Kecskemét, 1890. január-június (19. [18.] évfolyam, 1-26. szám)

1890-01-05 / 1. szám

1. szám. szokott a betegen segíteni. Ha nem­­ gondoskodtak elődeink a tanári fi-­­­zetéssek fel­e­m­elésekor a bevétel­­ek fokozásáról, a mulasztást ne­künk kell helyrehoznunk, mert külön­ben elődeink hibájáért minket fognak kárhoz­tatni, a rablógazdálkodásért, amelyet tőkénk fogyasztásával űzünk, minket tesz a jövő felelőssé. A teendő tehát: leszállítani a kiadásokat, a­vagy fokozni a bevételeket. Ami az elsőt illeti: a pénzügyi bizottság a harangozó fizetésénél megtakarított 30 frtot ; szó volt arról is, nem lehetne-e ,,a­z iskolaorvos“ díjának mellőzése és hogy nem lehetne-e valami megtakarítást esz­közölni a pénztárnak 600 írt fizetésének­­ e­­­szállításával; végre is ezek érintetlenül hagyattak a többi kiadási tételekkel együtt. A jövedelem fokozása végett egy javaslattal állottam a pénzügyi bizottság elé, mely a kö­vetkezőből áll: Építtesse be az egyház a kollé­gium átellenében levő udvar tel­keit a mellékelt terv szerint. Ezen építés által, mely csak 15 ezer írtba kerülne, az egyháznak a következő bevételei lennének : a) a posta és távirda hivataltól . 1100.— b) két bolt és mellék helyiségeitől 400.— c) egy bolt....................................120.— d) egy három szobás lakástól . . 250.— e) egy két szobás lakástól . . . 120.— Összesen : 1990.— Leütve ebből a telkek mai jöve­delmét s az adót számításba véve. . 450.— az új ház jövedelme lenne .... 1540.— mely tiz évig adómentes. Az építési összeg az oszt. magy. banktól az építendő házra és a bazár­épületre felveendő 50 év alatt 5­/476­ a­ törlesztendő kölcsönből történnék, mely­nek évi törlesztési részlete .... 787.50 Levonva ezt a fenn kitüntetett jö­vedelemből, az eddiginél több lesz a jövedelmünk az új ház­építéssel . . 752 50 Az építésre felveendő összeggel egy­idejűleg konvertáltassák a takarékpénz­tári 15 ezer fi­tos 60­0/o-os kölcsön is, melynél a kamatmegtakarítás ... 222,50 lenne; e szerint az építkezés és az adósság konvertálása által jövedelmünket fokoz­hatjuk ............................................... 975.­­­A pénzügyi bizottságtól azon megbízást nyer­tem az építési tervrajzot illetőleg, kérdezzem meg a posta és távirda főnök úrtól, nem lenne-e hajlandó beleegyezni abba, hogy az ő lakása a posta­hivatalon belül a kis utczába esnék. A megbízásnak eleget tevén, jelenthetem, hogy Nyiry Károly úr kijelenti, hogy a már elké­szített tervtől eltérő építési tervrajzot felsőbb helyen elfogadásra ajánlatba hozni nem fog. (Vége következik.)­ségvetést, valamint a Szél­ utcza iránt hozott közgyűlési határozatot jóváhagyta. 3. Az országgyűlési képviselőválasztási köz­ponti választmány tagjaiul az eddigiek egy­hangúlag megválasztanak. 4. Az igazoló választmány is a kilépő tagokkal egészíttetett ki. Azonban az elköltözött Deák László helyére pártunk B­ó­d­o­g­h Lajost kí­vánta választani. Ez azonban nem tetszett, s a több­ség Z­o­m­b­o­r­y László indítványára Szabó Már­tont választotta be 43 szavazattal 29 ellenében. 5. Most következett a közigazgatási bi­zottság tagjainak választása. Pártunknak csak két külön jelöltje volt: Szappanos István és dr. Kovács Pál. De hát győzött a hivatalos névsor : megválasztottak Muraközy József 90, G­y­ö­r­f­f­y Balázs 90, Lankó Károly 89 szava­zattal pártunk hozzájárulásával, s e nélkül D­é­­k­á­n­y István 51, T­a­t­a­y Jenő 52 szavazattal. 6. A fogyasztási adók és italmé­rési jog hasznosítása tárgyában tett jelentés kapcsán a kötött szerződés jóváhagyatott, valamint a bor, sör és pálinkára vonatkozó előter­jesztés is. 7. A tűz­rendészeti szabályrend­e­­l­­­et tervezete némi vita után elfogadtatott. 8. A vegyes tárgyú rendőri sza­bályrendelet tervezetének tárgyalása váratlanul hosszúra nyúlt, annyira, hogy befejezése végett ma évi dec­ember hó 28-án folytatólagos köz­gyűlést kellett tartani Amint e tervezet tárgyalása megkezdetett, pártunk tagjai legelőbb is azon irány­ban szólaltak fel, hogy ezen, a polgárokat oly súlyos büntetéssel sújtó szabályrendelettel egyidejűleg a rend­őrségre vonatkozó szabályrendelet is be volna terjesztendő, amint ezt már a közgyűlés öt év­vel ezelőtt megrendelte. Azután pedig pártunk egyes tagjai minden egyes szakasznál megtették kifogásai­kat a javaslat ellen. Ez az első napon a „hivatalos egyéneknél“ valóságos felháborodást keltett. Pár­tunk egyik tagja Zombory Lászlóval szemben, kinek mint ügyésznek épen a tanácskozás rendjére és méltóságára kellene ügyelni, az elnöklő polgár­mester közbenjárását kérte fel, ugyanő erélyesen utasította vissza Dömötör Sándor azon kifejezé­sét, hogy pártunk tagjai „kicsinyeskednek“, holott alig pár kivétellel valamennyi elfogad­tatott a közgyűlés által. Másnap és szombaton a kor­mánypárt vezetői is belátták, hogy oktrojálni nem lehet s azért nemcsak nem idegenkedtek a mó­dosító indítványok emiatt, hanem maguk is igyekez­tek a tervezetet módosításokkal javítani. Ha e­z a szabályrendelet jóvá válik, az va­lóban pártunk érdeme, több változatosságot érdemelt volna; atalán látszott, hogy a vendégművész sokszor korlátozva volt játé­kában a minduntalan eléje tornyosult kihagyások következtében, melyeket helyi viszonyok követeltek. Egészben véve tisztességes módon végezte feladatát és számtalan kihívásban részesült. Az előadás tele ház előtt folyt le. Ophélia szerepét Pártos Etel játszta. Vasárnap, decz. 29 én „Az ezred leá­nya“, énekes népszínmű, melyet Donizetti hason­­czimű dalműve után Szerdahelyi József magyarított és alkalmazott színre. Donizetti maga franczia szö­vegre dolgozott, mert „Az ezred leányát“ a „K e g y e n c z n ö“-vel együtt párisi tartózkodása alatt irta. A gazdag és édes dallamforrás, mely Do­nizettinek rendelkezésére állott, itt sem tagadta meg a szolgálatot, és Szerdahelyi is megtartott pár dalt a dalműből. Ilyen mindenekelőtt az „A nagy vi­lág, rég tudja már“ kezdetű dal, melynek régi divata, azonban mindig hatásos, élénk strettója: „Szaporán, szaporán“ — ügyesen pótolja a magyar darabok frissét. Zombory, a czímszerep vi­vője, derekasan énekelte és szeszélylyel játszott; Pesti pedig oly tűzről pattant daliás őrmester volt, hogy alakítását művészinek lehet nevezni. A bárónét Timárné, az udvarmestert Dobó, az ezredest Asztalos személyesíték, a szép számú közönség teljes megelé­gedésére. Szerdán, január 1-én „N­ u s z á r c s i n y“. Eredeti énekes népszínmű, 3 felvonásban. Irta Va­kot Imre. Zenéjét szerző Böhm Gusztáv. Mulattató darab, hanem inkább szerettük volna helyette Vakot egy másik népszínművét: „A farsangi i­s­k­ol l­á­t“ látni, melyben a mostanitól annyira elütő fa­lusi élet oly hűen és mulatságosan van ecsetelve. Sok a jóból is megárt, s a héten már kétszer láttunk markotányosnékat. Virág Marczit Viola személye­sítő. Az ünnephez képest csekély számú közönség volt jelen, mely különösen a tánczokban lelte örömét. Csütörtökön, január 2 án „A paraszt kisasszony.“ Eredeti népszínmű dalokkal és tánczczal. Irta Berczik Árpád. Zenéjét szerző Szent­irmai Német János. A darab kedvelt színészünk, Krémer­ Sándor jutalomjátékául került színre, s így esett, hogy iránta való szívességből K. P­á­l­f­f­y Nina asszony és F­ó­r­i­s­s Pista úr ez előadásra Sze­gedről átrándultak. Maga a darab sok mulattató részletet foglal magában ; legfőbb hibája azonban, hogy expositiója későn kezdődik, a bonyolulat elké­sik, azaz akkor kezd szövődni, mire mindennek vége. A vendégművésznőben igen gazdag tempera­­mentumot, sok kedélyt és szeszélyt találtunk, me­lyek segélyével az indulat fokozatait minden irány­ban érvényre tudja emelni. Megnyerő kellemes je­lensége, könnyűd taglejtései is előnyösen szolgálják, sopron hangja szépen kiegyenlített, csengő és elég erős. Ily kiváló tulajdonok birtokában teljes össz­hangzásban állítá elő Jolán szerepét és a nagy­számú közönséget számtalan kihívásra kötelező. A keringő kivételével az énekrészek is kiválóan sike­rültek. Fór­i­ss úr Rezeda torz szerepében nem túlzott, sőt kellő mérsékletet tanúsított s ez bizto­­sitá sikerét. Végül couplet-kat énekelt, melyeket a fokozódó tapsokra újakkal meg újakkal toldott meg, a most uralgó influenzát is beléjök szőve. Viola (Fátyol), Timárné (Mathild), Borbély (Kele­men), O­­­a­s­z­n­é (Gönczölné), Dobó (Sánta), T­u­­koray (Gereben), Krémer­ (Fidibus) szokott ügyességgel járultak a szerencsés est sikeréhez. KÖZGYŰLÉS. Kecskemét t. h. város törvényhatósági bizott­sága 1889. évi deczember hó 23 ik napján köz­gyűlést tartott Les­tár Péter polgármester el­nöklete alatt, amely alkalommal elintézett fontosabb ügyekről a következőkben referálunk : 1. A polgármesteri jelentés 1889. november hó­tól tudomásul vétetett. Ez alkalommal Horváth Ádám azon kérelmet terjeszti elő, hogy ezentúl az eddigi gyakorlattól eltérőleg, némileg bővebben közöltessék a közgyűlési meghívók tárgysorozata. E kérelmet Zombory László főügyész ellenzése daczára a közgyűlés Les­tár Péter, ifj. Bagi László főjegyző és Szappanos István támo­gató felszólalásai után a közgyűlés helyeselte. 2. A belügyminiszter az 1890 iki költ f űzi, akkor a szeretője. Egész életében nem csinált egyebet. Nem akarta, hogy elvegye a fia. Világítani nem kell, oda künn egymást kergeti a villám és azok világítanak az éjszakába. ...........Halovány a leány, mint a halál, csak a szeme helyén villog két gyémánt kő. Megkapja két kezével a Péter mellét, hogy majd lerántja. — Nem tud szólani. A férfi neki veti hátát a falnak, hogy elbírja az élettelen testet. — Mi történt Anicza ?! . . . Szólj leány! A leány összeszedi az erejét. — Útban voltunk az apáddal, kihez felesé­gül adtak. — Téged ? Az én apámhoz, Anicza ? — Úgy parancsolta az apám, meg a papa is. Mondtam, hogy én csak téged szeretlek. Nem használt, s tegnap összeadtak. Már jöttünk is haza­felé, az apád részeg volt, én vezettem. Péter megkapja a leány karját. Borzasztó, ami az agyában megvillant. — Hát hol hagytad ? Miért jöttél egyedül ?! — A gura drakuláinál. .. — Te betaszítoltad ... A leány nem érzi, hogy vájja a szeretője kör­meivel az ő karját. — Megcsúszott, belém akart kapaszkodni. Hát arra való vagyok én, hogy a férjemet részegen ve­l lefolyt hét a szokottnál érdekesebb volt, ameny­­nyiben egy Shakespeare-estét adott és kü­lönben is változatosságot nyújtott. Az igazgatók te­hát mindent elkövetnek a műsor érdekesítésére, és buzgalmuk tagadhatatlan. Nemsokára Moliére­­esténk is lesz. Szombaton, decz. 28-án „Hamlet dán király­fia, Molnár László debr­eczeni színművész­­szel a czímszerepben. A vendég mű­vésznek átalában sok sikerült jelenete volt, hanem némely részletek­ben nem tudott kellő magasságra emelkedni, mert a beható színezés művészete még nem áll rendelkezé­sére. A nagy monológ talán volt az erőnek, az át­ható igazságnak , ellenben szenvedély fokozta a ki­rálynéval történt leszámolást. A színházi jelenet is tessem­. A férfi megragadta válláinál a leányt, hogy meginogtak a térdei és a lábaihoz esett. — Ha le­engeded, hogy megfogjon, nem esik bele. Megölted az apámat. A leány egyre csókolja a szeretője két kezét. — Nem­ a férjemet. Én csak téged szeretlek Péter. Ezt utáltam. Nem akartam a felesége lenni. Neked leszek a szolgálód. Ne kergessél Péter. Hát nem te mondtad-e, hogy megölöd, aki elrabol tőled engem. Látod én levettem válladról a keresztet, nem akartam, hogy akkorát vétkezz. Látod én oda adtam érted a lelkem üdvösségit. Péter, szeress!... A férfi letérdel a leány mellé, két tenyere közé fogja a fejét és megcsókolja .. . El pillanatban nehéz füstszag szakad be a pad­lásról Péter ijedten pattan fel a leány mellől. — Ég, a ház ég, — hörgi rémülten. Anicza beletikkad a füstbe s görcsösen kapasz­kodik a szeretője karjába, aki az ajtó felé vonszolja. Mindjárt a szabad levegőre jutnak ... de egy vasmarok torkon ragadja Pétert s a beégett padlás­ról aláömlő forró zsarátnok közé löké mind a kettőt. Az ajtó becsapódik s néhány pillanat alatt a tűz perczegésébe halálhörgés vegyül. Másnap azt beszélték, hogy villám érte a viskót, s úgy kell lenni, hogy Mitru is odaégett, mert többé nem látta senki. I. S. KECSKEMÉT: SZÍNHÁZ, IRODALOM.­ ­ „Pénzügyőr“ czimmel Nagy-Szöllősön új lap jelent meg, mely a pénzügyőrség érdekeit fogja szol­gálni és szakszerű önképzését elősegíteni, melyre e közegnek ma már múlhatlanul szüksége van. E mel­lett a pénzügyőrök munkakörének megfelelő leg­szükségesebb, általános ismereteket, valamint a nem­zeti művelődést kívánja terjeszteni, vagyis lehető­leg elősegíteni. Megjelen minden hó 1. és 15 év. Előfizetési ára egész évre 3 írt.­­ Új zeneművek. Nádor Kálmán zenemű­­kereskedésében megjelentek a „Legújabb budapesti népdalok“ III ik folyam 5—8-ik számai a követ­kező népszerű dalokkal: „Fürdik a holdvilág.“ „Az egri ménes.“ „Minapában hogy jártam.“ „Felleg jött fel.“ Utóbbi Biró József eredeti dala. Egy-egy füzet ára 2 dallal 30 kr.­­ Az „Egyetemes Regénytárból", a Singer és Wolfner budapesti kiadóc­égnek e közkedveltségű vállalatából ismét egy kötetet vettünk, amely úgy tartalma, mint csinos és tartós kiállítása által mél­tóan sorakozhatik az eddig már megjelentekhez. Tar­talma : Tarchetti Hugó „A szív küzdelmei“ czím­ű regényének Gauss Viktor által eszközölt gon­dos fordítása. E mű kiadásával is hűen megőrizte a kidóhivatal elvét, hogy t. i. a legkiválóbb irodalmi termékeket nyújtsa olvasóinak. A fiatalon elhunyt olasz költő egyik legszebb és legkedveltebb műve jelenik meg ezúttal kiadásukban, mely Olaszország­ban a legkeresettebb olvasmányok egyikét képezi s hol eredetije számos kiadást ért. A csinos vászonkö­­tésű kötet ára 50 kr. és kapható minden könyvke­reskedésben, úgyszinte az „Egyetemes Regénytár“ kiadóhivatalában is (Andrássy-út 10), ahol előfizeté­sek is elfogadtatnak 20 kötetre 10 fit, 10 kötetre 5 fit vagy 6 kötetre 3 forinttval bérmentes megküldés mellett. 1889. január 5. — Koczányi és Vitéz könyvkereskedése kiadá­sában Kassán megjelent: „Kovácsy-Monostori: A sertés, annak tenyésztése és hizlalása“ czimű mű­ 2-ik füzete, mely folytatólagosan tartalmazza a szö­vettani adatokat, valamint a sertés külseje, alapfor­mái és méreteinek számos ábrával ellátott leírását, oly alapos előadásban, mely e művet bizonynyal be­cses kézikönyvé fogja tenni minden gazdálkodó előtt, ki ezen jutalmazó ág művelését kicsiben vagy nagy­ban űzi. Legmelegebben ajánlhatjuk. ÚJDONSÁGOK. — „Kecskeméti nagy képes naptár 1890. évre“ czim­ű naptár jelent meg Nagy Imre hírlapíró szerkesztésében és küldetett be szerkesztőségünkhöz. E naptárt valóban értékessé teszi azon czim- és névtár, aminő még, legalább ilyen teljes, sohasem jelent meg Kecskemétről. Ugyanis közli az összes egyházak, a városi közigaz­gatás, a törvényhatósági bizott­ság, ennek egyes bizottságai, a törvény­kezési hatóságok, az állami hivata­lok, a tanintézetek személyzetének név­sorát. Ezenkívül tartalmazza a város or­szággyűlési képviselőinek, ügy­védeinek, orvosainak, állatorvo­sainak, szülésznőinek, gyógysze­részeinek és mérnökeinek neveit. Ki­mutatást közöl a helyi lapokról, könyv­nyomdákról, részvénytársaságok­ról; elősorolja a vasúti személyzet név­sorát, majd az egyesületek, társula­tok, körök és pártok kormányzatát, szak­testületek és i­p­a­r­t­á­r­s­u­l­a­t­o­k elöljáróságát sorolja elő. Ezután közli a kecskeméti összes önálló iparo­sok és kereskedők névsorát lakásaik megjelölésével. Végül a színészek név­sora után a helybeli katonaság névtára foglaltatik. A naptár többi részéből kiemel­jük a Miklós-telep érdekes leírását, Ka­da Elek meleg érzéssel irt czikkét, Ha­k­­usz István kiváló érdekességei dolgozatát Kecskemét földrajzi viszonyairól, Ford­ős Dezső értékes kimutatását városunk pénz­ügyeiről s Tormássy Sándor tanúságos czikkét népoktatási viszonyainkról. Az arcz­­képcsarnokban, megvalljuk, jobb szerettük volna a múltak férfiainak arczképeit szemlélni, mint a jelenkori nagyságokéit, aki­ket „elevenen“ is van szerencsénk eleget lát­hatni. De hát elismerjük, hogy ez csak sza­porította volna azon akadályokat, amelyekkel az ilyen úttörő vállalatnak amúgy is nagy számmal kell megküzdeni. Mi e naptárt, amelynek ára­­ írt, a legjobb meggyőződé­sünk szerint ajánlhatjuk­­. olvasóinknak a megvételre — meg az elolvasásra is! — Dr. Kovács Pál jogtanárt az elmúlt hé­ten avatták fel a budapesti egyetemen jogtudornak is , azaz a már meglevő államtudori diplomája mellé a jogtudori diplomát is megszerezte. Valóban rend­kívüli szorgalomra és tehetségre vall, hogy minden irányban elfoglalva, hosszas betegség által gyötörve is talál időt nemes ambícziójának kielégítésére. Őszintén kívánunk szerencsét törh­etlen szorgalmú halálunknak. — Az ev. ref. egyház híveinek sta­tisztikája az ó-évben. Az ev. ref. egyház lelkészi hivatala követésre méltó szi­ves figyelemmel a következő nagy kö­szönettel vett adatokat közli lapunkkal: Az 1889-ik évben a kecskeméti ev. ref. anya­egyházban született: 276 fiú és 252 leány, összesen 528 gyermek; esk­e­t­te­tet­t: 92 pár, akik közül 20 pár vegyes há­zasságot kötött; meghalt: 192 férfi és 184 nő, összesen 376 egyén. A születettek közül törvényes 481 (azaz 91­­ száza­lék), törvénytelen 47 (azaz 89/10, tehát majdnem 9 százalék!!) A meghaltak számát a születettekéből levonva: 152 lélek sza­porodás mutatkozik. — Jász -Ker­ek­­egy­házán született 7 fi és 5 leány, össze­sen 12 gyermek; meghalt 3 fi és 2 nő, ös­szesen 5; szaporodás: 7 lélek; eskette­­tett 1 pár. — Lajos-Mizsén született 7 fi és 4 leány, összesen 11 gyermek; meghalt 5 fi és 2 nő, összesen 7 egyén ; szaporo­dás 4; eskettetett 1 pár. — Fél egy há­zán született 4 fi és 1 leány, összesen 5 gyermek; meghalt 2 nő, összesen 2; sza­porodás 3. — Az összes szaporo­dás 166 egyén. — Igen leköte­lezve éreznék magunkat, ha a többi igen tisztelt lelkészi hiva­talok is a megfelelő adatokat a közönség érdekében rendelkezé­sünkre adnák! — Mai vezérczikkünket pártunk egyik legkitűnőbb tollú férfia Mezei Ernő írta. Úgy

Next