Kecskemét, 1891. július-december (20. [19.] évfolyam, 27-52. szám)

1891-07-12 / 28. szám

XX. évfolyam. Kecskemét, 1891. julius 12. 28. szám. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva, vidékre postán küldve. Egész évre - - - - 5 frt 2 kr. Félévre - - - - - 2 frt 50 kr. Negyedévre - - - - 1 frt 25 kr. Egy szám ára 10 kr. Előfizethetni a lapra a kiadóhivatalban, valamint a helybeli könyvkereskedésekben. Egyes példányok kaphatók: a kiadóhivatalban, Gallia E., Scheiber József és Harkay József kereskedésében. Kéziratok vissza nem adatnak. Szerkesztői iroda, II. tized, Plebánia utcza 8. szám.KECSKEMÉT A KECSKEMÉTI FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRT POLITIKAI ÉS KÖZMŰVELŐDÉSI KÖZLÖNYE. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Hirdetmények és „Nyílttéri“ közlemények jutányosan számíttatnak. Hivatalos: u. m. városi és bírósági 3 frt. — egyházi, egyleti, társulati stb. hirdetmények minden egyes beigtatása 2 frt. Bélyeg dij minden beigtatds után 30 kr. Előfizetési és hirdetési dijak fizetendők a kiadóhivatalnál Kecskeméten Kiadóhivatal: II. tized, Plebánia utcza 8. szám. Az új városház ügye.5*) — Levél a szerkesztőhöz. — Miután azt tapasztalom, hogy a „Kecskemét“ mindig szívesen foglalkozik a városi ügyekkel és pedig oly módon, hogy a városi ügyekben nem a pártkérdést, hanem az ügy igazi érdemét és a város javát keresi, bátorságot veszek magamnak, hogy az új városháza ügyével foglalkozzam. Azt hiszem, alig van, aki ne szégyelné, hogy ma nincs városházánk, mert legfeljebb városputriról lehet beszélni. Azt hiszem mindenki óhajtja, hogy új városházánk legyen — és mégis a városháza kérdése ez idő szerint megfeneklett. Az is tény, hogy ennek okát alig tudja valaki megérteni. Közülakaratul megválasztotta a közgyűlés a pályaterveket megbíráló bizottságot. És mondjuk ki őszintén, hogy oly pártatlan és oly szakképzett bizottság ítélhetett valamikor, de pártatlanabb és szakképzettebb soha! Ez a bizottság egyhangúlag a „sem magasság, sem mélység nem rettent“ jeligéjű Pártos-Lechner-féle tervnek ítélte oda az első díjat és szinte kegyelemből osztotta ki a második és harmadik díjat. Mi lett volna ennek a természetes következése? Csak kettő lehetséges. Ha alkalmas a Pártos-Lechner-féle terv, akkor tervezőket, mint az első díj elnyerőit kell megkeresni az iránt, hogy a bíráló bizottság által megjelölt alapokon a városház építésre előirányzott öszszeghez képest módosítsák a tervet. Ha ez megtörtént, a tervet el kell fogadni a kivitelre és megtenni a további lépéseket. Vagy ha kivitelre nem tartja alkalmasnak a közgyűlés a Pártos-Lechner-féle tervet, akkor tessék teljesen új pályázatot hirdetni! Harmadik eset nincs. Az az indítvány, hogy mind a három díjat nyerő szólíttassék fel arra, hogy a szakbizottság javaslatai szerint alakítsa át terveit, egyenesen nem jöhet komolyan számba. Az indítványozó aligha olvasta a szakbizottság jelentését, mert ha olvasta volna, akkor belátná, hogy a szakbizottság a 2-ik és 3-ik díj nyerőinek tervét jóformán nem is találja alkalmasnak a módosítás mellett is a kivitelre. De ha még ezen körülmény nem állana is fenn , vájjon gondolhatja-e valaki, hogy a szakbizottság ítéletében úgyszólván „lecsépelt“ tervek szerzői, ha felszólíttatnának is, vállalkoznának terveik módosítására? Ezt hinni több az optimizmusnál? De legyünk őszinték. Ha ma a városház építésének ügye megfeneklett, annak nem az az oka, hogy az első díjat nyert terv rossz, hanem hogy annak tervezője Pártos Gyula műépítész úr. Valóban megfoghatatlan divat ma Kecskeméten a Pártos Gyula úr elleni támadás és rosszakarat. Mit vétett ő ellenünk ? Semmit. Mit használt nekünk? Igen sokat. E városnak több építészszel volt dolga, majdnem mindannyival szemben a rövidebbet húzta. Egy ma is perel a várossal, nem egészen épületes módon. Hát Pártos Gyula úr tervei és művezetősége ellen soha senkitől kifogást nem hallottunk. Amit ő tervett s ami felett ő vezette a felügyeletet, arra az épületre semmi panasz nincs. Az az egyedüli kifogás ellene, hogy művezetősége sokba került és hozzáteszem mindjárt, hogy ennél alaptalanabb kifogást nem hallottam. Például midőn a lovassági kaszárnya építésének művezetéséről volt szó, polgármesterünk a legkiválóbb műépítészt kereste meg (aki a 15 milliós országház tervét készítette), vájjon mit lehet adni ezen építés művezetéséért ? Ő mondott egy összeget — és Pártos Gyula ezen összeg feléért elvállalta a művezetést. És minő eredménnyel ? Az előirányzott összegből megtakaríttatott körülbelül 40.000 frt! Ez Pártos Gyula bűne... Ezenkívül bármi építészeti dologban tanács, vélemény volt szükséges, Pártos Gyula úr azonnal megadta azt szóval. Írásban, rajzban, sőt lejött egy-két napra s ezen, őt egyáltalában nem illető ügyekben tett eljárásáért soha egy krajczárt sem kért. Ez is bűne Pártos Gyula úrnak ... Ezzel szemben Pártos Gyula úr ellen senki sem tud semmit bizonyítani. Aki tud, álljon elő vele. De szűz alól valakit gyanúsítani nem lovagias dolog egyrészről és a város kárára van másrészről. Addig, míg az ellenkezőről meg nem győzik a közönséget (pedig ez nem lehetséges, mert semmi alap nincs reá), addig alaptalan minden ellenszenv és vádaskodás Pártos Gyula úr ellen. Pártos Gyula úr azóta két helyen nyert terveivel első díjat. Az egyik a Budapesten építendő iparmúzeum, amelyre pályázatra Baross Gábor kereskedelmi miniszter 3 műépítészt kért fel s ezek közül elfogadta Pártos Gyula tervét, mely a kecskeméti városház motívumaival egyező. Baross pedig meg szokta nézni, hogy milyen terv szerint építtet. És végül tisztelt szerkesztő úr, engedje meg, hogy azon támadásra nézve is nyilatkozzam, amelyet a „Kecskeméti Lapok“ intézett a polgármester úr személye ellen. Tisztelt szerkesztő úr! Jól tudom, hogy ön igen sokszor állt szemben a polgármester úrral, sőt legutóbb ellenjelöltje is volt. De azt is tudom és tapasztalom, hogy midőn a város érdekéről volt szó, minden ellentétet félre tett s vele együtt működött. Azonban tudom azt is, hogy épen ezért, mióta ön szerkeszti a „Kecskemét“-et, azóta hasonló támadás a polgármester úr személye ellen abban nem jelent meg — és helyesen. Az, ha valaki, vagy egy lap a polgármester ténykedéseit tárgyilagosan bírálja, az helyesen van. De hogy személyek oly módon támadtassanak, mint az a „K. L.“ teszi, az már nem helyesen van. Ez az eset a keblen melengetett kígyó hálátlanságát juttatja eszünkbe... Mindenek fölött pedig az az első feladatunk, hogy ok nélkül való ellenszenv és vádaskodás miatt ne gátoljuk az új városháza építésének előmunkálatait. Akinek valami kifogása van, azt tegye meg akár szóval, akár írásban s ne áruljon zsákban macskát. Egyébként. Félre a kicsinyeskedéssel, midőn ily égető kérdés megoldásáról van szó. A polgármester úr és a tanács pedig ne engedjék a kérdést megfenekleni, mert ez volna az igazi bűn, annak ellenkezője érdem... Hű olvasója. Utána Horváth Ádám képviselőnk szólalt fel, akinek beszédét lapunk mai számának melléklete egész terjedelmében hozza. Kiugratta a bokorból a kormánypárti Hágara Viktort, aki bizony jobbat cselekedett volna önmagával, ha nem szól. Július hó 7-én Csanády Sándor erős kifejezésekkel illette a miniszterelnököt, ezért az elnök megvonta tőle a szót. E rövid beszéd alatt, midőn Tisza Kálmán nevét emlegette s a kormánypárt nem éljenzett, mint hajdanában, Ugron Gábor közbekiáltott: „Már nem éljenzik. Szegény kucséber, elvesztette a kosarát, nem veszik a numerusait.“ Persze ebből óriási derültség lett. Veres József szép beszédben, nemes hévvel támadta a javaslatot. Mészlányi Lajos pompás vicczei igen sok kárt tettek az ellenzéki táborban. Erőteljes támadást intézett a „nagy közbeszóló“ gróf Károlyi Gábor s végül a vitát lelket megindító, nagyszabású beszéddel pártunk elnöke, Irányi Dániel rekesztette be. Julius hó 8-án elnök a vitát bezárta. Első szó az előadóé Perczel Dezsőé volt. A javaslat ellen pártunk részéről felhozottakat nemtudta megdönteni, de szerény tapintatos modora miatt az ellenzék jó indulatai hallgatta beszédét. Utána Szederkényi Nándor pártunk határozati javaslatának benyújtója tartott kitűnő beszédet, mely felszólalásra bírta Beöthy Ákos, és Apponyi Albert grófot a mértékeit ellenzék részéről. Julius hó 9-én Ugrón Gábor tartotta párbeszédét. Hatalmas beszéd volt ez, melynek minden egyes érve fejszecsapásként hatott a kormánypártra. Utána dadogott a miniszterelnök Szapáry Gyula gróf, aki oly silány beszédet hebegett el, hogy valóban szégyelni kell, hogy ilyen képességgel, helyesebben képtelenséggel valaki Magyarországon miniszterelnök lehessen. Beszéde után idhangzott pártunk részéről a „hoch!“, amely Tisza Kálmán óta az osztrák — magyar miniszterek temetési gyászindulója ... Július hó 10-én olyan zajos és izgalmas jelenetei voltak az ülésnek, mint a véderő vita legzavarosabb napjai alatt. Gosztonyi Sándor és Smonfay János lelkesen védelmezték záróbeszédeikben az általuk beadott határozati javaslatokat. Ugyanezt tette Poónyi Géza egy hatalmas beszéddel, amely óriási lelkesültséget keltett pártunkban s nagy vihart a házban. Beszéde utólján csak egy-egy mondatot mondhatott, utána mindig 1—2 perczig meggátolta pártunk kitörő helyeslése és tetszésnyilvánítása. Az ülés végén a személyes kérdések egész sora keletkezett. A kellemetlen jelenetet Gajári Ödön kormánypárti képviselő, a „Nemzet“ cz. félhivatalos lap szerkesztője idézte elő tapintatlan felléptével. E harcban Vécsey Endre, pártunk tagja maradt győztes, aki higgadt és korrekt módon verte vissza a támadásokat Gajári ellenében. Ez incidensből párbaj lesz ... *) E fontos ügy megérdemli a tüzetes megvitatást, melyre tárgyilagos czikkek előtt mindig nyitva állanak lapunk hasábjai. Szerkesztő: Harcz az önkormányzatért. A képviselőhöz vitája. Július hó 4-én Kossa Dezső, pártunk jeles ifjú tagja tartalmas szép beszédben bizonyította be, hogy a közigazgatás államosításával a kormány csak hatalmát akarja növelni. Papp Elek az egész ház osztatlan figyelme, s pártunk tüntetésszerű tetszése közt rendkívül ügyesen támadta a javaslatot. Július hó 6-án Pázmándy Dénes a nála megszokott szellemességgel tette nevetségessé a javaslatot, Szapáryt és a mameluk-sereget. Botrányos eseteket hozott fel a képviselőválasztási visszaélésekről, amelyeknek részese volt Szalavszky Gyula mostani belügyi államtitkár. KÖZGYŰLÉS: A város törvényhazó bizottsága a f. hó 10-ik napján Lestár Péter polgármester elnöklete alatt a következő ügyeket intézte el: Elnöklő polgármester azon bejelentése, hogy főispánunk az elnökséget betegeskedése végett meg nem jelenhetvén, reá ruházta — Horváth Mihály dr. azon felszólalását intézte a polgármesteri hivatalhoz, van e tudomása, miszerint a katonaság a gyakorlótéren a harczászati lődözés gyakorlatánál élestöltést használva s a csalányosi szőlők felé is lődözvén, azon szőlőkben, a mellett hogy életveszéllyel jár, a munkáltatás is akadályoztatik ? Mely felszólalásra, miután úgy a főkapitány, mint a kérdezett polgármester nyilatkoztak, egy bizottság neveztetett ki helyszíni szemle megtétele végett. — Mely után Elnöklő polgármester előterjeszti, hogy a közgyűlés megbízásához képest a kinevezett bizottság élén Baross miniszternél — miután az állam az osztrák vaspálya társaság vasútját kisajátította — megjelenvén, két rendbeli fölterjesztést nyújtott át. Az egyiket a vasúti politikát illetőleg, hogy vétessék városunk forgalma figyelembe, mert a zónarendszer szerinti tarifta lépvén életbe, tértijegy nem lévén, úgy a személyszállítási, mint a teheráru drágább lesz, mint eddig volt, minélfogva szállítási kedvezmény iránt kérvényez. — Mig a Lajosmizsei vasút ügye is fölemlittetett, és pe Lapunk mai számához egy iv melléklet van csatolva, mig a jelen körülmények között a jelzett vasút iránti érdekeltség megszűnvén, a városok százharminczezer írt kötelezettsége alól fölmentessék. — Végül a Földmives iskola tárgyában tett jelentéssel együtt — tudomásul vétettek. A m. k. belügyminiszter a gyalogsági laktanyának vállalat útján leendő felépítését jóváhagyván, egyszersmind beleegyezését adja, hogy a város által takarékpénztárilag kezelt tőkepénzéből építtessék fel, és miután azon tőkepénzek a város törzsvagyonát képezik, kimutattassék, hogy melyek azok a pénzek, melyek a vagyonkezelés által átváltoztatnak, hogy azokra a minisztérium jóváhagyását megadhassa. A gyalogsági laktanya felépítése végett megtartott ajánlati versenyről tett jelentés szerint az eredmény kielégítőnek találtatván, miután az összes munkára tett ajánlatok azon szempontból mellőztettek, hogy több iparot részesíttessék az építkezési vállalatban, a jelentést tevő városi tanács is azt a javaslatot tette, hogy egyes vállalkozóknak adassák ki a munka, mi végből a javaslatot a közgyűlés elfogadván, az építkezési szerződések megkötése végett a tanács utasíttatott. Egyszersmind az építkezés fedezésére megkívánt százötvenezer frt szükséglet megállapittatott, s az iránt a névszerinti szavazás a jövő havi közgyűlésre kitűzetett. Végül Pártos Gyulának a tervkészítésért megajánlott 1000 frt kiutalványozás végett a tanácshoz utasittaitott. Miután pedig Pártos úr Szabó nevű segédét az épület műszaki vezetése végett a városnak ideiglenesen sem engedi át — a vezetés felügyeletével Muraközy Sándor főmérnök megbizatott. A városföldi iskola felépítése iránt tartott árlejtés eredményéről szóló jelentés akként intéztetett el — hogy a legtöbb engedést ajánlott Bagi-Mészáros czégnek adatott át. Szatmáry Sándor kinevezett segédlevéltárnok lemondván — hivatalának ideiglenes betöltése a tanácsra bízatott. A rendőrfőkapitány jelentése a rendőrség kerületi szervezete, szolgálati beosztása s felszerelése tárgyában átvizsgálás, alkalmazás, életbeléptetés iránt adandó véleményezés végett egy bizottságnak adatott ki. Dömötör Károly főszámvevőnek egy havi szabadságidő adatott. —s —n. ÚJDONSÁGOK. A csilaghullás havában, az aratásra hivó nyár küszöbén újra lehullott egy csillag a magyar katholikus egyház egéről, újból kidőlt egy hatalmas oszlop az egyház elsőrangú erői közül Haynald Lajos dr., kalocsai bíboros-érsek, valóságos belső titkos tanácsos, a Szent István- és Lipót-rend nagykeresztese, czímzetes udvari káplán, római gróf, főrendiházi tag, Róma nemes polgára és a magy. tudományos társulat tiszteletbeli tagja f. hó 4-én, a múlt szombaton, érseki székhelyén 75 éves korában, áldozó papsága 52-ik, püspöksége 30-dik, érseksége 25-ik évében, miután 13 esztendeig volt római bíboros, hosszas szenvedés után elhunyt. A nagy halottat az egész ország gyásza mellett helyezték el a kalocsai kathedrális templom kriptájában f. hó 8-án. Temetésén ott volt nemcsak egész Kalocsa városa, de egyházmegyéjének papsága és előkelősége is, jelen voltak a miniszterek, a főrendiház, s még számos társulat küldöttsége. S mikor sírbatételénél megkondultak a harangok, gyászos szavuk nemcsak az elhunyt lelki üdvéért szólt, de siratta a magyar katholikus egyházat is, mely immár harmadik nagy elöljáróját vesztette el ez évben a megboldogultban; siratta a magyar hazát, melynek nálánál liberálisabb, szabadságszeretőbb filipeni volt; siratta a tudományt, mely benne egyik legképzettebb és leglelkesebb bajnokát gyászolja s siratta az emberiséget, mert a humanizmus, a könyörület és jótétemény elveit senki sem pártolta oly önzetlenül, oly igazán, mint Kalocsa bíboros érseke !