Kecskemét, 1891. július-december (20. [19.] évfolyam, 27-52. szám)

1891-07-05 / 27. szám

27. szám. Könyvirodalmunk pang. A könyvvásárlók száma ép oly arányban csökken, mint amely arányban a napi sajtó quantitative emelkedik. Ilyen körülmé­nyek közt szinte csodálatos, hogy oly előkelő szép­­irodalmi lap, mint ,,A Hét“, mely feladatát komo­lyan teljesíti, saját erejéből fennállani képes. Más­fél év előtt indult meg és ma nincs művelt ember az országban, aki legalább hírből ne ismerné. Ez a poézis, a maró satyra, a kényes ízlés és a rakon­­czátlan igazságszeretet lapja. Sokat ád a formára, talán többet, mint a tartalomra, de legtöbbet ád az igazságra. Ennek köszönheti sikerét. Nem tarto­zik semminemű politikai párthoz, de rá rálegyint mindegyikre. Nem nagyképűsködik, de a könnyű forma alatt magvas tartalmat rejteget. Arisztokrati­kus gőggel veti meg azon olcsó eszközöket, melyek­kel selejtes irodalmi vállalatok előfizetőket fogdos­­nak ; nem közöl szépítő szerekre való rec­epteket, se szerelmes üzeneteket X től Y hoz ; nem vakítja a publikumot, kitűnőségeknek hirdetvén az irodalom szemétjét és önérzettel utasít vissza minden fogást, mely az irodalom és az írók méltóságát kisebbíthetné. És éppen ez sikerének kulcsa. A közönség, mely jobb szellemi táplálék után sóvárog, „A 11 é­v­ ben megtalálja azt, amit keres: igazi műveltséget, vá­lasztékos nyelvet, a kor színvonalán álló eszméket, rajongó lelkesedést a szép iránt és kíméletlen üldö­zését mindannak, ami hazug, nyegle és rosszhiszemű. „A Hét“ a műveit emberek lapja. Krónikái, bírá­latai, apró aktuális czikkei spec­ialitássá avatták e lapot a magyar időszaki sajtóban és kívánatos, hogy ily lap fentartsa magát. Olvassák Önök „A Hét“ czimű lapot, de ne csak olvassák, hanem fizessenek is elő reá, mert nálunk még mindig aránytalanul több az olvasó, mint az előfizető. „A N­et“-nek Hl. kötet­­e fekszik előttünk és nem tudjuk, hogy mit csodáljunk jobban, a szerkesztő tántoríthatatlan ki­tartását és találékonyságát, melylyel azt a tömérdek becses anyagot összehordani tudta, vagy azt a bő tu­dást és gazdag szellemet, melylyel e lap írói az ol­vasót kápráztatják. Hazafias dolog ezt a vállalatot támogatni. „A H­é­t“ el­ő f­i­z­e­t­é­s­i ár­a: egész évre 10 frt, félévre 5 frt, negyedévre, 2 frt 50 kr. „A Hét“ Mutatványszámokat ingyen és bérmentve bárkinek küld. „A Hét“ kiadóhivatala Vill .József­­körút 44. A „Az én Újságom“ czímű gyermeklap most fejezte be másféléves pályafutását. Rövid idő ez egy hetenkint megjelenő lap életében, de bőségesen elég arra, hogy olvasóinak elismerését kivívja, vagy pedig jóindulatát örökre elveszítse. Hogy melyiket érte el e kettő közül „Az én Újságom“, talán fölösleges mon­dani. Annyi tény, hogy magyar ifjúsági lap eddig évtizedre terjedő pályafutás alatt sem ért el odáig, mint ez a közkedveltségű gyermeklap rövid 18 hó­nap alatt. Hanem még az irigység is el fogja ismerni, hogy úgy a lap szerkesztősége, mint kiadói rászol­gáltak erre a sikerre . „Az én Újságom" külső csíny és kiállítás tekintetében kiállja a versenyt a külföld legjelesebb ifjúsági lapjaival; képei mindig újak, gyönyörű kivitelűek és az ifjúság ízléséhez és hajlamaihoz alkalmaazkodók. Ami pedig a belső tar­talmát illeti, elég a szerkesztő nevét említeni, hogy tudjuk, mihez kell magunkat tartani. Pósa Lajos neve már maga egy egész programra az ifjúsági irodalom terén s az ő verseit tanulják iskolákban, szavalják mindenfelé, ahol csak gyermekek vannak széles e hazában. Hetenkint ir­t egy két verset „Az én Újságoméba. Körülre csoportosul egész sora a legjelesebb magyar íróknak és írónőknek. Hogy csak néhány nevet említsünk : Bródy Sándor gyö­nyörű és érdekes, gyermekregényeivel, Sebők Zsig­­mond, Herczegh Ferencz, Rákosi Viktor, Bársony István és Hock János kedves és zamatos elbeszélé­seikkel, Madarassy László élénk és mulatságos, el­beszélés formába ruházott leírásaival idegen földré­szekből, olyan magaslatra emelték ezt a gyermek­lapot, amilyent nálunk eddig az ifjúsági irodalom te­rén vállalat még nem ért el. Sőt még olcsóság te­kintetében is túltesz valamenynyi gyermeklapon, mert előfizetési ára egész évre csak négy forint, — negyedévre 1 forint. ÚJDONSÁGOK. « — „Vasárnap** czimü képes melléklapunk tar­talma : Péchy Tamás (képpel). — A szomszédomról, irta Abonyi Árpád. — Boldog poéta, A gavallér, költemények Rudnyánszky Gyulától.­­- Gondolatok. — „Lena“ Vittorio Berzezio regénye, olaszból fordította V. Szőcs Géza. — A drága jó egészség, irta Juba Gyula dr. — A gyik (képpel). — Vonósnégyes (képpel). — Leány, irta Székely Huszár. — Egy óhajom... költemény Palágyitól. — A kitagadottak, irta Vértesi Gyula. — A Deák-mauzóleum­­képpel, Orvosi tanácsadó, Ágai Bélától. — A boldog ifjúság, Mezőn, költe­mények Lévay Mihálytól. — A libuskák (képpel) — Talá­nyok. — Adomák. — Ugron Gábor interpellácziója. Kép­viselőnk június hó 27-én erélyesen meginter­­pellálta a miniszterelnököt, mert ez Pécsett meg­tette a királyt kortesnek a közigazgatási javas­lat mellett. Olyan szavakat adtak Ő felsége szá­jába, melyek arra voltak számítva, hogy a köz­­igazgatási javaslat ellenzőit elnémítsák. Sajnál­juk, hogy ezúttal nem vagyunk azon szerencsés helyzetben, hogy ezen interpellácziót egész ter­jedelmében közölhetnék. Szapáry gróf oly ügye­­fogyottan, oly gyámoltalanul védte magát, hogy a képviselőház szinte megsajnálta. Ugron Gá­bor rábizonyította, hogy a miniszterel­nök saját előrelátott kudarczának, melyet a közigazgatási törvényja­vaslattal el fog érni, részesévé akarta tenni a koronát. Rábizonyíttota, hogy k­o­r­­tesül használta föl a király fölkent személyét, akinek pedig a politikai pártok fölött kell állania. Kifejtette Ugrón, hogy az ilyen eljárás a korona nymbuszát csökkenti s ezért az ügyetlen tanácsadót illeti a felelősség. E kemény szavak, melyek szívigazságot tartal­maznak, teljesen lesújtották, megalázták a hyper­­leyális Szapáryt, ki tehetetlenségében az ügye­­fogyottak fegyveréhez nyúlt, azaz ellenfelét, Ugront kisebbítette. E kisebbítéssel a minisz­terelnök elérte azt, hogy saját törpesége még a kormánypárt előtt is nyilvánvalóvá lett. Míg büszkeséggel konstatáljuk az Ugron Gábor tel­jes diadalát Szapáry felett, addig szánalommal olvassuk a miniszterelnök válaszát, szánjuk ezt a szegény országot, melynek kormányzása ily gyönge, tehetetlen báb kezébe került, ki mégis arról ábrándozik, hogy a kezébe kerít minden hatalmat! — Elj­egyzés. Városunk miveit társadalmi köreiben igen előnyösen ismert Nagy Zsigmond, a debreczeni ev. ref. főiskola tanára folyó évi június 2- án tartó kézfogóját Kiss Erzsike kiasszonynyal, nagytiszt, és nagyságos hegymegi Kiss Albert ev. ref. lelkész, országgyűlési képviseő és neje Borsos Lenke úrnő leányával. — Horváth Ádám képviselőnk interpel­lálta a miniszterelnököt f. hó 1-én az erdélyi szászokkal kötött egyezség tárgyában. Czélja volt s ezt el is érte, hogy a miniszterelnök nyíltan tagadja meg a pactum létezését s ez meg is történt. Ami ezután következik, abból az fog kisülni, hogy daczára a tagadásnak, mégis van Szapárynak pactuma a szászokkal. Ezt rövid időn be fogják bizonyítani az erdélyrészi képvi­selők, Szapáry elve: si fecisti, nega, azaz ha tetted, tagadd el! — Péter-Pál napja ugyancsak derekas nyári forrósággal köszöntött be a múlt hétfőn. Ez a nap az, mely után a mezei munkában a legfontosabb mozzanat: az aratás bekövetkezik. Az idén elég jó gondja volt a vetésekre annak, ki „felruházta a mezők liliomát“, mert szép táblákban áll a búza, jó reményekre jogosít a rozs és árpa egyaránt. Most már meg is kez­dődött mindenütt az aratás, a föld erős, derék népe a nyári nap hevében izzadva, de csügge­­detlen bizalommal dolgozik s az Isten áldását gondosan gyűjti egy halomba. Csak aztán ne volna az a finánczminiszter, aki háború elleni védekezésre, füsttelen puskaporra, lőfegyverekre, ágyúkra elvéteti az adóvégrehajtóval rendesen azt a kis hasznot, ami van a föld munkásainak az aratásból! — A nőiparközimunka kiállítás meg­nyitása. Szombaton délelőtt 10 órakor szokatlan élénkség uralkodott a különben csendes Folyóka ut­­czában, melyben a jót. nőegylet újonnan épült háza a kiállítás helyéül szolgál. Nagy számmal jelentek meg úgy a meghívott vendégek, mint az érdeklődő közön­ség. Először felhangzott a kecskeméti hölgyek mű­kedvelő dalkara, melyet nagy tetszéssel fogadtak, a­mit méltán megérdemlettek úgy a működő hölgyek, mint a vezető Mik­ó László úr. Azután Lestár Péter polgármester úr üdvözölte a kecskeméti jótékony nő­­egyletet s általában a kecskeméti nőket, a munkás­ság terén kifejtett működésüket méltányolva s a ki­állítást megnyitottnak jelentette ki, mire Antal Pé­terné úrnő, egyleti elnök válaszolva, megköszönte a jelenlevők szives érdeklődését s kikérte azt a jövőre is. Ezután a közönség szemügyre vette a gazdag ki­állítást, mialatt egy része az udvaron elhelyezett sát­rak alatt husitok fogyasztásához látott, dolgot adva a kedves pinczérnöknek. Tudatjuk még a rendezőség felkérésére, hogy a kiállítás naponta este 8 óráig nyitva áll. — Építkezés. A főreáliskolai építkezések még nem kezdődtek meg, a kormány még kés­lekedik. Ez alkalommal­­szabad legyen megje­gyeznünk, hogy ha már egyszer építkezésről van szó, miért nem emelik fel az egész épüle­tet, hogy legalább teljes összhangban emeletes legyen az iskola mindkét homlokzata? Ilyesmi magának a városnak is díszére válnék. Másrészt pedig az iskolának is szüksége van egy nagy díszte­remre, ahol ünnepélyeket lehessen tartani, s a­mely szükség esetén hangversenyzésre is ki volna adható. Városunk nem igen bővelkedik díszter­mekben és a dolgot meg kellene fontolni. Bez­zeg Győr városa ötvenöt­ezer forinttal járul az ottani főreáliskola építkezési költségeihez, me­lyek százötvenezer forintra rúgnak. Igen, mert bölcsen belátja, hogy az emberiség haladását, jólétét nem a latin- és görög nyelv, hanem a technikai és természettudományok viszik előbbre. — Kirándulás. „Kecskeméti Zenekedvelők Egyesülete“ és a „Dalárda“ tagjai e hó 11 én a vá­rosi műkertbe kirándulást rendeznek, melyre pártoló tagjaikat meghívják. — A városnál több írnoki állás van üre­sedésben, melyekre a pályázók tekintélyes száma adta be kérvényét, melyek felett majd a köz­gyűlés fog dönteni. Természetesen szem előtt tartandó e döntésnél az, hogy ez állások, me­lyek aránylag a megkívánt kualifikác­ióhoz igen szépen vannak díjazva, megfelelő és alkalmas egyénekkel töltessenek be, kik aztán alapját ké­pezhetik később előléptetés folytán egy derék és pontos közhivatalnoki karnak. — Az Ipartestület majálisa június hó 2- án történt meg a városi műkertben. Kell e mon­danunk, hogy épen oly sikerrel, mint amint évek óta jellemzi derék iparosaink díszes nyári mulatsá­gát. E majális szokott a leglátogatottabb lenni vala­mennyi között, most is így volt. A nagyszámú tánczo­­sokat alig tudta az óriási tánctterem befogadni. A léggömb felbocsájtás nem sikerült a nagy szél miatt, de annál gyönyörűbb látványt nyújtott a nagy cso­portkép, amely 40 féle iparágat tüntetett elő mun­kaközben. A körülbelül 2000 főből álló nézősereg alig tudott megválni a kitűnően rendezett képtől. Ezután következett a tűzijáték. A rakéták mint a parancsolat szöktek az ég felé, nagy gyönyörűségére a kertben benn és a kerten kívül levő óriási közön­ségnek. Kár, hogy a napok nem akartak — termé­szetükhöz híven — forogni, sőt egy rakonczátlan nap beleugrott a nézők közé, azonban semmi baj sem esett. Daczára ennek, a látványosság egészben véve kiválóan sikerültnek mondható. Azután meg­kezdődött a táncz, a lakomázás, s az egész kertet az igazi jókedv kellemes zaja hatotta át. Rend, mulat­ság, jókedv s mindazon tulajdonságok tekintetében, amelyek egy jól sikerült majálist jellemeznek, ez is méltán sorakozott előzői mellé. Csak egyet sajná­lunk. A sok szép rózsa neveit lehetetlen volt koszo­rúba fűznünk, oly nagy volt a számuk. Félmunkát pedig itt nem jó végezni. Azért a megjelent hölgyek névsorát mellőznünk kell. De hát ki is tudná felso­rolni a kert virágait... ? A minden tekintetben si­került mulatságon az értelmiség tagjai közül is szá­mosan vettek részt. Ott láttuk Les­tár Péter pol­gármestert, Vámos Béla r. főkapitány­t, Horváth Ádám orsz. képviselőt, Győrf­fy Balázs iparegye­sületi elnököt, Zom­bory László városi főügyészt stb. stb. A kedélyes társaság e szavakkal búcsúzott el virradatkor: „a viszontlátásra a jövő évben!“ Az ügyes rendezőség valóban megérdemli az elismerést és a dicséretet. — Az izr. jótékony nőegylet majálisa június hó 29 én igen jókedvűen folyt le a városi mű­kertben. Többen is lehettek volna, de akik nem je­lentek meg, azok méltán bánhatják, hogy nem vet­tek részt e fesztelen, minden izében kedves mulatsá­gon. Jelen voltak: Behr Mórné, Szemző Sándorné, Hacker Lajosné, Fóliák Pálné, Schwarcz Gusztávné, Dr. Schwarcz Lászlóné, Dr. Scheiber Ignáczné, Gál N. né, Löwy Gyuláné, Feldmeier I.-né, ifj. Leitner I. né, Lchwáb Lövyné, Gyulay Nándorné, Fuchs So­­máné, Virányi Ignáczné, Rosenfeld M.­né, Lőw Er­­nőné, Fischer Miklósné, Hacker Antalné, Hacker Ferenczné úrnők és Ligeti Janka, Steiner Rózsa, Sasváry Irén, Klein Juliska, Behr nővérek, Fried nő­vérek, Bárány Etelka, Hacker Emma, Rothfeld Szidi, Steiner Irma, Steininger Aranka, Benkó Etel (Bpest) Schönberger Juliska, Klauber Aranka, Fekete Irén, Moór Irén kisasszonyok. A kitűnő majális, a­melyen megjelentek Horváth Ádám orsz. képviselő és Vámos Béla r. főkapitány is — ékesszólón dicséri az ügyes rendezőséget. — Kedélyes kis mulatságot rögtönzött a helybeli községi tanítótestület múlt hó 3- án a mű­­kertben. A mulatságra meghívók nem lettek kibo­csájtva, de minden vendéget igen szívesen láttak a derék tanítók, kik a tanév nehéz fáradtságai után ezzel a kis testet-lelket felvidító zöldbeli mulatság­gal jutalmazták magukat. Természetesen táncz is volt, amelyben a tanítók ugyancsak megforgatták kedves és bájos kollegináikat s a mulatság teljes hivatalos nyári táncv­estélylyé nőtte ki magát, ami­nek legerősebb argumentuma az, hogy a reggeli órákig tartott szakadatlan jókedvvel és vigsággal. — Iskolatársak találkozója lesz a jövő augusztus hó közepén városukban. Ugyanis Sor Ferencz dr., Kunfélegyháza tiszti orvosa, hirlapilag felhívja iskolatársait, kik vele 1871-ben a helybeli kegyesrendi főgymnasiumban érettségi vizsgálatot tettek, hogy tudassák vele czímeket egy, augusztus hó közepén Kecskeméten leendő barátságos össze­jövetel érdekében. A Színészeti gyakorló­iskola nyithtatása érdekében engedélyért folyamodott a budapesti tanácshoz Bártfay Antal, az országos színész­­egyesület titkára társaságában Ligety Géza, Pesti és Dobó színtársulatának a múlt szezon­ban volt derék és képzett karmestere. E szülé­szeti gyakorló­ iskola a vidéki színészet számára növelne — főkép gyakorlati oktatás útján — hasz­navehető, képzett tagokat, s így megszüntetné a vidéki színészet ama nagy hátrányait, hogy tag­jai vagy zs.-nik, de akik semmit sem dolgoznak, vagy hivatatlanok, akik meg nem képesek dol­gozni, s így Thália papjai — természetesen tisz­telet a kivételeknek — gyakran nagyon távol es­nek attól a nívótól, hogy mint műveit emberek hirdethessék a színpadról a műveltség eszméit. Az iskola tanerőiül a fővárosi színészek legelő­kelőbbjeit nyerték meg az igazgatók, s igy, ha a tanács az engedélyt megadja, a nagy hiányt pótló intézet nemsokára meg fog nyílni. — Klauber János községi tanító — lakik csongrádi­ nagy utcza 192. sz. a. — a szünidő alatt a német nyelvben oktatást ad, úgy kezdőknek, mint elöhaladóknak. Szintúgy felkéri azon t. szülőket, kik gyermekeiket cseribe adni szándékoznak, hogy e végett nála idejekorán jelentkezni sziveskedjenek. — A clown veszedelme. Nagy díszkor­menetet tartott a Wolfner féle czirkusz a múlt kedden — ekkor lévén a búcsúelőadás — a város főbb ut­­czáin. A díszmenetet egy kétkerekű kordé nyitotta meg, elébe fogva egy jámbor természetű gebe, rajta pedig ült egy rikító színű bugyogóba öltözött bohócz, jókedvűen fújva pláne valami indulófélét. Utánna jöttek a társulat többi tagjai lóháton, s végül az ördöngösen dolgozó csinnadratta művészei. Ter­mészetesen sok volt a nézőjük, a­mire csak vonul­tak. Már lejöttek a körösi utczáról a piacz felé, s vége felé közeledett az egész c­eremónia, a­mikor egy kis baj történt. A clown kordéját húzó gebe — minden jámborsága daczára — megbokrosodott va­lamitől , neki vitte a kétkerekű alkotmányt a város­háza mellett egy vén akáczfának, úgy, hogy a kordé kétfelé hullott, a clown pedig kipottyant belőle. Szerencséjére az esésén kívül nem lett semmi baja s még össze is szedhette a kordé hátulsó részének roncsolt maradványát. A paripa azonban megva­dulva száguldott a kordé elejével tovább s tán ma is szaladna, ha bele nem ütközik egy paraszt kocsi saráglyájába, a­hol úgy fönnakadt, hogy végre meg­foghatták. A szegény elownak aztán gyalog kellett hajtani a rakonczátlan párát vissza a czirkuszba, gyászos ábrázattal haladva a kétkerekű kordé ron­csolt maradványai mellett. Ajánljuk a rendőrség figyelmébe, hogy máskor több gondot fordítson az ily féle körmenetekre s főkép a rajongó gyerek- és inascsoport megfékezésére állítson ki legalább egy szál legényt a javából. — Az üdv hadserege. Új német invázió al­­­kalmatlankodott Budapesten. Az úgynevezett üdv hadserege próbált híveket szerezni, úgy látszik nem nagy sikerrel. A baj csak az, hogy ez is a német nyelv terjesztését tűzte ki czélul. Fájdalom! a német nyelv rettenetesen hatalmaskodik minden felé az or­szágban és némelyek mégis haladásról szeretnek be­szélni. — Öngyilkosság. Simon Gusztáv 30 éves r. Kath kőművessegéd múlt hó 3- án hajnalban forgó pisztolylyal föbelőtte magát, minek következtében rögtön meghalt. Tettének oka bizonytalan. Hullája rendőrorvosilag bonczot látott. KECSKEMÉT 1891. julius 5. EGYVELEG. dunai szokások. A d­inai nyelv jelle­gében fekszik, hogy nemcsak a hangsúly erőteljes eszközei, hanem határozott jelek és taglejtések is áll­nak rendelkezésére, s innét van, hogy ezortos em­bertársainknál a jelbeszéd különös élénkség és gro­teszk formák által nyilvánul. Chinában gyakran öl­tenek nyelvet, hogy félelmet vagy csodálkozást fe­jezzenek ki. Nagy aggodalmat az által árulnak el, hogy mutató útjukkal homlokukat törülik, mintha az aggodalom verítékét akarnák eltávolítani. Néha e mozdulatot arra is használják, hogy nagy szégyen­érzetet fejezzenek ki s minden esetben arról tesz bizonyságot, hogy a szóban levő ügy komolynak te­kintendő. Gyakran lehet látni a mennyei birodalom fiait nevetni, habár halálozásról vagy más szeren­csétlenségről beszélnek. Ha azonban valamit na­gyon tr­fásnak találnak, gyakran tapsolnak kezeik­kel, testüket hátravetik s könnyes szemekkel hangos kaczajra fakadnak. Ha a chinai dühös, testét rende­sen előre veti. Ugyanekkor hevesen gesztikulál, va­dul kap az üres levegőbe s felugrik, mintha vala­mire rá akarna taposni. Szemei mintha ki akarná­nak ugrani üregeikből s minden mondatnál hebeg. A chinai nők dühükben rosszabbak, mint a férfiak s minden önuralmukat elvesztik. A gyászoló chinaiak hangos üvöltésbe törnek ki s ép oly egyszerre elhall­gatnak; asszonyokat is lehet bérelni, kik „megren­delésre“ üvöltenek és jajveszékelnek (ép úgy, mint nálunk). A nemtetszést és boszúságot a chinai — ép úgy, mint mi — szemöldeinek összehúzása és homlokának ránezbaszedése által fejezi ki; valami hitványság feletti megütközését az által fejezi ki, hogy oly grimaszt csinál, mely hasonló ahoz, ha az ember valami kellemetlent szagol vagy ízlel. Ha a chinai valamire vissza akar emlékezni, gyakran a fejét vakarja, de gyakrabban lágyékát dörzsöli vagy szemeit forgatja. Ha mély gondolkozásba van me­rülve, testét lassan ide oda lóbázza, vagy hajszála­kat tép ki czopfjából és azokat rágja, avagy egyik lábát himbálja. Nem lehet állítani, hogy a dunaia­kat gyakran lehet látni pirulni. Nőknél a szemérem szelíd pirja általában már azért sem észlelhető, mert arczük többnyire­­ vastagon be van festve. * Hogy nő Magyarországon a for­­galom­? 1868 ban 1337 postahivatal működött, 1889 ben már 4291. Akkor távirda hivatal volt 349, ma már 1702. 1868-ban levél, levelezőlap kül­detett 32 millió 200 db, most 218 millió, hírlap ak­kor 13 millió, ma 54 millió 265 ezer db; pénzes le­vél és csomag 4­­/5 millió db 705 millió frt értékben, ma 12 millió 1 milliárd és 193 millió frt értékben. A postautalványi forgalom volt 1868 ban 2 millió 963 ezer frt, 1889 ben pedig 351 millió 150 ezer frt. Az összes táviratok darabszáma volt 1868 ban 997,643 darab, ma 7.140,161. Bevétel volt a pos­tánál 1868 ban 3 360,457 frt, kiadás 3.548,744 frt, a távírdánál bevétel 800,203 frt, kiadás 917,000 frt, tehát mindkét helyen hiány volt; ma a posta- és táv­írdánál a bevétel 12.308,145 frt, kiadás 9.222,683 frt, felesleg 3 085,462 frt. Az összes postajáratok által egy év alatt bejárt kilométerek száma volt 1868 ban 17.157,572, 1889 ben pedig 49.074,847 kilométer. A távirda vonalának hossza volt 1868 ban 8429 km., amelynek huzalhossza volt 21,635 km., 1889 ben a vonalhosszúság 19,892 km., a huzal­­hossz 73,400 km. SZERKESZTŐI ÜZENETEK: Annavári. Mit szólna hozzá, hogy ha beküldött két versét egyszerre közölnék? Az egyik rigmusai arra szögell­nek ki, hogy hű volt „Ö“, a másikét meg arra, hogy dehogy is volt ha „ö“. Már most melyiknek hisszük, hogy igaza van ? Különben verset írni könnyű, de jó verset írni nehéz , ahol nemcsak rímek kellenek — mik tagadhatlanul jók az önéiben is — hanem gondolat is. Ez azonban itt hiányzik! KÖZGAZDASÁG. Takarékpénztár a trágyadombon. Csakis azon gazdaságnak lehet állandóan jó termése és jövedelme, melynek sok és jó trá­gyája van. A trágyadomb tehát legfontosabb hely a gazdaságban. Erre kell a gazdának legfőbb

Next