Kecskemét, 1889. július-december (18. [17.] évfolyam, 27-52. szám)
1889-07-07 / 27. szám
27. szám. megyei tanítótestület levele, melyben felhívja a hazai tantestületeket azon indítványának pártolására: „Kerestessék meg a magas kormány, hogy a tanítói nyugdíj-ügy revízióját akkér intézze el, hogy a tanító, mint az állami tisztviselők, 30 évi szolgálat után teljes fizetését kapja nyugdíjul.“ Pásthy Károly felszólalása után a tanítótestület nem látja szükségét fennforogni e kérelmezésnek, sem czélszerűnek nem tartja zaklatni a minisztert most, pláne mint a felhívás mondja, még küldöttségekkel is, mikor ő maga ünnepélyes ígéretet tett ez ügynek mielőbbi legelőnyösebb elintézésére. Neményi Imre újpesti polg. isk. igazgató, az ottani tantestület megbízottja, adja elő azután megbízatását s ezzel kapcsolatban felolvastatott az újpestieknek a tagsági dijak befizetésére, illetve be nem fizetésére vonatkozó levele. Ez ügyben határoztatott a múltra nézve: „Jelentse ki minden tag tanítói becsület szavára, tartozik-e, vagy nem és mennyivel, s ha tartozik fizesse be, ha nem, legyen mindenki felmentve 1887-ig, mivel ez ideig csakugyan tapasztalható némi hanyagság a pénztárkezelésben és e határozat az elnökség, illetőleg a tanfelügyelő úr által az összes tagokkal közlendő lesz." A számvizsgáló bizottság jelentéséből kitűnik, hogy volt a testületnek 7045 fit vagyona, ehez jött bevétel 195 97 fit, kiadás 56 06 fit s így van a pénztárban 139 91 fit. A III. országos tanítói gyűlés végrehajtó bizottsága augusztusban gyűlést tart s oda képviselőkül megválasztottak : Mádi Lajos és Böszörményi Mihály. Minthogy a tisztviselők mandátuma lejárt, elnök a maga és tiszttársai nevében leköszönvén : következett a tisztújitás. Pásthy Károly indítványozza, hogy Böszörményi Mihályt érdemei elismeréséül a testület örökösös tiszteletbeli elnökké válassza meg. Egyhangúlag nagy lelkesedéssel megválasztalak. Ezután a tisztújítás V. Kiss József korelnöksége alatt a következőkép ettetett meg: Szűnni nem akaró éljenzések közt elnökké kikiáltott Pásthy Károly, ki azonban az elnöki tisztet egészségi állapotára is hivatkozván, nem fogadta el, hanem azt indítványozta, hogy a tantestület működési központja Újpestre helyeztessék át, és onnan abból a testületből válaszszunk tisztviselőket. Ezen indítvány kapcsán megválasztottak elnökké: Mádi Lajos újpesti áll. isk. igazgató, alelnökké: Tiprai Mihály, főjegyzővé : Neményi Imre, aljegyzőkké: Schmidt Árnás és Bauer Soma, pénztárnokká Schwartz Mór. Egy öt tagból álló igazgató választmány megalakítása, a megválasztott tisztviselőkre bízatott. Végül a Böszörményi jubileumra a megyei tanítótestület részéről üdvözlő tagot Zajzon Dénes úr kéretett fel. A bankett. A gyűlés után, mely d. u. 1 órakor végződött, mindenki, nők és férfiak, Beretvás Pál vendéglőjébe sietett, ahol a bankett tartatott. Jól emlékszem még, hogy ezelőtt két évvel a „Halasi Híradó“ azt írta az ott tartott gyűlés utáni bankettről: ott volt a halasi intelligenczia java része, csak néhányan maradtak távol. Én pedig nagy sajnálatomra ennek épen az ellenkezőjét vagyok kénytelen konstatálni. No de azért voltunk ahányan voltunk, körülbelül 80-an. Nem nagy szám egy banketten, de ez épen nem zárja ki, hogy jól ne mulassunk. Jól is találta magát mindenki. Mi ott egy sarkon csak lessük, csak várjuk, no ki mondja az első tósztot, én fogadtam is — ez az egy rész szokásom meg van, no meg az a másik, hogy el szoktam veszteni, — mondom fogadtunk is én Y-ra, szomszédom pedig X-re, de mind a ketten vesztettünk, mert sem Y., sem X., hanem Zajzon Dénes félegyházi igazgató mondta az első köszöntőt Böszörményi Mihályra, mint a testület veterán elnökére. Hogy im meg lett kezdve, ment azután könnyen. Utánna Pásthy Károly Zajzon Dénest és Fincziczki Józsefet, a két kitűnő értekezőt köszöntötte fel. Majd Parragh Gedeon a gymnasium és a népiskolák jó egyetértését óhajtván, azokra a férfiakra üríti poharát, akik ezen teljes szívükből munkálkodnak ; a népiskoláknak, a népnevelésnek apostolait, a jelen nem lévő Tóth József kir. tanfelügyelő urat és a jelen lévő Pásthy Károlyt élteti. Felméri Albert a vendégszerető Kecskemét városáért és tanítótestületéért iszik. Dömötör Sándor úr a banketten nem lehetvén jelen, Pásthy K. kezeihez juttatott levélben az ég áldását kéri az egész testületre, azután Pásthy K. a maga nevében a vidéki kartársakért ürített poharat. A kirándulás. Délután 4 órakor a rendezőség tagjai kocsikra ülvén, elmentek a háziasszonyokért és házikisasszonyokért s kiröpítették őket a „Műkertbe.“ Azután a visszajött kocsikon az egész társaság ki a Széktára ! A városi hatóság jóakaratú szívessége itt új meglepetésben részesítette a kirándult társaságot, amennyiben a pénztárnok és ellenőr jelszavává tette: vidékiek nem fizetnek ! Fürdőzés után ismét kocsikra ülve, kihajtattunk a műkertbe. Itt volt aztán a vig élet. Ahogy kiérkeztünk, gyönyörű hölgyek díszes csoportja kapta körül kocsijainkat s karoltak, vitték az urakat, mások eleibénk lővén, sörrel kínálkoztak, ismét mások süteménynyel, édességekkel, czukorral, kávéval, tyúkkal, kalácscsal kedveskedtek, mert annyi volt a batyuból előkerült szép kacsákkal jól készített egy és más, hogy csak úgy folyt a sütemény, kalács, édesség, akarom mondani kávé. Ozsonna után megkezdődött a tánc, és mi természetesebb, minthogy vacsora után folytattatott, mégpedig javított kiadásban. A vacsorában hogy mi volt a nagyszerűbb, maga a vacsora-e a Bíró bácsi, egyik kollégánk édesatyja által kitűnően elkészített paprikás-e, avagy az egésznek az a családias jellege, vagy azoknak a kedvesebbnél kedvesebb hölgyeknek a sürgölődésforgolódásban kifogyhatatlan nyájassága; én a magam részéről az estély ily kitűnő sikerültében a hölgyeknek osztom az oroszlánrészt. A vacsora alatt ismét hangzott néhány szívből eredt toaszt. Zajzon Dénes Kecskemét városát, a tanítótestületet és a rendezőséget élteti. Elefánti József czeglédi polg. isk. igazgató a kecskeméti tanítónőket köszöntötte fel. Felméri Albert a kitűnő szíves fogadtatásért, a helybeli tanítónőkért, tanítókért emeli poharát. Parragh Gadeon azokért, akik szintoly vendégszeretők, mint mi vagyunk, az újpesti és halasi tanítókért üríti poharát. Tormássy Sándor a jelenlevő vidéki vendégekért és Geday Sándor a hölgykoszorúra emeli poharát. Vacsora után a táncz újra kezdetét tette, s tartott hajnalig. De mi az, mikor ilyenkor, de különösen olyankor oly rövid az éjszaka. Hanem amint biztos forrásból tudom, de hisz hogyne tudnám, magam is ott valók, egy csinos kis társaság kint maradt még egy cseppig és mondhatom olyan kitűnően mulattunk, olyan művészi élvezetben részesültünk, hogy azért kint maradnánk másszor is, kint maradnánk százszor is. Adja Isten, hogy nálunk Kecskeméten a gyűlések s általában a vidéki vendégek fogadtatása ilyen jól, hogy ne mondjam nagyszerűen sikerüljenek, hogy a vármegyéből ide utazó vendégeink örömmel jöjjenek és édes emlékekkel távozhassanak. KECSKEMÉT, T* QiViméinteMoz! Lapunk jelen számával tizennyolczadik évfolyamának második felébe lép. Ezen hosszú idő alatt soha sem szűnt meg e lap harcolni a magyar haza függetlenségéért és önállóságáért. Ezt cselekszi a jövőben is. A szerkesztőség semmiféle áldozattól nem riad vissza, hogy a lap tartalmaságát növelje. Mióta a jelenlegi szerkesztőség vezeti a lapot, azóta ,,Iparügyfi czim alatt az iparos érdekek előmozdítására új rovatot nyitottunk. Legközelebb ismét új rovattal bővítjük lapunkat. i. a .,Tankrovattal, hol általános tanü ügyünk dolgait beszéljük meg. Az új szerkesztőség vezetése óta a függetlenségi és 48-as párt oly jelesei, mint Srémyi Dániel, Thaly Kálmán, Orbán Maritzs báró, Tors Kálmán, Martha Miklós és Illyés Málint tisztelték meg lapunkat czikkeikkel és még sok országos hírű jeleseknek becses ígéretével bírunk, hogy lapunkat nagyérdemű czikkeikkel támogatni fogják, akik közül Károlyi Gábor grófot, Moltinyi Gézát, Hojtsy Márt, Mállá I Lajost stb. emeljük ki. Ugron Gábor is állandó munkatársa lapunknak. Ezenkívül a helybeliek közül tekintélyes számú munkatárs ígérte meg közreműködését. Ezen körülmény lehetővé teszi, hogy lapunk hű tükre lesz városunk életének minden irányban. Legyen szabad ezzel cserében fokozott anyagi támogatást kérni. Az előfizetők jelenlegi létszáma alig-alig elégséges arra, hogy a lap jelenlegi alakjában megjelenjen. A szerkesztőség pedig azt szeretné, ha minden számhoz mellékletet adhatna, de ez csak úgy lehetséges, ha az előfizetők száma jelentékenyen emelkedik. Bizalommal kérjük tehát. olvasóinkat, hogy előfizetéseiket megújjítani és új előfizetőket szerezni szíveskedjenek, hogy a szerkesztőséget czéljainak elérésében gyámolítsák ! Jó barátjai óhajtunk lenni e város függetlenségi és 48-as érzelmű polgárainak, kikhez hetenként egyszer bekopogtatunk. Tegyék anyagi áldozataikkal lehetővé, hogy mentül gazdagabban megrakodva történhessék a látogatás! Az előfizetési feltételek a lap homlokán olvashatók. A szerkesztőség és kiadói hivatal után őszintén gratulálunk az ev. ref. egyháznak a szerencsés választáshoz. Mészáros János urat jelleme, tudománya, emberbaráti szeretete, kötelességérzete s mindazon jó tulajdonai, melyek egy igaz lelkészt ékesíthetnek, képesítik arra, hogy méltó legyen a diszes paletra, melyre osztatlan bizalommal meghivatott. Róla csak jót hallottunk, adja az ég, hogy legyen ereje mindazt igazolni! Most pedig felejtse el mindaz, ki mást óhajtott lelkészének, azt, hogy mi volt az ő óhajtása. Éljünk azon — hisszük megvalósuló — reményben, hogy az ő bölcs vezérlete alatt az ev. ref. egyház tagjai egy szívvel s egy lélekkel küzdik le a múltak bajait s a régi fényre s virágzásra emelik egyházukat! — Hymen. S. Kovács Mihály földbirtokos Péter Pál napján, múlt bő 29 én jegyezte el Bende György sertéskereskedő leányát, Sárika kisasszonyt. Hosszantartó boldogságot kívánunk az új frigyhez. — Mészáros János, az új ev. ref. lelkész körülbelül — mint értesülünk — augusztus hó vége felé foglalja el állomását. E késedelem oka egyrészt helyi körülményekben rejlik, de másrészt ő, mint lelkiismeretes férfi, nem hagyhatja el eddigi egyházát anélkül, hogy annak folyó ügyeit rendbe ne hagyja. Amint halljuk, egy — egyházközségére fontos — tanügyi kérdés rendbe hozatala fekszik szivén s ha hívei egy kissé későbben jutnak hozzá, vigasztalják magukat azzal, hogy az oly egyén, ki elhagyandó egyházának tanügyi viszonyait oly annyira szivén hordozza, az jövendő egyházában is a nemes munka embere leend. A jótékony nőegylet műipariskolájában junius hó 28., 29. és 30-ik napján volt a növendékek által készített mintegy 800 darab kézimunka kiállítása. A közönség érdeklődése fokozott volt az előbbi évekhez hasonlítva, igen sokan látogatták meg a kiállítást, köztük vidékiek is, kik mindnyájan teljes elismeréssel adóztak a tanító testületnek, különösen annak vezetőjének Nagy Erzsi k. a.-nak. A utolsó nap délután 6 órakor volt ünnepélyes bezárása a kiállításnak, kisorsoltatok ez alkalommal a nyereményül kitűzött tárgy. Zombory Lászlóné, mint a felügyelő bizottság elnöke, a növendékekhez intézett lelkes szavak kíséretében az egylet nevében 50 frtot osztott ki a tandíjmentes szorgalmas növendékek között. Örömmel tapasztaltuk ez alkalommal is, hogy a nőipariskola nemcsak a jót nőegyletnek, hanem városunknak is egyik büszkeségét képezi. — A kecskemét-lajosmizsei vasút ügyében f. hó 6-ára összehívott bizottsági ülés — mint halljuk — f. hó 10-én tartatik meg, mert f. hó 6-án a vasúttársaság küldöttei az eddig kiépült vonal műszaki s rendőri bejárása miatt akadályozva voltak. Őszintén óhharjuk, hogy ez ülés végleges eredményre vezessen, hogy a legközelebbi közgyűlés érdemlegesen határozhasson ez ügyben s a vasút mielőbb létesüljön. — „Ipartestületi majális.“ E czimen évek óta tartatni szokott nyári mulatság az előbbiekhez méltó sikerrel folyt, le junius hó 29-én a városi műkertben. A kezdetet a léggömbök feleresztése jelezte, amelyek elsejét a jókedvű fiatalság „nagymamának“ keresztelt el. Ezután elkezdődött a táncz, amely tartott a tűzijáték kezdetéig, mely szintén szépen sikerült. A nagyszámú közönség mindvégig jól mulatott és amelynek bizonyítéka az, hogy a mulatságot a felkelő nap is alig tudta szétoszlatni. Megjelentek e majálison Szántó Elek ev. ref. lelkész, Péter Dénes halasi nagybirtokos, Horváth Ádám orszgy. képviselő, Győrffy Balázs reform. egyház főgondnoka, dr. Horváth Mihály orvos stb. társaságában. És most jön tudósításunk legnehezebb része, t. i. a megjelent szép rózsákat kellene koszorúba szednünk, de bizony érezzük, hogy nagyon hiányos a munkánk, mert sokan kimaradtak a névsorból. Bocsássanak meg e gyarlóságért. Ott voltak : Bartha Gergelyné, Bozó Lászlóné, Darvas Imréné, Dugár Imréné, Feldmayer Ignácné, Hajagos Lászlóné, Kemény Jánosné, Kiss Mihályné, Kovács Gáborné, özv. Mészáros Lajosné, Mészáros Józsefné, Nóta Jánosné, Reiner Sándorné, Reiner Károlyné, Reiner Ignáczné, Somodi Pálné, Vértesi Józsefné, Varka Jánosné stb.; továbbá: Mészáros Tiniké, Almási nővérek, Biró Juliska, Bilay Katika, Bodnár Amás, Bencsik Erzsi, Csillag Mariska, Csontos Juliska, Darányi Ilonka, Dotti Mariska, Decsényi nővérek, Fehér Anna, Fazekas Juliska, Kovács Juczika."* Könyves N., Kemény Juliska, Lestár Juliska, Lázár Mariska, Mészáros Ilonka, Makai Mariska, Mester N., Nagy Esztike, Neuman Regina, Oláh Ilonka, Szabady Mariska, Szathmáry Tercsi, aki a vendégeket rózsákkal üdvözölte, Tóth Emiké, Török Mariska, Tóth Tini, Vas Árás, Varga fivérek stb. Sok ily jó mulatságot derék iparosainknak ! — Újdonság-régiségről. Bizony bizony sok szó esett már arról a híres nevezetes toronyóráról, amely szeszélyesebb, mint a legrigolyásabb asszony. Furcsán vagyunk ezzel az órával! Az intézők a felett tanácskoznak, hogy mikor jön el az az idő, amikor komolyan hozzá kell látni, hogy mikor is gondolkozzunk a felől, hogy cselekedni kellene valamit az óra jójárása tekintetéből. Az órát mindenki használja. Ez után igazodik az egész város. És épenezért a városi elöljáróságot kérjük : jól járó toronyórát nekünk! Avagy meg akarják az idők folyását gátolni ? — Köszönet nyilvánítás. Mikor a kecskeméti embernek kedves vendége érkezik, mindig magyaros vendégszeretettel fogadja. Szép jelét adta ennek városunk derék elöljárósága is, midőn a pestmegyei tanitó-gyűlésre hozzánk érkezett kedves vendégek fogadásában — mint jó házigazda — részt vett egyrészről a közebéd és közvacsora megadásában, másrészt a kiránduláshoz kocsikat, a szektában szabad fürdést, a műkertben a termet díj nélkül engedélyezte, a világítást eszközölte, a kaszinó 1. elnöke a tanácskozó terem díszítésére képeket, az olvasókör zászlókat kölcsönzött, dr. Szeess József, dr. Hantó Istv., dr. Csabay Géza, Szappanos János, Mészáros József urak pedig fogataikat bocsátották rendelkezésre. Fogadják ezekért a tanítótestület hálás köszönetét. — Ritka vad. Vadászaink figyelmét felhívjuk egy ritka vadra, melyet nem mindenkor lesz alkalmuk puskavégre kapni. Ez a sáskák hazájában, az ázsiai és afrikai pusztákon honos madár, a rózsaszínű seregély (Pastor roseus L.) Hazájában rendesen sáskával és szöcskével él, s olyanforma kóbor életet folytat, mint rokona, a mi seregélyünk, s ha az elszaporodott sáskahad Európa felé vándorol, vagy ha nálunk a sáskarokon szöcskék a nekik kedvező száraz időjárás folytán elszaporodnak, hozzánk is ellátogat. A madártannal foglalkozók rendesen nagy érdeklődéssel kísérik e ritka vendég életmódját, szokásait, s nevezetes esemény gyanánt jegyzik fel megjelenése idejét, épen mint honfitársáét, a tavaly hazánkba is bekóborló pusztai tyúkét. Pestmegyében idézéséről az 1830., 32., 37., 53., 56., 59., 67. és legutoljára az 1875 iki nyár van feljegyezve; azt állítják, hogy Tatár Szent-György közelében a baracsi pusztán, s oda nem messze Vacson fészkelt is. Az idén, hogy a sáskák és szöcskék nálunk is elszaporodtak, a madarászok már előre várták ideérkezését. Európában első megjelenését a bulgárok fejedelme, Koburg Ferdinánd jelezte először, aki már uralkodóvá tétele előtt is szívesen foglalkozott a természetrajzzal, különösen lepkék és madarak gyűjtésével ; a rózsaszínű seregélyt ő már a múlt hetekben nagy csapatokban látta Sophia környékén. De már Kecskemétre is ellátogatott, mert Hajagos Sándor ref. főgymn. tanuló a szőlőkben rálőtt egy csapatra, egyet meg is sebzett, de elfogni nem bírta. Különben is a rózsaszínű seregélyt már röptében is könnyű felismerni, mert repülés közben hozzá hasonló tarkaságú madár nálunk nem igen van, legfölebb a szarka és az őrgébics vagy szarkagábor, de ezekkel ugyan senki sem tévesztheti össze, már csak azért sem, mert a rózsaszínű seregély mindig csapatonként jár, legfölebb a közönséges segélyek közé vegyül. Távolról látva is jellemző rajta, hogy a világos és sötét szika elosztása körülbelül olyan, mint a szarkán, úgy hogy az a szőlőmunkás, aki az idén az említett csapatot észrevette, „apró szarkáknak“ nézte őket. A lelőtt madárról pedig még a legutolsó gyermek is megismerheti a rózsaszínű seregélyt, mihelyt a nevét hallotta, mert rózsaszínű melle, háta, csőre, kivált pedig kontya, másféle madárnak egyáltalában nincsen. Ha valaki Kecskemét környékén rá akar találni ez érdekes madárvendégre, délelőtt kivált a határ kötöttebb talajú kaszálóin ételein keresse, hol szöcskéket és czingolányok dászva találja, délután pedig inkább a szölöki nyárfás ligetekben, amikor már inkább a cserféléket pusztítja. Ebből is láthatni, hogy ez még csak hasznot tenni jött hozzánk ; nem figyelmeztetjük rá a vadászokat, hogy oktaiitást tegyenek bennük, vagy elzavarják , hanem hogy vadásztrófeumaikat gyarapítsa egy szép tárgygyal, és a helybeli iskolai tt rajzi gyűjteményeket gazdagíthassák e ki szerezhető madárral, mely mint eddigis mutatják, úgyse marad itt állandóan isodik meg nálunk. A kecskeméti ipartestüle június 29 én rendezett kirándulás alépti jegyekből bevezetett 212 fit a fizetésekből 15 fit 80 kr. összese kr., kiadás 203 frt 71 kr. tiszta frt 49 kr. Felülfizetésekért és a közönség szives pártfogásáért őszit, nyilvánítja a rendező bizottság. — Nyilvános számadás. A jótékony nőegylet és a kereskedő ifjaknál június 23 án tartott nyári mulatság tele 286 frt 30 kr. kiadás 104 frt 10 jövedelem 182 frt 20 kr., melyből a nőegy, 109 frt 65 kr., a kereskedő ifjak egyesülete 72 frt 55 kr. jutott. — Fel ti ! fizetni szivem Hacker Lajos úr 5 frtot Vári Ede és Deutch urak 4-4 frtot. Behr Mórné, Schwarz Gusztávn nők 3—3 frtot. Gallia Emma, Schlesinger Vilma Szemző Sándorné, Schweiger Fülöpné, Bracht Sándorné a nők, Rosenfeld Ignácz (Zombor) és N. urak 2—2 frtot. Schwarcz Jakabné, Köváry Fülöp, Mezei Rizsőné özv. Weiss Izsákné, Hacker Frenczné, Ungár Salamonné, Fuchs Emma, Steininge Antalné úrnők, Beretvás Pál, Spitzer Mór, Feldmayer Ignátz, Reinitz Kálmán, Scheiber József, Dr. Scheiber Ignácz, Vámos Béla, Kovács Ferencz, Lusztig N. (Bécs), Wertheim Jenő, Löwy Gyula, Bleyer László, Swáb Löwy, Bleyer Gyula, Vitéz Gusztáv, Grósz Lipót, Fischpán Mór, Zilzer Adolf, Dr. Schwarcz László urak 1 — 1 frtot, Vajda Ferencz és Markovitz Mihály urak 50—50 kr. Kiss Mihály úr 40 kr. Gyűjtés útján 1 frt 30 kr. N. N. úr 20 kr. Galandauer Zsigmond úr 20 kr. kiknek ezúttal mindkét egyesület nevében hálás köszönetünknek adunk kifejezést. Kecskemét, 1889. julius hó 3 án. A rendezőség. — Kaszárnya-átalakítás. Cserhalmay honvéd vezérhadbiztos e hó 4-én városunkban időzött, megvizsgálta a honvéd huszár laktanya öszszes helyiségeit, s kilátásba helyezte, hogy az átalakításra és kibővítésre benyújtott tervezet e hó folyamán elintézést nyer, ennélfogva kilátás van arra, hogy e dísztelen és czélszerűtlen laktanya már nem sokáig lesz látható. A vásártérre diszes homlokzat emeltetik irodák és rak- ÚJDONSÁGOK. — T. olvasóinkat e helyen is figyelmeztetjük a lap első helyén közölt előfizetésre való felhívás elolvasására és figyelembe vételére! — A helybeli 48-as kör f. hó 7-én vasárnap d. u. 3 órakor rendes havi választmányi ülést, ugyanaznap d. u. 5 órakor pedig rendes évi közgyűlést tart, amelyen a tisztújítás is meg fog ejtetni. E helyen is felhívjuk a kör tagjainak szíves figyelmét a meghirdetett gyűlésekre és felkérjük minél tömegesebb megjelenésre. — A ref. lelkész választás ma egy hete megtörtént. Beadatott összesen 615 szavazat. Ebből kapott Ádám Kálmán 38, Tóth Sándor 150 és Mészáros János 427 szavazatot. E szerint Mészáros János czeczei ev. ref. lelkész túlnyomó többséggel megválasztatott. A míg a választás előküzdelmei folytak, tartózkodtunk minden olyasmitől, ami egyik vagy másik jelölt érdekében álló befolyásolás színében tűnhetett volna fel. Most a megejtett választás 1889. július 7.