Kecskemét, 1892. július-december (21. [20.] évfolyam, 27-52. szám)

1892-07-03 / 27. szám

XXI. évfolyam. 27« szám. Kecskemét, 1892. julius 3. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva, vidékre postán küldve: Egész évre - - - - 5 frt — kr. B'e'évre - - - - - 2 frt 50 kr. Negyedévre - - - - 1 frt 25 kr. Egy szám ára 10 kr. Előfizethetni a lapra a kiadóhivatal­ban, valamint a helybeli könyvke­reskedésekben. Egyes példányok kaphatók: a kiadó- hivatalban, Fekete Mihály, Metzger B. és Harkay József kereskedésében. Kéziratok vissza nem adatnak. Szerkesztői iroda: II. tized, Plebánia-utcza 8. szám. KECSKEMET A KECSKEMÉTI FÜGGETLENSÉGI ES 48-AS PART POLITIKAI ÉS KÖZMŰVELŐDÉSI KÖZLÖNYE. MEGJELEN MINDEN VASÁENAP. Hirdetmények és „Nyílttéri“ közlemények jutányo­sán számíttatnak. Hivatalos: u. m. városi és bíró­sági 3 frt, — egyházi, egyleti, társu­lat stb. hirdetmények minden egyes beigtatása 2 frt. Bélyegdij minden beigtatás után 30 kr. Előfizetési és hirdetési dijak fizeten­dők a kiadóhivatalnál Kecskeméten Kiadóhivatal: II. tized, Plebánia-utcza 8. szám. Kecskemét — megyeszékhely. Reánk nézve nagyfontosságú ülése volt Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye állandó vá­lasztmányának ez évi junius Ló 27-ik napján. A megye már régebben egy bizottságot kül­dött ki a megyei közigazgatás hiányainak és visszásságainak rendezése tárgyában. Ezen albizottság jelentését tárgyalta és fogadta el a megye állandó választmánya. E szerint a közigazgatás hiányainak és visszásságainak okát a megye óriási kiterje­désében, látják. Lehetetlen, hogy. a központ­ból a megyei különböző vidékek lakosainak igen eltérő érdekeit és viszonyait figyelem­mel kísérjék s ezért első sorban a vár­megye területének két részre való szétosztásában látják a ba­jok orvoslását. Ezért azt indítványoz­zák, hogy a megye föliratot intézzen a kép­viselőházhoz és a belügyminiszterhez, hogy a törvényhatóságok rendezése alkalmából, még pedig lehetőleg már a közigazgatás államo­sításával egyidejűleg két részére osz­tassák a megye. Nincs okunk kételkedni, hogy a bizott­ságnak az állandó választmány által is elfo­gadott javaslatához hozzá fog járulni a vár­megye törvényhatósági bizottsága is. Azt pedig, hogy a belügyminisztériumban terve­zik a megye ketté osztását, már nem egyiz- ben jeleztük lapunkban is. De különben is világa.-, hogy nem képzelhető 14 óriási já­rásnak igazgatása egy központból s igy nem­csak valószínűnek, hanem szinte bizonyosnak tarthatjuk, hogy habár nem is ma, nem is holnap, hanem a legközelebbi jövőben napi­rendre kerül Pestmegye kettéosztásának kérdése. Es már most vessük tekintetünket a tér­képre. Vájjon nem legczélszerűbb-e, úgy el­osztani a megyét, hogy egyik — felsőfelé­nek székhelye maradjon Budapest, a másik — az alsófelének székhelye le­gyen Kecskemét! Sőt nézetem szerint ez nem is lehet máskép; más székhelye, TÁRSZA. NAPONKÉNT EGY DALLAL .. Naponként egy dallal rovom le Minden — mi ér — nagy bánatom. Imádkozni már elfeledtem, Pedig hordozván nagy keresztem, Fáj, hogy nem imádkozhatom. Naponként egy dallal rovom le A szivemre szállt vágyakat. Ha elnémulna s idehagyna Egyszer minden vágy : úgy magamra, — Do ezt kívánnom nem szabad ! Addig leszek én boldog, érzem, Mig vágyakozom, álmodom ; Mig lelkemet tova ragadja A szebb jövendő forgafagja S nem lesz nehéz a lábnyomom. S naponként egy dallal rovom le Te érted támadt bánatom, — Imádkozni már elfeledtem, Pedig ha nem vagy közelemben, Fáj, hogy nem imádkozhatom ! Naponként egy dallal rovom le Az epedést, a vágyakat, — S egy sem némul el, ide nem hagy : Hiszen te élsz a szivemben csak, Minden vágy tárgya vagy magad! Honthy István. A szabadságharcz dalai. Irta: IIentali.er Lajos.*) Azokat a dalokat gyűjtögetem én évek óla, me­lyek abban a korban termettek a nép ajakén, ami­dőn, ha két fia volt az édes anyának, s „kívánta a *) Szerző szives beleegyezésével a „Magyar Salon“ májusi füzetéből. mint Kecskemét, nem is lehet az új me­gyének. De azért ez nem megy magától. Résen kell állatiunk, hogy élelmesebbek el ne ha­lásszák előlünk a megyei székhelyet, keve­sebb joggal birván. Azért idejében el kell készülnünk, hogy igényeink, vágyaink meg­valósuljanak. Azt hiszem, hogy azt nem kell hossza­sabban bizonyítanom, hogy minő fontosság­gal birna Kecskemétre nézve, ha megyei székhellyé válnék, természetesen maga a vá­ros önálló törvényhatóság maradván ? Itt emelkednék a vármegye székháza. Gyarapodnék városunk a központnál szolgáló 60 — 70 családdal. Egy nagy terület közép­pontja lenne városunk s néhány száz törvény- hatósági bizottsági tagot látna falai közt közgyűlések alkalmával. Közgazdasági, po­litikai, társadalmi középpont lenne Kecs­kemét! Minden tőlünk telhetőt el kell tehát kö­vetnünk, hogy midőn Pestinegyót kétfelé osztják, az űj vármegyének Kecskemét le­gyen a székhelye és ne gondoljuk, hogy mi­vel ez nem rögtön esik meg, hát még korai róla szólni és időelőtti cselekedni. Itt az ideje, hogy e kérdést felszínre hoz­zuk, megbeszéljük és a kellő intézkedéseket megtegyük. Itt az ideje, hogy városunkat oly karba helyezzük, hogy midőn a székhely kérdéséről lesz szó, egyenesen mellőzhetlen legyen Kecskemét. Ezért igyekeznünk kell a tiszai vasút kiépítésén. Módot kell találnunk, hogy vasútunk Izsákon keresztül Kis-Kőrö- sön összekötetést nyerjen a Budapest-zi- monyi vasúttal s ezáltal Pestmegye alsó ré­szeivel. És még sok kérdést kell tisztázni, megbeszélni. Azért nagyon helyesen cselekednénk, ha már ma komolyan hozzá látnánk a munká­hoz. A város megtehetné, sőt tegye is meg, hogy e kérdés tanulmányozására bizottságot küldjön ki; dolgozzanak ki egy emlékiratot, amely történeti, földrajzi, közlekedési stb. stb. szempontokból kimutatja és igazolja, haza tőle“: „Az egyiket megsiratta — a másikat odaadta — s ment a gyermek, ment: F.löre!“ Mert termett ám akkor nóta sok ! Hogyne ter­mett volna a dal a negyvennyolczas lázas időkben a nép ajkán, midőn a szabadsajtó első termékeinek egyike szintén hazafias dal volt: „Talpra magyar, hí a haza! ‘ Ha ennél többet, s egyebet sem irt volna a nép koszorús költője, akkor is hallhatatlan marad. Meg lett volna neve akkor is örökítve épúgy, minta Mar- seilaise költőjéé: Rouget de Lisleé. A nemzet egyhangú lelkesülüége folytán fel­hangzottak országszerte a hazafias dalok. A dalnok a nép érzelmeinek tolmácsolójává lön, s minden egyes dalból a népérzület sugárzik ki, mint a szik­lák közül a kihugyogó kristálytiszta forrás. F.zek a dalok jobbára a pillanat hevében szület­tek meg, s nem évtizedeken keresztül készültek, fúrva, faragva, gyártva, tollrágás, idegeskedés és agyvelövégkiszáradás közben. Minden vidéken, táborban, tábortűznél más-más dalok hangzottak fel. Ki volt szerzőjük ? ki költőjük ? s e költőket ki tanitá verselésre a jó istenen kívül? azt nem le­het tudni. A hazafias láz, a lelkesedés hevében egy nótát felkapott ma a falu legénysége, s holnap már vitte a szellő szárnyain a Tisza-Duna partjaira szanaszét. Ezeket a dalokat az egyszerűség, a közvetlen­ség jellemzi. A magyar népnek az az ulánozhallan sajátsága ez, melynél a dal gondolatmenete mindig tiszta, egyenes, a forma azonban néha biczeg. A dal úgy ad elő mindent, ahogy azt hazafias lelkesedés­ben, a pillanat hevében, — örüljön bár, vagy fájjon az, amit mondani akar — képes leperegtelni szivé­nek orsójáról. Megengedem, hogy a kifejezések néha-néha durvák, nem szalóniasak. Majd ismét gunyoros élű, hogy Pestmegye ketté osztatván, az új megye székhelye csakis Kecskemét lehet. Jelöljék meg, hogy erre nézve melyek a teendőink s minő áldozatokat hozhatunk? ügy, hogy midőn Pestmegye közönsége föliratát beterjeszti a képviselőházhoz, akkor már ott legyen Kecskemét th. város felirata is, amelyben napnál világosabban beigazolja, hogy Pest megye ketté osztása ese­tén az üj megye székhelye csakis Kecskemét lehet! „ . Horvath Adam. TANÜGY. Iskolai értesítők. i. A Kecskeméti Államilag segélyezett Polgári és Elemi Leányiskola XVll-ik Értesítője az 1891’92. iskolai évről. Szerkesztette Pástliy Károly igazgató. Évek óta sajnálattal tapasztaljuk, hogy az iskolai Értesítők nagy része egy tekintetben, t. i. a lefolyt év történetét, a statisztikai. adatokat megelőző czikkely, a füzetet bevezető értekezés tartalmát illetőleg, tévesztett utón halad. Az Értesítő a tanügy iránt érdeklődő nagy közönség, a szülők s a tanítványok számára ké­szül, tehát minden tekintetben ezeknek igénye­ihez kell alkalmazkodnia. Ha az Értesítő a be- végzett tanév fontosabb eseményein, a szükséges tudnivalókon kívül egyebet is akar nyújtani ol­vasóinak, ha a száraz tényeken kívül a szivie s az értelemre is hatni akar, tegye azt úgy, hogy a mit nyújt érdekkel olvashassa át a laikus, okulással a szülő, megértsen s haszonnal for­gathasson a tanítvány. S a legtöbb esetben mit találunk ? Az értekező tanár űr szaktárgyának valamely speczialis kérdését veszi tárgyalás alá oly rész­letességgel, oly apparátussal, mi a tanulók ér­telmi színvonalát meghaladja, a szülők, a nagy- közönség érdeklődését fel nem kelti s igy olva- satlan marad azok előtt, akiknek számára az Értesítő készült. ügy találjuk, hogy az Értesítők első lapjait térnek tekintik arra, hol próba tétessék a tudo­mányos ismeret alaposságáról; hogy idestova forrás-munkák gyűjteményévé növik ki magukat, melyekről már Repertorium is jelent meg. Ilyen tapasztalatok után örömmel üdvözöljük a helyes irányt, elvet, melyet az előttünk fekvő frivol, sőt esetröl-csetre elkeseredetten nyeglének is mondhatni egyet-egyet közülök, de azért e nép­dalok varázsai mindig jellemzők. Tudom igen jól, hogy nehéz föladatot tűztem magam elé akkor, midőn a szabadságharcz dalainak összegyűjtésére vállalkoztam. Az is magától értető­dik, hogy az általam közölt gyűjtemény, ép a fel­adat nehézsége miatt nem teljes. Amennyire tőlem telt, én iparkodtam e dalok virágos mezejét teljesen letarolva, csokorba fűzni. Örülni logok, ha az ország különböző vidékeiről egyesek nyilvánosságra hoznak olyanokat, melye­ket én nem közlök. Es ép ezért nemcsak a valódi becsesei biró, de úgy külsőleg, mint belsőleg egyaránt gyengébb da­lokat is beleillesztem e koszorúba. Ismétlem azonban újra, hogy az bizonyos, mi­ként e dalok legnagyobb része nem iskolázott em­ber müve, hanem a nép ajkán termett. Tanúskodik erről némelynél a kompoziczió lazasága, a túlságos naivság, vagy terjedelmesség. Ép azért az olyat, mint például az „Ős Buda gyermeke föl szaporán!“ melynek szerzőjél ismer­jük, föl sem vettem a gyűjteménybe. Véleményem szerint a legszebb, legzamatosabb dalok a Dunántúl termettek. íme egyike a legsikerültebbeknek: Szép világja a magyarnak, Mostan negyvennyolezat írnak. Magam is el fogok menni, Nyalka honvéd fogok lenni. Puskát veszek a vállamra, Kardot kötök oldamra, Megmutatom a muszkának, Magyarok hogyan csatáznak. Megálljuk mi a helyünket, Nem hagyjuk cl vezérünket. füzet tisztelt Szerkesztője, Pásthy Károly igaz­gató úr értekezése tárgyának megválasztásánál s feldolgozásában most is követett. „Családi élet s nevelés az ó-kori görögöknél“ czim alatt általános s őrökérdekességü képet tár elénk. Vonzó előadásban ismerteti, hogy a föld legragyogóbb, legtehetségesebb népénél minő volt a nő családi s társadalmi helyzete; mi képezte beüső, mi külső életét, miből állt neveltetése; mi volt tevékenységének tárgya, köre, czélja. Nem fejteget, nem kutat űj szili, eredeti felfo­gás után, nem ez a czélja ; elbeszél a társalgás csevegő hangján s érdekes marad; egyszerű szi­liekkel rajzol s képei tiszták, világosak. Sze­rencsés összhangba olvasztja az élvezetest a hasz­nossal. Á füzet további részében feltaláljuk a tan­anyagot, mit a növendékek az év folyamán, vé­geztek; a kézi munkák lajstromát, melyből ki­tűnik, hogy a polgári iskola 1-IV. osztályában frt 463 73 értékű anyagból összesen 961 db kézi munkát készítettek, az elemi iskola négy osztá­lya pedig összesen 468 dbot. A tantestületben a lefolyt év változást idé­zett elő, amennyiben a v. és közoktatásügyi mi­nisztérium E k k e r t Irma kisasszonyt a szom­bathelyi polgári leányiskolához helyezte át, he­lyébe pedig Than Irma kisasszonyt nevezte ki Kolozsvárról. Gótsch Józsefet súlyos betegsége miatt a második féléven át a tantestület tagjai helyette­sítették. Körülményes kimutatást találunk továbbá a tanszerekben s bútorzatokban, az iskola könyvtá­raiban történt gyarapodásról. mely utóbbiak közül az ifjúsági könyvtár 689 műből áll 987 kötetben, a tantestület könyvtára pedig 278 munkából 452 kötetben. Értesülést szerezhetünk az iskola egészségi állapotáról mely kedvező volt; a növendékek ki­rándulásáról, a koronázási jubileum megünnep­léséről, a felvidéki Ínségesek javára történt ado­mányokról stb. A lefolyt tanévben a polgári iskola I. osz­tályának : 49; a H-iknak 40; a III-iknak 20; a ÍV-iknek 20 növendéke volt; akik közül szor­galmukért, jó magukviseletéért könyvjutalomban részesültek: Benkóci Viola, Virányi Mari, Csornák Ella, B. Kiss Ilka az I. osztályból; — L a b e r Sarolta. S z o k o 1 a i Irén, S z e 1 e s s Margit, Hetessy Viki a II. osztályból; - M é- száros Viki, Laukó Margit. Schiffer Janka, Keresztes Ma’i, Grün Ilona, J ó z sa Tini, Feld may er Malvin a III. osztályból; — Csa­pok Kornélia, Tassy Julianna, Schwarz Ott láttuk a Tisza partján, Futamodott a szervián. A Szent Tamás erős helység, Körül fogta az ellenség. Ne féljetek magyar lányok, Nem jönnek a szerviánok. Perczel Móricz katonája A falakat mind megmászta. Muszkát, ráczot és németet, Mindent pokolba kergetett. Perczel Móricz arany csillag, Ott Szent-Tamás alatt ballag. Sirogatja hallottalt, Kossuth Lajos katonáit. A következőkben szintén a szerbekkel van a költőnek baja, — hanem itt „szervián vitéz“ alatt minden valószínűség szerint Jellasich horvátjaira gondol, mert e dal szintén dunántúli: Kiskanizsán, a viz mellett A szervián vitézkedett, Sok ott hagyta koponyáját, Sok elhordta az irháját, Éljen a magyar I Kultorinál magas árok, Ott vannak a szerviánok, Éles kés van a kezükben, Vörös sipka a fejükben, Éljen a magyar ! Ne félj, ne félj magyar leány, Nem rabol el a szervián, Perczel Móricz katonája, A nadrágjából kirázza, (Folyt, köv.) Éljen a magyar! Miért nem épült fel Bábel tornya? — Bocsáss meg! — Nem lehet. — Meghalok nélküled.

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék