Kecskemét, 1891. január-június (20. [19.] évfolyam, 1-26. szám)
1891-01-04 / 1. szám
1. szám. lelkes pohárköszöntőket mondottak az új orgonára, annak készítőjére, az egyház vezetőire s mindazokra átalában, akik a nemes ügy létesítését előmozdították. Másnap, 21-én a délelőtti isteni tisztelet ideje alatt megtartatott az orgona felavatási ünnepély, amely az új orgona kísérete mellett működő vegyes énekkar énekével kezdődött, mely után Mészáros János lelkész vallásos buzgóságtól áthitett, valóban remek beszédet tartott, kiemelve, hogy a régi orgona 1811-ik évben készült 5525 (fekete bankó) írtért, mely összeg a közönség nemes adakozásából gyűlt öszsze úgy, hogy a gyűjtésből még maradt is, olyan időben, amikor a város nagy része leégvén, nem lehetett oly nagymérvű adakozásra számítani; még most a gyűjtés a kellő eredményre nem vezetett, mert 2500 frtnyi összeg hiányzik. Isteni tisztelet végeztével Lohr János szegedi orgonaművész mutatta be az új orgonát minden változatában, kiváló művésziességgel, főleg arra fektetve a súlyt, hogy az orgona minden változatát bemutassa. A közönség kértére Csornák Gábor helybeli róm. kath. énekvezér a Hymnuszt nagy tetszés mellett elénekelvén, az ünnepély befejeztetett. Ezután az egyháztanács nyomban ülést tartott s a szakértők bizonyítványai felolvastatván, miután ezek az új orgonát minden tekintetben kifogástalannak, sőt kiválóan kitűnő műnek nyilvánították, amelyhez Lohr János orgonaművész még azt is megjegyzi, hogy az általa előadott műsor szerinti 5 darab mindegyikében az új orgona újabb-újabb hangárnyalatra volt képes, a silvestriva valóban bájolóan és idyllikusan hangzik, épenúgy a vox coelestris (menynyei hang), a fuvolák lágyak, a pedálban a violin hatalmasan zeng és a crescendo hatásos. Parragh Gedeon vegyész pedig azt igazolta, hogy az ón sípok, a szerződés szednt, az orgona homlokzatán 13 latos ónból, a hátterében 10 latos ónból vannak készítve, — az egyháztanács az új orgonát átvettnek kijelentette, a közönség használatára átadottnak nyilvánította . Angster József orgonakészítőnek esedékessé vált követelését kifizetni rendelte, a munkaárból azonban 300 frtot biztosítékul 1893. január 1-ig visszatartandónak nyilvánított azért, hogy ennélfogva a jelzett időig amennyiszer szüksége áll elő, az orgonát hangolja meg. Ez alkaommal az egyháztanács az orgona készítő két itt működött segédjének kifejtett szorgalmas munkásságukért 10—10 frt jutalmat szavazott meg; az orgona próba költségeit utalványozta; az egyház vezetőinek s az orgona alapgyűjtőinek az új orgona eszméjének megtestesítése körül kifejtett buzgalmuk és fáradságukért, úgy a szakértőknek, valamint az orgonaügyi bizottság tagjainak és a felavatási ünnepélyen működött úrnők és férfiakból állott vegyes énekkar tagjának szíves közreműködésükért jegyzőkönyvileg köszönetet nyilvánított. — Jeles iparművész, Szabó Antal, a Lely - beli főreáliskola volt negyedosztályú növendéke, ki jelenleg a budapesti iparművészeti iskola tanulója, méltónak bizonyult arra, hogy Kecskemét városa öt tanulmányai folytatásában erkölcsileg és anyagilag segélyezze. Az iparművészeti iskola egyik kiváló tanárától vett értesítés szerint Szabó Antal egyike a legjobb tanulóknak. — Karácsonyfa-ünnepély. Lélekemelő ünnepély folyt le múlt évi deczember hó 24-én az esti órákban Puszta Szent Lörinczen, az új iskolaépület tantermében, melyet dr. Hoitsy Pál országos képviselő áldott lelkü nője , Festetich Mária grófné rendezett a gazdaságban alkalmazottak gyermekei részére, hogy a még ily látványon nem gyönyörködött kicsinyeknek a kisded Jézus születését emlékezetessé tegye. A nevezett nap délelőttjén 11 os . Pál és neje az iskolateremben megjelenvén, egy pompás karácsonyfát állítottak fel, melyet sajátkezűig, párját ritkító pompával, gazdagon ékesítettek fel. A karácsonyfa mellett egy 4 mtr hosszú asztal, csaknem a szakadásig volt megrakva különféle sütemények, gyümölcsök, czukorkák s egyébb ilynemű, s az apróságok előtt legkedvesebb ajándékokkal; mig az asztal körül nagy kosarakban: alma, dió, aszalt szilva stb. voltak elhelyezve. A cselédség, mely aznap délutánra családjával együtt az iskolához volt rendelve, már a kora délutáni órákban megkezdte a „bevonulást“. A nagyobb gyermekek csapatosan gyalog, a férfiak csoportonként, s az anyák kendőkbe burkolt kicsinyeikkel karjaikon jelentek meg, a távolabb eső cselédlakásból pedig négyfogatú ökrös szekereken 25—30 ával hordták össze a családok apraját nagyját. Az esti szürkület beálltával megjelent az iskolánál özv. Festetich Benőné grófné, fia Festetich Géza gróf és Bittó Guszti kisasszony kíséretében, kiket követtek Hoitsy Pál és Festetich Mária grófnő, majd Molnár gazdatiszt családjával. Most megkezdődött az ünnepély. A zárt ajtók megnyittattak, s a mintegy 200 lelket számláló közönség, mely eddig részint a tanítói lakásban, részint a templomteremben és verandán várt, tömegesen tódult a karácsonyfán égő gyertyák által kivilágított terembe, melynek közepén a rendezők és főúri vendégek állottak, kiknek jóságos arczáról édes mosoly sugárzott le a meglepetéstől csaknem mozdulatlan közönségre. A meglepetés első benyomása alatt megkezdte Festetich Mária grófnő az ajándékok kiosztását, sorban szólitván minden egyes család gyermekeit, kik kendőkben, kalapban s kötényekkel hordák szét a valóban gazdag ajándékot, miközben az angyaljóságú grófnő minen egyes gyermekhez intézett pár nyájas szót, s az édes anyák majd gügyögve, majd bátorítólag biztatták kisdedeiket az ajándék elfogadására. A kiosztás mintegy 3/4 órát vett igénybe, mely alatt a felnőttek, az ő egyszerű keresetlen szavaikkal adtak kifejezést örömüknek ; egy öreg férfi cseléd, aki karácsonyfát még nem is látott, elég hallhatólag monda egyik társának: „Bizony hallja kend, még ilyen angyalka nem járt e pusztán, s nem hitem volna, hogy ilyen szép ez a „májusfa“. Az ünnepély végeztével a helybeli tanító Búzás János a szülök nevében megköszönte a nemes grófnő áldozatkész nagylelkűségét, s a szülök gyermekeikkel együtt szívükben azon jó kívánattal távozónak, hogy adjon a mindenható e jóságos grófnőnek még igen sok alkalmat, ily valóban szép és követésre méltó tett gyakorolhatására! — Egyháztanácsgyűlés. A helybeli ev. reform, egyház mult évi deczember hó ,31-én gyűlést tartott, mely alkalommal az ev. reform, főgymnasium és az egyház folyó évi költségvetését tárgyalta és állapította meg. A főgymnasium kiadása 17,693 frt 30 kr., bevétele 19,088 frt 88 kr. Maradvány 1395 frt 58 kr., amely az egyházi pénztárba visszaesik. Az egyház kiadása külön 22,374 frt 23 kr., bevétele ugyanennyi. Hát lesz ez sok egy 14,000 lelket számláló egyházra. Amely egyház városunk, sőt az ország közművelődési érdekeinek annyit áldoz : a legszebb cselekményt követi el, de kell is, hogy az illetékes hatóságok részéről méltánylásban, sőt segélyben részesüljön. Pártfogást és segélyt igényelhet különösen azért, mert a jogakadémiára, eltekintve a másik két fen tartó testület, vagyis városunk törvényhatósága és a ft. ev. reform, egyházkerület segélyétől, a saját erejéből 4050 frtot áldoz évenként, mely összeg, figyelembe véve, hogy a jogakadémia városunk disze és általános érdeke, városunk létszáma arányához képest fele részben még városunk összközönsége által viselendő, amiként hisszük is, hogy a jogakadémiai tanárok fizetése felemelésének napirenden levő ügyével e kérdés városunk közérdekének megfelelőleg akként fog elintézést nyerni, hogy a helybeli reform, egyház hívei kárával a többi vallásfelekezetek anyagi előnyt ne nyerjenek, pedig hogy ez ideig előnyt nyertek, kitűnik abból, hogy az összes joghallgatóknak a reformált vallásúak 1/3-át sem teszik, holott a jogakadémia fentartásának alapja ;1/4-ed részben a reform, egyház híveitől származik. A költségvetések szerint adófelemelés szüksége még nem állott ugyan elő a folyó évre, de hogy ez be fog következni, ha a körülmények nem változnak, annyival inkább bizonyos, mert az egyháznak tetemes adóssága törlesztését meg kell kezdeni, ehhez pedig nincs más jövedelmi forrása, mint az egyházi adó és az egyház tőkeadósságának konvertálása, amely folyamatban van ugyan, de ha létesül is, ez évtizedekre kinyújtja az egyház pénzügyi vergődését. — Tisztújítási adoma. A szavazatszedő bizottságban volt két pap, egy orvos és egy patikárus. „No még csak egy kántor és egy siráló kellett volna hozzájuk “, jegyzé meg egy elkeseredett bukott jelölt, „és akkor teljes lenne a társaság, mely a túlvilágra literálja az embereket!“ — Kiállítás. 1891. május 15-től június hó 30-ig Budapesten a kereskedelmi muzeum városligeti iparcsarnokában vásárral egybekötött kiállitás lesz, melynek tárgyai: az agyag, czement, aszfalt és kőipar czéljaira szolgáló nyersanyagok; agyag, czement, aszfalt és kőipari czikkek és az említett iparágaknál alkalmazott munkagépek, segédeszközök és szerszámok. A bejelentés 1891. márczius hó 1-ig történik, azon nyersanyagokból, melyek még megvizsgálva sem voltak, 1891. január hó végéig minták küldendők a kiállító saját érdekében. Bővebb felvilágosítást ad a budapesti kereskedelmi muzeum igazgatósága. — Tánczestély. A kecskeméti Iparegyesület könyvtára javára 1891. január 10-én saját helyiségében zártkörű tánczestélyt rendez. Belépti dij: személyjegy 80 kr., családjegy 3 személyre 2 frt, 4 személyre 2 frt 50 kr. Felülfizetések a jótékony czél iránti szívességből köszönettel fogadtatnak és hirlapilag nyugtáztatnak. Kezdete 7 órakor. Ezen meghívó másra át nem ruházható és kívánatra előmutatandó. Jóízű ételek és italokról Varga Imre jóhirű konyháján gondoskodva van. Akik tévedésből meghívót nem kaptak, szíveskedjenek az „Iparegyesüetbe“ a rendezőséghez fordulni. — A havasok. Ilyenek is vannak mostanság Kecskeméten. Jól tudjuk, hogy még a fővárosban is a nagy havazás alkalmával sok nehézséget okoz a kőhalmok eltávolítása és így itt sem békétlenkednénk azért, ha a város egész területéről volna szó. De az már meg sem járja, hogy a piaczon,aiol a város helypénzt szed, a város nem gondoskodik a hóhalmok eltávolításáról. Ez kötelessége a városnak s reméljük, meg is teszi a kötelességét, habár eddig is mulasztás követtetett el. — Szőlőtelepek. Kecskemétnek a szőlőültetésben nagy versenytársa akadt Debreczen vidékén, hol egyesek és testületek nagy homokterületeket ültettek be a lefolyt években s ültetnek jövőben is válogatott fajokkal. Nagy-Kalló körül, kisebb részekben, szintén megpróbálták a nemesebb fajok ültetését a homokban, s a fáradságot oly siker koronázta, hogy elmondhatni, miszerint az új termés nagyban fölülmúlja a vinkónak csúfolt ottani könnyű bort. A nagykőrösiek két új ügyvédet kaptak „ Krisztkindlibe“, t. i. dr. Búz Gyulát és dr. Fröhlich Pált. Mindketten legközelebb felvétetvén a kecskeméti ügyvédi kamarába, megkezdik működésüket. — Megjósolt hideg. A hideg derekasan tartja magát. A múlt vasárnaptól kezdve folyton 17, 15, 13 fok között váltakozott a hideg városunkban. A felvidéken némely ponton 25 foknyi hideg is volt. Egy belga tudós szerint e derült hideg idő eltart még néhány napig, aztán nagy havazás következik enyhébb idővel, melyet ismét nagy hideg fog felváltani. A mostani tél jellemzésére különben elég az, hogy a Duna beállott, az odesszai kikötő és a Feketetenger is nagy darabon befagyott. — Népszámlálási adoma. Ma történt. Egy gyermek foglalkozásául ki volt tüntetve az ivén: „pinezér segéd“; azon rovatban pedig, amelyben mestere neves foglalkozása írandó be, ez állt: „N. N. szappanos mester.“ — A szolnok-félegyházi vasútra Szolnok városától kért 30,000 frt megszavazását a deczember 17-iki közgyűlésről elhalasztották. A hangulat — mint látszik — az, hogy Szolnok ezen összeget nem fogja megadni. Fél egy házán a városi közgyűlés január hó 11-én fog határozni a kért 40 ezer frt iránt. Itt sem kedvező a hangulat, mint mondják. — Rablótámadás. Farkas János helybeli férfiszabó a múlt hó 28-án Budapestre akart utazni a reggeli 4 órai vonattal. Midőn azonban a Körösiutcza végére, a régi postaépülethez ért, az ottani mellékutczából egy még ismeretlen tettes megrohanta, a földre teperte, vállán és nyakán több szúrást ejtett s mintegy 1000 frttal teli tározóját magához vevén, öt vérében fekve, ájultan ott hagyta. A tettes kilétét a rendőrség még eddig nem tudja, de bizonyára olyannak kell lennie, ki kiszemelt áldozatát előre megfontolt terv szerint leste ki s támadta meg. Az eset maga nem épen szép világításba helyezi rendőrségünk éberségét, milyen tehát a vagyonbiztosság a város külső részein, ha manapság még a főutcán is történhetik rablótámadás, s természetesen a rendőrség észre nem veszi. Azonban nem akarunk hiába panaszkodni, sokkal érdekesebbnek tartjuk közölni a megtámadott Farkas János egy levelét ez ügyben. A „Pesti Hírlap“ ugyanis tudósítást hozott a rablótámadásról, s erre azt írja a „Pesti H ir lap“nak Farkas János : „Tek, szerkesztő úr! Rektifikálására a „Rablótámadás az országúton“ czímű hírre, van szerencsém tiszteletteljesen a következőkben referálni. Ugyanis legnagyobb sajnálatomra a dolog a közlemény értelmében történt, azzal a módosítással, hogy az a szerencsétlenség nem az országúton — mint igen tévesen írva van — hanem Kecskemét 50 ezer lakossal bíró város legnépesebb és legelőkelőbb, valamint első, a vasúthoz vezető, úgynevezett „Körösi“ utcráján, reggeli 4 órakor a vonat Budapest felé közlekedése alkalmával történt. Ez a körülmény kellő világításba helyezi a kecskeméti rendőrség éberségét és lelkiismeretét, akik ahelyett, hogy rendeltetési helyükön lennének a lakosok személy - és vagyonbiztosságára őrködve, a korcsmákban elhelyezkedve, boros palaczkok mellett tesznek eleget rendőri kötelességüknek. Szerencse, hogy sebeim nem életveszélyesek és igy anyagi veszteségemen kivül pár heti orvosi kezelés után enyéimnek a Gondviselés visszaad, ami ellenkezőleg történhetett volna. Ennyit az igazság érdekében. Hazafias üdvözlettel Kecskeméten, 1890. deczember 30 án Farkas János férfiszabó.“ Azt mondja erre a „Pesti Hírlap“ —mely mellesleg megjegyezve az ország legelterjedtebb lapjai közé tartozik s széthordja ország világgá a kecskeméti polgárnak saját városa rendőrsége ellen igaz és méltó elkeseredését , hogy az úristen oltalmazza meg ez újévben előfizetőit úgy a rablógyilkosoktól, mint a rendőrségektől, amit mi is kívánunk s különösen azt, hogy ez újév hozza meg végre-valahára a városi rendőrség rendbeszedését is! — Katonai lakásbérek megállapítása. Az 1879. évi XXXVI. t. sz. 30. §-a alapján a katonai lakásbérek 1891. január 1 - től 1895. deczember végéig terjedőleg megállapittatván, városaink s községeink tiz osztályba soroztattak. Osztályon kívül áll Budapest. I. osztály Kassa. II osztály nincs. A III ik osztályban vannak Kolozsvár, Pécs, Pozsony, Sopron, Szabadka, Szeged, Temesvár, Újvidék. A IV-ik osztályban van Debreczen, Fiume, Győr, Kecskemét, Maros-Vásárhely, Miskolcz, Nagyvárad, Székes Fejérvár. Az V-ikben Arad, Komárom, Veszprém stb. A VI ikban Czegléd, Nagy Kikinda, Szolnok, Zombor stb A VH-ikben Félegyháza, Hód Mező Vásárhely, Nyíregyháza stb. A VIII ik osztályban Abony, Baja, Jász Berény, Pécsvárad. A IX-ik osztályba Alberti Irsa, Darosma, Nagy Körös, Örkény stb. E szerint Kecskeméten a bérszak is ez: ezredes 808 frt, alezredes és őrnagy 656 frt, százados 496 frt, főhadnagy és hadnagy 316 frt, altiszt 164 frt. Lakbértérítések: egy ablakos szobáért 96 frt, 2 ablakos szobáért 116 frt, 3 ablakos szobáért 132 frt, őrszobáért 116 —208 frt, iskola szobáért 116 —264 forint, torna- és vívóteremért 176—292 frt, földszinti raktárért 80 -164 frt, istállóért egy tiszti ló számára 68 frt, egy kocsi színért 64-96 frt. — Öngyilkosjelölt czipészinas. Rigó Imre czipészinas múlt év deczember hó 27-én a lutheránus temető kútjába ugrott, hogy ott elölje magát. Azonban a víz sekély lévén, egy kis didergésen kívül semmi baja sem lett s kiáltásaira akadt is, aki kifogta a kútból. Elkeseredett szándékának okául azt vallja, hogy a kúton vízért lévén, eltörte az egyik kantát, s hogy gazdájától verést ne kapjon, inkább el akarta magát emészteni. — Rendőri hírek. Véres verekedést rendeztek f. hó 2 án este a Szappanos László féle ház mellett Beke Mihály, Beke László, Parecz Zsiga, Jójárt Sándor és Kovács Imre cselédlegények, akik együttes erővel Rákóczi János és Kis János cselédeket agyba-főbe verték. A tettesek fogságban elmélkednek vitézi cselekményük fölött. — Megfalt öregek. Ballószögben a buczkák között egy kis gunyhóban f. hób án egy öreg embert és egy öreg asszonyt halva találtak. Külerőszak nyomai nincsenek. Valószínűleg besütvén, minden nyílást elzártak s a kifejlődött fojtó gázoknak estek áldozatul. — A „Budapesti Hírlap“ előfizetési felhívására figyelmeztetjük a t. ez. olvasó közönséget. KECSKEMÉT EGYVELEG. Tisztasúlj. Fiatalasszonyférjéhez, aki még legénykorából hozzá van szokva, hogy tányérját az asztalkendővel kitörülje): „Kedves férjem, már csak kell, hogy megkérjelek, hogy hagyd 1891. január 4. abba ezt a vendéglői szokásodat! Hisz mindjárt bepiszkolod a tiszta asztalkendőket! * Bizonyitvátny. Nem két hónap óta állandó rekedtségben szenvedvén, csak nehezen tudott beszélni. Mióta az ön orvosszerét használja, végkép berekedt s egyáltalán nem tud szólni. Kérem küldjön azonnal két üveggel ezen szerből. Mély hálával vagyok hive Papucs János. * A hazaszeretet. A hellasi Z a r e n c u s mondja: „Tulajdon hazájánál forróbban más országot senki se szeressen, a haza istenei megbüntetik az ily gondolkozásmódot, mert ez a legyenesebb útja a hazaárulásnak. Még kárhozatosabb az, ki hazáját elhagyja, hogy idegen földön éljen, mert hazánknál szentebb előttünk mi sem lehet.“ Ezt sok embernek jó lenne emlékébe vésni ! ” Mire képes a jóakarat ? Egy főhadnagy századossá volt előléptetendő. Mivel azonban erős ivó volt, századosa a felterjesztésbe beleirta : sokat iszik. Az őrnagy, aki szerette a főhadnagyot, utána irta , de eb irja. Az ezredes, aki szintén kedvelte a főhadnagyot, utána jegyezte , és mindezt ki is fizeti. 8 nap múlva a főhadnagy százados jön. * Hátteremről mondja Sziklai Soma, hogy az „mindig visszatetsző volt előttem. Sohse tudtam megérteni, hogy bírnak a nők hosszú sorban egymás mellé üni és lesni a közeledő tánczást, tűrni, hogy a hetyke uracsok kémlelő szemekkel végig tekintsenek rajtuk és mérjék saját mértékükkel. Ez mindig olyan fonák hatást gyakorol reám, mintha modern leányvásáron volnék. Mintha a szépek mindegyike minden egyes mosolylyal, tekintettel, bókkal kínálkoznék ; mintha mindegyikük ráliczsulna a másikra ruhával, csipkével, fodorral, gyémánttal, kaczérsággal. Ez nem egyezik meg a nők ismert túlérzékenységével, női büszkeségével...“ KÖZGAZDASÁG. MAGYARORSZÁG SELYEMIPARA. E fontos iparág állapotáról évenként jelentést tesz a földművelési m. kir. minisztérium országos selyemtenyésztési felügyelősége, ám ennek élén jelenleg Bezerédj Pál áll. Ezen jelentésből a selyemipar 1890. évi állapotáról szóló adatokat a következőkben közöljük. Magyarország selyemgubó termése 1889-ről 1890-re 815,659 kilogrammról 1 millió 43 ezer és 96 kilogrammra, tehát majdnem 28%-kal többre emelkedett; a selyemtermelő községek száma 1693-ról 1942-re; a termelő családok száma 51,122-ről 66,525-re, tehát több mint 30"/%-kal emelkedett. A selyemtermelés előnyei főleg abban nyilvánulnak, hogy a selyemtermelés úgyszólván semminemű tőkebefektetést nem igényel, a vele járó munka oly könnyű, hogy azt a család gyengébb munkaerővel bíró tagjai, mint pl. nők, aggok és gyermekek is elvégezhetik, kiknek egyébként alig érvényesíthető munkája rövid 4—5 heti idő alatt 20 - 30 frt keresetet hoz az év év azon szakában, amidőn a szegény nép legjobban meg van szorulva, t. i. tavaszkor, közvetlen az aratás előtt. Ezen termelési ág gyakorlásához hazánkban úgy az éghajlati, valamint a gazdasági viszonyok is határozottan alkalmasak s már eddig előállított gubóink és nyers selymünk minősége ma már egész Európában elsőrendűnek van elismerve. Ha Magyarország azon részeiben, ahol a viszonyok erre alkalmasak, a lakosság a selyemtenyésztést űzné, úgy 15 millió kilogramm lenne előállítható 56 millió frank értékben! A selyemtermelés akadályául szolgál jelenleg az, hogy a selyemgubók száma nem áll arányban a peték számával és hogy elegendő eperfa nincs. Az orsz. selyemtenyésztési felügyelőség működése óta 11,300 liter eperfamagot osztott ki ingyen, továbbá saját költségén nevelt, vagy vásárolt 109,758 db kiültetésre már alkalmas eperfát és 779,765 db 2 3 éves eperfacsemetét osztott ki szintén ingyen, a felügyelete alatt álló községek pedig 561,410 db eperfát ültettek ki végleges helyekre. 1880-ban selyemgubót termeltek 71 községben és pusztán, 1059 családtag közreműködésével; kiosztatott 12 kgm pete, termelteti összesen 10,131 kgm gubó 11,062 frt 66 kr. értékben, amelyből átlag egy termelő családra 9’/2 kgm esik 10 frt 44 kr. értékben. 1890-ben selyemgubót termeltek 1942 községben és pusztán, 66,525 családtag közreműködésével ; kiosztatott 999'/2 kgm pete,termeltetett 1.043,096 kgm gubó 1.016 206 frt 86 kr. értékben, amelyből átlag egy termelő családra 15'/1 kgm esik 15 frt 27 kr. értékben. A lefolyt 10 év alatt összesen 241.718 családtag foglalkozott selyemtermeléssel, kiosztatott 3610 kgm pete, termeltetett 3.718,133 kgm gubó 3.756,153 frt 66 kr. értékben. A legtöbb termelése 10 év alatt Bács-Bodrog megyére esett. A selyemiparral foglalkozók jövedelme 1889- ben következő volt: tisztviselők, gyári igazgatók, selyemteny. felügyelők és közegek s szolgák díjazása 47,102 frt, gyári munkások napszám keresete 128,695 frt, egyéb nyújtott kereset 150,640 frt. A szegszárdi selyempete-termelő és górcsővezési állomáson 1889-ben górcsőveztetett 3.551,480 pillepár, előállíttatott 860,000 gramm pete. Itt, valamint a többi állomásokon foglalkozott 530 munkás. Olaszországból a fajok felfrissítése czéljából beszereztek 6821 unézia (a 25 gramm )petét.