Kecskemét, 1893. július-december (22. [21.] évfolyam, 27-53. szám)
1893-12-03 / 49. szám
XXII. évfolyam, 49. szám Kecskemét, 1895. deczember 5. Előfizetési díj: helyben házhoz hordva, vidékre postán küldve. Egész évre - - - - 5 frt 8 kr Félévre - - - - - 2 frt 50 kr Negyedévre - - - - 1 frt 25 kr Egy szám ára 10 kr. Előfizethetni a lapra a kiadóhivatalban, valamint a herbeli könyvkereskedésekben. Egyes példányok kaphatók: a kiadóhivatalban, Fekete Mihály, Metzger B. és Harkay József kereskedésében. Kéziratok vissza nem adatnak. II.tized, Plebánia utcza 8. szám.KECSKEMÉT A KECSKEMÉTI FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRT Szerkesztői iroda: POLITIKAI ÉS KÖZMŰVELŐDÉSI KÖZLÖNYE. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Hirdetmények és „Nyílttéri“ közlemények jutányosan számíttatnak. Hivatalos: u. m. városi és bírósági 3 frt. — egyházi, egyleti, társulati stb. hirdetmények minden egyes beigtatása 2 frt. Bélyegdij minden beigtatás után 30 kr. Előfizetési és hirdetési díjak fizetendők a kiadóhivatalnál Kecskeméten Kiadóhivatal: II. tized, Plébánia utcza 8. szám. A Duna-Tisza közötti állami műút. Megsejtette városunk, hogy a Duna és Tisza között egy állami műutat szándékozik az állam létesíteni és pedig Kecskemét kikerülésével. Nyomban készen volt az indítvány, a határozat és felirat, amely következőleg hangzik. Tudomásunkra esett, hogy a magas kereskedelemügyi minisztérium 1894. évi költségelőirányzatában a Duna-Tisza és Kőrös közén fekvő nagyobb városok összekötésére szolgáló állami műút létesítésére 80.000 frt törlesztési részlet van felvéve oly célból, hogy a Tisza-Duna és Kőrös közt elterülő nagy magyar vidék, mely közutak tekintetében igen kezdetleges állapotban van — a műút által közgazdaságilag emeltessék. Az ország kormánya által javasolt ezen intézkedést a legnagyobb elismeréssel kell fogadnunk, mivel mélyreható bölcs gondoskodással azt vette czélba, hogy az ország szóban levő termékeny részén minden időszakban járható, s annak főbb góczpontjait egybekötő műút létesíttessék, s a közutak hiányán, — mely a vasutak kiépítése folytán még inkább érezhető, — segítve legyen. A szóban forgó állami műút, — mint értesülünk — irányára nézve akkép van tervbe véve, hogy a Dunától, esetleg Bajától a Duna- Tisza közén Halast érintve Félegyházáig jönne, s innen a Tisza mentén fekvő egyik emperiális helyet, esetleg Csongrádot érintené, s a Tiszán áthaladva, a Tisza-Kőrös közén keresztül Békés-Gyula és Csaba felé vezettetnék, innen pedig a Debreczen-fehértemplomi útba Nagy-Zaránd tájékán köttetnék be. A hivatkozott műút költségvetése szerint annak létesítése az érdekelt törvényhatóságok hozzájárulásával történnék, s e törvényhatóságok a hozzájárulás iránt felszólíttatni fognak. Midőn azonban az ország alföldi vidékének ily elsőrendű érdekét képező intézmény létesítéséről van szó, bizonyára méltányosnak fog tetszeni, hogy az ország egyik legnagyobb városi törvényhatósága, melynek területe egy kisebb megyéével ér fel, Kecskemét város közönsége is a döntő szó kimondása előtt meghallgattassék, s érdekei, melyek egyedül a közjóban fekszenek, kegyes figyelemre méltassanak, mivel ezen érdekek egyszersmind az ország érdekeit is képezik. Azon folytonos törekvésnél fogva, melylyel az ország ezen eddig elhagyottal!) vidékén kultúrát létesíteni feladatunkká tettük, s azon nagy áldozatoknál fogva, melyeket ez érdekben meghozni küzdelmek mellett sem riadtunk vissza: bizonyára méltán számíthatunk annak elismerésére, hogy az ország ezen sík vidéken, a Budapesttől Szegedig elterülő nagy alföldi területen a haladás és kultúra zászlóvivőjévé lettünk, s reánk, mint ilyen emporiumra küldetés vár. Egy ilykér felfogott feladat megoldásánál azonban az ország nem hagyhat minket saját erőnkre, s azon méltányos támogatást, melyet más városainak megad, mi is méltán kérelmezhetjük. Annyival inkább helyén van ez a már említett állami műút létesítésénél, mert a költségvetés szerint létesítendő műút terve és indokolása maga is és Kecskemét tájékán egy emperiális hely érintését említi, s ha az alföld nagyobb városairól van szó, azok között városunk bizonyára helyet érdemel. E mellett az esetben, ha lehetővé tenni kívánjuk, hogy a tervezett műút minél nagyobb érdeket elégítsen ki, alázatos nézetünk szerint nem volna lehetetlen, hogy az irány némi megváltoztatása mellett minél nagyobb vidék foglaltassák be ama körbe, mely az állami műút létesítésénél érdekelve lesz. Ugyanis: 1. Városunk érdekeinek tekintetbe vételével lehető volna, hogy a tervezett műút Bajától kiindulva Kiskőrös, vagy esetleg Halas érintésével Kecskemétig jönne fel, s innen Csongrádig vezettetnék, azontúl pedig tervezett irányát megtartaná. 2. Közgazdasági és forgalmi érdekeinknek azonban legjobban megfelelne, ha a tervezett műút iránya véglegesen akként állapíttatnék meg, hogy a Dunától Soltnál, vagy Duna-Vecsénél kiindulva, Szabadszállást, vagy Fülöpszállást, aztán Izsákot érintené, s innen városunkon át Kécskéig, vagy az uglii révig vezetne, a Tiszán átkelve pedig Szarvason át Békés-Csabáig, s onnan a tervezet értelmében építtetnék ki. Mindezeknél fogva mély tisztelettel az iránt esedezünk a mélyen tisztelt képviselőházhoz, hogy kegyes tekintettel a fent elősorolt indokokra, s különösen arra, hogy ha már egy kiépített állami műút létesítéséről van szó, oly czélból, hogy a kezdetleges állapotban levő alföldi közlekedésen segítve legyen . Kecskemét város ismert nagy határánál s e vidéken fekvésénél s pártolásra és fejlesztésre érdemes szőlőmivelésénél és gyümölcstermelésénél fogva és bár sajnálattal, de egész őszintésséggel meg kell vallanunk, — utaink kezdetleges állapotánál fogva sem hagyható figyelmen kívül, mert arra nem is gondolhatunk, hogy olcsó építési anyag híján, roppant terjedelmű utainkat szilárd építésű vasutakká alakíthassuk, az elősorolt indokoknál fogva a Duna-Tisza-Maros, illetve Kőrös közén tervezett, s az illető törvényhatóságok által és ezennel általunk is megajánlott hozzájárulás mellett kiépíttetni szándékolt nagyobb szabású állami műútnak városunk területén, s városunk érintésével leendő kiépítését a felemlített, vagy egyébb megfelelő módosítás figyelembe vétele mellett, kegyesen elhatározni, s ez irányban a szükségeseket megtenni méltóztassák. Kik egyébiránt mély tisztelettel vagyunk Kecskeméten, a város törvényhatósági bizottságának 1893. évi november hónap 21-ik napján tartott rendes havi közgyűléséből alázatos szolgái: Kecskemét th. város közönsége ; ifj. Bagi László sk. Lestár Péter sk. főjegynö. kir. tanácsos, polgármester. * E kérdésben a kereskedelemügyi m. kir. miniszter még nem döntött. Ezt kijelentette a képviselőházban is. Ez az oka, hogy képviselőnk Horváth Ádám e tárgyban nem, szólalt fel a képviselőházban, pedig szándéka volt. Úgy ő, mint városunk elöljárósága eddigelé minden intézkedést megtettek, hogy e műút Kecskemétet ki ne kerülje. Földmives iskola. — Válasz Pásthy Károly úrnak. — A ,,Kecskemét" legutóbbi számában Pászhy Károly úr „Gazdasági felső népiskola és földmives iskola" czimen egy igen szépen kidolgozott, de alapjában elhibázott és tévesen okoskodó czikket írt a gazdasági iskola mellett, a földmives iskola ellenében. Nem célom valami „Memorandun”-félét írni egyik iskola érdekében sem, s mellőzve minden terjedelmes czáfolatot, csupán néhány száraz tény elmondása által vagyok bátora—Pásthy úr által annyira helytelenített—földmives iskola védelmére kelni. A czikk elején azon kulturális czélokra hívja fel Pásthy úr a figyelmet, melyeket a gazdasági iskola felállítása alkalmával tűzött maga elé, mintegy ezen czélok magasztossága által akarván hatni a város polgáraira az említett iskola érdekében, s rávenni őket arra, hogy mellőzve az államnak a földmíves iskolára vonatkozó ajánlatát, a haldokló gazdasági iskola romjain építsenek egy újabb gazdasági iskolát, helyesebben a régit szervezzék újra. A gazdasági iskola egyik czélja volt szerinte, hogy „megadja az édes anyanyelv irodalmából, a fogalmazásból és számolásból, a hazai földrajzból és történelemből és a természettudományokból azokat az ismereteket, melyeket az elemi iskola nem adhat meg"; a másik czél, hogy „a leendő gazdákat az okszerű földmivelés és állattenyésztés alapját képező ismeretekre megtanítsa, és nekik az iskola földjén ezeknek a gazdasági ismereteknek gyakorlati alkalmazását is megmutassa." A gazdasági iskola tehát egyesítette magában a felső népiskola és a földmíves iskola feladatát, mintegy a kettőnek keveréke akart lenni, de valljuk be, igen szerencsétlen és eredményeiben igen sikertelen keverék lett. Két czélt akart elérni, s bár „becsülettel fáradozott", hogy e czélokat elérje, egyiket sem érte el. Az elméleti tudományokból nem adott olyan képzettséget, mely magában is elegendő lenne valamiféle pályára; a a gyakorlati (respektive: gazdasági) tudományokból pedig egyáltalában alig adott valamit, s ha adott is, semmiesetre sem annyit, ame nyileivel egy fiatal gazdászt mai napság világgá lehetne bocsátani. Nevelt ezen iskola gazdákat, kik lehettek igen okos emberek, de semmiesetre sem lehettek jó gazdák. Ugyanezen két czél elérése, melyet a gazdasági iskola tűzött maga elé, képezi a földmives iskola feladatát is, csakhogy e két czélt az utóbbinál sokkal helyesebb arányban találjuk fel. A földmives iskola is nyújt annyit az elméleti tudományokból, amennyire egy jóravaló gazdának szüksége van, de amellett a gazdasági tudományokban nem elégszik meg annyival, mint a gazdasági iskola megelégedett. (Amennyi gazdasági tudományt a gazdasági iskolában tanítottak, annyit tulajdonképen minden felsőbb népiskolában kellene tanítani.) A gazdasági iskola csak kontárkodott abban, ami a földmíves iskolának fő feladatát képezi, t. i. hogy gazdákat neveljen a szó igazi értelmében. Ezért van a gazdasági iskolának ma már csak múltja, s ezért van a földmives iskolának jövője. Pásthy úr azután áttér a financziális dolgokra. Szerinte a városnak a gazdasági iskola földjéből van 4000 frt évi jövedelme, miről le kellene mondania akkor, ha az államnak földmives iskola felállítását célzó ajánlatát elfogadja. Bátor vagyok egy kérdést feltenni: mit követel inkább a város érdeke? Azt, hogy legyen 4000 frt jövedelme s legyen mellette egy alapjában elhibázott, czéljainak meg nem felelő tanintézete? Vagy pedig azt, hogy elveszítsen ugyan 4000 frt évi jövedelmet, de bőséges kárpótlást nyerjen ezért egy oly iskolában, mely a mai kor igényeinek mindenben megfelel, mely a városnak hasznos, derék és foglalkozását értő polgárokat nevel? Ha a 4000 frt a fő, akkor legczélszerűbb eltörölni a gazdasági iskolát és nem állítani fel helyette semmit, így aztán a megspórolt 4000 írtok árán haladunk visszafelé, mint a rák. Erős a hitem, hogy Kecskemét város értelmes polgársága, mely eddig is fényes tanúbizonyságát adta annak, hogy mennyire átérzi a népnevelés fejlesztésének fontosságát, nem lesz tekintettel arra a 4000 főt évi jövedelemre, anynyival inkább, mert az ennek árán felállítandó földmíves iskola növendékeinek, a város leendő polgárainak szakképzettségében sokkal nagyobb tőkét nyer a város, mint amennyit elveszít a gazdasági iskola 100.000 fitos földjében. Végül még az elijesztő példaképen felhozott debreczeni földmives iskolához van pár szavam. Azért, hogy a debreczeni földmives iskolában 150 frt a tandíj, nem következés, hogy nálunk is ilyen sok legyen. Debreczenben a polgárság igen nagyfokú jólétében nyeri magyarázatát ez a magas összeg, de egyáltalában nem szükséges az sem, hogy a tanulók benlakók legyenek. Dbreczennek van egy ref. főgymnasiuma, melyben a tanulók nagy része benlakó; nekünk is van egy ref. főgymnasiumunk, melyben azonban nincs egyetlen benlakó sem; s azért a mi intézetünk is teljesiti kötelességét s igen sok jeles ember repült már ki szárnyai alól. Az állam bizonyára tekintettel lesz a tandíj megállapításnál a speciális helyi körülményekre. Azért ne tessék ilyenekkel elijeszteni a város közönségét, mely hivatva van most már megítélni, melyik dolog czélszerűbb: a régi, elavult gazdasági iskolának nyújtani módot még vagy „2 2 évi tengődésre" (mert Pásthy úr maga elismeri, hogy ez iskolának eddigi élete „2 2 évi tengődés volt"), vagy pedig 4000 frt évi jövedelem árán egy életerős, czéltudatos. Lapunk mai számához féliv melléklet van csatolva, a kor igényeinek mindenben megfelelő iskolát alapítani. Retrorsum aut excelsior! N. K.*) SZÍNHÁZ. A lefolyt héten előadott két operette kedvező fogadtatásban részesült. Egyikükről szóltunk már ez évadban is ; a másik t. i. Ripp van Winkle bár nem oly népszerű mint a Szultán, igazi masbecséért szintén figyelmet érdemel, főleg midőn Lisbetnek oly kitűnő személyesítője van, mint Gy. Mészáros Kornélia. Amit ő érzékies és szépen kiegyenlített érces hangjával az erdőben és a levéláriában nyújt, bizonyára nagyobb színpadon is számot tenne és alig is hisszük, hogy e szerep valahol jobban volna képviselve, mint nálunk. A két gyermekszerep Kovacsics Margitka (Alice) és Beranek Misike (Adrien) által kedvesen volt betöltve. Az utolsó hármast ily jól még nem hallottuk színpadunkon, s még tökéletesb előadásban hallottuk volna, ha a Mészáros Kornélia és Nógrádi sopronja és tenorjához méltó bariton járul , hanem a czímszerep személyesítője Réthi fölöttébb kevés hanggal rendelkezik ily szerepre. Játékára, álcrájára ezúttal teljes gondot fordított, nem úgy, mint a Könyvtárnokban, vagy más szerepeiben, ahol teljesen elhanyagolja az álcrázást. Márpedig a színésznek e részben mindent el kell követni a siker érdekében, úgyszólván sarkpontja ez minden színészkedésnek, s aki nem tagadja meg egyéniségét, eredményre számot nem tarthat. Gyarmathy és Beczkey az álcrázásra szigorú gondot fordítnak és tagadhatatlanul hasznát is veszik. Arai különben „Ripp van Winkiét“ illeti, reméljük, hogy e bájos mű közelebb ismét előadásra kerül. Műsor: Szombaton, nov. 25-én, „Ripp van Winkle“. Operette. Vasárnap, 26-án, „Falu rossza“. Népszínmű. — A „peleskei nótárius“. Énekes bohózat. Hétfőn, 27 én, „Tót legény Amerikában“. Bohózat. Kedden, 28 án, „A szultán.“ Operette. Szerdán, 29-én, „A könyvtárnok.“ Vígjáték. Csütörtökön, 30 án, „Gautier Margit“. Szinmű. Pénteken, decz. 1-én, szünet. * A „Könyvtárnok“ fölöttébb kedves szórakozást nyújtott közönségünknek, azt az óhajtást keltve, hogy mihamarább ismételnék. Előadása elég egyöntetű, elég gyors lefolyású volt és ilyen darabokban mindig sikerre számíthatnak színészeink. Nem úgy a Gautier Margithoz hasonlókban, melyek, miként Clémenceau is, teljesen felülmúlják erejüket. Gautier Margitban, társulatunk kedvelt tagjai. Bodroghi Lina iránti figyelemből megtelt ugyan a színház, s a jutalmazott értékes koszorút is kapott, hanem az előadásra ólomsúlylyal nehezedett az unalom és igen gyakran úgy tűnt fel az egész, mintha itt ott megszakadt, vagy űr támadt volna benne. Ily darabokhoz virtuózok szükségesek és a naivság vagy gyermetegség itt annyival kevésbbé hatnak, mivel a feltüntetett egyének szervezete és természete számításon alapul, mely csak itt-ott engedi meg a szenvedélyek és érzelmek fölülkerekedését, hanem igenis megköveteli, hogy kiki feltartóztathatlanul haladjon a maga útján. Itt volt a bökkenő. Mert az igazi hangot egyik se találta el, s amit láttunk és hallottunk, kapkodás volt. IRODALOM. A Kossuth Iratainak előfizetői közt számosan téves felfogásban vannak az előfizetési feltételekre nézve. Azok ugyanis, kik 3 írttal előfizettek, nem tudják annak magyarázatát, hogy miért kell a most megjelent negyedik kötet átvételekor újból 3 frtot fizetni. A lelkes előfizetők és gyűjtőknek szolgáljon magyarázatul, hogy az előfizetés nemcsak a IV., *) Az „audiatur et altere pars“ elvénél fogva szívesen adtunk helyet e czikknek. De megjegyezzük, hogy az átadást megelőzőleg hivatalos helyről várnák Pásthy Károly úr igen súlyos aggodalmainak eloszlatását. Szerk.