Kecskemét, 1894. július-december (23. [22.] évfolyam, 26-52. szám)
1894-07-01 / 26. szám
26. szám. KECSKEMÉT 1894. julius 1. nélkül könnyen meggyőződhetünk akkor, ha az ipar háromféle neménél, jelesül a házi ipar, kézműipar és a gyártásnál, vagy gyáriparnál kifejtett munkára leszünk figyelemmel. A házi iparnál alkalmazott munka egyszerű, mesterkéletlen, melyet a népek" gyermekkorában mindenütt föllelhetünk, sőt napjainkban is föltalálhatunk még a művelt nemzetek azon rétegében, hol az őstermelés különféle foglalkozási ágaira fordított munka a termelő életszükségletét nem képes magában véve kielégíteni, hanem kisegítőként rákényszeríti a kezdetleges házi iparra. A házi iparnál tehát a fő munkaeszköz a kéz, mint ezt a varrásnál, kötés, szövésnél és fonásnál látjuk. A kézműiparnál a munka végzéséhez szükséges eszközök, az úgynevezett szerszámok ütő, hasító, feszítő, elválasztó stb. hatásaik a fizikai felismerés szerint nyernek alkalmazást. A gyáriparnál kifejtett munka a különféle gépek alkalmazásában érvényesül, vagyis annál az emberi kéz és szerszámok mellett a főszerepet a gépek viszik, melyeket az ember céltudatos akarata dirigál. A munka végül a kereskedelmi foglalkozásnál azon tevékenységben mutatkozik, mely szerint a nyers termények, ipari czikkek és gyártmányok fogalomba hozatnak, vagyis ezáltal a termelőtől a fogyasztóhoz jutnak. Ezekből tehát általános fogalmat szerezhettünk magunknak arról, nem is terjeszkedve ki a szellemi foglalkozással kifejtett munkára, miszerint a munka a nemzeti jövedelemből mindenkor méltó részt követel magának, mert a munka magában véve arra van hivatva, hogy az emberiség össztermelését folyton gyarapítsa; mert „munka által az ember oly javak birtokába jut, melyeket nem a természet ajándékának, hanem önmagának köszön.“ Nem képzelek Önök közt uraim olyan egyént, aki napi foglalkozása között nem évelődött volna azzal a türelmetlenséggel, hogy alkalmazottjai közül egyik vagy másik segéd, egyik vagy másik munkás és tanoncz ugyanannyi munkaidő, ugyanolyan anyag s ugyanolyan szerszámok használata mellett nem képes fölmutatni azt az eredményt, melyet az adott körülmények közt általában meg lehetne követelni. Eltekintve még most a munkabértől, melyre később a munkából kifolyólag mindenesetre rá fogunk térni — a fentebbi helyzet magyarázatát elsősorban magában az egyénben kell keresnünk , mert mint a példabeszéd tartja, hogy az útjaink sem egyformák, épen úgy különböző az a munkaösztön, amely egyik embert serkenti, a másikat pedig egészen érintetlenül hagyja. Erkölcsi rugó nélkül, mely az egyén céltudatos, okszerű tevékenységére, munkásságára vonatkozik, vajmi jelentéktelen a munkaösztön. Hogy az a közönséges, úgynevezett napszámos munkás, aki reggeltől estig hordja az anyagot az építkezéshez, vagy kaszál, kapál, vagy az utczát söpri, a munkaösztöntől a legkevésbbé, hanem igenis az életfentartás szükségletétől van munkára kényszerítve; ezt bizonyítani körül belől fölösleges, mert nem ismeri föl szellemi fejlettsége alacsony fokon munkájának a jelentőségét. De ha már iparos, vagy kereskedő, vagyis olyan egyének munkájáról van szó, akik mérlegelni tudják végzett munkájuk jelentőségét, az eredmény elérésénél szembetűnővé válik a munkaösztön sarkalta tevékenység, mégpedig azon arányban, a milyen arányban nyilvánul a munkaadó szükséglete s a milyen arányban van biztosítva a munkás keresete. Példa útján ez állítás vakságáról mindjárt meggyőződhetünk. Városunkban a lakosság közszükségletévé vált lakhelyeinek olyatén átalakítása, mely a múlt idők mulasztásaival szemben, úgy a külcsín, mint belső berendezésre nézve elsősorban az egészség, másodsorban pedig a lehető kényelem követelményeinek teljesen megfelelő legyen. Innen van azután az, hogy ezen igények és mondhatnám a korral haladó szükségletek kielégítésére rendkívüli munkaerőre van szükségünk, mely azt eredményezi, hogy az ipari vállalkozók munkásaikat állandóan foglalkoztathatják, miből önként következik, hogy az ipari munkás munkaösztöne az állandó szükséglet és biztos kereset mellett folyton gyarapodik, mely körülmény azután a munkások jóllétét nagyban elősegíti. A munka eredményét másodsorban ismét magában az egyénben, mégpedig az erkölcsi motívumon kívül egyenesen testi ügyességében kell keresnünk, mely ügyesség, a képzettséggel karöltve, a munkaerőben összpontosul. A testi ügyesség kifejlesztésére, illetőleg a munkaerő fokozására rendkívül nagy befolyással van a munka megosztása és egyesítése, mert ha valaki állandóan ugyanazon munkakörben mozog, teljesen lehetetlen az, hogy végzendő munkájának minden csinját-binját jobban ki ne puhatolhatná, mint az az egyén, aki hol ezt, hol másik tárgyat készít, pl. a lakatos munkának többféle megosztását látjuk az iparban. Ugyanazon műhelyben állandóan készíthet az egyik munkás épület-vasalásokat, a másik takaréktűzhelyet, harmadik sorompókat, a gyedik bútor-vasalásokat, vagy zárakat és így tovább; minek az az eredményre, hogy mindenik munkás abban a szakmában ér legtöbbet, amilyen munkássághoz van legjobban hozzászokva. A munkamegosztás tehát tulajdonképen nem más, mint a munkának olyan szétválasztása, mely szerint több alkatrészre bontható, illetőleg több alkatrészből egy egészszé foglalható termék egyes részeit más-más munkás állíthatja elő s ez lényegileg az egyéni munkamegosztás; míg több ugyanazon munkakör szerint működő egyének együtt a társadalmi munkamegosztás képviselői; még tágabb értelmezés szerint pedig az összes emberiség közjavára működik a nemzetközi munkamegosztás. A munkamegosztás hatása különösen az ipari munkára igen nagy előnynyel jár, bár hátrányai se tagadhatók el. Munkamegosztás mellett a munkás ügyességén kívül sokkal nagyobb mennyiségben és sokkal tökéletesebb alakban termelhetünk, mely körülmény azután a termék olcsóságát vonja legtöbbször maga után, de jótékony hatással van a munkamegosztás a munkás szellemi tehetségére is, mely esetleg újabb találmányok létesítését sokban elősegíti. Nemrég olvashattuk a napilapokban, hogy a gázt immár nemcsak világításra, hanem melegítésre és főzése is fölhasználják, mely takarékosabb tüzelőnek válnék be, mint az eddig alkalmazott fa vagy szénanyag. Vagy csak a múlt hetekben olvashatták, hogy szépen fejlődő székes fővárosunkban, a városligeti iparcsarnokban villamos munkagép kiállítást rendezett a kereskedelmi miniszter, melynek czélja az, hogy közvetlen szemlélődés útján a tudomány újabb vívmányainak hasznosságáról meggyőződjenek az érdekeltek; mely vívmányok előállításánál mindig oda képzelhető a munkamegosztás hatása, mert miként tudjuk, a villamos erő hajtotta gépek közt vannak fa és fémipari munkaképek, bőrmegmunkáló, könyvkötő, könyvnyomda, arany, ezüstműves, varró és hímzőgépek, hentesipari gépek, villamos erőre berendezett szódavíz, dagasztó, fagylaltkészítő, vasaló, szobapadló fényesítő és más hasonló, háztartásunkra nézve fontos gépek. A kiállításon ezek a gépek sütnek, főznek,varrnak, hímeznek, faragnak, sőt még tojásokat is költenek. (Bolyt. köv.) Gömöry Sándor: IRODALOM. Magyar történelmünk a ponyván. A Rózsa Kálmán és neje budapesti czég ismét öt ügyes füzetet adott ki. Czimük a következő: 1. A török világ Magyarországon. 2. Miként menti meg Erdély az anyaországot? 3. Három nagy magyar. 4. I. Lipót király 48 évi uralkodásának változatos históriája. 5. Az utolsó habsburgi királyok viselt dolgai. Mind az öt füzetet több kép teszi kedvesebbé. A szöveget Böngérfi János avatott tolla írta vonzóan és lelkesen. Hisszük, hogy a népnek kedves és tanulságos olvasmányává fognak válni ezek a jóravaló történelmi füzetek. Áruk 2 és 4 kr. között váltakozik. Egyletek, olvasókörök, s általában a nép javára munkálkodó társadalmi és hatósági személyek terjesszék a nép között e hazafias vállalatot. A Wekerle nóták czím alatt Dankó Pista, a szegedi jeles dalszerző négy sikerült eredeti magyar dalt ajánlott dr. Wekerle Sándor ministerelnöknek, ki is ez ajánlást elfogadta. Ezen körülmény bizonyítéka annak, hogy a dalok sikerültek és fülbemászók, de saját meggyőződésünkből is ajánljuk ezen kitűnő zeneművet közönségünk figyelmébe. A díszesen kiállított és Wekerle arczképével ellátott Piece Valentin Károly fia zenemükereskedésében Pécsett jelent meg. Ára írt. ÚJDONSÁGOK. — Előléptetés. Dr Nagy Mihály kecskeméti kir. alügyészt a király ugyancsak a kecskeméti kir. törvényszékhez biróvá nevezte ki. Gratulálunk az előléptetettnek , a törvényszéknek egyaránt. A régóta megérdemelt előléptetés felett annál nagyobb az örömünk, mert nem szakította el városunktól e közszeretetben és tiszteletben álló férfit. — Valami az artézi kútról. Egyik utóbbi közgyűlésünkön elhatározták, hogy a Gyenestéren (belső sál atér) artézi kútat túrát a város közönsége s eziránt Zsigmondy vállalkozóval szerződés köttessék. Elöljáróságunknak s kivált a mérnöki szakosztálynak becses figyelmébe ajánljuk a „Hazánk" cz. politikai napilap következő közleményét: „Debreczenből írja a Hazánk levelezője, hogy az ártézi kútfúrás eredménytelen. A kutat a nagytemplom előtti téren fúrták és a fúrással már körülbelül kilenczszáz méterig haladtak anélkül, hogy felszökő vizet értek volna. Most Zsigmondy vállalkozó ajánlatot tett a városnak, hogy a kút helyén újabb költségen szivattyús kútat állít, mely annyira, amennyire pótolná az ártézi kútat. Az eddigi munkák költsége a százezer forintot meghaladja. A jog- és pénzügyi bizottság Zsigmondy ajánlatát nem fogadta el, hanem konstatálta, hogy Zsigmondy részéről mulasztások követtettek el. A városnak tehát ártézikútvíz helyett, perre van kilátása." Okuljunk tehát régi magyar szokás ellenére a más kárán. Jó lenne, ha elöljáróságunk a mérnöki osztály egyik szakértőjét kiküldené Debreczenbe az ügy tanulmányozása végett. Ez bizonyára nem kerülne nagy költségbe s megérdemli az ügy s az összeg, a melyet e czélra városunk szánt. Reméljük, hogy ezen indítványunk meghallgatásra talál. — Haltenyésztés az alföldön. Mai szányunk vezércikkében foglalkozunk ezen kérdéssel. Hogy ezen kérdés másutt is mozgatja az irányadó köröket,arról a többek között tanúságot tesz a „Szegedi Napló“ következő közleménye: „Haltenyésztés az alföldön, — a holt medrek kihasználása. A pusztuló halászat és haltenyésztés fellendítésén gondolkoznak valahára odafönt, és, mint annak idején jeleztük, a földmivelésügyi miniszter a halászati felügyelet Landgraf Jánost le is küldte a Tisza és Körös vidékeire, hogy a nagyfontosságú kérdést a helyszínen tanulmányozva, javaslatokat tegyen annak megoldására. Legalkalmasabbak a haltenyésztésre a gőzhajók által háborgatott és roppant kihasznált folyókon kivitt abholt medrek, melyek a szabályozások folytán az anyamedertől elvágottak. A halászati felügyelő, aki, mint értesülünk, szemle útját már megkezdette, különösen ezekre a holt medrekre fekteti a fősulyt. Végigjárta a felügyelő az alsó Tiszát és a Körös vidékeit. Lejött egészen Szegedig, a halászat egykori emporiumáig és tanulmányútjának igen tanulságos eredménye van eddig is. Nagyon kedvezőnek jelzi a halászati felügyelő a Ho 11 körös haltenyésztési czélokra való felhasználását. Kitűnő helynek tartja továbbá a haltenyésztésre a Szentes, Szegvár és Mindszent határain keresztül vonuló Holt-Kurcza-medert, annál inkább, mivel ez élővízzel is ellátható lenne, amennyiben a Körösből eredt és Mindszent mellett a Tiszával van összeköttetésben. A halászati felügyelő még folytatja tanulmányutját s az eredményről tüzetes előterjesztést tesz a földmivelügyi miniszternek. Csak aztán el ne posványosodjék ez a dolog is valamelyik miniszteri tanácsos úr fiókjában, hanem mielőbb megvalósíttassák a fontos terv, melynek kivitelétől az alföld jelentős gazdasági előnyöket várhat.“ — Szőlő részvénytársaság. Bernáthfalvi és Földvári Földváry László cs. és kir. kamarás és nagybirtokos kezdeményezésére, ezekben a napokban megalakul egy szőlő részvénytársaság, mely Pest megyében egy 1000 holdas szőlőtelepet fog létesíteni. A kezdeményezőnek, fent nevezett megye egy községének tulajdonát képező immunis területet igért és biztosított a község elöljárósága holdanként 100 írt árban. A szőlőtelep beültetése, 4 évi megmunkáltatása és az összes befektetés, az épületeket is beleszámítva, a terület örökárom megvásárlásának árával együtt igényel 900.000 fitot és 400,000 forint tartalékalapot, vagyis összesen 1.300,000 forint, azaz 13.000 drb 100 forintos részvény szükségeltetik az 1000 holdas szőlőtelep létesítéséhez és jövőjének biztosításához, mely öszszeget kezdeményező 100 fitos részvények által fogja összehozni. A 100 forintos részvények már az első évben meg fogják hozni az 5% kamatot, mi az 5-ik évig a tartalékalapból lesz fizetve, amikor a szőlő teremvén, a tiszta jövedelemből lesz a tartalék alapba visszafizetve. A részvények már a harmadik évben, a szőlővessző termésből bevett jövedelemből fognak 6"/a osztalékra szert tenni és az 5-ik év után, midőn már a vesszőtermésen kívül maga a gyümölcs is fog teremni, a részvényekre jutó osztalék 50—60"/n-ot fog kitenni. A részvények vevői egyelőre a névérték 50"/s-ának befizetésére lesznek kötelezve. A jövedelmezőségre vonatkozó számadatok helyességét hosszú éveken át szerzett tapasztalatok és a szakértők véleménye bebizonyítja, amiért is csak buzdítanunk lehet az érdeklődő közönséget, ezen hasznos és nemzetgazdaságilag fontos vállalatbani résztvéttre. — Nyilvános köszönet. A kecskeméti kőműves iparos ifjúság f. évi június hó 24-én tánczmulatságot rendezett a Kath. Legényegylet pénztára javára.- Ez alkalommal bejött 15 írtért és a nemes czél érdekében kifejtett buzgó fáradozásaikért köszönetet mond az elnökség. — Zenedei vizsga. A múlt junius 23-án tartatott meg a Szabados Géza igazgatása alatt álló kecskeméti magán-zenede vizsgája, nagyszámú díszes közönség jelenlétében. A növendékeknek ez alkalommal tanúsított haladása és képessége valósággal meglepett bennünket és minden zeneértőt. A kezdő és előhaladott hegedű növendékeknél a korrekt tartás, kifogástalan vonókezelés és tiszta fogás, — a zongora és czimbalom növendékeknél a kerekded bátor és erőteljes előadás, ezeken kívül még a helyes felfogás és színezés volt észlelhető. A közönség az elért és felmutatott sikerrel teljesen meg volt elégedve. — Bortermésünk 1893-ban és az idei szüreti kilátások. A napokban jelent meg a hivatalos statisztikai összeállítás Magyarország bortermeléséről. A kimutatás szerint 305,636 hektárnyi területről 1.800,212 hektoliter bort szűrtek a magyar korona országaiban s ebből az anyaországra 939,987 esik. 1892-ben 796,560 hektoliter esett. A csökkenést a filloxera és peronoszpora idézték elő. Ugyanis 1891-ben Magyarországon az összes szőlőkből 20.32 százalék volt filloxeralepett s 56.98 százalék peronoszporás. Már 1892 ben 23.31 százalék, illetőleg 67.05 százalék, míg 1893 ban a filloxerás szőlő kitett 21.72 százalékot, a peronoszporás 68.01 százalékot. Horváth- és Szlavónországban a filloxera még rettentőbben pusztít, amennyiben ott a szőlőterületből már 47.05 filloxerás, viszont azonban a peronoszpora még nincs annyira elterjedve, mint hazánkban. Magyarország (az anyaország) szőlőterülete 1892 ről 1893-ra 22.696 hektárral csökkent, noha a Duna-Tisza közén meglehetősen emelkedett a szőlőkultura s most az összes szőlőterület 226,135 hektár. Mily rohamosan hanyatlott a bortermés Magyarországon, kitűnik a következőkből. 1885 ben még 5.422,675 hektoliter bor termett 62.93 millió forint értékben. 1891-ben 1.230,626 hektoliter 26.55 millióért ért. 1892 ben 796,560 „ 16.97 „ „ 1893-ban 939,987 „ 19.90 „ „ Az értékben a friss szőlő értéke is benfoglaltatik. Tavaly a legjobb termés Pozsony és Sopron vármegyékben volt: hektáronkint 18,54, illetőleg 15,86 h.liter bor termett. Az idén szőlőtermésre nézve kedvezőbbek a kilátások, mint tavaly voltak , ha baj nem éri szőlészetünket, alkalmasint az 1890 ik évhez hasonló termésünk sok? — Rézgáliczczal fecskendezett szőlők ártalmassága. A m. kir. vegykísérleti állomásnál több kísérlet létetett adá nézve, vájjon a rézgaliczczal befecskendezett szőlők ártalmasak e az egészségre nézve. És pedig vizsgálat alá vétettek : Szőlők 1. a melyek '/26/60S rézszulfát- oldattal és kék vízzel (eau ceteste); 2. a melyek 2"/0-os bourdeauxi oldattal ; 3. a melyek 3"/n-os réz szulfát oldattal és 2"/0-os szódaoldattal; 4. a melyek 2'/0-os réz szulfát és 2'/n'Vo-os szódaoldattal kezeltettek. Az összes vizsgálatok eredménye az volt, hogy az így kezelt szőlők rezet nem tartalmaznak, vagy csak igen kis mennyiségben, az egészségre nézve tehát nem ártalmasak. — Klauber János közs. tanító a szünidőben a német nyelvben oktatást ad és pedig úgy kezdőknek, mint elöhaladottaknak. Szintúgy vállalkozik cseregyermekek kieszközlésére. Lakása Csongrádi-nagy-utcza 192. sz. a. van. — Vívó- és tornaverseny. A Lovas (Röszler) féle vívó iskola f. hó 2- án tartotta rendkívül érdekes versenyét, melyre, mint előre jeleztük, M U I-1 er Dávid, a legkitűnőbb magyar tornász is lejött. Az első pont a kezdők vívása volt, melyben Garzó Béla és a kis Darányi Pali váltak ki, míg a haladók között Kozacsek József egy tussal győzte le erős ellenfelét Kertész Jenőt. Kár, hogy a vívókat nagy izgatottságuk elragadta és nagyon heveskedtek. A manzsett-vívásnál meg kell rónunk, hogy az egyik vívó, Magyar Endre nem akart álarczban vívni, ami balesetet is okozott, amennyiben ellenfelét, Dömötör Lajost keze helyett fején, találta. Mire való az álarcz ? Magyar Endre még a vívó mesterrel vitézrel vívott igen szépen. A tornázásban bámulatos volt Müller Dávid ügyessége és elegancziája, mellyei gyakorlatait, — minőket közönségünk még nem is látott — végezte. Mintha minden izma aczélrugókból lenne. Derekasan tornászott még Garzó Béla és Neumann Miksa is. Kozacsekkel senki sem mert birokra menni s e helyett Rónai B. gyűrt le egy fiatal atlétát és Angyal Vidor mutatta be nagy erejét, melylyel a hypodrombeli atlétát is csúffá teszi. A versenyt Neumann Miksa és a vívómester rendkívül érdekes ökölvívása zárta be, mely után a vívó mester elismerő és buzdító szavak kíséretében átadta Kecskemét város I. díját Müller Dávidnak (egy ezüst dohány szelencse) a 2 ikat (arany melltű) Garzó B., 3 ikat Kozacsek József, 4 iket Magyar Endre, 5 iket Neumann Miksának. A közönség teljesen megelégedve oszott szét. — Számadás. A „Kecskeméti kereskedő ifjak egyesülete“ által junius hó 17 ikén rendezett hangversenynyel egybekötött nyári mulatság eredménye: Bevétel volt 561 frt 10 kr., kiadás 399 frt 14 kr., maradt tiszta jövedelem 161 frt 96 kr. •— Felülfizetni szívesek voltak : Müller Testvérek (Budapest) 1 frt, Schönfelt Mór (Bécs) 1 frt, Fehér Márton 1 frt, Koppel Gusztáv (Bécs) 2 frt, Büchler Zsigmond 1 frt, Brachfeld Emil 2 frt, Klein Zsigmond és Sándor (Budapest) 3 frt, Schwáb Löwi 1 frt, Sz. N. (Budapest) 50 kr., König N. (Bécs) 50 kr., Hochmann Béla 1 frt, Löwy Gyula 2 frt, Löw Ernő 1 frt, Hirtenstein Antal 40 kr., Ungar Salamon 2 frt, Berger Kálmán (Czedléd) 1 frt, Barla Dezső 1 frt, Dávid Ferencz 50 kr., Hacker Antal 10 frt, Basch Albert (Bécs) 1 frt, Halász Ferencz 1 frt, Fispán Mór 1 frt, K. D. 1 frt, N. N. 1 frt 20 kr , Steiner Zsigmond 20 kr., Kovács Jenő 1 frt, Deutsch Adolf 1 frt, Witz Gusztáv 1 frt, Kolin Gábor 50 kr., Weisz Izsákné 50 kr., Segner Pál 80 kr., N. N. 10 kr., N. N. 30 kr., Littauer Mór 50 kr., Fehér N. (Szolnok) 20 kr., Blau Mór 10 kr., Zilzer Adolf 50 kr., Stern Lázár (Budapest) 1 frt, Behr Móritz 1 frt, Kósik N. 60 kr., Brachfeld Vilmos 80 kr., Bogdán J. (Fiume) 2 frt,Metzger Béla 1 frt, Fuchs Samu 80 kr., dr. Szeluilesz Adolf 40 kr., dr. Kecskeméti Sándor 10 kr., Littauer és Kovács 60 kr., Galitzenstein II. (Budapest) 1 frt; összesen 53 frt 10 kr. Fogadják a nemesszivei adakozók, valamint G. Reiner Aranka úrnő, Rákosi Viktor úr, a Városi Dalárda s Bourdeaux Géza úr szives közreműködésükért, Steiner Berta és Etel úrhölgyek a rendezői jelvények ízléses elkészítéséért, továbbá mindazon úrhölgyek, kik a tombolajegyek elárusításán fáradoztak, Röszler Izsó úr zongora, Prikkel Ferencz, úr lámpák, Máth testvérek és Rothfeld Ignácz urak székek kikölcsönzéséért az egyesület legnagyobb köszönetét. Kecskemét, 1894. junius 26 án. A rendezőség. — A kőműves ifjúság múlt junius hó 24-én tartott nyári mulatságának rendezősége hálás szívvel mond köszönetet a mulatság erkölcsi és anyagi sikeréért úgy a megjelent összes mélyen tisztelt közönségnek, mint az alább megnevezett nagylelkű felülfizetőknek ; továbbá a Kath. Legényegylet érdemes elnökének, tiszt. Kis Gábor úrnak és az egyleti dalkör vezetőjéneknek. Geday Sándor úrnak, kiknek a mulatság sikerében nagy részük volt; köszönetét fejezi ki a rend. bizottság Dégi Mariska, Marton nővérek, Tóth Juliska és Főző Mariska kisasszonyoknak is, akik rendezőségi csokrokat voltak szívesek ajándékozni. Felülfizetni kegyeskedtek: tiszt. Kis Gábor, Zelenák József, Gömöry Sándor 1.30 — 1.30 ; Dékány Imre, D. J. 1 — 1 frtot; Bán Balázs 80 krt ; Beke Imréné és Kéri Lajos 60 - 60 krt ; D. Nagy Gáspár és Gyenes Károly 50—50 krt; Anika József 40 krt; Anika Lajos, Bábiczki János, Biró Sándor, Dankó Imre, Német Antal, Sörös József, Szteszkál István, Fekete Pizsike, Pesti József, Bodor Antal, Blaskovics István, Kovács Károly, Rehák István, Puli: László, Gál Sándor 30—30 krt. HélaPi Sánor, Kovács Lajos, Bodacz Pál lS'van’farmos Károly, Szabó László,