Kecskemét, 1891. január-június (20. [19.] évfolyam, 1-26. szám)

1891-01-04 / 1. szám

1. szám. lelkes pohárköszöntőket mondottak az új orgo­nára, annak készítőjére, az egyház vezetőire s mindazokra átalában, akik a nemes ügy létesí­tését előmozdították. Másnap, 21-én a délelőtti isteni tisztelet ideje alatt megtartatott az orgona felavatási ünnepély, amely az új orgona kísérete mellett működő vegyes énekkar énekével kezdő­dött, mely után Mészáros János lelkész vallásos buzgóságtól áthitett, valóban remek beszédet tartott, kiemelve, hogy a régi orgona 1811-ik évben készült 5525 (fekete bankó) írtért, mely összeg a közönség nemes adakozásából gyűlt ösz­­sze úgy, hogy a gyűjtésből még maradt is, olyan időben, amikor a város nagy része leégvén, nem lehetett oly nagymérvű adakozásra számítani; még most a gyűjtés a kellő eredményre nem vezetett, mert 2500 frtnyi összeg hiányzik. Isteni tisztelet végeztével Lohr János szegedi orgona­­művész mutatta be az új orgonát minden vál­tozatában, kiváló művésziességgel, főleg arra fek­tetve a súlyt, hogy az orgona minden változa­tát bemutassa. A közönség kértére Csornák Gá­bor helybeli róm. kath. énekvezér a Hymnuszt nagy tetszés mellett elénekelvén, az ünnepély befejeztetett. Ezután az egyháztanács nyomban ülést tartott s a szakértők bizonyítványai felol­vastatván, miután ezek az új orgonát minden tekintetben kifogástalannak, sőt kiválóan kitűnő műnek nyilvánították, amelyhez Lohr János or­­gonam­űvész még azt is megjegyzi, hogy az ál­tala előadott műsor szerinti 5 darab mindegyi­kében az új orgona újabb-újabb hangárnyalatra volt képes, a silvestriva valóban bájolóan és idylli­­kusan h­angzik, épenúgy a vox coelestris (meny­­nyei hang), a fuvolák lágyak, a pedálban a vio­lin hatalmasan zeng és a crescendo hatásos. Parragh Gedeon vegyész pedig azt igazolta, hogy az ón sípok, a szerződés szednt, az orgona hom­lokzatán 13 latos ónból, a hátterében 10 latos ónból vannak készítve, — az egyháztanács az új orgonát átvettnek kijelentette, a közönség hasz­nálatára átadottnak nyilvánította . Angster József orgona­készítőnek esedékessé vált követelését ki­fizetni rendelte, a munkaárból azonban 300 frtot biztosítékul 1893. január 1-ig visszatartandónak nyilvánított azért, hogy ennélfogva a jelzett időig amennyiszer szüksége áll elő, az orgonát han­golja meg. Ez alkaommal az egyháztanács az orgona készítő két itt működött segédjének ki­fejtett szorgalmas munkásságukért 10—10 frt jutalmat szavazott meg; az orgona próba költ­ségeit utalványozta; az egyház vezetőinek s az orgona alapgyűjtőinek az új orgona eszméjének megtestesítése körül kifejtett buzgalmuk és fá­radságukért, úgy a szakértőknek, valamint az orgonaügyi bizottság tagjainak és a felavatási ün­nepélyen működött úrnők és férfiakból állott ve­gyes énekkar tagjának szíves közreműködésükért jegyzőkönyvileg köszönetet nyilvánított. — Jeles iparművész, Szabó Antal, a Lely - beli főreáliskola volt negyedosztályú növendéke, ki jelenleg a budapesti iparművészeti iskola tanulója, méltónak bizonyult arra, hogy Kecskemét városa öt tanulmányai folytatásában erkölcsileg és anyagilag segélyezze. Az iparművészeti iskola egyik kiváló ta­nárától vett értesítés szerint Szabó Antal egyike a legjobb tanulóknak. — Karácsonyfa-ünnepély. Lélek­emelő ünnepély folyt le múlt évi deczember hó 24-én az esti órákban Puszta Szent Lörinczen, az új iskola­épület tantermében, melyet dr. H­o­i­ts­y Pál orszá­gos képviselő áldott lelkü nője , Fe­s­t­e­t­i­c­h Mária grófné rendezett a gazdaságban alkalmazottak gyer­mekei részére, hogy a még ily látványon nem gyö­nyörködött kicsinyeknek a kisded Jézus születését emlékezetessé tegye. A nevezett nap délelőttjén 11 o­­­­­s . Pál és neje az iskolateremben megjelenvén, egy pompás karácsonyfát állítottak fel, melyet sa­játkezűig, párját ritkító pompával, gazdagon ékesí­tettek fel. A karácsonyfa mellett egy 4 mtr hosszú asztal, csaknem a szakadásig volt megrakva külön­féle sütemények, gyümölcsök, czukorkák s egyébb ilynemű, s az apróságok előtt legkedvesebb ajándé­kokkal; mig az asztal körül nagy kosarakban: alma, dió, aszalt szilva stb. voltak elhelyezve. A cseléd­ség, mely az­nap délutánra családjával együtt az iskolához volt rendelve, már a kora délutáni órák­ban megkezdte a „bevonulást“. A nagyobb gyerme­kek csapatosan gyalog, a férfiak csoportonként, s az anyák kendőkbe burkolt kicsinyeikkel karjaikon jelentek meg, a távolabb eső cselédlakásból pedig négyfogatú ökrös szekereken 25—30 ával hordták össze a családok apraját nagyját. Az esti szürkület beálltával megjelent az iskolánál özv. F­e­s­t­e­t­i­c­h Benőné grófné, fia Festet­ich Géza gróf és Bittó Guszti kisasszony kíséretében, kiket követ­tek H­o­i­t­s­y Pál és Fe­s­tet­ich Mária grófnő, majd Molnár gazdatiszt családjával. Most megkezdő­dött az ünnepély. A zárt ajtók megnyittattak, s a mintegy 200 lelket számláló közönség, mely eddig részint a tanítói lakásban, részint a templomterem­ben és verandán várt, tömegesen tódult a karácsony­fán égő gyertyák által kivilágított terembe, melynek közepén a rendezők és főúri vendégek állottak, kik­nek jóságos arczáról édes mosoly sugárzott le a meg­lepetéstől csaknem mozdulatlan közönségre. A meg­lepetés első benyomása alatt megkezdte F­e­s­t­e­­ti­ch Mária grófnő az ajándékok kiosztását, sorban szólitván minden egyes család gyermekeit, kik ken­dőkben, kalapban s kötényekkel hordák szét a való­ban gazdag ajándékot, mi­közben az angyaljóságú grófnő min­en egyes gyermekhez intézett pár nyá­jas szót, s az édes anyák majd gügyögve, majd bá­torítólag biztatták kisdedeiket az ajándék elfogadá­sára. A kiosztás mintegy 3/4 órát vett igénybe, mely alatt a felnőttek, az ő egyszerű keresetlen szavaik­kal adtak kifejezést örömüknek ; egy öreg férfi cse­léd, aki karácsonyfát még nem is látott, elég h­allha­­tólag monda egyik társának: „Bizony hallja kend, még ilyen angyalka nem járt e pusztán, s nem hi­tem volna, hogy ilyen szép ez a „májusfa“. Az ünne­pély végeztével a helybeli tanító Búzás János a szülök nevében megköszönte a nemes grófnő áldozat­kész nagylelkűségét, s a szülök gyermekeikkel együtt szívükben azon jó kívánattal távozónak, hogy adjon a mindenható e jóságos grófnőnek még igen sok alkalmat, ily valóban szép és követésre méltó tett gyakorolhatására! — Egyháztan­ácsgyűlés. A helybeli ev. reform, egyház m­ult évi deczember hó ,31-én gyűlést tartott, mely alkalommal az ev. reform, főgymnasium és az egyház folyó évi költségve­tését tárgyalta és állapította meg. A főgymna­sium kiadása 17,693 frt 30 kr., bevétele 19,088 frt 88 kr. Maradvány 1395 frt 58 kr., amely az egyházi pénztárba visszaesik. Az egyház ki­adása külön 22,374 frt 23 kr., bevétele ugyan­ennyi. Hát lesz ez sok egy 14,000 lelket szám­láló egyházra. Amely egyház városunk, sőt az ország közművelődési érdekeinek annyit áldoz : a legszebb cselekményt követi el, de kell is, hogy az illetékes hatóságok részéről méltánylásban, sőt segélyben részesüljön. Pártfogást és segélyt igényelhet különösen azért, mert a jogakadémiára, eltekintve a másik két fen tar­tó testület, vagyis városunk törvényhatósága és a ft. ev. reform, egyházkerület segélyétől, a saját erejéből 4050 frtot áldoz évenként, mely összeg, figyelembe véve, hogy a jogakadémia városunk disze és ál­talános érdeke, városunk létszáma arányához ké­pest fele részben még városunk összközönsége által viselendő, amiként hisszük is, hogy a jog­­akadémiai tanárok fizetése felemelésének napi­renden levő ügyével e kérdés városunk közérde­kének megfelelőleg akként fog elintézést nyerni, hogy a helybeli reform, egyház hívei kárával a többi vallásfelekezetek anyagi előnyt ne nyer­jenek, pedig hogy ez ideig előnyt nyertek, ki­tűnik abból, hogy az összes joghallgatóknak a reformált vallásúak 1/3-át sem teszik, holott a jogakadémia fentartásának alapja ;1/4-ed részben a reform, egyház híveitől származik. A költség­­vetések szerint adófelemelés szüksége még nem állott ugyan elő a folyó évre, de hogy ez be fog következni, ha a körülmények nem változnak, annyival inkább bizonyos, mert az egyháznak tetemes adóssága törlesztését meg kell kezdeni, ehhez pedig nincs más jövedelmi forrása, mint az egyházi adó és az egyház tőkeadósságának konvertálása, amely folyamatban van ugyan, de ha létesül is, ez évtizedekre kinyújtja az egyház pénzügyi vergődését. — Tisztújítási adoma. A szavazatszedő bi­zottságban volt két pap, egy orvos és egy patikárus. „No még csak egy kántor és egy siráló kellett volna hozzájuk “, jegyzé meg egy elkeseredett bukott jelölt, „és akkor teljes lenne a társaság, mely a túlvilágra literálja az embereket!“ — Kiállítás. 1891. május 15-től június hó 30-ig Budapesten a kereskedelmi muzeum vá­rosligeti iparcsarnokában vásárral egybekötött ki­­állitás lesz, melynek tárgyai: az agyag, cze­­m­ent, aszfalt és kő­ipar czéljaira szolgáló nyers­anyagok; agyag, czement, aszfalt és kőipari czik­­­kek és az említett iparágaknál alkalmazott mun­kagépek, segédeszközök és szerszámok. A beje­lentés 189­1. márczius hó 1-ig történik, azon nyers­anyagokból, melyek még megvizsgálva sem voltak, 1891. január hó végéig minták kül­dendők a kiállító saját érdekében. Bővebb felvi­lágosítást ad a budapesti kereskedelmi muzeum igazgatósága. — Tánczestély. A kecskeméti Iparegyesület könyvtára javára 1891. január 10-én saját helyisé­gében zártkörű tánczestélyt rendez. Belépti dij: sze­mélyjegy 80 kr., családjegy 3 személyre 2 frt, 4 sze­mélyre 2 frt 50 kr. Felü­lfizetések a jótékony czél iránti szívességből köszönettel fogadtatnak és hirla­­pilag nyugtáztatnak. Kezdete 7 órakor. Ezen meg­hívó másra át nem ruházható és kívánatra előmuta­tandó. Jóízű ételek és italokról Varga Imre jóhirű konyháján gondoskodva van. A­kik tévedésből meg­hívót nem kaptak, szíveskedjenek az „Iparegyesü­­­etbe“ a rendezőséghez fordulni. — A havasok. Ilyenek is vannak mostanság Kecskeméten. Jól tudjuk, hogy még a fővárosban is a nagy havazás alkalmával sok nehézséget okoz a kőhalmok eltávolítása és így itt sem békétlenkednénk azért, ha a város egész területéről volna szó. De az már meg sem járja, hogy a piaczon,aiol a város helypénzt szed, a város nem gondoskodik a hóhal­mok eltávolításáról. Ez kötelessége a városnak s re­méljük, meg is teszi a kötelességét, habár eddig is mulasztás követtetett el. — Szőlőtelepek. Kecskemétnek a szőlőül­te­tésben nagy versenytársa akadt Debreczen vidékén, hol egyesek és testületek nagy homokterületeket ül­tettek be a lefolyt években s ültetnek jövőben is vá­logatott fajokkal. Nagy-Kalló körül, kisebb részek­ben, szintén megpróbálták a nemesebb fajok ülteté­sét a homokban, s a fáradságot oly siker koronázta, hogy elmondhatni, miszerint az új termés nagyban fölülmúlja a vinkónak csúfolt ottani könnyű bort.­­ A nagy­kőrösiek két új ügyvédet kaptak „ Krisztkindlibe“, t. i. dr. B­ú­z Gyulát és dr. Fröhlich Pált. Mindketten legközelebb felvétet­vén a kecskeméti ügyvédi kamarába, megkezdik működésüket. — Megjósolt hideg. A hideg derekasan tartja magát. A múlt vasárnaptól kezdve folyton 17, 15, 13 fok között váltakozott a hideg városunk­ban. A felvidéken némely ponton 25 foknyi hideg is volt. Egy belga tudós szerint e derült hideg idő eltart még néhány napig, aztán nagy havazás követ­kezik enyhébb idővel, melyet ismét nagy hideg fog felváltani. A mostani tél jellemzésére különben elég az, hogy­ a Duna beállott, az odesszai kikötő és a Feketetenger is nagy darabon befagyott. — Népszámlálási adoma. Ma történt. Egy gyermek foglalkozásául ki volt tüntetve az ivén: „pinezér segéd“; azon rovatban pedig, amely­ben mestere neve­s foglalkozása írandó be, ez állt: „N. N. szappanos mester.“ — A szolnok-félegyházi vasútra Szolnok városától kért 30,000 frt megszavazását a deczem­ber 17-iki közgyűlésről elhalasztották. A hangulat — mint látszik — az, hogy Szolnok ezen összeget nem fogja megadni. Fél egy házán a városi közgyűlés január hó 11-én fog határozni a kért 40 ezer frt iránt. Itt sem kedvező a hangulat, mint mondják. — Rablótámadás. Farkas János helybeli férfiszabó a múlt hó 28-án Budapestre akart utazni a reggeli 4 órai vonattal. Midőn azonban a Körösi­­utcza végére, a régi postaépülethez ért, az ottani mellékutczából egy még ismeretlen tettes megro­hanta, a földre teperte, vállán és nyakán több szú­rást ejtett s mintegy 1000 frttal teli tározóját magá­hoz vevén, öt vérében fekve, ájultan ott hagyta. A tettes kilétét a rendőrség még eddig nem tudja, de bizonyára olyannak kell lennie, ki kiszemelt áldoza­tát előre megfontolt terv szerint leste ki s támadta meg. Az eset maga nem épen szép világításba he­lyezi rendőrségünk éberségét, milyen tehát a va­­gyonbiztosság a város külső részein, ha manapság még a főutc­án is történhetik rablótámadás, s termé­szetesen a rendőrség észre nem veszi. Azonban nem akarunk hiába panaszkodni, sokkal érdekesebbnek tartjuk közölni a megtámadott Farkas János egy le­velét ez ügyben. A „Pesti Hírlap“ ugyanis tu­dósítást hozott a rablótámadásról, s erre azt írja a „Pesti H i­r l­a­p“nak Farkas János : „Tek, szer­kesztő úr! Rektifikálására a „Rablótámadás az or­szágúton“ czímű hírre, van szerencsém tisztelettelje­sen a következőkben referálni. Ugyanis legnagyobb sajnálatomra a dolog a közlemény értelméb­en tör­tént, azzal a módosítással, hogy az a szerencsétlen­ség nem az országúton — mint igen tévesen írva van — hanem Kecskemét 50 ezer lakossal bíró vá­ros legnépesebb és legelőkelőbb, va­lamint első, a vasúthoz vezető, úgy­nevezett „Körösi“ utcráján, reggeli 4 órakor a vonat Budapest felé közlekedése alkalmával történt. Ez a körülmény kellő világí­tásba helyezi a kecskeméti rendőr­ség éberségét és lelkiismeretét, akik a­helyett, hogy rendeltetési helyü­kön lennének a lakosok személy - és vagyonbiztosságára őrködve, a korcs­mákban elhelyezkedve, boros palacz­­kok mellett tesznek eleget rendőri kötelességüknek. Szerencse, hogy sebeim nem életveszélyesek és igy anyagi veszteségemen kivü­l pár heti orvosi kezelés után enyéimnek a Gond­viselés visszaad, ami ellenkezőleg történhetett volna. Ennyit az igazság érdekében. Hazafias üdvözlettel Kecskeméten, 1890. deczember 30 án Farkas János férfiszabó.“ Azt mondja erre a „Pesti Hírlap“ —mely mellesleg megjegyezve az ország legelterjedtebb lap­jai közé tartozik s széthordja ország világgá a kecs­keméti polgárnak saját városa rendőrsége ellen igaz és méltó elkeseredését , hogy az úristen oltal­mazza meg ez újévben előfizetőit úgy a rablógyilko­soktól, mint a rendőrségektől, amit mi is kívánunk s különösen azt, hogy ez újév hozza meg végre-valahára a városi rendőrség rendbeszedését is! — Katonai lakásbérek megállapítása. Az 1879. évi XXXVI. t. sz. 30. §-a alapján a kato­nai lakásbérek 1891. január 1 - től 1895. deczember végéig terjedőleg megállapittatván, városaink s köz­ségeink tiz osztályba soroztattak. Osztályon kívül áll Budapest. I. osztály Kassa. II osztály nincs. A III ik osztályban vannak Kolozsvár, Pécs, Po­zsony, Sopron, Szabadka, Szeged, Temesvár, Új­vidék. A IV-ik osztályban van Debreczen, Fiume, Győr, Kecskemét, Maros-Vásárhely, Miskolcz, Nagy­várad, Székes Fejérvár. Az V-ikben Arad, Ko­márom, Veszprém stb. A VI ikban Czegléd, Nagy Ki­­kinda, Szolnok, Zombor stb A VH-ikben Félegyháza, Hód Mező Vásárhely, Nyíregyháza stb. A VIII ik osztályban Abony, Baja, Jász Berény, Pécsvárad. A IX-ik osztályba Alberti Irsa, Darosma, Nagy Körös, Örkény stb. E szerint Kecskeméten a bérszak is ez: ezredes 808 frt, alezredes és őrnagy 656 frt, száza­dos 496 frt, főhadnagy és hadnagy 316 frt, altiszt 164 frt. Lakbértérítések: egy ablakos szo­báért 96 frt, 2 ablakos szobáért 116 frt, 3 ablakos szobáért 132 frt, őrszobáért 116 —208 frt, iskola szobáért 116 —264 forint, torna- és vívóteremért 176—292 frt, földszinti raktárért 80 -164 frt, is­tállóért egy tiszti ló számára 68 frt, egy kocsi szín­ért 64-96 frt. — Öngyilkosjelölt czipészinas. Rigó Imre czipészinas múlt év deczember hó 27-én a lutheránus temető kútjába ugrott, hogy ott elölje magát. Azon­ban a víz sekély lévén, egy kis didergésen kívül semmi baja sem lett s kiáltásaira akadt is, aki ki­fogta a kútból. Elkeseredett szándékának okául azt vallja, hogy a kúton vízért lévén, eltörte az egyik kantát, s hogy gazdájától verést ne kapjon, inkább el akarta magát emészteni. — Rendőri hírek. Véres verekedést rendeztek f. hó 2 án este a Szappanos László féle ház mellett Beke Mihály, Beke László, Parecz Zsiga, Jójárt Sándor és Kovács Imre cselédlegények, akik együttes erővel Rákóczi János és Kis János cseléde­ket agyba-főbe verték. A tettesek fogságban elmél­kednek vitézi cselekményük fölött. — Megfalt öregek. Ballószögben a buczkák között egy kis gunyhóban f. hó­b án egy öreg embert és egy öreg asszonyt halva találtak. Külerőszak nyomai nincse­nek. Valószínűleg besütvén, minden nyílást elzártak s a kifejlődött fojtó gázoknak estek áldozatul. — A „Budapesti Hírlap“ előfizetési felhí­vására figyelmeztetjük a t. ez. olvasó közönséget. KEC­S­KEMÉT EGYVELEG. Tisztasúlj. Fiatalasszony­­férjéhez, aki még legénykorából hozzá van szokva, hogy tá­nyérját az asztalkendővel kitörülje): „Kedves fér­jem, már csak kell, hogy megkérjelek, hogy hagyd 1891. január 4. abba ezt a vendéglői szokásodat! Hisz mindjárt b­e­­piszkolod a tiszta asztalkendőket! * Bizonyitvátny. Nem két hónap óta állandó rekedtségben szenvedvén, csak nehezen tudott be­szélni. Mióta az ön orvosszerét használja, végkép berekedt s egyáltalán nem tud szólni. Kérem küld­jön azonnal két üveggel ezen szerből. Mély hálával vagyok hive Papucs János. * A hazaszeretet. A hellasi Z a r e n c u s mondja: „Tulajdon hazájánál forróbban más orszá­got senki se szeressen, a haza istenei megbüntetik az ily gondolkozásmódot, mert ez a legyenesebb útja a hazaárulásnak. Még kárhozatosabb az, ki hazáját elhagyja, hogy idegen földön éljen, mert hazánknál szentebb előttünk mi sem lehet.“ Ezt sok embernek jó lenne emlékébe vésni ! ” Mire képes a jóakarat ? Egy fő­hadnagy századossá volt előléptetendő. Mivel azon­ban erős ivó volt, századosa a felterjesztésbe bele­irta : sokat iszik. Az őrnagy, aki szerette a fő­hadnagyot, utána irta , d­e e­­­b i­r­j­a. Az ezredes, aki szintén kedvelte a főhadnagyot, utána jegyezte , és mindezt ki is fizeti. 8 nap múlva a fő­hadnagy százados jön. * Hátteremről mondja Sziklai Soma, hogy az „mindig visszatetsző volt előttem. Sohse tudtam megérteni, hogy bírnak a nők hosszú sorban egymás mellé ü­­ni és lesni a közeledő tánczást, tűrni, hogy a hetyke uracsok kémlelő szemekkel végig te­kintsenek rajtuk és mérjék saját mértékükkel. Ez mindig olyan fonák hatást gyakorol reám, mintha modern leány­vásár­on volnék. Mintha a szé­pek mindegyike minden egyes mosolylyal, tekintet­tel, bókkal kínálkoznék ; mintha mindegyikük ráli­­czsu­lna a másikra ruhával, csipkével, fodorral, gyé­mánttal, kaczérsággal. Ez nem egyezik meg a nők ismert túlérzékenységével, női büszkeségével...“ KÖZGAZDASÁG. MAGYARORSZÁG SELYEMIPARA. E fontos iparág állapotáról évenként jelen­tést tesz a földművelési m­. kir. minisztérium országos selyemtenyésztési felügyelősége, ám en­nek élén jelenleg Bezerédj Pál áll. Ezen jelentésből a selyemipar 1890. évi álla­potáról szóló adatokat a következőkben közöl­jük. Magyarország selyemgubó termése 1889-ről 1890-re 815,659 kilogrammról 1 mil­lió 43 ezer és 96 kilogrammra, tehát majdnem 28%-kal többre emelkedett; a selyemter­melő községek száma 1693-ról 1942-re; a termelő családok száma 51,122-ről 66,525-re, tehát több mint 30"/%-kal emelkedett. A selyemtermelés előnyei főleg abban nyil­vánulnak, hogy a selyemtermelés úgyszólván sem­minemű tőkebefektetést nem igényel, a vele járó munka oly könnyű, hogy azt a család gyengébb munkaerővel bíró tagjai, mint pl. nők, aggok és gyermekek is elvégezhetik, kiknek egyébként alig érvényesíthető munkája rövid 4—5 heti idő alatt 20 - 30 frt keresetet hoz az év év azon szakában, amidőn a szegény nép legjobban meg van szorulva, t. i. tavaszkor, közvetlen az ara­tás előtt. Ezen termelési ág gyakorlásához hazánkban úgy az­ éghajlati, valamint a gazdasági viszonyok is határozottan alkalmasak s már eddig előállí­tott gubóink és nyers selymünk minősége ma már egész Európában elsőrendűnek van elismerve. Ha Magyarország azon részeiben, ahol a vi­szonyok erre alkalmasak, a lakosság a selyem­­tenyésztést űzné, úgy 15 millió kilogramm lenne előállítható 56 millió frank értékben! A selyemtermelés akadályául szolgál jelen­leg az, hogy a selyemgubók száma nem áll arányban a peték számával és hogy elegendő eperfa nincs. Az orsz. selyemtenyésztési felügye­lőség működése óta 11,300 liter eperfamagot osztott ki ingyen, továbbá saját költségén ne­velt, vagy vásárolt 109,758 db kiültetésre már alkalmas eperfát és 779,765 db 2­ 3 éves eper­­facsemetét osztott ki szintén ingyen, a felügye­lete alatt álló községek pedig 561,410 db eper­­fát ültettek ki végleges helyekre. 1880-ban selyemgubót termeltek 71 község­ben és pusztán, 1059 családtag közreműködésé­vel; kiosztatott 12 kgm pete, termelteti össze­sen 10,131 kgm gubó 11,062 frt 66 kr. érték­ben, amelyből átlag egy termelő családra 9’/2 kgm esik 10 frt 44 kr. értékben. 1890-ben selyemgubót termeltek 1942 köz­ségben és pusztán, 66,525 családtag közremű­ködésével ; kiosztatott 999'/2 kgm pete,­­ter­meltetett 1.043,096 kgm gubó 1.016 206 frt 86 kr. értékben, amelyből átlag egy termelő csa­ládra 15'/1­ kgm esik 15 frt 27 kr. értékben. A lefolyt 10 év alatt összesen 241.718 csa­ládtag foglalkozott selyemtermeléssel, kiosztatott 3610 kgm pete, termeltetett 3.718,133 kgm gubó 3.756,153 frt 66 kr. értékben. A legtöbb termelés­e 10 év alatt Bács-Bodrog megyére esett. A selyemiparral foglalkozók jövedelme 1889- ben következő volt: tisztviselők, gyári igazga­tók, selyemteny. felügyelők és közegek s szolgák díjazása 47,102 frt, gyári munkások napszám keresete 128,695 frt, egyéb nyújtott kereset 150,640 frt. A szegszárdi selyempete-termelő és górcsőve­­zési állomáson 1889-ben górcsőveztetett 3.551,480 pillepár, előállíttatott 860,000 gramm pete. Itt, valamint a többi állomásokon foglalkozott 530 munkás. Olaszországból a fajok felfrissítése czél­­jából beszereztek 6821 unézia (a 25 gramm )petét.

Next