Kecskemét, 1887. július-december (16. [15.] évfolyam, 27-52. szám)

1887-07-03 / 27. szám

27. szám. hivatalos tanítótestület f. évi közgyűlését augusztus hó 2. és 3. napján d. e. 9 órakor K.­Halason a vá­rosháza termében fogja meg­tartani, melyre a testü­let tagjai tisztelettel meghivatnak. Böszörményi Mi­hály elnök. — Lemondási hír. Az alsó kerület kormány­­párti képviselőjelöltje a vásárolt bukást nem akarva másodszor és még drágábbért önmaga előidézni, hir­­szerint lemondott. Lemondását azonban a polgár­­mester zsebében tartja, s nem adatja azt át a válasz­tási elnöknek, csak akkor, mikor már minden mame­­luk leszavazott, s ekkor azt híresztelendik, hogy Árva meg lett volna biztosan képviselőnek választva, de látva a 48-as párt rettentő lázítását és terrorizálá­sát, a város békéje és a maga tisztessége érdekében inkább lemondott és átengedte a tért az ellenfélnek. Tulajdonképen pedig a lemondást azért nem nyújt­ják be, hogy az alsókerületet ameddig lehet, elfog­lalva tartsák, nehogy több bajuk legyen velünk a felsőkerületben.­­ Párbeszéd. Függetlenségi: Mondja csak Gyuri barátom, igaz hogy Árva Tóth László visszalépett a követjelöltségtől ? — Kormánypárti: Dehogy igaz, hiszen gon­dolhatja, hogy ha már annyiba került a dolog, most már csak vissza nem léphet. —­­Függ.­ Úgy, hát tovább is folytatja Gyuri ba­rátom a korteskedést, pedig a­milyen módon teszi, az nem válik önnek díszére, ki olyan füg­getlen ember volt ? — Korm. Hát mit tegyek ? ! Belesodortattam, az urak a nyakamon, Laczi ke­resztfiam, apja komám, meg azután hát ő is olyan magamformájú kupeczember. Hát csak lépnem kellettt érte! Függ. Úgy, hát maga csak ezért teszi, ne tisztelem a meggyőződését, de nem kérek belőle! — A „Gazdák és Iparosok átalános hitel­­szövetkezeteinek budapesti Igazgatósága legújabb körlevele szerint a gabona üzletet megkezdte. Az Igazgatóság minden eszközökkel oda kíván hatni, hogy a tagok terményei a legmagasabb árakon érté­kesíttethessenek. Szükséges, hogy a piaczra hozandó gabona (búza, rozs, árpa, tengeri, repc­e, zab) a le­hető legjobban kirostálva adassák át. A legkisebb mennyiség, mely piaczra hozatik, egy vagyon, 100 méter mázsa. Zsákok kölcsön kaphatók. Akinek sür­gős előlegre leend szüksége, a szállítmányra 50°/0 előleget nyerhet. A helybeli fióktelep pedig a gyü­­­mölcsbefőrésre való tekintettel nagy szállítmányt, 10, 5 és 3 kilós süveges czukrot hozatott, mely a tagoknak beszerzési áron (a bolti áraknál sokssal olcsóbban) fog kiszolgáltatni. A fióktelep azon tag­jai, kiknek előnyös árban czukorra van szükségük, jelentkezhetnek a hivatalos órák alatt a hivatalos helyiségben. Ugyanott bővebb értesítés adatik a ga­bona üzletre vonatkozólag is. — Az elnökség. — Egy derék asszony. A júniusi 22-iki választáskor a Ladányi-ház tájékán X. kormány­párti kortes rettentő ajánlotta Y. választónak saját elveit, s egy 10 fitos közösügyes bank­jegy közbenyomkodásával iparkodott is elveinek életrevalóságát kézze­­foghatólag bebizo­nyítani, Árva Tóth Lászlóra való szavazásra hí­vta fel őt. Azonban a választópolgár neje szem­mel kisérte a megkörnyékezett hitestársat, s az üzletet megértvén, éppen idejében lépett­­ hatha­tósan közbe. A kortes markából az Árva­bankót kirántotta, azt széttépte, férjét pedig pár jó 48-as ember védszárnyai alá helyezve, azok felügyelete alatt leszavaztatta őt — Ug­­r­o­n r­á. Aki kételkedik, nevekkel is szolgálhatunk! — Érdekszövetség. A kormánypárt, Kis Sándor és Nagy Imre szövetkeztek. Lestár megal­kudott velük s Kis Sándor a városban, Nagy Imre a pusztán működik a kormánypárt érdekében. Megbi­zonyosodott az, amit régen hangoztattunk, hogy egy követ fújnak a 48-as függetlenségi párt ellen. Ki is bocsátottak egy egy kiáltványt közösen, a kor­mánypárté a papír egyik oldalára, Kiss Sándoré a másikra van nyomtatva. Az utóbbi kettős kiáltvá­nyokat az antiszemiták közt osztják ki, a kormány­pártét magáét pedig a zsidó választók kapják, így bolondítják egymást és így jönnek össze a kenyér­lovagjai. Szerencsére azonban a polgárok józan fel­­fogásúak s kevés ember van, kit Nagy Imre és Kiss Sándor el tud bolonditani. Hanem annál több helyen várják őket — kézfogóra. — Hiába esett a potya! Hát kend László hol járt, hogy négy nap óta nem mutatja ma­gát?—kérdi Pista bátyánk egy ismerősét.— No hát az ilyen kortes világban csak elcselleng az ember, — ugyanis ez a mi II-ik tizedbeli pipaszárlábú tizedesünk rávett, hogy menjek el vele a „b­e­t­ű­z­ő k­ö­r­b­e“, hej volt ott nagy dáridó, potya volt az étel, ital, volt vacsora, szi­var, szólt a muzsika, összecsókolóztunk az egész elöljárósággal... még egy takarékos úr azt is kiadta titkon a korcsm­árosnak, hogy ha vala­minek lába kel is, azt se kell meglátni... de azért csak leszavaztam Horváth Ádám­ra, így reperáltam ki a bűnömet! — Az ágasegyházi polgár. „Hol járt Sándor gazda?“ kérdi Pista bátyánk szomszédját Ágasegyházára menet útjában. — „Hát bizon min­ket Z...........főkortes úr hivatott magához barátsá­gos dáridóra, onnan bandukolok haza.“ — „Olyan jó ismerős Sándor gazda Z..........úrral, hogy még össze is járnak egymáshoz dáridózni ?“ — „Nem éppen ! Egyszer perelt ugy­an már be váltság tarto­zásért, ki is fizettem perköltségestül, mindenestől, de most a Gyapjas gazdától üzent, hogy aki megjelen nála 50 vagy 100 irtot is kaphat, azért azt gondol­tam , hátha a perköltségből valamennyi visszaté­­rü­lne !! “ — „Voltak-e sokan a dáridón s mit hatá­roztak?“ — „Megjelentünk tizenheten, alkot­mányos költségekre ígértek 5 frtot, kocsi­bérre 2 frtot, foglalóba pedig, s hogy fogjuk be a szán­kat azt mondogatá­s, uram, hogy izé ... izé. .. izé! De bizon mi csak azt határoztuk izé .. . uram ... izé..., hogy hát a meggyőződés semmi izéért sem eladó, a becsületnek pedig nincsen ára. Éljen a függetlenség ! Éljen Ugron Gábor !“­­ — Mikor független a kormánypárti ember? A kecskeméti szabadelvű párt egy kiált­ványt bocsátott ki a választókhoz, kiket hogy lépre csaljon, a kiáltvány végszavaiban azt mondja magá­ról, hogy „ő az igazi függetlenségi­­párt!“ Ezt a szemérmetlen hazugságot persze senki se hitte el a kormánypártnak, s a választók csak kinevették az oroszlánbőrbe búvni kívánó kö­­zös ügyes füles állatot. Érdekes azonban azon szel­lemes megjegyzés, melyet U. G. képviselőjelöltünk az említett kiáltvány vonatkozó szavaira tett: „Azt írják, — úgymond — hogy ők független kor­mánypártiak ! A kormánypárton csupán az „füg­gő­tl­en“, ki az akasztófáról leszakadt!“ — A kortes nádfödelek. Nem ugyan a nádfödelek korteskednek, hanem a kormánypárt használja fel a nádfödeleket kortes fegyverül. A ta­nács ugyanis fenyegető ukázokban ráüzent a nádas­házzal bíró 48-as választó­polgárokra, hogy nem en­gedi meg a javítást, lebontatja a nádfödelet stb.­­ Azonban ha szegény is a magyar ember, de azért nem ijed meg az általa tartott mameluk kortes tiszt­viselők fenyegetéseitől, sokan azt mondták, hogy ha jogában áll a tanácsnak a házfedél lebontása, hát ha lelke van cselekedje meg, de azért egy 48-as polgárt se bír a mamelukpártra kényszeríteni. Dicsé­retet érdemel a polgárság hazafisága, korholást azon­ban a tanács kortes viselkedése. A polgárság meg­nyugtatására azonban annyit kijelentünk, hogy ne ijedjenek meg az elöljáróság fenyegetéseitől, ha igaz ügyük van, a városi közgyűlésen tudunk mi annak érvényt szerezni s rendre birjuk utasítani az esetleg rész útra tévedt tisztviselőt. — „A gazdák menháza“. . ... . fő­kortes nagy dáridót tartott Ágasegyházán, ma­gyarázta a pusztai gazdáknak dicső politikáját. A gazdák közül egynek sehogy se ment fejébe, hogy az ő helyzete napról-napra javulna a kor­mány atyáskodása folytán, holott sivány-homok földecskéje alig bírja kinyögni az adóra valót s napi élelmét sokszor nem is fedezi, — kételke­désének adott tehát kifejezést s azt kérdá a ven­déglátó házigazdától, hogy ,,miután azt hallotta, hogy ez a kormány már majd mindenki részére nyugdijat rendelt, váljon az adó alatt elszegénye­dett gazdának fog-e nyugdíjat juttatni?! Erre hír szerint a főkortes házigazda így felelt: Meg lehet figyelmed a többi gazdákkal együtt nyu­godva, ha elszegényednek, bizton kapnak nyug­díjat. Gondoskodott erről már a kormány ás Kecskemét városa. Ott van a,,szegénymen­­h­á­z“, az elszegényedett gazdák ide fognak nyug­díjban elhelyeztetni !*‘ Ezen a gazdák annyira megörültek, hogy a nyugdijosztó főkortest mi­hamarább a faképnél hagyták. Megköszönheti az egész gazdaközönség az ilyen jóakaratú gon­doskodást, de egyik se kér belőle ! — A szegény atyafiak. Ár­v­a Tóth László bukása hír szerint 25 ezer forintba került. Ezt a pénzt tisztességes úton jobban föl lehetett volna használni, s akkor áldást is hozott volna magával . Árva Tóth L. kecskeméti szégyenét eltakarta volna a világ szeme elől. Egy kor­mánypárti embertől hallottuk nyilvánosan elbe­széltetni, hogy id. Árva Tóth László anyjáról oly szépen gondoskodik, hogy az 80 éves öreg léttére zsákfoltozásból tengeti hátralevő napjait. Egy testvérje, vagy nem tudjuk miféle rokona pedig a keményítőcsináló Kovács Antalnál nap­számos. A milliomos ember ily elbánásban ré­szesíti övéit akkor, mikor Kecskeméten hiúság­ból bűnös dolgokra ezreket elszórt. Az ég bün­tetése azonban nem marad el, a nép ítélete sulytotta június 22-én, és sulytani fogja július 7-én még keményebben az elbizakodottat. — Adóemelés. A kormánypárt azzal fenye­geti a polgárokat, hogy ha nem a mameluk jelöl­tekre szavaznak, Kecskeméten följebb emelteti az adósat.­­ Ez a szomorú dolog valóban be fog kö­vetkezni, csakhogy nem a kecskeméti mameluk ko­­lomposok által, hanem Tisza Kálmán s a szabad­elvű (?!) párt által az országgyűlésen, mert az or­szág népének adóit Tisza fel fogja emelni, erre nézve már Bécsben kiadták neki a parancsot, te­hát nem csupán Kecskemétet, de az egész országot fogja a teher sújtani. Ez pedig nem azért követke­zik be, hogy függetlenségi képviselőket is válasz­tunk, hanem éppen s csak is azért követ­kezik be, mert az országban sok mameluk képvi­selőt választottak, kik egyhangúlag megszavazzák az új adót Tiszának. Nekünk kecskemétieknek kormánypárti képviselők választása által tehát nem lehet helyeselnünk Tisza politikáját és az ál­tala tervbe vett adóemelést, hanem tiltakoznunk kell az ellen függetlenségi 48-as képviselők választása által. Ha az ország többsége is így tiltakozhatnék mint mi, akkor nem fenyegethetne többé sem Tisza, sem a kecskeméti faamelukpárt bennünket adóemeléssel. Aki pedig helyesli a mai állapotokat s még több adóemelést kíván, az csak szavazzon a kormány­pártra, — lelke rajta, de azután — ne panaszkod­jék! — A helybeli kormánypárt tán a városi adózá­sok fölemelését is érti fenyegetéseiben, ez csak üres beszéd, mert mi is ott vagyunk ám azon a közgyű­lésen és meg tudjuk védeni a polgárság érdekeit a bosszút lihegő vert had ellen.­­ Vesztegetés. A kormánypárt június 22-ike óta beszüntette a nagyobb etetés-itatásokat, mert látta, hogy ez által nem sok embert bírt lekenye­rezni. Azért hát az utolsó napokban a pénzbeli vesz­tegetésre fekteti a fősúlyt. Figyelmeztetjük a válasz­tókat, hogy törvény szerint mind a vesztegetőt, mind aki pénzt vagy bármit elfogad, büntetés fogja súly­tani. Azt pedig mindenki megjegyezte, hogy aki a vesztegetőtől pénzt fogadott el, azért nem kötelez­heti ám őt senki arra, hogy azon pénzért a kormány­párt jelöltjére kell szavaznia s azon pénzt soha senki vissza nem meri követelni tőle. Azért hát bátran sza­vazhat mindenki meggyőződése szerint, senki se aka­dályozhatja meg őt abban. Aki pénzért szavaz, bűnt követ el, s ezenfelül elvesztette lelkét, becsületét. Akit pénzért fogadott fel a kormánypárt szavazni, azon ember ha elfogadta a pénzt, nem szép dolgot cselekedett, de ha a bűnzsoldért nem szolgál meg, hanem meggyőződése szerint szavaz a kormánypárt jelöltje ellen, akkor bűnét jóvá tette s becsületét megmentette. Ezt azután a lélekkufárok soha se me­rik szemére vetni, mert büntetés érné őket, ha elis­mernék, hogy ők vesztegettek. — A hiúság ördöge, B. M. bátyánk meg­öregedett, munkában, becsületben és az erős függet­lenségi elvek hitében. Most azonban város csodájára fordított egyet öreg köpönyegén s rászavazott a­­ kormánypártra. Mi ennek az oka, tán az öreg úr most győződött meg róla, hogy fél századon keresz­tül rész úton haladt. Dehogy! most is azt a hitet vallja, hanem a hiúság ördöge férkőzött szivébe. Öt­ven éves jubileumára az, öreg úr — úgy látszik — Bécsből azokból a 4-ed 5 öd rangú arany keresztek­ből vár egyet, amely az udvari lovászok után fent maradt. Hát dicsőségesebbek lesznek az ő élete vég­napjai egy sárga-fekete pántlikán függő érerdarab­­tól, mintha őt a polgárok becsülése és egy fényes, foltatlan múlt viszfényének ragyogása környezi ?! Egy csapással akarja tönkretenni azt, amit félszáza­don keresztül épített?! Ne féljen, ha ellenzéki is, azt a csecsebecsét — ha kívánja — úgy is a nyakába akasztják, mert tudják, hogy az sok embert elszédít s Bécs rabszolgájává tesz. Oh hiúság, de gyengékké teszed az embereket! — Budapesti Hírlap. A „Budapesti Hírlap“ újesztendőkor pályafutása hetedik évébe lépett. Meg­erősödve, támaszkodva a Magyarországon eddig hal­latlan sikerre, melyben részesült. A „Budapesti Hír­lap”nak a hazai műveit olvasóközönség vetette meg a lapját. A lap eleitől fogva megértette a magyar kö­zönség sze­llemét; minden pártérdek mellőzésével küzdött nemzetünk­ és fajunkért, ez egyetlen jelszó­val: magyarság! Viszont az ország legkiválóbb intelligenc­iája is azonosította magát a lappal, fölka­rolva azt oly módon, mely páratlan a magyar újság­írás történetében. A hazai sajtóban máig a legfénye­sebb eredményt a „Budapesti Hírlap“ érte el; leg­népszerűbb, legelterjedettebb lapja az országnak. A külső dolgozótársak egész seregén kívül, a szerkesz­tőségnek annyi belső tagja van, amennyivel egy ma­gyar lap sem dolgozik ; minden rovatot külön vezető gondoz, a helyi tudósítókon kívül, akik a nap törté­netét írják. Minden fontosabb bel- vagy külföldi ese­mény felől rendes levelezőn kívül saját külön t­u­d­ó­s­­­t­­ értesít közvetlenül; a távirati szolgálat immár oly tökéletesen van berendezve, hogy elmond­hatjuk : nem történik a világon semmi jelentékeny dolog anélkül, hogy a „Budapesti Hírlap“ arról rög­tön ne adjon hű és kimerítő tudósítást. A „B­u­d­a­­pesti Hírlap“politikai czikkeit Kaas Ivor báró, Rákosi Jenő, Balogh Pál írják más kiváló hazai public­istákkal híven a lap független, magyar, pártérdekeket nem ismerő szelleméhez. P­o­l­i­t­i­k­ai hírei széleskörű összeköttetések alapján a legmegbízhatóbb forrásokból származnak. Az or­szággyűlési tudósításokat a gyorsírói jegyzetek alap­ján szerkesztik. Magyarország politikai és közélete felől távirati értesülésekkel látnak el rendes levele­zők, minőkkel minden városban, sőt nagyobb köz­ségben is bír a lap; a „B­udapesti Hírlap“ távirati tudósításai manap már teljesen egy fokon állanak a világsajtó legjobban szervezett hírszolgálatával. Európa összes metropolisaiban Lon­dontól Konstantinápolyig saját tudósítók vannak, akik úgy az ott történő eseményeket, mint az elek­tromos dróton oda futó híreket rögtön megtáviratoz­zák. A külföldi rendes tudósítókon kívül minden fon­tosabb esemény felel a szerkesztőség külön kikü­lde­­tésű tagjai adnak gyors és bő értesítést. A „Buda­pesti Hírlap“ e czélokra havonként oly összeget for­dít, mint amennyi ezelőtt 10 évvel m­ég egy-egy hírlap egész költségvetése volt, de sikerült is elérnie, hogy ma a legjobban, leggyorsabban értesülő orgánuma a sajtónak. A ,,B­u­d­a­p­e­s­t­i H­i­r­l­a­p“, T­ár­c­z­a rovata Teleki Sándor gróf, Tóth Béla, Rákosi Viktor (Sipulusz) és több kiváló írók közreműködése mellett, a lapnak egyik erőssége s mindig gondot fordit rá, hogy megmaradjon előkelő színvonalán. A napi rovatokat kitűnő zsurna­liszták szerkesztik s a helyi értesülés ismert legügye­sebb tudósítókra van bízva. Rendőrségi és törvény­széki rovatai külön-külön szerkesztői a főváros sötét eseményeit is mindig oly hangon tárgyalják, hogy a „Budapesti Hírlap“ helyet foglalhat minden csa­lád asztalán. A közgazdasági rovat­ba­n a magyar gazda, birtokos, iparos, kereskedő megtalálja mindazt, ami tájékozására szükséges. A regény­csarnokban csak kiváló írók leg­ifjabb műveit közöljük. Az előfizetés fölté­telei: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr, egy hóra 1 frt 20 kr. Az előfizetések vidékről legczélszerűbben postautalványi­val eszkö­­zölh­etők következő czim­ alatt: A „Budapesti Hír­lap“ kiadóhivatalának, IV. kerület, kalap utcza 16. szám, KECSKEMÉT, 1887. julius 5. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓTULAJDONOS BÓDOGH LAJOS. cm* •• fűszer és vegyes kereskedésében egy •• jó családból származott fiú tanonczul­­ fölvétetik. A kecskeméti ev. egyház a „Mária ká­polna“ melletti 33 és 1/2 hold szántóföldet a rajta levő jó épületekkel f. évi Szt. Mihály napról 6 évre nyilvános árverés útján ha­szonbérbe adja. Ezen újabb árverés f. évi július 3-án délelőtti 10 órakor az egyház tanácstermében tartatik meg, melyre az árverelők 50 főt bánatpénz­zel ellátva, ezennel meghivatnak. A bérleti feltételek a jelzett helyen bármikor megte­kinthetők. Kecskemét, 1887. junius 23. Sántha Lajos gondnok. Czegléd városában, egy a legszebb helyen álló, jól berendezett üveg- és porczellán kereskedés legkiterjedtebb vevőkörrel, kimu­tatható napi árulással, családi vi­szonyok végett azonnal eladó. Érdeklődők szíveskedjenek a tulaj­donoshoz levélileg fordulni, mely után az egyes részletek meg­tudhatók. Szántó Sándor 161 czeglédi üveg és porczellánkereskedő. Magtár7 * Széch­ényi-tér 15. sz. a. házban |j|]| folyó évi augusztus 1 -től kezdve bérbe adandó. Papp Sándor: S - Alulirtnak Törökfáiban levő 30 holdnyi szántó- és kaszáló­földje folyó évi szeptember 29-től kezdve haszon­ig bérbe kiadó. Kedvező feltételek mellett a birtok TM esetleg örökáron is eladatik. Bálla Menyhért tulajdonos. 157 (Lakik Vili. tized, 36. szám alatt.) . -TPT ''■rí' "fifú^0­7ú I Zajtalan redőnyöket jf­­ ajtókra és ablakokra aczélplékból és fából. § if ellenző-függönyöket | | és kémény-rakványokat | ifi | "ifi készítenek: | Hosenthal E. S. örökösei j | Bécsben. m | Stssl Árverési hirdetmény. A kecskeméti kir. törvényszék, mint telekkönyvi hatóság részéről közhírré tétetik, hogy Kis József és Kerekes István s az elrendelt csatlakozás folytán Fekete Kálmán és Fekete János végrehajtatóknak Sáfár György végrehajtást szenvedő, ellen 18 frt 50 kr. illetve 225 frt tőke és jár. iránt folyamatban levő végrehajtási ügyében a kecskeméti 3128. sz. tjkv­­ben 3471. tsz. a. foglalt fele részben Sáfár György vég­rehajtást szenvedett, másik fele részben neje Mol­nár Terézia nevén álló, az 1881. évi 60. t. sz. 156. §. c) pontja szerint azonban egészben elárverezendő házbirtok tartozékaival együtt, 720 frt kikiáltási ár­ban az 1887 évi augusztus hó 30-ik napján d. e. 9 órakor, mint egyetlen határidőben e kir. tör­vényszék tikvi helyiségében megtartandó nyilvá­nos árverésen az egyidejűleg megállapított s a hivatalos órák alatt a tikvi hatóságnál, valamint Kecskemét város polgármesteri hivatalában megte­kinthető feltételek mellett a kikiáltási áron alul is eladatni fog. Venni szándékozók tartoznak a kikiáltási árul szolgáló becsár 10°/„-át készpénzben, vagy óvadék­­képes értékpapírban a kiküldött kezéhez bánatpénzül előre letenni. Kelt a kecskeméti kir. törvényszék tkvi osz­tályának 1887. évi május 18 án tartott tkvi üléséből. Bánó Antal Gáli Ferencz jegyző, 159 elnök.

Next