Kecskemét, 1888. július-december (17. [16.] évfolyam, 27-53. szám)

1888-07-01 / 27. szám

XVII. évfolyam. 27. szám. Kecskemét, 1888. julius 1. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva, vidékre postán küldve: Egész évre - - - - 5 frt— kr. Félévre - - - - - 2 frt 50 kr. Negyedévre - - - - 1 frt 25 kr. Egy szám ára 10 kr. Előfizethetni a lapra a kiadóhivatal­ban, valamint a helybeli könyvke­reskedésekben. Egyes példányok csakis a kiadóhi­vatalban kaphatók. Kéziratok vissza nem adatnak. Szerkesztői iroda: VIII. tized, halasi-nagy-utcza 29. bz. KECSKEMET A KECSKEMÉTI FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PAßT POLITIKAI ÉS KÖZMŰVELŐDÉSI KÖZLÖNYE, S A MINDSZENT-SZEGVÁR-VIDÉKI FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRT ÉRTESÍTŐJE. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Hirdetmények és „Nyílttéri“ közlemények jutányo­sán számíttatnak. Hivatalos: u. m. városi és bíró­sági 3 frt, — egyházi, egyleti, társu­lati stb. hirdetmények minden egyes beigtatása 2 frt. Bélyegdij minden beigtatás után 30 kr. Előfizetési és hirdetési dijak fizeten­dők a kiadóhivatalnál Kecskeméten. Kiadóhivatal : VIII. tized, halasi-nagy-utcza 29. sz. A gyermekekért. Szomorú statisztikai adatokon alapuló tény, hogy a gyermek-nevelést nálunk Ma­gyarországon a legdurvább hanyagság veszi körül. A szegényebb nép a mindennapi kenyér­küzdelemben megfeledkezik családja apró tagjairól, s ha dolgozik is, hogy azoknak ke­nyeret vigyen haza, de nem gondoskodik éle­tük biztonságáról. Valóságos gúnynyá válik az anyai szere­tet. A szegényebb sorsú szülők önmaguk lesznek gyermekük angyalcsinálóivá. mert az orvosi tudományban nem hisznek. És ha az­tán elviszi a láz a gyereket, azt mondják: a doktor sem segíthetett volna rajta; az Isten maga akarta igy. Ez az oka aztán annak, hogy olyan végtelen lassan szaporodnak, amit a többi népek szaporodásához hasonlítva igazi nevén pusztulásnak nevezhetünk. Mi a magyar most ? — kérdezte keserűen a költő mikor végig tekintett a hazán. — A másik dalnok elmondta, hogy pusztulunk, ve­szünk, mint oldott kéve hull szét nemzetünk. E pusztulás nem fiktió, ez megdöbbentő valóság, mert a természet rendje szerinti szaporodás nálunk nincs meg. Pedig mi olyan kevesen vagyunk! Igazán, végtelen nagyra kell becsülni önerőnket, hogy eddig is megtudtunk maradni. De ez az ön­becsülés ne tegyen bennünket elbizakodottá. A jövő nagy fontosságú a népekre és reánk nézve. A jövő a gyermekek vállain nyugszik. A nemzet csemetéit kell megoltalmazni, meg­védeni minden kiirölmények között, mert azt tapasztaljuk, hogy a mi gyengeségünk a gyer­mekek föltűnő pusztulásában rejlik. A statisztika pontos adatokat szolgáltat a gyermekhalandóságra nézve s ebben azt találjuk, hogy hazánk legnagyobb számban áll a statisztikában a gyermekhalálozást il­letőleg. Ezer gyermek közül nálunk át­lag négyszáz húszon négy elhal. Tehát csak ötszázhetvenhat éri meg ifjúkorát. Ez a megdöbbentő szám bennünk aggasztó gondolatokat kelt! A gyermekhalandóság oka egyedül abban rejlik, hogy a munkás osztályhoz tartozó szü­Tirai DALOK. Ki mondja, hogy kegyetlen vagy, Ki mondja azt te ró Isid ? Ki mondja, hogy a szivemet, Te össze vissza zúztad !? Te gyermek vagy, s az én szivem Játékszer volt előtted. És addig játszottál vele, Mig össze vissza törted ! Nem te valál könyörtelen, A játékszer volt gyönge ! Az Isten mért is nem teremt KÖ8zivet a kebelbe ! * Virágos kert volt a szivem, Virágillattal telve, És lepke volt minden dalom, Virágra szálló lepke ! Templommá lett most a szivem, Benne tiéd az oltár!... S azóta mindenik dalom Egy ájtatos szent zsoltár. A NYULLÁB. Nyúlászi Adorján elvégezvén a gazdasági aka­démiát Debreczenben, hazament az édesapja birto­kára botos ispánynak. lök, nem foglalkozhatnak gyermekeikkel ele­gendő módon s a gyermekek élete egy pilla­natig sincs biztonságban. Azért Szathmármegye alispánjának indít­ványát szívesen magunkévá tesszük: 1) A megye minden községében a 2'/2—7 éves gyermekek, akik úgyszólván az anya kézből kinőttek, de még iskolába uem vihe­tők, közgondnokság alá adandók. 2) E czélra köteles minden község a nyári munkaidőre, május 1-től október tágéig gyer­mek menhelyeket berendezni. 3) A község minden lakosa köteles a föut- jelölt korú gyermekeit, bármily felekezeti és nemzetiségi legyen is, s akár fiú, akár leány, a községi menhelybe beadni s oda rendesen járatni. Kivétetnek azok a tehetős szülők, a kik otthon külön őriztethetik gyermekeiket. Nagyon fontos, és messze kiható horderő- vel bíró indítvány ez, amelyet minden me­gyének, minden városnak és községnek öröm­mel kellene fölkarolni, hogy ezáltal egyrészt hazafiságát is bebizonyíthatná. Itt van már az aratás ideje, amikor min­den dolgozó kéz a mezőn van elfoglalva és otthon marad a sok apró gyerek bitangság- ban, felügyelet nélkül. Az egész város, az egész község vagyona a gyermekek kezében nyugszik, az ő életük pedig éppen a véletlen kezére bízva. Jól megfontolják tehát a városok és köz­ségek, hogy ipennyi mulasztást követnek el, ha a preventív intézkedés jósága elől kitérnek ! A. FŐVÁROSI LEVÉL. Budapest, 1888. junius 28. A föld eltűnik lábaink alól! Ne ijedjen meg ked­ves olvasóm, nem valami előre megjósolt s ennél­fogva okvetlenül bekövetkező rettenetes földrengés­ről van szó, az egész nem egyébb, mint „phrasis“, melyhez a tárczairók akkor folyamodnak, midőn nincs mit aratniok. A komoly baj egyedül az, hogy a levegő megint ég, s Budapest nincs többé Buda­pesten. Szerteszét van szakadva, s egy része falun időzik, más része a fürdők fái közé vitte fényűzését, a harmadik pedig utazik „Nur nicht nach Nurden!“ ez a czime egy régibb köuyvnek, mely arra int, hogy csak nyugatra kell utazni, mintha az ember most a műveltséget, nem pedig a hüs léget keresné. Igaz, hogy édesapja tiszttartónak szánta, de ki tehet róla, ha napjainkban sokkal több a tisztartó— aspiránsok száma, mint a tiszttartót tartó birtoko­soké. Különben is ez a magasra törő ambíció Ador­ján úrnak csak az édesapjában volt meg, ő benne magában nem. A gazdasági iskolát sem azért vé­gezte el, mintha az ott tanított dolgok iránt valami nagy előszeretettel viseltetett volna, hanem, mert tapasztalásból tudta, hogy a gazda embernek leg­inkább van alkatma a vadászat nemes sportját gyakorolni. Vadászni mentői többet, rostává lőni a levegőt, halálos rettegésbe ejteni a gyáva nyúl világot, ez volt az ö vágyainak netovábbja. Az eredménynyel nem sokat törődött. Üsse kő, ha nem esik is vad, mert hiszen már maga az a tény, hogy íelgombol- halja az ember a sárga szarvasból' kamáslit, dere­kára kötheti a tölténytarló övét, vállára vetheti a va­dásztáskát avval a sok fityegő aggatékkal, mindez már magában édes melegséget kölcsönöz a kebel­nek. Hát még egy jó Kirner-féle lankaszler, meg a „Fogler“ a sarkunkban. Szent Hubertusra, kétsze­resen is megérdemelné ez a gyönyörűség, hogy el­végezzük érette a gazdasági akadémiát Debre­czenben ! Volt Nyúlászi Adorjánnak a vadászaton kívül még egy más szenvedélye is, mely emez egy szó­ban határozódik : asszony. Sietek azonban megjegyezni, hogy ezen szen­vedélyében is ép oly ismeretlen volt, mint ama má­sikban. Örömmel időzött el a szép nők társaságá­ban, beszélt sokat, kacsingatott reájok anélkül, hogy legkisebb kegyeiket is óhajtotta volna. Ismerték már A „bean monde“ fénykorét nem kissé emeli az, hogy nagyurai és szépei nem mindig láthatók. Alig, hogy egy idényre behozzák magukkal pompájukat, Ízlésüket és diszfogalukat, már megint eltűnnek. A világnak nincs ideje, hogy megunja őket, s mikorra a közhelyeken és utczákon megszokta arczáikat, akkor már kezdik széteregetni búcsúzó három betűs visite kártyáikat P. P. C. Cpour pendre congé.) A jövő idényen ismét újdonságokká lesznek s megle­pik a bámész világot, midőn páholyaikat újra elfog­lalják. Ha mindig itt maradtak volna, tán észre sem vennék oly nagyon őket. Én legalább azt hiszem, hogy magát az ég szépségét is Cpedig elég szép és nagyszerű} azért nem bámuljuk oly nagyon, mert örökösen itt van fölöttünk. „A ritka vendég kedves.“ Semmit se bámulunk most Budapesten annyira, mint hogy még van valaki Pesten azok közül, kik­nek módjuk és alkalmuk van elhagyni a kőhalmokat és tán — kősziveket. Mert nemcsak „jó szív“ van tt itt, hanem nagyobb részt ,,kösziv“-ből alkototti márványok. Csak az a jó, hogy nem sokat látunk, már közülök. Sőt maguk a röghöz tapadt lakosok is, mihelyt csak szerit tehetik a sorompón túl keresik a — májussal elveszett paradicsomot, kimennek a mi kis poros Árkádiánkba, a városligetbe, hol szeren­csére a város atyái még beeresztik az embert, nem kell még a jó levegőt megfizetni, de itt se sok élve­zetet találnak, mert a liget egy része száraz beteg­ségben szenved, s a sárguló falombok irigykedve néznek távoli testvéreikre, melyek ide látszanak a budai hegyekről. Vagy ott sétálgatnak a Dunaparton a császárfürdő körül, hol a kaktuszok élő gúlája száuandóau fonnyad, mint az egyenlítő alatt, a női uszoda előtt — a tornürös nayadok e hüs menhelye — előtt a szegény triton lágymeleg vizet fú, s a sétáló szépek egész bágyadtan imbolyognak a min­dig körülöttük repkedő lepke-csoport között. Aki már egyszer a mindennapi szenvedélyek nyugtalan taváról ftengernek nem mondható} csöndes kikötőbe jutott s ott elég jól érzi magát, az itt egy ülőhely néma szögletéből elég sok elég apró színjátékot lát­hat, a min órákig mulathatja magát. Vagy menjünk a szép Margitsziget serczegő porondjára, hány sze­relmes sürög, forog, eped és sóhajtozik az élet ele­ven színpadán. Van itt nagy közönség, evés, ivás Cakinekjut}, táncz, zene és hazamenés. Soknak ez az utolsó tetszik legjobban, mert a vendéglős, kinek ugyancsak „kapni“ kellene az ily alkalmakon, csak minden harmadik asztalnál „kap“ valamit, mert a vendégek „blitzelnek“ és sutty eltűnnek. Más baj nincs. A képviselők vakáczióznak, az a nők is önzetlen természetét, sőt találkozott közöt­tük egy kokett barna szépség, ki fogadásból négy- szemközt felszólította, hogy csókolja meg. Adorján úr egy vadászlépést hátrálva indignálódva csak eny- nyit mondott: — Avagy, mi módon csókolhatnám én meg egy idegen asszonyi állat nyakát! Tehát akkor miért szeretett a nőkkel társalogni? Édes istenem, hiszen az legtermészetesebb. Nem másért, minthogy elbeszélje nekik vadászélményeit. (Azok persze mulattak rajta szörnyen.} Ha pedig kérdezték tőle, hogy hát ö tulajdonképen hány futó, vagy szárnyas vadat ejtett már el, felette rendesen igy hangzott: — Hja kérem szivesen, nálam még gyakorlat­lan a prakszis. Nem igen hívják máskép mint igy : „gyakorlatlan prakszisú vadász.“ Hanem elméletben, no abban kitűnő. Azok a kis­asszonyok és menyecskék, kiknek társaságában gyakorta megfordul, jobban értik a vadászat elméle­tét, mint egy kiérdemült vadászmester. Akár volt puska a vállán, akár nem, mindenkor fel lehetett ismerni benne a szenvedélyes vadászt. Alacsony, kis emberke volt, nyugtalan, jobbra-balra tekingető ábrázattal. ügy tetszett, mintha minden lépten-nyomon azt vigyázná, mely oldalról ugrik fel a nyúl. Zöld vadászkalap, fogolyfark kokárdá­val, zöld vadász-zubbony aggancsgombokkal, fehér szarvasbör nadrág, sárga kamásliba gyűrve két ol­dalt zerge fejeket ábrázoló kapcsokkal. Inggombjai két nagy jegesmedvét ábrázoltak. Többnyire vadász­dalt fiilyörészett, vagy az óralánczán függő ezüst írók és művészek készülnek vidékre Cha igaz, mert sok helyre elmarad a kirándulás), mi pedig hírlap­írók körmölünk, írunk e hirszegény időben és me­legben, azért bocsássanak meg, ha tárczám sovány Caz egyik úgyis az), de ebben a kánikulában a tár- czákat nemcsak írni, de olvasni is bajos. Karcfalvi. POLITIKAI SZEMLE. Országgyűlés és delegácziók. A képvi selőház üléseit befejezvén, a Il-ik ülésszak még pár hét előtt megnyittatott s pár napi ülésezés után, az országyülés október 15-ig felfllggesztetett. Ha az or­szággyűlés nem ülésezik, fel van oszlatva vagy el­napolva, akkor törvény szerint annak bizottságai sem működhetnek. Azonban egy ilyen bizottsága, a delegáczió még az országgyűlés elnapolása után is folytatta működését, a lefolyt béten is üléseket tar­tott s a 47 millió rendkívüli hitelt is megszavazta. Tehát egész eljárása törvénytelen volt s mint ilyen semmis. Kiváncsiak vagyunk fog-e e tárgyban az öszszel a kormányhoz kérdés tétetni s meri-e öt a mamelukság csak némileg is kérdőre vonni?! Az új német császár hirszerint a jövő hóban az orosz czárt meg lógja látogatni, 8 vele bi­zonyosan szövetséget köt, s az osztrák politikusokat alaposan orruknál fogják hurczolni; czélra nem ve zetövé leend Ausztria eddigi külpolitikája, s a ki­adott 100 milliók sárbadobott összegekké fog nak válni. IRODALOM. = Blaisot kisasszony a czime a Singer és Wolfner budapesti kiadók által oly gondosan össze állított „Egyetemes Regénytár“ leg­újabb kötetének. Lármás és csillogó tulajdonok ítél kiil való, de annál mélyebb és alaposabb iró e ked­ves regény szerzője Morio Uchard, ki nemesen egy­szerű Írói egyéniségét egyiránt távol tudta tartani, szenzácziót hajhászó kalandos regények és az élet csúfságaiban gyönyörködő naturalizmus irányától. Nem azt jelenti ez, bogy Uchard nem a való élettel foglalkozik, sőt inkább csakis ezzel, de Ízlése az élet szép oldalai felé hajlítja, ami semmit sem von le jél- lemfestö és leiró képességének tökéletességéből. Maga a mese híján van minden terjengösségnek, egységes és egyszerű, de annál érdekesebb és von­zóbb, a kibonyolitás pedig meglepő és kielégítő. A fordító, Fái Béla azon volt, bogy a fordítás az ere­deti egyszerűségének a benyomását tegye. A kötetet, mely az „Egyetemes Regénytár“ legjobbjai közétar­tozik. kétségkívül örömmel fogja fogadni a derék vállalat közönsége. = ,,A Lélekidomár“ Jókai legújabb regénye első két füzetét küldik be nekünk, annak a regény­nek első füzeteit tehát, melyet hazánk két nagy lapja magyar és német nyelven közölt egyszerre, mely­nek folytatásokban történt elolvasása után mindenki sípba fuvogalott, mely utóbbi a sarkában lihegő és nyelvelő „KogIer“--nek szólt. És kérem ez a férfiú, kinek minden szava és telte szenvedélyes vadászra vallott soha életében nem lőtt egyebet egy süldő nyúl ballábánál. Ha kirándult a határra, vagy a tóra, ellödözte mind az 50 patronját, összeszaggatta és sározta vadászköntösét, de „lött“-vadat soha nem hozott. Szándékosan mondám hogy „lött“-vadat nem, mert másformát, melyet vagy ő, vagy a Fogler „fogott“ hozott eleget. Mert egy fészek pacsirta tojás, majd egy egész falka apró fürj, egy Fogler-faj szárcsa, egy ökölnagyságú fióknyúl, egy két arasznyi vizi kígyó, vagy egy anya sündisznó négy malaczczal lapultak táskájában. Üres kézzel nem jött haza so­hasem. Ha éppenséggel semminemű vad nem került, hát összeszedte a viziszárnyasoknak a toalettirozó helyen elhullatott tollaikat. Egy fogoly és nyúl-gazdag nyáron meghívta magához vadászatra a szomszéd uradalom ispányját, kinek debreczeni gazdász korában osztálytársa volt. Köncsögi Boldizsái — igy hívták ezt az urat — szintén elég gyakorlatlan prakxisu vadász vala, mit ő egyenesen annak tulajdonított, hogy sokkal többet kellett rángatnia a béresek fülét, mint a lan­kaszler ravaszát. De annyiban mégis külömb vadász volt Adorján barátjánál, hogy már esett vad puskája után. Hogy mennyi, azt fölösleges kutatni. A két jóbarát a nevezett napon hatalmas vadász­reggelit véve magához, kiindult délelőtt 10 óra táj­ban az Adorján úr édes apja által bérelt vadászterü­letre. A kocsisnak meghagyatott, hogy kellő távol­ságban kövesse őket kocsival, a lelövöldözendő va-

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék