Kecskemét, 1891. július-december (20. [19.] évfolyam, 27-52. szám)
1891-11-08 / 45. szám
XX. évfolyam. . Kecskemét, 1891. november 8. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva, vidékre postán küldve. Egész évre - - - - 5 frt 2 kr. Félévre - - - - - 2 frt 50 kr. Negyedévre - - - - 1 frt 25 kr. Egy szám ára 10 kr. Előfizethetni a lapra a kiadóhivatalban, valamint a helybeli könyvkereskedésekben. Egyes példányok kaphatók: a kiadóhivatalban, Gallia E., Scheiber József és Harkay József kereskedésében. Kéziratok vissza nem adatnak. Szerkesztői iroda, II. tized, Plebánia utcza 8. szám.KECSKEMÉT A KECSKEMÉTI FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRT POLITIKAI ÉS KÖZMŰVELŐDÉSI KÖZLÖNYE. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Hirdetmények és „Nyílttéri“ közlemények jutányosan számíttatnak. Hivatalos: u. m. városi és bírósági 8 frt. — egyházi, egyleti, társulati stb. hirdetmények minden egyes beigtatása 2 frt. Bélyegdij minden beigtatds után 30 kr. Előfizetési és hirdetési díjak fizetendők a kiadóhivatalnál Kecskeméten Kiadóhivatal, I. tized, Plebánia utcza 8. szám. A ref. főiskola. Hasonló czimmel a „Kecskeméti Lapok“ I. évi 43-ik számában egy vezérczikk jelent meg, amelyet szó nélkül hagyni nem lehet. A czikk dr. Kovács Pál jogakadémiai igazgató székfoglaló beszédének azon pontjából indul ki, amely így hangzik : „mindenképen törekedni fogok arra, hogy a ref. főgymnasiummal való jó viszony fen tartassák, illetőleg megteremtessék, hogy ne úgy legyünk riválisok, mint eddig, hanem abban legyünk riválisok, hogy melyik szolgálja igazabban a tudományt.“ Arany szavak ezek! A hosszas háborúskodás után békére nyújtott kéz, melyet a jó ügy minden barátjának el kell fogadni. Nem így a czikkíró. A dicséretes „adjon Istent“ olyan „fogadj Istennel“ viszonozza, amely alkalmas arra, hogy a jogakadémia és a ref. főgymnasium közt évek óta fennálló rossz viszonyt még kiállhatatlanabbá tegye s újabb idegenkedést szüljön akkor, amidőn a békés együttműködésre volna szükség. Azt mondja a czikkíró, hogy egyik intézet a másikat veszélyezteti, mert az ev. ref. egyház nincs olyan kedvező anyagi helyzetben, hogy mindkét intézetet támogathassa a kellő mértékben. Igaz, hogy ev. ref. egyházunk pénzügyi viszonyai ziláltak, de azért nem kétségbeejtők, sőt a javulás ösvényén vannak. Hogy minden igényt egyszerre kielégítsen, arra nem képes, de hogy fokozatosan eleget tegyen a szükségleteknek, az tehetségében áll, amint a példa mutatja. Azonban : „ne nézze kiki mind az ő hasznait, hanem minden az egyebek hasznait is nézze.“ (Pál Filippik. II. r. 4. v.) Különben nézze meg a t. czikkíró úr, hogy évről-évre mibe kerül az ev. ref. egyháznak a jogakadémia? Gondolja meg, hogy ha a jogakadémiák újra megnépesülnek, a tandíjak mily csekély összegre fogják redukálni ez aránylag úgy sem nagy hozzájárulást? Ha a legsanyarúbb időkben megtudta hozni a jogakadémiáért egyházunk a nagy áldozatokat, várjon most, mikor a jogakadémiára egy jobb kor hajnala kezd derengeni, mikor az egyház pénzügyi viszonyai rendbe jönni kezdenek, akkor dobná el magától e szép intézetet? Czikkiró úr azt mondja, hogy ha a protestáns egyházak által fentartott iskolák czélja a protestáns szellemből folyó ösztönzés a szabad vizsgálódásra , „akkor annak megvalósítója semmi esetre nem a jogakadémia, hanem a gymnasium.“ Ez állításra csupán egy kérdéssel felelek. Magyarázza meg nekem a t. czikkíró úr, hogy a protestáns szellemből folyó szabad vizsgálódás mivel érvényesülhet jobban az algebra, a latin nyelv, földrajz és a többi tárgyak tanításánál, mint pl. a jogbölcsészet, jogtörténet, egyházjog és a többi előadásánál? Avagy itt nincs szükség a szabad vizsgálódásra? Állítja a czikkíró úr, hogy mialatt jogakadémiánkat a kötelező doktorátus behozatala majdnem semmivé tette, addig „az ország hasonnemű intézetei közül több igen szép virágzásnak örvend.“ Igen érdekes volna, ha e merész állítást a czikkíró úr be is bizonyítaná. Én az ő állításának ellenkezőjét tudom igazolni. A kötelező doktorátus behozatala óta három jogakadémia, t. i. a pápai, nagyszebeni és győri megszűntek. Míg 1876/7-ben 1142 jogász tanult jogakadémiákon, addig 1885/6-ban csak 672, az 1889/90 tanévben 765. Pozsonyban, ahol 1876/7-ben 186 jogász volt, 1889/90-ben 83 volt a számuk, pedig itt bölcsészeti fakultás is van s a kormány a jogakadémiát minden lehető szükséglettel dédelgette. Győrött 1876-ban volt 90 hallgató s a múlt évben 35 jogásszal megszűnt a jogakadémia. Kassán az 1876/7-ki 115 jogász 1889/90-ben 89-re olvadt le. Nagyváradon ugyanezen idő alatt 155 hallgató lefogyott 87-re. Nagy-Szebenben az 1876/7-ben 66 hallgatóval biró jogakadémia 1886/7-ben 16 jogásszal szűnt meg. Egerben a létszám 1876/7-ben volt 98, 1889/90-ben 50. Pécsett a 86 hallgatóból (1876/7) lett 1882/3-ban 34 s csak lassanként tudta felvinni 1889/90-ben 80-ra. Debreczen az egyedüli jogakadémia, amelynek 1889/90-ben több hallgatója volt, mint 1876/7-ben. De itt sem lehet szó virágzásról. Ezt tanúsítják a következő adatok: a debreczeni jogakadémián volt: 1876/7-ben 107, 1877/8-ban 120, 1878/9- ben 129, 1879/80-ban 132, 1880/1-ben 109, 1881/2-ben 99, 1882/3-ban 96, 1883/4-ben 95, 1884/5-ben 93, 1885/6-ban 103, 1886/7-ben 108, 1887/8-ban 106, 1888/9- ben 127, 1889/90-ben 129 hallgató. Sárospatakon 1876/7-ben 58, 1889/90-ben pedig 54 volt a jogászok száma. Mármaros-Szigeten 1876/7-ben 52, 1889/90- ben 54 jogász tanult. Eperjes tiz évi szünetelés után 1878/9-ben nyílt meg újra 18 hallgatóval, 1880/1-ben felszökött a szám 56-ra, 1885/6-ban leapadt 25-re, 1887/8- ban 44 volt a létszám, mig 1889/90-ben 64-re emelkedett hirtelen. Pápa, amelynek 1876/7-ben 43 hallgatója volt, 1884/5-ben 19 jogásszal szűnt meg. Már most mondja meg nekem a t. czikkiró úr, hogy hol van az a jogakadémia, amely a kötelező doktorátus behozatala óta „virágzásnak“ indult? A czikkiró úrral szemben én a protestáns szellemet másként magyarázom. Nemcsak a szabad vizsgálódás, de sok más egyéb is van abban. Nézze meg protestáns őseink példáját, mint igyekeztek mindenütt alsó, közép és felső tanintézetek alapítani? Nézze meg pl. Németországban hány felső intézetet alkotott és tart fenn a „protestáns szellem“? Nézze meg, hogy az ev. ref. egyház Tiszán túli része mily buzgalommal dolgozik, hogy Debreczenben kálvinista egyetemet állítson? Beszélhetünk az elméletben bármit, de még ma is tény az hazánkban, hogy ha a különböző egyházak nem áldoznának iskoláikért, bizony nagyon csehül állnánk a tanügy dolgában. És ilyen körülmények közt, de még e nélkül is az ev. ref. egyház híveit arra biztatni, hogy amit őseink jól meggondolva, nagy áldozatokkal létrehoztak, azt most eldobjuk magunktól — épen nem foly a protestáns szellemből.“ „Ne bontsd el a régi határt, melyet csináltak a te eleid!“ (Föld. XXII. 28.) Vagy ha a jogakadémiának elbocsájtása a protestáns szellemmel összefér, akkor ellenkezik-e vele boldog emlékezetü Mi hű lelkészünk nézete, aki azt vallotta, hogy Kecskeméten az ev. ref. híveknek középiskolára sincs szükségük, elegendők a népiskolák! T. czikkiró úr! Igen veszedelmes húrokat penget ön! Lássa a mai korban, amidőn úgy is kicsiny az áldozatkészség, veszélyes dolog arról beszélni, hogy erre vagy amarra a czélra kár áldozatot hozni. Hiszen a t. czikkiró úr logikájával eljuthatnánk oda, hogy mikor gróf Csáky Albin az egységes középiskolát megalkotva, a helybeli főreáliskola s a felekezeti gymnasiumok közt nem lesz különbség, akkor majd előáll egy modern „protestáns szellemű“ S., aki azt mondja: „minek fizessünk ref. főgymnasiumra, mikor az állam által fentartott középiskolában is tanulhatnak fiaink!“ Igen veszedelmes a követ megindítani a hegyről, mert azután nincs hatalmunkban azt föltartóztatni és saját kunyhónk tetejét is beüti... Egyébként a czikkíró úr nem ellensége a jogakadémiának, csak azt kívánja, hogy az ev. ref. egyház ne áldozzon arra, hanem vegye át a város, mely esetben „minden kecskeméti polgár büszkén mondhatja: a mi akadémiánk! Már bocsánatot kérek, ezt ma is elmondhatja, és pedig joggal e város minden polgára, mert a város közönsége valláskülönbség nélkül szép segélyben részesíti. Katholikus és református tanárok jó egyetértésben munkálkodnak, soha r. kath. tanárnak, sem r. kath. hallgatónak eszébe nem jutott s nem is juthatott, hogy az ev. ref. jogakadémia körébe tartozik. Higgye el a t. czikkiró úr, hogy jogakadémiánknak nagy erőssége az, hogy három fentartó testülete van. Lassú volt idő, amidőn a helybeli ev. ref. egyház fel akarta adni a jogakadémiát, de a város nem engedte. Nem képzel olyan időt, különösen a mai államosító világban, amidőn a város akarná megszüntetni, de az a bizonyos protestáns szellem nem engedné az ev. ref. egyház részéről? Ha csupán egy fentartó testületé lenne, nem jártunk volna-e úgy, mint Győr, mely letette a fegyvert, s most, midőn jobb kor virrad a jogakadémiákra, felvenné, de nem engedik, nem adják vissza ... Mindenki tudja, hogy ez a két szó „ev. ref.“ a jogakadémia neve előtt azt jelenti, hogy az intézet azon hatalmas protestáns autonómia védelme alatt áll, amelyen előbb tört meg a szabadságharczot követő kényuralom önkénye, de csakis úgy, hogy azt a megtámadott protestáns autonómiát a r. katholikusok és úgy védelmezték, mint a prot. egyház hívei! Ily erősséget akar czikkíró úr eltávolítani a jogakadémia mellől? Avagy biztosít bennünket arról, hogy nem lehetséges olyan idő, midőn nincs más szabadság az országban, csak az egyes egyházak autonómiája? úgy van jól, ahogy most van. Maradjon az ev. ref. egyháznak mindkét intézete, így is valamennyiünkké a jogakadémia felekezeti különbség nélkül! Valósuljon meg az, amit dr. Kovács Pál igen helyesen mondott s amit bevezetéskép idéztem, és amelyhez csak annyit teszek, szólván a czikkíróhoz s az esetleg vele hasonlóan gondolkozókhoz: „Szeressétek az igazságot és a békességet!“ (Zakar, Vili. 19.) Horváth Ádám: A jogtanári javadalmazások rendezésének kérdése. A kecskeméti jogakadémia igazgató tanácsának a jogtanári fizetések rendezése és javítása tárgyában a dunamelléki reform, egyházkerülethez intézett felterjesztését az egyházkerületi tanügyi bizottság a következő véleményes jelentés kapcsán terjesztette az egyházkerület f. é. szeptember havi közgyűlése elé: Főtiszteletű egyházkerületi közgyűlés ! A kecskeméti jogakadémia tanárai által, a jogtanári fizetések rendezése és javítása tárgyában szerkesztett emlékirat tárgyalására és véleményes jelentés tételére a főtiszt, egyházkerület 1890. évi október 27-diki közgyűlése 58. jkvi számú; Kecskemét város törvényhatósága 1890. évi október 31-diki közgyűlése 261. jkvi számú; a kecskeméti reform, egyház tanácsa 1890. évi október 26-diki ülése 190. ikvi számú határozatával egy közös bizottság jön kiküldve. Ezen közös bizottság, a fentartó testületektől nyert megbízatásához képest 1891. évi január hó 31-én ülést tartván, az emlékiratot részletes és beható tárgyalás alá vette s a tanácskozás eredményeként a következő határozatot hozta : „A jogakadémia, mint városunk egyik elsőrangú kultur intézménye fentartásának szükségességéről mélyen meg van győződve, azt még áldozatok árán is fentartani s a kellő anyagi és szellemi színvonalra emelni a fentartó testületek elengedhetlen kötelességének véli. Miután pedig a fentartás és felvirágoztatás egyik nél- nlkülözhetlen előfeltételét s az intézet szellemi és anyagi nívója fokozatos fejlesztését legfőképen a jelenlegi csekély fizetés fölemelésével látja biztosíthatónak, és hogy már kipróbált tanerők innen évről-évre szomorú rendszerességgel elmenekülgessenek, csak az által véli elháríthatónak, ennélfogva a jogtanári fizetéseknek az emlékiratban foglalt mérvek szerinti emelését jogosnak, sőt szükségesnek jelenti ki s a fentartó testületeknek elfogadás és megszavazás végett a legmelegebben ajánlja.“ Kecskemét város törvényhatósága ennek alapján f. évi február 26-án tartott közgyűlése 58. jkvi sz. határozatával kimondotta, hogy: „Az ez ügyben kifejtett indokoknál fogva a bizottsági közgyűlés a szóban forgó jogtanári javadalmazások csekélységéről teljesen meg van győződve, s a jogakadémia felállásának és felvirágoztatásának érdekében a javasolt emelések szükségességét nemcsak belátja, hanem azokat megadatni is óhajtja.“ Utasította ennélfogva a pénzügyi bizottságot, hogy „a jövő évi költségvetés tárgyalása alkalmával ezen jogtanári fizetésekre nézve megfelelő javaslatot készítvén, az esetre, ha az emelések a közterhek emelése nélkül a költségelőirányzatban fedezetet találnak, azokat az előirányzatba vegye föl és javaslatként annak idején terjessze be.“ A pénzügyi bizottság, nyert megbízatásához képest, f. évi szeptember hó 10-dik és következő napjain tartott üléseiben a városi közköltségelőirányzatot elkészítvén és ebben 4717 frt 44 kr. fölösséget állapítván meg, javasolja, hogy ezen megtakarított összegből úgy a jogtanári, mint általában a városi tiszti fizetések javíttassanak. A tanügyi bizottsági a főtiszt, egyházkerületnek már múlt évi októberi közgyűlése elé 58. sz. a. beterjesztett jelentésében a kecskeméti jogakadémiát érdeklő ezen fontos és valóban vitális kérdés mielőbbi megoldását elodázhatlannak nyilvánítván, a kecskeméti jogakadémia igazgató tanácsa részéről jövő s az ügy jelen állására vonatkozó fenti előterjesztések szoros figyelembe vételével és a kérdés minden oldala érett megfontolásával ma is és még inkább azon szilárd meggyőződés által vezéreltetik, hogy a kecskeméti jogakadémia konszolidácziójával, jövendő tételének biztosításával a legszorosabb összefüggésben áll az intézetnél alkalmazandó jogtanárok magasabb képesítettségét, tudományos továbbképzését s egész hivatásuk sikeresebb betöltését legfőképen garantírozó fizetésemelés mihamarabb kedvező irányban leendő keresztülvitele. Mindezeknél fogva, ismerve bár a főtiszt, egyházkerület egyházi és iskolai kiadásokkal súlyos mértékben megterhelt szigorú pénzügyi helyzetét, különösen szíves figyelembe vételével annak, hogy a jogakadémiát fentartó ama testület részéről, mely négy tanszék dotácziójával aránylag a legnagyobb terhet viseli, a fizetések fölemelése immár bevégzett ténynek tekinthető; szíves figyelembe vételével továbbá azon kiváló megfontolást érdemlő körülménynek, mely szerint a jogtudományi vizsgálati rendszer küszöbön álló reformja esetén, az illetékes körökben immár elejtettnek tekinthető kötelező doktorátusokat helyettesíteni hivatott szigorú jogtudományi vizsgálatok minden valószínűség szerint, a dolog természeténél fogva csak azon jogakadémiákon lesznek letehetők, amelyek kellően képesített tanerőkkel vannak ellátva, ami viszont csak ott lehetséges, ahol ezek a tanerők kellően, a megkívánt magas tudományos képesítettségnek megfelelően díjaztatnak, ily díjazásnak pedig a kecskeméti jogtanárok jelenlegi 1200 frt dotácziója a legtávolabbról sem nevezhető ; szíves figyelembe vételével végezetül annak, hogy amennyiben a közoktatásügyi és igazságügyi kormányok által tudvalevőleg tervbe vett s a kötelező doktorátusokat helyettesítő jogtudományi vizsgálatok jogakadémiákon és letehetők lesznek, ez intézkedés természetszerű is logikai folyományaként a jogakadémiák hallgatóságának az 1874 előtti mérvekre leendő emelkedésével a fentartó testületek is — különösen a tandíj 900/rt-át élvező kecskeméti reform, egyház — a fizetés-fölemelés folytán létrejött teher-többlettel aequivarnes, sőt azt jóval túlhaladó jövedelemtöbbletre fognak minden valószínűség szerint szert tenni: a tanügyi bizottság a kecskeméti jogtanárok fizetés-fölemelésre irányuló kérelmét a főtiszt, egyházkerületi közgyűlés becses jóindulatába s a protestáns nevelésügy — mint az általános nemzeti nevelés leghatalmasabb tényezője iránt mindig hivatásszerűleg tanúsított nemes áldozatkészségébe a maga részéről is a leg-