Kecskemét, 1895. január-június (24. [23.] évfolyam, 1-26. szám)
1895-01-06 / 1. szám
1. szám. 45 krt fizettek ki feleiknek s egy olyan eset is fordult elő, hogy az intézet megtagadta a kártérítést, alapos gyanú forogván fenn, hogy vétkes szándék okozta a veszedelmet; ez a tűzeset most is fenyitő vizsgálat alatt van. Az Archaeologiai értesítő 14. kötetének 5. számában a kecskeméti csizmadia czéh 1661-ből való ezüstpoharát, továbbá a Kecskeméten talált praehistoriquis kőeszközöket ismerteti Dr. Hollós L. A múlt számban ugyanő Tolna megyében talált bronzkori edényeket, eszközöket meg magyar, pogánykori ékszert irt le. A „Rongyos Egyesület“ czéljaira újabban következő adományok folytak be: Király Józsefné úrnőtől 2 frt, Ferenczy Ida úrnő Őméltóságától 20 frt. Dömötör Páltól a gazda ifjúság által deczember 26-án tartott bál jövedelmeképen 27 frt, mely összeghez Braun Pál 2 frt, Schwimmer Zsiga 2 frt, Héjjas Sándor 1 frt 50 kr., Sz. Kovács Andrásné 50 kr. fölülfizetéssel járultak. Fogadják a nemesszivű adakozók az egyesület őszinte köszönetét. Kecskemét, 1895. január 5. Szalontai Sándor egyl. pénztárnok. — A pompás virágcsokor, melyet Prielle Kornélia úrhölgynek a színházban átnyújtottak volt, özv. Farkasné asszony virágkereskedéséből származott, örvendetes jeléül annak, hogy már ily dologban is megélhetünk a saját emberségünkből s nem kell más városokra szorulnunk. Törekedjünk, hogy mindenben igy legyünk, mert csakis igy juthatunk szellemi önállóságra is. — Mulatság. A kecskeméti „Népköri f. hó 19-én, saját helyiségeiben tánczestélyt rendez a helyben felállítandó Kossuth-emlék javára. A meghívókat a napokban fogják szétküldeni. — A gazdálkodó ifjúság által a múlt hó 26-án a Rongyos Egyesület javára rendezett tánczmulatság igen jól sikerült. Jelen voltak a következő hölgyek: Dékány Erzsike, Szél Juczika, Sz. Kovács Eszti, Sz. Kovács Mariska, Somodi Mariska, Király Eszti, Dugár Ilonka, Zana Erzsike, Daróczi Mariska, Bodri Esztike, Dékány Sándorné, Szél Lajosné, özv. Sz. Kovács Andrásné, Héjjas Sándorné, Zana Lászlóné, Somodi Sándorné, Sz. Kovács Sándorné, Daróczy Mihályné, Györffy Jánosné s még többen. Felülfizetni szíveskedtek: Héjjas Sándor tíz 1 frt 50 krt, Braun Pál úr 2 frtot, Schimmer Zsigmond úr 2 frtot, Sz. Kovács Andrásné úrhölgy 50 krt. A bevétel 126 frt volt, felülfizetés 6 frt, összesen 132 frt, a kiadás pedig 105 frt, így tehát 27 frtnyi tiszta jövedelem maradt a B. E. czéljaira. — Jutalomjáték. Kedden, folyó hó 8-án lesz H. Serfőzi Etel jutalomjátéka, szinrekerül Konti „Citerás“ czímű operetteje. Serfőzi Etelt, ki minden téren kiváló érdemeivel teljesen megnyerte közönségünk rokonszenvét, ezúttal, is melegen ajánljuk olvasóink figyelmébe. Aíz íneffliülésekbtől gyakran igen súlyos betegségek keletkezhetnek, ha kellő időben alkalmas szerek nem alkalmaztatnak. Mint rendkívül hathatós szer a 25 év óta Horgony-Pain-Expeller népszerű elnevezés alatt jó hírnévnek örvendő Tinót, Caps, comp.-bedörzsölése igen jónak bizonyult. Csúz, köszvény, fejfájás stb. ellen, gyakran már az egyszeri bedörzsülés elegendő a fájdalmak csillapítására. Ezen rég jónak bizonyult bedörzsölésnek egy háztartásban sem kellene hiányozni, már azért sem, mert majdnem minden gyógyszertárban kapható, 40 kros, 70 kros és 10, 20 kros üvegekben, tehát nagyon olcsó ! Mithogy értéktelen utánzatok is léteznek, ajánlatos a vételénél a „Horgony“ védjegyre ügyelni. — A főorvos úr háza előtt hamuval, homokkal van behintve az út. Lám! a főorvos úr oly példával jár elül, melyet a tél és fagy tartama alatt mindenfelé utánozni kellene. Figyelmeztetjük is a hatóság illető közegeit, e fölött pontossággal őrködjenek. — Legjobb fénymáz a világon! Joggal nevezik a már 60 év óta fennálló Ferndendt István bécsi czég által mindenütt bevezetett fénymázt »a világ legjobb fénymázának.« Számos kiállításon az első kitüntetést nyerte már ez a fénymáz, melynek az a nagy előnye van, hogy a lábbelinek szép sötétfekete fényt ad és tartóssá teszi a bőrt. Sokakra nézve fontos dolog a lábbelinek nemcsak a bevásárlása, hanem főképen a bánásmód, mi azt tartóssá tegye. Hogy a felbőrt sokáig épségben tarthassuk, fontos arra ügyelnünk, ami vele naponként érintkezésbe jön, t. i. a fénymázra. Aki ebben mindig biztos akar lenni, midőn fénymázt vesz, kérjen kifejezetten Fernolendt-féle fénymázt, Fernolendt Istvánnak Bécsben III/1., már 1835. év óta fennálló szabadalmazott gyárából s utasítsa vissza a sokféle értéktelen utánzatot. — Öngyilkosság. Egy fiatal cseléd leány, Józsa Mari nevű, ki a II. t. 98. számú házban lakó családnál szolgált, a múlt év utolsó napján megmérgezte magát. Mint utóbb kiderült, ugyanaznap délután még vidám jókedvvel beszélgetve vásárolta a szomszédos boltban a kékkövet, mit aztán a pinczében összetörve, eczetben felolvasztva, megivott. A házbeliek csak akkor vették észre a kifogástalan magaviseletűnek ismert leány kétségbeesett tettét, mikor a méreg hatásától gyötörten, jajgatva összeesett. A legközelebb ért orvos, Ruttkay dr. alkalmazta az első segélyt, s a rendőrség is értesittetvén, kihallgatta a leányt, ki könnyelmű, vétkes lépésének már el nem titkolható következményét vallotta be öngyilkossági szándéka okául. Még azon este kiszállították a kórházba, hol most a halállal vivődik. Megbotránkozást okozott, hogy a rendőrség betegszállító kocsiján nem volt semmi némű meleg takaró, úgy, hogy ha egy házbeli cselédleány reá nem teríti Józsa Marira a saját kabátját, meg gazdájának egy régi útibundáját, a kórházig akár meg is fagyhatott volna az a szerencsétlen teremtés. KECSKEMÉT : A kapitányi hivatalban történt, hogy beállított egy tanyai polgár s minden tisztességtudás nélkül, makrával a szájában, zsíros kalappal a fején, oda állott a fogalmazó elé. — Hát begyüttem, maga volna az az izé, hogy is mondják csak ... — Igen, én vagyok, — szólt a fogalmazó — hanem illő volna, hogy levegye kend a kalapját, a hivatalban, mert látja, sem az uraknak, sem nékem nincsen kalap a fejemen. A czivis egyet csavar a mándli gombján s nagy nehezen kibökkenti a szót: — Há’ szén más ám az egészen, kentek itthon vannak, én meg csak úgy gyüjtem egy kis szót érteni! . . . KÖZGAZDASÁG. A varjuk pusztításáról. Most, midőn a nagy hideg, a nagy hó a madarakat, különösen azonban a varjukat a górékhoz, etetőkhöz szorítja, bizonyára nagyon sokan igyekeznek minél többet lelőni közülük, hogy „kárt“ ne tegyenek, mert „sok kukoriczát pusztítanak el. ” Tavaszszal s nyáron aztán panaszkodnak a hernyók pusztításai miatt és az egerek sokaságáról, hozzátévén, hogy „más években nem volt ez így.“ Arról tudomással nem bírnak, hogy ezen kártékony rovarok s egerek elszaporodását a »hollók« szorgalmas lövöldözése által segítették elő. És hogy más években a gazda ezen legnagyobb ellenségei nem voltak olyan sokan, annak egyszerűen az az oka, hogy a velük táplálkozó madarakat nem pusztították oly kétségbeesett lelkiismeretességgel, miért is azok szorgalmasan fölfalatozták az egereket, hernyókat s ez által megmentettték a vetés egy részét s a gyümölcstermést. Nálunk széltében és hosszában az a rossz szokás uralkodik, hogy a gazdák a leghasznosabb barátaikat üldözik, hogy a legnagyobb ellenségeik vígan pusztíthassanak a mezőkön, rétekben, erdőkben, és mindezt csak azért, mert a természetrajzi ismereteket nem veszik figyelembe. Én úgy gondolom, hogy ha a gazda tudná, hogy a veréb és rokonai, a fekete és vetési varjú, a csóka, a szarka, a vércse, a baglyok, a denevérek, a harkályok, az éneklő madarak, továbbá a sikló, a vakond, a sündisznó, a rovarok közül a futrinkák, temető bogarak stb. stb. mind a gazdára nézve kártékony állatokat pusztítják, akkor nemcsak nem üldöznék ezen természetes barátaikat, melyek nekik minden díj nélkül a legnagyobb szolgálatokat teszik, hanem még ápolnák és szaporítanák őket. Mert az egereket, hernyókat és kártékony rovarokat semmiféle szer sem képes oly tökéletesen kiirtani, mint azon állatok, melyek azokkal táplálkoznak. Csak egy példát kívánok erre felhozni. Egy nagyobb alföldi gazdaságban tavaszszal a repcze igen szépen állott, s mivel gyönge tél volt, a márczius pedig meleg, áprilisban már virágzott. A száz holdas tábla már oly gyönyörűen állott, hogy a gazdának a legszebb reményeket nyújtotta. Kedvtelve nézegettük a dúsan fejlett növényt, s egy pillanatig sem kétkedtünk a kitűnő termésben. Egyszer csak jelenti a csősz, hogy valami hernyó támadta meg a repczét. Kimentünk, megnéztük s azt találtam, hogy azok a hívatlan vendégek nem hernyók, hanem álczák, még pedig a honvédbogár (Eutomoscelis adonidis Fab.) álczái, melyek már októberben kezdik rágni a fiatal repcze leveleit. Télre apró csomókba verődnek össze s a földbe bújnak, ahonnan tavaszszal kijőve, folytatják a repcze leveleinek s szárainak a rágását. Az infámis vendégek oly sokaságban jelentek meg, hogy kiirtásukra gondolni sem lehetett. A gazda fájó szívvel nézte repczéjének pusztulását, reményének megsemmisülését. Már lemondott a repczetermésről, s ki akarta szántatni az egészet, hogy kukoriczát vessen helyébe. Ekkor előáll a béresgazda, s jelenti, hogy ő tud valamit, ami a »hernyókat« elemészti. — Nos, mi az ? kérdeztük tőle mindnyájan nagy mohósággal. — Az lesz, kérem a lássan — feleli a béresgazda némi öntudattal, — hogy körülárkolom azt a fótot, melyet a hernyók megtámadtak, hogy tovább ne mehessenek. — Hogy, hogy ? — Hát úgy, hogy amint más helyre akarnak mászni, beleesnek az árokba, a hun aztán összetaposhatjuk őket. Ráhagytuk, hogy jól van. A béresgazda úgy tett, amint mondta és az álcrák, melyek kör alakú foltokban okkupálták a repczét, amint más területre akartak vándorolni, beleestek a barázda mélységű körárokba. Erre történt aztán olyasmi, amire senkinek sem jutott eszébe gondolni. A közeli erdőcskében fészkelő varjuk ugyanis friss szántásnak nézvén a közárkokat, tömegesen szállottak rájuk férgeket, álczákat keresni. Fáradozásuk nem volt hiábavaló, mert csakugyan bőséges lakomára akadtak a vándorló honvédbogár álczáiban, melyek az árokba hullván, ott a varjuk által az utolsóig fölemésztettek. A repcze azontúl háborutlanul fejlődött s igen jó termést adott, mit elsősorban a béresgazda ötletének, másodsorban pedig a varjuknak köszönhettünk, melyek a száz holdas tábla repczét megmentették a biztos veszedelemtől. Az igaz, hogy télen át megdézsmálják a kukoriczát a góréban, de ez a kár említést sem érdemel ama haszonnal szemben, melyeket a kártékony rovarok, egerek pusztítása által okoznak. Figyeljük meg csak a szürke vetési varjút a tavaszi s őszi szántás alkalmával, mily bizalmasan követi az ekét, s mily mohó étvágygyal kapkodja föl az eke által fölszínre hozott kövér álczákat s gondoljuk meg, hogy minden ilyen álczában egy nemzedék káros rovart emészt meg, akkor bizonyára kíméletesek leszünk emez igazi, önzetlen, sőt leghasznosabb barátaink iránt s nemcsak hogy nem pusztítjuk többé, hanem ellenkezőleg oltalmunkba veendjük s gombozzuk őket, hogy igazi ellenségeinktől megvédjenek bennünket. HETIVÁSÁR! TUDÓSÍTÁS, Kecskemét, 1895. január 4. Tisztahúza métermázsánként 6.00 — 6.20 Kétszerhúza ?? ?? 5.00—5.20 Rozs ?? ?? 4.80—4.90 Árpa ?? ?! 6.00—6.20 Zab ?! ?? 6.00 6.20 Tengeri ?! ?1 6.00 - 6.20 Tengeri bánáti ?? ?? 5.90—6.10 Köles ?? ?? 7.00—7.50 Krumpli ?? ?? 1.80—2.00 Széna ?? ?? 3.00—320 Szalma ?? ?? 1.10-1.30 Szalonna kilója 0.46—0.60 SERTÉSVASAR. Az első magyar sertéshizlaló részvénytársaság heti jelentést. Kecskemét, 1895. január 4. Heti átlagos árak: magyar válogatott ára 320 — 380 klgr. nehéz 44 - 44V2 kr.; 280—300 kg. nehéz 44—44/akr.; öreg sertés 300 klgr. felül 42V2—43V2 kr.; vidéki sertés 421/a — 44 kr.; szerbiai 40 — 43V2 kr.; románia 0000 kr. tiszta kilogrammonként; páronként 45 klgr életsúly levonás és 4"/0 engedmény szokásos. Eleségárak: tengeri 7 frt 20 kr., árpa 6 frt 30 kr. Kőbányán átvéve. VASÚTI MENETREND. (Érvényes 1894. május 1-től.) 14 ec« Ue ni étről - Itiiilsipe«! re : A vonatok Indulási idő Érke-Diak megnevezésezési idő I 0.II 0.1XII . Személy reg. 3.18 6.30 3.-2.40 1.50 Omnibusz reg. 7.25 10.20— 2 40 1.50 Gyors d. e. 11.33 1 .25 3.60 3 — 1.80 Személy d. u. 5.03 8.25 3 — 2 40 1 50 llii(lii|»ustrel 14)-('«lii“ilM-t r 1- : Személy reg. 8.30 11.37 3 -2.40 1 50 Gyors d. u. 2 25 4.21 3.60 3.1 80 Omnibusz d u. 4.25 7.22— 2.40 1.50 Személy este 7.00 10.30 3.-2 40 1.60 Gyorsvonat éjjel 10.00 11.56 3.-2.40— 14 ecskemétről — Szegedre : Személy d. 11.37 1.47 3.— 2.40 1.50 Omnibusz d. 11. 7.22 9.35— 2.40 1.50 Gyors d. 11. 4.21 5 49 3 60 3 -1.80 Személy éjjel 10 30 12.52 3.-2.40 1.60 Gyorsvonat éjjel 11.56 1 20 3.-2.40— Köszönetnyilvánítás. Kecskemétről való elköltözésem alkalmával kötelességemnek tartom, hogy mindazoknak — kiktől sajnálatomra búcsút személyesen nem vehettem, — úgy magam, mint családom nevében őszinte s hálás köszönetem juttassam kifejezésre azon szives figyelemért, jóindulatért s jóleső barátságért, melyben éveken át részesítettek, mi által számomra az itt tartózkodás kellemessé s a válás nehézzé lön. Jó ismerőseimet s igaz barátaimat üdvözölve, vagyok tisztelettel Kecskemét, 1894. deczember hó 30-án. Özv. Behr Károlyné. Felelős szerkesztő: Dr. Horváth Ádám. Kiadótulajdonos: Sziládi László. HIRDETMÉNYEK. Van szerencsém a nagyérdemű közönség becses figyelmébe ajánlani, hogy egy igen csinos és kényelmes bérkocsit állítottam, amely a fürdőt vagy jégpályához mint zártkocsi is használható. A kocsi 14-es számmal van ellátva, s telefon utján is megrendelhető a Hungária szállodában (vagy szóval lakásomon: VIII. tized 7. sz.); ez úton 14-es számon szánkó is kapható. Tisztelettel Gál ir Mór, 1895. január 6. Uj idők. Herczeg Ferencz képes családi lapja. Előfizetési ár évnegyedenkint 2 frt, vagy kétheti füzetekben 30 kronkint. Magyar lányok. Képes hetilap fiatal lányok számára. Előfizetési ára évnegyenkint 1 frt 50 kr. én újságom. Pósa Lajos gyermeklapja. Előfizetési ára évnegyedenkint 1 frt. Előfizethetők, illetve megrendelhetők. A GALLIA-féle könyvkereskedésben (Metzger Béla) Kecskeméten. Mutatványszámokat és füzeteket mindenkinek szívesen ingyen küldünk. isss 66. 1895. Ajánlati felhivás. Kecskemét th. város tanácsa az új városházában levő levéltári, adópénztári s könyvelői hivatali helyiségek berendezésére, tekintettel arra, hogy az első ízben beadott ajánlatok kielégítőknek nem találtattak, utóbbi ajánlati felhívást, illetve szóbeli árlejtést hirdet. A leváltási helyiségek berendezésére 3620 frt 6 kr., az adópénztár helyiségére 368 frt 50 kr., a könyvelő hivatal berendezésére 548 frt 70 kv. összeg van előirányozva. Az összes munkálatok átalány összeg, vagy egység árak mellett egy vagy társválalkozóknak adatnak ki, aként, hogy ajánlat tehető együttesen mind a három berendezésre, vagy pedig különkülön mindegyikére. Az árlejtésen minden szakértő asztalos iparos részt vehet, ki üzlete vitelére hatósági engedélyivel van ellátva, vagy ki ily jogosultsággal bíró iparos alkalmazására magát kötelezi. A tervek, költségvetés, s a vállalati feltételek a hivatalos órák alatt Mészáros József tanácsnoknál bármikor megtekinthetők. Bánatpénzül a költségvetési összeg 5%-ka az árlejtéssel megbízott Mészáros József tanácsnok kezéhez az árlejtés megkezdése alkalmával leteendő, mert enélkül az árlejtésben részt venni nem lehet. Bánatpénzül akár készpénz, akár pedig elfogadható értékpapírok tehetők le. Az árlejtés határidejéül f. évi január hó 10-ik napjának délelőtti 10 órája az építészeti osztály hivatalos helyiségébe tűzetik ki. Megjegyeztetvén, hogy zárt ajánlat ugyanaznap délelőtti 9 órájáig elfogadtatik. Felhivatnak tehát mindazok, kik ezen munkálatok elkészítésére vállalkozni akarnak, hogy a fentebb jelzett határidőben jelenjenek meg. A városi tanács fentartja magának a jogot, hogy az ajánlatok közül, tekintet nélkül azok összegére, szabadon választhasson. Kecskemét, 1895. évi január 3-án. ím Az építészeti osztály. Eredeti stockeraui mag után termelt szép, nagyszemü, könnyen jövő lencse kapható a „pilis-szántói mezőgazdasági vállalatinál. — Ára 5 kilónként 1 frt 10 kr., 50 kilónként 10 frt, 100 kilónként 19 frt csomagolással együtt. —Czim: „Pilis-szántói gazdaság, Pasim.“ 1698 A József Gőzmalom Részvénytársaság ezennel tudatja a n. é. őrlető közönséggel, hogy minden 5 méter mázsát meghaladó tisztahúsa szállítmány után a malomhoz, melyet a malom kocsija szállít 9 méter mázsánként a jitter fuvardíj fizetendő.