Kecskemét, 1888. július-december (17. [16.] évfolyam, 27-53. szám)

1888-07-01 / 27. szám

27. szám. 1888. július 1. oly hatalmas emelkedését érezte a ragyogó fantázi­ája és a soha nem pihenő tollának, milyeneket a het­venes évek elején alkotott művei óta nem észleltünk. De már magában az eszme is mily remek ! A regény hőse valami bűvös hatalommal, mely tekintetből su­gárzik ki, uralkodik mindenki és mindenek felett. Ember, ki előtt ninc­s titok, ki behatott a szivek rej­tekébe, hogy onnan hozza ki a kezdő szálat, mely­nek segélyével kutatásaiban továbbhaladhat. Az első füzetben az alkotmány helyreállítása(?!)után megkoro­názott magyar király budai várpalotájába, az udvari estélyhez vezet el minket, a szerző leírásával csak úgy kápráztatva szemeinket, mintha élő tanúi len­nénk annak a fénynek, mit csak a magyar király fejthet ki az ő magyarjai között. Itt találjuk a lélek­­idomárt is. Egyes füzetek küldése, vagy az egész munkára való előfizetés czéljából legczélszerűbb egye­nesen Révay Testvérek kiadóhivatalába fordulni. Budapest, IV. váczi­ utcza 11. , Budapesti Hírlap. A „Budapesti Hírlap“-nak a hazai műveit olvasóközönség vetette meg a lapját. A lap eleitől fogva, megértette a magyar közönség szellemét , minden pártérdek mellőzésével küzdött nemzetünk­ és fajunkért, ez egyetlen jelszóval : ma­gyarság! Viszont az ország legkivállóbb intelli­­genc­iája is azonosította magát a lappal, fölkarolva azt oly módon, mely páratlan a magyar újságírás történetében. A hazai sajtóban máig a legfényesebb eredményt a „Budapesti Hírlap“ érte el; legnépsze­rűbb, legelterjedettebb lapja az országnak. A külső dolgozótársak egész seregén kívül, a szerkesztőség­nek annyi belső tagja van. A­mennyivel egy magyar lap sem dolgozik , minden rovatot külön gondoz, a helyi tudósítókon kívül, a­kik a nap történetét írják. Minden fontosabb bel- vagy külföldi esemény felől rendes levelezőn kívül saját külön tudósító értesít közvetlenül ; a távirati szolgálat immár oly tö­kéletesen van berendezve, hogy elmondhatjuk , nem történik a világon semmi jelentékeny dolog a­nélkül, hogy a „Budapesti Hírlap“ arról rögtön ne adjon hit és kimerítő tudósítást. „Budapesti Hírlap“ politikai cikkei­t Kaas Ivor báró, Rákosi Jenő, Balogh Pál, írják más kiváló hazai publi­cistákkal híven a lap független, magyar, pártérdeke­ket nem ismerő szelleméhez. Politikai hírei széleskörű összeköttetések alapján a legmegbízhatóbb forrásokból származnak. Az országgyűlési tudósítá­sokat a gyorsírói jegyzetek alapján szerkesztik. Ma­gyarország politikai és közélete felől távirati értesü­léssekkel látnak el rendes levelezők, minőkkel min­den városban, sőt nagyobb községben is bír a lap; a „Budapesti Hírlap“ távirati tudósí­tásai manap már teljesen egy fokon állanak a világsajtó legjobban szer­vezett hírszolgálatával. Európa összes metropolisaiban Londontól Konstantinápolyig saját tudósítók vannak, a­kik úgy az ott történő eseménye­ket, mint az elektromos dróton oda futó híreket rög­tön megtáviratozzák. A külföldi rendes tudósítókon kívül minden fontosabb esemény felől a szerkesztő­ség külön kiküldetésű tagjai adnak gyors és bő értesítést. A „Budapesti Hírlap“ e czélokra ha­­vonként oly összeget fordít, mint a­mennyi ezelőtt 10 évvel még egy-egy hírlap egész költségvetése volt, de sikerült is elérnie, hogy ma a legjobban, leggyorsabban értesülő orgánuma a sajtónak. A „Budapesti Hírlap“ Tárca rovata Teleki Sándor gróf, Tóth Béla, Rákos­i Viktor, (Sipulusz) és több kiváló írók közreműködése mellett, a lapnak egyik erőssége s mindig gondot fordit rá, hogy megmaradjon előkelő színvonalon. A napirovat­ok­at kitűnő zsurnaliszták szerkesz­tik s a helyi értesülés ismert legügyesebb tudósítókra van bízva. Rendőrségi és törvényszéki rovatai kü­lön­­külön szerkesztői a főváros sötét eseményeit is min­dig oly hangon tárgyalják, hogy a „Budapesti Hír­lap“ helyet foglalhat minden család aszta­lán. A közgazdasági rovatban a ma­gyar gazda, birtokos, iparos, keres­kedő megtalálja mindazt, a­mi tájékozására szükséges. A regénycsarnokban csak ki­bák felszedése szempontjából. Az idő csendes volt, a nap forró sugarakat hívett alá, az eltikkadt vad csendesen pihent a hős bokor és fa alatt. Fogler, a kitűnő orrú vizsla, tömegesen verte ki őket hűvös rejtekükből. A két vadász oly ádáz puskázást csele­kedett, hogy bátran beillett volna népfelkelői csatá­rozásnak. Kellett azonban valami babonának lenni a dologban, mert daczára annak, hogy a foglyok éppen az orruk elől röpültek fel, a nyálak meg majd leverték lábaikról, déli 12 óráig a puskák hiába ropogának. — Boldizsár pajtás, nagyon soros ennek a mi vadászatunknak az átlapolja! — Fújd fel a vizsládat, Adorján testvér, nem a kellő időpontban veri fel a vadat! Délutánra járt az idő, a vadászebéd is elcsú­szott volna már, mikor egy rengeteg tábla takar­mány­répához érkeztek. Alig jutottak a közepéig, mikor egy gyönyörű süldő nyálat hajtott fel a Fog­­ler gazdája előtt. A süldő, mintha csak tudta volna, kivel van dolga, nem iramodott sebes vágtatásnak, hanem csendesen czammogott. Hanem meg is járta elbizottságával. Adorján úr villám­gyorsan kapta puskáját s olyat duplázott rá, mint egy ágyú. A lö­vés talált, a süldő nyúl hátsó ballába mintha villám­­sújtotta volna eltűnt a másik mellől. Bezzeg iparkodott volna most már, de késő volt. Adorján eldobva füstölgő fegyverét, mint vészes fer­­geteg zuhogott utánna. Természetes, hogy elfogta, jó messze ugyan, de az mindegy. Oh különben csi­nált ő már akárhány bravourt futásbeli ügyességé­vel. Megmondhatnák azt a debreczeni cívisek, mikor egy-egy tüzelőszerben fogyatékos télen elbotani­záló irók legújabb művei közöltetnek. Az előfizetések vidékről legczélszerű­bben postautalványnyal eszkö­­zölhetők következő czim alatt: A „Budapesti Hírlap“ kiadó­­hivatalának, IV. k­erü­­­let, Kalap­ utca 16. szám.­­ Gazdaságtan a legszükségesebb háztartási és kertészeti ismeretekkel. Polgári és felsőbb leányisko­lák számára a legújabb miniszt. tantervek alapjait írták : Dobóczky Lajos és Peres Sándor. Ez az első gazdasági tankönyv, mely a legújabb miniszteri tan­terv alapján készült. Nem csak mint tankönyv, ha­nem mint házi olvasmány is megbecsülhetlen s azért melegen ajánlhatjuk mindenkinek ezen a gazdaság­ban és háztartásban majdnem nélkü­lözhetlen köny­vet. Megjelent és kapható Lampel R. (Wodianer F. és fiai) cs. és kir. udv. könyvkereskedő Budapesten, Andrássy ut 21.­­. Gyakorlati olasz nyelvtan. Dr. Alin tanmód­szere nyomán irta Palóczy Lipót. Egy rég ér­zett hiányt pótol nyelvtani irodalmunkban ezen közép terjedelmű (160 lap) könyv, amelyre valóban már nagy szükség volt. A világhírű Ahn féle tanrend sze­rint szabadon írt nyelvtan világos szabályai és he­lyes beosztásánál fogva nagyon megkönnyíti az olasz nyelv gyors elsajátítását, különösen a helyes kiejtés és társalgást, amelyre a szerző főképen nagy súlyt fektetett. Az érdeklődőknek, különösen pedig azok­nak, akik a római zarándoklatot megtették, avagy megtenni szándékoznak, csak ajánlhatjuk e könyvet. Megjelent és kapható Lampel R. (Wodianer F. és Fiai) cs. és kir. udv. könyvkereskedésében Budapes­ten, Andrássy ut 21. Szemelvények Balassa Bálint költemé­nyeiből és Szemelvények Trefort Ágoston em­­lékbeszédeiből a tartalma az újonnan megindult „Ta­nulók olvasótára“ czim­íű vállalat 4 dik, illetve 5-dik füzetének, melyet El­sher József főigazgató közremű­ködésével Jancsó Benedek és Boros Gábor tanárok szerkesztenek. Kapható Lampel R. (Wodianer F. és Fai) cs. és kir. udvari könyvkereskedésében Buda­pesten, Andrássy­ ut 21.­­ Az 1888. évi Törvények gyűjteménye zseb­kiadásából megjelent a második füzet is. Tartalmazza a VlI-től XII ik­­. czikket, melyek az állategészség­ügyről és a tenger alatti kábelekről szólnak. Kap­ható Lampel R. (Wodianer F. és Fiai) cs. és kir. udvari könyvkereskedésében Budapesten, Andrássy­­ut 21. 87. KJ JE C S K E M É T. ÚJDONSÁGOK. — A róm. kath. egyháztanács ma délelőtt 10 órakor gyűlést tart, melyen a szervezeti szabályok fognak a gyűlés tár­gyául beterjesztetni. — Színész-iskola. Az orsz. m. kir. zene- és színművészeti akedémia szinészeti (drámai és opterai) osztályainak következő 1888/9-iki tanfolyamára f. évi szeptember hó 3., 4., és 5-ik napjain lehet be­iratkozni. A jelentkezőktől megkívánjuk, hogy vagy szüleik, esetleg gyámjaik kíséretében jelentkezzenek, vagy ezek írásbeli beleegyezését hozzák magukkal. Ifjúkat 18, leányokat 15 éven alul, a szabályok ér­telmében, nem vehetünk fel. Ez életkor betöltését hi­teles okirattal kell igazolni. A fölveendőktől annyi műveltségről és iskolai képzettségről való bizonyít­ványt kívánunk, mennyi ily korú művelt ifjúktól megválható, de legkivált a magyar nyelvtan alapos ismeretét. A beiratkozó növendékek 1 frt behatási díjat tartoznak fizetni. A behratást követő napokon, szeptember 10 én délelőtt operai, délután drámai fel­vételi vizsgálatnak vettetnek alá, mely a drámánál szavalat, az operánál énekpróbából áll. A felvételre alkalmasaknak talált jelentkezők 5 frt felvételi díjat fizetnek. Az évi tandíj ezenkívül a drámai osztályok­ban 30 frt, az operai osztályokban, a nagyméltóságú vallás és közoktatásügyi minisztérium 20.747/1888. számú rendelete alapján, 70 frt. Ennyit kívánunk egyelőre tájékoztatásul közölni. A felvételi szabá­lyok teljes szövegét még a szünidők folyamán közzé tesszük, de benne foglaltatnak azok évkönyvünk és alapszabályainkban is, melyeket kívánatra bárkinek szívesen megküld a titkári hivatal. A tudakozó leve­lekhez 3 kv. postabélyeg melléklendő. Budapest, 1888. junius 15. Az igazgatóság. — Uj ügyvéd. D­r. F­r­a­n­c­z­i­a,K­i­s­s János, jogakadémiánk legújabb tanárja im­már városunkban a legújabb ügyvéd is, mert a múlt napokban Budapesten jó eredmény­ivel az ügyvédi vizsgát letévén, az ügyvédi oklevelet kiérdemelte. Szerencsekivánatun­­kat hozzá! — Gyászhir. Ismét egy jó polgárt ragadott el az élők sorából a kérlelhetten) halál. C­s. Szabó László szőlőbirtokos, öregrenden levő polgártár­sunk és hűséges elvtársunk junius 28 án elhunyt, temetése 7 ik tizedbeli házától nagy részvét mellett történt. Június 29-én pedig néli. d­r. Fanta Lipót, városszerte ismert hajdani h­alottkémlő orvos özve­gyét kisérték számos rokonai a zsidó szertartás szo­kásai szerint az örök nyugalom színhelyére. Béke az elköltözöttek poraival !­­ A napi­lapok e hét végén különös kelen­dőségnek örvendtek városunk illető kereskedéseiben. Egy szenzácziós apagyilkosság volt bennük megírva, mely Debreczenben történt. Az eset röviden ez : „Mo­ritz József 25 éves fiatal­ember Debreczenben meg­gyilkolta apját, a tekintélyes és ismert Moritz And­rást. Hosszú heves viszályok előzték meg e bor­zasztó tettet, az összekoc­czanásoknak, különös bán­­talmaknak egész sorozata. Az apa és a fiú valóságos harczban állottak egymással. Egyik a másikat pe­relte és árvereltette. A gyilkos fiú június hó 25-én este 10 órakor távozott el hazulról. Kiment a Nagy­erdőre, hol bor mellett 11 óráig mulatott egy ven­déglőben. Rágondolt az árverésre, melynek holnap az ő házában kell végbemennie, és amelyet az apja foganatosított ellene; azokra a heves súrlódásokra, melyek hosszú idő óta folynak közte és édes­apja között, és bizonnyal józansága h­­jján szánta magát arra, hogy ez állapotoknak így vet véget. Le sem feküdt akkor éjjel, hanem három órakor hajnalban az apja házához ment, hogy mint vallomásában elő­adja, utoljára kérje a 26 ikára kitűzött árverés visz­­szavonására, de már ekkor fegyverét is magával vitte. Eleinte még kérte ősz atyját, de amikor látta, hogy a kérés mit sem használ, fenyegetni kezdte, hogyha nem hajt a szép szóra, máskép veti véget az egész dolognak. Az apa erre arczul ütötte a fiút. És a fiú, ki az éjjeli torbézolástól, bortól amúgy is be­­számíthatlan volt, az arczonütéstől olyan dühbe bo­rult, hogy kirohant az előszobába, hol fegyverét hagyta volt és rálőtt hozzá háttal álló apjára. A go­lyó a hátába fúródott a szerencsétlennek, aki erre megfordult, s megátkozta fiát. A fiú még egyszer rá­lőtt az apjára, a lövés homlokon találta az öreget, aki halva rogyott össze. Az apagyilkos közönynyel hagyta el az irtózatos tett színhelyet, hogy felje­lentse magát. A vallatásnál tettét egész közönyösen vallotta be.“ A bűnös fiú a gyilkosságra már régen készült, mert történetét és véres szándékát előre megírta levélben az „Egyetértés“-nek s azt eddig ismeretlen személylyel a gyilkosság elkövetése után ajánlva a postára feladatra. — A magán zálogüzletekre vonatkozó­­lag a kamatláb városunkban is 12—18‘yu''tal hatóságilag megszabva lévén, ennek daczára sok a panasz, hogy a szabály a magánüzletek tulaj­donosai által áthágatik. Most Feuerman József ellen emeltetett 3 rendbeli panasz a kapitány­ságnál a miatt, hogy még most is 36°/o­kot szed. A vizsgálat folyamatba tétetett. — Öngyilkosság. Kerekes Sára özv. Balázs Jánosné jólelkü (!?) öreg asszony 12 év előtt felfogta örökbe Árva Jozefina ismeretlen származású kis leányt, s azt 17 éves koráig fölnevelve, viruló szép hajadonná fejlődött a keze alatt, úgy, hogy az öreg asszony gyönyörűségét találta benne, s örült, hogy van már öreg napjaira eltartója. Azonban Sára néni elszomorodott, mert miután a Jozefine egy csi­nos huszárkáplárral nagyon megismerkedett, június 11-én megszökött a háztól, s azóta a Sára néni hiába várta haza. Történik azonban, hogy egy juhász bele­ejtette botját a vásárálláson levő kettős kútba, s a botot a gamó lehúzta a víz alá. Hozott hát egy vas­macskát, hogy a gamóst kihalássza,­­ azonban a vasmacska egy karton szoknyát rántott a víz szí­nére, mitől a juhász nagyon megijedt és szaladt a dolgot bejelenteni a kapitányságnál. Rögtön vizsgá­lat tartatott, a kútból kihúzták Árva Jozefina holt­testét, mely az orvosok véleménye szerint már két hét óta volt a kút fenekén, s valószínűleg öngyilkos­ság és a nagy szerelem vitte a kút fenekére. Sára néninek most már más gyárad­ó után kell nézni. — Ismerünk Kecskeméten egy Sári nénit, ki szép fiatal leányokat rendszerüleg szokott gyámolítás remény­sége fejében fölfogadni ; két év előtt is halt meg egy szép nevelt leánya a nagy szerelem miatt; kérdjük a rendőrséget, nem ugyanazonos e ez a mostani Sári néni amazzal, mert ha igen, jó lenne, ha figye­lemmel kisérné Sári néni örökbefogadó műveleteit! — Klauber János közs. tanító a szünidők alatt a német nyelvben oktatást ad úgy kez­dőknek, mint haladottaknak. Szintúgy vállalkozik cseregyermekek kieszközlésére. Értekezhetni vele a zsidó templom udvarában levő iskolájában, vagy la­kásán. Csongrádi nagy-utcza 192. sz. a. — Óvoda. A Pántek Józsefné szül. Szent- Gály Gizella városi óvónő vezetése alatt álló sé­­tatéri óvoda, a himlőjárvány megszűnvén, a mai napon, vagyis julius 1-én ismét megnyílik. — Veszedelmes gyümölcsszedő zsidó. Tollas Gergelyné jun. 28-án több kosár meggyet árult a piaczon, melyeket K­o­h­n Gábor III. t. 4. szám alatt lakó „paraplis zsidó“ vásárolt meg. Miután K. G. a meggy árát — 7 frtnyi összeget — kifizette, kétsége támadt: várjon nem adott e az asz­­szonynak ! írttal többet? Ezért hát visszahívta s az asszony előadása szerint a szobájába bezárta, a ru­háját megmotozta, levetkőztette s őt fenyegetve, az 1 frt kiadását követelte. Az asszony, hogy az erő­szaktól meneküljön az 1 frtot átadta s rögtön sza­ladt K. G.-t följelenteni. Kölni a rendőrséghez be­­rendeltetvén, elismerte, hogy az asszonytól elvette az 1 frtot, de tagadta az erőszakoldást. A kapitány­ság személyes szabadság megsértése és zsarolás bün­tette miatt az ügyet áttette a büntető kir.­tszékhez. Ez ellen a paraplis ellen a rendőrségnél sok panasz jelentetik be, figyelmeztetjük reá a gyümölcs eladó­kat, hogy óvakodjanak tőle, a rendőrség pedig vi­gyázzon reá s tartsa szemmel. — Lopás. K­i­s Amália Tálas Lászlóné a kö­rösi közön levő lakásának udvarán jun. 28 án a jó hűvösön nagyon el volt merülve a nagymosásba, úgy hogy észre se vette, mikor Búzás Sándor is­mert csavargó bement a házba és sublatjából 8 frt 20 kr. pénzét ellopva, azzal odább állt. Csak este vette észre a kárt, amikor rögtön jelentést is tett. A rendőrség itt oly ügyesen járt el, hogy még azon éj­jel elfogta B. S.-t, ki már akkor a „czimbalmos“ ban itta a potya­pénzt. A tolvaj átadatott a büntető tör­vényszéknek, zárta a kerítésüket. Szaladhattak ő utánna akár gőz­masinán ! Most is, mikor Köncsögi Boldizsár mint lustább lábú utolérte, a nyúl, jól fültövön verve tás­kájában volt. — Édes kedves czimborám, oly jól érzem ma­gamat, mint mikor Teli „Mihály“ leágyúzta a fia fejé­ről a paradicsomalmát. — Nem Mihály volt az rokona, hanem „János“, s nem is ágyúból lőtt, hanem közönséges puskából. —­­ Az a dolog lényegén mit sem változtat ecsém, hanem most keressük meg az én puskámat. De nem ment az olyan könnyen. Ki tudta volna megmondani abban a tenger répában, hogy honnan kezdte a szaladást. Hiába volt segélyekre Fógler, a kitűnő szimaté vizsla, csak nem akart az az átkozott lankaszter előkerülni. Végre is úgy segítettek a dol­gon, hogy végigmentek minden répasoron, mikor aztán a Fógler csakugyan ráakadt. Emez első sikerdús vadászat óta Nyúlászi Ador­ján rendesen ilyen bevezetéssel kezd a társalgáshoz: — Mindenek előtt hallgassák meg hölgyeim és uraim az én süldő nyálam történetét. Százszor megmondták már neki, hogy koránt­sem oly dicsőséges dolog az, ha valaki a nyúlnak csak egyik hátsó lábát lövi el, de ő mindannyiszor kidü­llesztett mellel, kevelyen vág vissza. Meg kell gondolniok uraim, hogy az, ki ezt cse­lekedte, még csak a gyakorlatlan prakszisú vadász! Katona Ferencz: KÖZGAZDASÁG. SERTÉSVÁSÁR. Az első magyar sertésh­izlaló részvénytársaság heti jelentése Budapest Kőbánya, 1887. junius 28. Átlagos hetiárak: magyar válogatott ára 240 - 320 klg. nehéz 48%,­50%, kr.; 180—240 klgr. nehéz 47 - 49 kr.; öreg sertés 300 klgr. felül 46—48 kr.; vidéki sertés 46 -48 kr.; transitóban: szerbiai 45—49 kr.; romá­niai 00­­­00 kr. klgrként tiszta súlyban. Eleségárak : tengeri 6 frt 70 kr., árpa 6 frt 30 kr. GABNAÜZLETI TUDÓSÍTÁS, Kecskemét, 1889. junius 28. Tisztabúza métermázsánként Kétszerbúza „ ,, Rozs ,, ,, Árpa „ „ Zab ,, ,, Tengeri „ Köles ,, ,, Krumpli „ „ Széna ,, ,, Szalma ,, „ S­­alonna kilója 6.20 6.40 5.00—5.10 4.70-4.80 5.60—5.80 5.10—5 20 6.60 - 6.80 7.50 - 7.60 1.80—2.00 1.80—2.10 0.70-0.80 0.60—0.76 A budapesti értéktőzsdéről. — A „Magyar Mercur“ h­eti tudósítása. — Évek óta nem volt oly rohamos és nagy hausse az értéktőzsdén, mint a napokban. Az ár­folyamok oly gyorsan és írágyrepedekkel szöknek fel, hogy néha pár pillanat alatt forintokra rúgó különbözetek keletkeznek. A múlt héten két ne­vezetes fordulóponthoz ért a tőzsde, képletesen beszélve mondhatni, hogy két hatalmas várat vett be ostromban. Az első volt a magyar aranyjára­dék 100-as árfolyama, a másik pedig a spekulá­­czió favorit papírjának, az osztrák hitelrészvény­nek 300-as árfolyama. Ez a két kurzus mindig nevezetes fordulópontot képez a tőzsdén és ha tekintetbe vesszük, hogy mintegy két év óta nem fordultak elő ezek az árfolyamok, nagyon is érthetni a tőzsde lelkesült ujongását, mely e két folyam beköszöntésénél felhangzott. Azóta rohammal folytatja dicsőségteljes hadjáratát a hausse és ha egyszer másszor vissza is vetették, ez csak ösztönzés arra, hogy újjuk­ erővel fogjon ismét az ostromhoz. A hausse okai: az az általános meggyőződés, hogy a béke a legközelebbi időben nem fog meg­­zavartatni és a nagy pénzbőség. Az új német császár trónbeszéde a legnagyobb pessimistát is optimistává teszi és teljesen elfelejteti velünk a delegácziók 47 millióját. A­mi pedig a pénzbő­séget illeti, csak azt kell tekintetbe vennünk, hogy a júliusi szelvényekre és tőkevisszafizeté­­s elve kerek 100 millió frtot fizettek ki Ausztria- Magyarországon. Az egyes értékek tekintetében a befekte­tési értékek közül első­sorban a magyar aranyjáradékban volt élénk üzlet rohamosan emelkedő folyamok mellett; a magyar papírjára­­dék szintén javult, de nem oly mértékben, mint az slvanyjáradék. A többi befektetési értékek szi­lárdak.­­E téren a napokban egy új papírral gya­rapodott a tőzsde, ez a 4%iu/s-os arany beruhá­zási kölcsön, melyet június 25-ikén bocsátottak aláírásra és egyúttal forgalomba. Bankértékekben óriási hullámzások voltak és az osztrák hitelrészvény mellet, külö­nösen magyar leszámítoló és pénzváltóbank, a magyar jelzálog hitelbank és a magyar hitelbank köttettek élénken. Egy új papír a fiumei hitel­bank részvényei, csak a bevezetés napján volt élénk forgalom tárgya. Közlekedési vállalatok értékei szin­tén szilárdak voltak és szépen emelkedtek. Iparvállalati értékek közül egyesekben élénk volt a forgalom emelkedő árakon. Sorsjegyek nagyon szilárdak és emelkedők. A legnehezebbtől kezdve a legkisebbik mindegyik­nek az ára drágult, sőt mondhatni hogy a bank részvények meg járadékok után ezekben a papí­rokban volt a legáltalánosabb hausse. Valuták és érczváltók rohamosan ol­csóbbodnak. Okszerűen épített trágya­telep nélkül nem lehet rendszeresen kezelni a trágyát. (Vége.) Hogy pedig az ily egyenlőtlenül beérett trá­gyával egyenlően trágyázni sem lehet, annak az

Next