Kecskemét, 1891. július-december (20. [19.] évfolyam, 27-52. szám)
1891-10-18 / 42. szám
XX. évfolyam. . Kecskemét, 1891. október 18. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva, vidékre postán küldve. Egész évre - - - - 5 frt 8 kr. Félévre - - - - - 2 frt 50 kr. Negyedévre - - - - 1 frt 25 kr. Egy szám ára 10 kr. Előfizethetni a lapra a kiadóhivatalban, valamint a helybeli könyvkereskedésekben. Egyes példányok kaphatók: a kiadóhivatalban, Gallia E., Scheiber József és Harkay József kereskedésében. Kéziratok vissza nem adatnak. Szerkesztői iroda, II. tized, Plebánia utcza 8. szám.KECSKEMÉT A KECSKEMÉTI FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRT POLITIKAI ÉS KÖZMŰVELŐDÉSI KÖZLÖNYE. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Hirdetmények és „Nyílttéri“ közlemények jutányosan számíttatnak. Hivatalos: u. m. városi és bírósági 8 frt. — egyházi, egyleti, társulati stb. hirdetmények minden egyes beigtatása 2 frt. Bélyegdij minden beigtatás után 30 kr. Előfizetési és hirdetési díjak fizetendők a kiadóhivatalnál Kecskeméten Kiadóhivatal, II. tized, Plebánia utcza 8. szám. Az ezredév. Alig pár év választ már el bennünket attól, hogy megünnepeljük a magyar honfoglalás ezredéves fordulóját. Nagy emléknap lesz ez, amelyet az egész magyar nemzetnek úgy összeségében, valamint egyes tagolataiban is méltóan meg kell ünnepelni. Az országos ünnepre lassan ugyan, de mégis készülődnek úgy a törvényhozás, mint a kormány. Ez ünnepre lesz készen az új országházi palota, amely ugyan méregdrága s nekünk sokkal olcsóbb is jó lett volna, de mindenesetre nemcsak hazánkban, hanem messze földön is kiváló épület lesz. Egy nagy országos kiállítás rendezése is el van határozva s csak helyeselni lehet, hogy nem világkiállításról van szó. Ehhez még nem vagyunk elég gazdagok, de arra már igen alkalmasak vagyunk, hogy egy fényes országos kiállítást rendezzünk, amelyen lássa meg egész Európa s a világ, hogy itt oly nemzet él, mely méltó a második ezredévet is megkezdeni ... Ezenkívül bizonyára még sok minden terv kerül kivitelre s reméljük, hogy a nemzet a maga összeségében méltóan fogja megülni nagy ünnepét — elhagyva a fölösleges cziczomát és pompát, inkább maradandó becsű alkotásokkal s komoly módon ünnepel. Ámde e nagy napon az egyes városok és községek sem maradhatnak el. Minden városnak s minden községnek meg kell ülni ezen nevezetes ünnepet. Hogy milyen módon? Ez olyan kérdés, amelyre általánosságban nem lehet válaszolni s talán lehetetlen is volna oly terv készítése, amely szerint ünnepelné meg minden város és község az ezredéves évfordulót. Az azonban bizonyos, hogy ezen részleges ünnepeknél is azon vezérelvnek kell uralkodni, hogy kerülendő a hiú pompa, az egy napra szóló cziczoma, hanem inkább maradandó alkotások által igyekezzünk a milleniumot megünnepelni. Csak természetes, hogy a honfoglalás ezredéves ünnepét nekünk kecskemétieknek is meg kell ülni és pedig akként, hogy az ünnep méltó legyen hozzánk. Megfeleljen anyagi viszonyainknak, de egyszersmind kifejezője legyen lángoló hazaszeretetünknek, amelylyel e város népe minden időben csüngött a magyar haza megvédésén és felvirágozásán. Az is kétségtelen, hogy immár elérkezett az ideje annak, hogy az ünneplés módozatai felől gondolkozzunk. E kérdésben meg kell kezdeni a hírlapi nyilvános tárgyalást. Akinek valami eszméje van, tegye azt közzé s akinek arra észrevétele van, ne hallgassa azt el, így érlelődnék meg a terv a maga idejére. Nyilvánvaló, hogy hivatalosan a város elöljáróságának kell ez ügyben a kezdeményezést megtenni, terveket készíteni s azokat a közönség hozzájárulása után végrehajtani. De volna egy igen fontos tényező városunkban, amely erősen kezére járhatna ezen nagy munkában a városi elöljáróságnak és ez a fontos tényező: a „Katona József kör!“ Ezen közművelődési egyesület a város értelmiségét foglalja magában s kebelében a legczélszerűbben lenne megvitatható azon kérdés, hogy mi módon ünnepelje meg Kecskemét város az ezredéves fordulót? Ugyancsak a „Katona József köz feladata volna a megállapított tervek kiviteléhez szükséges társadalmi erők összegyűjtése és képviselése. Reméljük, hogy a két tényező közös akarattal és erővel magáévá teszi az ügyet, megfontolás tárgyává teszi, terveket készít és azokat meg is valósítja. De azért legyen megengedve ezúttal is már néhány kívánságnak s néhány gondolatnak kifejezést adni. Az új városháznak az ünnepélyre mélhatlanul el kell készülnie. Vagy nem volna-e szégyen, hogy a honfoglalás ezeréves fordulóját akkér ülnék meg, hogy ne legyen egy, a város méltóságának megfelelő városház? Disz közgyűlést akarnánk tartani, s a teremben nemcsak a közönség, de a bizottsági tagok sem férnének el! De hallgassunk erről a máris szégyenletes állapotról, s reméljük, hogy még előbb is kijutunk a nyomorúságból ... Derék dolog lenne, ha az ünnepen a múzsák Kecskeméten új, díszes szili házban ülnék meg velünk e ritka jelentőségű ünnepet, és hogy ez nem volna lehetetlen, arról lapunk múlt számában szóltunk. Gyönyörű lenne, ha a tervezett nagy piac valamelyik megfelelő helyére egy csinos, impozáns szobrot emelnénk a honfoglalás és a haza ezredéves fennállása emlékére. Megvalósíthatnók azon időre a régóta tervezett Erzsébet-árvaházat. És még sok mindent, amihez elsősorban hazafias lelkesedés, emberbaráti szeretet, tevékenység szükséges, mert ez előteremti az ezekhez megkívántató anyagi eszközöket is. Hasznos és értékes lenne, ha a „Katona József kör“ ez időre legalább is megkezdené Kecskemét város teljes (tehát nemcsak történeti) monográfiájának kiadását. Ez iránt a kör azonnal megtehetné a szükséges előintézkedéseket. A nagy munka tervezetét elkészíthetné; az egyes részek írására, az adatok gyűjtésére ahhoz értő férfiakat kérne fel, mert ily terjedelmes és sokoldalú mű elkészítése bizony igen sok időt venne igénybe. Pedig alig lehetne maradandóbb emléket készítenünk a honfoglalás ezeréves fordulója alkalmából, mint egy nagy könyvet, melyben nemcsak a jelen nemzedék, hanem a késő utókor is olvashatná Kecskemét város minden néven nevezendő viszonyait és körülményeit az első ezer év alatt. Mert csak úgy cselekedhetünk bölcsen, ha ismerjük a múltat s ismerjük viszonyainkat. Egyáltalán nem hisszük, hogy ezen itt elősoroltakkal a tervek ki volnának merítve. Sőt még azt sem állítjuk, hogy ezek volnának a legczélszerűbbek és legalkalmasabbak. Jelen sorok czélja egyedül az volt, hogy a fontos és már nem halasztható kérdésre felhívjuk a nagyközönség és különösen az inintézkedni elsősorban hivatott tényezők figyelmét. Reméljük, hogy úgy az elöljáróság, mint a „Katona József kör“, valamint városunk összes lakossága mindent meg fognak tenni, hogy a honfoglalás ezeréves fordulóját úgy az ünnep magasztosságához, mint városunkhoz méltóm ünnepeljük meg — és pedig maradandó becsű alkotásokkal... Argillaceus. TÁRCSA. KÉT CSÓK. Csókot adsz, ha iskolába készülök belépni, Csókkal vársz, ha férjed onnan kimerülve lép ki. Első csókod krizmája föl - Ken, mint egy bajvívót, Az utóbbi édes zsoldom, Mit az ajk kivívott. E két áldott, bürcsak hlán Meg sem tudnék már lenni tán, ha nekem a kemény járom Szinte könnyű gyermekjáték . Ez a ritka kegyajándék Föérdemed — ifjú párom. Kiss József. „Az én újságom.“ Pósa Lajos, „Az én újságom“ szerkesztője azt íratta a lapja czímére, hogy: képes gyermek- lap. Megvallom, nem nagy bizalmam van a gyermeklapok iránt, mert sok éven át szerzett tapasztalataim arról győztek meg, hogy a gyermeklap-szerkesztők mindenkinek inkább tudnak írni, csak épen a gyermekeknek nem. Sokkal nehezebb munka az, semmint gondolnók. Hanem a Pósa neve biztató ígéret volt. Hátha mégis akad egy ember, aki igazán ismeri a gyermekek világát és képes az ő nyelvükön szerkeszteni újságot. Kíváncsian forgattam „Az én újságom“ első példányait, olvastam az elbeszéléseket, meséket és megcsóváltam a fejemet. Hm! Teringette. Milyen kedves dolog. Ugyan ki írta? Nézem az aláírást: Sebők Zsigmond. Nini! Hiszen azt én nagyon jól ismerem. De hogy az ördögbe csapott föl a jeles tárczaíró gyerekmese írónak. Nézem a másikat: Bródy Sándor. Ejnye, ejnye, hát még a kiváló Zolaista is a gyermekeknek mesél ? Nézem a harmadikat, negyediket, sorba következnek: Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Rákossi Viktor, Endrődi Sándor, Murai Károly, Kozma Andor, Várady Antal, Gabányi Árpád, Hock János, Abonyi Árpád, Sterczegh Ferencz stb. A magyar írónemzedék javarésze, ugyanazok, akik a nagyoknak regélnek, most a kicsinyeknek is mesélnek. És milyen édes, milyen kedves hangon. Olvasgatom, olvasgatom egyiket a másik után, s mikor leteszem a lapot, szinte sajnálom, hogy nincs tovább. . .. Azóta két esztendő múlt el. Azóta „Az én újságom“ beváltotta ígéretét. Adott a gyermekvilágnak olyan lapot, hogy nincs párja messze földön, azóta úgy megkedvelték, hogy el sem tudnak lenni nélküle. Én magam is azt mondom, hogy „Az én újságom“- nak nagy és nemes hivatása van. A mi kicsiny polgártársaink ezrei és százezrei innen nyerik a hazafiság magvát, mely szivecskéikben elültetve, egykor hatalmas, terebélyes fává fog nőni és áldásos gyümölcsöket fog hozni. Az ő gyönge, viaszkedélyekre semmi sem gyakorol olyan mély, olyan jó és maradandó befolyást, mint ezek a gyönyörű elbeszélések, ezek a művészi mesék. Nem úgy kell a gyermeket nevelni, hogy a fejébe verjük a tudnivalókat, a szépet és jót, hanem a szívébe kell lopni azokat, úgy, hogy ő maga se vegye észre. „Az én újságom“ pedig ezt cselekszi. Nehéz és finom munka, nagy gyöngédség kell hozzá, de az eredmény megmutatta, hogy fényesen sikerült. Pósa Lajos érti a módját, hogy kell a gyermekszívekkel beszélni. Senki se érti nálánál jobban. Az ő hazafias verseit, az ő bájos regéit úgy szívja magába az üde gyermeki lélek, mint a harmatot a világ. De nemcsak ezzel köti le „Az én újságom“ a gyermekvilág figyelmét. Egész légiói a szebbnél-szebb képeknek, gyönyörű színnyomatú képek is, melyekre megcsillan a gyermek szeme és megdobban a szíve. Ez már a kiadó érdeme, aki — úgy látszik — vállvetve iparkodik azon, hogy szerkesztőjének segítségére legyen. Egyszóval „Az én újságom“ olyan lap, melynek magas irodalmi nivealja és nagy kultur-jelentősége elvitázhatatlan. Örömmel és szívesen ismertetem „Az én újságom“ előfizetési felhívását, melyet a kiadók most küldtek szét, mert tudom, hogy csak a saját érdekünkben cselekszem s a hazának teszek vele szolgálatot, midőn e hazafiasan, vallásosan szerkesztett kitűnő lapot a szülők, tanítók s minden a gyermekvilág nevelésügye iránt melegen érző emberbarát figyelmébe ajánlom. Az előfizetési fölhívás kiemeli, hogy az említett munkatársakon kívül Jókai Mór koszorús írónk és Mikszáth Kálmán is egy-egy remek elbeszélést, illetve mesét irt, azonkívül Madarassy László, a gyermekvilág kedvelt írójának egy gyönyörű elbeszélésével kezdik meg az új évnegyedet. Az elbeszélés czíme: „A kis hadsereg“. De ezenkívül még tömérdek szebbnél-szebb s változatosnál változatosabb czikk, mese, elbeszélés vár a közlésre. És mindez egy negyed évre csak 1 fiba kerül ! Ennélfogva én csak újból ajánlhatom, hogy „Az én újságom“-ra minél tömegesebben fizessenek elő a gyermekes családok. Nem bánják meg a felnőttek sem, akiknek a szép és nemes iránt van érzékük. X. Az államvizsgák reformja. A kecskeméti jogakadémia vizsgálati bizottságai f. évi június hó 28-án megtartott értekezletükön egy javaslatot dolgoztak ki a jogi és államtudományi államvizsgálatok czélszerű átalakítása tárgyában. Ezen javaslat pártolás végett a dunamelléki reform, egyházkerülethez is felterjesztetvén, az egyházkerületi tanügyi bizottság a következő véleményes jelentés kapcsán terjesztette azt az egyházkerület 1. évi szeptember havi közgyűlése elé: Főtiszteletű egyházkerületi közgyűlés ! A kecskeméti jogakadémián működő vizsgálati bizottságok összes tagjai, az 1883. évi 28,291. sz. tanulmányi rendtartás 27. §-ában foglalt utasításhoz képest, a jogakadémia igazgatósága által, a lefolyt tanév végén — 1. évi junius hó 28-án — értekezletre hivattak össze a czélból, hogy a vizsgálatok folyama alatt szerzett tapasztalatok és az azok folytán felmerülő kívánalmak iránt eszmecsere indíttassék. Az értekezletnek jegyzőkönyvbe foglalt elvi jelentőségű megállapodásai, a jogakadémiai igazgatótanács által ide felterjesztetvén, van szerencsénk ezen megállapodásokat — mint amelyek a jogi szakoktatás küszöbön álló reformja egyes fontosabb kérdéseinek tisztázására kétségtelenül szintén hivatva vannak — az alábbiakban egész terjedelmükben a főtiszt, egyházkerületi közgyűlés elé beterjeszteni: „Miként a megelőző években, úgy a lefolyt tanévben ,is a vizsgáló bizottságok tapasztalták azt, hogy az államvizsgák jelenlegi berendezésükben a hozzájuk fűzött igényeknek egyáltalában meg nem felelnek. Minthogy pedig a helyes szakképzés érdekei a jelenlegi rendszer mielőbbi reformját sürgősen követelik, ennélfogva az értekezlet szükségesnek tartja, hogy egyfelől a rendszer visszásságainak okaira ráutaljon, másfelől pedig azon vezéreszméket jelölje ki, melyek alapján az államvizsgálatoknak a szakkövetelményeknek megfelelő reformja keresztül vihető volna. Mellőzve azon okokat, melyek folytán az államvizsgák jelentőségüket szemben a jogi és államtudományi tudorsággal elvesztették, s melyek folytán úgy az utóbbi, mint az államvizsgák jelentősége és tudományos színvonala csökkent, s miután azokat a tanári kar s az oldala mellett működő államvizsgálati bizottságok a nagyméltóságú m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak 1888. évi 14.688. sz. a. kelt rendelete folytán felterjesztett véleményes jelentésükben már részletesen kifejtették, — az értekezlet csak azon okokat kívánja kiemelni, melyek magában a jelenlegi államvizsgálati rendszer helytelenségében rejlenek, s melyek magukban véve teszik lehetetlenné azt, hogy az államvizsgák a a követelményeket kielégíthessék. Ezen okok pedig abban rejlenek, hogy mindegyik államvizsga tantárgyai oly nagy számúak, hogy a jelölteknek a legnagyobb szorgalom mellett is alig áll módjukban minden egyes tantárgyból oly alapos képzettséget felmutatni, mint ez szükséges volna, annál kevésbé, mert a vizsgálati rendszer, azon helytelen intézkedésénél fogva, hogy államvizsgák csakis a tanulmányok szabályszerű befejezése után tehetők, alkalmat nyújt a tanulóknak arra, hogy tanulmányi idejük nagy részét, t. i. az egész harmadik tanévet komoly tanulmányozásra fordítaniuk ne kelljen, amely abnormitásnak a jelenlegi rendszer keretében szigorú kollokviumok alkalmazása által lenne némileg előre vehető; továbbá a baj másik oka abban rejlik, hogy a vizsgálati bizottsági tagok a tantárgyak nagy számánál ezzel szemben a vizsgálatra szánt idő rövidségénél fogva nincsenek azon helyzetben, hogy maguknak a jelölt képzettségéről minden irányban kimerítő tájékozást szerezhessenek. Mindezek daczára az értekezletnek nem az a nézete, hogy az államvizsgák eltörlendők volnának, hanem azon meggyőződésben van, hogy a gyakorlati szakoktatás igényeinek teljesen megfelelő vizsgálati rendszer csakis az államvizsgák czélirányos kifejtése alapján érhető el. A reform keresztülvitelére alkalmas eszközök a következők: úgy a jog, mint az államtudományi államvizsga tantárgyainak, azok belső összefüggése szerint több, de legalább is két vizsgára