Kecskemét, 1895. január-június (24. [23.] évfolyam, 1-26. szám)
1895-01-06 / 1. szám
ily megélvezése, ds a kész öt van nököt, 2 társelnököt, 4 alelnököt, 4 jegyzőt, 1 pénztárnokot, 2 ellenőrt, 1 ügyészt és 24 tagú intéző bizottságot, mely állomásokra az ügy iránti meleg érdeklődésből fizetés nélküli állásokra megválasztottak : elnök Szappanos István; társelnökök dr. Szeless József takarékpénztári igazgató és Vég József iparos; alelnökök dr. Hanthó István orvos, Hacker Lajos kereskedő, dr. Horváth Mihály orvos és Szabó Mihály városi kapitány; jegyzők Hankovszky Zoltán joghallgató, Révai László tanító, Steiner Mihály könyvkereskedő és Tormássy Sándor tanító; pénztárnok Fekete Mihály könyvkereskedő; ellenőrök Bóka Zsigmond és Nyirády László kereskedők ; ügyész Szentkirályi Tóth Márton ügyvéd; intéző bizottsági tagok: Beretvás Pál vendéglős, Bardács Rezső joghallgató, Csilléry Benő jogakadémiai tanár, Farkas Ignácz gyógyszerész, Fehér Márton kereskedő, Francsek József kereskedő, Gyuris Sándor szabó iparos, Hacker Antal cognacgyáros, Héjjas József, Héjjas István gazdálkodók, dr. Horváth Ádám országgyűlési képviselő, Nagy Imre szerkesztő, Nemesszeghi István zenetanár, Mayerffi Zoltán iparos, Pollák Pál kereskedő, Poor Mihály gazdálkodó, Prikkel Mihály gazdálkodó, Salamon Imre iparos, Szappanos László ügyvéd, Szelei János kereskedő, Szokolay Mihály ügyvéd, Ugrik Mihály és Vida József iparosok. Letétetett tehát a Kossuth-szobor ügy a fent nevezett intézőbizottság tisztikara és választmánya kezeibe, mely ügy, sajnos, már eddig is késlekedett, de a jószándék, a buzgalom még sokat pótolhat. Én pedig a megbízottaknak erőt, egészséget — mert a lelkesedés, hiszem, nem hiányzik — s boldog újévet kívánok. Szappanos István: ?bajlsldott rége 1. szám SZÍNHÁZ. áll és hosszú ideig igy fog állani e szerepben, mert mintegy ösztönét, törekvéseit, benső örömét és szép vágyait találja benne, valaminthogy az egésznek alapfeltétele a szivjóság, nemesség. így lévén, a művésznő mindenben megindító természetességgel játszott, egy egy szava, egy-egy mondata nem puszta szólam volt, hanem feltárása a lelki mozzanatoknak, melyeket az illető eszmékelkölthetnek. Azért a közönség leírhatatlan élvezettel csüngött minden szaván, minden mozdulatán, s a gyönyörű élővilágokból készült bokréta, melyet neki átnyújtottak, százak és százak köszönetét és forró óhajait vitte feléje. A közreműködő személyzet játékának jellemzésére röviden ki kell mondanunk, hogy ily fényes estéje a kecskeméti színháznak évek óta nem volt. N. Bodroghi Lina szokott ügyességgel játszta Susannet, Liczenmeyer Poldi a marquisnét, Károlyi Bözsike csinos és kecses Jeanne volt, Sladrik Anna feszes és hideg Lucy, akinek most az egyszer jól állott a merevség, melylyel fejét daczosan fölfelé szegzi és oldalt fordul; hanem ez erőltetett állásról végleg le kell szoknia, még pedig mihamarább, mert más is azon a ponton van, hogy szabályul fogadja, amihez csak kivételes esetekben kellene fordulnia. A férfiak közül az oroszlánrész Delfinek jutott, Roger szerepében, melyet ő elég tisztességes sikerrel játszott meg. Halasi a tanár, R. Nagy Gyula a főnök, Viola az államtitkár, Győző Saint-Réault, Nyitrai a tábornok szerepében megfelelők voltak. Mai sor: Szombaton, decz. 29 én „Szókimondó asszonyság.“ Színmű. Vasárnap, 30 án „Az asszony verveje.“ Népszínmű. — „A csikós.“ Népszínmű. Hétfőn, 31-én „A könyvtárnok.“ Vígjáték. Kedden, jan. 1 én „Tündér lak Magyarhonban.“ — „Éjjel az erdőn.“ Népszínművek. Szerdán, 2 án „Ahol unatkoznak.“ (Le nonde où l’on s’ennuie.) Vígjáték 3 felv. Irta Pailleron, ford. Huszár Imre Csütörtökön, 3 án „Az új honpolgár.“ Életkép. Pénteken, 4 év szünet. * A lefolyt hét kiválóan kedvező volt a színházra nézve, úgy erkölcsileg, mint anyagilag. Prielle Kornélia szokatlanul felemelt helyárak mellett tele házban játszott, a többi előadások is átalán látogatottak voltak, egy nem nagybecsű darab: „Az új honpolgár“ már ötödször járta a jelen évadban, ezúttal is tele házban, ami csak egy régi mondásunkat látszik igazolni, hogy a közönség elvontan a színművek ilyen vagy olyan belbecsétől, szóval irodalmi értékétől s azok fajától, tisztán csak mulatni," azaz néhány órán át gondtalanul nevetni akar, így is jól van ! A Liczenmayer-nővérek a lefolyt héten egy új tánczban jeleskedtek, bemutatván a Bébi tánczot, melyet mindketten szokott könnyüdséggel és bájjal lejtettek. A legszebb, a legnagyobb, a legmeglepőbb újévi ajándék, amit a kecskeméti színtársulat a közönségnek nyújthatott: Prielle Kornélia nemzeti színházi művésznő megjelenése és illetőleg Panleron (Patrón): „A hol unatkoznak“ czimiű 3 felvonásos vígjátékéban történt föllépte volt, mindjárt az újév második napján. Mily csodás dolog, igen sokan a vidék új nemzedékéből már csak névleg sem ismerik e nagy művésznőt, s még kevésbbé gyönyörködhettek benne; s íme ugyanezek a művésznő legelső megjelenésére mintegy elbűvölve kiáltják. „Ilyet mág nem láttunk, ilyet látni nem fogunk.“ — Igen, mert az igazság meghatotta őket, nem ugyan tragédiában, akarom mondani: nagyképűségben, hanem az élet, helylyel közzel a gúny, a senkinek sem ártó csipkedő múlékony s röpke maliézia terén, a szellem sziporkáiban. A herczegnő talán legjobb szerepe, ez idő szerint legalább páratlanul illik egyéniségéhez, mert legbensőbb énjét tükrözted. Az a fenkölt, minden képmutatást, minden alakoskodást megvető filozófia, a hibák elnézése és leereszkedés a kisebbekhez, az emberi természet mindennemű gyarlóságának elfogadása, a törekvés: méltatni a szépet és jót még a legfiatalabbakban is; lehetőleg élvezni minden jót, s visszaemlékezni őszinte szívvel minden letűnt élvezetre, s azokat mintegy visszaidézni akarni még szerelemben is; szóval úgy fogni fel az emberi természetet, milyen az örök időktől fogva volt és mindig is lesz: Íme a darab szelleme. Sz. Prielle Kornélia, a herczegnőben teljes magaslatán van annak az éles szatírának, annak a derült csúfondáromságnak, melyet Panleron oly finomsággal gondolt ki és valósított meg ebben a páratlan vígjátékban. Minden ósdiságnak, minden teketóriának ellensége gyanánt jelent meg itt a művésznő, és játéka oly természetes, oly való, finom, de realistikus is egyszersmind, hogy e részben versenytárs nélkül Egyébiránt a polgári galambházak épen nem oly fontosak, mint a katonaiak, bár a hadseregben még nem fordítottak elég gondot az ügyre. Csak Párisban van hatszáz „katonai galamb“, a ,,polgári galambok“ száma azonban ötezer. A különbség igen nagy, bár a katonai hatóság háború idején számíthat az összes galambtenyésztő egyletek támogatására. A katonai hatóság azonban mindenesetre gyarapítni akarja a postagalambok számát annyira, amennyire a kérdés fontossága megérdemli. A Páris határában levő hatszáz katonai galambot három galambházban tartják ; az egyik Bellevilleben, a másik Chapelleben, harmadik a Vaugirard Apunál létezik. A Latour-Maubourg-kaszárnya közelében van az a hivatal, mely a katonai galambokról gondozóik és a polgári galambokat nyilvántartja. Boulanger parancsnok és Baffies kapitány igazgatják. Ez a két liszt rendezi minden évben a galambversenyeket. A rue Hambuleau 18. sz. a. létezik a szajnai galambászegylet nagy „röpdéje“, mely ilyformán a főváros közepén van. Bámulni való a galambház berendezése. Derouard egyleti elnök nagyon komolyan fogja fel feladatát és nagy gondját viseli galambjainak. A galambházat az épület tetőzetére alkalmazták. A galambok párosan varrnak térvezve a ketreczben. Mindegyik párnak r,/. osztályában külön fészke van a tojások és a galambísukok számára; az innivaló és fürdenivaló víz külön—külön van mindegyik kis reked ,a galambházban nyolcvanöt galamb „ík“. Különböző fajtájút tartanak együtt; legrakoriabbak a lüllichiek, aprók, rövidcsőrűek, s árnyuk kék ; gyakori az antwerpeni, mely a saha, mint a lütlichi; az izlandi fajt is nagyon nvelik. A kávé- és tea-italról. (Időszerű szemle.) Ha azt az óriási elterjedettséget tekintjük, melynek a babkávé manapság a társadalom minden rétegében örvend, csodálkozással kell hallanunk, hogy mily nehezen és lassan történt ezen elterjedés, úgy, hogy több mint két évszázad kellett hozzá, míg a kávé mai közkedveltségét elérte. Állítólag már 1573 ban említi egy Rauwolf Leonnard nevű német orvos a kávét Európában, egy azon évben megjelent könyvében, míg egy másik, tartják és mindegyikről külön bárczát (talán keresztlevél ?) töltenek ki. Derouard elmond egy esetet, midőn Dowerból Londonba indult és ezzel egy időben útnak indítottak egy postagalambot. A vonat megállás nélkül 965 kilométert telt meg óránként, de a vonatnak I 23 kilométert kell megtennie, míg a galambnak a levegőben csak I 12 kilométert kellett átrepülnie. Amint a galamb tájékoztatta magát az iránya iránt, ami nem tartod soká, csakugyan a legrövidebb irányban indult útnak. Mire a vonat a panon-streeli állomásra érkezett, a galamb már húsz percz óta a galambházban volt. És ez még nem a maximum. 1884-ben négy galamb hét óra alatt repült Paksból Budapestre. A két város között a távolság 1 293 kilométer, a galambok tehát óránként 1847 kilométert, perczenként 506 kilométert, másodperczenként 51 métert tettek meg; túltesz ez a legerősebb szélvészen. Nemrég Caustier tanár az Eifel-toronyról bocsátott el belga galambokat, melyek 400 méter magasságba emelkedtek és 130 kilométert tettek meg óránként. A galambok egyik tollába rejlik a „föladók" az üzenetet. 1871. jan. 21-én egy póstagalamb a szárnya alatt negyvenezer mikroszkopikus sürgönyt szállított, melyek rendesen kinyomatva ötszáz kötetet is töltenének meg. (No, ezt tessék elképzelni !) Delauard szerint Francziaországban szükség esetén százezer használható póstagalamb található. A németek azzal akarják meghiúsítani a francziák galambtenyésztésének sikereit, hogy sólymokat nevelnek. A legközelebbi háborúban a sólyom lesz a levegő ulánusa. Alpinus Prosper nevű olasz orvos 1591 ben, mint gyógyszert hozta Egyiptomból Velenczébe. Mint hevítő, izgató italt legelőször Arábiában, Aden és Mekka környékén használták a kávét, honnan legelőbb Egyiptomba és Konstantinápolyba jutott. Az első, kávébabbal telt zsákok 1660 körül jutottak el, örmények által Párisba, hova már megelőzőleg 1635 ben a holland-indiai kereskedelmi társaság az első tea szállítmányt hozta. De mégis igen soká tartott, míg a nagy közönség ezen élvezeti czikkeket megismerte, bár a magasabb körökben lépésről lépésre tért hódítottak. Különösen a kávé főzetet találták utálatosnak, úgy, hogy — mint egy egykorú író írja — küzdelembe került azt a rezfintoritás nélkül legyűrni. Mégis lassanként a kávéivás a kontinensen divatba jött. És igy, miután az első kávé-szállítmány 1672-ben Dresdába is eljutott, jött létre 1679 ben Hamburgban az első kávéház. Parisban 1680 körül kezdtek a kávézó helyiségek feltünedezni, természetesen csak apró piszkos lebajék. Bécsben pedig, tudvalevőleg 1683 ban nyitotta meg Kolsiczky az első kávéházat, melyre a teljesített fontos kémszolgálatok által szerzett érdemeket a török megszállás megszűnte után. A kávéélvezés azonban még sokáig csupán a nagyobb városokra és a magasabb társadalmi körökre szorítkozott. Csak századunk utolsó évtizedeiben jutott el a kávé a legutolsó faluba és a legszegényyebb kunyhóba is, ahol mint táplálkozási czikk szolgál, aminek azonban semmi esetre sem tekinthető. És így manapság a kávé sokkal fontosabb kereskedelmi czikk, mint bármi más. Az évi kávéfogyasztás 1830. óta ötszörösen nagyobbodott és 9 millió métermázsára lecsültetik, minek hozzávetőleges értéke 1000 millió forintot tesz, amelyből az Osztrák-Magyar Monarchiára 40 millió forint esik. A teafogyasztás is folytonosan emelkedik és a bevitel a Monarchiába 1893 ban 7893 méter mázsát tett, több mint 3 millió forint értékben. Minthogy a babkávé már eredetileg drága volt a szegényebb néposztálynak, a növekvő kávéivással és a babkávéfogyasztással az úgynevezett kávépatlékok, pótkávék használata is emelkedett, melyek különösen czikória gyökérből és pirított fügéből készíttettek, rendkívül elterjedtek. Tehát ezen pótkávék nyersanyagának legnagyobb része is a külföldről kerül hazánkba. Kézzelfogható dolog, hogy ez mily hátrányos gazdasági állapotainkra nézve, mert az az óriási összeg, amely ezen a réren a külföldre vándorol legkevésbbé sem tápláló és többnyire az egészségre is káros termékekért, nem a jobbmódú emberek, hanem csakis a szegényebb néposztály zsebéből kerül ki. Hol marad itt tehát az a régi fontos nemzetgazdasági tantétel, hogy minden nép csupán azt fogyassza, amit maga képes, és pedig könnyen, előállítani ? De az anyagi veszteségnél sokkal károsabbak azok a következmények, melyek a nevezett italok élvezése által az az egészségre és erőre hárulnak. Korunk nagyfokú idegessége, az ember anyag folytonos satnyulása, továbbá az ijesztő mérvben szaporodó örülési esetek az orvostudomány nagyságai által — mint Virhov tanár Berlinben, Dr. Lutze A. egészségi tanácsos, Dr. Stuhlmann J., továbbá a híres amerikai tanár, Graham Sylv., Dr. Bell, Dr. Bardell, Dr. Beaumont és Brillat Savarin tanár Párisban — csakis a kávé és tea élvezésére, illetőleg az azokban rejlő mérgek (Coffein és Thein) hatására vezettetnek vissza. Beható tudományos vizsgálódások épen az utóbbi időben mutatták ki ezen parkotizáló italok veszélyes hatását, amelyeknek tartós élvezése az ideig, fej, szív és gyomorbetegségek, valamint a gyakori gutaütések egész csapatát hozza magával. Daczára ezen meggyőző bizonyítékoknak, daczára az egészségét fenyegető részeinek, senki sem fog megszokott kávéja és teája élvezetétől megválni. Ily a kávé és tea méreg, úgy bizonyára a legkellemesebb mérgek , egyenletesen és kellemesen ringatják az embert a halálba — mint azt Dr. Birkmayer mondja az „Általános orvosi folyóirat“ egy tudósításában. Ily közönyösen vinni a dolgot azonban, a szerzett tapasztalatok után, semmi esetre sem szabad. Szerencsére ez az eset nem is forog fenn és — minthogy a természet minden méregnek az ellenmérgéről is gondoskodott — egyszer kezd általánosan ismeretté válni, amely az annyira kedvelt kávéitalnak mérgét elvenni és egyúttal a külföldi kávépótlékokat hazánkból kiküszöbölni, ezáltal pedig közgazdasági érdekeinket előmozdítani van hivatva. Ezen szert a máris nagyon kedvelt és elterjedt malátakávé képezi, amelynek előállítása a Bécs melletti Stadtlauban alapított Kathreiner-féle malátakávé-gyárban, egy nagyszerű iparágat tenített, a munkások százait foglalkoztatja és előreláthatólag nagy jövőnek néz elébe. Tehát továbbra is élvezheti bátran mindenki úgy a reggeli kávéját, mint az ebéd utáni feketéjét, ha tudja, hogy abba maláta kávé van vegyítve és elérjük még talán azt az időt is, hogy a legfélreesőbb hegyi falvakban is illatunk pompás hegyi tejjel kávét, annélkül, hogy abban pótkávé-zagyvaléktól itllene tartanunk, évről a múlt esztendők szokásos tőketörlesztései is elmaradnak. A kiadások nagyságát az okozza, hogy a jelen évben az egyház a főgimnázium költségeire 7000 frtnyi állandó,, kötelezettségén felül még 2600 forintot fordít. E többletet a gimnázium felvirágoztatása érdekében a téli tornaterem felszerelése, az iskolai könyvtár rendezése, az iskolaszolga fizetésének javítása stb. idézi elő. Megerőltetése ez az egyháznak, de kötelessége is, ámbár főkép a tornaterem-felszerelés olyan állandó tőkebefektetés, amint — mint a tanácsban indítvány is létetett — a főgimnáziumi tőkéből kellett volna fedezni, mert az egyházi pénztár, melynek legfőbb alapja az egyházi adó, a főgimnázium részére tőkebefektetéssel nem terhelhető, mikor a főgimnáziumnak magának is van tőkéje s a közelmúltban épen a főgimnázium irányában fennálló tőketartozás törlesztésére emeltetett fel az egyházi adó. Íme a bizonyíték arra, hogy az egyház milyen áldozatra kész főgimnáziumáért. Az egyház főgondnoka javaslatba hozta még, hogy a reform, templom tornyára ara készíttessék és hogy a templom és tornya vakoltassék be, avagy meszeltessék ki, továbbá, hogy az országos közalapra való évi 600 frtnyi kiadás az egyházi adóból fizettessék. Az előbbi indítvány visszavonatott, majd elnapoltatott; a közalap-kirovás mellőzése elfogadtatott s igy az egyh.község hívein is segítve van. A lelkész és az ügyész indítványozták még, hogy a templom mellett levő bazár déli vége építtessék ki. Ez az indítvány is mellőztetett, pedig ez valóban életre való időszerű indítvány, mert ezáltal az egyház 3—4 jövedelmező bolthoz jutna olcsó befektetés mellett; ezenkívül megoldást nyerne a paplak és templom közötti szűk kör kinyitásának kérdése is, ami, valamint a templomkapu kidíszítése elodázhatlanul kívánatos, nemcsak a millenium méltó megünnepléséhez, hanem a kisajátított területen levő nagy piacztér díszítése szempontjából is. És ha már az egyház szűkmarkúnak bizonyult, tekintve, hogy a félmilliós városháza előtt szabad tér nyitása, s a piacz terület díszítése mélhatlanul megköveteli a már jelzett szűk körön szabályozott utcza nyitását, tekintve, hogy a két egyház a templomközi bazárboltok építésével már nagy áldozatot hozott, ezen ügyet a város elöljáróságának hivatalból kell dűlőre vinnie, annyival inkább, men a város közönségének ily czésre még 100,000 írtja van készletben s a millenium csak ezen ügy rendezésével, a vásári nagy utcza szabályozásával és Artézi kút. készítésével lesz méltóan megünnepelhető városunkban. — Közgyűlés. A „Népkor" folyó hó 20-án, vasárnap délután 3 órakor tartja évi rendes közgyűlését, melyre a tagok egyenként meghivatnak az alapszabályok értelmében, de ezúton is figyelmeztetni óhajtja az elnökség a tegyleti tagokat, minél nagyobb számban való megjelenésre. — Közlekedési szabályrendelet. A város tanácsa a közlekedési szabályrendelet azon tervezetét, melyet az 1890. évi I. t. sz. 153. §-a értelmében egy bizottság dolgozott ki, múlt hó 18-án tartott gyűlésében tárgyalás alá vévén, megállapította a 4 fejezet alatt 51. §-ból álló tervezetre módosítási javaslatait, egyszersmind elrendelte, hogy mind e módosításokról szóló végzés, mind pedig a kinyomtatott tervezet példányai a törvényhatósági bizottság tagjai között osztassanak ki, az iratok pedig a szabályrendelet megállapítása végett a törvényhatósági bizottsági közgyűlés elé terjesztessenek be, így tehát módjukban állandó tisztelt városatyáknak, hogy előzetes, komoly tanulmány tárgyává tegyék e fontos paragrafusokat, melyek hivatva lesznek, hogy azt a nagy városias felé egyre közeledő külsőt, mit Kecskemét szinte ifjonti erővel ölt magára, hozzá méltó szokásokkal s törvényekkel szabályozzák. — Sz. Prielle Kornélia úrhölgy az unokaöcscse, Lángh Ödön javára történt vendégszereplése alkalmából két napot töltött városunkban sarirókat és művészeket mindig felkarolt és amphitryoni módon meg magyar vendégszeretettel fogadó Horváth Döme ny. Ítélőtáblai tanácselnöknél volt szálláson. A műpártoló házigazda még egy pár vendéget, a kitűnő művésznő régi ismerőseit gyűjtő maga köré és kellemes szórakozást nyújtott nekik, szokásos derült kedve és szellemességével. Prielle Kornélia csütörtökön délben utazott el Szabadkára, hol szintén jótékony előadásban készült közreműködni. Bírjuk a nagy művésznő ígéretét, hogy legközelebbi alkalommal ismét ellátogat hozzánk. Hozza Isten mielőbb. — A tél ugyancsak derekasan tartja magát. Múlt évi deczember 29-én egyszerre tíz fokra szállott alá a hévmérő. 30-án nagy hózivatar volt, anélkül, hogy vonataink elakadtak volna. F. bő 2-án és 3-án majdnem szakadatlanul esett a hó enyhe időben, míg aztán 4-én ismét nyolcz foknyi hidegre ébredtünk pompás derült időben. Ennél nagyobb hideget nem igen óhajtanánk. — Kimutatást kaptunk Szinnyai Imre tűzoltó-parancsnok úról azon tűzvészed élmékről, amelyek a város bel- és külterületén az 1894. év második felében pusztítottak. E kimutatás szerint az elmúlt 6 hónap alatt a város belterületén 10, külterületén 7, összesen 17 esetben volt tűz. E számból 13 alkalommal háztető gyulladt ki, 4-szer pedig kazal égett le. A 17 tűzeset 21 felet károsított meg, kik közül 16-nak biztosítva volt a vagyona, 5-nek nem volt. Az összes biztosított érték 46,275 frt 40 krt tett ki, a szenvedett kárt pedig 13,779 frt 53 krban állapította meg a hivatalos becslés. Ezzel szemben a biztositó társulatok 7109 frt .a„köteles“ galambokat szigorúan nyilván KECSKEMÉT 1895. január 6. ÚJDONSÁGOK. — „A történeti képek“ czimű, lapunk múlt vasárnapi számában megjelent czikkelyt Kada Elek úr irta: — Egyháztanács-gyülés. A református egyház tanácsa a múlt hó 30-án fontos gyűlést tartott. Az egyház költségvetését tárgyalta s állapította meg, 34,400 frtnyi kiadást és 34,900 frtnyi bevételt írván elő az 1895-ik esztendőre. E szerint 500 frtnyi bevétel ígérkezik s így, ha csak egy kissé is rosz lesz a termés, az egyház költségvetése passzívával fog végződni, pedig ez