Kecskemét, 1894. január-június (23. [22.] évfolyam, 1-25. szám)

1894-03-25 / 12. szám

KECSKEMÉT 1894. márczius 25. 12. szám. szerint az átmetszésre legalkalmasabb ponton sincs egész 6 km, és mindkét oldalán szelíden emelkedik 80 m­. magas földházig, már a régiek foglalkoztak átmetszése tervével, noha a delphi jóshely ellene volt a vállalatnak, mondván: úgy csinálta meg azt Zeusz, a­hogy neki tetszett. Laertesi Diogenes szerint még is készült Peri­­ander, a régi Corinthus egyeduralkodója Kr. e. 618-ban csatornával összekötni a két tengert. Strabon pedig azt mondja, hogy Poliorketes (város­hódító) Demetrius tervet is dolgozott ki 3 évszázzal utóbb e czélból, de lemondott kivi­teléről, midőn mérnökei azt hozták hírül, hogy a korinti (nyugati) öböl vizei magasabban áll­nak, mint a szaroni (keleti) öbölét és áttörés esetén Regina szigetet elnyeléssel fenyegetik. Mai tudásunk szerint ellenben inkább a keleti öböl vizei állhatnak valamivel magasabban; nemcsak azért, hogy a nyugati öböl tájékán legerősebb a Földközi tenger elpárolgása, hanem mivel a Feketetengerből erős felszíni vízáram­­lat tör át a Boszporuszon és Dardanellákon, hogy a Duna, Neszter, Deneper, Don stb. fo­lyók vízbőségét az egei tengerbe átvezesse. Dio Cassius, Svetonius, Plutarchus azt állít­ják, hogy Julius Caesar megbízta Antenos mér­nököt az átmetszés kivitelével; Caligula csá­szár pedig egy centuriot küldött a helyszínére, hogy az előmunkálatokat megtegye. Legtovább haladt Nero, ki aranykapával az első vágást meg is tette és a munka keresztülhajtására 6000 izraelita rabszolgát és azonfölül nagy csa­pat fegyenczet rendelt oda , hogy haladt a munka, nyomai a legutóbbi időkig láthatók vol­tak, mint azt Acclus 214. sz. csatornatér­képén fel­tűnteti, de félbeszakította a galliai lázadás, melyet Julius Vindex szított. Philostratus azt írja Tyanes Apollonius életrajzában, hogy egyiptomi szakértők tanácsolták Nérónak a munka abba­hagyását, sőt Dio Cassius azt jegyezte föl, hogy vér fakadt föl a földből, éjjelenkint lárma és jajgatás töltötte be a jéget, kísértetek jelentek meg, miért Nero maga is dolgozott rajta, hogy csüggedő munkásai lelkébe bátorságot öntsön. Herodes Atticus, ki Görögországban nem egy életre való vállalatot hívott létre, szintén tervezte a korintusi földszoros átmetszését, de utóbb, mint Philostratus jelzi, azzal állott el szándéka keresztül­vitelétől, hogy a­mit Nero császár megtenni nem bírt, az neki, mint ma­gán­embernek kevésbé fog sikerülni. Lucianus szatírából mondta, de öntudatlan is igazat be­szélt, midőn így szólt: ,,Az isztmusz ál hasí­tása az egész (régi) világ hajósait megkíméli Peloponnesus és a maleai előfok körülkerülésé­­től, mi egyaránt megemeli a kikötői és száraz­földi városok kereskedését, mert ha az elsők virágzanak, belőle az országok belső városainak is megvan a magok hasznuk.“ Nero kísérletei óta az isthmum fodere (a földszorost ásni) kifejezést az írók, mint Plinius, Tacitus olyan tervek jelzésére kezdték használni, a­melyek ki nem vihetők. Pau­anias meg épen azt mondta, hogy aki valaha arra vállalkozott, hogy Peloponnesost szigetté csinálja, meghalt előbb, mint az isztmuszt átásta volna. Sőt lassan kint fó színre vergődött eme sikertelen kí­sérletek folytán az a babonás nézet is, mintha az ember mit sem változtathatna a föld térvi­szonyain a­nélkül, hogy az égiek méltó bünte­tését magára ne vonja. Pedig tekintve azt, hogy a régi görög és római gályákhoz alkalmas csa­tornánál mi csekély méretek szükségesek, ma­napság ilyen átvágási műveletben semmi rend­kívüli nem volna ; az ókori mérnökök előtt azon­ban szinte legyőzhetetlenekül látszottak annak az akadályai és igy e hajók tovább is kénysze­rültek csak folytatni a nagy kerülő illat Pe­loponnesus hullámverte fokai és szigetei közt. A múlt században Velencze dolgozott a ko­­rintusi földszoros csatornává alakításán, de ha­sonlókép sikertelenül. Századunk, mely Afrikát szigetté tette, Amerikát ketté akarja szakítani, Nagy-Brit­a­­niát Európa testéhez hozzá fűzni, fölvette az elejtett fonalat és tervezett 7­/2 m. mély, kellő szélességű csatornát a görög földön. Villet d’Aouit már 1826-ban adott részletes tervet és a görög kormány, mely a költségesnek ígérkező vállalatba bocsátkozni maga nem akart, 1852., 1859., 1869., 1870-ben konczessziókat adott ; 1881-ben azonban Tall István tábornok, ki már 1854. óta foglalkozott az átmetszés létesí­tése tervével s kinek műszaki tanácsosa Geister Béla, szintén magyar ember, mérnök volt, junius 1-én forma szerint is megkapta az engedélyt a munka megkezdésére a görög kor­mánytól, mely a munkálatok fedezetére azt a 120 millió drach­mát (3 millió fit) szánta, melyet hadi czélokra vett kölcsön és ez alapon jogosultnak tekinti magát vámot szedni minden hajótól, mely a csatorna áldásait élvezni kívánja. Utóbb egy nemzetközi társaság alakult meg Párisban 750,000 fit alaptőkével és bízott hozzá, hogy 1888 ban átadhatja a fogalomnak. György görög király 1882. ápril 18-án meg­­tette az első kapavágást ; folyt is a munka serényen, míg nagyon omlékony talajra nem bukkantak, melyet egész hosszában kő part­­építménynyel kellett megkötni; ez a nem várt körülmény a társaságot bukás szélére vitte. 1890-ben görög társaság vette össze az alant álló részvényeket és kötelezte magát, hogy 1894. deczember 31-ig okvetlenül elkészíti a művet, de Titit befejezte 1 évvel előbb. A víz be­bocsátása egy heti időt követelt. Szélessége 22­6 m., mélysége 8­5 m., hossza 63 km. Az ó­gö­­rög, római, velenczei, franczia törekvések si­kertelenségét magyar szakértelem és kitartás vezette diadalra. Megnyitották bár a csatornát 1893. augusz­tus 6-án, de csak 3 hónap elteltével adhatták át a forgalomnak. Fogyatkozásai a következők : 1. Nyugati bejárata szűk, éjszaki szélben nagy hajó nehezen mehet be, kénytelen biztonsága végett vasmacskát vetni, mely esetben veszteg­­lésével elveszti az útrövidülésből származható időtakarítást. 2. A falai sziklásak, köztök ha­ladni veszedelmes. 3. Kevés a világítása, több elektromos lámpát kell benne alkalmazni. Tatl István tábornok hazánkfia, ki a pana­mai nemzetközi csatorna­társaság létre hívásá­ban is tevékeny részt vett, nem vádolható ar­ról, hogy egyedül csak a külföld számára tervez­get vizi utakat; adott 1868-ban létesíthető ter­vet arra nézve is, hogy hazánk vizi utat kap­hasson az Adriai tengerhez a Boszna és Na­­renta folyók fölső fogásának összeköttetésével. E tervéről óra bosszant beszélt 1881-ben Ki­rályunk ő Felségével, dicsérettel halmozta el érte a kormány is, de a terv ma sem egyéb tervnél, melyről évről évre kevesebb szó folyik, hacsak most újra föl nem lendül, midőn a ko­­rintusi csatorna elkészült. Hanusz István SZÍNHÁZ. A színi évadnak vége, s akik unalmasnak tar­tották a színtársulatot, mert örömmel látogatnának el a színházba egy egy estére, ha mindjárt rosszabb előadásokat kellene is végig nézniök a lefolytaknál. Igen, mert rendesen azután szoktuk megbecsülni a dolgokat, mikor már nem áll többé hatalmunkban fölöttük rendelkeznünk. Íme a legrövidebb Műsor: Szombaton, márczius 17-én A „czite­­rá8.“ Operette. Vasárnap, 18 án „Na ni.“ Népszínmű. — A „Betyár kendője.“ Népszínmű. * Tehát a Betyár kendőjével végződött az évad, mely összesen 131 előadást foglalt magában. Egész­ben véve elég egyhangú volt ez a lefolyt évad, mi­nek magyarázatául csak arra a jelenségre hivatko­zunk, hogy kevés tír darab lát napvilágot jelenleg s nagyobb része gyarló, selejtes munka. Azonkívül az utilitariszmus mindenütt fölébe kerekedik a tulaj­donképi művészetnek, a színészek csakúgy mint igen sok államhivatal tagjai, túl vannak terhelve munkával és jó helyett közepes vagy gyarló mun­kát végeznek. Fáy Szeréna a nemzeti színház mű­vésznője s jóval előtte Veres Sándor a magyar operaház kitűnő énekesének vendégszereplése kel­lemes változatosságot adott az előadások megszokott­­ságának. Most utóbb Benkő Etel k. a., szabadkai szin­­társulati tag, Loubrette énekesnő, kétszeri vendég­­szereplésével szintén jó emléket hagyott maga után. A társulatok folyton váltakoznak, a régiek mennek, újak jönnek, ha nem híres Kecskemét városának csak akkor lesz állandó jó szintársulata, ha és ami­kor az óhajtva várt szép színház egy hozzá méltó monumentális épületben valóban testet ölt. IRODALOM. — Az ,,Olcsó könyvtár“ czimü kitűnő vállalat­ból, melyet Gyulai Pál szerkeszt és a Franklin Tár­sulat ad ki, a napokban három új füzet jelent meg, u. m. a 334. sz. Mindenféle népség. Irta Hedenot­­jerna Alfréd, fordította Baján Miksa; ára 30 kr. A 334. sz. Sappho. Irta Grillparzer Ferencz, ford. Iványi Jenő; ára 30 kr. A 336. sz. A háromszögű kalap és más beszélyek. Alaczon Péter, ford. Ha­raszti Gyula; ára 50 kr.­­ Uj számtani könyv. A napokban egy na­­gyobbszabású munka első füzete hagyta el a sajtót. Czime: „Vezér könyv az elemi népisko­lai számolás-tanításhoz.“ írták: B­ön­­gérfi János és Orbák Mór, jónevű paedagógu­­sok. A negyedfél nyomtatott ívre (56 oldalra) ter­jedő fü­tet tömören, jó magyarsággal, élvezetes elő­adásban nyújtja a számtani tudomány és a számo­lás-tanítás történetét az ős­időktől napjainkig; meg­emlékezik a különféle taneszközökről, ügyesen cso­portosítja a methodikai és didaktikai elveket és mindenütt adja a tárgyakra vonatkozó irodalmat. A füzetet számos illustráczió és arczkép emeli. Az élénk tollal, érdekesen és világos kövel megirt füze­tet paedagogiai irodalmunk határozott nyereségének tartjuk s azért jó lélekkel ajánlhatjuk a tanítóknak. A könyv Drodtleff Rudolf kiadásában jelent meg s ára 40 kr. (80 fillér.) A most megjelent fü­zetet még hat füzet követi, a­melyekben az 1 — 6. osztály tananyaga lesz feldolgozva teljes részletes­séggel. A második füzet, mely az I. osztály tananya­gát tárgyalja — ápril hónap­­­én kerül ki sajtó alól. 1848. márczius 15. korszakalkotó eseményei eddig még sehol sem jelentek meg oly részletes, ele­­ven és élethű leírásban, mint Gra­ Cza György: „Az 1849—49-iki Szabadságharcz Története“ czireű illusztrált munkájában, melyből immár 8 füzet jelent meg. A gyönyörű kiállítású, egykorú 400 képpel illusztrált munkára még most is elfogad elő­fizetéseket a Lampel R. (Wodianer F. és fiai) könyv­kiadó c­ég Budapest, Andrássy út 21. Az eddig megjelent 8 füzet ára 2 frt 40 kr. Minden további 6 füzet előfizetési ára 1 frt 80 kr. gyászünnepélylyé fejlődött, Kossuth Lajos leg­nagyobb hazánkfia elhunyta folytán. Az ünne­pélyt az állami főreáliskola énekkara nyitotta meg Kölcsey himnuszával, Hornyik tanár veze­tése mellett. Majd dr. Magyar István jogtanár tartott megnyitó és gyászbeszédet. Szükségképp meg kellett emlékeznie Kossuth­ haláláról, s dr. Magyar úr ezt oly meghatólag tette, hogy so­kan, s az öreg honvédek mindannyian sírva fa­kadtak és szemüket törülgették. Valószínűleg ez volt az első gyászünnepély, melyet Kossuthért tartottak. A beszéd végeztével ismét a főreális­kolai énekkar vette át az ünnepélyi szerepet, meghatólag adván elő a Kossuth dalát. Nagy­számú közönség nézegette a kiállítást, melynek számtalan érdekesebbnél­ érdekesebb darabjai mel­lett ott a szabadságharcz különböző hadtesteinek Ordre de b a t a i 1 1 ej a gr. Kreith Béla ki­dolgozásában. Felhívjuk a közönséget, hogy minél számo­sabban siessen a kiállításba, melyet maga a rendezőség a következőkben ismertet: A dicső szabadságharczunk hőseinek és szent vértanúink emlékeinek valóságos teploma az 1848-49-iki múzeum, a­melynek több ezerre menő emléktárgyait oly czélból gyűjtjük, hogy a mai és a jövő nemzedék a hősök és vértanúk emlékezetét szivébe vésse, és tanulja meg azok tetteit követni. Ez okból arra nézve is mindent elkövetünk, hogy az 1848—49-iki ereklyemúze­­um­unknak ne vidéken, hanem székes­fővárosunk­ban építsünk állandó és országos múzeumot, mert Budapesten több ember látogathatja meg azt na­ponta, mint a­mennyi idegen egy éven látogatja a vidék bármely városát. A legnagyobb magyar, Kossuth is azt írta, hogy nem Aradon vagy Ko­lozsvárit, hanem Budapesten építendő az orszá­gos ereklyemúzeum. Hogy ezt létesíthessük, arra szükséges a kegyeletes közönség támogatása. Látogassuk az ereklyemuzeumot és vásároljuk meg annak kiadványait, mert ha e város lakossága nem támogatná azt látogatásával, úgy az elpusz­­tulás veszélyének tesszük ki az 1848 —49-iki dicső harcznak összegyűjtött ereklyéit és szent emlékeit. — Az 1848—49-iki szabadságharczi emlékek ki­állításának és kiadványainknak jövedelmét szé­kesfővárosunk nagy ereklyemúzeumának föntar­­tására fordítjuk. — Az iskolák, ha osztályonként jönnek, úgy 10 és 15 krás jegyekkel látogat­hatják a kiállítást. Székes­fővárosunk iskolai ta­nácsa az összes budapesti iskolához írt körlevelé­ben ajánlotta valamenyi iskolák növendékeinek, hogy látogassák az 1848 - 49-iki múzeumot, mert ez hazaszeretetre tanítja a serdülő ifjúságot. A belépti­ jegyek ára 30 krajczár, mérsékelt árú jegy 20 krajczár. Családi jegyeket is adunk­­ írtért; egy-egy ilyen jegygyel egyszerre jövet 5—8 családtag is megtekintheti a kiállítást. Az I­sztos családi jegy minden vevőinek ajándékba adunk egy életnagyságú fénykép-nyomatú arcz­­képet, Kossuth, Petőfi vagy más jelesünk arcz­­képét. — Az 1848—49-iki emlékek kiállításá­ban szabadságharczunk tábornokainak és legje­lesebb bajnokainak arczképei és a csaták képei vannak nagy olajfestményben, ezenkívül nyoma­tott plakátok és képek, honvéd ruhák, és fegy­verek, népfelkelő kaszák és az ellenség fegyve­rei, zászlók és egyéb számos nagybecsű erek­lyék láthatók. A kiállítás őrei 1848—49 iki honvéd ruhát és fegyvereket viselnek. — A fent leirt 1848 - 49­ iki fegyverekből, képekből, hírla­pokból, könyvekből, vagy bármily emléktárgyak­ból ha van valakinek, v úgy azt szívesen megvásá­roljuk, vagy elcseréljük a fent leirt ajándékképe­kért. Esetleg az ereklyéket kérjük rövid időre átengedni kiállítás végett. — Elfogadunk eze­ken kívül a szabadságharczunknál régibb idők­ből való fegyvereket, képeket könyveket, hírla­pokat és bármily történelmi nevezetességű em­léktárgyakat is, a­melyeket mi azután más múzeumokban elcserélünk 1848—49-iki erek­lyéért. Az általunk kiadott hazafias és igen dí­szes nagy képekből azoknak is adunk ajándék­­példányokat, akik csak tudomásunkra adják, hogy hol találhatunk megszerezhető 1848 - 49-iki vagy egyéb nevezetesebb emléktárgyakat. — Az ereklyemuzeumban olajfestett Kossuth képek is kaphatók, 25 frt tól kezdve 50 forintig. Az erek­­lyemuzeumnak jeles képfestője elvállal arczkép­­festéseket természet után vagy fényképről. — Aki az ereklyemuzeum belépti jegyeiből 10 példányt vesz és azt ismerősei közt elárusítja, annak egy nagy Kossuth-képet adunk, aki 25 példányt vesz, annak Kossuth és Petőfi nagy képét ad­juk, 100 jegy elárusításáért egy olajfestett Kossuth képet adunk. — A függetlenségi pár vezérbizott­sága a ..Népkör“ helyiségében ünnep másnap­ján, hétfőn délután 4 órakor értekezést tart, melyre a tagokat tisztelettel meghívja Szap­panos István elnök. — A Népkör választmánya ünnep más­­napján, hétfőn délután 5 órakor ülést tart saját helyiségében, melyre a választmány tagjait tisz­telettel meghívom. Dr. Horváth Mihály elnök. — „Történelmi Tárcza-Napló“-t adott ki a Kolozsvárt megjelenő „1848—49. Történelmi Lapok“ ez év márczius 15 ére. A csinos kiállítású könyvecske, dióhéjba szorítva, magában foglalja az 1848—49. év történetét. Kossuthnak két képe és Petőfi kézirata teszik változatossá és ereklyeérték­kel bíróvá a kis füzetet. Iskolák, testületek a múze­umtól előállítási árban, 8 kzért szerezhetik meg, ha legalább 100 példányt rendelnek. A hézagpótló kis munkának már az ötödik kiadása van sajtó alatt s II ezer példány forog belőle közkézen. — Az országos diákszövetség f. hó 17., 18. és 19-én Kolozsvárott tartott cong­­ressusa Szabó Gyula és Hankovszky Zoltán jh. indítványa folytán elhatározta, hogy a millenium alkalmából az országos diákszövetség Kecske­mét városában tartja ez évi congressusát, s fel­szólítja a diákszövetség tagjait, hogy minél számosabban jelenjenek meg ez alkalommal Kecskeméten, honnan is Pusztaszerre vonul le az ifjúság, s Kecskemét város közönségével együtt nagy ünnepélyt rendez. A congressus munkálataival a pesti millenium­i ifj. központi bizottságot s a kecskeméti jogászokat bizta meg. — Érdekes vendége volt a múlt napokban városunknak s városunk egyik érdemes polgárának. A vendég: Wekerle László, a miniszterelnök fia; a vendéglátó : Szappanos István bátyánk. Messze nyúlnak e váratlan látogatás szálai, messze ide­genbe — egész a Riviéráig. Wekerle Sándorné ugyanis olaszországi utazásából jövet, fiával együtt megpihent itt a kies tengerparton, hol akkor épen Erzsébet királyné is tartózkodott s kíséretében Fe­­renczy Ida úrhölgy. E kiváló, magas méltóságra jutott földiek még mindig nemcsak emlékezik szülő­helyére, de szereti is azt annyira, hogy Wekerléék­kel társalogván, szóba hozta Kecskemétet s figyel­mébe ajánlotta az ifjú Wekerlének e szépen fejlődő alföldi várost, s benne törzsökös polgárát, neki ér­demes atyjafiát, Szappanos Istvánt. — Az ajánlat el lön fogadva; a szót tett követte. — F. hó 20 án délben a közgyűlésről hazatérő Pista bátyánkat egy csinos fiatal­ember várta a lakása tornáczán: We­kerle László, s vendége is maradt az esti vonat in­dulásáig. A délután folyamán Szappanos István ka­lauzolása mellett megtekintő egyik malmunkat , villámvilágítási berendezését, a nagytemplomot, az épülő városházáiba Casino helyiségeit, majd a ref. főgymnasium második emeleti folyosójáról a város látképét; ellátogatott a Népkörbe is, hol néhány je­len levő tag a legszívélyesebben fogadta. Visszafelé utaztában a harmadik osztályra váltott jegyet a ked­ves modorú, látni, tudni vágyó fiatal ember, a czél­ból, hogy ezzel is több alkalma legyen tapasztalato­kat szerezni az igazi n­péletből.­­ A pestmegyei hivatalos tanító-tes­­tület kecskeméti járási köre f. évi márczius hó 27-én kedden d. e. 9 órakor az I. ker. közs. népiskola várótermében rendes gyűlést tart, melyre az összes tagok tisztelettel meghivatnak. — Tárgysorozat. 1. Elnöki megnyitó. 2. Az 1868. évi XXXVIII. trvcz. revíziója. 3. Az ismétlő iskolák berendezése a tényleg fenforgó viszonyokhoz képest. 4. Paedagógiai értekezés, tartja Geday Sándor kecskeméti közs. tanító. 5. Felolvas Révay László kecskeméti közs. tanító. 6. Értekezés, tartja Virág László ballószegi p. tanító. 7. Felolvas Kiss József miklóstelepi p. tanító. 8. Elnök és jegyző választás. 9. Esetle­ges indítványok.— Kecskemét, 1894. márcz. 10. Kiss József járási köri elnök. — Apostolok oszlása. Színtársulatunk tag­jai a szélrózsa minden irányában szétoszlottak. Az úgynevezett Kecskeméti színtársulat jövőre csekély kivétellel új tagokból alakul meg és legközelebb Czegléden kezdi meg működését Pesti Ihász Lajos igazgatása alatt.­­ Sikerült hangversenyt rendezett Bour­­d­e­a­u­x Géza zenetanár a tanítványaival folyó hó 17-én délután a Nádorban. Az egybegyűlt nagy­számú intelligens közönség élvezettel hallgatta az ügyesen előadott, jól választott zenedarabokat. Leg­nagyobb tetszést Fekete Oszkár ért el, ki Bour­­deaux rapsoltikus ábrándját játszotta, Szeles Jó­zsef taps „Eredeti magyar“ jával s L­o­v­a­s (Rösz­­ler) Izsó „Edelweiss“-a Lángétól. A többi szerep­lők is szépen megállták a helyüket s nekik is bőven jutott a tapsból. A bemutatott eredmény csak öreg­bíti Bourdeaux úr eddigi jó hírnevét. — Műkedvelői előadás három lesz ápril hó folytán a helyi színházban. Kiváló műkedvelők, hölgyek és urak ápril elsején kezdik meg az előadá­sok sorozatát az „Egyetlen leány“ czímű egyfelvonásos vígjátékkal. — Köszönetnyilvánítás. A márcz. 15-én Pesti Ihász Lajos színigazgató úr szívessé­géből tartott színielőadás tiszta hasznából a Ke­reskedő Ifjúság Egyesülete könyvtára javára át­szolgáltatott­ 21 frt 85 krért, továbbá Feldmayer Ignácz úrnak a felü­lfizetett 1 frt 60 kiért hálás köszönetet mond az egyesület nevében a vá­las­z­t­m­á­n­y. — Viola József, színtársulatunk négy év előtti tagja, a napokban érkezett haza a rubeles Oroszországból, hol ritka szerencsével működött. Tagja volt egy franczia daltársulatnak, mely beba­rangolta Szibériát, a Kaukázust. Szép sikerei után Viola úr egyelőre megpihen babérjain, aztán szer­ződni fog valamely előkelő hazai színtársulathoz. — Bodnár Sándor táncztanító április 7 én jön meg Berlinből, hol most az újabb s magasabb tánczok tanulmányozása czéljából tartózkodik, és az e hó­t én megkezdett tánczfolyamot a volt „szabó­­czéhház“ ban levő helyiségében folytatni fogja. Be­iratkozni még mindig lehet lakásán, II tized, Rózsa­­utcza 336. sz. alatt. — A Pesti Hírlap a most lefolyt évnegyedben is a leggazdagabb tartalmú lapnak bizonyult. Az ország­­gyűlési vitákat a legkimeritőbben közli s vonzó leírásokkal, karczolatokkal kiséri; ezért naponkint 20 — 24, vasárnap, folyton 32 oldal terjedelemben jelenik meg, oly körülmény, mely páratlanul áll a magyar hírlapirodalomban és csakis a Pesti Hírlap nagy elterjedtsége által magyarázható meg. Mikszáth rendkívül érdekesen írt novelláját (Besztercze ostroma), Jókai Mór koszorús írónk hosszabb elbeszé­lése fogja követni a most következő évnegyedben. A mel­lett közölni fog a Pesti Iíírlap egy a franczia eredetivel egy­idejűleg megjelenő kitűnő franczia regényt, melynek fordí­tási jogát már megszerezte. Nagy közönséget érdeklő külön rovatai számát is folyton szaporítja a Pesti Hírlap. A mér­nökök és építészek érdekeinek hathatósabb előmozdítása s a technikai ügyek szélesebb körben való ismertetése végett. ÚJDONSÁGOK. — Kiállítás. A magyar szabadságharcz ereklyéinek helyi kiállítása pénteken nyílt meg nagy és értelmes közönség jelenlétében és valódi

Next