Kecskemét, 1889. július-december (18. [17.] évfolyam, 27-52. szám)
1889-07-07 / 27. szám
XVIII. évfolyam. 27. számi Kecskemét, 1889. julius 7. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva, vidékre poétán küldve. Egész évre - - - - 5 frt 2 kr. Félévre.......................2 frt 50 kr. Negyedévre - - - - 1 frt 25 kr. Egy szám ára 10 kr. Előfizethetni a lapra a kiadóhivatalban, valamint a helybeli könyvkereskedésekben. Egyes példányok kaphatók: a kiadóhivatalban, Gallia E., Scheiber József és Harkay József kereskedésében. Kéziratok vissza nem adatnak. Szerkesztői iroda, II. tized, Plebánia utcza 8. szám.KECSKEMÉT A KECSKEMÉTI FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁET POLITIKAI ÉS KÖZMŰVELŐDÉSI KÖZLÖNYE. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Hirdetmények és „Nyílttéri“ közlemények jutányosan számíttatnak. Hivatalos: u. m. városi és bírósági 3 frt. — egyházi, egyleti, társulati stb. hirdetmények minden egyes beigtatása 2 frt. Bélyegdij minden beigtatás után 30 kr. Előfizetési és hirdetési dijak fizetendők a kiadóhivatalnál Kecskeméten Kiadóhivatal , II. tized, Plebánia utcza 8. szám. E szerény név köré a hála s az elismerés font hervadhatlan koszorút. E név viselője ötven hosszú éven keresztül napról-napra, óráról-órára csepegtette az ifjúságba a tudomány alapelemeit. Mindig küzdött, sohasem fáradott. 50 év, nagy idő! Aki ezt becsületes, soha nem lankadó nemes munkával töltötte el becsületesen, azzal szemben érezzük szegénységünket! Mit adhatnánk, ami ezzel fölér? És mégis! Ő mindent áldozott érettünk, mi is oda ajándékozzuk neki minden hálánkat, minden szeretetünket, ki-ki azt adhatja, amije van. Szegénye, gazdagja, örege, ifja üdvözlé a derék, hazafias tanitót, ki félszázad ifjúságát nevezi tanítványának. Ezek a tanítványok nem az Ő érdemei szerint, mert az lehetetlen, de tehetségük szerint igyekeztek hálájukat kimutatni. Legyen ez az elismerés egy olyan hazali orvosszer, mely Böszörményi Mit jó egészségben és boldogságban megír valamennyiünk örömére. És most átedjük a szót az ő tiszteletére rendezettségekről tudósítónknak. * Ünnepély a városházán Városháza tanácsterme d. e. 11 órára zsümegtelt és valóságos gőzfürdőt képezett íróságban, ismételten újabb bizonyítéknak, hogy mily égető szüksége van ernét város közönségének egy díszese, ahol hasonló ünnepélyességek megoluának és azt hisszük, hogy a jelen forgott volna fenn semmi akadály hogy az ünnepély is és az azt keéd is a kaszinó nagytermében tar. ünnepély Pászhy Károly igaztó beszédével vette kezdetét, amely rég menesztetett a jubiláns meghit terembe felvezetésére. Zúgó és iiízések között jelent meg az ünneplőönség között Böszörményi Mihály a zöld asztal fején helyet foglalván,ott komolysággal hallgatta végig az üdbeszédeket. Elsősorban a városi dalárda elő lelkes üdvözlő énekét, majd Dr. Szei József, mint a jubileumi rendező bizottság nöke tartott emelkedett hangú, erőteljes szóoki hévvel előadott alkalmi beszédet, átnyújtva gyszersmind a közadakozásból szerzett jubileumi emléktárgyakat, nevezetesen két ezüst gyertyatartót és egy ezüst tintatartót, indítványt téve egyszersmind, hogy a szintén közadakozásból begyűlt 200 frt alap ..Böszörményi Mihály alapítvány“ név alatt községi népiskolai czélokra fordittassék. Szűnni nem akaró lelkes éljenzés követte Dr. Szeless József szavait, amelynek lecsillapultával meghatóan mondott köszönetet a kitüntető megemlékezésért az ősz jubiláns. Ezután Zajzon Dénes, a félegyházi tanítóképző igazgatója, a megyei tanítótestület részéről, majd Varga Mihály nagykőrösi tanító Böszörményi Mihály szülőföldjének Mezőcsáth községének polgárai részéről mondottak üdvözlő beszédeket, amelyre Böszörményi Mihály szívből jövő rövid szavakban, folytonos éljenzések közt válaszolt. A lélekemelő ünnepélyt a városi dalárda a Hymnus eléneklésével zárta be. A diszlakoma. A fentlent ünnepély után fényes diszlakoma következett a Beretvás-szálló éttermeiben. E helyen 121 vendég jelent meg, közöttük Tóth József kir. tanácsos tanfelügyelő, Horváth Ádám orszgg. képviselő, Lestár Péter kir. tanácsos polgármester stb. és a tanítónők szép serege. Az ebéd jó volt s Balogh Andris igen jól viselte magát, mert szépen, nagyon szépen húzta a remek hallgatókat. Sajnáljuk, hogy a helybeli felköszöntőkről általában elitélőleg kell nyilatkoznunk. Bizon-bizon akkor, midőn ilyen alkalom van s amidőn idegenek is vannak jelen, talán nem lehetne a szalmacsépléssel megelégedni, hanem jó volna egy kissé gondolkozni, hogy magja is legyen a beszédnek. Akinek nincs mondanivalója, az ne szóljon, aki beszél az mondjon is valamit! Az első poharat Lestár köszöntötte a jubilánsra, másodikat szintén arra az iskolaszék nevében Dömötör Sándor, Zajzon Dénes félegyházi tanítóképző intézeti igazgató szép beszédben üdvözölte a kecskeméti közönséget. Neményi (Újpestről) éltette Tóth József tanfelügyelőt, Mádi János humoros beszédben Böszörményit, Varga István (Nagy-Kőrös) a kecskeméti közönséget, Szeless József a tantestület ,,szebbik felét“ t. i. a tanítónőket, Parragh Gedeon szellemes beszédben Böszörményi két szép leányunokáját, Elefánt czeglédi tanító szép beszéddel köszönte fel a jubiláns nejét. Laukó Károly felköszöntője méltó volt az ünnepélyhez s méltó elmondójához. Az ő beszéde volt az egész diszlakoma fénypontja, igen helyesen hangsúlyozva a valláserkölcsi nevelés fontosságát. Ezután Kiss József Miklóstelepi tanító szavalta el e költeményét: ÜDVHANGOK Böszörményi Mihály félszázados tanítói jubileumára 1889. julius hó 3-án. Tapsoljatok ! Babért a Hős fejére! Im’ a palaestra már befutva van. Félszázadévi harcza véget éré, Győztes lévén Ő benne untalan, Mert rendíthetlenül futotta azt meg, Mint birszomjas vezér csaták tüzén, Vagy mint a vészes óczeáni hajós, bár Révaité szírt, vihar s ezer syrén . . Itt áll a Férfiú, a tisztes Ősz, Kit most taps és érdembabér tetőz. Nem ott, ahol Neptún, vagy bősz Mars ontja Az életet vakon s könyörtelen — Vívott gyözedelmeket; porondja Nem vérmező volt: békés tanterem. Népiskolának volt keresztvitéze, A népműveltség fölkent bajnoka; Mi láttuk Öt nemes buzgalma közt, mint Égett veríték gyöngyös homloka ; Az ige és a könyv volt fegyvere, Szellemcsatát naponta itt nyere. Mi volt félszázad előtt e pálya ? Elképzelem .. . s orczámra pirosul, Hány elzüllött kalandor lépe rája, Darab kenyérért csak — hívatlanul; S a nagy beteg, szegény közoktatásunk, Fáj tudnom, hogy miként gyógyittatott: Ki orvosának esküdé magát, hajh ! Legtöbbször éppen az kontárkodott. Ajkán vigasz a léha: „Quem dit ...“ S a szent közügy a szörnykint szenvedi. Ám e nehéz, vajúdó korban is még — Midőn a zsibbadásba dűlt haza Kezdé lerázni százados bilincsét, Melyet tán ön bűnéért hordoza — Találkozának — elszánt — ravitalelkek, Kiket, az elhagyottat ápolák Ép oly rajongva, mint szakismerettel, Követve hő szivük sugallatát, Habár a munkadij s elismerés Lett légyen gúny, nyomor, becsmérelés. Mi jól esik, ezek sorába’ látnunk, S ha méltó joggal Rád mutathatunk : Kedves, ifjúszivü, öreg Barátunk, Szeretve tisztelt Kortárs, Mentorunk ! Te, ötven éve múlt, hogy síkra szálltál, Szent hivatás vezérle utadon, „Előre!“ volt a jelszavad 8 szivedre Egy vágy forrott: legyen müveit a hón ! És küzdélm e napig, hogy Rád talál : Nagy Veterán, jó harczot harczolál! Félszázadév ! S egy eszme védletére Áldozva : Istenemre, szép idő ! Silány a bér, mit a vilád ad érte, Ily érdem, mint Tiéd, nem mérhető ; Önzetlen és odaadó szerelmed Az oktatgattad gyermek-nyáj iránt, S a legtapintatosb vezérlet: egyként igényli, hogy diszitsen azoaránth. Te lől körünknek Pestalozzija ... S mosolyga ránk a Paedagógia. Hasonlitál a naphoz, fáradatlan’ Hintvén lelked meleg sugárait, Száz meg száz kis kebel gyűlt öntudatlan’, S hevültek jóra : tanítványaid, Ma már nemes gyümölcsöket teremve, Részben meg dús reményvirágokat. Büszkén tekinthetsz most saját művedre, Midőn az enyh tündére hívogat. Mert hisz’ Te a girát jól forgatod, S Urad ezért majd bő jutalmat ád. Példás erényedért dicső Aggastyán ! Hálát szavaz a művelt hon Neked, S e hű, magyar város rivaly, megosztván Szivhódolattal drága ünneped, Amért lankadni nem tudó erővel Magasztos érdekében fáradás; És végül vedd a tisztelet füzérét Tőlünk, kiknek bölcs Elnökünk valál; Fogadd el ajkunk búcsúszózatát: Ősz fürjeid eszményül veszszük át! És most, mint boldog Simeon pihenj meg! De mégse... oh ne légy, maradj velünk ; Tekinteted fölbátorit s megedzend, Ha a rögös úton elcsüggedünk. S még egy kegyet, oh ünnepelt Tanító ! Áldj meg, kik itt körödbe gyűltünk, áldj! •— Nézd, e sok tettre kész ifjú közmunkás Mind a Te nyáradokidba lépni vágy — Hogy koronád : az édes Öntudat Szentelje meg majdan nyugalmukat! A költemény s az érzéses előadás nagy hatást tett s mindenki sietett a derék ifjúval kezet szoritani. Majd Pásthy Károly olvasta fel a nagyszámú üdvözlő sürgönyöket. Dömötör Sándor poharat köszöntött a vendégekért s azért, hogy a félegyházi tanítóképző mielőbb Kecskemétre vándoroljon. Laukó Károly a tanfelügyelő egészségére emelte poharát, mire Tóth József meleghangú szavakban nyilatkozott a kecskeméti elemi iskolai ügy jóságáról s igen elismerőleg nyilatkozott a népiskolák jeles igazgatójáról Pásthy Károlyról. Végül Böszörményi Mihály egyszerű, de szíve mélyéből jövő felköszöntőben az őt üdvözlőknek százszorosan kivonta vissza azon jókivonatokat, amelyekkel őt elhalmozták. * Az ünnepelthez vidékről is számos üdvözlő levél és távirat érkezett, élénk bizonyítékául annak, hogy nemcsak a hálás tanítványok nagy tömege adott kifejezést érzelmének, mely szivében mindég élt s élni is fog, nemcsak a város tisztelte meg a jubilánst, mint olyan embert, ki a város közművelődésének, szellemi életének fejlődésére annyi nehéz munkát áldozott, oly sokat fáradt, hanem előtte mintegy nemes, követésében nehéz, következményeiben áldásos eszmének oly odaadó, ügy buzgó munkája előtt tisztelettel hajol meg mindenki, hódolattal siet örömének, elismerésének adóját leróni mindaz, kit az emberiség érdekét előmozdító eszme lelkesítni tud. Nincs terünk, hogy a távolból érkezett üdvözleteket közöljük. De egyet, mint igazán örvendetesen meglepőt s nekünk, az ünnepeltet ünneplőknek is nagyon jól eső táviratot még is közlünk. S ez Schuster Konstantin váczi püspök távirata. Szövege így hangzik : „Püspöki atyai szeretetem egész melegével üdvözlöm Önt a népoktatás terén 50 éven át töltött munkálkodásában és további életére szent áldást kérek, szivem mélyéből kívánom. Konstantin váczi püspök.“ * Elhallgatott az ünnepség zaja. De nincs senki, aki feledné az ünnepelt érdemeit. Ott maradt a szívekben bevésve ez a jó kívánat: Éljen Böszörményi Mihály! A MEGYEI TANÍTÓIGYŰLÉS. E hó 2-án tartották meg a Pest-Pilis-Solt- Kiskun-vármegyei közs.és állami tanítók hivatalos gyűlésüket II. kerületi iskolánk egyik csinosan feldíszített termében. Ez a gyűlés azonban sajnos, csak névleg volt a megyei tanítók gyűlése, tényleg pedig a félegyházi képezdei tanárok és a helybeli tanítók gyűlése volt, olyan kevés vidéki vendégünk jött, jöhettek volna vagy kétszázan és eljöttek húszan. Nem jöttek az újpesti állami tanítók s nem jöttek, akiket oly igen vártunk, a halasiak, mert az állam, illetve a miniszter és immár utána a községek is megtagadják gyűlésre utazó tanítóiktól az 1872 szept. 2-án kelt s mindez ideig érvényben levő miniszteri szabályrendelet 9. §-ában biztosított utazási költségeket. Tehát maga az állam és utána a fenntartó testületek szegik meg a törvényt. Reményüjük, Kecskemét város nemesen gondolkozó elöljárósága nem fogja követni e példát ; e reményünkben megerősít azon dicséretes tény, hogy ámbár a mi tanítóink most nem utaztak el, nem kellett elutazniok, mégis kiutalványozta, az évi költségvetésben e czélra felvett összeget, ezáltal a megyéből ide sereglendő tanítókat a város a maga vendégeiül tekintette. Ez már igenis szép követésre méltó példa. Ily kedvező körülmények között a tanítótestület kebeléből alakult rendezőbizottság mindent elkövetett, hogy a vidéki vendégek városunk vendégszerető, jó hirét-nevét vigyék magukkal. Hiszszüik, sőt nyilatkozataikból tudjuk s jól esik tudnunk, meg voltak elégedve, el voltak ragadtatva. Magának az eseménynek, a melyet eseménynyé különösen a mi kedves Böszörményi Mihály bátyánknak félszázados jubileuma tesz, a lap teréhez ígért leírása ez: A rendező bizottság elsején reggel főhadiszállását Beretvás Pál vendéglőjében ütvén fel, onnan minden érkező vonathoz kiment a vendégeket fogadni, oda várván a netán kocsin érkezőket is. A vendégeket megérkezések után előre kijelölt szállásukra, leginkább kollégákhoz, vezette. A rendezőbizottság kimondta, hogy az ilyen alkalmakkal szokásos ismerkedési estélyt nem tartja meg, tekintettel az utasok fáradalmaira és a másnap reggel tartandó gyűlés higgadt komolyságára. A gyűlést kedden reggel 9 órakor Böszörményi Mihály megyei tanítótestületi elnök, ki már ötször lett elnöknek megválasztva, mintegy száz tag jelenlétében nyitotta meg. Az öreg úrtól már megszokott szép elnöki megnyitó beszédjében egyebek között különösen boldog emlékű Trefort Ágoston volt vallás és közoktatásügyi miniszter életével foglalkozott, hogy ki volt ő, mit tett és mit fáradozott kedves hazánk népnevelés ügyének felvirágzása érdekében. Az elnöki megnyitó után következett Zajzon Dénes félegyházi tanítóképezdei igazgatónak kitűnő és a tudomány mai színvonalán álló értekezése e czímen: „Mit várhatunk jogosan a népiskolától.“ Ezen köztetszéssel és éljenzéssel fogadott értekezés meggyőzött mindenkit arról, hogy ő, mint a tanítók tanítója, nevelője egészen tisztában van az iránt, hogy a népiskola miképen, mi módon, hogyan felelhet meg legjobban feladatának, hogy mit várhat a népiskolától az egyház, az állam, a társadalom és a szülők és hogy a tanítónak milyen módszerrel kell bírnia, milyen módon kell egyik másik tantárgyat kezelnie, hogyan tanítsa az olvasást, a számtant, a földrajzot, hogy a népiskola a hozzá kötött várakozásnak megfelelhessen. Sajnáljuk, hogy e minden részletében értékes dolgozatot nincs módunkban közölhetni. A második felolvasó Fincziczki József puszta alpári tanítónk volt. Értekezett e tételről: „Mikép hathat a falusi és pusztai tanító a nép anyagi gyarapodására.“ Szép téma, tág tere van az értekezőnek, és felolvasó bejárta ez egész tág mezőt, felsorolt minden tényezőt. Látszik, hogy tisztában van tárgyával s tudjuk, hogy ő mint pusztai tanító, e szerint cselekszik. Ajánlja a nép anyagi gyarapodásának előmozdítására a gyümölcsfanameitést, a faiskolát, a méhészetet, a selyemhernyó ~tenyésztést, a kertészetet, a biztosításokat stb. illetőleg mindezeknek okszerű kezelésére, használására a népet megtanítani. A h^w.adik dolgozat — minthogy Szalay Zsigmondi hidasi tanító nem jelenhetett meg, sem a munkát'*de nem küldte — a napirendből kimaradt. Felolvastatott e helyett a halasiak levele, melybenkimentik magukat s megmonják az okot, mely miatt a gyűlésen meg nem jelenhettek. Következett az igazgatóválasztmány jelentése, előterjesztette Pásthy Károly. A választmány ajánlja, hogy a megyei tantestület az Eötvös alapra és a „Tanítói Árvaházra“ évenként 25 írtot szavazzon meg; azután ajánlja, hogy a megyei tantestület a „Mária Dorottya egyesületbe“ 50 írttal alapítótagnak lépjen be. Mind a három tétel egyhangúlag s lelkesedéssel megszavaztatott. Továbbá előterjeszti, hogy a választmány a halasi közgyűlés 19. pontjára nézve — melyben Zajzon Dénes azon indítványa foglaltatik, hogy a megyei tanítótestület egy szaklapot adjon ki — kétszer tartott gyűlést és érintkezett indítványozóval is, és azon meggyőződésre jutott, hogy a lapot csak úgy lehetne megindítani, ha a tagsági díj 50 kr. helyett 150 krra emeltetnék és ennek fejében aztán minden tag kapná a lapot. Evvel kapcsolatban szó volt a már szintén Halason Götsch József által inditványozot Évkönyvről is. Vita után ezen tárgy kérdése jövőre halasztatott. — Ezután olvastatott a Brassó vár-