Kecskemét, 1893. január-június (22. [21.] évfolyam, 1-26. szám)

1893-01-01 / 1. szám

1. szám. K­E­C­S­K­E­M­É­T nuini, különben sem férfias, a haladás útján csak rövid időre is pihenőt tartani, ha csak nem erőgyűjtés czéljából, dicstelen. — Ha pedig erre ok sincs elegendő, akkor az még súlyosabb beszámítás alá esik, — az alá esik tehát Kecskeméten, ahol az anyagi s szel­lemi tőkének olyan halmaza van, a­mit ki­használatlanul parlagon hevertetni magunk és a jövő nemzedék ellen elkövetett bűn lenne. Ne hagyjuk tehát magunkat egy jelszó­val, a­melyik különben sem úgy volt értve, hogy „soha sem tovább“ — hanem csak úgy, hogy rendszer nélkül s kellő előkészü­let nélkül nő tovább, ami már így na­gyon is helyes, bölcs mondás, — félre­ve­zettetni és azt hinni, hogy a szépen megkez­dett út felén, vagy még felén innen, már csüggedve, szárnyaszegetten kell megálla­­nunk. A dolog folytatásához legfőképpen két dolog kell: szellemi és anyagi erő. — Az első ha nem volna, azt bizony elő­teremteni lehetetlen lenne, vagy legalább is nagyon sok időbe kerülne, de, hála Istennek, megvan, s annak egyébb nem kell, minthogy az esz­mék megvalósításának lehetőségét látva, mun­kára serkentessék; azon kell tehát igyekezni, hogy ez az előfeltétel megteremtessék, a mi - szerény nézetünk szerint-nem lehetetlen, sőt az adott kedvező viszonyok között nem is oly nehéz, hogy a sikerben már eleve is bízni ne lehetne. E lapok 1. olvasója s ennek tisztelt szer­kesztője tudják, hogy e sorok írója huzamos időn foglalkozott a város pénzügyeivel, nem lesz tehát talán érdektelen, ha szerkesztő ba­rátom szívességéből, e helyen — sajnos itt a messze idegenben egyedül emlékezetemre támaszkodva — elmondandok egyetmást a múltból, mikor sokkal kevésbé kedvező vi­szonyok között, sokkalta nagyobb bajokkal kellett megküzdeni; hadd lássa belőle az ifjú, tetterős új nemzedék, hogy azokból nem csüggedést lehet meríteni, hanem bi­zalmat a jövő sikereiben. — Hadd lássa be­lőle, hogy e téren nem megállásnak, de a folytonos előretörekvésnek van helye. Fördös Dezső: Jótékonyság, így tél küszöbén egyszerre fölpezsdül a tár­sadalmi élet. Megdobban a szív abban a nagy testben, melyet úgy szeretünk nevezni „társa­dalom“. S mert ez a fogalom a maga ruga­nyosságával tág határai közé felöleli mindazt, aki létezik s mindenek fölött azt, aki létezni akar, a társadalom vezetőinek ébredésre Ilivé hangja egyszerre viszhangot kelt mindenfelől. És anélkül, hogy tudnánk, miként, készen van az „idény“, melyről az áradozó napi kritika siet konstatálni, hogy fénye elhomályosít minden egyebet. Akczióba lép az egyletek zaja. Valamennyi­nek a buzgalmát a nemes a jótékony czél fo­kozza, hatványozza. Ki akarna elmaradni a jó­melyek dúsgazdagokká lettek. Csalódnak, kik azt hiszik, hogy a tulipánok iránti előszeretet csökkent volna. Minden oldalról jöttek ezeket venni bármily áron, és így legtöbb ország kincsei Hollandiába özönlöttek. Nemesek és polgárok, szabadok és jobbágyok, katonák és tengerészek elkábultak ezen aranyálom­tól. Sok minden rendű és rangú ember földeit és bútorait is eladta, hogy csak tulipánt vehessenek. Még idegenek is szerencsét próbáltak és Amster­­­dam, Harlem és más városokban szép nyereségre is tettek szert. A szerencse növekedése rohamosan növelte a földek értékét, az élelmiszerek, fényűzési tárgyak, kocsik, szövetek és ékszerek árát. Hollandia valóságos Eldorádó lett; a részvény­­üzletek oly kiterjedésűekké lettek, hogy szabályo­zásukra külön törvényt kellett hozni. A törvény­egyzőket és írnokokat állított fel, kiknek semmi más dolguk nem volt, mint kizárólagosan az ily üzleteknél a kötéseket megtenni; most csak úgy tódultak hoz­zájuk és el is nevezték őket, tulipán jegyzőknek. Városokban, ahol nem voltak kereskedő házak, a haszonlesők a csapszékben gyűltek össze és vásá­raik rendesen fényes ebéddel végződtek, a­mikor is 200 — 300 ember ült a tulipánokkal diszített asz­talnál. Egyszerre azonban az emberek is gondolkozni kezdtek, hogy ezen esztelenség sem tarthat örökké. A gazdagok nem vettek többé tulipánokat, hogy nagy kertjükbe ültessék vagy talán drágábban elad­ják. Azután ezen merész üzletben is voltak ál­dozatok megcsalatottak, úgy hogy a feltétlen bizal­mat, a tartózkodás követte. Egy szerencsehős 40000 forintért vett 10 Sem­per Augustust és kötelezte magát, hogy az árat 6 hét alatt lefizeti, de ezen rövid idő alatt a Semper Hétfőn részvényeket verek, Kedden rajtuk sok pénzt nyerek, Szerdán vettem gazdaságot, Csütörtökön szép fogatot, Pénteken nagy estélyt adtam, Szombaton kórházban voltam. Mint a francziák Law bankjuk, az angolok Sud tenger részvényei által, úgy a hollandok a tulipán üzlet által lettek a változékony szerencse kedve­lőivé. Mert ez esztelenség szerencse nélkül nem lett volna oly hosszantartó. A hollandok még mai napig is szeretik a tulipánokat, és szívesen díszítik vele kertjeiket, de nem gondolnak arra, hogy meg­gazdagodjanak a Semper Augustus árának csökke­nése vagy emelkedése által. Tudják, hogy az az igaz és állandó szerencse, amelyet okos belátás és türelmes munka által lehet megszerezni, ez az oka, hogy ezen derék nép oly rég idő óta virágzik és vagyonosodik. Horváth István: Vékonyság munkájából ? Ki ne sietne enyhíteni a nyomoron, könnyeket letörölni, éhezőkön se­gíteni, meleg szobát szerezni a fázóknak, ki ne tartaná magasztos hivatásnak ? És ki maradna el onnan, a­hol e hivatás előmozdítása érdeké­ben énekelnek és zenélnek, előadást és tablót rendeznek, tánczolnak és közvacsoráznak? Természetesen nem marad el senki. Ami renden is van mindaddig, m­íg az „igény“ túl nem hatalmasodik az idegeinken és az erszé­nyünkön, de a­mi bizony nagy bajt okoz annak a szegény „társadalominak, amelyikre a We­­kerle adóinál is majd súlyosabbat ró a városi élet pezsgése s amelyik sokszor nélkülözése árá­val fizeti meg az idény fényét. A dolog úgy áll, hogy kevesen vagyunk és nagyon sokat művelünk. Különböző czélokat kö­vető egyleteink kevés kivétellel ugyanabból a körből toborzzák híveiket; ugyanaz a néhány száz ember képezi minden közczélú, jótékony társadalmi működés törzs­oszlopát s ezeknek annyiszor kell emberbaráti szeretetüknek társa­dalmi állásukhoz mért kifejezést adni, ahány egylet az idény fényessé tétele érdekében kitűzi zászlaját. Ez a néhány száz ember túlnyomó részében nem tartozik a Krőzusok közé. Talán elégje van arra, hogy tisztességesen éljen és azonfelül szó­rakozásokra és jótékonyságra is fordítson vala­mit, de nem rendelkezik annyival, hogy egy hosszú idény minden jótékony akc­ióját végig művelje. Pedig végig kell művelnie. Ha gorgon, nem maradhat el egy bálról, egy estélyről, egy hangversenyről. Hisz ez öngyilkossága volna. Ha fiatal felesége, ha családja van, a lányos apa kénytelen végig kitartani a parketten, bár financziás egyensúlyának rovására is. Mert épen kevesen vagyunk, nemcsak azok tűnnek fel, ki­ket a riporterek „ott láttak", de még inkább azok, akiket nem „láttak ott“. A­minek aztán a­hogy is mondjuk, — nos igen, a társadalmi következményeiről nem kell beszélnünk azoknak, akik a „társad­alom r­ama tagjai közé tartoznak, kikről épen szó van. Röviden : a mi jótékonyságunk gyakorlásának nagy ára van. Egész humanitárius akcziónak be­rendezése nem áll arányban a mi átlagos viszo­nyainkkal, nem­ vet számot azzal a közönséggel, melynek zömére, mint főtényezőre támaszkodik. S mia­tt fölsegítni indul a szegényt, szegény­­nyé tenni segít magát a segítőt. Azon b­ül a mi jótékonyságunk nagyon drága. Hogy tiz krajczárt adhassunk az éhezőknek, fo­rintokat kell bevennünk, mert a rendezés sokba kerül. Azt mondják a rendezők: nem adnak puszta kérő szóra tíz krajczárt azok, akik ostro­molják a pénztárt forintjaikkal, ha eljön a „föl­emelt helyárak“ napja. Megengedjük, hogy van­nak, kikre ez igaz. Da nem az általában. Mert ez az ostrom maga nem symptoma, csak követ­­kezménye egy ferde szokásnak, mit úgynevezett társadalmi törvénynyé tett a kisvárosias fölfo­gás. Az „ott kell lenni“ szokásának. Nem szíve­sen, de kénytelenül ostromolják azokat a kasz­­szikat, mm m­k­ósággal, de kötelességből írják alá a nagyobb summákat a gyűjtőíveken azok, kiket a mi magunk fölött hatalommá tett társa­dalom elitél, száműz a szereplés teréről, ha ne­vük nincsen ott, ahová a többieket összegyűjtő a lelemény és rábeszélő szép szó. Nincsen ez így jól. Közczélt, emberbaráti te­vékenységet előmozdítani erkölcsi kötelessége mindenkinek, ez igaz, senkinek se szabad fukar­nak lenni ott, hol a nyomor enyhítéséről van szó, hisz minél nagyobb a városi élet külső fénye, annál több ínség lakik annak az árnyában. Nem is szólunk a humanitás ellen. Büszke lehet rá Augusztus ára 4000 frtról 400 frtra esett. Nem­sokára Hollandia minden városában fordultak elő csalások és bukások és legtöbb ember még nem régen egyedül néhány ritka tulipán hagyma leírásá­ban látta szerencséjét, most közönynyel nézte az előbbi kedvelt világot, mert a beszerzési ár negyed­részéért sem tudott túl adni rajta. Csakis azok örül­hettek, kik meggazdagodtak és a nyereményeiket biztos helyre lehelték, de kevesebben gazdagodtak meg a tulipánkereskedésből, mint a­mennyien tönkre mentek. Sok emberre ráillett e vers : közönségünk, hogy sok jó, sok üdvös czélt moz­dít elő a saját erejéből. — Óhajtjuk, mozdítson elő a jövőben is. Mozdítsa elő egyik ezt, a má­sik azt, hajlama, tehetsége szerint. De nem kí­vánjuk mindenkitől, hogy mindent előmozdítson. Mert elvégre, maholnap soknál is több egylet működése oda vezet, hogy az a „társadalom“, a­melyre valamennyien apellálnak, védelemre szorul. Most, mikor készülnek a tél eseményei, nem árt, ha azok, akik kezükben tartják a közczélú társadalmi tevékenység vezetésének fonalát, egy kissé gondolkoznak az elmondottakon. Be fog­ják látni, hogy igazunk van, mikor azt mond­juk, hogy gyakoroljunk jótékonyságot, de ne ál­dozzuk fel magunkat a jótékonyság gyakorlásá­nak bevett formáiért, ez­xr SZÍNHÁZ. 1. A lefolyt hét megint szerencsésebb volt a szín­házra, mint az azelötti, így váltakozik a jó, a ke­­vésbbé jóval, s mindeniknek megvan a maga tanul­sága. Az igazgatóság foganatot tapasztalva a hétfői fe­­lényire leszállított árú előadásoknak, igen valószínű­­leg a szerdákra nézve is hasonló eljárást fog követni, ami, reméljük, lakosságunk e részben legcszkönösebb köreinek is meg fogja törni részvétlenségét, azokat közelebb hozván a színházhoz. S ha remélhető ez egyfelől, úgy másrészt az igazgatóságra nézve is áll, hogy : „Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok.“ Az „Üdvöskén­t kitűnő előadásban hallottuk, csak azt sajnálva, hogy aránylag oly kevesen élvez­ték. Igen, mert két különböző helyen tartott mulat­ság elvonta a közönség nagyobb részét. Serfőzy Etel és Halassy kitűnően énekelték a szép kellőst, mely a pulyka és bárányhang utánzatában többször ismét­lődik , mindannyiszor oly bájos zenészeti kombiná­­cziókra nyújt alkalmat. Az együttesekben is megvolt a kellő elevenség s bátran elmondhatjuk, hogy ez operelte ily előadást csak ritkán ért városunkban. Dóczi „C­s­ó­k“ ja ezúttal is, mint minden évben egyszer, szép közönséget hozott össze, mely meglelte a keresett élvezetet. S. Molnár Vilma, mint Maritta párleány, sok tapsot aratott , a csók ismert megha­tározásának elszavalása után háromszoros kihívásban részesült. Carlot Szilágyi személyesítő méltóan és szerepe jól tudásával, amit fájdalom s nem minden­kiről állíthatunk ez idő szerint. A közönség sokszor készakarva mellőzi a jót és keresve­ keresi a ro­sszat. Nem állítjuk, mintha a „Koldus diák“ unalmas operette volna, hanem távolról sem áll az „Üdvöske“ magaslatán, helylyel­­közzel komplikált, nehéz menetű, fárasztó előadású s gyorsan kimerítő oly előadókra, akik naponkint működésben vannak. Sajnosan tapasztaltuk ezt az operette szerdai előadásán, amelybe Serfőzi szép éneke és kifejező játéka se birt lelket önteni; gyar­lóság volt az egész és kapkodás. Nem csodáljuk, első rangú operaházakban is nem egyszer tapasztal­ható, hogy a közreműködők egészségbeli, vagy más nemű lehangoltsága miatt az előadás megbomlik. M­ü s­o­r: Szomb­aton, decz 17 én „Az üdvöske“ Operette. Vasárnap, 18-án két előadás. Délután „A szép Dar­in­ka.“ Népszínmű 3 felv. — Este „Éjjel az erdőn.“ Népszínmű. Hétfőn, 19-ikén „V. László király.“ Dráma 5 felv. Írta Dobsa Lajos. Kedden, 20-án „A csók.“ Vígjátó­ 4 felv. Szerdán, 21 én „A koldus diák. Ope­rette 3 felv. Csütörtökön, 22-én „Tricoche és C­a­c­o­l­a­t. Bohózat 5 felv. — Borbély Sándor ju­talomjátéka. Pénteken, 23 án szünet. II. Amit évek hosszú sora óta hiába vártunk min­dig óhajtottunk, valamely darabot M­o­l­i­é­r­e t­ö­r, alkalmunk volt látni szerdán, a „Tar­tu­ff­e“ előadá­sában. Mindjárt a törekvést is, melynél fogva színé­szeink ily művek színrehozatalára kedvet éreznek magukban, méltányolnunk kell, hasonlóan ama sze­rencsés vállalkozáshoz, melyben néhány évvel ezelőtt a Shakespeare-féle darabokat előadták volt. Nem kí­vánunk mélyebb kritikába ereszkedni, mert nem kí­vánhatunk többet, mint amennyit színészeink meg­­bíznak : vannak erősebbek, vannak gyengébbek, némelyek rátermettek volna, némelyek nem. Álljon bármiként, tény, hogy a próbálkozás megesett, és színészeink legalább megmutatták, hogy képesek volnának magasabb légkörben is mozogni, ha né­mely feltételek nem hiányoznának. Fő dolog itt is a szereptudás, azaz annyival elengedhetetlenebb feltétel, mivel aki ily művekben csak a súgóban bí­zik, az az előadásra nézve körülbelül elveszett. A czímszerepben Szilágyi, ki egyszersmind rendező is volt, dicséretes szorgalommal működött. Nem tud­juk azonban, ha nem lett volna helyesebb bajusz nélkül játszania nagy képmutatót. A „Király fogás“ czímű operette előadá­sára vonatkozólag fel kell hoznunk, hogy valamelyik közreműködő bizonyos zs­dó kifejezést szalasztott ki beszédjében, amelylyel mulatságot vélt szerezni. Az ilynemű rögtönzések nem járják. A jelen esetben a keresztények nem értették a dolgot, a jelen volt mű­velt izraeliták pedig inkább bosszankodtak rajta, mi­vel, mint mondják, az a kifejezés nem szalonba való. Jobb, ha színészeink tisztán csak a szerepük puszta mivoltára szorítkoznak. Műsor: Szombat, decz. 24-én s­z­ü n­e t. Vasárnap, 25 én két előadás. Délután: „A zsidó honvéd.“ Életkép 3 felv. Irta Lukácsy Sándor. — Este: „Kis madaram.“ Népszínmű 3 felv. Irta Gere K. Hétfőn, 26 án két előadás. Délután : „Adj a tótnak szállást.“ Vígjáték. Irta Szigeti József. — Este: „A piros b­u­g­y­e­l­t­á­k­i­a.“ Népszínmű. Irta Csepreghy Ferencz. Kedden, 27 én „ K­i­r­á­l­y­f­o­g­á­s.“ Ope­rette 3 felv. Irta Csiky G., zenéjét szerző Konti. Szerdán, 28 án „Tartu­ffe.“ Vigj. 5 felv. Irta Moliére, fordította Kazinczy Gábor. Csütörtökön, 29 én „A könyvtár­nok.“ Vígjáték 4 felv. Irta Moser, fordította Fel­linus. — Lomniczy Béla jutalomjátéka. Pénteken, 30 án szünet. * A Lomniczy jutalmára szinte kerü­lt utóbbi darab előadása élénken pörgött le s a közönség jól mula­tott. Lomniczy és Borbély személy­esité a két Róber­tét és sok kihívásban részesültek. 1893. január 1. IRODALOM. — Újévi szám. A „Magyar Nők Lapja“, melynek fényes kiállítása, gazdag tartalmú karácso­nyi szalonjáról épp a múlt héten emlékeztünk meg, újévre is nagyon szép számot adott ki. Czimlapja is új, Szán­t­h­a­y István rajzolta ; P­a­p­p Zoltán gyönyörű dalához s Révész János elbeszélésé­hez is ő rajzolt szép il­lisztr­ácziókat. E számhoz ze­nemelléklet is van csatolva, Csele Lajosnak, az ismert költőnek két talpra esett népdalszerzeménye, mely mutatóul szerző Rózsabokor czímű­ dal­gyűjteményéből. A tárcza Vajda Jánosról szól, ugyancsak Vajdától van e számban egy költemény is. Zilahi Ágnes novellája, s Zoltán Vilmos verse szépek. Bret Harte „Ebéd“ czímű humoros rajza pedig elragadó bolondság. Gazdag ir­dalmi, háztartási és orvosi rovat, zárja be az élénk változa­tos számot. Ára 15 kr. Akik egy negyedévre 1 fit 50 krajczárral előfizetnek, díjtalanul kapják az „Örök szépség“ tankönyvét. Ajánljuk olvadóinknak: ÚJDONSÁGOK. — Egyháztanács gyűlés. A kecskeméti ev. ref. egyház tanácsa 1892. évi deczember­ 30-án gyűlést tartván, az elintézett ügyek közül a fontosabbakat a következőkben ismertetjük. A főgimnázium 1893. évi költségvetése megálla­­­píttatott, kiadása: 18.029 frt, fedezete: 18.63­1 frt, maradvány: 632 frt. Megjegyzendő, hogy­ 7 tanár korpótlékaként 50 írtjával 400 frt kiad­ási többlet vétetett fel. Megállapittatott az egy­­áz 1893-ik évi költségvetése, és pedig kiadá­sa: 21.131 frt, fedezete: 21.280 frt, marad­vá­ny : 149 frt. Ezzel az nyer kétségtelen világot, Inogy a főgimnázium és egyház évi kiadása 39.160 frt, helyesebben összesen 30.390 frt, mivel az­ egy­ház a főgimnázium évi fentartásához­ 704 /filial járul saját bevételéből, ami az egyházi költség­vetésben is fel levést véve, ezen összeg áttéte­lével az egyház és főiskola kiadása tényleg csak a fenti 30.39,6 frt, ami eléggé terhes. Mind­amellett mindkét költségvetés eléggé reális, mert nem csak az évi szükséglet, hanem e mel­lett bazárkölcsön-tőkeként 725 főt; régi kór­házi tőke kamataként a városnak 1259 főt fe­deztetik, mely körülménynél fogva a terhes egyházi adó leszállításáról még most szó sem lehet; de a­mire egypár év múlva az egyház­község hívei számíthatnak.­­ Elintézést nyert az emeletes bérház és papiak készítése is, a­mennyiben az egyháztanács Diós István és tár­sai építő vállalkozók munkatöbbletéből 1042 frtot levonván, megállapította, hogy a papiak építése 5821 írtba; az emeletes bérház építése 34.174 frtba került, a vállalkozók munkája iránt átalában megelégedését nyilvánítja. S itt meg­jegyzendő, hogy Kalmár szoba­festő az épüle­teken szoba­festői munkáját teljes megelége­désre végezte. A paplak és emeletes bérház így, a szerződési feltételek és a vállalkozók ál­tal letett biztosíték fentartásával átvézetvén, mindkét épületet mi is teljesen szolidnak és szépnek jelezünk, melyre az egyház büszke le­het, de nem hagyhatjuk említés nélkül, hogy a boltok kirakati ablaka nem helyesen van be­rendezve, a­mi a terv és művezetésnek kétség­telen hibája. — A bazárkölcsön-kötvények kö­zül 29 darab kisorsoltatott, egyház­ tőke adóssá­gának törlesztéséül, mi tekintetből figyelmessé tétetnek a kötvények tulajdonosai, hogy köve­telésüket vegyék fel, mert egyébként a kamat élvezetétől záros határidő alatt elesnek.­­ Vass János, Burdács Rezső, Horváth Kálmán, dr. Kiss László, Csíki Imre, Kiss Ernő, Joszi­­movits Milenkó és Szalai Antal joghallgatók az első félévre tandíjelengedésben részesüttettek, oly feltétel mellett azonban, hogy a jogakadé­miai irattár rendezésénél segédkezni kötelesek.— Rothfeld Ignácz bazár-épületbeli koporsó-raktár

Next