Kecskemét, 1893. július-december (22. [21.] évfolyam, 27-53. szám)

1893-12-03 / 49. szám

XXII. évfolyam, 49. szám Kecskemét, 1895. deczember 5. Előfizetési díj: helyben házhoz hordva, vidékre postán küldve. Egész évre - - - - 5 frt 8 kr Félévre - - - - - 2 frt 50 kr­ Negyedévre - - - - 1 frt 25 kr Egy szám ára 10 kr. Előfizethetni a lapra a kiadóhivatal­ban, valamint a he­rbeli könyvke­reskedésekben. Egyes példányok kaphatók: a kiadó­­hivatalban, Fekete Mihály, Metzger B. és Harkay József kereskedésében. Kéziratok vissza nem adatnak. II.tized, Plebánia­ utcza 8. szám.KECSKEMÉT A KECSKEMÉTI FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRT Szerkesztői iroda: POLITIKAI ÉS KÖZMŰVELŐDÉSI KÖZLÖNYE. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Hirdetmények és „Nyílttéri“ közlemények jutányo­­san számíttatnak. Hivatalos: u. m. városi és bíró­sági 3 frt. — egyházi, egyleti, társu­lati stb. hirdetmények minden egyes beigtatása 2 frt. Bélyegdij minden beigtatás után 30 kr. Előfizetési és hirdetési díjak fizeten­dők a kiadóhivatalnál Kecskeméten Kiadóhivatal: II. tized, Plébánia­ utcza 8. szám. A Duna-Tisza közötti állami műút. Megsejtette városunk, hogy a Duna és Tisza között egy állami műutat szándéko­zik az állam létesíteni és pedig Kecskemét kikerülésével. Nyomban készen volt az in­dítvány, a határozat és felirat, amely követ­kezőleg hangzik. Tudomásunkra esett, hogy a magas ke­reskedelemügyi minisztérium 1894. évi költ­ségelőirányzatában a Duna-Tisza­ és Kőrös közén fekvő nagyobb városok összekötésére szolgáló állami műút létesítésére 80.000 frt törlesztési részlet van felvéve oly c­élból, hogy a Tisza-Duna és Kőrös közt elterülő nagy magyar vidék, mely közutak tekinteté­ben igen kezdetleges állapotban van — a műút által közgazdaságilag emeltessék. Az ország kormánya által javasolt ezen intézkedést a legnagyobb elismeréssel kell fogadnunk, mivel mélyreható bölcs gondosko­dással azt vette czélba, hogy az ország szó­ban levő termékeny részén minden időszak­ban járható, s annak főbb góczpontjait egy­bekötő műút létesíttessék, s a közutak hiá­nyán, — mely a vasutak kiépítése folytán még inkább érezhető, — segítve legyen. A szóban forgó állami műút, — mint ér­tesülünk — irányára nézve akkép van tervbe véve, hogy a Dunától, esetleg Bajától a Duna- Tisza közén Halast érintve Félegyházáig jönne, s innen a Tisza mentén fekvő egyik emperiális helyet, esetleg Csongrádot érintené, s a Tiszán áthaladva, a Tisza-Kőrös közén keresztül Békés-Gyula és Csaba felé vezettet­nék, innen pedig a Debreczen-fehértemplomi útba Nagy-Zaránd tájékán köttetnék be. A hivatkozott műút költségvetése szerint annak létesítése az érdekelt törvényhatósá­gok hozzájárulásával történnék, s e törvény­hatóságok a hozzájárulás iránt felszólíttatni fognak. Midőn azonban az ország alföldi vidéké­nek ily elsőrendű érdekét képező intézmény létesítéséről van szó, bizonyára méltányosnak fog tetszeni, hogy az ország egyik legna­gyobb városi törvényhatósága, melynek terü­lete egy kisebb megyéével ér fel, Kecskemét város közönsége is a döntő szó kimondása előtt meghallgattassék, s érdekei, melyek egyedül a közjóban fekszenek, kegyes figye­lemre méltassanak, mivel ezen érdekek egy­szersmind az ország érdekeit is képezik. Azon folytonos törekvésnél fogva, m­ely­­lyel az ország ezen eddig elhagyottal­!) vidé­kén kultúrát létesíteni feladatunkká tettük, s azon nagy áldozatoknál fogva, melyeket ez érdekben meghozni küzdelmek mellett sem riadtunk vissza: bizonyára méltán számítha­tunk annak elismerésére, hogy az ország ezen sík vidéken, a Budapesttől Szegedig el­terülő nagy alföldi területen a haladás és kultúra zászlóvivőjévé lettünk, s reánk, mint ilyen emporiumra küldetés vár. Egy ilykér felfogott feladat megoldásánál azonban az ország nem hagyhat minket saját erőnkre, s azon méltányos támogatást, me­lyet más városainak megad, mi is méltán ké­relmezhetjük. Annyival inkább helyén van ez a már említett állami műút létesítésénél, mert a költségvetés szerint létesítendő műút terve és indokolása maga is és Kecskemét tájékán egy emperiális hely érintését említi, s ha az alföld nagyobb városairól van szó, azok kö­zött városunk bizonyára helyet érdemel. E mellett az esetben, ha lehetővé tenni kívánjuk, hogy a tervezett műút minél na­gyobb érdeket elégítsen ki, alázatos néze­tünk szerint nem volna lehetetlen, hogy az irány némi megváltoztatása mellett minél nagyobb vidék foglaltassák be ama körbe, mely az állami műút létesítésénél érdekelve lesz. Ugyanis: 1. Városunk érdekeinek tekintetbe véte­lével lehető volna, hogy a tervezett műút Ba­jától kiindulva Kiskőrös, vagy esetleg Halas érintésével Kecskemétig jönne fel, s innen Csongrádig vezettetnék, azontúl pedig ter­vezett irányát megtartaná. 2. Közgazdasági és forgalmi érdekeink­nek azonban legjobban megfelelne, ha a ter­vezett műút iránya véglegesen akként álla­píttatnék meg, hogy a Dunától Soltnál, vagy Duna-Vecsénél kiindulva, Szabadszállást, vagy Fülöpszállást, aztán Izsákot érintené, s in­nen városunkon át Kécskéig, vagy az uglii révig vezetne, a Tiszán átkelve pedig Szar­vason át Békés-Csabáig, s onnan a tervezet értelmében építtetnék ki. Mindezeknél fogva mély tisztelettel az iránt esedezünk a mélyen tisztelt képviselő­házhoz, hogy kegyes tekintettel a fent előso­rolt indokokra, s különösen arra, hogy ha már egy kiépített állami műút létesítéséről van szó, oly czélból, hogy a kezdetleges álla­potban levő alföldi közlekedésen segítve le­gyen . Kecskemét város ismert nagy határánál s e vidéken fekvésénél s pártolásra és fejlesz­tésre érdemes szőlőmivelésénél és gyümölcs­­termelésénél fogva és bár sajnálattal, de­­ egész őszintésséggel m­eg kell vallanunk, — utaink kezdetleges állapotánál fogva sem hagyható figyelmen kívül, mert arra nem is gondolhatunk, hogy olcsó építési anyag hí­ján, roppant terjedelmű utainkat szilárd épí­tésű vasutakká alakíthassuk, az elősorolt in­dokoknál fogva a Duna-Tisza-Maros, illetve Kőrös közén tervezett, s az illető törvényha­tóságok által és ezennel általunk is megaján­lott hozzájárulás mellett kiépíttetni szándé­kolt nagyobb szabású állami műútnak váro­sunk területén, s városunk érintésével leendő kiépítését a felemlített, vagy egyébb megfe­lelő módosítás figyelembe vétele mellett, ke­gyesen elhatározni, s ez irányban a szüksé­geseket megtenni m­éltóztassák. Kik egyébiránt mély tisztelettel vagyunk Kecskeméten, a város törvényhatósági bi­zottságának 1893. évi november hónap 21-ik napján tartott rendes havi közgyűléséből alázatos szolgái: Kecskemét th. város közönsége ; ifj. Bagi László sk. Lestár Péter sk. főjegynö. kir. tanácsos, polgármester. * E kérdésben a kereskedelemügyi m. kir. miniszter még nem döntött. Ezt kijelentette a képviselőházban is. Ez az oka, hogy kép­viselőnk Horváth Ádám e tárgyban nem, szólalt fel a képviselőházban, pedig szándéka volt. Úgy ő, mint városunk elöljárósága ed­­digelé minden intézkedést megtettek, hogy e műút Kecskemétet ki ne kerülje. Földmives iskola. — Válasz Pásthy Károly úrnak. — A ,,Kecskemét" legutóbbi számában Pászh­y Károly úr „Gazdasági felső népiskola és földmives iskola" czimen egy igen szépen kidolgozott, de alapjában elhibázott és tévesen okoskodó czikket írt a gazdasági iskola mellett, a földmives iskola ellenében. Nem c­élom valami „Memorandun”-félét írni egyik iskola érdekében sem, s mellőzve min­den terjedelmes czáfolatot, csupán néhány szá­raz tény elmondása által vagyok bátora—Pás­­thy úr által annyira helytelenített—földmives iskola védelmére kelni. A czikk elején azon kulturális czélokra hívja fel Pásthy úr a figyelmet, melyeket a gazdasági iskola felállítása alkalmával tűzött maga elé, mintegy ezen czélok magasztossága által akar­ván hatni a város polgáraira az említett iskola érdekében, s rávenni őket arra, hogy mellőzve az államnak a földmíves iskolára vonatkozó aján­latát, a haldokló gazdasági iskola romjain épít­senek egy újabb gazdasági iskolát, helyesebben a régit szervezzék újra. A gazdasági iskola egyik czélja volt sze­rinte, hogy „megadja az édes anyanyelv irodal­mából, a fogalmazásból és számolásból, a hazai földrajzból és történelemből és a természettudo­mányokból azokat az ismereteket, melyeket az elemi iskola nem adhat meg"; a másik czél, hogy „a leendő gazdákat az okszerű földmivelés és állattenyésztés alapját képező ismeretekre megtanítsa, és nekik az iskola földjén ezeknek a gazdasági ismereteknek gyakorlati alkalmazá­sát is megmutassa." A gazdasági iskola tehát egyesítette magá­ban a felső népiskola és a földmíves iskola fel­adatát, mintegy a kettőnek keveréke akart lenni, de valljuk be, igen szerencsétlen és eredményeiben igen sikertelen keverék lett. Két czélt akart elérni, s bár „becsülettel fáradozott", hogy e czélokat elérje, egyiket sem érte el. Az elméleti tudományokból nem adott olyan képzettséget, mely magában is ele­gendő lenne valamiféle pályára; a a gyakorlati (respektive: gazdasági) tudo­m­á­n­y­okból pedig egyáltalá­ban alig adott valamit, s ha adott is, se­mm­iesetre sem annyit, a­m­­e ny­il­e­i­v­e­l egy fiatal g­a­z­d­á­s­z­t mai nap­sá­g világgá lehetne bocsátani. Nevelt ezen iskola gazdákat, kik lehettek igen okos emberek, de semmiesetre sem lehettek jó gazdák. Ugyanezen két czél elérése, melyet a gaz­­dasági iskola tűzött maga elé, képezi a földmives iskola feladatát is, csakhogy e két czélt az utóbbinál sokkal helyesebb arányban találjuk fel. A földmives iskola is nyújt annyit az elmé­leti tudományokból, amennyire egy jóravaló gaz­dának szüksége van, de amellett a gazdasági tudományokban nem elégszik meg annyival, mint a gazdasági iskola megelégedett. (Amennyi gaz­dasági tudományt a gazdasági iskolában taní­tottak, annyit tulajdonképen minden felsőbb nép­iskolában kellene tanítani.) A gazdasági iskola csak kontárkodott abban, ami a földmíves isko­lának fő feladatát képezi, t. i. hogy gazdákat neveljen a szó igazi értelmében. Ezért van a gazdasági iskolának ma már csak múltja, s ezért van a földmives iskolának jövője. Pásthy úr azután áttér a financziális dol­gokra. Szerinte a városnak a gazdasági iskola földjéből van 4000 frt évi jövedelme, miről le kellene mondania akkor, ha az államnak föld­­mi­ves iskola felállítását c­élzó ajánlatát elfogadja. Bátor vagyok egy kérdést feltenni: mit kö­vetel inkább a város érdeke? Azt, hogy legyen 4000 frt jövedelme s legyen mellette egy alap­jában elhibázott, czéljainak meg nem felelő tan­intézete? Vagy pedig azt, hogy elveszítsen ugyan 4000 frt évi jövedelmet, de bőséges kárpótlást nyerjen ezért egy oly iskolában, mely a mai kor igényeinek mindenben megfelel, mely a város­nak hasznos, derék és foglalkozását értő polgá­rokat nevel? Ha a 4000 frt a fő, akkor legczélszerűbb eltörölni a gazdasági iskolát és nem állítani fel helyette semmit, így aztán a megspórolt 4000 írtok árán haladunk visszafelé, mint a rák. Erős a hitem, hogy Kecskemét város értel­mes polgársága, mely eddig is fényes tanúbi­zonyságát adta annak, hogy mennyire átérzi a népnevelés fejlesztésének fontosságát, nem lesz tekintettel arra a 4000 főt évi jövedelemre, any­­nyival inkább, mert az ennek árán felállítandó földmíves iskola növendékeinek, a város leendő polgárainak szakképzettségében sokkal nagyobb tőkét nyer a város, mint amennyit elveszít a gazdasági iskola 100.000 fitos földjében. Végül még az elijesztő példaképen felhozott d­ebreczeni földmives iskolához van pár szavam. Azért, hogy a debreczeni földmives iskolában 150 frt a tandíj, nem következés, hogy nálunk is ilyen sok legyen. Debreczenben a polgárság igen nagyfokú jólétében nyeri magyarázatát ez a magas összeg, de egyáltalában nem szüksé­ges az sem, hogy a tanulók benlakók legyenek. D­breczennek van egy ref. főgymnasiuma, mely­ben a tanulók nagy része benlakó; nekünk is van egy ref. főgymnasiumunk, melyben azonban nincs egyetlen benlakó sem; s azért a mi inté­zetünk is teljesiti kötelességét s igen sok jeles ember repült már ki szárnyai alól. Az állam bizonyára tekintettel lesz a tandíj megállapítás­nál a speciális helyi körülményekre. Azért ne tessék ilyenekkel elijeszteni a város közönségét, mely hivatva van most már meg­ítélni, melyik dolog czélszerűbb: a régi, elavult gazdasági iskolának nyújtani módot még vagy­­ „2 2 évi tengőd­és­re" (mert Pásthy úr maga elismeri, hogy ez iskolának eddigi élete „2 2 évi tengődés vol­t"), vagy pedig 4000 frt évi jövedelem árán egy életerős, czéltudatos. Lapunk mai számához féliv melléklet van csatolva, a kor igényeinek mindenben megfelelő iskolát alapítani. Retrorsum aut excelsior! N. K.*) SZÍNHÁZ. A lefolyt héten előadott két operette kedvező fo­gadtatásban részesült. Egyikükről szóltunk már ez évadban is ; a másik t. i. Ripp van Winkle bár nem oly népszerű mint a Szultán, igazi masbecséért szin­tén figyelmet érdemel, főleg midőn Lisbetnek oly kitűnő személyesítője van, mint Gy. Mészáros Kornélia. Amit ő érzékies és szépen kiegyenlített érc­es hangjával az erdőben és a levéláriában nyújt, bizonyára nagyobb színpadon is számot tenne és alig is hisszük, hogy e szerep valahol jobban volna képviselve, mint nálunk. A két gyermekszerep Ko­­vacsics Margitka (Alice) és Beranek Misike (Adrien) által kedvesen volt betöltve. Az utolsó hármast ily jól még nem hallottuk színpadunkon, s még tökéle­­tesb előadásban hallottuk volna, ha a Mészáros Kornélia és Nógrádi sopronja és tenorjához méltó bariton járul , hanem a czímszerep személye­sítője Réthi fölöttébb kevés hanggal rendelkezik ily szerepre. Játékára, álcrájára ez­úttal teljes gondot fordított, nem úgy, mint a Könyvtárnokban, vagy más szerepeiben, a­hol teljesen elhanyagolja az álcrázást. Már­pedig a színésznek e részben mindent el kell követni a siker érdekében, úgyszólván sark­pontja ez minden színészkedésnek, s aki nem ta­gadja meg egyéniségét, eredményre számot nem tarthat. Gyarmathy és Beczkey az álcrázásra szigorú gondot fordítnak és tagadhatatlanul hasznát is ve­szik. Arai különben „R­i­p­p van Win­kiét“ il­leti, reméljük, hogy e bájos mű közelebb ismét elő­adásra kerül. Műsor: Szombaton, nov. 25-én, „Ripp van Winkle“. Operette. Vasárnap, 26-án, „Falu rossza“. Népszínmű. — A „peleskei nótárius“. Énekes bohózat. Hétfőn, 27 én, „Tót legény Amerikában“. Bohózat. Kedden, 28 án, „A szultán.“ Operette. Szerdán, 29-én, „A könyvtárnok.“ Vígjáték. Csütörtökön, 30 án, „Gautier Margit“. Szinmű. Pénteken, decz. 1-én, szünet. * A „Könyvtárnok“ fölöttébb kedves szóra­kozást nyújtott közönségünknek, azt az óhajtást keltve, hogy mihamarább ismételnék. Előadása elég egyöntetű, elég gyors lefolyású volt és ilyen dara­bokban mindig sikerre számíthatnak színészeink. Nem úgy a Gautier Margithoz hasonlókban, melyek, miként Clémenceau is, teljesen felülmúlják ere­jüket. Gautier Margitban, társulatunk ked­velt tagjai. Bodroghi Lina iránti figyelemből meg­telt ugyan a színház, s a jutalmazott értékes koszo­rút is kapott, hanem az előadásra ólomsúlylyal ne­hezedett az unalom és igen gyakran úgy tűnt fel az egész, mintha itt ott megszakadt, vagy űr támadt volna benne. Ily darabokhoz virtuózok szüksége­sek és a naivság vagy gyermetegség itt annyival kevésbbé hatnak, mivel a feltüntetett egyének szer­vezete és természete számításon alapul, mely csak itt-ott engedi meg a szenvedélyek és érzelmek fölül­kerekedését, hanem igenis megköveteli, hogy kiki feltartóztathatlanul haladjon a maga útján. Itt volt a bökkenő. Mert az igazi hangot egyik se találta el, s amit láttunk és hallottunk, kapkodás volt. IRODALOM. A Kossuth Iratainak előfizetői közt számosan téves felfogásban vannak az előfizetési feltételekre nézve. Azok ugyanis, kik 3 írttal előfizettek, nem tudják annak magyarázatát, hogy miért kell a most megjelent negyedik kötet átvételekor újból 3 frtot fizetni. A lelkes előfizetők és gyűjtőknek szolgáljon magyarázatul, hogy az előfizetés nemcsak a IV., *) Az „audiatur et altere pars“ elvénél fogva szívesen adtunk helyet e czikknek. De megjegyezzük, hogy az át­adást megelőzőleg hivatalos helyről várnák Pásthy Ká­roly úr igen súlyos aggodalmainak eloszlatását. S­z­e­r­k.

Next