Kecskemét, 1893. július-december (22. [21.] évfolyam, 27-53. szám)

1893-07-02 / 27. szám

XXII. évfolyam 27« szám. Kecskemét, 1895. julius 2. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva, vidékre postán küldve: Egész évre - - - - 5 frt — kr Félévre ..... 2 frt 50 kr­Negyedévre - - - - 1 frt 25 kr Egy szám ára 10 kr. Előfizethetni a lapra a kiadóhivatal­ban, valamint a helybeli könyvke reskedésekben. Egyes példányok kaphatók: a kiadó- hivatalban, Fekete Mihály, Metzger B. és Harkay József kereskedésében. Kéziratok vissza nem adatnak. Szerkesztői iroda: Il tized, Plebánia-utcza 8. szám. KECSKEMET A KECSKEMÉTI FÜGGETLENSÉGI ES 48-AS PÁRT POLITIKAI ÉS KÖZMŰVELŐDÉSI KÖZLÖNYE. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Hirdetmények é* „Nyílttéri“ közlemények jutányo­sán számíttatnak. Hivatalos: u. m. városi és bíró­sági 3 frt, — egyházi, egyleti, társu­lati gtb. hirdetmények minden egyes beigtatása 2 frt. Bély eg dij minden beigtatás után 30 kr. Előfizetési és hirdetési dijak fizeten­dők a kiadóhivatalnál Kecskeméten Kiadóhivatal: II. tized, Plebánia-utcza 8. szám. nak elhagyását szükségesnek tartom ; mert A függetlenségi párt ügye. Az országgyűlési függetlenségi és 48-as pártkörből kilépettek június 24-én gróf Ká­rolyi Gábor elnöklete alatt értekezletet tartot­tak, amelyen Eötvös Károly, Nagy Gyula és gróf Károlyi Gábor Írásban előterjesztették a következő jelentést. Jelentés Kossuth Lajos nagy hazánkfiánál Turinban tett látogatásunkról és nagy hazánkfiával tartott értekezésünkről. Tisztelt barátaink! Mihelyt elhatároztuk a Turinba utazást s megállapítottuk indulásunk napját: azonnal már Budapestről, de útközben Velenczéből is értesítettük Ruttkaynét érkezésünk idejéről. E hónap 17-én indultunk s 19-én érkeztünk Turinba, hol a vasúti iudóháznál d. Basse, Kossuth háziorvosa, várt és fogadott bennün­ket, nagy hazánkfia azon szives üzenetével, hogy mindjárt délután 3 órakor óhajt ben­nünket fogadni. A kihallgatásra mindhárman, úgymint: Eötvös Károly, gróf Károlyi Gábor és Nagy Gyula képviselők, együtt jelentünk meg és együtt volt velünk folytonosan dr. Eötvös Bálint. Kossuth kegyesen fogodott bennünket: sőt látható örömmel és szívélyességgel érte­kezett velünk s intézett több fontos politikai tartalmú kérdést hozzánk s főleg Eötvös Ká­rolyhoz. Ebédre már eleve meghívott, mely hót órakor kezdődött; ezt megelőzőleg hat órakor félbeszakítottuk az értekezést. Az ebéden jelen volt Kossuth háziorvosa és tit­kára, Aulieh is. Ebéd után a kormányzó dol­gozó szobájába vonultunk, ahol nagy hazánk­fia éjjel féltizenkét óráig beszélgetett velünk. E beszélgetés alatt már szóba jött a függet­lenségi és 48-as párt mai válsága is. A kö­vetkező napon, 20-án délután 2 órakor Eöt­vös Károlyt és három órakor gróf Károlyi Gábort magáukihallgatáson fogadta s később ismét mindhárman együtt értekeztünk vele. Ebédre ismét kegyesen meghívott bennünket s ebéd után magánál tartott féltizenegy óráig. Nagy Gyula ekkor búcsút vett a kormányzó­tól és Ruttkaynétól, minthogy 21-én reggel elutazni szándékozott. 21-én a kormányzó fél három órára Eötvöst s későbbre gróf Ká­rolyi Gábort rendelte magához. Az ez napi kihallgatások délután hat óráig tartottak, amikor a kormányzótól búcsút vettünk s ő Eötvöst és gróf Károlyit búcsúzás közben ér­zékenyen megölelte és megcsókolta, dr. Eöt­vös Bálintnak pedig kedves emléktárgyat adott. Teljes hűséggel s tárgyilagossággal ter­jesztettük a kormányzó elé a többszörös ér­tekezés folyamán a függetlenségi és 48-as párt s az ország mai helyzetét és engedelmet kértünk tőle arra, hogy előterjesztésünkről úgy pártfeleinknek, mint választóinknak hű értesítést adhassunk. Az engedélyt kegyesen megadta. Előterjesztésünk lényeges összességében a következő volt: ,,Mi Kossuth politikáját ténylegesen egész terjedelmében nem követjük: minthogy Ma­gyarországnak és a Habsburg-háznak össze­férhetetlenségét nem fogadjuk el, de az összes pártok és pártárnyalatok közt mi állunk hozzá legközelebb, — mert a mi változhatatlan alapelvünk : Magyarország állami független­sége, a melyet — miként ezt választási szóza­tunk s felirati javaslatunk kifejti, semmi föl­tételhez nem kötünk és semminek alá nem ren­delünk. E téren a kormány elszánt ellenzéke vagyunk. Mi nem hánytorgatjuk az úgyneve­zett personalis unio-t, mely a mi elvünknek sem nem alapföltétele, sem nem ellentéte s a melyet nem tagadunk, de a melyhez sem Ma­gyarországnak, sem az uralkodóháznak fenn­állását nem kötjük, végre, a melynek akár Ugronék, akár a pártkörben maradottak által való háuytorgatását, minthogy ez nem aktu­ális kérdés, egyáltalán szükségtelennek, sőt, minthogy mindenki azt érti alatta, a mit akar, gyanúsnak tartjuk. A királyhoz és az uralkodóházhoz való loyalitásunk is erős és kétségtelen ; csakhogy a kölcsönösség s vi­szonosság föltétele alatt: a mint ez szabad nemzetnél másként nem is lehet s ezer óv óta nemzetünknél másként sohasem volt. Az egyházpolitikai javaslatokat határo­zottan támogatjuk azért, mert ezek elvileg s átalában a mi régi elveinknek megfelelnek, amint azokat az 1892-iki felirati javasla­tunkban s 1892-iki szózatunkban kifejtettük. De támogatjuk azért is, mert mi a javaslott intézmények által a főpapságnak s az ellen­séges érzületű nemzetiségeknek, valamint egyidejűleg a főrendeknek hatalmát és befo­lyását akarjuk csökkenteni; mivelhogy e ha­talom és befolyás a mi függetlenségi törek­véseinknek századok óta mindig határozott ellensége volt és az is marad. Ép ez okból mi magyar nemzeti s egyúttal szoros függet­lenségi politikának tartjuk az egyházpoliti­kai kérdések gyökeres megoldását. Végre tá­mogatjuk azért, mert a valódi haladásnak 1848-ban lerakott dicső elveit megvalósítani megfelelő részben e javaslatok hivatvák. A pártkörből való kilépésünk kikerülhe­tetlen szükség volt. (Itt következik a kilépés indokainak előadása, mely azonban politikai okokból egyelőre nyilvánosságra nem hozat ik.) Mi Apponyi pártjával nem akarunk még taktikai egységre sem lépni. Mi úgy tapasz­taljuk, hogy az idegen pártokkal való állandó barátkozás lanyhává teszi az elvhűséget. Mig az Apponyi-párt ellenzéki marad: nem ke­ressük vele a viszályt; de politikájában ép úgy nem találjuk meg a nemzet jogos igé­nyeit, mint a kormány politikájában. Azon jelszó: „Segítsük Apponyit, éljen Kossuth!“ szintén csak álarczosság. Az Apponyi-párt- hoz tartozó hírlapok rendszeres ellenségeink már hosszú idő óta. Mi nem biztosítjuk, mi nem is hisszük, hogy a Wekerle-kormány az egyházpolitikai javaslatokat diadalra képes vinni. A mi fel­adatunk az, hogy a javaslatokat támogassuk a Wekerle-kormány alatt; de határozottan követeljük más kormány alatt is. Ha ezektől a Wekerle-kormány eltér: e kormányt e té­ren is csak oly elszántan támadjuk, mint a közjogi téren. Ma Magyarországot Bécsből, Rómából és Turinból kormányozzák. Mi tiltakozunk mind a bécsi, mind a római kormányzás ellen, a turinit pedig be akarjuk segíteni Magyaror­szágba. Ha Kossuth támogat bennünket, azt nemzeti szerencsének tekintjük; de ha nem támogatna is béliünkét, mi akkor is és örökre legközelebb fogunk hozzá állani. Az ellenséges pártok és törekvések sok­szoros gyanúval kisértek bennünket. Először elneveztek függetlenségi kormánypártnak; azután elneveztek 49-es Kossuth-pártnak, evvel inkább Ugronék gyanúsítanak ; legutóbb elneveztek forradalmi kormánypártnak. Még szerencsénk volt részben Kossuth legutóbbi levele, a mely ezen otromba gyanúsításoknak véget vetett. Mindezek előterjesztése után kérjük, hogy a kormányzó kegyeskedjék véleményét meg­mondani. Nagy hazánkfia a következőkben összegezte és mintegy utasításként hangsú­lyozta véleményét: Határozottan helyeslem önök azon ki­jelentését, hogy önök prograramja: Ma­gyarország függetlensége, ame­lyet semmi feltételhez sem köt­nek és semminek alá nem ren­delnek. A párt elnevezéséből a „48-as“­ez vagy azt jelenti, amit Magyarország függetlensége jelent, s ez esetben „tauto­lógia“ ; vagy pedig mást jelent, s ekkor megzavarja a fogalmakat, s igy káros is lehet. A personalis unió háuytorgatását én sem helyeslem. Próbálják meg önök ezzel Magyarország függetlenségét, becsületes, őszinte elhatározottsággal, miként 1848- ban megpróbáltam én is. Én ugyan nem hiszem, hogy az sikerül, miként nekem sem sikerült, de ám próbálják meg. Ehhez azonban a personális unió hánytorgatása nem szükséges. Határozottan rosszalom a más elveken levő pártokkal a fegyverbarátságot. Ebben önöknek igazat adót. A d e 1 e g á c z i ó t nyílt kérdésül hagyni nem helyeslem. Ha önök kezdetben belementek volna, nem tartot­tam volna helytelennek: mert ha az or­szággyűlésben helyet foglaltak, annak egyik bizottságában is helyet foglalhattak volna. De minthogy a párt 33 óv óta min­dig következetesen ellenezte a delegáczióba menést: most ennek nyílt kérdésül ha­gyása nevetségessé tenné a pártot a nem­zet előtt. Nem is lenne az odamenetelnek semmi haszna. Örvendek, hogy a Wekerle-kormány fölvette programmjába az egyházpolitikai kérdések megoldását; minthogy 25 év óta azt tapasztaltam, hogy semmi sem sike­rült, amit a kormány magáévá nem tett. E kérdésekre most már nagyobb súlyt fektetek, mint előbb, mert azt látom, hogy ez idő szerint ezek dominálnak mindent. Nagyon sajnálnám, ha a kormány az egyházpolitikai kérdésekben megbuknék. Ez olyan lenne, mint Helfinek megírtam, mint ha a fürdővízzel a gyermeket is kiön­tenék. Komoly államférfi előtt a kormány- buktatás nem végczél. A kérdés az: mi jön utána. II a a k o r m á n y b u k t a t á s csak egyetlen lépéssel is előbbre viszi a függetlenséget: akkor buktassák meg a kor­mányt. Az egyházpolitikai javaslatok megbuktatásánál ez esetet nem látom. A függetlenségi párt ereje soha sem lesz teljes, hacsak a szabadelvű haladás terén s az egyházpolitikai kérdések meg­oldásában határozott állást nem foglal. A füget] e n sógi párt természete hozza magával, hogy a szabii fi­el v ü haladás élén kell állani a. Áttérek a praktikumra. Mindent meg kell önöknek t e n n i ö k, hogy a párt ismét egyesüljön. A sze­mélyeskedést e g y á11 a 1á n ke­rülni kell. Jöjjenek össze s tárgyilago­san beszéljék meg a dolgot. Proponálják önök, hogy a pártkörben maradottak küldjenek ki három férfiút s önök is h á r m a t. Ezek is tanácskoz­zanak. De a puszta egyesülés jelszó nem ér semmit. Az egyesülésnek önök közös felirata alapján, valamint az általam érin­tett elvek alapján kell megtörténnie. Ha ez nem sikerül, akkor majd megmondom végső véleményemet. Ezekből állott lényegileg nagy hazánk­fia határozott kijelentése. Eötvös Károly eze­ket, nagy hazánkfia előzetesen kikért s meg­adott engedélyével, a kijelentés közben irón- nal papírra tette s ennek segélyével, a kor­mányzó úr előtt szóról-szóra ismételte. Ké­sőbb gróf Károlyi Gábornak, szintén a kor­mányzó előtt, ismét egész terjedelmében el­mondotta, illetőleg felolvasta és a kormányzó úr szóról-szóra helyeselte s egyúttal kegyes'n megengedte, hogy ezt veletek közölhessük s nyilvánosságra hozhassuk. Elbucsuzásunk ezután történt. E napon, június 21-ikén estve Túrinból eljöttünk és 23-ikán együtt Budapestre érkeztünk. Jelentésünket azzal zárjuk be, hogy a to­vábbi teendők s különösen jelentésünk nyil­vánosságra hozása tárgyában az elhatározást egyedül a ti bölcsességtektől várjuk, maradván Budapesten, 1893. június 24-ikén hű elvtársaitok Eötvös Károly, Gróf Károlyi Gábor, Nagy Gyula. * A jelentést az értekezlet örvendetesen vette tudomásul, közzétételét elhatározta, to­vábbá kimondta egyhangúlag, hogy annak értelmében a maga részéről kiküldi Eötvös Károly, Nagy Gyula s Horváth Ádám képviselőket azzal, hogy Kossuth Lajos nagy hazánkfia üzenete alapján keressék meg a füg­getlenségi és 48-as pártkört, hogy a maga ré­széről szintén három tagot küldjön ki s azok­kal, a jelentésben foglaltak alapul vételével, bocsátkozzanak tárgyalásba. Az értekezleten jelen voltak: gróf Károlyi Gábor elnök, Horváth Ádám jegyző, Eötvös Károly, Madarász József, Herman Ottó, Veres József, Pogrányi József, Beniczky Árpád, Kiss Albert, Rigó Lajos, Mada­rász Imre, S t u r m á n György, L u b y Géza, Uray Imre. Az orsz. függetlenségi és 48-as párt ügye. Fenfebbolvaslialják t. pártfeleink, bogy a kör­ből kilépettek mit mondottak hazánk legnagyobb fiának, Kossuth Lajosnak, küldötteik által s ö erre mit felelt, mit üzent. Ennek alapján a kilépettek nyomban hivatalos átiratot intéztek a benmaradottakhoz, kérvén, hogy Kossuth óhajtása szerint az elvi alapon való békés egyesülés létrehozására három tagú bizottságot küld­jenek ki, a maguk részéről e bizottságba Eötvös Károlyt, Nagy Gyulát és Horváth Adámot jelölvén. Erre Justli Gyula, a pártkör elnöke levelet inté­zett gróf Károlyi Gáborhoz, mint a kilépettek elnökéhez, amelyben azt mondja, hogy bármennyire örömére szolgál a kilépettek ajánlata, ö, mármint Justh Gyula, nem hívhatja össze a kör tagjait a nyáron, hanem a kilépettek megkeresése fölött majd az ősszel egybegyfilendö első pártértekezleten fog­nak határozni. Ezen levél folytán a kilépettek június hó 28-án értekezletre gyűltek össze s egyhangú határozatot hoztak. Ebben kimondották, hogy átiratukra vála­szolni nem Just Gyulát, hanem a kellően összehi- vott pártköri tagok értekezletét tartják illetékesnek. A halasztást nem tartják semmikép megokolt nak A halasztás Kossuth óhajának kellő figyelembe nem vételét jelenti. A képviselők mindenkor képvi­selők, tehát a nyári szünetek alatt is és tartoznak kötelességeiket teljesíteni mindenkor, tehát akkor is, midőn az országgyűlés nincs együtt. És vájjon van-e fontosabb kötelesség függetlenségi és 48-as képviselőre nézve jelenleg, mint az elvi alapon való egyesülés és ez által a párt szilárdságának előmozdítása, vagy legalább ennek komoly, becsü­letes, őszinte megkisértése ? Szükség van erre az egész ország függetlenségi és 48 as pártja híveinek megnyugtatása czéljából, de szükséges azért is, hogy a nyár folyamán más *

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék