Azonban a választópolgár neje szemmel kisérte a megkörnyékezett hitestársat, s az üzletet megértvén, éppen idejében lépett hathatósan közbe. A kortes markából az Árvabankót kirántotta, azt széttépte, férjét pedig pár jó 48-as ember védszárnyai alá helyezve, azok felügyelete alatt leszavaztatta őt — Ugron rá. Aki kételkedik, nevekkel is szolgálhatunk! — Érdekszövetség. A kormánypárt, Kis Sándor és Nagy Imre szövetkeztek. Lestár megalkudott velük s Kis Sándor a városban, Nagy Imre a pusztán működik a kormánypárt érdekében. Megbizonyosodott az, amit régen hangoztattunk, hogy egy követ fújnak a 48-as függetlenségi párt ellen. Ki is bocsátottak egy egy kiáltványt közösen, a kormánypárté a papír egyik oldalára, Kiss Sándoré a másikra van nyomtatva. Az utóbbi kettős kiáltványokat az antiszemiták közt osztják ki, a kormánypártét magáét pedig a zsidó választók kapják, így bolondítják egymást és így jönnek össze a kenyérlovagjai. Szerencsére azonban a polgárok józan felfogásúak s kevés ember van, kit Nagy Imre és Kiss Sándor el tud bolonditani. Hanem annál több helyen várják őket — kézfogóra. — Hiába esett a potya! Hát kend László hol járt, hogy négy nap óta nem mutatja magát?—kérdi Pista bátyánk egy ismerősét.— No hát az ilyen kortes világban csak elcselleng az ember, — ugyanis ez a mi II-ik tizedbeli pipaszárlábú tizedesünk rávett, hogy menjek el vele a „betűző körbe“, hej volt ott nagy dáridó, potya volt az étel, ital, volt vacsora, szivar, szólt a muzsika, összecsókolóztunk az egész elöljárósággal... még egy takarékos úr azt is kiadta titkon a korcsmárosnak, hogy ha valaminek lába kel is, azt se kell meglátni... de azért csak leszavaztam Horváth Ádámra, így reperáltam ki a bűnömet! — Az ágasegyházi polgár. „Hol járt Sándor gazda?“ kérdi Pista bátyánk szomszédját Ágasegyházára menet útjában. — „Hát bizon minket Z...........főkortes úr hivatott magához barátságos dáridóra, onnan bandukolok haza.“ — „Olyan jó ismerős Sándor gazda Z..........úrral, hogy még össze is járnak egymáshoz dáridózni ?“ — „Nem éppen ! Egyszer perelt ugyan már be váltság tartozásért, ki is fizettem perköltségestül, mindenestől, de most a Gyapjas gazdától üzent, hogy aki megjelen nála 50 vagy 100 irtot is kaphat, azért azt gondoltam , hátha a perköltségből valamennyi visszatérülne !! “ — „Voltak-e sokan a dáridón s mit határoztak?“ — „Megjelentünk tizenheten, alkotmányos költségekre ígértek 5 frtot, kocsibérre 2 frtot, foglalóba pedig, s hogy fogjuk be a szánkat azt mondogatás, uram, hogy izé ... izé. .. izé! De bizon mi csak azt határoztuk izé .. . uram ... izé..., hogy hát a meggyőződés semmi izéért sem eladó, a becsületnek pedig nincsen ára. Éljen a függetlenség ! Éljen Ugron Gábor !“ — Mikor független a kormánypárti ember? A kecskeméti szabadelvű párt egy kiáltványt bocsátott ki a választókhoz, kiket hogy lépre csaljon, a kiáltvány végszavaiban azt mondja magáról, hogy „ő az igazi függetlenségipárt!“ Ezt a szemérmetlen hazugságot persze senki se hitte el a kormánypártnak, s a választók csak kinevették az oroszlánbőrbe búvni kívánó közös ügyes füles állatot. Érdekes azonban azon szellemes megjegyzés, melyet U. G. képviselőjelöltünk az említett kiáltvány vonatkozó szavaira tett: „Azt írják, — úgymond — hogy ők független kormánypártiak ! A kormánypárton csupán az „függőtlen“, ki az akasztófáról leszakadt!“ — A kortes nádfödelek. Nem ugyan a nádfödelek korteskednek, hanem a kormánypárt használja fel a nádfödeleket kortes fegyverül. A tanács ugyanis fenyegető ukázokban ráüzent a nádasházzal bíró 48-as választópolgárokra, hogy nem engedi meg a javítást, lebontatja a nádfödelet stb. Azonban ha szegény is a magyar ember, de azért nem ijed meg az általa tartott mameluk kortes tisztviselők fenyegetéseitől, sokan azt mondták, hogy ha jogában áll a tanácsnak a házfedél lebontása, hát ha lelke van cselekedje meg, de azért egy 48-as polgárt se bír a mamelukpártra kényszeríteni. Dicséretet érdemel a polgárság hazafisága, korholást azonban a tanács kortes viselkedése. A polgárság megnyugtatására azonban annyit kijelentünk, hogy ne ijedjenek meg az elöljáróság fenyegetéseitől, ha igaz ügyük van, a városi közgyűlésen tudunk mi annak érvényt szerezni s rendre birjuk utasítani az esetleg rész útra tévedt tisztviselőt. — „A gazdák menháza“. . ... . főkortes nagy dáridót tartott Ágasegyházán, magyarázta a pusztai gazdáknak dicső politikáját. A gazdák közül egynek sehogy se ment fejébe, hogy az ő helyzete napról-napra javulna a kormány atyáskodása folytán, holott sivány-homok földecskéje alig bírja kinyögni az adóra valót s napi élelmét sokszor nem is fedezi, — kételkedésének adott tehát kifejezést s azt kérdá a vendéglátó házigazdától, hogy ,,miután azt hallotta, hogy ez a kormány már majd mindenki részére nyugdijat rendelt, váljon az adó alatt elszegényedett gazdának fog-e nyugdíjat juttatni?! Erre hír szerint a főkortes házigazda így felelt: Meg lehet figyelmed a többi gazdákkal együtt nyugodva, ha elszegényednek, bizton kapnak nyugdíjat. Gondoskodott erről már a kormány ás Kecskemét városa. Ott van a,,szegénymenház“, az elszegényedett gazdák ide fognak nyugdíjban elhelyeztetni !*‘ Ezen a gazdák annyira megörültek, hogy a nyugdijosztó főkortest mihamarább a faképnél hagyták. Megköszönheti az egész gazdaközönség az ilyen jóakaratú gondoskodást, de egyik se kér belőle ! — A szegény atyafiak. Árva Tóth László bukása hír szerint 25 ezer forintba került. Ezt a pénzt tisztességes úton jobban föl lehetett volna használni, s akkor áldást is hozott volna magával . Árva Tóth L. kecskeméti szégyenét eltakarta volna a világ szeme elől. Egy kormánypárti embertől hallottuk nyilvánosan elbeszéltetni, hogy id. Árva Tóth László anyjáról oly szépen gondoskodik, hogy az 80 éves öreg léttére zsákfoltozásból tengeti hátralevő napjait. Egy testvérje, vagy nem tudjuk miféle rokona pedig a keményítőcsináló Kovács Antalnál napszámos. A milliomos ember ily elbánásban részesíti övéit akkor, mikor Kecskeméten hiúságból bűnös dolgokra ezreket elszórt. Az ég büntetése azonban nem marad el, a nép ítélete sulytotta június 22-én, és sulytani fogja július 7-én még keményebben az elbizakodottat. — Adóemelés. A kormánypárt azzal fenyegeti a polgárokat, hogy ha nem a mameluk jelöltekre szavaznak, Kecskeméten följebb emelteti az adósat. Ez a szomorú dolog valóban be fog következni, csakhogy nem a kecskeméti mameluk kolomposok által, hanem Tisza Kálmán s a szabadelvű (?!) párt által az országgyűlésen, mert az ország népének adóit Tisza fel fogja emelni, erre nézve már Bécsben kiadták neki a parancsot, tehát nem csupán Kecskemétet, de az egész országot fogja a teher sújtani. Ez pedig nem azért következik be, hogy függetlenségi képviselőket is választunk, hanem éppen s csak is azért következik be, mert az országban sok mameluk képviselőt választottak, kik egyhangúlag megszavazzák az új adót Tiszának. Nekünk kecskemétieknek kormánypárti képviselők választása által tehát nem lehet helyeselnünk Tisza politikáját és az általa tervbe vett adóemelést, hanem tiltakoznunk kell az ellen függetlenségi 48-as képviselők választása által. Ha az ország többsége is így tiltakozhatnék mint mi, akkor nem fenyegethetne többé sem Tisza, sem a kecskeméti faamelukpárt bennünket adóemeléssel. Aki pedig helyesli a mai állapotokat s még több adóemelést kíván, az csak szavazzon a kormánypártra, — lelke rajta, de azután — ne panaszkodjék! — A helybeli kormánypárt tán a városi adózások fölemelését is érti fenyegetéseiben, ez csak üres beszéd, mert mi is ott vagyunk ám azon a közgyűlésen és meg tudjuk védeni a polgárság érdekeit a bosszút lihegő vert had ellen. Vesztegetés. A kormánypárt június 22-ike óta beszüntette a nagyobb etetés-itatásokat, mert látta, hogy ez által nem sok embert bírt lekenyerezni. Azért hát az utolsó napokban a pénzbeli vesztegetésre fekteti a fősúlyt. Figyelmeztetjük a választókat, hogy törvény szerint mind a vesztegetőt, mind aki pénzt vagy bármit elfogad, büntetés fogja súlytani. Azt pedig mindenki megjegyezte, hogy aki a vesztegetőtől pénzt fogadott el, azért nem kötelezheti ám őt senki arra, hogy azon pénzért a kormánypárt jelöltjére kell szavaznia s azon pénzt soha senki vissza nem meri követelni tőle. Azért hát bátran szavazhat mindenki meggyőződése szerint, senki se akadályozhatja meg őt abban. Aki pénzért szavaz, bűnt követ el, s ezenfelül elvesztette lelkét, becsületét. Akit pénzért fogadott fel a kormánypárt szavazni, azon ember ha elfogadta a pénzt, nem szép dolgot cselekedett, de ha a bűnzsoldért nem szolgál meg, hanem meggyőződése szerint szavaz a kormánypárt jelöltje ellen, akkor bűnét jóvá tette s becsületét megmentette. Ezt azután a lélekkufárok soha se merik szemére vetni, mert büntetés érné őket, ha elismernék, hogy ők vesztegettek. — A hiúság ördöge, B. M. bátyánk megöregedett, munkában, becsületben és az erős függetlenségi elvek hitében. Most azonban város csodájára fordított egyet öreg köpönyegén s rászavazott a kormánypártra. Mi ennek az oka, tán az öreg úr most győződött meg róla, hogy fél századon keresztül rész úton haladt. Dehogy! most is azt a hitet vallja, hanem a hiúság ördöge férkőzött szivébe. Ötven éves jubileumára az, öreg úr — úgy látszik — Bécsből azokból a 4-ed 5 öd rangú arany keresztekből vár egyet, amely az udvari lovászok után fent maradt. Hát dicsőségesebbek lesznek az ő élete végnapjai egy sárga-fekete pántlikán függő érerdarabtól, mintha őt a polgárok becsülése és egy fényes, foltatlan múlt viszfényének ragyogása környezi ?! Egy csapással akarja tönkretenni azt, amit félszázadon keresztül épített?! Ne féljen, ha ellenzéki is, azt a csecsebecsét — ha kívánja — úgy is a nyakába akasztják, mert tudják, hogy az sok embert elszédít s Bécs rabszolgájává tesz. Oh hiúság, de gyengékké teszed az embereket! — Budapesti Hírlap. A „Budapesti Hírlap“ újesztendőkor pályafutása hetedik évébe lépett. Megerősödve, támaszkodva a Magyarországon eddig hallatlan sikerre, melyben részesült. A „Budapesti Hírlap”nak a hazai műveit olvasóközönség vetette meg a lapját. A lap eleitől fogva megértette a magyar közönség szellemét; minden pártérdek mellőzésével küzdött nemzetünk és fajunkért, ez egyetlen jelszóval: magyarság! Viszont az ország legkiválóbb intelligenciája is azonosította magát a lappal, fölkarolva azt oly módon, mely páratlan a magyar újságírás történetében. A hazai sajtóban máig a legfényesebb eredményt a „Budapesti Hírlap“ érte el; legnépszerűbb, legelterjedettebb lapja az országnak. A külső dolgozótársak egész seregén kívül, a szerkesztőségnek annyi belső tagja van, amennyivel egy magyar lap sem dolgozik ; minden rovatot külön vezető gondoz, a helyi tudósítókon kívül, akik a nap történetét írják. Minden fontosabb bel- vagy külföldi esemény felől rendes levelezőn kívül saját külön tudóst értesít közvetlenül; a távirati szolgálat immár oly tökéletesen van berendezve, hogy elmondhatjuk : nem történik a világon semmi jelentékeny dolog anélkül, hogy a „Budapesti Hírlap“ arról rögtön ne adjon hű és kimerítő tudósítást. A „Budapesti Hírlap“politikai czikkeit Kaas Ivor báró, Rákosi Jenő, Balogh Pál írják más kiváló hazai publicistákkal híven a lap független, magyar, pártérdekeket nem ismerő szelleméhez. Politikai hírei széleskörű összeköttetések alapján a legmegbízhatóbb forrásokból származnak. Az országgyűlési tudósításokat a gyorsírói jegyzetek alapján szerkesztik. Magyarország politikai és közélete felől távirati értesülésekkel látnak el rendes levelezők, minőkkel minden városban, sőt nagyobb községben is bír a lap; a „Budapesti Hírlap“ távirati tudósításai manap már teljesen egy fokon állanak a világsajtó legjobban szervezett hírszolgálatával. Európa összes metropolisaiban Londontól Konstantinápolyig saját tudósítók vannak, akik úgy az ott történő eseményeket, mint az elektromos dróton oda futó híreket rögtön megtáviratozzák. A külföldi rendes tudósítókon kívül minden fontosabb esemény felel a szerkesztőség külön kiküldetésű tagjai adnak gyors és bő értesítést. A „Budapesti Hírlap“ e czélokra havonként oly összeget fordít, mint amennyi ezelőtt 10 évvel még egy-egy hírlap egész költségvetése volt, de sikerült is elérnie, hogy ma a legjobban, leggyorsabban értesülő orgánuma a sajtónak. A ,,Budapesti Hirlap“, Tárcza rovata Teleki Sándor gróf, Tóth Béla, Rákosi Viktor (Sipulusz) és több kiváló írók közreműködése mellett, a lapnak egyik erőssége s mindig gondot fordit rá, hogy megmaradjon előkelő színvonalán. A napi rovatokat kitűnő zsurnaliszták szerkesztik s a helyi értesülés ismert legügyesebb tudósítókra van bízva. Rendőrségi és törvényszéki rovatai külön-külön szerkesztői a főváros sötét eseményeit is mindig oly hangon tárgyalják, hogy a „Budapesti Hírlap“ helyet foglalhat minden család asztalán. A közgazdasági rovatban a magyar gazda, birtokos, iparos, kereskedő megtalálja mindazt, ami tájékozására szükséges. A regénycsarnokban csak kiváló írók legifjabb műveit közöljük. Az előfizetés föltételei: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr, egy hóra 1 frt 20 kr. Az előfizetések vidékről legczélszerűbben postautalványival eszközölhetők következő czim alatt: A „Budapesti Hírlap“ kiadóhivatalának, IV. kerület, kalap utcza 16. szám, KECSKEMÉT, 1887. julius 5. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓTULAJDONOS BÓDOGH LAJOS. cm* •• fűszer és vegyes kereskedésében egy •• jó családból származott fiú tanonczul fölvétetik. A kecskeméti ev. egyház a „Mária kápolna“ melletti 33 és 1/2 hold szántóföldet a rajta levő jó épületekkel f. évi Szt. Mihály napról 6 évre nyilvános árverés útján haszonbérbe adja. Ezen újabb árverés f. évi július 3-án délelőtti 10 órakor az egyház tanácstermében tartatik meg, melyre az árverelők 50 főt bánatpénzzel ellátva, ezennel meghivatnak. A bérleti feltételek a jelzett helyen bármikor megtekinthetők. Kecskemét, 1887. junius 23. Sántha Lajos gondnok. Czegléd városában, egy a legszebb helyen álló, jól berendezett üveg- és porczellán kereskedés legkiterjedtebb vevőkörrel, kimutatható napi árulással, családi viszonyok végett azonnal eladó. Érdeklődők szíveskedjenek a tulajdonoshoz levélileg fordulni, mely után az egyes részletek megtudhatók. Szántó Sándor 161 czeglédi üveg és porczellánkereskedő. Magtár7 * Széchényi-tér 15. sz. a. házban |j|]| folyó évi augusztus 1 -től kezdve bérbe adandó. Papp Sándor: S - Alulirtnak Törökfáiban levő 30 holdnyi szántó- és kaszálóföldje folyó évi szeptember 29-től kezdve haszonig bérbe kiadó. Kedvező feltételek mellett a birtok TM esetleg örökáron is eladatik. Bálla Menyhért tulajdonos. 157 (Lakik Vili. tized, 36. szám alatt.) . -TPT ''■rí' "fifú^07ú I Zajtalan redőnyöket jf ajtókra és ablakokra aczélplékból és fából. § if ellenző-függönyöket | | és kémény-rakványokat | ifi | "ifi készítenek: | Hosenthal E. S. örökösei j | Bécsben. m | Stssl Árverési hirdetmény. A kecskeméti kir. törvényszék, mint telekkönyvi hatóság részéről közhírré tétetik, hogy Kis József és Kerekes István s az elrendelt csatlakozás folytán Fekete Kálmán és Fekete János végrehajtatóknak Sáfár György végrehajtást szenvedő, ellen 18 frt 50 kr. illetve 225 frt tőke és jár. iránt folyamatban levő végrehajtási ügyében a kecskeméti 3128. sz. tjkvben 3471. tsz. a. foglalt fele részben Sáfár György végrehajtást szenvedett, másik fele részben neje Molnár Terézia nevén álló, az 1881. évi 60. t. sz. 156. §. c) pontja szerint azonban egészben elárverezendő házbirtok tartozékaival együtt, 720 frt kikiáltási árban az 1887 évi augusztus hó 30-ik napján d. e. 9 órakor, mint egyetlen határidőben e kir. törvényszék tikvi helyiségében megtartandó nyilvános árverésen az egyidejűleg megállapított s a hivatalos órák alatt a tikvi hatóságnál, valamint Kecskemét város polgármesteri hivatalában megtekinthető feltételek mellett a kikiáltási áron alul is eladatni fog. Venni szándékozók tartoznak a kikiáltási árul szolgáló becsár 10°/„-át készpénzben, vagy óvadékképes értékpapírban a kiküldött kezéhez bánatpénzül előre letenni. Kelt a kecskeméti kir. törvényszék tkvi osztályának 1887. évi május 18 án tartott tkvi üléséből. Bánó Antal Gáli Ferencz jegyző, 159 elnök.